Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-02 / 22. szám

1984. Június 2.

SZABAD FÖLDMŰVES

Sok múlik a lakosságon

Aki 1976 óta nem járt Cékén (Cejkov), s most egy alapos sétát tesz a községben, bizonyára elcsodálkozik, monnyi változás történt itt nyolc év alatt. Felépült egy korszerű alapiskola, melynek tizennégy osztályában háromszázbúsz gyerek tanul. A tanítók részére hat lakásegységet, s kétosztályos óvodát építettek. Hat kilométernyi utat portalanitottak, ugyanennyi járdát és vízlevezető csatornát építettek. A község területén a villanyhálózatot és a hangosbeszélöt rekonstruálták. Nem kevesebb mint 5,2 millió korona értékben korszerű kultúrházat építettek, ahol helyet kapott a hnb székháza, a gyermekgyógyászati rendelő, a patika és az agitációs központ. A sort folytathatnánk a korszerű áruházzal, s egyéb középületekkel. Egyet azonban rögtön az elején hozzáteszünk: mindezek a létesítmények nem lennének, ha az itt élő lakosság nem adta volna önkéntes munkáját — a faluért.

Rég nem ácsorogtam ennyit a község „főterén“. Egészen megcsinosodott az utóbbi esztendőkben. Rendezettebbek a középületek, de a családi házak külseje is megváltozott. Oj utcákkal gazdagodott a község. Akár e vidék más településeit, Cékét sem kerülték el a természeti csapások és véres háborúk. Am akárhányszor vonult is el a község fölött az idő kegyetlen vihara, maró sebeket hagyva maga után, a faluközösség előbb vagy utóbb, de mindig kilábalt a bajból, mert erősen hitt a jövőben, s gyógyírként a szívós munkát használta. Talán azért is, mert mindig akadt néhány céltudatos ember, aki a faluközösség erejét, mint arató a kévét, egybefogta, aki úgy vonzotta magához az embereket, mint a mágnes.

Ilyen ember Mikulás Sabo, aki nyolc éve tölti be eredményesen a helyi nemzeti bizottság elnöki tisztségét. E rövid idő alatt teljesen megváltozott a község arculata.

A SIKER KULCSA

Az ízlésesen berendezett új, tágas irodahelyiségben beszélgetek az eredményekről és a gondokról a hnb fiatal elnökével.

— Sok még a tennivaló — magyarázta.

— Rengeteg múlik a hnb huszonegy képviselőjén, de a lakosságon is. A siker titka a gondos szervezés.

— Es sikerül a lakosságot a társadalmi munkára aktivizálni? — érdeklődöm.

— A Nemzeti Front választási programjában a község gondjainak enyhítése a legfontosabb. A lakosság pedig legjobban akkor vonható be a társadalmi munkába, ha saját környezetéért kell tenni valamlL Parkosítás, járdaépítés, vagy, mondjuk, az utak karbantartása nem képzelhető el a lakosság segítsége nélkül. Ez mindig gondos előkészítést igényel. Idejében tájékoztatni kell az embereket, s gondosan elő kell készíteni a munkát. Ha például járdaépítést szervezünk, s a megbeszélt időben minden biztosítva van, akkor sokan és szívesen segítenek. Am ha a feltételekről nem gondoskodunk, könnyen elveszíthetjük a bizalmat. Aki lelkesen jön dolgozni, s csalódik, még egyszer nem fog eljönni...

Az egyik leglelkesebb társadalmi munkás Nagy József.

— Nekem könnyű, hiszen nyugdíjas vagyok, ráérek, — mondja mosolyogva. — Egész életemben az építkezéseken dolgoztam. Három évvel ezelőtt, például örömmel vállaltam a kultúrház építésének irányítását. Bíztam a lakosság segítségében. S nem csalódtam. A 3 millió 694 ezer korona beruházással nem kevesebb mint 5 millió 278 ezer korona értéket hoztunk létre. A társadalmi munka értéke meghaladta a másfélmillió korona értéket. Hasonlóképpen építettük fel 2,6 millió korona értékben az áruházát, 2 millió korona értékben pedig a kétosztályos óvodát. A többi építkezésről és a közérdekű létesítményekről nem is beszélek.

Mikuláš Sabo, a hnb elnöke

Hudák Imre és Jozef Bandor nyugdíjasokkal is szót váltottam, hiszen a nevük a legpéldásabb társadalmi munkások között szerepel.

— Mire nyugdíjba mentem, elfáradtam — vallja Hudák Imre. — Egészségesen akartam élvezni öreg napjaimat. Mindez persze nem azt jelenti, bogy tétlenségre is ítéltem magam. Mindig ott segédkeztem, ahol szükség volt rám...

