Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-02 / 22. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1984. fűnius 2. Nagy tandíjat fizettek Hazánk mezőgazdasága, ezen belül a szövetkezeti szektor fejlődése töretlen ívű; konstrukciója egészséges, korszakos összefüggésekben nézve jogosan vált ki elismerést. Természetes dolog azonban, hogy időről időre gondok is jelentkeznek, feszültségek alakulnak ki, amelyeket rendre meg kell oldani. Ezért elengedhetetlen, hogy a figyelmet néhány olyan Időszerű problémára irányítsuk, amelyekkel minél előbb meg kell birkózni. 'Az utóbbi témakörben nagyon sok szó esett a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta a gyenge eredményeket felmutató, lemaradozó szövetkezetekről. Talán ennek kösziinehtő, hogy velük kapcsolatban sok minden tisztázódott. A lemaradozó efsz-ek bizonyos százaléka a kedvezőtlen termőhelyi adottságú közös gazdaságok közül kerül ki. A kedvezőtlen talajminőség és domborzati viszonyok, a rossz éghajlati körülmények között nehezebb a gazdálkodás, nagyobbak a költségek, kisebbek a hozamok. A gyengeség okai sajnos nem minden esetben vezethetők vissza a kedvezőtlen termőhelyi adottságokra. Nem egyszerű és nem rövid távú feladat ezeknek a gondoknak a megoldása. Először is pontosan tudni kell, hogy az adott gazdaság esetében, mi a gyengeség, a lemaradás oka. A gyakorlat sajnos azt sejteti, hogy az „egyszemélyes“ alkalmatlan vezetés, vagy egy elhibázott fejlesztési döntés is előidézheti a problémákat, az alacsony színvonalú, sokszor veszteséges gazdálkodást. Természetesen ott a legnagyobb a baj, ahol ezek a különböző gátló okok együttesen hatnak, vagy hatottak. Az utóbbiak szorításában „vergődött“ évek óta a nagyfödémesi (Veľké Ofany) Béke Efsz. Köztudomású, hogy az utóbbi években szigorúbbakká váltak a megkülönböztetett állami támogatás elnyerésének feltételei, s ezért kevesebb közös gazdaság került be a lemaradnzók kategóriájába. Az utóbbiakat, valamint a Béke Efszben észlelt időszakos fellendüléseket figyelembe véve, e kategóriába a Galántai Állami Gazdaság nyert bosorolást. Az évek múltával az említett állami gazdaság — a hozzáértő vezetés, valamint a helyi adottságok ügyes hasznosítása révén — kikerült a hullámvölgyből, a nagyfödémesi szövetkezet viszont tavaly nemcsak járási, hanem kerületi méretben is a sereghajtók közé zuhant. А 4807 hektáros mezőgazdasági területen — ebből 4832 hektár a szántó — gazdálkodó Béke Efsz veszteséggel zárta a tavalyi gazdasági évet. AZ ELINDULT LAVINA a vezetőséget, de a tagságot is megrázta. A nagygazdaság valósággal megbénult. Sor került tehát az ilyenkor szokásos veszteségrendezési eljárásra, igyekeztek megállapítani a veszteségek okait, s javaslatokat tettek a gazdálkodás megjavítására. A bajok okai között szó esett agrotechnikai hiányosságokról, félresikerült beruházási tevékenységről, a dolgozók szakmai felkészületlenségéről, a nagy termelési költségekről, a szomorú látképet nyújtó állattenyésztési telepekről, az állatállomány létfentartását sem biztosító takarmánybázisról, az elhanyagolt legelőkről, stb. Nem célunk, s őszintén szólva örömünket sem leljük e hiányosságok halmazában való turkálásban, a tanulságok, s a végső következtetések levonása viszont szükségessé teszi a mélyrehatóbb elemzést. 