Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-02 / 22. szám

\ 1984. Június 2. .SZABAD FÖLDMŰVES, Nagy barátság szüleien Andrej Gromiko levele Fejlődő pártkapcsolatok fülliii Varga, a CSKP Központi Bizottságának osztályvezetője és Szüléi­men Kadda, a Szíriái Baath Párt nemzeti vezetőségének tagja Damaszkusz­ion jegyzőkönyvet írt alá a két politikai párt 1984—1985. évi további kapcsolatfejlesztésről, és együttműködésről. Az együttműködés és a kap­csolatok az imperializmus ellen és a vllágbékéért folytatott küzdelem, valamint a barátság alapján bontakoznak ki. A Július Varga vezette küldöttség látogatásának befejeztével a Szíriái Baaht Párt küldöttségével együtt sajtónyilatkozatot adott ki, melyben mindkét fél elítélte a közel-keleti különállóit és a további lépéseket, ame­lyekkel imperialista uralmat akartak kényszeríteni az itteni népekre. Nem­zetközi békekonferencia mellett szálltak síkra az ENSZ égisze alatt, va­lamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinái Felszabadítás! Szervezet rész­vételével. A küldöttségek rámutattak arra ie, hogy az áf amerikai nuk­leáris rakéták nyugat-európai telepítése nemcsak a szocialista országokat, hanem a Közel-Keletet és a világbékét ia veszélyezteti. Nagyra értékelték a Szovjetunió és a többi szocialista állam béketeremtő lépéseit. A VILÁGŰR militarizAlAsa Nekilendülés Penta­gon-módra Ц, ßserepaaov rajza) LÖRINCZ LÄSZLÜ I Andrej Gromiko szovjet küiügymi­­ilszter a leszerelés és az államok fejlődése közötti kapcsolat kérdéseit tárgyaló levelet intézett Perez de Cuellar ENSZ-főtitkárhoz. A doku­mentum megállapítja, hogy a Szov­jetunió véleménye szerint a nukleá­ris háború elhárítása, a fegyverzet korlátozását és a leszerelést szolgá­ló intézkedések elfogadása elenged­hetetlen feltétele annak, hogy bizto­sítani lehessen az államok gazdasági fejlődését. A fegyverkezési hajsza eltorzítja és bizonytalanná teszi a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat, rontja igaz­ságos és demokratikus átalakításuk, a kizsákmányolástól mentes új gaz­dasági rend létrehozásának lehető­ségét. Ezért minden korábbinál Idő szerfibb az az igény, hogy szűnjék meg a nukleáris háború veszélye, a fegyverkezési hajsza újabb országok­ra, az emberi tevékenység újabb te­rületeire való kiterjesztése. Gromiko levele kitér azokra a Szovjetunió által elégtelennek tartott javaslatokra, amelyek a katonai kia­dások hatékony csökkentését látszat­intézkedésekkel kívánják pótolni. Ezek között említi a katonai kiadá­sok nyilvánossá tételére vonatkozó hírszerzői megfontolásokból táplálko­zó Indítványt, valamint a katonai ki­adások megadóztatására vonatkozó javaslatot. Gromiko megállapítja, hogy országa megértéssel, viseltetik sok államnak, elsősorban a fejlődő orszá­goknak azon követelése iránt, hogy a fegyverzet korlátozását és csök­kentését szolgáló intézkedéseket szo­rosan kapcsolják össze a gazdasági fejlődés problémájának megoldásá­val. A Varsói Szerződés tagállamai ja­vaslatot tettek a NATO államainak arra, hogy kölcsönösen fagyasszák be, a későbbiekben pedig csökkentsék katonai kiadásaikat. A március 5-1 Indítványra azonban mindeddig nem Jött válasz a NATO-tól. Komoly összegek szabadulnának fel akkor is, ha elfogadásra találnának a Szovjetunió és más országok széles körű fegyverzetkorlátozási és lesze­relési javaslatai. Ebből a szempont­ból igen fontos lenne a