Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-05 / 18. szám
14 .SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. május 5. HORGÁSZÁT 0 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 0 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 0 HORGÁSZÁT Jogok és kötelességek Az SZHSZ IV. országos kongreszszusa óta idestova 7 hónap telt el. loggal elvárható tehát, hogy az alap. szervezeteknél a határozatokat saját feltételekre lebontva valósítsák meg. A horgászszervezetek többségénél már a kongrasszusi irányelvek megvalósításán munkálkodnak. Akadnak viszont olyan alapszervez9tek is, amelyeknél a határozatokból eredő feladatoknak tartalmi megvalósítása elodáződik, s főleg a formalizmus és a befeléíordulás kerül előtérbe. Szükségszerű, hogy a tisztségviselők a kongresszusi irányelvek rugalmas megvalósítására törekedve a szervezetek tagjait mozgósítsák. Egy-egy alapszervezetnél ehhez jól kimunkált reális cselekvési tervek szükségesek. Helytelen ugyanis a helyi adottságokat figyelembe nem vevő célok kitűzése. Ezeknek a megvalósítása az esetek többségében bizonytalan. Ä horgászszervezetek többségénél évek óta élénk tevékenységet fejtenek ki, nem véletlen azonban, hogy a kongresszus a korábbinál nagyobb aktvitásra sarkallta az alap- és a városi szervezetek tagjait, hiszen tennivaló mindig akad, az igények pedig egyre növekednek. Ennek tulajdonítható, hogy a városi konferenciákon és az alapszervezeti évzárókon a bíráló igényesség, a jobbra törekvés légköre uralkodott. Számonkérték például, hogy ki-ki milyen eredménnyel teljesítette a Nemzeti Front választási programjának megvalósítására vállalt felajánlását, mit tett a vizek környékének tisztán tartásáért stb. A kongresszus a tisztségviselők másokra át nem hárítható feladatának minősítette a halfogás és a kellemes időtöltés lehető legjobb fettételeinek a kialakítását szorgalmazó helyi tartalékok feltárását. Az egy főre jutó halzsákmány Szlovákia átlagában 26 kiló körUli. Tény azonban, hogy ezt az átlagot nem minden szervezetnél érik el. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a horgászszervezeteknél a belvizeket többé-kevésbé hasonló szinten népesítik nemes halfajokkal. Az évi halzsákmány elérése tekintetében viszont helyenként eltérések mutatkoznak. Ennek okát egyesek azzal magyarázzák, hogy a szerény zsákmányt elérő szervezeteknél a horoggal fogott halaknak nem mindegyikét jegyzik be a halfogási naplóba. Talán mondani sem kell. hogy hasonló szabálysértés a rekord halfogási eredményt elérő alapszervezeteknél is előfordulhat. Az esélyek tehát azonosak. A 103/63 számú Halgazdasági Törvény 19. paragrafusának második bekezdése az általános halfogási tilalmat az alábbiak szerint szabályozza: ,.A nem pisztrángos vizeken március 16-a és június 15-e között tilos minden halfaj fogása ...“ Köztudott, hogy a horgászszervezetek által halasított belizek többségét üdülési, fürdési célokra is kihasználják. A halfogási idény tehát kezdettől fogva egybeesik a fürdőzéssel. A napozók és a fürdőzők ellepik a belvizek környékét, s emiatt egyes vízszakaszokon teljesen vagy részben tilos a horgászás. Emellett a fürdőzők zavarják a halak nyugalmát. Ezért is vérszegény a halzsákmány. A probléma érdemben megoldódna* ha az említett vizeken a törvényben meghatározottnál kissé korábban nyílna a borgászási idény, vagyis akkor, amikor a fürdőzők még nem ütnek tanyát a vizeknél, nem zavarják a gyelem szilárdítása, a politikai-eszmei és szakmai nevelés elmélyítése, a gazdálkodás helyben kimunkált, korszerű módszereinek az érvényesítése, a helyi források feltárása, az ivadékkal való önellátás lehetőségeinek a kihasználása stb. A Halgazdasági Törvény 37. paragrafusának harmadik bekezdése pedig fajok bármelyikéből állhat. Ha a horgász egy darab 7 kilós, illetve ennél nagyobb halat fogott, aznap már többet nem szákolhat, nem tarthat meg. Amennyiben a 7 kilós, vagy az ennél nagyobb súlyú halat a korábban fo-, gott