— Ránk mindig lehet számítani — szól közbe Jozef Bandor. — Parkosítottunk, játszóteret építettünk, fákat, bokrokat ültettünk.

Jozef Komorovsky vasúti munkás, műszakba jár dolgozni. Am az éjszakai műszak után mindig ott volt a csoportban.

— Mint a hnb képviselője jó példával szolgáltam választóim előtt — magyarázza. — Ha én nem mentem volna, akkor hogyan vártam volna el a választó körzetem segítégét.

Helena Bajkovát a munkahelyén kerestem fel. A helyi szövetkezet hizómarhatelepén gondozóként dolgozik. Nem volt nehéz szóra bírni.

— Mint képviselő egyébként is felelős vagyok a választókörzetemért. Az az igazság, hogy községünkben is akadnak még közömbös emberek. Az ilyeneket agitálni kell. A legtöbben megígérik, hogy segítenek, aztán amikor tenni is kell valamit, nem jönnek.

A képviselőnő ennek ellenére nem veszítette el a lelkesedését:

— A közömbösség ugyan engem sem lelkesít, mégsem hagyom, hogy elvegye a kedvem. Mindig arra gondolok, hogyha én sem teszek semmit, akkor élhetnénk a „szemétdomb“ tetején. Ezt pedig nem hagyhatom ...

Szerencsére sokan követik Helena Bojková példáját: Sánta Margit, Bodnár Terézia, Nagy

János, Fecso Imre, Jozef Pal Cigán. Elsősorban ennek köszönhető, hogy tavaly jóval többet dolgozott a faluért a lakosság, mint az előző években. Hiszen a 317 egyént és a 9 kollektív vállalást, amelyeknek az értéke 1,5 millió korona volt, a valóságban több mint 2 millióra teljesítették. E kiváló eredményért elnyerték az SZSZK kormányának díszoklevelét és a vele járó 100 ezer korona értéket képviselő jutalmat.

— Nem panaszkodhatok, mivel a tucatnyi tömegszervezet többsége jól dolgozik — mondja Mikuláš Sabo. — Ha valamelyik tömegszervezet elnökének szólok, hogy sürgősen el kell végezni valamilyen társadalmi munkát, biztos, hogy nem utasítanak vissza. A helyi alapiskola udvarában például Így hoztuk létre a közlekedési pályát.

De vajon miről is nevezetes Céke? Mindenekelőtt pionírtáboráról, ahol az iskolai szünidőben ezer gyerek nyaral. Másodszor pedig Kocsis István pékmesterről, aki feleségével biztosítja a friss kenyeret. A falu határán túl is ismert fölklórcsoportjáról, s nem utolsósorban az efsz-ről, melyben a község lakosságának negyven százaléka talál munkalehetőséget.

A falu lakói megbecsüléssel szólnak az efsz elnökéről és egész vezetőségéről. De hogy milyen erőfeszítésbe kerül a közösben elnöknek és szakembernek lenni, arról már kevesebbet tudnak.

Jozef Pal Cigán, a szövetkezet állattenyésztési főágazatvezetője mondja:

— A tudományos-műszaki haladás jelenlegi szakaszában gépesítéssel pótoljuk az ipar felé fordult nagyszámú munkaerőt. Bárhogy is alakul a község lakóinak az élete — lehet akármilyen erős az urbanizálódás folyamata — Céke legfőbb anyagi bázisa továbbra is a mezőgazdaság marad.

Senki számára sem lehet tehát közömbös, hogy mit, menynyit és mennyiért terem a föld. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy Céke jó hírnevét nem az ingázók, hanem a helyben dolgozók öregbítik.

Kilogrammokban és koronákban mérettetik manapság a falu erkölcsi értékének a súlya. Egyéné és közösségé egyaránt. Ilyen mércével méri Mikuláš Sabo is a körülötte levőket, mint ahogy természetesnek veszi azt is, hogy az ő munkájának az értéke is megmérettetik.

Mindezen már az egyik mellékutcába bekanyarodva meditálok, amelynek közepén Szűcs László lakik.

— Panaszra nincs okom — mondja Szűcs László. — Van mit a tejbe aprítani. — Aki dolgozik, annak szép háza van, jól él. Az utóbbi időben kezd teret hódítani a háztáji állattartás, a gyümölcs- és zöldségtermesztés. Különösen a szerződéses állattenyésztés öltött nagyobb méreteket.

Nem kevesebb, mint 80 tonna szénát gyűjtöttünk össze gépi eszközökkel hozzá nem férhető területekről.

— Mire fogják költeni a kitüntetéssel járó összeget? — érdeklődöm búcsúzáskor Mikuláš Sabotól.