Szovjetunió azon javaslatának elfogadása, hogy jöjjön létre megállapodás a nukleáris fegyverekkel rendelkező államok ál­tal betartandó viselkedési normákról. Májúi B-án elnökválasztái zaj­lott le az 1 millió 300 ezer lakosú Panamában. Valame­lyest meplepő, hogy a helyzet úgy bozta, az idén több latin-amerikai államban szinte egyidőben rendez­nek parlamenti vagy elnökválasztást. A panamai választások kissé eltértek a megszokottól, megtartásukra nem valamilyen előre meghatározott me­netrend szerint került sor, hanem azért, mert a hivatalban levő állam­fő, Ricardo de la Esprielia lemon­dott, azaz a hatalmat itt is képviselő hadsereg lemondatta a jobboldali be­állítottságú elnököt, akinek Antonio Noriega ezredes, a Nemzeti Gárda parancsnoka értésére adta, hogy a nagyobb megmozdulások elkerülése végett tegye szabaddá helyét az el­nökjelöltek párviadalából kikerülő győztesnek. Noha egy kis országban, mint Pa­nama az elnökválasztásból nem csi­nálnának nagy ügyel, a kedélyeket mégis izgatta, hogy ki lép az állam­fő örökébe, biztosítja-e a csere az Omar Torrijos generális, egykori kor­mányfő haladó szellemű államcsí­nyével elkezdett reformpolitikát, vagy pedig a nép kénytelen lesz felvenni a harcot egy maradibb, hátrahúzó államelnökkel. Torrijos politikai szellemi Öröksé­gét a Nemzeti Demokratikus Unió párt, az UNADE ápolja és természe­tesen ezt támogatják az utóbbi évek­ben aktivizálódott panamai kommu­nisták. A választási bíróság a minap dön­tött az államfő személyéről. A vá­lasztásokat ugyanis a jelöltek hívei­nek kisebb-nagyobb összecsapása za­varta meg, melynek néhány halálos és több sebesült áldozata volt. Espriellát, a lemondatott elnököt az a vád érte, hogy a választási tör­vény módosítására készült éppen ab­ban az időpontban, amikor a jelöltek párthiveket toboroztak, hogy felsora-A jelszó nem változik kozzanak az elnöki szék elhóditá­­sáért. A választási bíróság a minap úgy döntött, hogy a Torrijos kormá­nyában egyszer már magas tisztséget viselt Nicolas Barlettát nyilvánítja Panama új elnökévé, aki 1989-ig ka­pott megbízatást. Barletta Torrijos elnök programjá­nak folytatását ígérve nyerte meg a választók tömegeit. Természetesen tá­mogatta őt a Nemzeti Gárda is, mely­nek valaha a néhány évvel ezelőtt rejtélyes körülmények között repülő­­szerentcsétlenség áldozatául esett Torrijos volt a parancsnoka. Barlettát és a két liberális menta­litású alelnököt októberben iktatják be hivatalába. A kis Panama főleg csatornájának jelentősége miatt játszik szerepet az amerikai kontinensen. Az egykor Ko­lumbiától elszakftott területen meg­épített csatorna tömegesen vonzotta az amerikai társaságokat, lealázó szerződéssel kikényszerítették, hogy a csatornaövezetben támaszpontokat létesítsenek, ahol készültségben álló amerikai fegyveres erők figyelték a térség politikai mozgását. Panama lakossága nem törődött bele hazája sorsába, minden évtizedben hatalmas harcok lángoltak fel s követelték a régi jelszó „Panama a panamaiaké“ érvényesítését. Torrijos kormányfő hivatali évei­ben, Carter elnöksége idején dűlőre vitte a megfeneklett tárgyalásokat Olyan szerződést írtak alá, amely szavatolja Panama szuverenitását, igaz, hogy a szerződéshez módosításo­kat csatoltak, melyek értelmében az Egyesült Államok bizonyos körümé­­nyek közepette jogot formál bázisok fenntartására. A hetvenes évek dere­kán ratifikált okmányok értelmében megvolt a reménye annak, hogy Pa­nama népe 2000-ig teljesen ura lesz a maga országának. Ezt a reményt félti a nép egy jobb­oldali beállítottságú államfőtől, aki bármikor hajlandó lenne némi szol­gálatot tenni az amerikaiaknak. Pél­dául egy kiprovokált zendülésbe is belemenne, hogy ürügyet szolgáltas­son a Fehér Ház hatalmasainak be­avatkozásra. A panamai elnökválaszatás a tö­megek számára még mást is jelent. A „Panama a panamaiaké“ jelszó az­zal párosul, hogy földet a parasztok­nak. Ez eddig csak a „nagy csalá­doknak“, az Ariasoknak, a más is­mert nevű földbirtokos nemzedéknek jutott. Torrijos megkezdte az alapok lerakását, művének folytatójára vár a nép. Talán Barletta lesz ez? Hazánk és a Szovjetunió népeinek történetében június 9. nagy évfordu­lónak számit. A népeinket összekötő hagyományos barátságot ötven évvel ezelőtt ezen a napon nagy esemény pecsételte meg. A szovjetország szo­cialista építésének kezdeti sikereit nagy rokonszenvvel kísérő dolgozó tömegek a forradalmi szolidaritás ha­tására, a Szovjet-Oroszországgal való közeledést kereső erők nyomására és a nemzetközi helyzet tekintetbe vé­telével a burzsoá csehszlovák kor­mány az utolsók között úgy döntött, hogy e naptól kezdve jogilag is elis­meri a Szovjetuniót és felveszi vele в diplomáciai kapcsolatokat. 'A szovjet állam tényleges elisme­rése Csehszlovákia részéről természe­tesén már korábban megtörtént. Az Orosz Föderációt valójában 1922. jú­nius 5-én, az Ukrán Szocialista Köz­társaságot pedig 1922. június B-án ismerte el Csehszlovákia. A diplomáciai kapcsolatok felvéte­lének késése azonban arra vallott, hogy a burzsoázia szovjetellenessé­­gébon nehezen hátrált, nem akarta feladni a harcot, és csak akkor szán­ta rá magát erre a vitathatatlanul nagy politikai lépésre, amikor a szovjethatalom 1922. áprilisában Ra­­pallóban megállapodott Németország­gal a diplomáciai kapcsolatok felvé­telében. •a burzsoá csehszlovák kormányt álláspontja megváltoztatására, illetve a szovjetországhoz való közeledésre az is késztette, hogy a harmincas években erősen hallatott magáréi a fasizmus. Fontos lépés volt 1934 januárjában a szovjet-francia gazdasági egyez­mény megkötése, melynek nagy volt Erősödő barátság Közös közlemény kiadásával vég­ződött Bohuslav Chüoupek külügymi­niszter tanzániai látogatása. A köz­lemény megállapítja, hogy a két kül­ügyminiszter szívélyes légkörben két­oldalú és nemzetközi kérdések széles skáláját vitatta meg, és eszmecserét folytatott az Afrika déli részén rob­banásig feszült helyzetről, különös tekintettel a térségben folyó nemzeti feszabaditó küzdelemre. A miniszte­rek rámutattak a két ország ipari együttműködése bővítésének fontos­ságára, s megvitatták az időszerű nemzetközi kérdéseket. • Külügyminiszterünk hivatalos cseh­a politikai jelentősége is. Francia­­ország fenyegetve érezte magát Né­metország részéről, ■ ezért egyre sürgetőbbé vált számára a közeledés a Szovjetunióval. Ugyanez vonatko­zott Csehszlovákiára is, melyet a né­met agresszió szintén veszélyezte­tett. A mély gazdasági válság is ha­tással volt arra, hogy Csehszlovákia végre elismerte a Szovjetuniót, amely ebben az időben az első ötéves terv befejezésén tevékenykedett s ipari potenciáljának gyors növekedésével sok burzsoá közgazdászt és politikust arra a felismerésre késztetett, hogy Csehszlovákia számára előnyös lenne a gazdasági együttműködés a Szov­jetunióval