Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-18 / 7. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES

1984. február 18.

A CSKP töriénilmi V. (шишка

A közrend védelmezőinek segítői

Ötvenöt évvel ezelőtt 1929. február 18. és 23. között ülésezett a CSKP történelmi jelentőségű V. kongresszusa, amely joggal igazolta a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága Nyflt levelének jelentőségét, amely az Opportunista passzivitásból bolsevik aktivitásba! jelszó kitűzésével jelentős befolyást gyakorolt a párton belüli vita lefolyására és eredményeire, lehetővé téve, hogy Gottwald marxi—lenini ellenzéke már a CSKP KB 1928 szeptemberi ülésén megszerezze a többséget, s megszüntesse a párt apparátusában és a forradalmi tömegszervezetekben Jílek és Bolen csoportjának befolyását, s 1928—1929 fordulóján győzelmet arasson a kerületi konferenciákon.

A párton belüli helyzet elemzése, valamint a következő időszak stratégiai-taktikai eljárása döntő fontosságú alapelveinek megfogalmazása arról tanúskodik, hogy a CSKP-nek az V. kongresszuson néhány kérdésben ismét • ki kellett emelnie azokat a megállapításokat, amelyeket már a II. kongresszus is előterjesztett. Az

Földhasználati kérdés

Ny. K., Ny. I. és Sz. A.: Olvasóink nehezményezik, hogy az általuk társított olyan kisebb földet, amelyet az efsz saját maga nem használ, nem a társító tagoknak, hanem más, nem szövetkezeti tagoknak juttatja ideiglenes használatba. Eddig sem az efsz, sem a hnb, sem a jnb nem intézte el panaszukat. Olvasóink szerint olyan telkekről van sző, amelyeket a beépítési tervek már házhelyként kezelnek.

Olvasóink esetében kétségtelenül társított földről van szó, tehát első-V. kongresszus azért válhatott — Gottwald szavaival élve — „jelentős határkővé a CSKP eszmei és politikai bolsevizálásának útján“. Elsősorban a párt életének és belső felépítésének alapvető kérdéseiről, a forradalmi erők érvényesülése politikai rendszerének jellemzéséről, a párt szakszervezeti, nemzetiségi és parasztpolitikájáról stb. volt szó.

A fentiek szellemében a CSKP V. kongresszusa konkretizálta a falun kifejtendő pártmunka politikai irányvonalát is. A folyamatos falusi tevékenység ezirányú kibontakoztatása arra irányult, hogy a mezőgazdasági proletariátust, a cselédeket, a kis- és középparasztokat harcba mozgósítsa a tőkések, a nagybirtokosok és földbirtokosok egységfrontja ellen, akik osztálypolitikájukkal és jelszavaikkal félrevezették a falusi lakosság tömegeit. A kongresszus ennek a falusi szegénységnek világos prespektívát adó jelszónak rendelte alá a falusi mncstelenek harcát az olyan részkövetelésekért, amelyekért feltétlenül küzdeni kellett a tőkés elnyomás visorban az efsz rendelkezik ezekkel a nagytáblás gazdálkodásra nem alkalmas kisebb telkekkel is. Elsősorban az ilyen telkeket háztáji földként lehet juttatni vagy magának a társító tagnak (családjának) vagy más efsztagnak. Más efsz-en kívüli személynek csak egészen kivételesen lehet az ilyen telket ideiglenes használatba juttatni.

Az efsz döntésekor természetesen figyelembe veszi, hogy az ilyen kisebb telket igénylő társító tagnak van-e elegendő saját kertje (ami 10 árig nem számít az efsz-ben társítottnak), használ-e és milyen nagy területet háztáji földként. Egyébként az efsz esetleges téves döntése ellen a taggyűléshez lehet fellebbezni.

Lehetséges, hogy a kérdéses telkek

szonyai között. Az V. kongresszus hangsúlyozta, hogy a részleges követelésekért vívott harc enyhítheti csupán a falusi lakosság súlyos helyzetét, de nem akadályozhatja meg nyomorba döntését, mivel ez a tőkés fejlődés törvényszerű követelménye. A munkásosztály, valamint a legközelebbi és legtermészetesebb szövetségese, a dolgozó parasztság a részkövetelésekért folytatott következetes harccal azonban fokozatosan felkészült végső' célja elérésére, a tőkés iga alól való felszabadulására.

A CSKP V. kongresszusa, amely a párton belül a bolsevik irányzat győzelmét jelentette, Klement Gottwaldot állította a csehszlovákiai forradalmi mozgalom élére.

