Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-28 / 4. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1984. január 28. Gazdaságfejlesztés tanulságokkal A termelés- és a gazdaságfejlesztés nagy körültekintést igénylő, bonyolult folyamat. Szinte általános az a vélemény, hogy a mezőgazdaságban ez a megállapítás azért is helyénvaló, mert a termelési eredmények és a termelés jövedelmezőségének alakulása nemcsak az emberi hozzáállástól, hanem az időjárástól is függ. Lényegében igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy a mezőgazdaságot nem lehet összehasonlítani az iparral, mert míg az ipari termelés zárt területen folyik, tehát fejlesztését nem gátolhatják a természeti tényezők, addig a mezőgazdasági termelésre, amelynek nincs „fedél a feje felett“ — még a legnagyobb elővigyázatosság és szorgalom mellett is — néha kedvező, de eléggé gyakran kedvezőtlen hatással vannak a természeti tényezők. Attól függetlenül, hogy a fentiekben kifejtett vélemények létjogosultságát kétségbe vonnám, hangsúlyozni kívánom, hogy a mezőgazdasági termelésben, a termelés- és a gazdaságfejlesztésben is, a legfőbb tényező az ember! Ezt a megcáfolhatatlan igazságot példázzák azok a lényeges különbségek is, amelyek a hasonló természeti adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek termelési eredményeiben, termelésük jövedelmezőségében és a gazdaság általános fejlesztésében mutatkoznak. Az, hogy milyen sok függ az embertől, a termelő közösségek termelés- és gazdaságfejlesztési koncepciójától, nemcsak a jó és a gyenge gazdaságok összehasonlítása nyomán állapítható meg, hanem egyetlen gazdaságon belül is. E cikkemben egy valóban jó hírnevű egységes földművesszövetkezet helyzetét, fejlesztésének távlatait vizsgálom. Szinte köztudott, hogy a köbölküti (Gbelce) Győzelmes Február Efsz — vagy két évtizeden keresztül — az érsekújvári (Nové Zámky) járás legjövedelmezőbb termelést folytató gazdaságai közé tartozott. Persze, a legjobbak közé sorolható még ma is, mert a pár évvel ezelőtt elért színvonalat a múlt évi kedvezőtlen időjárás ellenére meg tudta tartani. Valóban szép eredménynek minősíthető, hogy ez a háromezer-kétszázötven hektár mezőgazdasági területen — ebből kétezer-hétszáznyolcvan hektár szántó — gazdálkodó szövetkezet a múlt évet közel hatvanöt millió korona értékű össztermeléssel és tizenkét millió korona tiszta jövedelemmel zárja. — Nehezen tudtuk megtartani a termelés és a jövedelmezőség már éveken keresztül megszokott magas színvonalát — mondotta Rozsnyó László agrármérnök, a Győzelmes Február Efsz elnöke. — Persze, nemcsak azért, mert a hosszan tartó szárazság miatt a hatszázötven hektáron termelt kukoricánk hétszáztizenöt tonnával kevesebb szemtermést adott a tervezettnél; s hogy a cukorrépából a feltételezettnél ötszáznyolcvan tonnával kevesebbet értékesítettünk. Nagy gondot okozott és a jövőben is okoz majd az a termelési ágazat, amelyre mint a legjövedelmezőbb ágazatra éveken keresztül építettünk. GONDOK A JÖVEDELMEZŐSÉG KÖRÜL Rozsnyó elvtárs, aki éveken keresztül növénytermelési ágazatvezetőként dolgozott a szövetkezetben, nyíltan beszélt azokról a fogyatékosságokról, amelyek az egykor jól jövedelmező speciális növénytermelési ágazatot — a száznyolcvanhét hektárnyi szőlészetet és a száztíz hektár gyümölcsöt — gondokozó, s mindjobban jövedelemzsugorító