Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-21 / 16. szám

1984. április 21. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A Leszálló Sárkányok öble (VI. RÉSZ) Vasárnap, 1983. november 27-én 13.00 órakor indult autóbuszunk a Ton­­kini-öböl irányéba. Ottcélunk. a Le­szálló Sárkányok öble. A gyarmati múltban a pénzes európai és ameri­kai turisták kedvenc kirándulóhelye volt. Az egyik francia szerzőtől szár­mazó útleírás úgy jellemezte ezt a vidéket, hogy a természet játékos kedvében teremtette, saját gyönyörű­ségére ... Hanoitól északkeleti Irányban ha­ladva kb. 250 km-es útvonalunk lát­ványos, tanulságos élményekkel gaz­dagított bennünket. A Vörös folyó deltavidékének az éghajlata a Me­­kong-deltájához hasonlítva kelleme­sebb. számunkra inkább élvezhető volt Tűrhetően karbantartott, nekünk keskenynek tűnó aszfaltozott ország­úton haladtunk. Az út rizsföldek, ba­­nánültetvények. pálmaligetek között vezetett. A lombos fák gyakoribb fel­tűnése is éghajlatváltozást jelzett. Az úton viszonylag nagy volt a forga­lom. A megszokott szállítóeszközök és járművek szorgos emberek békés ter­melőmunkáját tükrözték. Egy-egy ki­sebb rizsparcella széléD a vízből ki­emelkedő dombocskák, budhista sír­emlékek. A régi tulajdonosok ma is tiszteletben tartott síremlékei. Meg­ható jelképei a vietnami parasztok földhöz való ragaszkodásának .., Feltűntek Hai-Pong, a híres Ipari és kikötőváros házai. Az utcákon ha­talmas a forgalom. A tengeri szál­­lítóhajókkal tömött kikötő egyik el­keskenyedett tengeröblén motoros kompon keltünk ét. Vízhatlan eső­­köpenvekbe. meleg sapkákba bújt. fá­­zós. kerékpáros tömegek várják a kompot. Mi egy ingre vetkőzve élvez­zük a ragyogó délutáni napsütést, a hazaiak nem kis ámulatára. Ügy 24 —26 C-fok a hőmérséklet. Csoportunk élénk érdeklődést vált ki a munká­ba induló vagy önnél hazatartó em­berekben. Iskolatáskát cipelő gyerme­kekben. Ez a kép élesen elüt а Но Si Mfnh-1 tapasztalatainktól... Megfigyelhettük egy kikötőt büfé élénk forgalmát. A teáző. s önfeled ten csevegő várakozók viselkedé sét. .. Azután újabb kb. két órai út, s Is­mét feltűnik a tenger. S micsoda lát­vány! Végeláthatatlan öbölben mint­ha egy képzeletbeli hatalmas kéz, kl­sebb-nagyobb különleges alakú szikiá. kát hintett volna el, megszámlálha­tatlan mennyiségben. Megérkeztünk. Időközben beestele­dett. Kisebb elszállásolási problémák után végre szétnézhettünk szállodát szobánk tengerre néző teraszáról. Az előttünk elterülő csendes sötétséget csak a lassan mozgó hajólámpák Itt­­ott felvillanó fénye törte meg. Vacso­ra, majd pihenés... Reggel felejthetetlen panorámában gyönyörködhetünk. Előttünk a sár­gáskékes tenger, ezernyi, aprónak tű­nő, különleges alakú és színezetű, ta­rajos, csipkés gerincű sziklás szige­tecskével ... Aki először látja, elbá­­mul e fantáziát megmozgató termé­szeti csoda láttán. Mire ts képes a tenger sós vize, a tengereken aka­dálytalanul suhanó szél ereje, az eró­zió. Áhítattal hallgatjuk a legendát, amely e vidékhez kapcsolódik, amely­től a nevét kapta. Valamikor nagyon régen ellensé­ges hajók közeledtek e helyen a szá­razföld felé. A nép a sérkányistenhez fordult segítségért. A sok-sok ezer igazgyöngyöt szórt a közeledő hajó­had útjába. A gyöngyök szirtekké. sziklazátonyokká változtak, amelye­ken összeörtek, megsemmisültek az ellenség halói . . . Délelőtt még hajókirándulás volt a program, öreg. Diesel-motoros kirán­dulóhajónkról közvetlen