Az Arccal a tömegek felé! jelszó, amely különféle megfogalmazásokban jelentkezett, Gottwald eívtárs tudatában és tevékenységében kategorikus imperatívusszá vált. Következetes megvalósítása nélkül elképzelhetetlen volt számára a kapitalizmus és legembertelenebb formája, a fasizmus ellen vívott harc végső győzelme, a szocialista forradalomnak, a szocialista változások végrehajtásáért vívott küzdelemnek a győzelme.

—cs.—

,.házhelyi minősítése“ veti elő árnyékát. Az ilyen házhelyet esetleg az efsz saját maga használhatja fel a rászoruló építkezőknek való juttatás céljából, vagy a házhelyeket külön határozattal kiengedi az efsz mezőgazdasági területéből és ezeket az ilyen esetben a hnb „megvásárolja“ a telektulajdonosoktól és kiutalja a rászoruló igénylőknek.

Ha maga a tulajdonos, illetve utódai, esetleg testvérei kívánják a házhelyek egy részét igénybevenni, a polgári Törvénykönyvünk 490 §-ának, 2. bek. értelmében joga van az ilyen házhelyet az említett személyeknek ajándékozni, ezen az alapon jogosan emelhetne kifogást az esetleges kisajátítási eljárás ellen.

Illetékes szerveink egész sor intézmény, szervezet tavalyi munkájának értékelését végezték el. Nem volt ez másként az önkéntes rendőrök testületének esetében sem; egy évet felölelő munkájukról, eredményeikről annál szívesebben számolunk most be, mivel azok közé a szervezetek közé tartoznak, amelyekről viszonylag ritkán olvashatunk a sajtó ha-, sábjain.

Az önkéntes rendőrök testületének első egységei még az ötvenes években, a falvak szocializálődáSámak időszakában alakultak. Létrejöttüket szükségszerűnek nevezhetjük, hiszen köztudott, hogy ez az időszak meglehetősen viharos volt, az emberek tudatának átformálása, a tulajdon újszerű értelmezése nem ment könynyen. A társadalmi-gazdasági helyzet megszilárdulását követően egy időre visszaesés következett be a testület munkájában, ám jelentősége a hetvenes évek derekától újra megnőtt, és napjainkban az önkéntes rendőrök a közbiztonsági szervek nélkülözhetetlen segítői. A társadalom, valamint a gazdasági élet dinamikus fejlődése következtében szerepük sokrétűbb, differenciáltabb lett. Napjainkban .a testület fő feladatai a következő pontokban foglalhatók össze;

— a szocialista vagyon védelme;

— az ifjúság nevelése;

— az .alkoholizmus elleni harc;

— a közrend és a közbiztonság védelme;

— a közbiztonsági testület és a saját munkájuk népszerűsítése.

Ezeket a követelményeket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy 1983- ban az önkéntes rendőrök 26 ezer főt számláló testületé eredményes munkát végzett. Az .üzemek vezetőivel, a nemzeti bizottságokkal, valamint a közbiztonsági szervekkel együttműködve több mint kétezer bűntényt, ugyanannyi kihágást, és nyolcvanezer egyéb szabálytalanságot derítettek fel, ez utóbbit túlnyomórészt a közlekedésben. Külön ki kell emelnünk az üzemi egységek megnövekedett jogkörét, ami szükségszerűen vezetett munkájuk hatékonyságának növekedéséhez: tehetőséget kaptak az önálló ellenőrzésre, beleértve a legmagasabbb szintű vezetők hatáskörét is. Ami a közlekedés ellenőrzésében betöltött szerepüket illeti, azt túlzás nélkül pfitolhatatlannak nevezhetjük, ami egyenesen következik a motorizáció ugrásszerű növekedéséből. Nem kevésbé fontos feladatot vállaltak az önkéntes rendőregységek tagjai a törvénysértések megelőzését cé’zá névelő munkában is: összesen mintegy hatezer közlekedési témájú előadást tartottak, iskolás gyermekek, valamint Ír vatásos gépkocsivezetők részére, további ezerötszázat -.pedig különböző jogi problémákról. Mindenekelőtt az ifjúság nevelésében értek el kiemelkedő eredményeket, a-változatos és vonzó formáknak köszönhetően: munkájuk eredményeként ma már Szlovákia 400 alapiskolájában működik pionírra] vagy őrs. „A közrend ifjú védelmezői“ elnevezéssel, és tavaly ezrekre volt tehető azoknak a tanulóknak a száma, akik a nyár egy részét hasonló tematikájú pionírtáborokban töltötték.