— Láthatja, hogy sok még a tennivaló. A legfontosabb feladatunk a sportpálya felépítése. A postánk elavult, újat

m kellene építeni. Bízom benne, hogy a lakosság segítségével a szolgáltatások terén mutatkozó fogyatékosságokat is rövidesen kiküszöböljük.

Az autóbuszhoz igyekezve van időm összegezni a gondolatokat, rendezni a községlátogatás során felgyülemlett élményeket. Elmondhatom, hogy hasznosnak bizonyult ez a látogatás, az emberekkel való beszélgetés, találkozás.

s: . .4 : . \

здагж..,

|4vw

* v%ß

©

Üatárszemlén

„A szocialista mezőgazdaság mindennapjai“ címet is adhatnám azoknak a fényképfelvételeknek, melyeket nemrég a Dercsikai (Jurová) Efsz határában készítettem. Emberek egyelték a cukorrépát, amott lucernát kaszáló traktorok „fektették“ a fontos, takarmánynövényt, látótávolságon belül viszont a SLOVAIR sárga színű repülőgépe végezte növényvédő munkáját.

A kis csoport — melynek tagjait megszólítottam — a répaegyelés nem éppen könnyű munkáját végezték. Volt közöttük állattenyésztési dolgozó, nyugdíjas, buszsofőr.

Lentulai Rudolf traktorossal akkor váltottam szót, amikor keszálőgépét tisztította. A ZTR- 165 típusú forgódobos berendezés a gépkezelő szavai szerint nem hibásodik meg egykönnyen, teljesítménye is megfelelő, ám a lucernát nem teríti szét kellőképpen.

— Elég nagy gond ez — szólt a traktoros —, hiszen egy másik gépnek újra be kell járnia a terepet csak azért, hogy — a jobb száradás céljából — szétterítse a , lucernát.

Lentulai Rudolf, Bódis Imre, Mészáros Arpád gépkezelőkkel — akik reggéltől késő estig kaszálták a vörösherét -r- azon lamentáltunk, hogy milyen szerkentyűvel lehetne ellátni a kaszálógépet annak érdekében, hogy maga terítse szét a lucernát. Ezzel bizony sok üzemanyagot lehetne megtakarítani.

Stollár András agrármérnököt, a gazdaság növénytermesztést főágazatvezetójét Irodájában találtam. Itt persze nem sok idő jutott a beszélgetésre, mivel a szakembert szólította a kötelesség. Együtt jártuk a határt, útközben váltupk néhány szót. A hatalmas répatábla mellett a mérnök megjegyezte:

— A répa szépen fejlődik, ám a múltkor kellemetlen meglepetés ért bennünket: jégverés érte a táblát, így a gyenge levelekben kárt tett. Persze ez a kár nem akkora, mint amivel számoltunk. Az egyedszám is megfelelő. Az egyelésnél figyelmeztettük az embereket, hogy az egészséges egyedeket hagyják meg, a sérülteket pedig vágják ki.

— A lucernatáblákon igencsak gazdag termés mutatkozik, gyomot még csak mutatóban sem találni.

— A lucernát főnövényként termesztjük, így alaposan figyeltünk arra, hogy megfelelő terméseredmények szülessenek. összesen 876 hektáron termesztünk takarmánynövényeket, ebből 467 hektáron silókukoricát, a többi viszont évelő takarmány.

A határ túlsó felén a Fregatt öntözőberendezés teljes „erőbedobással“ dolgozott. Amott szorgos emberekből álló brigád végezte a javításokat egy fővezetéken.

— Társult szövetkezetünk 3 ezer 517 hektár szántóterülettel rendelkezik, s csak 400 hektár öntözésére vagyunk berendezkedve. Négy Fregattal rendelkezünk, emellett a hagyományos vezetékes berende-Stollár András agrármérnök (baloldalt) ellenőrzi a kaszálás minőségét

A szerző felvétele

zésekkel öntözünk. Múlt év őszét és az idei tavaszt öntözés nélkül szinte eí sem lehetett volna képzelni. Alaposan megöntöztük a búzát, az árpát, s nagy gondot fordítottunk a takarmánynövények vízpótlására.

— A tápanyagpőtlás örökös gondja a jó gazdának.

— A laboratóriumi talajvizsgálatokból kiindulva okszerű műtrágyázást végzünk. Nagyobb gondot okoz a növénybetegségek, a kártevők és • gyom ellent védekezés.

Egy hosszú mezei úton végighaladva szorgoskodó emberekre találtunk. A SLOVAIR repülőgépét „tankolták“ vegyszerrel.