ágazattá tették. Lényegében arról van szó, hogy a szövetkezet — élvezve a speciális növénytermelési ágazat busás jövedelmezőségével járó előnyöket, egyrészt nem érezte szükségszerű követelménynek a további termelési ágazatok, de főleg az állattenyésztési ágazat fejlesztését, jövedelmezőségének fokozását, másrészt pedig elmulasztotta a jól jövedelmező szőlészet és gyümölcsös fokozatos és tervszerű felújítását is. A szőlőültetvények és a gyümölcsfák, elsősorban is az őszi barackfák többsége kiöregedett, s így a termelés jövedelmezősége a szokványoshoz viszonyítva lényegesen csökkent. Például a szőlészet több éves átlagban 13,5 tonnás hektárhozamot ért el, de a múlt esztendőben már csak 11 tonnát, a legrégebben telepített szőlők pedig csak 3—3,5 tonnás hektárhozammal fizettek. A gondot tehát az okozza, illetve az össztermelés és a jövedelmezőség múlt években elért magas mércéjéhez való igazodást megnehezíti az, hogy számolni kell a szőlészet gyorsított felújításával és azzal is, hogy a kiöregedett szőlők még éveken keresztül a szokványosnál jóval kevesebb termést adnak. A gazdálkodás jövedelmezőségére gyakorolt kedvezőtlen hatást már a múlt esztendőben is nagyon érzékelték, mivel a harmincöt hektárnyi elöregedett szőlő likvidálása és a még megmaradt, kiöregedett szőlő gyengébb hektárhozama miatt — az előző évekhez viszonyítva —megközelítőleg ötmillió koronával csökkent a speciális növénytermelési ágazat bevétele. S ha a kiöregedett szőlők likvidálása — a követelményekhez igazodva tovább folytatódik és a harminc hektárnyi őszi barakos likvidálására, majd felújítására is sor kerül, akkor bizony számolni kell azzal, hogy a szőlészet és a gyümölcstermelés, amelynek felújítása nemcsak bevételcsökkenéssel, hanem nagy beruházásokkal is jár, még éveken keresztül nem töltheti be a jövedelemképzésben azt a szerepet, amelyet sok éven keresztül betöltött. Tanulságként illik megjegyezni, hogy a felújítással járó jövedelemkiesést mérsékelhette volna a szövetkezet, ha néhány évvel hamarabb hozzálát az elöregedett szőlők és az őszibarackos tervszerű és lényegesen kisebb területekre korlátozott felújításához. BELTERJES NÖVÉNYTERMESZTÉS — JÖVEDELMEZŐ ÁLLATTENYÉSZTÉS A csüggedők részére van egy találó szólásmondás: azt kell szeretni, ami van! A szövetkezet megfiatalodott „vezérkara“ azonban nem szorul ilyen biztatásra. Nem siránkozik, hanem keresi és a lehetőségekhez mérten ki is használja azokat a termelésfejlesztési tényezőket, amelyek a gazdálkodás eddigi jövedelmezőségének megtartásához vezethetnek. Az elmúlt esztendőben a szántóföldi növénytermelés, azon belül a takarmánytermelés fejlesztését szorgalmazták. A szántó huszonkét százalékán termelnek takarmánynövényeket, annak háromnegyed részén lucernát, melynek termelésében a járási ranglétra második fokára kerültek. Egyrészt tehát a gabonafélék — a búza és az árpa — termelési tervének túlteljesítésével, másrészt pedig a tömegtakarmányok szakszerű termelésével és tárolásával kedvező feltételeket teremtettek az állattenyésztési ágazat, főleg a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséhez. S annak ellenére, hogy a múlt esztendő tavaszán nagyméretű takarmányínség fékezte a szarvasmarha-állomány hasznosságának növekedését, az év végére a tej áruforgalmazási tervét száz százalékra, míg a húsét százöt százalékra