Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-26 / 21. szám
Földműves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1984. május 26. 21. szám XXXV. évfolyam Ara 1,— Kčs Történelmi sorsforduló Fiataljaink a jelenlegi magas szintű szövetkezeti gazdálkodás eredményeit, problémáit többé-kevébé ismerik, ám a kiindulópontot, a járatlan útra térés történelmi időszakát annál fogyatékosabban. Ezért nem árt, ha visszapillantunk e forradalmi változások „hőskorára“. Mert történelmi sorsforduló volt ez, melynek a Februári Győzelmet követően Csehszlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusa nyitott utat. Az 1949. május 25—29. között ülésező pártkongresszus jóváhagyta a szocializmus építésének fő irányvonalát, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet komplex programját. E program Guttwald elvtárs kongreszszusi beszámolójának 10 pontjában öltött testet. A tíz pontból négy a szocializmus anyagi-termelési bázisának megteremtésével kapcsolatos feladatot jelölte meg, köztük az elaprózott mezőgazdaság szocialista építését. A mezőgazdaság szocialista átépítésének kezdete 1948. szeptemberére vezethető vissza, amikor a lévai (Levice) járásban levő Tőrén (Turá) megalakult az e^ső szövetkezet. Ezt követte — a lenini szövetkezeti eszmével összhangban — a további szövetkezetek létrehozása, a kollektivizálás folyamatának a meggyorsítása. Am a szövetkezeti gazdálkodás útja nagyon göröngyös volt, tele nehézségekkel. buktatókkal. S azért sem volt könnyű, mert élesedő nsztályharc közepette zajlott. A letűnt kapitalista rendszerhez való kötődés ezernyi szálát kellett az agitátoroknak eltépniük. A falusi gazdagok a régi értelmiségiek és a kollaboráns elemek akadályozták a fejlődést. Az új, még járatlan útra férőkben igyekeztek megingatni az újba, a közös gazdálkodásba vetett hitelt. Azért hadakoztak, hogy a születőben levő újat befeketítsék, eltiporják. De ez nem siknrUltl A falvak kommunistái, agrárproletárjai hadrendbe sorakozva vívták a kétfrontns csatát Legelőször világosságot kellett gyújtani a fejekbe, eloszlatni a kételyeket, melyek az idő tájt gyötörték az embereket. Az egy tálból evéssel riogatták több helyütt a kis- és középnarasztnkat, az új gazdálkodási forma felé hajlókat. A kolhozgazdálkndás vonzerejének a lejáratására törekvők szavahihetőségét azonban rontotta az orosz hadifogságot megjártak élménybeszámolója. S természetesen a szövetkezeti gazdálkodás első éveiben a Szovjetunióban járt küldöttek személyes tapasztalatai sem maradtak visszhang nélkül. A lenini szövetkezeti gondolat lényegét a kommunisták és a haladó gondolkodású pártonkívüliek magyarázták. Agitátorként jártak házrőlházra mint az új élet hirdetői, magvetői. Miért volt e feladat teljesítése olyannyira nehéz, de annál felemelöhb? Azért, mert szívós, türelmes meggyőzés, világos okfejtés és szemléltető magyarázat ellenére az okos szó bizony nemegyszer süket fülekre talált, sőt ellenszegülést váltott ki. Am ennek ellenére, még ha sokáig is tartott a vajúdás, az új élet elvetett magja csírát bontott. A tőrei, majd a csecsénypatonyi (Čečínska Potôň) szövetkezet példáját más járásokban, kerületekben is követték. A IX. pártkongresszus határozata ii leggyorsabban a nincstelen földmunkások és kisparasztok reagáltak, majd később a középparasztok is mind többen a szövetkezeti gazdálkodás útját választották. A párt élcsapatát jelentő, edzett munkásosztály előretolt hadállásait a gépállomások, illetve azok kihelyezett brigádjai jelentették. Hiszen nemcsak a gépi munka előnyeinek a gyakorlati népszerűsítésével, hanem erkölcsileg és politikailag is segítették a szövetkezeti gazdálkodás mind nagyobb térhódítását. Hozzájuk fűződik a „nadrágszí jparcellák“ összeszántása, a határ mezsgyéinek az eltüntetése. Emellett rendre bekapcsolódtak az eszmei-politikai csatározásokba. az osztályharc győzelmes megvívására. Ezáltal kitörölhetetlenül beírták nevüket a történelem emlékkönyvébe. Ugyanígy a munkásosztály legjobb, legharcedzettebh fiai, akik a gyárakból siettek a falusi pártszervezetek segítségére. Sosem szabad szent elöl tévesztenünk a Szovjetunió sokoldalú segítségét, amit a szocializmus sikeres építéséhez önzetlenül nyújtott. Lehetővé tette — többek között — további