Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-26 / 21. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 4984. május 2B. legaktívabb sportszervezete A nyényei (Nenince) Vörös Lobogó Sportszervezet a helyi szövetkezet navét viseli.'A község a közigazgatásilag hozzá tartozó Bátorfaluval (Bútorová) is mindössze ezerhétszáz lelket számlál, de immár egy évtizede mégis itt játsszák a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban a legszínvonala sabb labdarúgást. Míg ugyanis a két éve még II. szlovák nemzeti ligás nagykürtösi Baník labdarúgói jelenleg a kerületi I. osztályban szerepelnek váltakozó sikerrel, addig a nyényei Vörös Lobogó А-csapata a középszlovákiai kerület legmagasabb szintű bajnokságában rúgja a bőrt az 1983/84-es labdarúgó idényben. Ez a kiemelkedő siker egy 148 tagot számláló sportszervezet munkájának' az eredménye, amelynek labdarúgó-szakosztálya 1978-tól a Példás labdarúgószakosztály megtisztelő címet viseli. Ottjártamkor kértem meg a sportszervezet elnökét. Vrsko Józsefet egy rövid beszélgetésre. Természetes, hogy a szó elsősorban a labdarúgás körül forgott. — A bővebb keretet jelenleg 32 Igazolt Játékos alkotja, akiket Štefan Dolináink edzd irányít. Második osztályú edzői képesítése van, szakmai hozzáértéséhez tehát nem férhet kétség. Hetente háromszor tartanak edzést, néha az esti órákban, mert nem mindegyik játékos dolgozik a védnökség! szövetkezetben. A B-csapatot — amely egyébként a járási bajnokság III. osztályában játszik — Jamber Zoltán vezeti, ök Bátorfalun játsszák hazai mérkőzéseiket. A Kátко Imre vezette ifjúsági csapat szintén a kerületi bajnokságban szerepel, mégpedig nem is rosszul. S végül hadd említsem meg a diákcsapatot is, amely Híves József irányításával küzd a pontokért a járási bajnokságban. — Nagyon jó látogatottsággal dicsekedhetünk: egy-egy bajnoki mérkőzése átlag 450 néző jön szurkolni, hozzáteszem azt is, hogy mindig sportszerűen. A környékbeli falvakból Is sokan eljárnak a csapat mérkőzéseire. hiszen tudják, itt láthatják a járásban a legszínvonalasabb futballt. — Kiket említene a labdarúgó-szakosztály legaktívabb tagjai közül? — Elsősorban Siket Lászlót, Tóth Istvánt, Varga Lászlót és Nozdroviczky Józsefet. Oroszlánrészt vállalnak a szakosztály munkájából. — Mit kéne még orvosolni? — Ilyen Is van Idegenbeli mérkőzéseinkre ugyanis két különböző helyre kell utaznia a felnőtt és az Ifjúsági csapatnak. Ez pedig rengeteg kiadással jár, de reméljük, hogy a közeljövőben sikerül valamilyen megoldást találnunk. — Milyenek a labdarúgás feltételei a községben? — Nemrég építettünk fel a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság támogatásával egy korszerű sporttelepet, 2 millió korona ráfordítással. Tágas öltözőkből, játékvezetői szobából, zuhanyozókból, klubhelyiségből és 700 fős fedett lelátóból áll. Na és természetesen gondozott gyepszőnyegű pályából, amelyet nem egy város Is' megirigyelhetne, hiszen olyan ellenfeleket fogadunk itt. mint Krupina, Brezno, Žiar n/Hrnnom. Losonc (Lučenec), hogy csak néhányat említsek. A szervezetben folyő egyéb irányú sporttevékenységről szólva az elnök elmondotta, hogy 45 tagjuk szerzett eddig rátermettségi jelvényt, s műkő dík még alapozó testnevelés, valamint asztalitenisz szakosztály is; az előbbinek 18, az utóbbinak pedig 15 tagja van. Alakulóban van a sakkcsapat. Illetve a természetjárók köre is. Idén szeretnék átadni áz új atlétikai nályát. amely új sportágak megnonosítását teszi majd lehetővé. Az eddigi munkákból eredményesen vette ki részét Húšťava József és Bandik Béla. a hely! tűzoltótestület elnöke, hogy csak néhány nevet említsünk a sok közül. S végül, de nem utolsósorban- köszönet jár a helyi nemzeti bizottság, valamint a szövetkezet vezetőségének akik tizenöt éves fennállása során mindig aktívan támagatták a nyényei