méretes, ám kisebb hal után' szákolta, mindkettőt megtarthátja, Az egy horgászra jutó országos halfogási eredmény mutatja, hogy vizeink — fokozott gondoskodással — pól népesítettek. A horoggal fogolt halak összmennyiségének több mint 60 százaléka nemes, a többi pedig fehér halfajokból áll. Ez bizonyítja, hogy nem kevés az olyan horgász, aki szórakoztatónak tartja például a keszegezést, és egyéb fehér halfajok fogását. Örvendetes az is, hogy egyre többen kérik felvételüket az alapszervezetekbe, s ez arra kötelezi a tisztségviselőket, hogy gondoskodjanak a legfontosabb ismeretek és a jogszabályok tökéletes ismertetéséről, s csak olyan egyéneknek adjanak új horgászati engedélyt, akik jogaik mellett kötelességeiket is jól ismerik, s így támaszai, segítői lehetnek az alapszervezetnek. HOKSZA ISTVÁN halak nyugalmát. így sokkal nagyobb lenne a horgászok halfogási esélye. A bratislavai fővárosi horgászszervezet vezetősége például arra kérte az illetékeseket, hogy az említett oknál fogva járuljanak hozzá a horgászati idény korábbi nyitásához. A tények meggyőzték őket a kéretem jogosságáról, s engedélyezték a május 2-án történő idénykezdést. A múltban egyes horgászszervezetek a Halgazdasági Törvényben lefektetett elvektől eltérő szabályokat soroltak a házirendbe. Ezzel arra kötelezték tagjaikat, hogy két darab nemes halfaj szákolása után csomagoljanak, mert aznap több halat nem foghatnak. A Halgazdasági Törvény 37. paragrafusának első bekezdése ezzel szemben igy rögzíti a halfogás jogát: „Egy-egy horgász napi átlagban 7 kilónál több halat пэт tarthat meg. Ez a mennyiség egy darab pontyból és egy csukából, v-agy egy darab pontyból és egy süllőből, vagy két darab a már említett nemes halgát, mint ahogyan a törvény azt érthetően meghatározza. Mivel a törvény erről világos képet alkot, a téma tulajdonképpen nem tartozik a házirendbe. Oda olyan teendők sorolhatók, amelyek nem általános, hanem helyi érvényűek, mint például a feHátvédeim! tudnivalók s aznap több halat nem foghat.“ Természetesen a 7 kiló hal több fehérlialifajtából is állhat. Helytelen tehát, ha a házirendben másként magyarázzák a halfogás joarra kötelezi a horgászokat, hogy a kifogott halak darabszámát és súlyát a víztől való eltávozás előtt kötelesék bejegyezni a halfogási naplóba, s a naplót legkésőbb a következő év január 15-ig leadni szervezetük halgazdájának még akkor is, ha évközben egyetlen halat sem fogtak. Ha a horgász elmulasztja a törvényben meghatározott kötelességét, akkor a következő évben nem kaphat horgászati engedélyt. A múlt évben több esetben előfordult, hogy ß horgászok nem adták le határidőre a halfogási naplót, és nem minden alapszervezetnél tartották meg a törvény idevágó rendelkezését. Talán mondanom sem kell, hogy ez is durva szabálysértés, amit nem szabad szó nélkül hagyni. A jogszabályok ugyanis mindenki számára kötelezőek. Nagyra kell értékelni azon alapszervezetek tagjainak az aktivitását, akik részt vállaltak a közhasznú akciókból. A horgászok országos méretben sok ezer órát dolgoztak a társadalom javára. (II. rész) A horgászvizek halnevelő képességét jelentős mértékben csökkentheti, ha a tavakon a lágy- és keményszárú vízinövényzet nagymértékben elszaporodik. Ennek irtásáról tehát idő. ben gondoskodni kell. Ez kétféleképpen történhet: О biológiai úton; Ф mechanikai eszközökkel. Viszonyaink között elsősorban a biológiai növényzetirtásnak van különösen nagy szerepe, mivel sem a munkaerő, sem a gépi berendezések nem állnak rendelkezésünkre. A növényzettel erősen benőtt vizekben a pontynak nincs megfelelő élettere. A nagy egyedsúlyú ponty nem tudja megbontani, kitúrni a vastag hínártömeget. Az amur a legalkalmasabb erre, amely a halak világában a legtorkosabb fajok közé tartozik. A tömegvegetációt alkotó növénycsoportok tagjait — a boglárkafélék kivételével — szívesen fogyasztja, így eredményesen védekezhetünk vele a nemkívánatos növényzet ellen. Garatfogaival és az ezek felett