teljesítették. A jövő szempontjából pedig nagyon bíztató, hogy a szarvasmarha tömegtakarmány-szükségletét — a téli és a tavaszi időszakra — a száztíz százalékra fedezték. Ennek áldásos következménye szemmel láthatóan mutatkozik. Például az azonos számú egyedet számláló tehénállománytól a jelen Időszakban naponta ezer literrel töb tejet adnak el, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. S míg a múlt esztendő téli hónapjaiban nehéz volt elérni a hízóbikák egyedenkénti és napi hatvan dkg-os súlygyarapodását, most a nyolcvan dekás súlygyarapodás elérése sem okoz különösebb gondot. AZ ELŐREHALADÁSHOZ VEZETŐ ÜT A tények, a szövetkezet jelenlegi anyagi-gazdasági helyzete arra utal, hogy ebben a szövetkezetben megtalálták a már említett jövedelemzsugorító tényezők ellensúlyozásának a módszerét. Ezért szinte magától értetődik, hogy a termelés és a gazdálkodás jövedelmezőségének magas színvonalát a jövőben is az állattenyésztési termelés fejlesztésében, eredményeinek növelésében látják. Ebben a tudatban növelik a tehénállományt, míg a sertéshizlalás intenzitásának fokozása céljából hatszázötven darabbal csökkentik a sertések létszámát. Persze ahhoz, hogy a múlt évi össztermelés tervét kilencvenhét, a jövede'emképzés tervét pedig száztíz százalékra teljesítették, hozzájárultak azok a megtakarítások is, amelyek az üzemirányítás és munkaszervezés — azon belül az ellenőrzés hatékonyságának elmélyítése — folytán a termelési költségeknél jelentkeztek. S talán nem utolsósorban az is, hogy száz hektáros területen meghonosították a lencse termelését, amely 1,4 tonnás hektárhozamával nagyon jövedelmezőnek bizonyult. Feltételezhető tehát, hogy e növény termelésének kétszáz hektárra való kiterjesztése kedvező hatással lesz majd a gazdálkodás idei eredményeinek alakulására is. A MUNKAFELTÉTELEK JAVÍTÁSA ALAPKÖVETELMÉNY Mint már említettem is, ez a szövetkezet — a speciális növénytermelés, főleg a szőlészet és a gyümölcstermelés magas színvonala folytán — a járás legjövedelmezőbben gazdálkodó mezőgazdasági üzemei közé tartozott. Ezek után az ember feltételezi azt is, hogy a termelőhelyek, főleg az állattenyésztési telepek, valamint a szociális célokat szolgáló létesítmények korszerűbbek a szokványosnál. A valóság azonban más! Nem keresem, hogy kit terhel a mulasztás. Talán mindazokat, akik mint a szövetkezeti közösség tagjai a korszerűsítésért jobban harcolhattak volna. Azt azonban bátorkodom hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem válik dicséretére a köbölkúti szövetkezetnek, hogy a telepein még mindig sártenger van, hogy nincsenek a telepeken szociális épületek vagy helyiségek, s hogy ennek a gazdagnak vélt szövetkezetnek még üzemi konyhája, Illetve étterme sincs. Az, hogy a kísújfalusi (Nové Vieska) telepen még mindig elavult istállók vannak, és az állattenyésztők szinte minden munkát fizikai erőkifejtéssel végeznek —, ami természetesen a termelés, főleg a tejtermelés mennyiségi és minőségi mutatóinak kedvezőtlen alakulásához vezet — talán indokolható. Hiszen mindenre nem futhatja még egy gazdag szövetkezetnek sem, s mint ismeretes nem is mindig a sző-* vetkezeten múlik, hogy milyen tem* póban láthat hozzá a termelőhelyek korszerűsítéséhez. A jövő szempontjából biztató jelenség, hogy némi mozgás a gazdaságfejlesztés terén is mutatkozik. Tízmillió korona beruházással