Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-31 / 13. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1984. március 31« ELLENTMONDÁSOS t a tápok hasznosításában Egyik korábbi számunk egye­bek között arról is hírt adott, hogy a múlt év folyamán a standard minőségű tápok ter­melése és forgalmazása szem­pontjából — a nyugat-szlová­kiai kerületben — az Érsekúj­várt (Nové Zámky) Termény­felvásárló és Ellátó Üzem ke­­verőinek a gyártmányait érté­kelték a legjobbnak. A járás mezőgazdasága viszont a kivá­lónak ítélt tápok felhasználá­sával kerületi méretben a 11. helyet foglalta el. A minőségi szempontból való. ban kifogástalan tápok forgal­mazása és hasznosítása közti nagy eltérések feltárása cél­jából a forgalmazó terményfel­vásárló üzembe látogattunk, ahol jozef Naď agrármérnök­kel, az igazgató termelési he­lyettesével ás munkatársaival folytattunk eszmecserét. Megemlítették, hogy a múlt év folyamán nem kevesebb, mint 127 ezer 923 tonna takar­mánytápot juttattak a mező­­gazdaságnak, s ebből 77 ezer 59S tonnát a sertésállomány ta­karmányozására használtak fel. Járási viszonylatban 24 gazda­ságban foglalkoztak sertéshiz­lalással, viszont a múlt évben elért 436 grammos átlagos tö­meggyarapodás semmiképpen sem öregbíti a járás jó hírne­vét. Fel kellett rá figyelni, hogy itt valami nincs rendben. A sertésenként juttatott 1,66 kiló tápadag arról győzött meg minket, hogy a járásban több sertést tartanak a tervezettnél. Dušan Waclav, a terményfel­vásárló üzem zootechnikusa megerősítette, hogy a múlt év szeptember 30. nyilvántartási adatai szerint a sertések ter­ven felüli száma meghaladta a 15 ezret. Az év végére persze a többlet 5 ezer körülire zsu­gorodott, tény viszont, hogy en­nek az állománynak is szüksé­ge volt a takarmányra, s így egyéb okok mellett ennek ro­vására írható a gyenge tömeg­gyarapodás. A tápok hasznosítása tekin­tetében persze eltérések is elő­fordultak. A hagyományokhoz hűen az érsekújvári szövetke­zetben érték el a legjobb, va­gyis az 560 grammos napi da­rabonkénti tömeggyarapodást. A bardonovói szövetkezetben viszont az 547 grammos átlag­gal szorosan az újváriak mögé sorakoztak. Tömeggyarapodás tekintetében tehát járási vi­szonylatban ezek a legjobbak. Ezzel szemben a bényi (Bí­­ňa) szövetkezetét a 299 és a Stúrovói Állami Gazdaságot a 303 grammos átlagos tömeg­gyarapodással a sereghajtó gaz­daságok között kell említe­nünk. Nem válik becsületükre a vérszegény eredmény. Az év eleji mérlegelésből úgy tűnik, hogy a járás né­hány gazdaságában nem okul­tak a múlt év fogyatékosságai­ból. Ismét több sertést tarta­nak a tervezettnél. A március elseji adatok alapján a bényi szövetkezetben például 700, a Štúrovói Állami Gazdaságban 400, a komjaticei szövetkezet­ben 600. a máúai szövetkezet­ben pedig 700 darabbal volt több sertés a tervezettnél. Já­rási méretben tehát 3600 körü­li a terven felüli állomány. A múlt év hasonló időszaká­ban a sertéstartó gazdaságok közül 11-nél 400 grammnál ke­vesebb tömeggyarapodást értek el. Az év eleji méréseknél azonban már csak két ilyen gazdaságot soroltak ebbe a cso­portba. Van tehát remény arra, hogy az év végéig javuljon a sertések tömeggyarapodása. Az eltelt két hónapban vég­zett ellenőrző mérésekből ítél­ve elmondható, hogy