közelről gyö­nyörködhettünk a táj elbűvölő szép­ségében. Apály Idején szálltunk haló­ra. s kissé megkésve, már dagály ideién érkeztünk. Így a felduzzadt vfz már megtréfált bennünket: — Ga­tyára földiek — hangzott a jelszó, s levetkőzve, övig vízben hagytuk el a hajót... Délután pihenés, séta, fürdés a ten­gerben. Idehaza 6 C-fok. Láttunk egy kígyófogást. Három bátor fiatalember puszta kézéi, bámulatos ügyességgel és bátorsággal fogott meg egy kb három méteresórtáskfgyót, elhelyez, ve a szálloda parkjában felállított vasketrecben .. . Szállodánk egy üdülőkomplexum része volt. amelyben a vietnami dol­gozók százai pihentek, a szocialista társadalmi vívmányok eredménye­ként. Ezeknek az épületeknek a több­ségét még a franciák építették, gon­dolom nem az Itteni dolgozók szá­mára. Este szovjet olajbányászok cso­portjával találkoztunk... Másnap, november 29-én reggel, visszautaztunk Hanoiba. Hai-Pong és Hanoi között, Hal-Dunong városában, egy régi patinás hotelben ebédel­tünk. Nem tudnám a menüt leírni, de hogy az éhség a legjobb szakács, azt a társaság étvágya fényesen tga­zolta. Rövid séta a városban. Egy vi­rágüzlet kirakatában a már Saigon­ban is megcsodált koszorúk. Az örök­zöld keretben apró, fehér virágokból kirakott horogkeresztek. Már nem té­vesztenek meg bennünket. Tudjuk, hogy ezek ősi budhista jelvények, szimbolikus, misztikus jelentőséggel bírnak. Hitler ideológusai vették át, s a kereszt horgainak irányát meg­változtatva tették saját jelvényükké. Mindezek tudatában Is kellemetlen emlékeket idéztek bennünk ... ÜJRA HANOIBAN Késő délután érkeztünk Hanoiba, eredeti szálláshelyünkre. A szállodá­ban a Csehszlovák Légiforgalom pi­lótáival, repülőgépünk személyzetével találkoztunk, s beszélgettünk el — nagy örömünkre. November 30-a — utolsó Vietnam­ban eltöltött napunk. Délelőtt szabad, városnézés. Itt Hanoi-ban érezhetően jobb, szabadabb a légkör. Fegyelme­zettebb emberek, s nekünk idegenek­nek biztonságérzetünk van. A város­ban a szocialista országépitésre fel­hívó, politikai jellegű plakátok, jel­szavak. Az utcák tiszták, a város ren­dezett. Felfigyeltünk az utcanevekre, amelyek az ősi főváros kereskedelmi központúságára, a hajdanában űzött és szervezett kézműipar fejlettségére utalnak. Vezetőnőnk „fordításában“ így sétálhattunk végig a Selyem, a Fazekasok, a Cipészek, a Kosárfonók és a Bádogosok utcáján. Felkerestük a hatalmas fedett vásárcsarnokot. Gyönyörködtünk az ottani TUZEX üz­let bő áruválasztékában, ahol a hazai borovicska és a magyar tokaji aszú, a moszkvai vodka ismert palackjai mellett a hazai ipar és kézműipar re­mekeit kínálták a turistáknak ... Megbámultuk a múltat idéző, mu­zeális értékű ütött-kopott villamosko­csikat, amelyek csillngelve-csöröm­­pölve törtek maguknak utat a kerék­párosok és a riksák tömegében. Még egy sétát tettünk a Vissza­adott Kard Tavát övező park sétá­nyain, még egy pillantást vetettünk a tó közepén álló kis szigetecskére épített pagodára, s búcsúztunk Ha­noi-tót. a tavak és ltgeiek gyönyörű városától. A várostól, amelyet nem is olyan régen, a amerikai légieró­­dök próbáltak szörnyű eszközeikkel életképtelenné, bénává tenni. Külvá­rosai, tparnegyedei. • pályaudvara, re­pülőterei valósággal romhalmazzá váltak a nagy felszabadító háború fo­lyamán. Ma az újjáéledés, az építés áldozatokkal járó időszakát éli Viet nam. Ennek az Időszaknak voltunk ml is a tanúi, s váltak azzá azok is. akik utánunk lehettek vendégei en­nek