'A fokozatosan felgyülemlő problémák fő eredője a növénytermesztés fejlesztésének az elhanyagolása volt. Az amúgy is heterogén talajtípusokon gazdálkodó szövetkezetben figyelmen kívül hagyták a tömbösített nagyüzemi táblák kialakítását. A meglevő 20—1U0 hektáros parcelláknak megfelelően alakult a vetésszerkezet is, melynek hátrányai leginkább az üzemanyagfogyasztásban, a munkaszervezésben, a napi munkateljesítményekben, az öntözés szervezési hiányosságaiban, a műtrágya és a vegyszerek túladagolásában, s az alaptalajművelés elhanyagolásában ütköztek ki. Ugyanakkor szinte érthetetlen módon nem fordítottak kellő figyelmet a társulásokban, együttműködésekben rejlő lehetőségek fokozottabb kihasználására és a termelési rendszerekben való részvételre., Végzetes hiányosságnak bizonyult az a tény is, hogy a szövetkezetét érdekes módon „elkerülték“ a szakemberek. A Kaprinay Imre agrármérnök, a tudományok kandidátusa Fotó: Tóth József termelés irányításában, a volt elnököt kivéve, mindössze két agrármérnök vett részt, s ez a nagygazdaságban — ezt a megméretés bizonyítja legjobban — kevésnek bizonyult. Végzetes hibának bizonyult a takarmánynövények termesztésének elhanyagolása is. Egy olyan mezőgazdasági nagyüzemben, ahol eléggé nagy az állatsürűség, ez év tavaszára mindössze 260 hektár lucerna maradt. Az ok és az okozat összefüggései és kölcsönhatásai szomorú ténymegállapításként soriáznak. Az agrotechnikai hiányosságok következtében tavasszal 140 hektár búzát, 100 hektár őszi keveréket kellett kiszántani. Ugyanerre a sorsra jutott a 100 hektáros szántóföldi legelő, sajnos a megmaradt 60 hektáros .terület is gyengébb minősgű. A felsorakoztatott tények bizonyára gyakorlati érvként sejtetik a „kegyelemkenyérre“ szorult állatállomány siralmas állapotát. A tényfelmérés szerint tavaly szeptemberben hirdettek szükségállapotot a „takarékos“ takarmányozás bevezetésére. Ettől az időszaktól csak a létminimumot biztosító takarmányt adagoltak. 1984 januárjában a takarmánydeficit már 2160 tonna volt, s ez év márciusától pedig a szalma kivételével az összes tömegtakarmányt vásárolják. Végkövetkeztetésként úgy gondoljuk, hogy elegendő egyetlen termelékenységi mutató megjelölése: növendéküszőknél a napi egyedenkénti „tömeggyarapodás“ —13 dkg volt a jelzett időszakban. Ilyen körülmények között az állattenyésztés a többi termelékenységi mutatót sem teljesítette — s napjainkban, amikor a párthatározatok a munka szerinti jutalmazást helyezik előtérbe —, ebben a gazdaságban furcsa módon a mínuszban álló termelékenységi mutatókat plusszá írták, hogy az állattenyésztési dolgozókat megtudják tartani. A FELZÁRKÓZÁS LEHETŐSÉGEIRŐL Kaprinay Imre agrármérnökkel, a tudományok kandidátusával beszélgettünk. Az új elnök 1984. februárjában került a „süllyedő hajó“ fedélzetére. Személyében olyan szakember vette át a gazadság irányítását, akinek személyisége, egyénisége valóban úgy formálódott, ahogyan az élet kívánta. — Szerencsére az első napokban sem éreztem magam magányosnak az elnöki székben. s most sem érzem azt, hogy az emberi dolgaimmal, érzéseimmel magamra maradnék. — Ilyen egyszerű hát a „hogyan tovább“ kérdése? — Több éves gyakorlati és elméleti tapasztalattal a hátam mögött kaptam bizonyítási lehetőséget, a szövetkezetre jellemző gyötrelmes folyamat megváltoztatására. Az első naptól kezdve a továbbhaladás tényén kellett és kell töprengenem, hiszen a tények kihívásával kerültem szembe, s ha akartam, ha nem, erre kellett választ adnom. Számomra