az átla­gos tőmeggyarapodás 470 gramm körüli, tehát 76 gram­mal jobb a tavaly ilyenkori átlagnál. Nem helyénvaló azon­ban, hogy egy-egy gazdaság­ban lényegesen több sertést tartanak, mint amennyit a terv előirányoz. A jövőben erre job­ban oda kell figyelni, mert a gazdaságok csak a tervezett létszám részére kapnak erőta­­karmányt. hízónként naponta mintegy két kilót. Amennyiben évközben nem számolnák fel a sertéstöbbletet, ez ismét leron­taná a tömeggyarapodás járási átlagát. Abban a törekvésben, hogy a járás sertéstartó gazdaságai­ban jobb hatásfokkal haszno­sítsák a juttatott tápokat, feb­ruárban felméréseket végeztek, ami alapja lehet a termény­felvásárlók és a sertéstenyész­tő gazdaságok közti szerződés­kötésnak, vagyis az átlagos tö­meggyarapodás garantálásá­nak. A bizottság megítélése sze­rint az érsekújvári, a bardoőo­­vói, az udvardi (Dvory nad Žitavou), a koltai, a ffiri (Ru­­bari) szövetkezetben és a Sző­­gyéni (Svodín) Üzemközi Nagy­hizlaldában kifogástalan ren­det találtak, ami indokolttá tet­te, hogy a gazdaságokkal szer­ződést kössenek a sertések tö­meggyarapodásának a garantá­lására, arai mindkét fél részé­re előnyös. A bizottság a továbbiak so­rán a tardoskeddi (Tvrdošov­­ce), a köbölkúti (Gbelce), a libádi (Ľubá), a kameniénái, a Dolný Ohaj-i és a muzslai (Mužla) szövetkezet sertésállo­mányánál feltárta a rendelle­nességeket s meghatározta azok kiküszöbölésének a határ­idejét. Március második felé­ben újra felmérik a szóban for­gó gazdaságok sertéstenyésze­tének a helyzetét, s ahol ki­fogástalan rendet találnak, ott lehetőség nyílik a tömeggyara­podást garantáló szerződés megkötésére. Ahol viszont a megadott határidőre sem szá­molják fel a rendellenessége­ket, még jő ideig várhatnak a további felmérésekre, s rendte­remtés esetén a kétoldali szer­ződések megkötésére, mert ma már nem a forma, hanem a gazdaságos termelés kedvéért kötik a szerződéseket, s ahol betartják az alapelveket, abból mindkét félnek többlethaszna származik. Helyénvaló, hogy a járás szakembereiből kiválasztott bi­zottság esetenként rajtaütés­­szerű ellenőrzésekkel állapítja meg, hogy a gazdaságok vagy a tápok forgalmazói betart­ják e a szerződésben vállalta­kat. Ügyelnek többek között a tervezett állomány megtartásá­ra. Nem teszik lehetővé az ál­lomány túllépését, vagyis a jut­­taottt erőtakarmányok pocsé­kolását. Ha valamely gazdaság­ban több sertést találnának a tervezettnél, ezt a szerződés idevágó pontja megszegésének minősítenék, ami végeredmény­ben a garancia előnyeinek az elvesztését jelentené. HOKSZA ISTVÁN munkát. Ügy tudom, hogy na* gyobb keresetre tettek szert. Hogy én miért maradtam mégis a szakmában? Ennek is van magyarázata. Gyerekkoromtól ezt csinálom, megszerettem, így nerp szívesen válnék meg tőle. A második ok, hogy vál­­lalatom — ha nem is dédelget — de gondoskodik az anyag­ellátásról, a jő munkakörülmé­nyekről, s hogy teljesen őszin­te legyek, semmi pénzért nem válnék meg megrendelőimtől. Tudja, a szakmát szerető em­bernek jól esik az elismerő szó. Ebből bőven jut nekem, Talán ezért döntöttem úgy, hogy nyugdíjaztatásomig a kaptafánál maradok — mondta befejezésül, nem kis meggyő­ződéssel. Mindaz amit Kaffan elvtárs elmondott, több a meggyőző­désnél. Van benne jó