sportszervezetet. BELÄNYI JÁNOS Csótó László képzőművészeti szakot végzett a Nitrai Pedagógiai Főiskolán. Hét éve tanít a királyhelmeci (Kráľ. Clilmec) iskolában; emellett rendszeres résztvevője a különböző tárlatoknak. — Előbb talán pedagógusi munkád ról szólhatnál néhány szót... — A művészeti iskolán az. oktatónevelő munka feladatai három ciklusra oszthatók. Hattól nyolc éves korig, két év az előkészítő. Ezt követi hat éven keresztül az ún. alapképzés. Ez alatt az idő alatt sajátítják el a tanulók azokat a tudnivalókat, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy megválaszthassák a tehetsérgüknek leginkább mégfelelő képzőművészeti irányzatot. A harmadik ciklus két évig tart. középiskolai szintű, és érettségivel végződik. Ez már iné-Alakítani a közízlést lyebb betekintést nyújt az alkotóműhely titkaiba, és alkotó jellegű tevékenységre készteti a növendékeket. Ami engem illet, én a képzőművészetet tanítom; Királyhelmecen 90, Nagykaposon (Veľké Kapušany) 30 növendékem van. — Térjünk át képzőművészeti munkásságodra: elsősorban alkotónak vagy pedagógusnak tartod magad? — A kérdés olyan élű, mintha egyik különb lenne, mint a másik. Művészi életünkben itt-ott felbukkan az a vélemény, hogy csak az a művész vállal oktatást, akinek kevés a tehetsége az alkotáshoz. Ez a szemlélet már csak azért sem helytálló, mert számos nagy művész tartotta szívügyének az alkotás mellett az ifjúság művészetekre való nevelését. A diplomám értelmében a képzőművészet pedagógusa vagyok, tehát amellett, hogy aktívan alkotok, mesterségemet igyekszem továbbadni. Teszem pedig mindezt nemcsak iskolánkban, hanem a közművelődés területén, szakkörök vezetésével, és alkotótáborokban való részvétellel Is, Irányítom az amatőr képzőművészek Ticce klubját, amely a Bodrogköz és at Ungvidék képzőművészeteit karolja fel. Rendszeresen részt veszek a hazai és a külföldi alkotótáborokban Is. — Mit lehetne tenni a giccs ellen? Mennyivel tehetnének többet az iskolák. a művelődési intézmények a közönség. főként a fiatalok ízléskultúrájának fejlesztésében? — Többnyire azoknál az amatőröknél fordul elő a giccs, akik még a képzőművészet alapismereteivel sem rendelkeznek. A giccsre való hajlam már a serdülőkorban jelentkezik, amikor is a gyerekek mindenáron „bizonyítani“ akarnak, látványos, ám értéktelen „művekkel“. Erre én nagyon vigyázok, s nem engedem, hógy a tanulóim másoljanak. Igyekszem megmagyarázni, hogy mi a giccs, emellett behatóbban foglalkozom a képzőművészeti nevelés elméleti kérdéseivel. Fontosnak tartjuk a művészi látásmód kifejlesztését ts, mert sajnos sok jel mutat arra. hogy a tudomány és technika ugrásszerű fejlődését az ízlés nem mindig tudja követni. — Én úgy érzem, hogy a törekvéseink eredményeseknek mondhatók. Valljuk: a szépet mindenki igényli, és befogadására a maga módján minden ember képes. Nélkülözhetetlen és fontos ez, mert így maga is- „alkotóvá“ válik munkájában, környezetében. A művészet nem fényűzés, hanem a mindennapi élet szükségszerűsége. megtanít az élet és a viliig szépségeinek megismerésére. Az alkotás igényét az iskola teremti, s a közművelődés területén kellene folytatni. Elmondhatom, hogy e téren ml jól állunk, hiszen a városi népművelési Intézet anyagilag is támogatja az amatör képzőművészeket, a klubmozgalmat és az alkotótáborokat. — Mint művésznek mennyi idő jut alkotásra, milyen témák foglalkoztatnak leginkább? — Sajnos, kevés a szabadidőm. A szombatok és a vasárnapok azok amikor „magánemberként“ is hozzá juthatok a rajztáblához. Érthető, hogy a magam elé tűzött feladatokat csak lassan tudom megvalósítani. Szükségesnek tartom a rendszeres alkotó munkát, ami a fejlődést is elősegíti. Ogy érzem, hogy ez irányú munkám kielégítő, elfogadható. Elsősorban grafikus vagyok: grafikáimat a hazai és a külföldi sajtó is rendszeresen közli. Számos tárlaton vettem részt. 