található őrlőlappal aprítja fel az ennivalót. Étvágya 20 C-fokos vízhőmérséklet felett igazán számottevő. A 25—30 C- fokos hőmérsékletű vízben hihetetlen mennyiségű táplálékot dolgoz fel. Ilyenkor naponta testsúlyuk 100—120 százalékát kitevő vízinövényt is megesznek. A hínár elfogyasztásával a növényzet nem „blokkolhatja le" az értékes tápanyagokat, főleg a nitrogént és a foszfort. Ugyanakkor az amur, ürülékén keresztül, hasznosan visszaadja azokat a tó vizének. A vízi anyagforgalom gazdaságosabbá válik, a hínár által elvont tápanyagokból pedig hathús lesz. Az amurral rendbe hozott vizekben a tápanyagokat a hínár helyett lebegő algák hasznosítják. A könnyen rothadó növényi szerves anyagokat kivonják a víz anyagforgalmából és ezáltal elejét vehetik a sok hínár miatt bekövetkező nyári vagy téli halpusztulásnak. A vizek gondozóit természetesen az érdekli elsősorban, hogy mennyi amurt kell a növényzettel benőtt vizekbe kihelyezni a növényi vegetáció egészséges mértékű csökkentése érdekében. Nos, ennek meghatározója az, hogy mennyi az adott tóban a hínár. június végén legnagyobb a növényi vegetáció. Ilyenkor kell megmérni az 1 négyzetméterre eső hínármenynyiséget. Ez erősen benőtt hínáros vizeken általában 5—20 kiló négyzetméterenként. Ezt átszámítjuk hektárra, elosztjuk az adott testsúlyú amur hínárfogyasztásával és megkapjuk a kihelyezendő amur mennyiséget, darabszámban. Támpoiltot ad az alábbi táblázat: 50—70 kilő növényből 1 kilő halhúst állít elő az amur, egy 5 dekás amur 1 tenyészidű alatt kipusztít 50 kiló hínárt, egy 15 dekás amur 1 tenyészidő alatt kipusztít 85 kiló hínárt, egy 30 dekás amur 1 tenyészidű alatt kipusztít 120 kiló hínárt. Fontos, hogy a növényzettel erősen benőtt vizekbe az amur telepítése olyan nagyságrendű legyen, hogy ősz végéig a hínár jelentős részét kiirt-: sa. így télen, amikor jég alatti oxigénhiány fenyeget, nem okozhat a hínár halpusztulást. Ahol a keményszárú növényzet irtása a fő cél, ott elsősorban a nádra főleg a nagyobb, 2—3 kiló feletti amurok a veszélyesek, amelyek erős garatfogaikkal erőteljes nádpusztítók. A tavak kezeléséhez, karbantartásához és gondozásához tartozik a mesterséges építésű horgászvizeken a műtrágyák és a töltések hibáinak lehetőleg a meghibásodást követő azonnali kijavítása. Az elhanyagolt töltések és műtárgyak nehezítik a megfelelő vízszinttartást, emiatt csökken halaink élettere és így kisebbek lesznek a horgászok halfogásai. A hullámzás kimosó hatását akadályozza meg a tervszerű előrelátó partvédetem. Jó partvédelmi módszer a töltés előtt 3—5 méter szélességben telepített nád- vagy gyékénysáv. A töltés rézsűjének védelmét szolgálja a rőzsefonásos partvédelem. A rézsűhajnak megfelelően 50 centiméteren ferdén karókat verünk le, fűzfavesszővel fonjuk be és a fonat mögötti teret jól súlykolt keményszárú növényzettel töltjük ki. A burkolat tetejére földet terítünk. A rózsás partvédelem néhány év alatt tönkremegy, így azt rendszeresen javítanunk kell. A szivárgás ellen is védekeznünk kelt. Ahol a talaj vízáteresztő, gondoskodnunk kell arról, hogy a töltés vízzáró legyen. Pézsmák által megfúrt vagy egyéb ok miatt megrongálódott, vizet eresztő töltést le kell bontani. Lehetőleg agyagtalajjal, tömítőanyagokkal a víz útját el kell szigetelnünk, és megfelelő tömörítéssel, döngöléssel rongálódott szakaszokat jó karbsT kell helyeznünk. (folytatjuk) F. E. VADÁSZAT 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT 0 VADÁSZAT A vadászok esetenként anyagiakkal is támogatják a vadgazdálkodást, s a vadászati kultúrát. Tudják ugyanis, hogy szinte felmérhetetlen a vad értéke. Ez a vadásztársaság tehát eredményesen zárta a múlt évet. Fácánbél 150, őzből 20,. szarvasból 6, vaddisznóból 5, rókából 9, varjúból és szarkából pedig 70 darabot lőttek. A károkat okozó kóbor kutyákból és macskákból viszont 200 darab került terítékre. A nyulak lelövése a tilalom miatt szünetelt. • Örvendetes, hogy a vadásztársaságnak