adag szakmaszeretet is. Ogy vélem, hogy a ragaszkodás már gyer­mekfejjel kialakult benne. E- zért hiszem, hogy a kaptafától akkor sem válik meg, ha elért a nyugdíjkorhatárt. Kívánjuk neki, hogy nagyon sokáig ja­vítgassa a betört orrú gyer­mekcipőket, az emberi lábakat védő „csukákat“, s szilárd anyagból készült munkáslábbe­liket. Kaszonyi István Fotó: Gyüre László вямпкаянннш Gazdaságosan az erőforrásokkal Évek óta napirendi program az energia- és üzemanyagtaka­rékosság. Az üzemanyagok a legértékesebb energiahordozók, ezért fontos, hogy ne használjunk-többet a kelleténél. A múlt években több Intézkedés született a fogyasztás csökkentésére. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban az üzemanya­gok hasznosítása kedvezően alakult. A biztonságos ellátás megkövetelte, hogy ésszerűen gazdálkodjanak az üzemanyag­gal. Ez természetesen nem mehetett és ma sem mehet a ter­melés rovására. A határozatok, az újítási ötletek, az ésszerű­sítő javaslatok a fajlagos üzemanyag-felhasználása több mód­szerét foglalták össze. Néhány példa közülük: Csökkentették a tehergépkocsik számát, s csak szállítá­sokra használják azokat. A munkafolyamatoknál csak a szük­séges teherbírású járműveket veszik igénybe a gazdaságok. A nagy teljesítményű erőgépeket aggregátumok vontatásánál igyekeztek kihasználni. A járművek egy részére fogyasztás­csökkentőt szereltek. Alapos karbantartással, rendszeres diag­nosztikával megelőzték illetve megszüntették a túlfogyasztást. Minden jármű önindítóját, dinamóját, illetve alternátorát és akkumulátorát üzemben tartották. Járművenként naponta el­lenőrizték és ellenőrzik a fogyasztást. Csak természetes, hogy a számítástechnikát is igénybe veszik a fogyasztás optimali­zálására. A Nitrai Számítóközpont szolgáltatását, a drienőanyi szövetkezet mellett már a többi gazdasági is igénybe veszi. Ennek az a lényege, hogy a természeti adottságoktól kezdve, a teendőkön keresztül, az erő- és a munkagépek típusaként minden adatot a számítógépbe táplálnak, amely megadja a munkafolyamatokhoz szükséges legoptimálisabb gépcsoporto­sítást, illetve aggregátumsorozatot. Az elmúlt évben 9790 tonna gázolajat használtak fel a já­rás mezőgazdasági üzemei, tehát az enegedélyezett mennyi­ségnél 165 tonnával, a tavalyelőttinél pedig 3,4 százalékkal kevesebbet. Tavaly például a Veľké Teriakovce-1, a Hrnőiar­­ské Zalužany-t, a bátkai (Bátka), a nagybalogi (Veľký Blh) és a kálošai gazdaságok lépték túl a fogyasztási normát 1— 8 százalékkal, Ojbáston (Nová Bašta) viszont 18, Lénártfalván (Lenártovce) 13, Sajógömörön (Gemer) 12, Gestetén (Hostice) 11,6 százalékos megtakarítást értek el. Ha viszont a 7. öt­éves tervidőszak három évének az adatait vesszük, akkor az Fotó: Kontár Gyula alábbi következtetéseket vonhatjuk le: A járásban tizenhat százalékkal csökkentették a gázolaj fogyasztását. A gazdasá­gok között azonban nagyok az eltérések. Az eltelt három év­ben például a lénártfalvai szövetkezet 33, az újbástl 32, a várgedei (Hodejov) és a sajógömöri 23—23 százalékkal keve­sebb gázolajat használt fel az erőgépek működtetéséhez. A kraskovoiak viszont egy, a tisoveciek három, a Hrnőiarské Zalužany-iak öt, a kálošiak pedig hat százalékos takarékos­ságot mutattak ki. Benzinből a megengedett évi