Ami a jövőt Illeti, a cél természetesen a testület munkájának még hatékonyabbá, eredményesebbé tétele. Ennek érdekében tovább kívánják bővíteni a taglétszámot, de még ennél is fontosabb feladat a műszaki felszereltség javítása, illetve a jogkör további hevítése. Úgyszintén a minőség javítását célozza, hogy a „Példás egy< ség“-ek számát a jelenlegi négyszázról legalább a kétszeresére kívánják növelni, ami több mint reális célkitűzésnek látszik, ha figyelembe vesszük, hogy 1983 végén több mint ötszáz egység volt versenyben ezért a címért.

Önkéntes rendőreink tehát eredményes évet tudhatnak maguk mögött. Ennek bizonyságaként hadd álljon itt befejezésül néhány konkrét eset, amikor éber szemük és határozott közbelépésük akadályozta meg a szocialista vagyon eltulajdonítását, békés polgárok ínzultálását:

Március 21-én betörés történt a trenčíni ÚSPECH üzletközpontban. Az esetet Stanislav Kovács helyi önkéntes rendőr fedezte fel, amikor a tettes még az épületben tartózkodott. .Társával együtt feltartóztatták a menekülni igyekvő betörőt, és bekísérték a legközelebbi őrszobára.

Szeptember 22-én Bratislava Dúbravka lakótelepén az éjszakai órákban a középkorú, erősen Ittas F. K. megtámadott egy nőt az utcán, és erőszakoskodni kezdett vele. Két önkéntes rendőr, Peter Konečný és Ivan Šmatlík sietett a nő segítségére, és ártalmatlanná tették a támadót. A nyomozás során kiderült, hogy F. K.-t még öt hasonló eset terheli.

Augusztus 10-én Rimaszombatban (Rimavská Sobota)' az ottani önkéntes rendőreigység tagjai két idegen állampolgárra lettek figyelemesek, akik különböző árucikkeket kínáltak eladásra a járókelőknek. Az igazoltatás során kiderült, hogy csempészáruról -van szó; a két nőtől összesen 10 ezer korona értékű illegálisan behozott Amt és 4500 korona jogtalanul szerzett készpénzt koboztak el.

VASS GYULA

Továbbdolgozó nyugdíjas táppénze

P. !.: Olvasónk levelében írja, hogy a hnb helyi gazdálkodása keretében a múlt év folyamán több mint 210 igazolt munkanapot dolgozott le. December 5-én megbetegedett, és az orvos a betegállománya idejére kiírta táppénzre. A munkáltató hnb azonban a táppénzt nem folyósította azzal az Indoklással, hogy nem volt részese a betegbiztosításnak.

Az adott válasz alapján feltételezhető, hogy olvasónk a munkáltatóval nem rendes munkaviszonyt (pracovný pomer), hanem a Munka Törvénykönyv 232. és következő paragrafusai értelmében munkatevékenységről szóló (dohoda o pracovnej činnosti) szerződés alapján dolgozott. Ez feltehetően benne van olvasónknak a velük kötött írásbeli szerződésében.

Ha az írásbeli szerződésből tartós vagy rövid időre szóló munkaviszonyról lenne szó, akkor annak ellenére, hogy a helyi gazdálkodás olvasónkat nem jelentette be

a betegbiztosításra, Igénye lenne egy megbetegedésből, egy évben legfeljebb 60 munkanap idejére a betegállomány ideje alatt táppénzre. Az is lehetséges, hogy olvasónk nem kapott egyáltalában semmiféle Írásbeli szerződést és csak tényleges munkaviszonyban dolgozott. Ha erről volna sző, akkor azt kellene feltételezni, hogy rendes tartós munkaviszonyban dolgozott olvasónk és így az említett korlátozott idejű betegállomány idejére igénye lenne táppénzre. A Munka Törvénykönyve 237. paragrafusa a munkatevékenységről kötött szerződést csak akkor ismeri el érvényesnek, ha azt írásban kötötték meg.

Ha az utóbbi esetről lenne sző, és a helyi gazdálkodás utólag nem rendezné áz ügyet, a panasszal forduljon a Betegbiztosítás Járási Igazgatóságához (Okresná správa nemocenského poistenia). Dr. F. J,

Népünk legújabb kori történelmének legjelentősebb eseménye az 1948-as Februári Győzelem volt, amely lehetővé tette, hogy a CSKP vezetésével megkezdődjék hazánkban a szocialista társadalom alapjainak építése és a társadalmi valóság sokoldalú forradalmi átalakítása.

