Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-23 / 25. szám
AZ SZSZK mezögazdasAgi ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1984. június 23. ★ 25. szép ★ XXXV. évfolyam ★ Ara 1,— Kčí Az alapos íeliszisig fél siker! Az idén a 7. ötéves tervidőszak immár negyedik aratásának állunk a küszöbén. Ezt a tényt azért fontos hangsúlyozni, mert a szemesek termelésében az előző három év folyamán 985 ezer tonnával maradtunk el a tervezettől és az idei termeléssel legalább részben hozzá kell járulnunk e kiesés mérsékléséhez. Tudatosítanunk kell, hogy a jövőben nem számolhatunk a szemesek behozatalával, csakis saját forrásainkra támaszkodhatunk, * ezért mielőbb önellátóknak kell lennünk. Ha a szocialista mezőgazdaság történetében tavaly gabonafélékből az egyik legjobb termést takarítottuk be, akkor az idén még igényesebb feladat előtt állnak a mezőgazdászok. Az idei terv 2 millió 960 ezer tonna gabonatermelést irányoz elő. Ebből az állami és a takarmányalapba 2 millió 260 ezer tonna gabonát kell felvásárolni, ami ötvenezer tonnával több a tavalyinál. A lehetőségeket mérlegelve, a helyzet meglehetősen bonyolult. Bár nehéz előre megjósolni a hozamok alakulását, az eddigi becslések szerint aligha reménykedhetünk rekordtermés elérésében. Igaz, a májusi és júniusi kiadós csapadékok helyrebillentették az aszály által felbomlott talajvízgazdálkodást, amely már-már veszélyeztette a termést. A legyengült, megritkult növényzet feléledt és gyors fejlődésnek indult, viszont sok helyütt megdőlt, az esőzések hatására a szártöbetegségek és a lisztharmat veszélye fenyegetett, s ez sürgős vegyszeres beavatkozást igényelt. Az említett tényezőket figyelembe véve, kedvező időjárási viszonyok esetén Is csak közepes termést várhatunk. Feltétlenül figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a gabonafélék termőterülete nem éri el a tervezett szintet, azaz a 715 ezer hektárt. Főleg a tavaszi árpa termelési és felvásárlási tervének teljesítése forog kockán, mivel az előirányzott termőterületből tízezer hektár hiányzik. Az őszi búzát nagyobb területen vetették a gazdaságok, így a kiszántások ellenére is a tenezett területről takaríthatják majd be a termést. Bár az időjárás további alakulása bizonyos mértékben befolyásolhatja a termést, a végszó azonban mégiscsak az emberé. A jó felkészülés, az öszszehangolt munkaszervezés, a rugalmasság határozza majd meg túlnyomó részben az idei hozamok nagyságát. Tehát az aratás politikai-szervezési tervének a kidolgozásakor, a konkrét intézkedések végrehajtásánál elsősorban az emberi tényezőben rejlő tartalékok kiaknázására kell összpontosítani a figyelmet. Ma az aratás műszaki vonatkozású kérdései megoldódtak. A munkák tíz napon belüli elvégzése a gazdaságok többségében nem okoz különösebb gondot. Viszont a minőség és a betakarítási veszteségek tekintetében akad még bőven helyrehoznivaló. Ezeken múlik több száz tonna gabona sorsa. Ma ebben nemcsak a hozamok növelésének, hanem az új felvásárlási árak figyelembe vételével a gabonatermelés gazdaságosabbá tételének lehetőségét is látni kell. Már a gabonatermelés jövedelmezősége szempontjából is érdemes lesz jobban odafigyelni a sütőipari búza. de mindenekelőtt a sörárpa minőségére és felvásárlási tervének a teljesítésére. Az I. és a II. osztályú élelmiszeripari gabona kedvezőbb felvásárlási ára mellett az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma külön keretet hagyott jóvá a tervezett mennyiségű és megfelelő minőségű sörárpa felvásárlásának