épül a korszerű gépjavító műhely, melynek egyik része a jövő év végére elkészül; napirendre került a szövetkezeti, vagyis üzemi konyha építése is, amely részét képezi majd egy olyan épületnek, ahol a vendégmunkások részére szállás, tisztálkodó- és szérakozóhelyiség lesz, melynek építési költsége közei ötmillió korona lesz; úgy hírlik, hogy az idén elkészül a széna-1 tároló és a takarmányok szakszerűbb keverésére és pácolására alkalmas épület is. A sok éves mulasztást ugyan nehéz lesz behozni, az azonban kétségtelen, hogy ezekkel az építkezésekkel a szövetkezet nagy lépést tesz előre a fejlődés útján. AKADNAK MÉG TARTALÉKOK Sok sző esik úgy általában az úgynevezett rejtett tartalékok, vagyis a lehetőségek optimális kihasználásának szükségességéről. Erről sokat beszéltek a köbölkút! szövetkezetben is. Az öntözési lehetőséget azonban nem használták ki csak egy bizonyos ideig, vagyis addig, míg a zöldségtermelés a részükre is jövedelmezőnek bizonyult. Ez a jövedelem azonban mindjobban eltörpült a rendkívül jövedelmező szőlő- és gyümölcstermelés mellett, s így úgymond feleslegesnek bizonyult. Á nagyobb hiba azonban az, hogy feleslegesnek lett minősítve a kétszáz hektáros öntözőberendezés Is, amely a Párizsi patakbél „táplálkozott“. Pedig annak optimális hasznosításával, korszerűsítésével és kibővítésével nagyban enyhíthették volna a gyakori ta« karmánygondokatl Lehet, hogy a termelésfejlesztést lehetőségek elmélyültebb keresése és a vezető dolgozók tenniakarása vezetett e patakban rejlő termelésfejlesztési lehetőségek felismeréséhez. Mindenesetre az örvendetes, hogy a közeljövőben elkészül az öntözőrendszer kivitelezési terve, mely víztározó létesítésével és vagy ötszáz hektárnyi terület öntözésével számol. Ügy éreztem, hogy a szövetkezet új és fiatal elnökének ez „szívügye“. Ettől reméli a minőségi takarmánybázís, főleg a szántóföldi intenzív fűtermelés meghonosításának a kedvező feltételét és a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének fokozását. Ügy tűnik, mintha egy kisebb hullámvölgybe került volna a köbölkúti Győzelmes Február Efsz. Ez azonban veszélytelen, mert nem a tétlenségnek a következménye, hanem szinte törvényszerű velejárója annak a gazdaságfejlesztési törekvésnek, amely a szőlészet egykori jövedelmezőségének megújulásához és más termelési ágazatok jövedelmezőségének fokozásához, távlatilag pedig a szövetkezet további gazdagodásához vezet. PATHÖ KÁROLY A genetika atyja Gregor Johann Mendel a biológiai kutatást reformálta meg, de ennek eredményét, a genetika tudományának kibontakozását ő nem érte meg. Belső szükség kényszerítette arra, hogy gondosan megtervezett kísérletekkel vizsgálja a hibridizáció eredményét, vagyis rokon növényfajok keresztezéséből származó utódokon mutatkozó tulajdonságok szabályszerűségeit. Amikor 1856-ban megkezdte a brünni (mai Brno) ágostonrendi kolostor kertjében keresztezési kísérleteit, a hibridizáció problémái már évtizedek éta ismertek voltak és angol, francia, osztrák botanikusok, gyakorié kertészek keresték a feltételezett szabályszerűséget a tapasztalt jelenségekben. Mendel egyik fő érdeme éppen az, hogy rendkívüli körültekintéssel tervezte meg kísérleteit, pontosan előírva, milyen tulajdonságok változásait fogja nyomon követni a keresztezett nemzedékek sorozatán,, és ügyelt arra Is, hogy az alkalmazott