A párt által kitűzött célok és feladatok között jelentős szerepet kapott a mezőgazdasági kistermelés szocialista átépítése. A feladat végrehajtása azért volt nagyon szükséges, mert a kistermelés már nem volt képes fedezni a mezőgazdasági termékek iránt erősen megnövekedett társadalmi igényeket, gátolta a mezőgazdasági tudományok és a technika eredményeinek sokoldalú kihasználását, valanrnt a munkaszervezés elveinek tökéletesebb megvalósítását. Пе más társadalmi okok is voltak: a mezőgazdasági termelőeszközök (beleértve a termőföldet is) egyéni birtoklása és az államosított ipari termelőeszközök a proletárhataiom keretei között e'mélyítelték volna az ellentéteket a város és a falu, azaz a munkásosztá'y és a parasztság között. A cél pod'g az volt, hogy ezek az ellentétek fokozatosan megszűnjenek.

A munkás-paraszt szövetség Csehszlovákiában már a népi demokratikus forradalom folyamán létrejött. A mezőgazdaság szoc'alista átépítését e szövetség megszilárdításával párhuzamosan kellett a kommunista párinak megvalósítania. Egyúttal olyan utat kellett választania, amely megfelelt a dolgozó kis- és középparasztság érdekeinek is. E téren nagy segítséget jelentettek Lenin elméleti írásai, s az

ezek alapján végbement szovjet kol- Iektívizáció tapasztalatai.

Lenin több munkájában hangsúlyozta, hogy a szövetkezeti, közös munkán alapuló mezőgazdasági termelés a legmegfelelőbb kifejezője mind a parasztság vállalkozó érdekeinek, mind pedig az állam és a társadalom szükségleteinek. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a falusi lakosság különböző rétegei különböző hozzáállást tanúsítanak a szövetkezeti gondolat iránt. Ebből kiindulva határozvetkezetekre, de főleg a közös termelésen alapuló szövetkezetek támogatására. A felsőbb szervek már az év végén javasolták a létező szövetkezetek falvankénti egyesítését.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek konkrét formájáról 1949. januárjában született meg az elképzelés. A kormány ^rröl szóló törvényjavaslatát a nemzetgyűlés 1949. február 23-án hagyta jóvá, az egységes földművesszövetkezetekről szőlő 1949/ 69. sz. törvény néven. A törvény az

vé az adósságmentes megélhetést, valamint a kis- és közzépparasztságnak az a része, amely a földreformból ugyan kapott földet, de egyéb termelőeszközt nem, s ezért a mezei munkák elvégzése óriási erőfeszítésébe került.

A kis- és középparasztság döntő többségét meg kellett győzni a közös munka és gazdálkodás előnyeiről és szükségszerűségéről. Ez a párt- és állami szervek, a járási és helyi nemzeti bizottságok dolgozúinak és a párt

A szövetkezeti gazdálkodás alapjai

35 ÉVE HAGYTAK JÖVA AZ EFSZ-EKRÖL SZÖbÖ TÖRVÉNYT

ta meg Lenin a párt parasztpolitikáját kifejező differenciált jelszót: a kisparasztságra támaszkodva megnyerni a középparasztságot szövetségesnek, valamint korlátozni és visszaszorítani a falusi gazdagokat, akik — mint a kapitalizmus falun megmaradt képviselői — ellenségei a szocialista fejlődésnek és a szövetkezeteknek is. A szövetkezeti gondolat eredményes megvalósítását a dolgozó paraszti rétegek iránt megvalósítandó önkéntesség és erőszakmentesség elvének betartásával, a múltbeli önsegélyező szövetkezetek demokratikus hagyományainak felújításával és a munkásosztály, valamint az állam sokrétű segítségnyújtásával, főleg a mezőgazdaság gépesítésével feltételezte.

A CSKP február utáni új parasztpolitikájának alapvető kérdéseit és céljait az 1948. októberi elnökségi és az ezt követő novemberi központi bizottsági ülés fogalmazta meg. Az alapelv a munkásosztály, valamint a kis- és középparasztság szövetségének megszilárdítása, a falusi gazdagok korlátozása és visszaszorítása, valamint az állami gép- és traktorá'Iomások létrehozása volt. Az üléseken hangsúlyt helyeztek a létező önsegélyező, hitel-, fogyasztási és gépszö1949-ben életbelépő első ötéves terv szerves része volt. Annak a tervnek, amellyel megkezdődött a szocializmus építése Csehszlovákiában.