az ösztönzésére. Az intézkedés értelmében az I. osztályú sörárpáért 85 százalékos részarány felett százalékonként 46 koronát, 97 százalék feletti csírázóképesség esetében pedig százalékonként 23 koronát fizetnek ki. Ez az összeg azonban nem haladja meg a háromszáz koronát tonnánként. A II. osztályú sörárpáért tonnánként maximálisan száz koronát nyerhetnek^ gazdaságok. Tehát érdemes lesz minden gazdaságban tokozott figyelmet szentelni a gabonák betakarítása előtti miotavételének és elemzésének, az élelmiszeripari célokra a legjobb gabonatételek kiválasztásának, ezen parcellák termése külön és kíméletes betakarításának, kezelésének és tárolásának. Mert amellett, hogy a fokozott igényességgel járó munka jól jövedelmez majd a gazadságoknak. népgazdasági jelentősége is felbecsülhetetlen, hiszen a sörárpa komoly devizabevételt, a megfelelő beltartalmi értékű sütőipari gabona pedig valamennyiünk számára jó minőségű kenyeret jelent. Amint már említettem, az idei aratás műszaki feltételei kedvezőek. Bővült a géppark, a nagy teljesítményű kombájnok javára. Az idén első ízben szelik majd a gabonatáblákat a legkorszerűbb NDK-beli E-514 es és a lengyelországi Bizony-Szuper arató-cséplő gépek. Ugyancsak javult a szolmabegyujtés nagy teljesítményű gépi eszközeinek az ellátása is. Ha a tervezett 3709 darab vendégkombájnt is számításba vesszük, akkor egy kombájnra átlagban 92 hektár gabona betakarítása jut, s ez már kedvező feltétele a gabonabetakarítás agrotechnikai határidőben történő elvégzésének, még kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén is. A kombájnok átcsoportosításánál feltétlenül figyelembe kell venni az üzemanyag-takarékossági intézkedéseket. Ezért a kombájnok szállítására — száz kilométer feletti távolságra — ki kell használni a vasúti szállítás lehetőségeit, amely lényegesen olcsóbb. A gabonabetakarítás során nemcsak a kombájnok után kell tüzetesen ellenőrizni a szemveszteség nagyságát, hanem a szállításnál Is fokozott mértékben kell erre ügyelni. A gabonaszállításhoz főleg a pótkocsival ellátott 8—10 tonna befogadóképességű tehergépkocsikat kall előnyben réazesíteni. A védöponyva nélkülözhetetlen kelléke a szállításnak. Mivel a szalma ma már fontos szerepet tölt be az állatok takarmányozásában, begyűjtésének is megkülönböztetett figyelmet kell szentelni. A megfelelő betakarítási technológiát az időjárási viszonyoktól, de főleg a szalmahasznosítás módjától függően kell irányítani. A szalma kazalozásánál is széles körben alkalmazni kell e munkát megkönnyítő, jobb minőséget biztosító újítási javaslatokat, mint például az átalakított SZK-4-es kombájnokat, valamint az Érsekújvári (Nové Zámky) Gép- és Traktorállomáson gyártott kazalvázakat. Az eddiginél jóval nagyobb mértékben kell ügyelni a kazlak ésszerű elhelyezésére, figyelembe véve az állattartó telepektől való távolságot, a kedvezőtlen időjárás esetén is a jó megközelíthetőséget és a szántóföldnek minél kisebb mérvű igénybevételét. A gabonabetakarítással egyidejűleg biztosítani kell a szalmabegyfijtés, a tarlóhántás és a tarlókeverékek vetésének gyors, folyamatos elvégzését úgy. hogy az aratás után tíz napon belül ezek a munkák is véget érjenek. A tarlókeverékeket a tévék szerint legalább 130 ezer hektáron kell vetni. Ha az aratásról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a nyári munkacsúcs többi fontos teendőiről sem: a takarmányok begyűjtéséről, a zöldség- és gyümölcsszüretről stb. Hogy e sokféle, gyakran igen rövid határidőn belül elvégzésre szoruló munkák közül egy se kerüljön háttérbe, feltétlenül élni kell az élenjáró gazdaságok bevált tapasztalataival, az anyagi ösztönzés és a szocialista munkaverseny kezdeményezésre serkentő hatáséval, a lakosság és a diákok segítőkészségével. Mindent el kell követni annek érdekében, hngy a nyári munkacsúcsban fokozott erőfeszítést vállaló emberek megfelelő, kulturált gondoskodásban és ellátásban részesüljenek. KLAMARCSIK MARIA A hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz gépjavítói eredményesen fejezték be a mezőgépek javításának II. szakaszát. Mindez annak a 32 gépjavítónak köszönhető, akik több szerelőcsarnokban, de egy cél érdekében munkálkodtak. A gépszerelők — kitűnő eredményeket értek el a pótalkatrészek felújítása terén is — a kombájnok javításának „hajrájához“ érkeztek. Felvételünkön Miko Mihály és Kovács J8zsef az utolsó „simításokat“ végzi az E-51B-OS kombájnon Fotó: ČSTK Előre megbeszéltük a találkozást, Így egy egész napot tölthettem Csáji Istvánnal a csécsi (Ceönjovce) szövetkezet elnökével. Bejártuk a 3100 hektáros határt, betekintettünk a gazdasági udvarokba, szemügyre vettük a dinamikusan fejlődő községet. A beszélgetések folyamán egy ember gazdag életútja tárult elém. Elöljáróban elmondhatom Csáji Istvánról, hogy emberszerető és tudománytisztelő. Érzékeny az újra. Elkötelezett a haladás ügye iiínt, s örömmel vállalja az egyik legnehezebb, de egyben legnemesebb pártmegbízatást: az emberek tudatformálását, s a marxizmus—leninizmus eszmeinek hirdetését. — Édesapám két hektár földön gazdálkodott. A föld nem tartotta el a nagy családot. Tízen voltunk testvérek. Én voltam a nyolcadik. A nagygazdákhoz jártam aratni, télen pedig alkalmi munkát vállaltam. Ősztől tavaszig nemigen volt munka. Ezért gyakran nagy társaság gyűlt össze nálunk. A beszélgetések középpontjában a verejtékes munka állt, amely akkoriban a legszerényebb megélhetést sem biztosította. Gond és baj vnlt elég, melyre gyógyírt az összetartozás és a segitokészség jelentett. Bíztak abban, hogy jönnie kell egy új korszaknak, amikor megszűnik az ember ember általi kizsákmányolása. No és a táji A faluban csörgedező patak és a gyümölcsösök nekem ma is sokat jelentenek. A családban különben természetes volt, hogy a gyerek megtudja etetni az állatokat, vakaróval tisztítani a tehenet, vizet hozzon, kapáljon, aratáskor pedig markot szedjen. Számomra ezek jelentették a természettel, a földdel és az emberekkel való egybeolvadást. Csáji István 1924. június 10-én született. Az alapiskolát Csécsen végezte. az asztalos szakmát pedig Szepsiben (Moldava nadBobvou) tanulta ki. — Szepsibe Jaksa mester ajánlására kerültem, aki apám jó barátja volt. A politikai könyvek olvasása nyomán kitárult előttem a világ. A segédlevél megszerzése után kezdtem megismerkedni a munkásmozgalommal. Tulajdonképpen mindenbe belekeveredtem. 1945-ben letartóztattak, de sikerült megszöknöm, a felszabadulásig bújkáltam. Ezt követően a vasútnál, majd a kassal (Košice] bútorgyárban dolgoztam. ;*« ****••««** Dél van. Ülünk a tágas elnöki szobában, s Csáji István arcán meglátszik, hogy ez a hét is nehéz vplt. Összevont szemöldökkel kérdően néz rám: mit akarok még tőle hallani? Az élete további alakulását, válaszolom a hangtalan kérdésre. Tagolt, lassú beszédű, megfontolt. Kemény ember hírében áll, a fiatalkori emlékek mégis kicsalják szeméből a könnyet. — Éjjel nappal gürcöltünk a termény kilencedéért, tizedéért. Községünkben 1949-ben alakult meg a szövetkezet. Megboldogult bátyám