— Vegyszerezés terén —» úgy, mint másutt — ml Is gondokkal küszködünk. Bizonyos vegyszerek hiánycikknek számítanak, s a repülőgépes vegyszerezés sem a legmegbízhatóbb. Ha sikerül például gépet kapnunk, a szeles, esős időjárás miatt nem biztos, hogy fel tud szállni. Ha viszont folyamatos a munka — bizonyos oknál fogva — a gépet el is vezényelhetik. A múltkor például kilencszáz hektár területű búzából mindössze csak háromszáz hektáron tudtuk elvégezni a repülőgépes növényvédelmet. A késés viszont nem nekünk, hanem a betegségeknek és a kártevőknek kedvez.

0 0 0

A termelésnek mindig voltak és lesznek külső és belső tékező tényezői. Am ott, ahol az emberi akaraterő, igyekezet adott — mint például a dercsikai szövetkezetben — a termelő, az alkotó ember győzedelmeskedik a gondok felett.

KALITA GABOR

A kultúra új otthona

A szerző felvételei

ILLÉS BERTALAN

Впек

a Ishetőeégehkel

Almási Vilmos és Gerezdes Lajos hátát a szemerkélő eső áztatta, az öntözőcsport tagjai mégsem kerestek menedéket. Becsülettel, odaadással javították a meghibásodott szórófejeket, mondván:

— Az eső csak ijesztget bennünket. Délután bizonyára újra perzsel a nap, így a gépezetet üzemképes állapotba kell helyezni.

— így is történt. Délután, amikor Radimák Lászlóval a vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz

speciális agronómusával, az öntözési részleg vezetőhelyettesével terepszemlét tartottunk, az öntözőberendezések már Javában üzemeltek.

— A május első heteiben lehullott csapadék segített, ennek ellenére még mindig csapadékdeficittel számolunk — említette, majd arról tájékoztatott, hogy milyen komoly műszakitervezési felkészültség szükséges ahhoz, hogy az öntözéssel döntő mértékben befolyásolni tudják a terméseredmények alakulását.

Szövetkezetünk 4450 hektáros szántóterülettel rendelkezik, ennek 55 százaléka öntözhető. A vásárúti részlegen egy középnyomású, a nyárasdin (Topolníky) pedig egy nagy nyomású szivattyúállomással rendelkezünk. A PP-67-es öntözőberendezésen kívül javarészt hagyományos felszerelésünk van. A 10 tagú öntözőcsoport munkáját nyáron idénymunkások segítik. Az idén például a

Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola diákjai segítenek.

Ш Hozott-e gondokat az idei tavasz?

— Már a tél folyamén elvégeztük a javítási és szerelési munkálatokat, így nem lepett meg bennünket az asszállyal beköszöntő tavasz. Persze a téli hónapok sem voltak gond nélküliek, mivel a hagyományos öntözőberendezésekhez jóformán semmilyen alkatrészt sem lehetett kapni. Végül is a gépjavítók segítségével tudtuk kiküszöbölni azokat a hiányosságokat, melyek egyébként fékezték volna munkánkat.

■ Az induláskor sem fordultak elő váratlan zökkenők?

— Az alapos felkészülés meghozta a várt 'eredményt. Az öntözési idényt március 26-án kezdtük, s a búza 60 százalékát sikerült vízzel ellátni. A vetőmagszaporításra szánt kukoricát vetés előtt és vetés után is öntöztük. Az évelő takarmányoknál a vlzpótlás folyamatos volt, s jelenleg is a takarmánynövényeket öntözzük.

■ Milyen tapasztalatokkal szolgált a tavalyi aszályos nyár?

— A búzánál, ahol vetés előtti serkentő öntözést végeztünk s az öntözést tavasszal is folytattuk, 7,—7,8 tonnás hektáronkénti hozamokat értünk el. Azokon a területeken viszont, ahol az öntözést nem tudtuk biztosítani, a hozamok sokkal szerényebbek voltak.

■ Ezek szerint az öntözhető területek bővítésre törekednek.

— Szövetkezetünk vezetősége Időben felismerte az öntözés fontosságát , s mindent megtett annak érdekében, hogy a tervből valóság legyen. Jelenleg egy nagy teljesítményű vezeték szerelési munkálatait végzik a nagymagyari (Zlaté Klasy) Agropogres közös mezőgazdasági vállalat szakemberei. A vezeték a Vásárúton épülő szivattyúállomásra lesz rákapcsolva.

/

Ezzel a korszerű berendezéssel — melyre Fregattokat is kapcsolnak — 1700 hektáros szántóterület öntözését biztosítják. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy szántóterületük 95 százalékát öntözhetővé teszik.

—Jta-*