mennyiségnél negyven tonnával, 1982-höz viszonyítva pedig 9 százalékkal használtak fel kevesebbet. A BENZIbfOL n. v. érdekeltté tette a gazdaságokat a fáradtolaj visszajuttatásában. Csak bizonyos mennyiségű fáradtolaj leadása után kaphatnak a következő hónapban olajat. Fűtőolajból 35,7 tonnát, földgázból pedig 75,5' ezer köbmé­tert takarítottak meg a járásban. A villamosenergíából vi­szont a tervezettnél többet használtak. A jövőben tehát tolj. tatnl ketl a nagy vlllanyfogyasztő berendezések cseréjét. A’ másodlagos hőenergia hasznosításában is nagy tartalékok mutatkoznak. Korábban már írtunk róla, hogy a napkollektorok igénybe­vételével 1983-ban a járásban megkezdik a napenergia hasz­nosítását. A mezőgazdasági üzemek eddig húsz ilyen beren­­dezést rendeltek, de egy darabot sem kaptak a forgalmazód tői. Tény viszont, hogy a gazdaságok is „fáznak“ a napsugár csapdába ejtésétől, bár bebizonyosodott, hogy a napkollekto­rok használatával sok villanyáram takarítható meg. Viszo­nyaik között azonban a napsugárzás nem egyenletes, s így a vízmelegítés más forrásokkal is megoldható. Ha a napsu­gárzás kisebb a kelleténél, a berendezés automatikusan átkap­csol villanyfogyasztásra, s ha a víz eléri a kívánt hőfokot, akkor a berendezés önműködően kikapcsol. Bár az energia ingyenes, felhasználása azonban még költséges. Mégis szük­ségszerű, hogy a jövőben kihasználják a napenergiát. A járásban 1980-tól figyelemre méltó az energia- és a fű­tőanyag-gazdálkodás. A tervszerűség volt a kedvező folyamat elindítója. Korábban nem voltak szakképzett energetikusok a gazdaságokban. Azóta sokat változott a helyzet. Műszakilag képzett dolgozók kerültek ebbe a tisztségbe, akik képesek az energiaprogram megvalósítására. A jövőben például gondosabban kell megválasztani a szál­lítás útvonalát, hogy a tervidőszak végéig — 1980-hoz képest legalább tizenhárom százalékkal csökkenjen a tonnakilométe­rek költsége. Lehetőleg minden gazdasági udvar rendelkez­zen saját gépparkkal. A nagy teljesítményű erőgépeket úgy kell elosztani, hogy a minimumra csökkenjen az üresjárat. A' járművezetők érdekeltségének a felkeltésére évente takaré­kossági versenyt kell indítani, s ezt célprémiumokkal kell ösztönözni. A szarvasmarha-istállókban a vízmelegítésnél ke­letkezett másodlagos hőenergiát is fel kell használni. A ta­­karmányszárítők csak akkor kaphatnak fűtőolajat ha az állami takarmányalapra leadták az előírt szárítmány meny­­nyiséget. A betakarítás helyes megválasztásával, s a hidegleve­gős szárítási módszer széleskörű elterjesztésével a minimumra kell csökkenteni a gabona szárításánál használt hagyomá­nyos energiát. A kukorica területének nyolcvan százalékán, 1990-ig az eddiginél gazdaságosabb betakarítási módszert érvényesíte­nek. A lénártfalvai szövetkezet ehhez már be is szerezte a szükséges gépsort. Az évtized végéig a traktorral végzett szállításokat harminc százalékra akarják csökkenteni. Az ál­lattenyésztés szakosítása terén arra törekednek, hofy a közép­szlovákiai kerület tejből, tojásból és baromfihúsból önellátó legyen. A 8. ötéves tervidőszak végéig meg kell kezdeni a biogáz termelését és felhasználását. Időszerű tehát, hogy minden erőforrást ésszerűen, gazdaságosan hasznosítsanak. KORCSMAROS LÄSZLÖ Д 2 eltelt évtized során jónéhányszor megfordul­tam Nagykaposon (Veľ­ké Kapušany) a ctpöjavítő­­műhelyben. Szinte természetes­nek tartom, hogy a műhely szolgálatait a lakosság rend­szeresen Igénybe veszi. Az utóbbi időben viszont szembe­tűnt, hogy megnőtt az érdek­lődés a lábbelijavító szolgálta­tás iránt. Az emberek gyakrab­ban és többen keresik fel, mint régen. Mi ennek az oka? Ezt ne firtassuk. Elég abból annyi, hogy a műhely „utolsó mohikánja" Kaffan Bertalan nyakig van munkával. A mun­ka jellege viszont már nem a régi. Manapság főleg a javít 6- szolgálat dominál. Éppen ez az, ami kiváltotta az érdeklő­dést. Az igazság az, hogy az emberek gondolkoznak. Ma már alig fordul elő, hogy egy­­egy lábbelit kisebb hiba miatt eldobnának. A takarékosság tehát erre a területre is kiter­jedt. Ez érthető, s így van rendjén. A fokozódó érdeklődés vitt rá, hogy ellátogassak a szóban forgó műhelybe és elbeszélges­sek Kaffan mesterrel, aki im­már harmincöt éve — közmeg­elégedésre — dolgozik a szak­mában. — Valamikor Nagykaposon csaknem harminc cipészmester dolgozott — kezdte a tájékoz­tatót Kaffan Bertalan. Végül egyedül maradtam, alig pár éve még két kollégával dolgoz­tam, de ők is elpártoltak. így egyedül maradtam a kaptafá­nál. Kaffan Bertalan a felszaba­dulás után kezdte a tanoncko­­dást. Akkor alakult meg az el­ső cipészszövetkezet, fó emlé­kei maradtak a tanoncévekről. Kiváló mesterei voltak, jó szakembert faragtak belőle. Ezt egyébként hűen igazolja a szakmában eltöltött három* és fél évtized. Népszerű cipész­­mester. Nála sokat jelent a szakma szeretete. Megrendelői értékelik, megbecsülik munká­ját. Ezt elsősorban a jó minősé­gű munkával, a rendkívüli udva­riassággal, emberséggel vívta ki. A letűnt évtizedekre emlé­kezve tovább fűzte a szót: A múltban, amikor még többen dolgoztunk a szakmá­ban, másképpen volt. Gyakran előfordult, hogy havonta 100 pár új lábbelit is készítettünk. Nem titkolom, örültem, hiszen az bizonyos tekintetben alkotó­munka volt. A jelenlegi mun­kát is megszoktam. A régi idő­ket nem sírhatom vissza. Tu­domásul veszem, hogy ma a javítószolgálatra nagyobb szük­ség van. Éppen ezért ebben igyekszem magam tökéletesíte­ni. Célom a megrendelők igé­nyeinek kielégítése. Amint jobban körülnéztem a műhelyben, megállapítottam, hogy a kisüzem fenntartója tö­rődik az egészséges és kelle­mes munkakörnyezet kialakítá­sával. Bizonyítja ezt a műhely korszerűsítése, gépesítése. A valamikori kézi munkák egy részét gépek végzik.. A regé­lőkön sorakozó kaptafákat las­san belepi az idő pora. Ritkán van rájuk szükség. A különféle szerszámok, mint például a cakkozá, a rádli, a kézistuffer, a sokféle ráncfogó, a klemák, az ampaszok,a fapipa és egye­bek már a régi időkre emlé­keztetnek, s csak a helyet fog­lalják a műhelyben. A jelen­legi munkafolyamatban a leg­minimálisabb szerszámkészlet is elegendő. Vendéglátómmal főleg a szak­mát érintő kérdésekről beszél­gettem. Szóba került a „lelé­pett" kollégák sorsa, mostani kereseti lehetőségük és a jövő. Ezekkel kapcsolatosan sem volt szőfukar. Amit elmondott, azt őszintén gondolta. — Legutóbbi két kollégám közül az egyik nemrég meg­halt. A bútorkészítő üzemben dolgozott, A másik a Vajáni fVojany] Hőerőműnél vállalt

Next

/
Thumbnails
Contents