EletkOzellien volt a fö szervezője. Elnöknek Pelegrin Eleket választottuk. Nehezen boldogultunk, Gyakran előfordult, hogy három hónapig sem tudtak fizetni. Én 1953-ig dolgoztam a közösben. Mint jó ifjúsági vezetőt iskolába küldtek, aztán pedig jöttek a különböző megbízatások. — Mikor választották elnöknek? — kérdezem. — Ezerkilencszázhatvankettőben. Csak ennyi lenne? Ilyen egyszerű volt a gyalupadtól az elnöki székig vezető út? Nem, közel sem, még ha erről tömören is fogalmaz: — Tanulni kellett és kell ma is. Azt szoktam mondani, hogy a nap huszonnégy árából áll. Sokat próbált ember vagyok, a sors tett azzá. Hoszszú időn át reggel négytől gyakran éjfélig tartott a munkaidőm. Ma már njnes erre szükség. Hiszen felnőtt itt egy tehetséges nemzedék, amely a szövektezet vezetőségének a gerincét képezi. Amikor elnöknek választottak, egyetlenegy «szakembere sem volt a gazdaságnak, ma pedig tizenhat agrármérnökünk van. A szövetkezet ösztöndíján sokan tanulnak a szakközépiskolákban és a főiskolákon is. Sokat költ erre a szövetkezet, de mi azt tartjuk, hogy nagy kincs a tudás, és az idővel való ésszerű gazdálkodás. Az emberek többsége nem is sejti, mennyire megy az idő. És ha mindenképpen eltelik, miért ne telljen hasznosan? A föld megtartja és eltartja az embert. Igaz, a termőképesség pótlásáról sem szabad egy percre sem megfeledkezni. Ezt a bölcs mondást Csáji István is jól tudta és tudja ma is. — Lecsapoltuk a határ vizenyős részét, gondoskodtunk a tápanyagpótlásról. Egy mezei istállótrágya-telepet építettünk, amely nyolcszúz hektárra biztosítja a szerves trágyát. Most egy újabbat építünk. Az utolsó tíz év alatt a növénytermelésünk fellendült. A növénytermesztéssel párhuzamosan fejlődött az állattenyésztésünk is. Ezt leginkább a szőlöskei sertéstelep igazolja, amely 42 millió koronás beruházással épült. Egy forgóban ötezer sertést hizlalunk és 760 anyakocát tartunk. A baromfiágazatunk is rentábilis. Tyúkonként tavaly 275 tojást termeltünk. Az új tehénistállónk 22 millió koronába került. Az idén 4050 literes tehenenként! fejési átlaggal számolunk. A hízómarha-állományunkat is elfogadható körülmények között tartjuk. A szövetkezet fejlődésével párhuzamosan változott Csécs arculata is.' Ezzel kapcsolatban Csáji István így fogalmaz: — Hosszú évek óta a helyi nemzeti bizottság képviselője és tanácstagja vagyok. Szövetkezetünk gépekkel, anyagiakkal és társadalmi munkával segíti a Nemzeti Front választási programjának teljesítését. A falu lakóinak száma az utolsó húsz év alatt 800-ról 1550-re emelkedett. Új utcák épültek korszerű házakkal. Az alapiskolán, a mezőgazdasági szaktanintézet internátusán, a korszerű bölcsődén kfvül kultúrház, egészségügyi központ és posta épült, de a nemzeti bizottság is új épületbe költözött. Még nem beszéltünk a politikai munkáról, pedig van miről. Csáji István tagja a járási és a kerületi pártbizottság plénumának, intetve elnökségének, valamint az SZLKP Központi Bizottságának. — A különböző szintű értkezletekre éjszakába nyúló estéken készülök. Ha az ember nem is tud mindig időálló választ adni minden kérdésre, igyekezzék saját meggyőződése szerint állást foglalni. Ami az embereket érdekli, azzal mindenkor foglalkozni kell. Csak így tudjuk az esetleges félreértéseket ^isztázni, s az igazságot megvilágítani. Csáji István munkásságát felsőbb párt és állami szerveink mindig pozitívan értékelték. Munkásságát tucatnyi kitüntetés fémjelzi. Hatvanadik születésnapja alkalmából Munka Érdemrenddel tüntették ki. ILLÉS BERTALAN