szövetkezeti vezetők csoportjainak azt, hogy a helyszínen tanulmányozzák a kolhozgazdálkndást, elsajátítva a munkaszervezés, a gazdaságirányítás, a jutalmazás már jól bevált módszereit, s hazajövet hasznosíthassák azokat. Aztán hazánkba jöttek á kolhozparaszt-küldöttségek. Tagjaik gazdag szervezési, gazdaságirányítási tapasztalatokkal, szaktudással rendelkeztek. jöttek, hogy lássák, hol tartunk a mezőgazdaság szocialista építésében. S' az is nagyon érdekelte őket, milyen hasznos segítséget nyújthatnának a Csallóköz és Mátyusföld rónáin már működő szövetkezetek tagjainak. vezetőinek ... Persze, ez a kétoldalú hasznos tapasztalatcsere azóta is egyre gyümölcsözőbb és szélesebb körű; nemcsak az egyes mezőgazdasági üzemek, hanem a járások és a kerületek között is. Beteljesült az évezredes álom: a föld azoké, akik azt megművelik. Óvjuk tehát, mint szemünk fényét, a termőföldet, élelmiszeripari nyersanyagaink termelésének kiapadhatatlan forrását. Termeljük rajta azt. amit a népháztartás megkövetel: többet. jobb minőségűt, gazdaságosabban! A XVI. pártkongresszus és a CSKP Központi Bizottsága iránymutatása szerint. A tudomány, a mezőgépipar és a szolgáltatások hatékonyabb támogatásával. Ami a párt helyes útmutatását, céltudatos gazdaságpolitikáját illeti, erre legjobb bizonyíték: a szövetkezeti tagok eddig soha nem látott, anyagi-szellemi gazdagodása, a falvak korszerűsödése, arculatuk teljes megújhodása. S nem utolsósorban: a szövetkezeti parasztság osztállyá formálódása, szoros szövetségben a harcedzett munkásosztállyal. N. KOVÄCS ISTVÄN Méltó elismerés a helytállásért A szövetkezet korszerű székházában ülünk egymással szemben. Az elnök szavait figyelve, tekintetem az íróasztalon pihenő kezekre téved, amelyek pontos Időközönként váltogatják egymást: hol az egyik, hol a másik kerül felülre. Régi emlékeket idéznek. Tizenhárom-tizennégy esztendővel ezelőtt aratás - idején együtt jártuk az elnökkel a határt. Nézegettük, melyik búzatábla érett „kasza alá". Közben beszélgettünk. A földművelők azon „nagy családjából“ való, aki szívesen elegyedik bárkivel szóba, ha értelmét látja a beszédnek. Különben sosem beszél hiába, de ha a helyzet úgy hozza — ahogy a községbeliek is mondják —, a fogatossal éppen úgy el tud beszélgetni, mint a legképzettebb tudóssal. Jártuk a határt és „filozófálgattunk“. Én valami olyasmiről „értekeztem“, hogy bizony nemegyszer úgy összebogozódnak körülöttünk a dolgok, hogy ember legyen a talpán, aki a kuszaságból kihámozza a lényeget, azt, ami a legszükségesebb, a leglényegesebb egy konkrét helyzetben. Éppen azt akartam kérdezni, hogy '6 ilyen helyzetben mit csinál, ö a válasz helyett leszakított egy búzakalászt és kissé szertartásosan a markába tette, kidörzsölte, aztán tenyerét kinyitva, ráfújt. A pelyva könnyedén szállingózott tova. A búzasxemek maradtak . . . Ott csillogtak aranyszínben, tisztán a kézben. Nem szólt semmit, csak élénk szemeivel huncutkásan rám pislogott, és jő egészségeset nevetett, mintha azt mondta volna; — Én nem szoktam bonyolítani a dolgot, félrefújom a pelyvát, és kezemben marad a lényeg. Azóta emlékszem erre a két erős kézre. Most újra látom, itt vannak előttem. Nem sokat változtak, csak mintha nyugtalanabbak lennének. De vajon őt, aki ezt a két kezet birtokolja, milyen irányba terelte az idő? Jó lenne erről Is, mint annyi mindenről, meghitten elbeszélgetni a negyvennyolc esztendős Köteles János agrármérnökkel, az újbodvai (Nová Bodva) szövetkezet elnökével. Kifaggatni, mi mindent is csinált életében ez a két kéz? Hányszor markolt kaszát-kapát, hány gabonazsákot emelt vá!lrav hányszor tartott könyvet, fogott csokorba virágot? Simogatott-e, fenyegetett e, sokszor szorult-e ökölbe, hányszor és miért csapott az asztalra, kik előtt emelt kalapot? Ha mindezt tudná az ember, nemcsak arra kapna feleletet, hogy honnan vezetett az út az elnöki székig, hanem közelebb férkőzhetnénk egy, bizonyára sok mindent megélt emberhez, akit a szövetkezet egyik fiatal mérnöke így jellemzett: „A mi elnökünk olyan, mint a mágnes, vonzza magáhnz az embereket, és őt sem taszítja el senki. Milyen jó lenne, ha okos érdeklődéssel én is minél közelebb férkőzhetnék most hozzá, ha megtalálhatnám azokat a járatokat, amelyek valahová nagyon’ mélyre, az emberi gondolat és érzelem világába kalauzolnak. abba a birodalomba, ahol a szándék és akarat, érzések és ösztönök, érvek és ellenérvek, és ki tudja még mi minden kavarog oda, ahol A szerző felvétele végül Is sajátosan egyént formát ölt az ember milyensége. De úgy látszik, sem a pillanat — nagy a jövés-menés az elnöki irodában —, sem a hangulat nem alkalmas a „búvárkodásra“, mert a szavák mind a felszínen maradnak. Abba Is hagyom a kérdezősködést, hiszen hogyan Is alakulhatna ki bensőséges hangulatú beszélgetés, amikor egy úton jár a gondolat, és máson botorkál a szó? Talán estére, dologvégeztével lesz még alkalom a meghittebb beszélgetésre. Addig telepszemlére indulók. Rég nem ácso,rogtam ennyit a szövetkezet gazdasági udvarában. Egészen megcsinosodott az utóbbi esztendőkben. Rendezettebb a gazdasági udvar, de a gazdasági épületek is újjá épültek. Takarmányszárító épült pogácsázóval, odébb pedig a takarmányelokészitő részleg. Az új 1000 férőhelyes tehéufarmnn a dolgozók a kezdeti nehézségből lassan kezdenek kilábalni. A csirkehizlaldában évente több mint négyezer juhot tartanak. A jól felszerelt javítóműhelyekben közel félszázan dolgoznak. Késő délutánra hajlik már az idő, amikor újból kopogtatok az elnöki iroda ajtaján. — Már vártam — mondja. — Remélem, hogy bejárta a gazdasági udvart és beszélgetett az emberekkel is. Igen, bejártam és sok közelebbi és távolabbi munkatársával sikerült szót váltanom. Megtudtam, hogy Köteles Jánosnak hosszú utat kellett megtenni az elnöki tisztségig. A mezőgazdasággal már gyermekkorában eljegyezte magát. Már nyolc éves korában megismerte a kemény mezei munkát, öten voltak testvérek és keményen kellett fognia az ekeszarvát, hogy az a néhány darabka föld eltartsa a családot. 1952-ben az elsők között lépett a szövetkezetbe. Kocsisként kezdte a közösben, majd traktorosként folytatta. Az akkori szövetkezet vezetősége felismerte szívósságát, munkaszeretetét. Tanulni küldték, s ő tanult. 1965-ben, a Nitrát Mezőgazdasági Főiskolát vörös diplomával fejezte be. Az iskola lilán agronúmusként dolgozott, majd 1967- ben az újbodvai szövetkezet elnökévé választották. Az elmúlt tizennyolc év alatt sok víz folyt le a Bodván, Köteles Jánosnak sikerült egy korszerű mezőgazdasági nagyüzemet kialakítania. — Beváltak azok a fiatal szakemberek. akik annak idején idekerültek — magyarázza. Szót tudott érteni minden emberrel, tudott dicsérni, de büntetni is. Akinek megmondta, hogy keressen magának más „gazdát“, arról később kiderült, megérdemelte az élmarasztalást. Érdemtelenül senkit sem emelt a többiek fölé. Emberközelség. Ez a titka. — Ma a nagygazdaságokban a vezetők nem foglalkozhatnak minden tag gondjával, bajával. Nekem szerencsém van, mert mindenkit ismerek. De a legjobban a dolgozók között szeretek lenni. Reggelente el is várják, hogy ott legyek a munkakezdésnél. — Talán soha nem lettem volna az, aki vagyok, türelmes, megértő család nélkül. A feleségem nagyon jól ismer, s nem haragszik, ha otthon már nincs kedvem a szóra. Voltak nehéz napok, amikor az időjárás tönkretette a betakarításra váró termést, de sosem csüggedtem el. Itt ezen a vidéken keményen kell dolgozni, mert ahány parcella, annyi fajta. Minden tábla más agrotechnikát követel. Az újbodvai szövetkezetben valóban jól dolgoznak. Ezt az utóbbi évek összességében, terméseredményeik bizonyítják a legjobban. — Nagyon áhítoztunk már egy kis esőért, pont jókor jött. Milliókat jelent, higgye ei. — Számolgat, kt nem fogy a szóból, és lassan összeáll a mozaik. Irányításával a kelet-szlovákiai kerület egyik legeredményesebben gazdálkodó szövetkezete formálódott. Azt tartja — s ezzel mindenki egyesért —, hogy a földből kell megélni. Búcsúzóul még körülnézek az Irodában. Elcsodálkozom a sok elismerő oklevélen és kitüntetésen. Köztük az ablakon beszűrődő fénynyalábok özönében csillog a Munka Érdemrend, melyet Köteles János nemrég veit át. A kapuban idős emberek. Elismeréssel tekintenek az elnökre, aki közülük' való. ILLÉS BERTALAN Az első kolhozparaszt-küldöttség Felsőpatonyban (Horná Fotőű) 1Ся*и1ма*птпта(иИ| A CSKP történelmi jelentőségű IX. kongresszusa óta eltelt évtizedekben mezőgazdaságunkban egyre inkább teret hódított az iparszerü nagyüzemi termelés
