Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-30 / 26. szám

é SZABAD FÖLDMŰVES — 1984. június 30. Harmincöt év a kultúra szolgálatában Füleken (Fiľakovo) ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg a CSEMADOK megalakulásának 35. évfordulójáról. Kálosi János, a helyi szerve­zet elnöke felidézte a szövetség létrejöttének körülményeit. Hangsúlyozta, hogy a CSEMA­DOK megalakulása szorosan összefüggött a munkásosztály 1948-as Februári Győzelmével. Szövetségünket Csehszlovákia Kommunista Pártja hozta létre, s megalakulásánál aktívan köz­reműködtek a párt régi tagjai, országos és helyi viszonylat­ban is. Harmincöt évvel ezelőtt azzal a céllal indult szerveze­tünk, hogy szocialista hazánk kultúrájának részeként kibon­takoztathassa nemzetiségi kul­túránkat, hogy a csehszlová­kiai magyar nemzetiségű dol­gozókat a proletár nemzetkö­ziség és a szocialista hazafiság szellemében nevelje, ezzel is hozzájárulva a CSKP nemzeti­ségi politikájának megvalósítá­sához. Füleken is a párt tagjai jár­tak a szervezési munka élén. 1949-ben kb. 40—50 taggal kezdte» meg tevékenységét a CSEMADOK alapszervezete, de a létszám hamarosan száz fölé emelkedett. Nem lehet említés nélkül hagyni Teleki Ferenc sége a későbbiek során is szo­­nevét, akinek meghatározó sze­repe volt a szervezet megala­kításában, és akinek tevékeny­­rosan összekapcsolódott a vá­ros kulturális életével. A CSEMADOK munkájának első eredményeit emlékünne­pélyek, műsoros estek, az ének­kar megalakulása és a színját­szók első bemutatkozása jelez­ték. Rövidesen megkezdte tevé­kenységét a tánccsoport is, amely a hatvanas évekre ran­gos együttessé nőtte ki magát. Ekkor a „Palóc“ nevet visel­te; ez a név elválaszthatatlan ifj. Takács Jánostól és a cso­port lelkes tagjaitól. Az együt­tes a hatvanas évek második színjátszó csoport egyik nagy sikere volt a Giil Baba felében érte el fénykorát, ez­után szétesett. Ezt követte egy rövidebb fellángolás, Márkus Zsuzsa vezetésével, „Barkó“ né­ven. Füleken gazdag hagyományai vannak a színjátszásnak. Talán a legtöbb nagy sikert éppen a színjátszók érték el. Sokszor jutottak el Komáromba a Jókai­­napokra, ahonnan sok értékes díjat és elismerést hoztak. A sikereket Ludányi István, Gyu­ris józsef, Szlnszíár Pál, Rei­man Károly és Mázik István rendezőknek, és a mintegy két­száz lelkes amatőr színésznek köszönhetik. Külön fejezetet érdemel a helyi szervezet férfikórusa, amely már évek óta a leg­egyenletesebb teljesítményt nyújtja a kultúrcsoportok kö­zül. Sikereiket elsősorban Ku­­loványi Lajos és Vassányiné, valamint Csaba Miklós karna­gyoknak, valamint Zupko Mi­hály szervezőnek köszönhetik. A helyi és járási fellépéseken kívül vendégszerepeitek még Rozsnyón (Rožňava) Gombaszö­gön (Gombasek), s több ma­gyarországi meghívásnak is eleget tettek; hazai amatőr énekkari mozgalmunk legma­gasabb fórumán, a galántai Ko­­dály-napokon is öregbítették Fülek jó hírnevét. A szervezet tagjai rendsze­resen részt vettek a járási és felsőbb szervek által hirdetett versenyeken. Fülekről indult el Szvorák Katalin, aki még min­dig a mi helyi szervezetünk tagja — erre büszkék vagyunk. Füleken rendezték meg a Me­lódia táncdalverseny első or­szágos döntőjét. Oláh Erika személyében pedig a verseny többszörös győztesét köszönt­hetjük. Ott voltak versenyzőink a szavalok és prózamondók or­szágos seregszemléin is, ahol Bocsárszky Pál, Csaba Blanka és Mázik István szerepelt a legsikeresebben. Szólni keli még a közösséget összetartó bálok szervezéséről, amilyenek az Anna-bálok, a farsangi és a szüreti mulatsá­gok. Irodalmi emlékestek, író­olvasó találkozók, ankétok, po­litikai előadások is tarkították — és természetesen tarkítják ma is* — a CSEMADOK tevé­kenységének palettáját. Ez a sokrétű és nehéz mun­ka azért