Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-28 / 4. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1984. Jannár 28. 2 A család és a társadalom felelősséoe Hazánkban is évente többezer fiatal kerül összeütközésbe a törvénnyel. A fiatalkorúak és a fiatal felnőttek által elkövetett bűncselekmények száma tavaly nem növekedett számottevően, a bűncselekmények — lopás, betörés, garázdaság, vanda'izmus, személv el­len elkövetett erőszak — társadalmi súlyossága viszont arra figyelmeztet, hogy nem szabad lekicsinylőleg köze­líteni a fiatalkori bűnüzésekhez. mert ez könnyen elmoshatja a társadalom felelősségét, s gyengítheti a fiatalok felelősségérzetét Is. A fiata'kort bűnözés okai között tallózva elsősorban a környezet köz­vetlen felelősségéről kell szólnunk. A szülők. az egészséetelen életmódot folytató család ngvanis melegágya az Ifjúkori botlásoknak. Ráadásul a fe­­lelősségrevonás elmaradása — sőt az alkalmankénti biztatás vasv késztetés —, a nem megfe'elő néldakén tnzftia a felnövekvő nemzedék személyiségét la. A kiegyensúlyozatlan, diszharmoni­kus életvi'elű családikból kerü'n°k ki leggvakrahban az ifiú bűnelkövetők, s a tanasata'atok arra vezetnek visz­­sza. hogy az úgynevezett csonka csa­ládokban élők között az átlagosnál nagyobb a hajlandóság a társadalom elleni cselekedetek végrehajtására: a felügyelet, az irányítás, a családi ne­velés fogyatékosságai, a szülők egy­mással való gyakori torzsálkndása számtalanszor vezeti a gyermeket a bűnözés zsákutcáiéba. Persze tú'zás lenne azlt állítani, hogy az ifiúkorú bűnelkövetők csak a fentiekben említett családokból ke­rülnek ki. Sajnos nem lelentékteien a harmonikus családi körülmények kö­zött élő. de mégis bűncselekmények­kel próbálkozó fiatalok száma is. A társadalom és a szőkébb környe­zet felelősségéről szólva, rá kell mu­tatnunk ennek bizonvos fajta hibás értelmezésére. A közfelfogás bizonvos torzulására mutált, hogy vannak akik félreértik, illetve egyoldalúan hang­súlyozzák a társadalom és a környe­zet felelősségét. Illetve kizárólag ezt he'vezik előtérbe. Ez a helytelen egy­oldalúság azért veszélyes és azért rossz nedagógia. mert mindenekelőtt a szóban for»ó fiatalok tudatába énül be. s ennélfogva gyakran mente­sítve érz;k manókat saját személyes felelősségük alól. Tetteiért a fiatalkorú Is olyan mér­tékű felelősséggel tartozik, amilyen mértékben azt törvényeink az élet­kori sajátosságok figyelembevételével megállapítják. Más persze a helyzet a kiskorúaknál, ahol a valódi felelős­séget nem lehet megállapítani. Itt a felnőtt környezet felelős igazán a ne­veltetésért! A társadalom, a család, az iskola és a munkahelyi kollektíva fe­lelőssége, mindenekelőtt abból áll, hogy személyes felelősségtudatra ne­velje a fiatalokat, a személyes fele­lősségérzetet erősítse, ne pedig gyen­gítse. És ne csak a bűnelkövetés el­kerülésében, hanem a pozitív értékek — munka, tanulás, a társada'mi együttélés normáinak betartása, a kö­zösségi magatartás — felmutatásában is. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a rossz baráti társaság, az alacsony iskolázottság, a műveltség hiánya, az italozás, valamint a családi nevelés hiányosságai gyakran vezetnek a tör­vénysértéshez. Az iskolai és a munka­helyi nevelés szerepét sem szabad le­becsülni; az itteni nevelőmunka fo­gyatékosságai is hozzájárulhatnak a fiatalkori bűnözéshez. A felnőttek társadalma — példája és útmutatása —, valamint a kis közösségek mér­tékadó életvitele és fegyelmezési le­hetőségei célravezetők lehetnek, ha kellő időben és módon parancsolnak megálljt az eltévelygőknek. A gyámhatóságok nyilvántartásai több ezer olyan gyermek kartonját tartalmazzák, akik veszélyeztetett környezetben élnek. Az oktatási intéz­mények, a gyámhatóságokkal, a nem­zeti bizottságok közrendészeti albi­zottságaival és a bűnüldöző szervek­kel rendszeresen együttműködnek a veszélyeztetett gyermekek és fiatal­korúak felkutatásában, helyzetük ki­• Prágában ülésezett a Szövetke­zeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának Elnöksége, melyen megvitatták és jóváhagyták a munka­­biztonsággal és az egészségvédelem­mel kapcsolatos' felülvizsgálat ered­ményeiről és a szövetkezeti földmű­vesekről való komplex gondoskodás feladatainak teljesítéséről szóló Jelen­vizsgálásában és a megoldás kimun­kálásában. A gondoskodásban elsősorban a megelőzést kell előtérbe helyezni, a tevékenység viszont nem összponto­sulhat csupán erre. Nagy figyelmet kell fordítani azokra a fiatalkorúakra is, akik már összeütközésbe kerültek a törvénnyel. Okét a visszaeséstől kell óvni. A társadalom segítségére, a családi közösségek, a munkahelyi kollektívák, a közrendészeti alosztályok és a szo­cialista brigádok támogatására szük­ség van a szabadságvesztésből szaba­dultak visszailleszkedésének meg­könnyítéséhez is. Az utógondozásról elsősorban az állami intézmények gondoskodnak, a tapasztalatok viszont arra utalnak, hogy a kívánt eredmény itt sem nélkülözheti a társadalmi ösz­­szefogást. Az utógondozási rendelet elsősor­ban a szabadultak támogatását tűzi ki célul. Ipari és mezőgazdasági üze­mek dolgozói, szocialista brigádtagok, pedagógusok, népi ülnökök végzik pártfogókként az utógondozást olyan szabaduló fiataloknál, akik újra ve­szélyeztetett környezetbe kerülnek vissza. Eredményes munkájukat mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az utógondozásban részesülteknek csak kis hányada kerül ismét összeütkö­zésbe a törvénnyel. Társadalmunk egészének akarása természetes és nyilvánvaló! Közös ér­dek. hogy a bűncselekmények száma csökkenjen. Ez azonban azt kívánja, hogy ne csak a társadalom, hanem a csa’ád is többet tegyen a megelőzés és az utógondozás területén. Konkré­tan tehát arról van szó, hogy ideié­ben megálljt parancsoljunk a zsák­utcába tévedőknek. —esi— tést, a közgazdasági propaganda 1984-re érvényes eegyséegs tervét, az idei évre szóló kulturális nevelő mun­ka irányelveit és jóváhagyták az SZFSZ Központi, Csehországi és Szlo­vákiai Bizottságának 1984. évi költ­ségvetését. • Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnök­ségének tagja, az SZLKP KB első tit­kára Bratislavában fogadta a cseh­szlovák-szovjet mikrobiológiai és biotechnológiai együttműködési tudo­mányos-műszaki tanács tagjait. FELSZABADULÁSI EMLÉKÜNNEP Január 14-én múlt 39 esztendeje an­nak, hogy Losonc (Lučenec) két hetes nehéz, véres utcai harcok után fel­szabadult a fasizmus járma alól. A stratégiai jelentőségű városért folyó kemény harcokban több mint 400 szovjet katona áldozta életét. A város lakossága 39 évvel ezelőtt a sok szen­vedés, üldöztetés után kitörő öröm­mel, szeretettel