és segíthetné mindenek­előtt gépiparának értékesítési nehéz­ségeit megoldani. A diplomáciai kap­csolatok felvétele után Csehszlovákia is csehszlovák-szovjet szerződésről és segítségnyújtásról kezdett tárgyalni. A hitleri agresszió fokozódó ve­szélyétől terhes nemzetközi helyzet nyomására 1935. május 16-án létrejött a csehszlovák-szovjet szövetségi szer­ződés, mely azonban nem jelentett zzakftást a Nyugat-barát politikával. A csehszlovák burzsoázia továbbra is az imperialista hatalmak felé orien­tálódott, s a szövetségi szerződés ha­tékonysága annak következtében csökkent, hogy a szovjet segítség­nyújtás érvényesítését egy záradék­ban francia segítségnyújtáshoz kö­tötte. ■ Népünk nagy része azonban meg­értette a történtek jelentőségét. Szö­vetségünk a Szovjetnnióval a párt politikájának ereje lett, főként a fa­sizmussal szemben állő népfront koncepciójának érvényesítésében. A Szovjetunió barátainak száma további ezrekkel gyarapodott. t. L. szlovákiai látogatásra hívta meg tan­zániai kollégáját, William Mkapát. Bohuslav Chüoupek afrikai útjá­nak Tanzániát kővető állomása Zim­babwe volt. Itt Witness Mangwende zimbabwei külügyminiszter látta ven­dégül vezető munkatársaival. A két külügyminiszter megbeszélésein meg­vitatta a két ország kapcsolatait és továbbfejlesztésük lehetőségeit. Heg­­éilapították. hogy a diplomáciai kap­­csalatok 1981 márciusában történt felvétele óta a két ország közötti együttműködés eredményesen fejlő­dik. Miniszterünk hangoztatta, hogy Csehszlovákia Zimbabweval együtt követeli az Angolai Népi Köztársaság biztonságának és területi épségének szavatolását, Namíbia népe függet­lenségének megadását. Miközben Stockholmban folyik a biztonság- és bizalomerősítő kérdésekkel foglalkozó konfe­rencia, a diplomaták mellett tudó­sok és politikusok Is hallatták szavu­kat az emberiség féltett kincse, a béke érdekében. A közelmúltban két amerikai tu­dós, Richard Garvin és Carl Sagan a világ országainak vezetőihez inté­zett felhívásában mélységes aggodal­mának adott hangot a kozmikus tér­ség militarizálásából adódó veszélyek miatt. Támogatásukról biztosították a Szovjetuniónak az ENSZ-közgyülés legutóbbi ülésszaka elé terjesztett szerződés tervezetét az űrfegyverke­zés betiltásáról, és néhány konkrét elképzelésüket is vázolták az ember irányította űrhajók katonai célú fel­­használásáról. Válaszában Konsztantyin Csernyen­­ko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, rendkívül időszerűnek nevezte a két amerikai tudós felhí­vását a világűr militarizálásának, a fegyverkezési Hajsza újabb forduló­jának megakadályozására. Teljesen érthető az amerikai tudósok aggo­dalma. A kozmikus térség a tudo­mány és a technika hatalmas vívmá­nyainak jelképévé vált; békés célú felhasználása hasznos mindenkinek. Némelyek azonban az agresszió és a háború felvonulási területévé kíván­ják változtatni a világűrt. Az USA — mint azt a nyilvánosságra hozott tervekből kitűnik — rakétaelhárító eszközöket és különböző műholdel­hárító rendszereket, valamint földi, tengeri és légi célpontok elleni tá­madásra szolgáló korszerű fegyvere­ket kiván elhelyezni a kozmoszban — állapítja meg Csernyenko. A Szovjetunió határozottan ellenez mindenfajta versengést a fegyverze­tek, egyebek között a kozmikus fegy­verzetek terén is. Ezzel egyidejűleg meg kell érteni azt is, hogy a koz­mikus fenyegetéssel szemben a Szov­jetunió