mutathat fel elisme­résre méltó eredményeket, mert városunkban mindig voltak a csehszlovákiai magyar kultúra iránt elkötelezett tagok, akik másokat is magukkal tudtak ragadni Talán ezt értékelte a CSEMADOK KB elnöksége, ami­kor a 35. évforduló alkalmából Aranyplakettel tüntette ki a CSEMADOK füleki helyi szer­vezetét. TARI BELA A CSEMADOK nagykéri (Mi­­lanovce) helyi szerveze­tének vezetősége, a szö­vetség és a helyi szervezet megalakulása 35. évfordulója alkalmából ünnepélyes műso­ros estet rendezett a helyi kultúrházban. Az összegyűlt mintegy 250 kultűrakedvelőn, nézőn kívül ezen a délutánon jelen volt Csizmadia Béla, a CSEMADOK érsekújvári (Nové Zámky) járási bizottságának ügyvivő elnöke, Peternai Ist­ván, a helyi pártszervezet el­nöke, valamint a hnb elnöke és titkára, Dojcsán Elek mér­nök, illetve Uhrik Margit. Sza­bó Dénesnek, a helyi szerve­zet elnökének megnyitója után az eltelt 35 év munkájáról szó­ló beszámoló következett. Első részében a színjátszó csoport tevékenységéről volt szó, amely­nek 1951-ben előadott első szín­darabja, a Ludas Matyi jelen­tette tulajdonképpen a helyi szervezet kulturális tevékeny­ségének kezdetét. E darabot aztán további 25 kövétte, össze­sen 152 előadásban. A legsi­keresebb — Lovicsek Béla „Húsz év múlva“ c. színműve —, összesen 15 előadást élt meg, a csoport legterméke­nyebb időszakában, az 1957/58- as idényben. A beszámoló má­sodik részéből főleg a fiata­lok tudhatták meg, hogy a je­lenleg is aktívan működő SZI­VÁRVÁNY néptánccsoportjuk megalakulása még az 1952-es esztendőre nyúlik vissza. A tánckultúra igazi fellendülését a faluban azonban az 1956-os áv hozta meg* s azóta a tánc­csoport megszakítások nélkül több helybeli, járási és orszá­gos szintű rendezvényen vett részt. A kultúrműsorok színe­sebbé tételéhez az utóbbi idő­ben nagyban hozzájárul az ürdögh Valéria vezette tánc­csoport is. Az énekkultúra ak­tív kezdetét a . helyi szervezet az 1986-os évtől számítva, ami­kor is a „szakmában“ ma már Igen jól ismert Sírnék Viktor vezetésével megalakult a férfi éneklő csoport, mely abban az időben egyedülálló volt, a kör­nyéken. A jelenleg működő férfi éneklő csoport, valamint a menyecskekórus — Szlovák Pál illetve Gyurcsek Ilona ve­zetésével — erre az alapra épí­tett, s hogy sikerrel, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a, menyecskekórus 2. helyezése a Tavaszi szél... 1982-es körzeti döntőjében. A beszámoló utol­só részében a jelenlevők átte­kintést kaptak az eltelt 35 év különböző rendezvényeiről, me­lyek közül a farsangi bál 1963-tól, a helyi dal- és tánc­ünnepély pedig 1960-tól egyet­len esztendőben sem maradt el. Ez utóbbin a helyi csopor­tokon kívül több környékbeli falu kultúrcsoportjai is bemu­tatják tudásukat. A szervezet tagsága aktívan bekapcsolódott a társadalmi munkákba is. Ön­erőből kultúrparkot létesítet­tek, és részt vállaltak a falu büszkeségének számító új mű­velődési ház építéséből is. A beszámolóban elhangzott tevékenységet illusztrálta, no meg persze emlékeztetőül is szolgált a helyi szervezet archí­vumának anyagából összeállí­tott fényképkiállítás a művelő­dési ház előcsarnokában. Az ünnepi est további pont­ja a szimbolikusan 35 szál szegfűből összeállított virágko­sár átadása, valamint a dísz­oklevelek kiosztása volt, amit a helyi társadalmi szervezetek vezetőinek köszönő szavai és jókívánságai kísértek. Okleve­let kapott Dojcsán József, a he­lyi szervezet első elnöke, vala­mint Szabó Dénes, Száraz Fe­jí в renc, Szlovák Pál, Kisucki Ven­del, Kazán József, Kisucki Mi­hály, Maii Bála, Szibilla László és Mali Mihály, valamennyien több mint 25 éves aktív tevé­kenységükért. A CSEMADOK jb oklevélben részesítette a szer­vezet kultúrcsoportjait, vala­mint Szibilla Lászlónét, a né­pi tánccsoport