nem maradt más megoldás, mint a termelés bővítése, a termékszerkezet átalakítása, módosítása. A körülmények szorításában nem lehetett, s ma sem lehet csapkodni! És nemcsak kifejezetten gyakorlatiasnak tekinthető intézkedésekre kell koncentrálnom. E feszült időszakban ugyanis különösen nagy szükség van az olyan munkahelyi légkörre, amelyben lehet kezdeményezni, s merni kockázatot vállalni. Kezdettől fogva az foglalkoztatott, hogy olyan legyen a légkör, melyben nemcsak az alkotókészség szabadul föl, hanem a termelőképesség is. És aki valaha vezető volt, vagy ma is az, az tudja, hogy erről könnyebb beszélni, mint megvalósítani. Az egész vezetőség, s a kommunisták példamutatásán keresztül a pártonkívüliek alapállásának tükröznie kell ezt a szemléletet, mert illúzió az, hogy van egy vezető, akinél ez így van, meg úgy van... Mert ha a vezetői törekvésnek nincs segítője, nincs csapatmunka az egész gazdálkodásban, akkor baj van. Az emberekben elhatalmasodhat a bizonytalanság érzése, és akadozni kezd a jól szintetizált csapatmunka, ami nélkül egyetlen nagyüzem sem létezhet. AZ „ÖRDÖGI“ KÖRBŐL való szabadulás első megfontolt lépéseit, a legjobban rászoruló ágazatban, a növénytermesztésben kezdték egy 1987-ig terjedő fejlesztési tervhez való igazodással. A kezdő lépéseket sajnos az alapoknál — az élenjáró gazdaságoknál már rég megoldott folyamatokkal — kell kezdeniük. A határ átparcellázása, a talajadottságoknak megfelelő vetésszerkezet kialakítása, a talajvizsgálatokon alapuló okszerű műtrágyázás bevezetése, a 3700 hektárt érintő öntözőberendezés ésszerű kihasználása, a szerves trágyában rejlő tartalékok kiaknázása, a gazdaságosabb cseppfolyós műtrágyázás bevezetése, a kettős termesztésből adódó lehetőségek hasznosítása, az alaptalajművelésben eddig észlelt bizonytalansági tényezők kiküszöbölése olyan biológiai láncolatot képez, melynek megvalósítása és megszilárdítása - bizonyára a gazdálkodás eredménnyességében is megmutatkozik — remélhetőleg nemcsak rövid távon. A fentiekben felsorakoztatott teendőket — főleg a gabonafélék, a kukorica, a napraforgó és a szója esetében — a termelési rendszerekhez való csatlakozással, a kooperációs körzetek nyújtotta lehetőségek kihasználásával, a kutató intézetekkel való együttműködéssel, valamint a magyarországi és az NDK-beli baráti szövetkezetekben szerzett tapasztalatokkal akarják megvalósítani. A meglevő termőhelyi adottságok teljes fokú kihasználása, a termelési tényezők lehetséges összehangolása, az okszerű ló gazda módjára «ДНЕМ A szántóföldi termelésre alkalmatlan területek juhok legeltetésével jól hasznosíthatók Fotó: Böjt'ös A falvakon élő Idősebb nemzedékek tagjai még jól emlékeznek arra, milyen nagyra értékelték az emberek a régebbi időkben a földet. Egy mezsgye vagy barázda hovatartozása miatt a szomszédok évtizedeken át is pereskedtek, az útárkok, folyópartok fütermését gondosan őrizték. Az árokpartokon, a vasúti töltéseken levő fű minden évben tejre változott. Ma, amikor a termőföld szocialista tulajdonba került, szükséges az előbbiekről beszélni azért, mert valahogyan az emberek elidegenedtek a földtől. Csak keveseket érdekel az, hogy az erdők alatt, az utak és patakok mentén sok hektárra kiterjedő terület nem hoz hasznot. Több mezőgazdasági üzem szántóföldjén a meglevő utak mellett új utak létesültek, esős idő esetén kettő-három, a szalmakazlak helyei nincsenek kihasználva, sok a raktározásra felhasznált terület, a gazdasági udvarokon többnyire csak gyomot látni, pedig a takarmánynövények ott Is megteremnének. A Kassa-vldékl (Košice-vidiek) járásban mindezeket figyelembe véve az utóbbi évek során sokat teszünk a termőföld védelme és kihasználása érdekében. Tavaly például a mezőgazdasági terület 363 hektárral növekedett. Ezt úgy értük el, hogy a nem mezőgazdasági jellegű területeket rekultiváció segítségével termővé tettük. A szántóterületet a gyéren termő legelők és rétek felszántásával nyertük. Sőt helyenként felszámoltuk a rosszul sikerült szőlőket, gondozatlan kerteket és gyümölcsösöket. Járásunkban a homok- és kavicskitermelő helyek évente legalább tíz hektárt vesznek Igénybe. A múltban a kitermelés befejeztével ezek rendszerint parlagon maradtak. Tavaly az Illetékes üzemek 33 hektárt talajjavítással újra helyreállítottak, s visszaadták a mezőgazdasági termelésnek. Jelenleg vita tárgyát képezi, hogy milyen módon lehetne a Tárca folyó völgyében pótolni azt a kiváló 32 hektár szántóterületet, amelyet kénytelenek vagyunk az össztársadalmi érdekek figyelembevételével az autópálya építésére bocsátani. Biztos, hogy ezt is megoldjuk, hiszen ezen a téren még minden községben és minden üzemben nagyon sok tartalékkal rendelkeznek. IVÄN SÁNDOR A szójatermesztés fajtaalkalmazás, s az üzem- és munkaszervezés tökéletesítése mellett ésszerű beruházással a szenckriályfai (Kráfová pri Scnci) szövetkezettel együttműködve vegyszerkeverő és műtrágya-adagoló központot létesítenek. Az állattenyésztési telepek fertőtlenítése és az alapvető állategészségügyi feltételek megteremtése után az egész állatállománynál alapos szelekciót végeztek. Főleg a szarvasmarhánál volt túlméretezett az állománysűrűség, elképesztő termelékenységi mutatókkal. Az állatállomány felfejlesztéséhez — ez elsősorban a szarvasmarha-állományra érvényes — minimálisan két év szükséges. Figyelmük ebben az ágazatban főleg 'a takarmányalap megteremtésére, a szaporodásbiológiai problémák kiküszöbölésére, a termelékenységi mutatók javítására, valamint a munkafegyelemben és a munkaszervezésben rejlő tartalékok feltárására terjed ki. AZ ANYAGI ES A SZELLEMI ERŐFORRÁSOK egységbe állításával igyekeznek szabadulni a bénult helyzetből. A korszakváltást, a halmozott hiányosságok következtében feszített gazdasági környezetben kell végrehajtaniuk. Ezt figyelembe véve, két alapkövetelménnyel számolnak: ■ A gazdaságirányítás minden szintjén a hatékonyság növelését szolgáló tartalékok feltárására, mobilizálására törekednek. Ennek megfelelően az anyagi-műszaki fejlesztés minden szakaszát: a technika-technológia kiválasztását, kombinálását, az Szenti viszonyokkal és termőhelyi adottságokkal való összehangolását szigorúbb gazdasági kontroll alá rendeük, s minden területen alkalmazzák azt az elvet, hogy nem a technikai paraméterek, hanem az adott körülmények között kifejtett gazdasági hatásuk alapján minősítsék a fejlesztési megoldásokat. ■ A szigorúbb hatékonysági, munkafegyelmi, illetve takarékossági követelmények teljesítését szubjektív tényezőkre, tehát a termelésben dolgozó emberre alapozzák. A vezetési stílus megváltoztatásával — az ösztönzés különböző formáinak bevezetésével — az emberekben rejlő ismeretek és hozzáértés felszínre hozásával számolnak. A drága tandíj után nyilvánvalóvá vált, hogy az üzemen belüli ágazatok