kénytelen lesz intézkedése­ket tenni saját biztonságának meg­bízható szavatolására. Illuzórikusak azok az eképzelések, hogy a világűr­ben megszerezhető a katonai erőfö­lény. Vannak azonban, akik nem hajlandók szembenézni ezzel az igaz-A béke ügye az érdeklődés középpontjában Sággal, és az rendkívül veszélyes kö­vetkezményekkel fenyeget. Ezek meg­akadályozása — még mielőtt késő lenne — személyes kötelessége min­den államférfiúnak, tudósnak és min­denkinek, aki valóban felelősséget érez az emberiség jövőjéért. A Szovjetunió ismételten megerő­síti — mutat rá válaszában Cser­nyenko —, hogy kész maximális erő­feszítéseket tenni a fegyverkezési hajsza világűrre való kiterjesztésé­nek megakadályozásáért. A Szovjet­unió megyőződése szerint a világűr fegyverekkel való betelepítésének megakadályozására irányuló politiká­nak minden ország számára kötelező magatartási normává, általánosan el­fogadott nemzetközi kötelezezettség­­gé kell válnia. A Szovjetunió határozottan ellenzi a nagyméretű rakétaelhárítő rendsze­rek kidolgozását, mivel ezek célja, hogy büntetlenséget biztosítsanak az atomagressziót elkövetőknek. Van már egy lejárati határidő nélkül meg­kötött szovjet-amerikai szerződés a rakétaelhárítő rendszerekről, amely megtiltja az utóbbiak létrehozását; ezt a szerződést maradéktalanul tisz­teletben is kell tartant — hangoz­tatja Csernyenko, és rámutat: a vi­lágűrbe telepített rakétaelhárítő rend­szerek létrehozásának szándékáról való ünnepélyes lemondás megfelel­ne a szerződés szellemének, s hoz­zájárulna ahhoz, hogy4 az egész em­beriség érdekében biztosítani lehes­sen a kozmikus térség békéjét. Nem tűr halasztást a múholdelhárí­­tó fegyverek betiltásának kérdése sem — hangoztatta Csernyenko. — Az ilyen fegyverek kidolgozása még sokkal bizonytalanabbá tenné a hely­zetet, növelné a meglepetésszerű tá­madás veszélyét, aláásná azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja az atomfegyverekkel rendelkező álla­mok közötti bizalom szavatolása. Ha­ladéktalanul lépéseket kell tenni, még mielőtt a világűr militarizálásá­nak folyamata visszafordíthatatlanná válnék. A Szovjetunió olyan szerződés meg­kötését javasolta, amely megtiltaná katonai erő alkalmazását a kozmikus térségben és onnan kiindulva a Föld ellen. A Szovjetunió kezdeményezése szé­les körű támogatásra talált a világ­ban. Nincs és nem is lehet semmi­féle igazolás arra, hogy bárki Is el­utasítsa a megfelelő gyakorlati intéz­kedések kidolgozásának megkezdé­sét. Feltételek és kikötések nélkül kell kezdeni a hivatalos tárgyaláso­kat, szem előtt tartva, hogy fő cél a kozmikus térség militarizálásához vezető valamennyi csatorna megbíz­ható lezárása. Minden politikusnak és közéleti személyiségnek köteles­sége, hogy előmozdítsa ennek az igazságos és mélységesen humánus célnak az elérését. A Szovjetunió a maga részéről kész minden tőle tel­hetőt megtenni egy ilyen megállapo­dás létrejöttéért. Ezzel kapcsolatos javaslatainkat hivatalos tárgyalások során lehetne áttekinteni — vála­szolta Konsztantyin Csernyenko a két amerikai tudósnak. Carl Sagan, a heves amerikai csil­lagász és közéleti személyiség Cser­nyenko levelét a CBS rádióban e szavakkal kommentálta: „A labda most az elnök pályáján van.“ Sagan a levélből úgy látja, hogy a Szovjet­unió még kész a tárgyalásokra a fegyverzetkorlátozás e rendkívül fon­tos területén. ^

Next

/
Thumbnails
Contents