vezetőjét. Az ünnepély a helyi kultúr­­csoporlok színvonalas kultúr­műsorával zárult. ifOVACS PÄL mérnök, a helyi szervezet titkára '* 2 •л ^ z я •X so 'Я v 9. Ä CSEMADOK lévai (Levi­ce) Járási Bizottsága а város Barátság nevet vi­selő kultúrpalotájának színház­­termében tartotta meg hasonló ünnepi összejövetelét. Az ülést Abel Gábor, a járási bizottság titkára nyitotta meg Üdvözölte a megjelent vendégeket; Bohu­mír Jablonickýt, a járási párt­bizottság titkárát, valamint a CSEMADOK Központi Bizottsá­gának küldöttségét, Petrik Jó­zsef titkárral az élen. Ünnepi beszédet Szebellai János, a jb elnöke mondott. Rámutatott a munkásosztály Februári Győzelmének jelentő­ségére, mivel ez a történelmi esemény nyitotta meg kultú­ránk szabad fejlődésének útját, majd elemezte a 35 év sikereit, eredményeit és nehézségeit. Hangsúlyozta, hogy a CSEMA­DOK mindig Is elsőrendű fal­adatának tartotta a proletár nemzetköziség elveinek gyakor­lati érvényesítését. Külön meg­köszönte a Járási párt- és álla­mi szervek messzemenő támo­gatását. Az ünnepi beszéd után Petrik, Szebellai és Jablonícký elvtársak átadták a CSEMADOK Központi Bizottságának Elnök­sége által adományozott emlék­érmeket. Az érem aranyfokoza­tét kapta többek között Cson­tos Vilmos költő, ezüst fokoza­tát pedig az ipolysógj (Šahy) József Attila Irodalmi Színpad, a százdi (Sazdice) citerazene­­kar és a tesmagi (Tešmák) me­nyecskekórus tagjai. A járási pártbizottság elnöksége és a jnb tanácsa „A járás érdemes dolgozója“ címet adományozta Bartos Lajosnak és Ábel Gábor­nak. A népművelő munka ak­tív fejlesztéséért négy személy­nek adományozott díszoklevelet a járási nemzeti bizottság ta­nácsa, a CSEMADOK jb elnök­sége pedig tizenöt személyt ré­szesített hasonló elismerésben. A békefelhívást, melyet a részt­vevők egyhangúan elfogadták, Madák Sándor, a jb elnökségé­nek tagja terjesztett elő. A kultúrműsor keretében fellépett a CSEMADOK lévai és Ipolysá­gi folklórcsoportja, a zselízi (Želiezovce) vegyeskar, Vas Ottó, a JAISZ vezetője, Anna Brokešová és Nyúl: Péter. CSÁSZÁR ERNŐ A gesztéi folklórcsoport fellépés után „A siker jó munkára kötelez...“ Az ember, ha nagyvárosból érkezik Gesztére (HosfováJ, ahol a huszadik század túlcivilizált világinak viszontagságait naponta észleli, az említett falucska mesevilágként jelenik meg előtte. A völgyben sorakozó házacskák, az út melletti kűt, a virággal teli kiskertek, a muskátlis ablakok, a csönd, a jó levegő megihleti az alkalmi látogatót. Nem nehéz belátni, hogy miért tud a népművészet Ilyen helyen virágozni, ember­öltőkön keresztül fennmaradni. — Ha Bralh Margitot keresi, akkor jókor jött, mivel éppen tegnap érkezett haza csoportjával Budapestről. Állítólag nagy sikerrel szerepeltek ott... A 80 év körüli fejkendős asszonyka útbaigazítása után né­hány perccel később már Brath Margiték házának nappalijá­ban ültem. Míg Margit néni a gyerekszobában álomba rin­gatta a pici unokát, addig belelapoztam az asztalon levő ki­tárt könyvbe. A címoldalon; Eősze László: Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban. — Ezt a könyvet *— szólt az ajtóból az asszony — tegnap kaptam ajándékba. Budapesten, az Egyetemi Színpadon lépett fel folkiórcsoportunk, a Pávakor és a Kodály-kör meghívásá­ra. Neves néprajzkutatók, zeneszerzők, festők, színészek gyűl­tek itt össze, s az előadások közötti szüneteket mi tarkítottuk összegyűjtött népdalainkkal. Aztán mi is a hallgatóság körébe vegyültünk, szívélyesen elbeszélgettünk. Szóltunk az itteni népszokásokról, a dalokról, a népviseletről, a CSEMAÖOK- munkájáról. Amikor záróénekként eldaloltuk „A csitári hegyek alatt..című népdalt, hát mit tagadjuk, mindenki könnye­zett. Sokáig nem fogjuk elfelejteni ezt a szép emlékekkel öve­zett, jól sikerült fellépést. A gesztet