szoros, eredményes együttműködése, a termelés összhangjának megteremtése, valamint a belső üzemi rend a céltudatos, küvetkezetes emberi munka terméke. A szövetkezetben dolgozó 123 kommunista példamutatása, a SZISZ-tagok és a szocialista brigádok helytállása, a pártonkívöliek többségének becsülete olyan tőke, amelynek feltétlenül alkotó munkában kell kamatoznia. Az ember egymás segítségére született, s ez a nagyfödémesi közös gazdaság nagy családjóra is érvényes. A milliókat — veszteségeket, jövedelmeket — ugyanis sem eltüntetni, sem elővarázsolni csupán papíron nem lehet. Napjaink, jelen időnk: elsősorban az alkotás és a végrehajtás időszaka. A „hét szűk esztendőből“ való kilábalást célzó határozatok, tervek ás törekvések csakis százak, kommunisták és pártonkívüliek, vezetők és vezetettek mindennapi küzdelmével, összehangolt okos erőfeszítésével, alkotó munkájával valósíthatók meg. CSIBA LASZLŰ kedvező A' keszegfalusi (Kameniüná) Steiner Gábor Efsz a nyugatszlovákiai kerület szöjatermesztésének rendszergazdája. A szó- Jatermesztésben elért eredményeivel szlovákiai viszonylatban Is nagy tekintélyt szerzett magának. Ezért nem véletlen, hogy a szlovákiai szöjatermesztők koordinációs tanácsa gyakran a szövetkezet székházéban tartja ülését. Ä közelmúltban megtartott tanácskozás részleteiről Varga Kálmán, a szövetkezet elnöke tájékoztatott. Elmondta, hogy a koordinációs bizottság behatóan foglalkozott a szója termőterületének bővítési lehetőségeivel. Elsősorban azonban az idei feladatok teljesítése és az előző években tapasztalt hiányosságok kiküszöbölése került a tanácskozás napirendjére. A tanácskozás résztvevői megelégedéssel állapították meg, hogy a tavalyi fogyatékosságok zömét sikerült kiküszöbölni. Az előző évekhez képest például jelentősen javult a vetőmag-ellátás. Sikerült beszerezni azokat a fajtákat, amelyeket tavaly a szójatermelők követeltek. A betakarítás és egyben a hozamok szempontjából nem mindegy ugyanis, hogy korai, középkorai vagy kései fajtákat termesztenek. Kedvezőnek bizonyult a gyomirtó szerek és a gépek beszerzése és elosztása Is a taggazdaságokban. Így,a vetés előtt alkalmazott gyomirtó szerek a kívánt mennyiségben a talajba előjelei kerültek valamennyi szőjateí“ melő gazdaságban. Ugyancsak örvendetes tény, hogy a szójatermelő taggazdaságok számára az idén tíz darab speciális hatsoros ekét és három darab szójakombájnt szállítottak. Ezek elosztásánál elsősorban a szója termőterületet vették figyelembe. Azon taggazdaságokat részesítették előnyben, ahol a szóját 150 hektárnál nagyobb területen termesztik. A legnagyobb szójatermelők közé. a keszegfalusi szövetkezet tartozik. Tavaly háromszáz hektáron termesztettek szóját, az idén pedig 350 hektárra növelték a vetésterületet. A szójatermesztés mezőgazdaságunk számára számottevő valutamegtakarítást Jelent. Varga Kálmán szerint termesztése a mezőgazdasági üzemek számára kifizetődik, feltéve, ha a hektárhozamok meghaladják az 1,6 tonnát. Nos a keszegfalusiak ennél jóval nagyobb átlaghozamokat értek el. Az idén a beindulás feltételei Is kedvezően alakultak, a feltételek tehát adottak a hozamok további növelésére. Feltehetőleg valamennyi taggazdaságban nemcsak bizakodnak a nagyobb hozamok elérésében, hanem mindent elkövetnek a termés kedvező alakulása érdekében. Azzal a céllal, hogy a szójatermelésben Is önellátóak legyünk. Dr. Kolozsi Ernő