úgyszólván minden vadfajból megvan a szükséges törzsállománya Erre már alapozhatják az állományok további fejlesztését. A nyúl és a fofeljebb annyi tartható el egy területen, amennyi nem okozhat érzékeny károkat a mezőgazdaságban. A termelés mai korszerűsödése, a gépesítés és a vegyszerezés nagyarányú térhódítása mellett csak oly módon érhető el a vadállomány kívánt mértékű fenntartása és minőségi fejlesztése, ha lépést tart az agrárkultúrának a társadalmi igényekhez igazodó fejlődésével. A helyzet szükségessé teszi a mezőgazdasági üzemek és a vadásztársaságok kölcsönös előnyökre épülő együttműködését. Éneikül szinte elképzelhetetlen a korszerű vadgazdálkodás feltételeinek a kialakítása. Akkor lehet sikeres az együttműködés, ha kölcsönösen támaszkodik az anyagi érdekeltségre. Szükségszerű viszont a vadtenyésztés és értékesítés összhangjának a kialakítása is. Érvényesíteni kell tehát a gazdálkodás korszerű módszereit. A lehetőségek tökéletes ismeretében s az egységes alapelvekkel összhangban nagyon időszerű lenne az öt évre szóló vadgazdálkodási programtervezetek kimunkálása, s a célok folyamatos megvalósítása. A tartalmas elnöki beszámolót élénk vita követte. Lanko László például a kártékony madarak és ragadozók gyérítésére elhasznált lőszer pénzbeli térítésére, Hegedűs Lajos pedig a szarka és a szürkevarjú közös vadászatával nyújtott be javaslatot. Kucsera Ferenc vadgazda viszont arra ösztönözte a vadászokat, hogy vezessenek pontos nyilvántartást a területen való tartózkodásról, illetve az ott végzett munkáról. Az elnök elvtárs a korábbinál nagyobb lelkesedésre, a fantázia élénkítésére sarkallta a vadászokat. A tevékenység élénkítése céljából egy-egy vadászbál szervezését tanácsolta, ahol mindannyian elszórakozhatnak. A Csallóközben több vadásztársaság jó eredménnyel gazdálkodik. Helyénvaló lenne tehát, ha az ipolyszakátlasi vadásztársaság tapasztalatszerzés céljából kapcsolatot teremtene egy ilyen jó szervezettel. Már többször is kifejtettem, hogy az őz tulajdonképpen a jövő vadja, s így érdemes foglalkozni tenyésztésével. Az ipolyszakállasi őzállomány minőség tekintetében többségében örökletes tulajdonságú. Ezt erősíti az élőhely adottsága, s a tudatos szelekció. Az indokolatlan védetem viszont ugyanolyan károkat okozhatna, mint például az állomány túlzott vadászata. Ha ugyanis a kilövést mérsékelnék, akkor a kiváló tenyésztulajdonsággal rendelkező fiatal bakok elvándorolnak a területről s ez a későbbi időszakban éreztetné hatását. Arról is gondoskodni kéne, hogy az Ipoly folyó túlsó oldaláról párzás idején átváltó őzbakok részére szabad mozgást biztosttsanak. Kímélésükkel ugyanis lényegesen javulna a vadásztársaság törzsállományának minősége. Erre rendkívüli szüksége lenne az őzállománynak. Tehát nem a mennyiség növeléséről, hanem a minőség javításáról van szó, nem csupán ipolyszakállasi, hanem országos méretben is. J. M. HABROVSKÝ Erdei idill A vadgazdálkodás minőségi szempontjai Macár József az ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) vadásztár. saság elnöke tartalmas beszámolóban ismertette a vadgazdálkodás, a fejlesztés, a tenyésztés, az értékesítés, a vadvédelem és a kinológia múlt évi sikereit. Csak természetes, hogy a helyenként felmerült fogyatékosságok okaira is rámutatott, hiszen a bíráló igényesség fontos feltétele a szervezeti élet tökéletesedésének. Az elnök elvtárs kiemelte, hogy a tagok többsége fegyelmezetten bekapcsolódott a közhasznú munkákba. goly viszont kivételt képez, mert köztudott, hogy ezekből Európa-szerte kevesebb van a kelleténél, és sok gondot okoz az állományok felszaporítása. A korszerű vadgazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele a természetben való tenyésztés biztosítása. Kiegészítheti ezt a félvad és a zárttéri tenyésztés megalapozása. Természetes, hogy a vadgazdálkodásnak alkalmazkodnia kell a mezőgazdasági termeléshez, nem szabad veszélyeztetnie annak érdekeit. Egy-egy vadfajból leg-