A mezőgazdaság szocialista átalakulásának szükségszerűségére Klement Gottwald a CSKP IX. kongreszszusán mutatott rá, amelyen hangsúlyozta, hogy „ ... nem lesz nálunk szocializmus a falu szocialista átépítése nélkül“.

Az egységes földművesszövetkezetek megalakulása legkorábban azokban a járásokban illetve falvakban következett be, amelyekben a kommunista pártnak erős pozíciói voltak, azonkívül ott, ahol a múltban nagy számú agrárproletariátus élt, amely a földreform idején ugyan kapott földet, de a föld magántulajdonához vp- Ió viszonya távolról sem volt olyan erős, mint a múltban is gazdálkodó parasztságé. A szövetkezetek azokon a határ menti területeken is gyorsan létrejöttek, melyeknek lakossága a háborút követő években a német és magyar kérdés tisztázása idején nagy nemzeti és szociális változásokon ment keresztül.

A közös munka és gazdálkodás előnyeit legkorábban a falvak lakosságának legszegényebb rétegei ismerték fel: azok, akiknek nem volt földjük, vagy törpebirtokuk nem tette lehetőaktivistáinak volt a feladata. Nagyon fontos volt, hogy kivonják őket a falusi gazdagok hatása alól. A meggyőző munka és agitáció mellett a működő szövetkezetek kezdetben anyagilag is támogatni kellett, mert kevés volt a gép, az iga s a talaj termékegysége nem volt sok esetben kielégítő. Ugyanakkor a jól gazdálkodó szövetkezetekbe szívesen beléptek a gazdák is. Az első ötéves terv folyamán az állam fokozott támogatást nyújtott a mezőgazdaságnak: növekedett a géppel és műtrágyával való ellátás, s az első évek nyári idénymunkáinak elvégzéséből a munkásosztály is alaposan kivette a részét.

A szövetkezetesítés első időszakának kedvezőek voltak az eredményei: a szövetkezeti gondolat erős gyökereket eresztett a falusi lakosság tudatában, és sok helyütt jól működtek a szövetkezetek. A szocia'ista szektor azonban ebben az időszakban még nem került túlsúlyba a magánszektorral szemben. Ennek az volt az oka, hogy a szövetkezetekbe általában falvanként a paraszti birtokok kisebb része tömörült, és a kis-, de főleg a középparasztság nagy része ekkor még a szövetkezeteken kívül állt. Ezt követően az veit a fő feladat, hogy az agitátorok a közénparasztságot győzzék meg a szövetkezetbe lépés jelentőségéről. Ugyanis ettől függött a mezőgazdasági termelés további növekedése.

Az ötvenes évek folyamán a párt- és állami vezetés rendkívüli figyelmet szentelt a szövetkezetesítés és a mezőgazdasági termelés eredményeinek. A fokozott gondoskodást a falusi lakosság az ötvenes évek második felében már a saját életszínvonalának emelkedésén is érzékelhette. A gépesítés által könnyebbé vált a munka, kisebb lett az erőfeszítés, s növekedtek a bérek. Ennek hatásúra a még a szövetkezeteken kívül álló középparasztság döntő többsége is felvételét kérte a szövetkezetekbe.

A jobb életfeltételek, a könnyebb munka és a társadalom sokoldalú gondoskodása következtében fokozatosan megváltozott a napkelettől késő éjszakába nyúló gürcöléshez szokott, ugyanakkor sokszor zárkózott és a haladás iránt bizalmatlan falusi lakosság gondolkodásmódja is. Az új társadalom kulturált életkörülményeket teremtett számára, mintegy jutalmul építő, szorgos munkájáért.

Azok a változások, amelyeken a falu lakossága keresztülment a szocialista építés idején, új osztállyá formálták a különböző szociális rétegre tagolt parasztságot. Létrehozták a szövetkezeti parasztság osztályát hazánkban, amely a munkásosztály mellett a társadalom másik, * egyben egyenrangú pillérévé vált.

Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején megvalósult a párt és a társadalom álma: a szocialista nagyipar mellett létrejött a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés is. Felépültek a szocializmus alapjai hazánkban. Azok a változások, amelyeket társadalmunk haiadú erői harmincöt évvel ezelőtt kezdtek megvalósítani, megvetették szocialista jelenünk alapjait. Ki kell emelnünk, hogy ezeket a pozitív eredményeket csak-'s a falusi lakosság, dolgozó parasztságunk támogatásával érhettük el. Ezért hálával és köszönettel tartozunk neki.

Dr. KONRAD INKE