fogadta a felszabadító hősöket. Soha el nem múló szeretettel s hálával gondolnak erre a napra, s azokra a hősökre, akik keletről hosszú és véres harcok után hozták meg az annyira óhajtott szabadságot. Felszabadu'ásunk 39. évfordulója az idén egybeesik a SZNF 4(1. évforduló­jával, megünneplésére ezért megkü­lönböztetett figyelmet íordítoMak a járás és a város vezetői. A nagy je­lentőségű ünnepélyen — a szovjet katonák Herz Sándor utcában levő emlékművénél — 7 ezren vettek részt. A járási és a városi párt- és állami szervek és üzemek képviselői, vala­mint V. M. Sztyepanov a Szovjetunió bratislavai főkonzulja he’yezték el a hála és a kegyelet koszorúját. Az ün­nepélyen részt vettek a hazánkban ideiglenesen tartózkodó, szovjet had­sereg tisztjei, katonái, V. S. Kazancev ezredes, hadosztályparancsnok veze­tésével. A szovjet hősi emlékmű és a Lentn­­szobor megkoszorúzása után békema­­nifesztációra került sor. Felejthetet­len élményt nyújtott a szovjet kato­nák szakasza, amely eredeti 1945-ös frontöltözetben vonult végig a város főutcáján, karjukon a Bogorodíckl városnegyed 21 óvodás kislányával. A megható látvány örömkönnyet csalt ki az emberek szeméből, szimbolizál* * * va a 39 év előtti eseményeket. Az ünnepi nagygyűlés résztvevőit és a meghívott kedves vendégeket Milan Grnáč, a járási pártbizottság vezető titkára üdvözölte. Ünnepi be­szédet a vnb elnöke Ladislav Jánošík mondott, aki méltatta a szovjet had­sereg hősi harci sikereit, a Szovjet­unió önzetlen gazdasági és politikai segítségét, valamint Losonc 38 év alatt e’ért fejlődését. Jánošík elvtárs ebből az alkalomból a járási pártbizottság vezető titkárá­nak és a jelenlévő szovjet főkonzul­nak átnyújtotta a város lakosságának, üzemei dolgozóinak a felszabadulás 39. és az S7NF 40. évfordulója tiszte­letére tett közel tízmillió korona ér­tékű szocialista vállalását. Az ünnepi ülés gazdag kultúrmű­sorral ért véget, melyen az IPEĽ folk­lóregyüttes adott ünnepi műsort. CSAK ISTVÁN A párt vezető szerepének elmélyítése mindennapos szolgá­latot jelent, s ugyanezzel a szóval határozhatjuk meg a párttagok elkötelezettségét is. Párttagnak lenni ugyanis szolgálatot jelent; a munkásosztály, a dolgozók, egész népünk legigazibb érdekeiért. E mindennapi szolgálat lényege válto­zatlan: az évek során azonban, különösen a fejlett szocialista társadalom építésének bonyolult körülményei között, változnak a munka feltételei, egyre több hozzáértést kíván, egyre maga­sabbak a vele szemben támasztott politikai, erkölcsi követel­mények. Az elmondottakkal összhangban pártunk és társadal­munk érdeke, hogy a mezőgazdaságban dolgozóknak is minél szélesebb áttekintésük legyen a nemzetközi és a hazai esemé­nyekről, megértsék a társadalmi mozgás törvényeit, s így te­vékenységük tudatos cselekvés legyen a munkahelyüköi és a közéletben egyaránt. A pártoktatás idei és Jövőbeni változatlan célja: felkészíteni, képessé tenni a párttagokat a XVI. pártkongresszuson megha­tározott feladatok teljesítésére. Pártunk Központi Bizottságá­nak 9. ülése megállapította, hogy adva vannak, g mezőgazda­ságunkban is megteremthetők a feltételek a határozatok, bár nem könnyű, mégis sikeres végrehajtásához. E feltételek közé kell sorolnunk a politikai-ideológiai felkészültséget is. SOKRÉTŰ TEVÉKENYSÉG A 89 tagot és 4 tagjelöltet