1978-ban a komáromi (Komárno) Dunamenli Múzeumban, 1979-ben Királyhelmecen és Nagykaposon, 1981-ben a rimaszombati Gömöri Múzeumban volt kiállításom, 1982-ben pedig a Csallóközi Múzeum mutatta be grafikáimat. Rövidesen egy nemzetközi kiállításon is részt veszek. — Szerinted milyen a modern grafika, témában és formában? — A XX. század képzőművészeti megnyilvánulásai témában és formában minden eddigit magukban foglalnak. Talán azt mondhatnám, hogy sokkal érzékenyebben és tágabban látunk. Megnyíltak a mikro- é; a makrovilág, sőt a kozmosz kapui, s ezek mögé a művésznek is kötelessége bepillantani. A modern grafika az egyszerű rajzoktól a bonyolult, elvontan ábrázoló anyagkezelésig terjed. Témájában és formájában felfedezésnek, hiteles vizuális közlésnek kell lennie. — Az amatőr képzőművészek klubját irányítod, ezért azt is megkérdezem, hogy megfelelőnek tartod e a képzőművészek részvéteiét a járás kulturális életében? A közművelődé», tennivalókra gondolok elsősorban. — Az utóbbi években tevékenységük a járás kulturális életében határozott fejlődést mutat. A fiatalok között is egyre több azoknak a száma, -akik érdeklődnek a képzőművészeti szakkörök tránt. Jogos tehát az az - igény, hogy a képzőművészetek művelői tekintsék fontos feladatuknak a művészeti ismeretterjesztést, ízlésnevelést is. — Milyenek'a feltételeid az alkotáshoz? — Ezzel nincs mit dicsekednem. Egy nagyobb helyiség, igazi műterem kellene, amely nemcsak a magam, de a társaim számára is alkotőműhalyk-ént szolgálna. Elzárkőzva, egyedül közös problémákat megoldani nem lehet. Együtt jobb, élményszerűbb, gazdagabb a mi munkánk is. A beszélgetést köszöni: ILLÉS BERTALAN Csútú László: Nincstelenek (linú) Fotó: Bagoly János Élénk kulturális élet A lévai (Levice) járás egyik legaktívabb CSEMADOK- alapszervezete, a palásti (Plástovce) tavaly nem kevesebb mint 53 új taggal bővült, s így jelenleg 387 tagot számlál, jól működő színjátszó csoportjuk van, amelyet Veszély Mihály pedagógus vezet. 1983-ban ugyan objektív okok miatt nem jelentkeztek új darabbal, de idén feltett szándékuk bepótolni ezt a mulasztást. Annál jobban kitettek magukért a női éneklő csoport tagjai, akik felléptek a Daloló Ipolyvölgyén és több más alkalommal, például a hagyományos „batyubálon“. Ezen a rendezvényen a Palásti fonót mutatták be, amelyet tréfás jelenetek tarkítottak. Dicséret illeti a palásti CSEMADOK-tagokat azért is, hogy védnökséget vállaltak a szabadtéri színpad és környéke felett. Oj ülőhelyeket létesítettek, rendbehozták a zöldövezetet, összesen 3700 órát dolgoztak le társadalmi munkában, ami magába foglalja a bevásárló központ építésében, valamint a tájház berendezésében nyújtott segítséget is. Jutalomként több tanulmányi kiránduláson vehettek részt: három alkalommal járlak Budapesten, egyszer pedig Bojnicén, a Szlovák Nemzeti Felkelés nyomában. A palásti tájházról külön is érdemes néhány szót szólni. A régi lakóházat kívülről-belülről rendbehozták, kimeszelték, s megkezdődött a gyűjtés, amelyből szinte valamennyi CSEMADOK-tag aktívan kivette a részét. Sikerült megmenteni az eljövendő nemzedékek számára több értékes régi bútordarabot, szerszámokat, konyhaeszközöj^et, ruhákat. Ezek egy részéből már berendezték a tájház egyik szobáját, a gyűjtemény további rendszerezése még folyik. —bel.