Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-16 / 24. szám

1984. június 16. * • 24. szám • ★ XXXV. érfolyam ★ Ага 1,— Kčs Hűség a néphez, hűség a párthoz Társadalmi rendünk alapjai, társadalmi viszonyaink egyér­telműen szocialisták. De vajon ennek megfelelően élünk, gon­dolkodunk-e valamennyien? Na; gyón sokan már igen. Am van­nak olyanok is, akik nem tet­ték magukévá a szocialista tár­sadalom követelte erkölcsi nor­mákat, akiktől még távol áll a szocialista tudatosság. Ezek a megnyilvánulások sajnos ifjú­ságunkra is érvényesek, ezért pártunk ifjúságpolitikájának, s egész társadalmunk fejlődé­sének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele az ifjúság tudati viszonyának gyor­sabb és erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása. Igen ám, de meghatározha­­tóke. pontokba, paragrafusok­ba szedhetők-e az ifjúságra is érvényes szocialista életmód kritériumai? Vannak-e szabá­lyok, amelyek megtartásán egy­szerűen le lehetne mérnünk, hol tartunk? Ha lennének ilye­nek, mi sem lenne egyszerűbb, mint törvénybe iktatni, előírni megtartásukat. Csakhogy nin­csenek pontokba, paragrafusok­ba foglalható követelményei a szocialista életmódnak. A mar­xizmus—leninizmus klassziku­sai ugyanis mindig tartózkud­­tak attól, hogy örök időkre szóló, mindenféle társadalmi körülményekre alkalmas, az emberi szubjektum sokfélesé­gét és változatosságát figyel­men kívül hagyó előírásokat állapítsanak meg. Ezzel ép­­-sn megmerevítették volna a szocialista embertípus iránti követelményeket, éppen a szo­cialista erkölcs dinamizmusát vették volna el. Honnan közelíthető meg még­is leginkább az ifjúság iránti társadalmi, erkölcsi, tudati kö­vetelményrendszer? A közösség oldaláról. Társadalmunk kö­zösségi társadalom, céljaink a nagy többség céljai. A szo­cialista életmód legfőbb felté­tellé tehát az, hogy az egyes ember céljai egybeessenek a közösség céljaival. Ezt azonban nem könnyű elérni. Olyan em­bereket kell nevelnünk, akik számára mindez természetes. Az erre való nevelést sohasem lehet elég korán elkezdeni. Az alapozáshoz már kisgyermek­korban kell hozzákezdeni a családban, hogy később az óvo­dán, iskolán át a szocialista embertípus formálásának leg­fontosabb színhelyén, a mun­kahelyen fejlődjék ki végleg a közösségi ember. A nevelés összetettségéből kiindulva elsősorban arra van szükség — ez a pedagógusok országos értekezletén többször is elhangzott —, hogy iskoláink még jobban kötődjenek a tár­sadalomhoz, a tanulók ismerjék társadalmi fejlődésünk lénye­gét, értsék és megértsék a fej­lődés ellentmondásait is. Л nevelés bonyolult össztár­sadalmi feladat, s az iskola a tait a szülői házzal, a SZISZ- szervezettel, a pionírcsapatok­kal, a közművelődési intézmé­nyekkel, a termelővállalatokkal és az üzemekkel. Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert az oktatá­sunk korszerűsítését célzó do­kumentumok szerint iskoláink a szocialista nevelő iskola szere­pét eredményesebben csak ak­kor tudják betölteni, ha a mai­nál jobban segítik a személyi­ség sokoldalú fejlődését, a fia­talok önállóságának, aktivitá­sának növelését. Ez viszont nem lehetséges másként, csak úgy, ha a tanulók tevékenysé­gükben alkalmat kapnak a kez­deményezésre, valóságos akti­vitásra, azaz ha gyakorolják az önállóságot és az ezen alapuló alkotást. Pártunk iskolapolitikája ér­telmében az oktatás és a neve­lés folyamata egymástól elvá­laszthatatlan. Az új tantervek alapján több és jobb lehetőség adódik az állampolgári és a világnézeti ismeretek oktatá­sára. Nagyobb hangsúlyt kap a munkára való nevelés, s foko­zatosabb figyelmet igyekszünk fordítani az ifjúság testi neve­lésére. Összegezve azt szorgal­mazzuk, hogy az egyes tantár­gyak tudományos világnézeti nevelési lehetőségeit — s ezek összegezéseképpen — az iskola egész munkáját jobban hasz­náljuk ki az ifjúság szocialista tudatformálásában, a szocia­lista életmódra, a politikai el­kötelezettségre való nevelés­ben. Ehhez természetesen olyan pedagógusok szükségesek, akik maguk is tudományos világné­­zetűek, és politikailag elköte­lezettek. Napjainkban elsőrangú fel­adatunk és történelmi felelős­ségünk a fejlett szocialista tár­sadalom építése. Az építés per­sze nemcsak építőmunkát je­lent, hanem a szocialista esz­méket magukévá tevő, gondol­kodó fiatalok nevelését is. Olyan fiatalokra van szükség, akik megtalálják a közösség céljaiban s^ját céljaikat, s ez­zel párhuzamosan eljutnak a közös célokig; akik tisztán lát­ják, hogy a munka nemcsak arra való, hogy pénzt keresse­nek vele, hanem arra is. hogy benne megvalósítsák önmagu­kat, kibontakoztassák szemé­lyiségüket, képességeiket, hogy megtalálják benne az élet örö­mét. A fiatalok különben