a csodálatra méltó népnek. TANCZOS TIBOR. a Csilízköz Efsz alelnöke (A befejező rész következik) ÄD5S: AZ ÉLŐ LENIN Mily lankadatlan szállt tekinteted a szárnyas idők távlataival — Te Végis-végig vas voltát, vihar, és kikelet és farrá förgeteg. S a halál jött. és tétlen ő se látott, 1 hüs homlokkal épp könyv fölé hajoltál — te tudtad jól: a halál gyenge kontár, ha virulnak a jövendő-virágok. S a pétervári tüznapbál kikelt sok csillagod, már fönt ragyog ezer égboltokon és vöröslőn tüzel, és tárt karod Holdat éri fent. * Április 22-én emlékezünk meg Vlagyimir lljics Lenin születS. sének 114. évfordulójáról — Talán huszonöt évvel ezelőtt gyobb legényeknek nem dukált a fen még vödrökkel jártak mifelénk a le- jás. ők pálinkát, bort kaptak. Emlék-« gények. aztán ez a szokás lassan el- szem, boldogult apám mindig har­maradt — emlékezik az elmúlt év- mine liter bort készített húsvétra, de tizedekre özvegy Glovicky Imréné, a harmadik napra alig maradt belőle aki Leleszen [Leles) élte le eddigi valami. Jöttek legények a szomszé­­több mint hat évtizedét, s most a ré- dös községekből is. Nemegyszer ösz­gi húsvétokat eleveníti fel. széakaszkodtak az itteniekkel, akik — Hajai, Iánykoromban nagy ün- féltékenyek voltak. Aztán a harmadik nepnek számított a húsvét. Napokkal nap a lányok jártak vízzel locsolkod­­előtte kezdtük a készülődést, ugye ni a fiús házakhoz. Ha elkaptak egy fygilhúsvét senki sem akart elmaradni a másik mögött. A sütés, főzés elmaradhatat­lan volt. Ilyenkor egy egész sonkát főztünk meg. már akinek volt, per­sze. s az szeletelve került az asztal­ra. Tésztaféle gyanánt először ts légy nagy tortát sütöttünk, meg diós, má­kos. túrós tekercset. Na és a torma meg a cékla sem hiányozhatott. A to­jásfestésnek nálunk nem volt nagy hagyománya. Hagymát főztünk, an­nak a levében szép sárgásbarna színt kaptak a tojások. Erre pedig levonó járt. — Szebbnél-szebb verseket mond­tak a legények — emlékezik tovább Anna néni. — Kölnt után vizet kap­tunk a nyakunkba. Volt, amikor öt­ször, hatszor váltottunk ruhát. A na­legényt, az bizony nem úszta meg szárazon-Lelesz községben egészen a hatva­nas évek elejéig éltek a hagyomá­nyok. Anna néninek még mindhárom lányát locsolták vízzel, majd — sok egyébbei együtt — ez a szokás Is ki­halt. — Húsvét után visszaállt minden az eredeti kerékvágásba — mesélt tovább. — Vasárnaponként összejöt­tünk a kultúrházban, vagy csak úgy valamelyikünknél az „utcában". Be­szélgettünk, énekelgettünk, jókedvünk volt. Abban az időben a mi utcánk­ban huszonkét egykorú, nagyon szép lány volt. Büszkék is voltak ránk a legények, s vasárnaponként még a harmadik község hői Is eljártak hoz­zánk. Hétköznapo­kon sem unatkoz­tunk. Kedden meg csütörtökön fonó­ba jártunk, szom­batonként pedig a fosztőba. Akkor a lányoknak stafí­­rungként tollpár­­nát adtak és egy­másnak fosztottuk ehhez a tollat. Min­dig más helyen, közben énekeltünk, szórakoztunk. Most sem fog hiányozni a sonka és a torta, és ösz­­szejön a család is Glovickyéknál. Ügy, mint eddig minden húsvétkor. ILLÉS BERTALAN ACSEMADOK Központi Bizottsá­ga. az SZSZK Oktatásügyi Mi­nisztériuma, a Szlovákiai Üj­­ságtrók Szövetsége Központi Bizottsá­gának nemzetiségi sajtóbizottsága és a kerületi pedagógiai Intézetek ren­dezésében Kassán (Koíice). a Szak­­szervezetek Házában 1984. március 29—31-én került sor az idei XV. Ka­zinczy Nyelvművelő Napok rendezvé­nyeire. Mér hagyománnyá vált. hogy e történelmi nevezetességű városban találkoznak Idősek és fiatalok taná­rok és tanulók, olvasók és tollforga­­tók, laikusok és szakemberek, hogy meghallgassák a neves hazai és ma­gyarországi nyelvészek előadásait, elemzéseit. Illetve megszívleljék anya­nyelvűnk állandó ápolásának szüksé­gességét. A Csermely kórus rövid műsora nyitotta, meg hazat nyelvművelésünk háromnapos rendezvénysorozatát. Az első nap délelőttjén A szép magyar beszéd versenyének országos döntő jére került sor. Az alaptskolás tanú' lök kategóriájában az első helyen Hegedős Andrea, a komáromi (Ko­márno! alapiskola képviselője, a má. sodikon a felsőszél! IHorné Salihyl Molnár Zsolt, a harmadikon pedig a szenei fSenec) Hamerlik Barnabás végzett A középiskolások versenyé­ben az első dijat nem osztották ki. A két második dijat Tallási Mikiás dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és Lánczos Zoltán Ipolyság) (Baby1 gimnazista szerezte meg. Az ugyan­csak megosztott harmadik díj nyer­tesei Váradi Angéla rozsnyái IŔož flava j a Rudas Dóra kassal tanulók A legiobb szövegalkotás díját Kozsár Zsuzsanna, a kassai alapiskola diákja nyerte megérdemelten A bíráló bi­­zottsfie 'aela« szerint az alapiskolá­­sok versenys színvonalasabb volt idő­sebb társaikénál. A zsűri többször hangsúlyozta, hogy főleg a gimnáziu­mokban és szakközépiskolákban na­gyobb súlyt kell fektetni a tanulók alapos felkészítésére, illetve kiválasz­tására, A szervezők nem feledkeztek meg a Madách Könyvkiadó Jubileumáról sem. A résztvevők megtekinthették a könyvújdonságokat, amelyeket termé­szetesen meg is vásárolhattak. A ki­állításon Koncsol László, Kövesdi Já­nos és Jakab István dedikált. Ké­sőbb a szép számban megjelent kö-XV. Kazinczy-napok laüveltség terén akad még tenniva­lónk bőven. Az értelemzavaró ma­gyartalanságok. fogalom tévesztések, helyesírási hibák, tükörfordítások, az idegen szavakkal teletűzdelt tudálé­kos mondatok sokasága arra kell, hogy ösztönözzön valamennyiünket: családi és baráti körünkben, az is­kolában. egyetemen és munkahelyen legyük meg a tölünk telhetőt. Ne nézzük, hallgassuk tétlenül anyanyel­vűnk vadhajtásainak elburjánzását! Helytelen az a nézet, miszerint nyel­vünk tisztaságának megőrzése csak a sem közömbös, hogy a különböző meghívók, értesítők, felíratok milyen magyartalanul íródnak. Térjünk azonban vissza a Kazinczy­­napok pénteki műsorához, a vitát kö­vető irodalmi esthez. Először a kas­sai Szép Szó ifjúsági Színpad előadá­sában a Kalevala 51. ének című ösz­­szeéllítést tekinthettük meg. A Gá­­gyor Ildikó vezetésével eredménye­sen dolgozó fiatalok я formai esz­köztár legújabb elemeinek használa­tától sem riadnak vissza. Jelen eset­ben is az eposzból kiindulva jutot­ta Ipolynyitra helynévanyaga alapján című munkája nyerte. A harmadik díjat szintén megosztva Gágyor József A tallósi nyelvjárás es Pinke Miklós Történelem a földrajznevekben című dolgozatéért kapta. Montagh Imre főiskola) tanár elő­adásában szólt beszélmüvelésünk Idő­szerű kérdéseiről és a leggyakrabban előforduló beszédhibákról. Kár, hogy nem volt jelen több óvónő és pedagó­gus, mert a hallottakat bizonyára ered­ményesen alkalmazni tudnák oktató­­nevelő munkájukban. Zsilka Tibor a műfordítás stilisztikai vonatkozásairól tartott érdekes beszámolót, melynek keretében példák egész sorával tá­masztotta alá fejtegetéseit. Szólt töb­bek között a szépirodalom fordításai­nak lehetőségeiről, ismertette hazat fordítóink leggyakoribb magoldásait. Az előadások után élénk vita alakult ki. Jakab István kandidátus, a CSEMA­DOK KB nyelvi szakbizottságának al­elnöke zárszavában értékelte az idei Kazinczy Nyelvművelő Napokat. Meg­köszönte a társrendezőknek, előadók­nak, versenyzőknek, vltázóknak és valamennyi résztvevőnek a megjele­nését, figyelmét. Édes anyanyelvűnk tisztaságáért naponta meg kell vívnunk a harcot. Legjobb, ha mindenki a saját portá­ján kezdi. Ne feledjük, hogy a leg. hatásosab módszer: személyes pél­dánk! Közös feladatunk, sót köteles­ségünk nyelvünk tisztaságát a követ­kező nemzedékek számára is meg­őrizni. Törődjünk többet nyelvünk gondozásával, használjuk szebben, ápoljuk és óvjuk meg gyermekeink számára! BARDOS GYULA zönség Lnkác* Margit Kossuth-dfjas kiváló művész előadói estjét jutal­mazta hatalmas tapssal. Pénteken a jelenlevők három elő­adást hallgattak. Rác* Endre egye­temi tanár a magyar nyelv kialakít­ásáról, fejlődéséről és jelenlegi ál­lapotáról számolt be. Benczédy Jó­zsef egyetemi tanár a csehszlovákiai magyar sa]tó nyelvi kérdéseit ele­mezte. Berták Imre pedig a magyar és a szlovák nyelv kontrasztív ele­meinek a vizsgálati módszerét vá­zolta. Az ismert nyelvészek élő beszé­dünkből és írott szövegeinkből vett példákkal bizonyították, hogy sajnos nap mint nap vétünk anyanyelvűnk tisztasága ellen. A nyelvészeknek nem okoz különösebb gondot, hogy példákat találjanak az egyes nyel"! fonákságok bemutatására. Aki rend­szeresen olvassa napilapunkat, folyó­iratainkat. kiadványainkat s nem iitolsAsorban tankönyveinket, bizo­nyára egyetért azzal, hogy a nyelvi nyelvészek dolga. Ideje mát végre tu­datosítanunk, hogy nem az új aka­démiai rendeletek és szabályok beve­zetése a legfontosabb feladat (bár egyes vitás kérdések esetében ez is meggondolandó volna), hanem első­sorban mindennapi nyelvhasznála­tunkban kell rendet teremtenünk, a sajtó lapjairól kellene mielőbb szám­űznünk a nyelvi pongyolaságokat. Az óvónőknek, tanítóknak és tanárok­nak. újságíróknak és szerkesztőknek fokozottabb figyelmet kell szentel­niük - a szép beszéd és szabatos írás terjesztésére. A társadalmi változások eredmé­nyeként a gyakorlati életben egyre többen szólalnak fel az értekezlete­ken, vesznek részt vitákban, a bü­rokrácia nemkívánatos terjedésével pedig lépten-nyomon szaporodik az űrlapok, jelentések és kérvények szá­ma. Az emberi kapcsolatok láncola­tában egyre többen akarva-akaratla­­nul befolyásolják a beszélt és írott nyelvet. Nem lehet ezért számunkra tak el a mai kor emberének problé. máihoz. A műsorfüzetben olvastam аз alábbi mondatot: „Ügy tartjuk, a mű­­kedvelésben is csak kiforrott, éreti produkció kerülhet a közönség elé“ Bárcsak a többi műkedvelő társulat irodalmi színpad is megszívlelné eze. két a szavakat! A tisztán artikuláló nyelvünket szépen beszélő fiataléi példaként szolgálhatnak amatői együtteseink tagjainak. Az irodalmi est műsora a Fábry. klubban folytatódott. Gálán Géza szín­művész Petőfi-összeállítása több mim száz vers, levél és írástöredék alap­ján készült. Az őszinte előadásmód méltán aratott nagy sikert. Szombaton, a Kazinczy-napok záró. napján az előadásokat megelőzőer a CSEMADOK Központi Bizottsága ál. tál meghirdetett nyelvjárásgyüjtő-pá­­lyázat eredményeit Ismertették. A bí­ráló bizottság az első díjat nem osz­totta ki. A második díjat Juhász Alá. dár Ё-zéa a vágai nyelvjárásban 6> Lanstyák látván A helynevek változá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents