Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-09 / 23. szám
SZABAD FÖLDMŰVES. 1984. június 9. MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET Mint a dió két fele Februárt mutatott a naptár, de én már tavaszra vártam. Pacsirtaszóra hegyezett füllel róttam a város melletti park sétányait. Hideg volt, a tél még tartotta magát, vaskos horgonyát a talajba vájta. Egyszerre csak meghallottam a kikelet hangját: metszöollé csattogott valahol, majd halkan szőtt mondatokat sodort felém a hideg szél. Az ötvenesek korosztályába tartozó férfi különböző korú gyermekekkel körülvéve kaptárak körül tett-vett, közben magyarázott. Tapinthatónak éreztem közöttük az összhangot, hangos szó nem lesett, összehangoltan dolguztak: egymáshoz tartozónak tűntek, mint a dió két fele. Korai még — szóltam. — A méhek körül mindig van tennivaló — szólt felegyenesedve a férfi, majd a hajába túrt. így kezdődött beszélgetésem Hervay józseffel, a somorjai (Samorín) pionírház méhészeti szakkörvezetőjével. — A méhek bár mézet gyűjtenek, mégsem lehet mézes-mázos népnek nevezni őket. Gyermekkoromban a mézes kenyér ritka csemege volt, de a tüzesen sajgó méhszúrásokra ma is emlékszem. Sokáig foglalkoztatott az a vad méreg, amely az édesszájú rovarok fullánkjában van. Harminckét évvel ezelőtt kezdtem méhészkedni. 'Az egyik barátom vett rá, hogy segítsek neki. Először azt is nagy dolagnak tartottam, hogy a méhek közelébe mertem merészkedni. Előbb a méhekkel ismerkedtem meg, majd a szerszámokkal: a pergetövel, a fedelező villával, s a műlép beégetéssel. Kedvet kaptam hozzá, megszerettem a méheket. — Hoz-e hasznot a méhészkedés? — Erre csak azt felelhetem, amit az egyik méhész társam szokott mondogatni: a méhészetből nem lehet megélni. Nem mondom megéri a sok munkát, föltéve ha a fagy nem tesz nagy kárt a családokban, s a kései fagy nem égeti le a tavasz virágait. De már az maga megéri, s ez a legcsodálatosabb az egészben, hogy amikor munka után hazatérve, a fejem tele van gondolatokkal, egy két órára „elbújhatok“ a méhesben. S a méhek között, a gyógyító magányban pihenhetem ki magam igazán. Téli méhegészségügyi ellenőrzésen — jelenlegi állománya, hány családból áll? — Harminc családot gondozok, pontosabban fogalmazva védek a környezet káros hatásaitól. A növényvédelmi vegyszerek választékában sajnos kevés a méhkímélő vagy méhriasztő készítmény. A mezőgazdasági nagyüzemek viszont ma már nem lehetnek meg hatásos növényvédelmi technológiák nélkül. Természetesen ahol jó az együttműködés a földmüvesszövetkezetek és a méhrajokat fogadó állami gazdaságok között, ott idejében értesítik a méhészeket a növényvédelmi kezelés időpontjáról, hogy a szükséges védőintézkedéseket megtehessék. Kár, hogy a növényvédelmi munkák bejelentése és a tényleges végrehajtása közötti időtartam nagyon rövid, így a méhész csak nagy sietséggel tudja méhcsaládjait a pusztulástól megmenteni. — És a varroa atka? — Ma már hatásos szerkészítményekkel rendelkezünk, — a járási állategészségügyi szolgálat ellenőreként — viszont azon a nézeten vagyok, hogy legfontosabb a megelőzés és az előírások szigorú betartása. Hervay- József olyan lelkes méhész, aki töhb évtizedes tapasztalatát szívesen megosztja a fiatalokkal. jelenleg jubilál, mivel egy évtilesok kezdőknek Szakköri foglalkozás közben Fotó: Kontár Gyula zede irányítja a helyi pionírház méhészeti szakkörét. Irányításával az ifjú méhészek dicséretes eredményeket értek el a négyévenként megrendezésre kerülő kerületi versenyeken, ahol elméletből és gyakorlatból egyaránt bizonyítaniuk kell. — A „méhészpalánták“ szakmai nevelése sok gonddal jár, mivel a kerületi versenyekre szlovák nyelven kell fekészfteni őket. Nem szándékom az iskolai tantervek bírálása, azt viszont el kell mondanom, hogy a természetrajz keretében nagyobb figyelmet kellene fordítani a méhekkel kapcsolatos biológiai és fiziólógiai ismeretek elsajátítására. Ennek hiányában sajnos mindent az alapoknál kell kezdenem. Ilyenkor tavasszal, a hosszú tél után, a füzesek, az akác- és a gyümölcsfák virágzása idején több millió méhecske kozd munkába és gyűjti bámulatra méltó szorgalommal a virágport, a nektárt és termeli a legősibb édesítőszert, a mézet. A somorjai Pomlé selymes pázsitján virágok virítanak. A zümmögő méhek között Marián Kandrik agrármérnök, a SZMSZ Központi Bizottsága titkára társaságában keressük fel a szorgoskodó méhészt. A központi bizottság titkára a Bronzméh kitüntetést nyújtotta át'az agilis méhésznek és szakkörvezetőnek. A kitüntetés alkalmából mi is köszöntjük a szakkörvezetőt, aki nemes, de fáradságos küldetést végez. Fiatalokat indít el e fontos foglalkozáshoz vezető ösvényeken. Ez számára öröm, de jókora gond is. Mert például nem könnyű megtalálni azt az időpontot, amely a többség számára megfelelő. Pedig sok az érdeklődő. Mindez a szakkörvezetőnek köszönhető. aki annyira egymáshoz tartozónak érzi magát tanítványaival, mint a dtó két fele. CSIBA LÄSZLÖ A több családdal rendelkező méhészek ilyen korszerit pergetőket használnak A méhek vándoroltatása Köztudott, hogy a méh-porozta virágból fejlődik a legízletesebb gyümölcs, a biztosan kikelő mag. Hasznos növényeink 80 százalékát házi méh termékenyíti meg. A maradék 20 százalék a poszméhekre vár. A táblás gazdálkodás kialakításával, a vegyszeres növényvédelem folytán a poszméhek és egyéb hasznos rovarok is megrogytak a kártékonyakkal együtt. Így egyre nagyobb jelentősége van a méhek munkájának. Haladó gazdaságok, de a hétvégi kertek gazdái is tisztában vannak a méh fontosságával. Többnyire tekintettel vannak a méhekre vegyszerezéskor, megengedik a méhek letelepítését, sőt igénylik is a gyümölcsösökbe, magtáblákra való vándorlást. A méhész ügyeljen arra, nehogy túlterhelje a legelőt. Fontos a terület nagyságának, a virágzó növények nektártermő erejének és a talaj minőségének ismerete. Hogyan osztjuk tehát a családokat, hogy gazdaságosan hordhassanak méheínk? A vegyes gyümölcsösök, a dinnyeföldek holdanként egy erős családnak adnak elegendő legelőt, Ha magrepcére, bíborherére telepítenénk, másfél kaptárnál töb bet ne számítsunk egy holdra. A vöröshere és a lucerna egy holdja 2—3 családot elbír. Az akác valamivel többet, a napraforgó pedig holdanként fél családnak ad elegendő legelőt. Letelepítéskor 6—8 kaptárt helyezzünk egy csoportba. Äz ilyen egységek 200—300 méternyire legyenek egymástól. így arányosan oszlanak meg a méhek, egyenletesebb lesz a megporzás, a lehető legjobban kiaknázzuk a nektártermést. Gyümölcsösökbe csak a növényvédelmi munkák (fehér bimbós permetezés) után települjünk. A gazdaság legyen túl akkorra a talajmunkákon, az aljnövényzet lekaszálásán. Mindent tüzetesen bedőljünk meg az agronómussal. Ha olyan növényre vándorolunk, amit nem szívesen jár a méh, mert a virágok nektárja mélyen, alig elérhetően helyezkedik el, akkor próbálkozzunk a szokta tással (vörös here). A növény Illatos virágjával'ízesítjük a cukorszörpöt, majd kora reggel családonként 3 decinyit megetetünk belőle. Négy-hat nap után — a dandárvirágzás kezdetére — rákapnak méheink a nehéz hordású virágokra. Az Irányított méhek jelentősen növelik a maghozamot. Ezért a gazdaságok szívesen segítik a méhészt. Az etetés fáradságos munkáját bőven kárpótolja a családonkénti több kilós hordási többlet. 'Ajánlatos lenne már elvetni azt a téves felfogást, hogy egy legelőt nehéz túlterhelni. Különösen az akácosokról vallják ezt. Valóban nehéz az akácosokat túlterhelni, de a határ ott is megvan, és értelmetlen az akácot alapul venni egyéb legelők esetében. Barátok szívesen telepednek egymás mellé, hogy a vándortanya magányát megosszák. Kár nemcsak az elmaradt hozamért, hanem a túlzsúfoltság okozta rablást és fertőzési veszély miatt Is. Sok méhésszel találkozunk, aki a jó legelőn erős családjával sem nyert annyi mézet, mint Vándurtanya az erdöszélen a szerényebb állománnyal magányosan meghúzódott társa. A letelepedést feltétlenül beszéljük meg az erdészekkel és vándorló méhésztársainkkal. S3 4iRB Júniusban, a méhészeti év legtermelékenyebb hónapjában több teendője akad a méhésznek, mint máskor hiszen ekkor már a pergetés is időszerű. Ugyanakkor itt van az állományok gyarapításának az ideje is, természetes rajokkal vagy mesterséges úton. A tapasztaltabb méhészek anyákat is nevelnek, hogy kicserélhessék a kiöregedetteket. A kezdő bármennyire is gátolja a családokat a rajzásban, mégis előfordulhat, hogy megrajzik egy-egj család. Ha a főhordás után kerül erre sor, nem kell belőle nagy ügyet csinálni. Fontos viszont a raj befogása és az előkészített kaptárban való "szakszerű elhelyezése. Á család rendszerint a délelőtti órákban, szép időben rajzik meg. Ez a méhek erőteljes zümmögése közepette történik. A méhek eleinte a méhes felett keringenek, s így sok olyan méhet is magukkal ragadnák, amelyek a többi családtól nektárgyűjtésre kirepültek és hazatérőben vannak. Nem ritkaság, hogy egy-egy ilyen méhraj eléri a három kilót, a kaptárból viszont két kilónyí méh repült ki. Azt tanácsolom, hogy a már letelepedett rajt pár órán keresztül zavartalanul hagyjuk eredeti helyén, aztán pedig söpörjük a rajládába. Besöprés előtt porlasztón vízsugárral permetezzük meg a méheket, hogy széjjel ne röpködhessenek, majd a rajládát a fürt alá helyezzük s belérázzuk a méheket. A rajládát gyorsan takarjuk le, hogy a méhek ne repkedhessenek. Ha a méhanya már a rajládában van, a még kint rekedt méhek a röpnyíláson keresztül úgy is a többiekhez csatlakoznak. Estig a rajládát (a röpködés megszűntéig) méhekkel együtt hagyjuk Sfz eredeti helyet^ Közben előkészíthetjük a család részére a kaptárt. A méhek kilójaként 3 lépes keretet teszünk a kaptárba, s hogy elkerüljük a méhek elrepülését, helyénvaló; ha beadunk az új családnak (más családtól) egy nyílt fiasításos lépet. A kaptárt a méhekkel együtt végleges helyére tehetjük. Az első nap nem tanácsos az új család serkentése. Kirajzáskor ugyanis elegendő mézet vitt magával, s ezt elhelyezi a lépekben. Hordástalan időben két naponként 1:1 arányban (1 kiló cukor + 1 liter víz) a család serkentésére cukorszörpöt adunk. Az új családnak 5—7 kiló cukrot kell adnunk ahhoz, hogy kiépíthesse a beadott műlépeket. A Varroa atka fertőzéssel sújtott körzetekben haladéktalanul fontos, hogy az új család elhelyezését követő harmadik napon a családot Varrescens füstölőcstkkal kezeljük. Az atkával megtámadott méheket így megszabadíthatjuk a méhellenségtől. Ha számolunk állományunk gyarapításával, helyénveló, ha ebből a célból söpört rajokat készítünk. A söpört rajokat főhordás, vagyis pergetés után készíthetjük el. Célszerű a két kilónyi tömegű söpörtrájok készítése. Ez mintegy három család mézterében levő méhek besöprésével érhető el. Ha méréskor kicsinek ítéljük a söpört rajt, akkor további család Fotó: P. S. I Letelepedett a méhraj Fotó: Farkas Ottó tehát akkor tegyük a kaptárba, ha este van, és már szünetel a röpködés. A söpört raj elhelyezésénél, és gyógykezelésénél egyébként hasonló az eljárás, akárcsak a természetes r^jok esetében. Ismeretesek természetesen a méhállomány gyarapításának más mesterséges módszerei is. A kezdő méhész megismerheti ezeket a szakirodalomból. / Amint már említettem, júniusban sok munka vár a méhészre. A teendők felsorolása persze nem célom. Erről pontos útbaigazítást adhat a szakirodalom. Idestova egy éve közöl a Szabad Földműves tőlem írásokat, hogy segítsem elő a kezdő méhészek ismereteinek gyarapítását. Ha ez sikerrel járt, tehát a kezdők eredményei közepesek vagy annál is jobbak voltak, ez megnyugtató. PAVEL .SILNÝ hoz, s azt egy hűvös, sötét, helyiségben helyezzük el 48 órára. A méheket üvegballonos etetővel 1:1 arányban oldott cukorszörppel serkentsük. A méhek az anyát elfogadták, tehát eredményesen egyesülték. A söpört rajt csak 48 óra múlva, • mézterének méheit is hozzásöpörhet■ jük. , A rajládába söpört méheket néhány alkalommal füstöljük meg, majd a rajládát enyhén üssük a földhöz, hogy a méhek alulra hulljanak. Ezt ; ismételjük meg mintegy három-négyszer, mire a méhek felzúdulnak. Ekkor engedjük közéjük a méhanyát, s a rajládát újra koccintsuk a Jöld-