tömörítő dióspatonyi (Orechová Potôň) Barátság Efsz üzemi pártszervezete a helyi hagyomá­nyokat követve igyekszik megteremteni a hatékony, a nagy­üzemi gazdálkodáshoz igazodó pártirányítás feltételeit. A helyi hagyományokhoz való igazodást azért hangsúlyozzuk, mert a nyugállományba vonult Kalmár János szövetkezeti és Vieder­­mén József pártelnöktől a váltóbotot Tóth Zoltán agrármér­nök, illetve Nagy Károly személyében két ifjú kommunista vet­te át. — Első zárszámadő közgyűlésünkre, illetve év eleji taggyű­lésünkre készülünk. Indokolt tehát visszatekintenünk, hogy gazdasági vezetésünk és pártszervezetünk miképpen állt helyt az önként vállalt szocialista építőmunka ránk is kötelező fel­adatai közepette, s a közös célokért velünk hű társakként együtt küzdő szövetkezeti tagság milyen eredményeket ért el. E mérlegkészítés lényege azonban, hogy a megtett út kedvező és kedvezőtlen tapasztalatain egyaránt okulva, józan megfon­toltsággal határozzuk meg további teendőinket. Örömmel tölt el bennünket, hogy a nehéz év után sem terheli mulasztás vál­lunkat. Bár ma még küszködünk, gyakran nehéz — főleg szub­jektív körülményeket — kell legyűrni, ennek ellenére emelt fővel állhatunk az elkövetkező gazdasági és pártfórum elé — mondják szerényen, őszinte megfontoltságból eredő áttekintés­sel. Szerénységük — a sikeres évzárás ismeretében — bizonyára abból fakad, hogy a gazdasági vezetés és a pártszervezet szem­léletére nem a dicsekvés, hanem a szigorú mérce alapján szü­letett önbfrálat a jellemző. Az utóbbi szerintünk még ekkor is indokolt, ha mindeddig valóban felelősségtudattal foglalkoztak a szövetkezet egészét érintő problémákkal, amelyek felölelték a termelés, a gazdálkodás népgazdasági igényekhez történő Igazításának legfontosabb elemeit. Az üzemi pártszervezet úgyszólván mindegyik ágazat — az ágazatokat képviselő és irányító pártcsoport — munkáját elemezte, s részletekbe menően meghatározta a kulcspantokon dolgozó kommunisták személyes feladatait is. A feladatok tel­jesítésében a szocialista brigádok járnak az élen, s számunkra különös öröm, hogy a szocialista brigádvezetők többsége párt­tag. akik valóban kommunistákhoz méltóan szervezik és irá­nyítják munkaközösségeik tevékenységét. Példamutatóan dol­goznak és elsők, amikor különösen nehéz feladatok vállalását kell megoldani. Az üzemi pártszervezet taggyűlésein — az elmondottak elle­nére — rendszeresen visszaérő téma, hogy az anyagi érdekek ésszerűbb hasznosítása mellett okosabban, hozzáértőbben kell gazdálkodni a munkaerővel is. Ebből a szempontból a pártve-Közelebb a sajátos feladatokhoz zetőeég törekvéseit további új elemzésekkel gazdagítják. Vizs­gálják például a szövetkezetben dolgozók a rendelkezésre álló munkaeszközök és a munkatárgyak kölcsönhatását, ugyanakkor keresik a választ arra is, hogyan korszerűsíthető a termelés. De vajon miért vállalkoznak ilyen feladatokra egy aránylag kisebb méretű mezőgazdasági üzemben? Választ adó beszélgető partnereink szerint a pártmunka tér­től és időtől független, s nem öncélú. Náluk ugyanis az a kom­­misták legfőbb feladata, hogy minden lehetséges módon segít­sék a párt politikájának, a népgazdaság alapvető érdekeinek töretlen érvényesítését. E munka közepette természetesen Tóth ZoltáR agrármérnök (középen) a szövetkezet újítói között akadnak gondjaik is, melyek feloldásán a politikai munka esz­közeivel igyekszenek segíteni. ÉRTENI ÉS KÉPVISELNI A szövetkezetben örvendetesen növekszik a kommunisták aktivitása: a készség pártunk politikájának hirdetésére, ma­gyarázására, s ha kell megvédésére a vitákban. Konkrétan fo­galmazva, erősödik a bátor kiállás, amelyet a pártkongresszus a korábbinál hangsúlyosabb követelményként foglalt bele a párt szervezeti szabályzatába is. A politika elvi alapja az ideo­lógia, ezért a dióspatonyi szövetkezet kommunistái sem nél­külözhetik munkájukban az elméleti felkészültséget. A párt­iággá válás, a politika megismerése, a vele való cselekvő azo­nosulás csak kiinduló pont a kommunista eszmei fejlődésében, ezt folyamatos és rendszeres ideológiai képzésnek és önképzés­­nek kell kövertnie. A dióspatonyi szövetkezetben e szempontból is megtalálták a legésszerűbb megoldásokat. A pártoktatást ugyanis úgy szer­vezik, hogy az ne rekedjen meg az ismeretszerzés puszta szint­jén. A kellő színvonalú oktatás keretében ügyelnek arra, hogy az elmélet és a gyakorlat ne váljék ketté, s óvakodnak attól, hogy ne tévedjenek elvont elméletieskedésbe, s az elmélet szűk prakticizmusába. így válnak világossá számukra olyan fogal­mak, mint a hatékonyság és a termelékenység, a tervszerűség és a gazdaságirányítás, a belső tartalékok feltárása és az ész­szerű takarékosság, az árak-bérek összefüggése, a népgazda­sági egyensúly, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, a termés­szerkezet alakítása stb. A pártoktatás kapcsán tudatosították azt is, hogy a tudomá­nyos-műszaki haladás gyakorlati vívmányainak meghonosítása számos bonyolult gazdaságpolitikai, közgazdasági és műszaki feladvány megoldását állítja előtérbe, s ezzel egyidejűleg mind­inkább előtérbe kerülnek a termelés emberi vonatkozásai. Az elmondottaknak köszönve a szövetkezetben végzett fizikai munka mindinkább szellemi tartalommal telítődik. Mindez a szükségletek minőségi átalakulásához vezet, mely pozitívan segíti azt. hogy a munkavégzésben, ne csupán a „birtoklás“ legyen-lehessen a tartalom, hanem a kiteljesedő tevékenység­­forma kerüljön előtérbe. Az újitómozgalomrói híres szövetke­zetben az újért lelkesedő kommunistákat vetik csatasorba. Tánczos Dénes, Téth István kertészmérnök, Anda Lajos és a többi újító példája azt bizonyítja, hogy nem könnyű feladat, de politikai munka a javából megérteni: a tudományos ered­mények, az új termelési eljárások bevezetése a termelésbe az ember hatalmát növeli a természet felett, gyorsítja közös cél­jaik megvalósítását. A felsorakoztatott eredmények mellett ebben a szövetkezet­ben is számtalan olyan forrás létezik, melyek feltárásával új lehetőségek nyílnak a pártmunka továbbfejlesztésére, a társa­dalmi igények szerinti haladásra. Ehhez alapot biztosít az a tény, hogy a fiatal vezetők elért eredményei szemé yes erőfe­szítésből, munkájukból és magatartásukból, emberi vágyaikból és törekvéseikből, küzdelmes hétköznapjaikból és néha álmat­lan éjszakáikból összegeződik. Ürömteli viszont, hogy ötvöző­dik az új vezetés eleven embersége. Nagy értékük a valóság talajából táplálkozó elemzőkészség, pártos elkötelezettség, ami a beszélgetés során szinte minden mondatukban érzékelhető volt CSIBA LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents