Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-02 / 22. szám

/ SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. fünia* Ž> • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Щ Javuló eredmények, bosszantó hiányosságok Néhány évvel ezelőtt elemeztük a dunaszerda­­helyi (Dunajská Streda] városi horgászszervezet tevékenységét, ismertet­tük eredményeiket és gondjaikat.. Akkor is és most is szóba került, hogy a gondozásukban levő vizekben, főleg a Duna és annak mellék­ágaiból keletkezett tavak körzetében a vízierőmű építése következtében, sok gondot okoz a hal­állomány megőrzése. A Duna mint horgászvíz gyakorlatilag a szerve­zeté, ám tiltott a belé­pés az építkezés terüle­tére. Ezzel szemben hor­gászati engedéllyel nem rendelkező illetéktelen egyének naponta dézsmálják a Duna és mellékvizeinek a halállományát. Fittyet hányva a törvényes rendelke­zéseknek, a jogszabályoknak, hálóval fogják a halat, aztán haldáridókat csapnak. Sok gondot okoz ez Olgyai Edének, a városi horgászszervezet elnökének, az SZHSZ központi választmánya tag­jának, és minden becsületes horgász­nak. A 682 felnőtt és 4D0 pionírhor­gászt számláló szervezetnél mintegy 50—60 hektárra tehető az a vízterü­let, amely az erőmű építése kapcsán horgászati szempontból csak részben vagy egyáltalán nem jöhet számítás­ba. A rendelkezésükre állő 20—23 hektárnyi belvízen úgy kell gazdál­kodni, hogy szó ne érje a ház elejét, ki-ki megfogja azt a halmennyiséget, amire számított. A városi vezetőség és a részleg­szervezetek vezetői mindent elkövet­nek azért, hogy az adott helyzetben is a lehető legjobb eredmények szü­lessenek. Két évvel ezelőtt lehetősé­gek kínálkoztak az eszközök ésszerű felhasználására. így a balvizek hala­­sítására az állami alapokból több mint 100 ezer, a kerületi nemzeti bi­zottságtól és az SZHSZ központi vá­lasztmányától 90 ezer 804 koronát kaptak, saját pénzeszközeikből pedig 84 ezer 642 koronát áldoztak erre a célra. Egy és kétnyaras pontyból 14,9, más halfajokból 2,1 tonnát, zsenge pontyivadékból 200, pisztráng­ivadékból 1Ó, zsenge pisztrángból 20, amúr Ivadékból 100, fehér busa iva­dékból szintén 100 ezer darabot he­lyeztek ki vizeikbe. így aztán kedve­ző feltételek alakultak a horgászok részére. A halmentési akcióba az eperjesi (Jahodná) és a gabííkovői részleg­szervezet szemfüles tagjai a Kis- és a Nagy-Duna árterületének vizeiből 2,7 tonna halat mentettek át a belvi­zek népesítéséhez. Ugyanakkor gon­doskodtak a halak etetéséről és egészségének védelméről Is. A részlegszervezetek tagjai társa­dalmi munkával törekedtek a vizek környékének a rendbentartására és más társadalmi akciókból is kivették részüket. Az utóbbi időszakban lé­nyegesen javult a szervezet belvizei halállományának a védelme és csök­kent a Kis-Duna szenyezettsége. A szervezett horgászok túlnyomó több­sége tiszteletben tartja a Halgazda­sági Törvény alapelveit, azonban né­­hányan mégis megkísérelték a sza­bálysértést, de rajtavesztettek. Ezek­kel természetesen éreztették, hogy a szabálysértés részükre sem kifize­tődő. A múlt évben a szervezet vizeiből összesen 14 ezer 538 kiló halat fog­tak ki horoggal. Ebből a ponty 6903, a csuka 2379, a fehérhal 4191 kiló, a többi pedig más halfaj volt. Egy-egy halfogási engedélyre így 22,40 kilő hal jutott. Vizeikbe tavaly 200 ezer csukaiva­dékot, 200 ezer zsenge pontyot, 3500 kiló Кг-es és 1,5 tonna Кз-as pontyot, 500 kiló fehérbusát és 1,8 tonna egyéb halat helyeztek ki. A halasítás mértéke tavaly a korábbi évek való­ságához viszonyítva 50 százalékkal volt kisebb. Halvédelmi tudnivalók IV, jelenleg a vizek halasítását már nem a horgászszervezetnél hanem központilag tervezik. Az SZHSZ kerü­leti bizottságára tanácskozásra hív-, ják a szervezetek halgazdáit, s az adott lehetőségek szerint döntik el, hogy melyik szervezet mennyi ivadé­kot kaphat a halasításhoz. Elmondható, hogy a városi hor­gászszervezet részleggzervezetei szin­te teljesen önellátóan dolgoznak. Évente színvonalas halfogóversenye­ket szerveznek. Az öt körzeti szerve­zet elnöke tagja a városi választ­mánynak, s így kölcsönösen jók a kapcsolatuk, a tagok mindenről idő­ben értesülnek. Egy régi építmény lebontásával a városi horgászszervezet saját székhá­zának a megépítéséhez 20 ezer jó minőségű téglára tett szert. A bon­tási munka a járási székhelyen, Du­­naszerdahelyen folyt, az ottani rész­legszervezet több mint 350 tagja sajnos a bontásnál nem nagyon eről­tette meg magát. Ugyanakkor a többi részlegszervezet tagjai nagy lelkese­déssel dolgoztak, tehát nem lazsál­tak, mint a dunaszerdahelyeik. Az SZHSZ központi választmánya a dunaszerdahelyi városi horgászszer­­vezet székházának az építését 700 ezer koronás hozzájárulással támo­gatja. Felépítés után a székház érté­ke meghaladja majd az 1 millió 200 ezer koronát. Ügy határoztak vi­szont, hogy a mihályfai (Michal na Ostrove) halkeltetőt gazdasági meg­gondolásból nem építik fel, viszont ugyanott lehetővé teszik és pénzesz­közökkel is támogatják egy korszerű horgászati sporttelep létesítését, to­vábbá az ottani tavaknak halnevelés­re való alkalmassá tételét. A városi horgászszervezet vezető­sége a közbiztonsági testület tagjai­val karöltve gondoskodik a szabály­­sértések kivédéséről. Tavaly például az orvhorgászoktól és a szabálysér­tőktől jelentős kártérítést hajtottak be, tehát könyörtelenek azokkal szemben, akik megszegik a rendelke­zéseket. .Az idén a Duna körzetében a köz­­biztonsági testület tagjainak a közre­működésével 8—10 személyt kaptak rajta, amint dézsmálta a közvagyont­­képező halállományt. A közbiztonsági testület tagjai az egyik orvhorgász­tól egy tömegben 25 kiló halat ko­boztak el. Tán mondani sem kell, hogy ilyen egyének rászolgáltak a büntetésre. Nem kevés gondot okoz részeik­re a dunaszerdahelyi termálfürdő szennyvize, amely a közelében levő halastóba ömlik, és a Csallóköz víz­kincsét is szennyezi. Természetesen elkerülhető lenne a szennyezés, ez azonban pénzbe kerülne. Ügy tűnik, hogy a talaj vízkincsének szennyezé­sére vonatkozó jogszabályok megsze­gése egyelőre kifizetődőbb, mint a szennyezést kivédő rendszer létreho­zása. Természetesen minden törvé­nyes rendeletnek annyi az értéke, amennyit abból a gyakorlatban meg­tartanak. HOKSZA ISTVÁN Lecsapolt, télire szárazra állított tavaknál lehetőség nyílik halágytisz­tításra és a feliszapolódott csatornák iszaptalanítására. Sajnos, horgászvi­zeken általában nem állnak rendel­kezésre iszaptalanító gépek. Kézi munkával ez a tevékenység nagyon fáradságos. A horgászok azonban e nehéz munkától sem riadnak vissza és sok helyütt áldozatos társadalmi munkával ilyen jellegű tófelújítási munkákat is végeznek. Gyakran előfordul — főleg olyan vizeken amelyeknek vízutánpótlása nem biztosított — nyári nagy mele­gekben, vagy hosszú téli jégborltás idején, hogy a vizek oldott oxigén­viszonyai kedvezőtlenül alakulnak. Ilyenkor veszélybe kerül a vizek hal­állománya. A tennivalókhoz tartozik a vizek oxigéntartalmának dúsítása. Nyári időszakban ez motorcsónakok­nak a vízterületen való gyakori jára­tásával, szivattyúk üzemeltetésével: a víznek a levegővel minél nagyobb felületen történő érintkeztetésével, a víz mozgatásával valósítható meg. Téli időszakban a tavak jegének lé­kelésével, veszélyhelyzet esetén a tó vizének szivattyúval léktől lékig tör­ténő mozgatásával tehetünk sokat halállományunk védelmének érdeké­ben. A jégtelenítést jégvágó fejszék­kel, vagy jégvágó fűrészekkel végzik. A társadalmi-gazdasági fejlődés egyre erőteljesebb. Az iparosodás, a mezőgazdaság fejlődése, az urbanizá­ció, a településfejlesztések mind po­zitív változások. E fejlődésnek azon­ban negatív kihatásai is vannak. El­sősorban az egyre agasztóbb mérték­ben növekvő szennyvízmennyiség, a­­melynek elhelyezése egyre nehezebb. Vizeinket egyre több szennyezés és a szennyezések miatt sokszor hal­­pusztulás is éri. Á horgászvizek gon­dozásának egyre inkább súlyponti feladata megismerni azokat a teen­dőket, amelyeket szakszerűen és gyorsan kell alkalmazni vízszennye­zés és halpusztulás esetén. Vízszeny­­nyezéskor közvetlenül az észlelést követően értesíteni keli a vízvédelmi felelőst vagy közvetlenül az illetékes vízügyi igazgatóság vízminőségi fel­ügyeletét. Közölni kell az észlelés helyét, idejét, az észlelt Jelenségeket, az észlelő személyi adatait, tartózko­dási helyét, a vízszennyező forrására vonatkozó Ismert adatokat ós az esetleg már megtett egyéb intézke­déseket. Halpusztulás cselén az SZHSZ tit­kárának és más hivatalos személyek bevonásával kárfelvételi jegyzőkönyv készítendő. A jegyzőkönyvnek az el­pusztult halak becsült mennyiségét fajonként és súlycsoportonként kell megadni. Például a ponty: 0,5 kilón aluli X kg, 0,5—1 kiló között X kg, 1—1,5 kiló között X kiló stb. A ke­szegféléket vegyes fehérhal gyűjtő­névvel lehet feltüntetni 10 deka alatti és feletti csoportokban. A kárbecslés az alábbiak szerint történik: 1. Folyóvízben az 5—10 perc alatt elsodort tetemek szánta szorozva az elhullott halak „vonulásának“ meg­figyelési tartama szerinti szorzóval, faj, súly, méret szerint csoportosítva. 2. Állóvízben az 1 négyzetméter fe­lületen megszámolt tetemek mennyi­sége faj, súly, méret szerint, szoroz­va az elhullott halakkal borított álló vízfelület négyzetméterével. Folyóvíz esetén — amennyiben is­meretlen eredetű szennyvíz érkezik,— elegendő egy esetleg két helyen min­tát venni. Ha a szennyezés eredete az adott befolyőn át ismert, akkor 3 helyről kell legalább 1—1 liter mintát meríteni. Az elsőt a befogadó folyóból a szennyvízbefolyás felett 100 méterrel, a másodikat a beömlő) szennyvízből, tehát ahol még nem hígult a befogadó vizével, a harma­dikat ismét a befogadóból a szenny­víz beömlése alatt 500 méterrel. Álló víz esetén egy mintát veszünk a be­folyó szennyvízből beömlése előtt, majd a befogadóból a beömlés helyé­től legalább 100 méterre merítünk egy másodikat. Á vízmintának megfelelőnek és használhatónak kell lennie. Akkor jellemző és használható, ha jellemző arra a vízre, amely a halpusztulás okozója. A mintavétel előtt a palac­kokat, amelyeket egyébként is min­dig tisztán kell tartanunk, legalább háromszor át kell öblítenünk a min­tázandó vízzel. Á mintákon fel kell tüntetni; 1. a mintavétel pontos helyét; 2. a mintavétel idejét (év, hő, пад óra); 3. a mintavevő nevét; 4. azt, hogy miért vált szükségessé a mintavétel. A vízszennyezés jogellenes, tiltó rendelkezésbe ütköző cselekmény. Bizonyítani kell tehát, hogy szennye­zés történt és azt is, hogy ki vagy mi okozta? Tehát: a kárigény érvé­nyesítéséhez a szakszerű mintavétel — amely perdöntő bizonyíték lehet! —, és a kárfelvételi jegyzőkönyv el­engedhetetlen. F. E. VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT t------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ----------------------------------------------■——------------------------------------------------------m. Hazánk rendkívül kedvező ég­hajlati adottságai a történel­münkben gyökeredző vadásza­ti hagyományok, a munkásokból, a földművesekből és a szellemi dolgo­zókból álló vadásztársadalmunk sike­rei arra köteleznek bennünket, hogy a kincset érő vadállományt megőriz­zük a jövő nemzedék részére. Olyan időszak ez, amikor az állomány fej­lesztés különféle problémái ismere­tesek. A vadászat gyakran foglalkoztatja a közvéleményt. Egyedi esetekre hi­vatkozva sokszor különféle vélemé­nyek látnak napvilágot a vadászok gazdasági előnyeiről, társadalmi hely­zetéről, a vadászati tevékenység jel­legéről és arányairól. Tán mondanom sem kell, hogy a vélemények gyak­ran egyoldalúak. A mező- és az erdőgazdálkodás te­rületén már a nagyüzemi termelés az uralkodó. A legszükségesebb sza­­kosítást is bevezették. A gépesítés, s a kemizáiás megfelel a korszerű termelés feltételeinek. Ezen a szaka­szon ugrásszerű változások már nem várhatók. Létrejöttek a gazdaságok vezetői és a vadgazdák együttmfikö­­désének kedvező feltételei. Á' szlovákiai vadászok túlnyomó többsége fegyelmezett és képzett. Lel­kes építői szocialista társadalmunk­nak. A vadászok a társadalmi akció­kon kívül nem egyszer anyagiakkal is hozzájárulnak a vadászati kultúra és a vadgazdálkodás fejlesztéséhez. Hazánkban minden vadfajból meg­van a szükséges törzsállomány. Er­re alapozhatjuk a további fejlődést. Az apróvadak teoyésztése azonban egyre problematikusabb. Ez főleg ■ A vadászat hónapja fogoly és a nyúlállományra vonatko- kielégítése. A vadgazdálkodás és a zik. Ügy tűnik, hogy a nagyüzemi vadászat tehát nem lehet a munka­­vagyis a nagytáblás termelés nem nélküli jövedelemszerzés forrása, kedvez e két vadfajnak. A vadállomány csak a mezőgazda-A vadgazdálkodás feladata a fenn- sági termeléssel összhangban fej­tartható törzsállomány biztosítása. A leszthető. Egy adott területen egy­­vadászterületeket kezelő kollektívák egy vadfajbúi annyi tartható el, a­­felelősek a kincset érő vadállomány mennyi nem okozhat nagy kárt a megőrzéséért, az ésszerű és szakszerű mezőgazdaságnak. Az illományfej­­vadgazdálkodásért, de a vadászat si- lesztésnél tehát figyelembe kell ven­­kereiért is. Az SZHSZ taglétszáma ni a mezőgazdaság érdekeit, túlhaladja a 35 ezret. Mindegyikük- A vadgazdálkodás területén is ér­nek kötelessége a sportszerű vada- vényesülnie kell a tudományosan ki­­szat, s a közélelmezés igényeinek munkált tenyésztési céloknak. Az ivararány szabályozásának, a selejte­zésnek, a vadkárok elhárításának, a kártevők számának minimális szintre való csökkentésének, a mesterséges tenyésztésben alkalmazott módsze­reknek, a vadegészségügyi és védel­mi intézkedéseknek stb. A vadte­nyésztés és az értékesítés összhangja szintén szükségszerű. Jelentős meny­­nyiségű vad ugyanis csak sikeres tenyésztés után forgalmazható. Minden társadalom felelős azért, hogy haladó nemzeti hagyományait megőrizze, területének természeti kincseit megvédje az utókornak. Ab­ban is kifejezésre jutnak a haladó hagyományok, hogy törvényes ren­deletek, jogszabályok köteleznek a természet s azon belül a vadak vé­delmére, az ésszerű vadgazdálkodás­ra, de arra is, hogy a természettől megszerezzük mindazt, amit adottsá­gaink lehetővé tesznek. Tudjuk, hogy a nagyvadak élettere szempontjából mit jelentenek a kü­lönböző erdőtípusok, milyen problé­mák merülnek fel a szarvasok és az őzek egészségi állapotában, milyen a szarvasok igénye a táplálékkal szem­ben stb. Hangsúlyoznunk kell, hogy a vadgazdálkodás s a vadászat nem mentes a problémáktól és nem is számíthatunk arra, hogy a jövő ked­vezőbb lesz. Évről évre tapasztaljuk, hogy az aprévad élettere szűkül. Fontosabb népgazdasági érdekek kerülnek a homloktérbe. Ne csodálkozzunk te­hát, ha minden területen növekednek a követelmények. j. M. Habrovský A fácán etetése Ä fácán emésztőszerve rendkívül gyorsan feldolgozza a táplálékot, ezért szükséges, hogy a mesterséges etetéshez takarmánytáp koncentrátu­­mot is kapjon. Kedveli például a sze­mesterményt, a gabonahulladékot, a zöldtakarmányt és a lucernaszárít­­mányt. Tollasodáskor a fácán fontos takar­mányai a hüvelyesek és az olajnö­vények. Szaporodása időszakában vi­szont igényli az állati eredetű össze­tevőket is. Ezeket különféle rovarok­kal, főtt hússal, vágóhídi hulladék­kal, valamint tojással, tejjel és túró­val pótolhatjuk részére. Az ásványi anyagokat csontzúza­lékkal, csonthúsliszttel, tojáshéjtör­melékkel, takarmánymésszel és egye­bekkel juttathatjuk a fácán táplálé­kába. A fácáncsibéket etessük lágy táplálékkal. Ha nagy kiterjedésű füvesített kifutót biztosítunk a fácán részére .jelentős mennyiségű tápot takaríthatunk meg. Egy felnőtt fá­cánnak évi átlagban 30—35 kiló ta­karmánykoncentrátum szükséges. Szaporodása Idején a táppal mint­egy 15 %-nyl állati eredetű össze te-/ vöt kell biztosítani a fácán részére.' Felnevelésénél azonban a tápnak mintegy negyedét képezze az állati eredetű összetevő. A fácánt legfel­jebb 4—6 évig tarthatjuk a tenyé­szetben. Később ugyanis szaporodó képessége nagyon lecsökken. (>znj

Next

/
Thumbnails
Contents