kritikus szemmel nézik környezetüket, és hamar meglátják a visszás­ságokat. Felfedezik szülőikben, tanítóikban, de munkahelyi ve­zetőikben is, ha hamis „prófé­ták“, ha vizet prédikáló „bor­isszák“. Felfedezik ott, ahol van, az ellentmondást az elvek és a valóság között, s a két vá­gányra jutva gondolkodóba es­nek, hogy a valóságban gya­korlatilag mit is tegyenek: jár­janak a sokat emlegetett szo­cialista úton, vagy attól elté­­munkahelyükön, vagy környezetükben néhányan k. Tapasztalataink szerint az if­júságot az nem bosszantja, hogy valaki jobb munkával, nagyobb felkészültséggel, avagy szakmai tudással többet keres. Az vi­szont mély sebet ejthet tuda­tukban, amikor azt látják és tapasztalják, hogy egyesek rej­télyes módon meggazdagodnak. Ez azért is veszélyes, mert a kevésbé öntudatos fiatalokat megtéveszti, és a tisztességes munka, főleg a fizikai munka megbecsülése helyett az ügyes­kedés, a harácsolás, az indivi­dualizmus és a karrierizmus szellemét táplálja bennük. Az ifjúság életmódjának for­málásához dialektikusán kötő­dik a szabadidő eltöltésének módja is. Napjainkban — s ez örömünkre szolgál — a mező­­gazdasági nagyüzemek is nagy összegeket költenek a szabad­idő célszerű és tartalmas ki­használására. A gyakorlati je­lenségek arra figyelmeztetnek, hogy ezzel a lehetőséggel élni is kell. Az ifjúság nevelése, életmód­jának, életformájának alakítá­sában az egész társadalomnak, minden egyes tagjának, cso­portjának, szervezetének együtt kell működnie. Közös akaratra és közös cselekvésre van szük­ség, a szülőkére, a nevelőkére, az ifjúsági és a többi tömeg­­szervezetéye, a munkahelyi ve­zetőkére és a dolgozó kollektí­vákéra. Hiszen olyan fiatalok­ról van szó. akiket maholnao az ifjúsági vagy szocialista bri­gádok tagjaiként akarunk látni, akiket a társadalmi munka hasznosságairól akarunk meg­győzni, akik közül égyre töb­bet szeretnénk a szocialista versenyben élenjáróként üdvö­zölni; és nem utolsósorban olyanokról, akik nem is sokára maguk nevelik majd a jövő generációját a szocialista élet­módra. Dolgozó népünk Idén a Szlo­vák Nemzeti Felkelés, jövőre pedig hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának jubi­leumi 41). évfordulójára készül. A Szlovák Nemzeti Felkelés di­cső harcaiban a nagy tapaszta­lad forradalmárok vezetésével és példáján lelkesülve vették ki részüket az adott kor Ifjú forradalmárai is. A mai fiatalok mindennapi életének, hétköznapi tetteinek, társadalmi küzdelmének Is vi­tathatatlanul megvan a maga furradalmi töltése, akkor is, ha ez kevésbé látványos, mint a forradalmár elődöké volt. Ha­zánk a nemzetközi haladás él­vonalában, a szocializmus és a béke zászlaját magasra tartva a népek testvériségének szelle­mében halad a kommunizmus útján. Ez olyan lelkesítő fel­adatokat állít ifjúságunk elé, melynek pátosza aligha múlha­tó felül bármivel. Olyan cél ez, amelynek növelnie kell a munka lendületét, a mindennapi feladatok teljesítésében. Vé­gezze ezt az ifjúság, hűséggel a párthoz, hűséggel a néphez. CSIBA LÄSZLÖ maga szerepét ebben betölteni rőn, amelyen a jövőben is csak akkor tudja, ha szorosabbra fűzi kapcsola- járna ■ Kulturális rovatunkban — j ! fotókkal illusztrálva — számo- j I lünk be a hazai magyar gyér- j mekszínjátszók, vers- és próza- j mondók legrangosabb rendez- ! j vényéről, a Dunamenti Tavasz- ! ról. Ugyanitt olvashatják a ko­máromi (Komárno) járást be- I mutató kultúrpolitikai felmé­rést, valamint a zsérei (Žira- j ny) énekkarról szóló beszámo­­j lót • Hogyan, hol és mikor kell kialakítani a domboságyat? Ezekre a kérdésekre kapnak Választ, akik elolvassák szak­rovatunk a dombágyásos kert­művelés alapjait ismertető so­rozatának legújabb fejezetét. Két hét múlva, a sorozat kö­vetkező részében a domboságy betelepítéséről szólunk ■ A népgazdasági szempont- j ból nagy jelentőségű vágkirály­­fai (Králové nad Váhom) víz­erőmű építése zárószakaszához j érkezett, jelenleg a blanskói CKD dolgozói a két turbogene­rator szerelését végzik. Többek között erről olvashatnak la­punk 11. oldalán, ■ Lapunk 13. oldalát nap­jaink egyik időszerű kérdésé­nek, a tömegtakarmányok ter­melésének szántuk. Az állatte­nyésztés fejlesztésének a ta­karmányalap biztosítása a fő meghatározója, ezért különös jelentőségű azon hiányosságok kiküszöbölése, amelyekre az „Akad még helyrehozni való“ című cikk szerzője utal I------------------------------------“------1 ■ A nagy kék országút ma­gányos vándora című írásunk­ban — lapunk 14. oldalán — i a feledés homályába merült halászcéhekre emlékezünk, st felelevenítjük a dunai halászat „virágkorában“ dívó halászati j szokásokat egy idős halász­mester visszaemlékezései nyo­mán

Next

/
Thumbnails
Contents