mesterséges megtermékenyítés (beporzás) során ne kerüljön a folyamatba Idegen himper. Módszertani érdeme volt az is, hogy matematikai szabályszerűségeket tudott megállapítani a hibridek tulajdonságainak megjelenési arányában. Mendel 1822. július 22-én született a hajdani Osztrák-Szilézia egyik községében, Heinzendorfban. Szülei elszegényedése miatt 21 éves korában — továbbtanulása érdekében — belépett Szt. Ágoston rendjébe. Ä brünni kolostor kertjében tenyésző virágok színváltozásaira felfigyelve szánta rá magát nevezetes (és kereken nyolc éven át végzett) hibridizációs kísérleteire. Eredményeinek összefoglalását a Brünni Természetvizsgálé Társaságban adta elő 1865 kora tavaszán, majd az egyesület Évkönyvének 10. kötetében a következő évben megjelentette. 1869-ben még egy tanulmánya jelent meg ebből a tárgykörből, aztán teljesen megszűntette kertészkedő, de Igazában az öröklés törvényeit kutató tevékenységet. Száz éve, 1884. január 6-án hunyt el Brünnben. Főleg a borsófélék (tehát konyhakerti növények) 22 különböző fajtájának keresztezésével és az utódok gondos megfigyelésével érte el eredményeit. Figyelte a színváltozásokat, a magvak színét s megmérte a növényszár hosszát és a magvak méreteit. A nevével fémjelzett „mendelizmus“ három szabálya megfigyeléseinek eredménye. Ä tudománytörténet Igen sajnálatos fejleményeként kortársai nem figyeltek fel az amatőr szerzetes-kertész eredményeire, de ő maga sem tett sokat ezek terjesztése érdekében. Csak a századfordulón „fedezték fel“ Mendelt — sajnos — haléporában. Három botanikus kísérleteivel hasonló eredményekhez jutott és tanulmányuk Irodalmi alátámasztásához végzett olvasmányaik s>orán bukkantak az elfeledett (de Igazában soha fel nem Ismert) szerző eldugott helyen megjeleni tanulmányaira. Becsületére váll! mindhármuknak: a holland df Vriesnek, a német Corresnek é: az osztrák Tcherinéknek, hogy — egymástól függetlenül, de anná nagyobb elismeréssel — adózta! elődjüknek. Igazában 1901-től szá mltjuk a modern genetika kibon takozását. És amikor ennek a „mendell genetikának“ szellemében vizsgálták az öröklött tulajdonságok szabályszerűségeit, sok genetikus szembe került az evolucionistákkal. Ugyanis eredményeik szerint kísérletileg nem lehet kimutatni a fajok fejlődését, főleg azok egymásból való leszármazását. Óvatosabban fogalmazott maga lendel, amikor utalt egy kortárára, Gärtnerre, aki szerint „a falok szilárd határokkal rendelkeznek, amelyeken túl már nem képesek változni. Habár ezen nézet feltétel nélküli érvényessége sem Ismerhető el...“ Végül is 6 a rokonfajok utódainak változékonyságával foglalkozott, de a fajkeletkezés Darwintól megfogalmazott problémáival nem. Századunk elején a világnézetileg Is színézett viták Idején sokan szembeállították a mendelizmust a darwinizmussal. Ma már mindezen túl vagyunk. Míg a fejlődés problémáinak megfogalmazását és megmagyarázásuk lehetőségét Darwinnak, addig a genetika egzakt módszereinek mennyiségileg megszabott követelményrendszerét Mendelnek köszönhetjük Mendel a borsó keresztezésével végezte első kísérleteit. Bár megalapozta a korszerű genetika törvényszerűségeit, a kutatások és kísérletek napjainkban is folytatódnak. A nyári kánikula emlékét felidéző képünkön jól látható, mennyi türelmet, aprólékos munkát igényelnek a borsó beporzásával végzett kísérletek. Fotó: CSTK