— Fafaragó — alkotás közben Fotő:— kalita— д í agyon sokan tudják a /\f lévai (Levice) járásban, hogy Párák Endre nyugdíjas kertész már nagyon régen foglalkozik néphagyományaink kutatásávad, gyűjtésével és megőrzésével az utókor számára. Tudomásomra jutott, hogy a napokban nemzetközi szintű elismerésben részesült ezért a munkáért. A kíváncsiság elvitt hronovcei otthonába. Amikor megérkeztem, éppen a kertben jogla— Igen, először 1969-ben nyertem díjat szintén a Budapesti Néprajzi Múzeum által meghirdetett pályázati versenyen. Ettől az időtől fogva majdnem minden évben sikerült valamilyen elismerést szereznem. — Idehaza nem próbálkozott meg munkássága eredményeinek közzétételével? — De igen: a CSEMADOK Központi Bizottsága által 1974-ben kiadott Néprajzi Közlönyben mintegy 30 ol-Méltó elismerés latoskodott: metszette a szőlőlugast. Amint megtudta jövetelünk célját, azonnal dolgozószobájába invitált. Az első kérdésünk természetesen az volt, hogy miért és kitől kapta a pályadíjat? — Az elismerést — pénzjutalommal együtt — a Budapesti Néprajzi Múzeumtól kaptam, szájhagyományokat feldolgozó néprajzi munkámért. — Mikor kezdett el foglalkozni néprajzzal? — Tulajdonképpen már iskolás koromtól kezdve gyűjtögettem a néphagyományokat. 1966-ig a hronovcei kórházban kertészként dolgoztam, s bizony addig nem sok időm volt ezzel foglalkozni. De sajnos még ebben az évben egy baleset következtében teljes rokkantsági nyugállományba kerültem, s ettől az időtől fogva aktívabban tudtam foglalkozni gyermekkori szenvedélyemmel. — Ismert, hogy már korábban is ért el sikereket néprajzkutatói munkájában.,. dalnyt jelent meg díjnyertes munkáimból. 1978-ban szintén a CSEMADOK KB által meghirdetett pályázaton elismerő oklevelet kaptam. — Folklórgyűjtéssel is foglalkozott? — Próbálkozom ezzel is. 1978-ban és 1980-ban a hagyományokat még jól ismerő idős népdalénekessel egy 11 tagú folklórcsoportot hívtunk életre, amellyel több sikeres fellépésünk volt. — Jelenleg min dolgozik? — Az elmúlt év végén az érsekúfvári (Nové Zámky) néprajzgyűjtö szakcsoporttal két községben: Kisgyarmaton (Sikeniéka) és Szögyénben (Svodín) végeztünk gyűjtőmunkát. Az anyagot elosztottuk egymás között és jelenleg a feldolgozását végezzük. A beszélgetést megköszönve és további jé egészséget, eredményes munkát kívánva búcsúztam el a 72 éves End re bácsitól. Pál Elemér Munkájukról dióhéjban A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola SZISZ-alapsze(vezetének 399 tagja van, ami tavalyhoz képest 87 főnyi növekedést jelent. A tagság létszámát 7 „SZISZ-korú“ tanár is bővíti. A szervezet életéről szólva a társadalmi munkába való bekapcsolódást lehet az első helyen említeni, amelyben szlovákiai viszonylatban is a legjobbak egyike vagyunk. így a tavalyi őszi munkacsúcsok idején összesen 284 tanulónk nyújtott segítségef a mezőgazdasági üzemeknek, de nem sokkal volt kisebb a nyári aktivitásban való részvételünk aránya sem. Az idei nyárra célunk az 50 százalékos részvételi arány elérése. A szervezeten belüli politikai nevelő munka számos fórumon, változatos formákban valósul meg. A különböző SZISZ-rendezvények mellett ide sorolhatjuk pl. az osztályfőnöki órákat ts. Az Ideológiai munka terén a legfontosabb feladatunknak tartjuk a kijelölt tagok pártfelvételre való előkészítését. Az iskolai SZISZ-alapszervezetek munkájának egyik fokmérője kétségtelenül a tagok tanulmányt eredménye. Ezt bízvást kiterjeszthetjük Iskolai méretekre, hiszen a szervezettség gyakorlatilag 100 százalékos. Eszerint az 1983/84-es tanév első felében az össziskolal tanulmányi átlag 2,53 volt, amit a legjobb akarattal Is legfeljebb mérsékelt eredménynek nevezhetünk. Még szomorúbb, hogy 41 tanuló — a létszám kb. 10 százaléka — nem felelt meg." Jelesen 90, kitüntetéssel 30 tanuló felelt meg. Ebből is látható, hogy a szervezetben előtérbe kell helyeznünk a tanulmányi átlag javítását, amelynek egyik módja lehet az Internátusí tanulócsoportok kialakítása. A kulturális munka keretében évente több irő-olvasó találkozót rendezünk csehszlovákiai magyar fj;ókkalköltőkkel, s rendszeresnek nevezhetők bratislavaj színházlátogatásaink ■is. Nemrég lépett fel iskolánkon az ekeli (Okoličná na Ostrove) TÁTIKA gyermektánccsoport, s ugyancsak a közelmúltban láttuk vendégül a nicaraguai diákok háromtagú küldöttségét. VÖRÖS PÉTER t