folklórcsoport vezetőjét a továbbiakban a kezdet­ről, az indulásról kérdeztem: —— Mondják, hogy a tffhító a falusi kultúra éltetője, lelke. Valahogy így van ez nálunk js. 1971-ben szólt a helyi- tanító: Margit néni, maga ismeri legjobban az itteni népdalokat, nép­szokásokat, begyakorolhatna néhány éneket, felléphetne. Per­sze sok dalt — melyeket még a dédnagyanyánktól tanultunk gyerekkorunkban — már én is elflejtettem, így megkértem néhány falubeli asszonyt, — Boszoréd Borbálát, Matyó Mag­dolnát. Belány Borbálát — segítsenek ebben a gyűjtőmunká­ban. Aztán jött néhány fellépés, s felmerült a kérdés; a falu­ban miért ne alakíthatnánk meg mi is egy menyecskekórusf? így is történt. Tizenkét asszonyt sikerült rábeszélnem a közös próbára, a fellépésre. Amikor aztán mindannyian láttuk azt, hogy igenis van értelme a népdalápolásnak, a népszokások bemutatásának, sorba elvállaltuk a fellépésre szólító felkéré­seket. Azóta — havonta legalább egyszer-kétszer — rendsze­resen fellépünk. Méghozzá sikerrel, hiszen beszélgetésünkkor ennek adott hangsúlyt Sándor János is, a CSEMADOK -Nltrai Járási Bizott­ságának titkára. Brath Margit a továbbiakban a próbákról, á fellépésekről szólt; — Habár 13 éves fennállásunk óta többször cserélődtek a tagok, a csoport gerince mindig is szilárd volt. Belány Etel, Brat Jolán, Belány Verán, Szalay Aranka, Belány Margit jóformán minden próbán, fellépésen jelen volt. Van egy kisebb művelődési otthonunk, így gond nélkül tudunk próbálni. Főleg a fellépések előtt jövünk össze több alkalommal is, hogy gya­koroljuk legszebb népdalainkat, népszokásainkat. A hallgató­ság nagyon szereti a Ki lovai vannak a hegy alatt, az Elvé­geztük, elvégeztük az aratást, a Piros alma mosolyog a hegy­tetőn című dalainkat. — Bizonyára sok szép fellépés emléke él szívükben. Megem­líthetné legszebb, legsikeresebb fellépéseiket... — Ebből elég sok van, így hát csak a valóban érdemeseket említeném: Vass Lajos meghívására részt vettünk Magyaror­szágon a központi Kodály-ünnepségeken. A színpadon érdekes — szárfiunkra szokatlan — kép tárult a nézők elé: mi tizen­­ketten elöl. mögöttünk Vass Lajos hatalmas énekkara. Mi éne­keltük a refrént, a kar — kísért. Nagyon szép sikert arattunk itt, és nagy-nagy bátorítást kaptunk az újabb fellépésekhez. De sikert arattunk tavaly a Kecskeméti Népzenei Találkozón is, sokszor voltunk Gombaszögön (Gombasek), ám eddigi leg-» szebb eredményeinket a Zselízi (Želiezovce) Országos Nép­művészeti Fesztiválon arattuk. Háromszor — 1979-ben, 1981- hen és tavaly — nyertük el a eépdalkórusok versenyének első díját. Az Idén Zselizen már azért nem léptünk fel, mert helyet kell adni más kitűnő kórusoknak is. — Mivel aránylag sokszor lépnek fel — és nemcsak itthon, külföldön is — ez bizonyos anyagi áldozatokkal is jár. — Mivel a CSEMADOK helyi szervezetének kebelében műkö­dünk, az anyagi támogatás egy részét innen kapjuk, úgy hogy ezt. az összeget helyi fellépésekkel teremtjük elő. Am ez igen kevés, úgyhogy — főleg a külföldi fellépéseinket — saját ma­gunk finanszírozzuk. Am mi szívből csináljuk, amit csinálunk, így az említett anyagi áldozatot sem sajnáljuk. — Terveik? i — Eddigi sikereink további jő munkára köteleznek. Még több népdalt szeretnénk megmenteni a feledéstől, emellett szakmailag is fejlődni, az énekhangunkat csiszolni, na és per­sze minél többször sikeresen fellépni. + + + Brath Margit és a csoport legtöbb tagja a pogrányi (Pohra­­nice) szövetkezet dolgozója. Amellett, hogy becsülettel eleget tesznek munkahelyi, családi kötelességüknek, más hasznos tevékenységet is kifejtenek. Azt hiszem, mindannyian köszöne­tét mondhatunk ezeknek a szorgos asszonyoknak néphagyo­mányőrző munkájukért. ' KALITA GABOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents