Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-07 / 1. szám

1984. január 7. SZABAD FÖLDMŰVES A Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága a múlt héten ülésezett. Az ülés részvevői meghallgatták Nyikolaj Baj­­bakovnak. az Állami Tervbizottság el­nökének beszámolóját a Szovjetunió 1984. évi gazdasági és társadalmi fej­lesztési tervéről, valamint Vaszilij Garbuzov pénzügyminiszter jelentését az 1984. évi állami költségvetésről. Az ülés résztvevői megismerkedtek Jurij Andropov pártfőtitkár írásban előter­jesztett beszédének szövegével. A vi­tában teljes mértékben támogatták e ionos politikai dokumentum gondo­latait és megállapításait. Megalapítot­ták, hogy ezek elvi jelentőségűek, s kell, hogy a párt- és gazdasági szervek, a szovjetek, a társadalmi szervezetek és a munkaközösségek tevékenységének alapjává váljanak. A Központi Bizottság ülésén szerve­zett kérdéseket is megvitattak. Vitalij Vorotnyikovot és Mihail Szolomence­­vet, a politikai bizottság póttagjait rendes tagokká minősítették át. Vik­tor Csebrikovot, az SZKP Központi Bi­zottságának tagját, a politikai bizott­ság póttagjává, Jegor Ligacsovot, az SZKP tagját pedig a Központi Bizott­ság titkárává választották. Jurij Andropov beszédében kijelen­tette: Nagyon sajnálom, hogy időle­ges körülmények lehetetlenné tették részvételemet ezen az ülésen. Äm. ala­posan megismerkedtem a jövő évi terv alapját, kiindulópontját képező anyagokkal. Sokat gondolkodtam és szólni kívántam róluk, megszerettem volna világítani néhány elgondoláso­mat, ezért küldöttem meg a Központi Bizottság tagjainak és póttagjainak, a központi revíziós bizottság tagjainak és a központi bizottsági ülés résztve­vőinek beszédem szövegét. Országunk szempontjából létfontos­ságúak a mostani ülésen megvitatásra került kérdések. Politikai szempont­ból nagyon fontos, hogy a Jövő évi feladatok meghatározásával párhuza­mosan értékeljük a XXVI. pártkong­resszus határozatainak végrehajtását, mérlegeljük az 1982. novemberi köz­ponti bizottsági ülés óta végzett mun­ka eredmnéyeit, elemezzük a sikere­ket és a hiányosságokat, hogy a jö­vőre nézve helyes következtetéseket vonjunk le belőlük. Az idén számos olyan intézkedés végrehajtását kezdtük meg, amely a gazdálkodás tökéletesítését, a terve­zés színvonalának emelését, az álla­mi, munka- és tervfegyelem irányítá­sát célozzák. Mindez hozzájárul ah­hoz, hogy számos területen viszony­lag rövid időn belül sikerült javulást elérnünk, fokozódott a dolgozók kéz-ÜLÉSEZETT AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A szovjet népgazdaság fejlesztésének új fejadatai deményezése és a káderek felelős­ségtudata, erősödött az a hitük, hogy önerőre támaszkodva és a dolgozó tö­megek alkotó aktivitásának fokozásá­val újabb sikereket érhetnek el. A kitűzött irányvonal a kommunisták és minden dolgozó teljes egyetértésére és támogatására talált. Az emberek nagyobb munkaedvvel kezdtek dolgoz­ni, meggyorsult a gazdasági fejlődés üteme, némileg javultak a minőségi mutatók is. A népgazdaságban általá­ban a jobb irányban történt változás tanúi vagyunk. Mindez igazolja a ki­tűzött irányvonal helyességét, a gaz­dasági élet fejlesztésében és a jelen­legi nehézségek leküzdése végett ki­tűzött feladatok teljesíthetőségét és megalapozottságát. Ez azonban _ csak a kezdet. A legfontosabb feladat most az elért növekedési ütem megtartása, az általános pozitív munkakedv tar­tósítása és a pozitív folyamatok még aktívabb kihasználása. Az 1984. évi tervben foglalt felada­tok elemzése azt mutatja, hogy az abban meghatározott ütemek és ará­nyok lényegében összhangban vannak ezekkel a feladatokkal és erősítik az idei pozitív tendenciákat. A terv az eddiginél sokkal erőteljesebben céloz­za a termelés hatékonyságának a nö­velését. A terv magába foglal minden olyan intézkedést, amely az ország védelmi képességének megfelelő szin­ten tartását szolgálja. A tervjavaslat tehát megfelel a párt politikai és gaz­dasági stratégiájának és gondolom, hogy ezért az ülésen jóváhagyható. Azt követően, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén a ter­vet jóváhagyták, az minden gazdasági ágazat, a vállalatok, gazdasági tömö­rülések és szervezetek gazdasági te­vékenységének alaptörvénye lesz, hangoztatta Jurij Andropov._ Az imperialista körök agresszív po­litikája következtében rendkívül ki­éleződött nemzetközi helyzetben az állami terv következetes teljesítése nemcsak kötelezettség, hanem min­den szovjet ember, minden munka­kollektíva, minden párt- és társadal­mi szervezet hazafias kötelessége is. Rendkívül fontos, hogy az új év első napjaitól jól rajtoljunk, és a ránk váró nehézségekre való tekintettel, a munka hatékonyságának fokozására töreked­jünk. Szükséges, hogy figyelmünket a legégetőbb kérdésekre összpontosít-Választásokra készülnek , Az SZKP Közpnnti Bizottsága hatá­­zatot hozott arról, milyen feladatok hárulnak a pártszervezetekre a Szov­jetunióban 1984. március 4-re kitű­zött legfelsőbb tanácsi választások előkészítésében. A határozat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió legmagasabb államhatal­mi szervének új összetételében törté­nő megválasztása kiemelkedő fontos­ságú társadalmi és politikai jelentő­ségű esemény a szovjet állam életé­ben, s nagy hatással van a szocia­lista demokrácia továbbfejlesztésére, az ország valamennyi szovjetjének te­vékenységére. Az SZKP KB határozata felhívja a figyelmet arra is, hogy a választások előkészítésére olyan időszakban ke­rül sor, amikor az USA hibájából sú­lyosan kiéleződött a nemzetközi hely­zet. Ilyen körülmények között az SZKP és a szovjet állam a testvéri PENTAGONI ROBBANÓFEJEK szocialista országokkal együtt kitar­tóan küzd a béke megőrzéséért, a nukleáris katasztrófa veszélyének el­hárításáért. A választási kampány sa­rán nagy figyelmet kell fordítani ar­ra, hogy a szovjet emberek továbbra is szorosan tömörüljenek a kommu­nista párt körül, szilárduljon elhatá­rozásuk, hogy megvédik a békét, és minden erejüket az ország gazdasági és védelmi ereje növelésének szente­lik. A határozat szerint gondoskodni kell arról, hogy a megválasztásra ja­vasolt jelöltek között többségben le­gyenek a munkások és a kolhozpa­rasztok. A Legfelsőbb Tanácsban meg­felelő képviselethez kell jutniuk más társadalmi csoportok és szakmák képviselőinek, a nőknek, a fiatalok­nak, a veteránoknak, a középszintű műszaki értelmiségnek, a szolgálta­tásban dolgozóknak. suk, mint amilyen például az úgyne­vezett szűk keresztmetszetek problé­mája, mert ennek megoldásától függ valójában az egész mű sikere, dombo­rította ki Jurij Andropov, majd foly­tatta: alapvető követelmény a pontos szervezés minden munkaterületen, s ez a központi szervekre éppen úgy érvényes, mint az egyes helyi szer­vekre is. Nyilvánvaló, hogy már az elsó szakaszban minden ágazatban, minden kollektívában tisztázni kell. hogy milyen eszközökkel és módsze­rekkel teljesíthetők az igényes fel­adatok, az alapanyagokkal és nyers­anyagokkal való takarékos gazdálko­dás, az energiatakarékosság, a mun­katermelékenység növelése és a fo­gyasztási cikkek gyártásának növelé­se. A párt szemszögéből nézve csakis így lehet megfogalmazni a feladatot: feltét'enül biztosítani kell a tervek teljesítését, ugyanakkor minden lehe­tőséget ki kell használni a terv túl­teljesítésére. Mint Lenin mondotta, a terv előkészítése után az a legfonto­sabb, hogy tudni kell a tömegeket versenyre és kezdeményezésre ösztö­nözni, hogy azonnal munkához lássa­nak. A pártfőtitkár figyelmeztetett, hogy az utébbí időben számos dokumentu­mot hagytak jóvá a dolgozók kezde­ményezésének kibontakoztatása vé­gett. Ezek közé sorolható a munka­­közösségekről szőlő törvény, a fegye­lem szilárdítását célzó határozat, a brigádrendszerű munkaszervezés to­vábbfejlesztését célzó intézkedés stb. Aszerint kell megítélni a gazdasági vezetők és a társadalmi szervezetek tömegraozgésitő képességét jö mun­­kaeredmények elérésére, hogy a vál­latok és trösztök miként hajtják vég­re ezeket a párthatározatokat. Az SZKP Politikai Bizottsága a tervjavas­lat megvitatása során támogatta azt a indítványt, hogy a párt- és szakszer­vezetek és a munkaközösségek kap­janak konkrét feladatokat, például a munkatermelékenységnek a tervben megszabottnál, mondjuk egy százalék­kal nagyobb növelését, ugyanakkor a termelési költségeknek az előirány­­zettnál félszázalékkal nagyobb mérté­kű csökkentését. Ezt a tervhez csatolt pótfeladatnak kell tekinteni. Fel kellene támasztanunk a mű­szakszám növelését és a tervezett ter­melési költségek elérését célzó moz­galmat. Természetesen mindezt új szervezési és műszaki alapon kell megtenni. Bizonyára nem szükséges különösebben alátámasztani, hogy ez­zel a módszerrel lehetővé válik a ter­melés lényeges növelése és a terme­lési költségek csökkentése. A minisz­tériumoknak, reszortoknak a terve­zőszerveknek alaposan el kell gon­dolkodniuk azon, hogyan valósíthat­nák meg az ezzel összefüggő intézke­déseket. Ojabb kérdés. A fegyelem szilárdítását célzó intézkedések rend­szerében nagyon fontos az SZKP Köz­ponti Bizottságának és a Miniszter­­tanácsnak határozata a termékek szállítását szabályozó szerződések tel­jesítéséről. Ez az intézkedés kissé ja­vított a népgazdaságban tapasztalható helyzeten. A tények azonban bizonyít­ják. hogy ez a lényeges probléma még nem oldódott meg mélyrehatóan. A szerződések és megrendelések tel­jesítésével összefüggésben nőttek a gazdasági vezetőkkel szembeni köve­telmények. mégis mindmáig vannak olyan „hátsó ajtók“, amelyeken ke­resztül lehetővé válik prémiumok ki­fizetése olyan esetekben is. amikor nem teljesítették hiánytalanul a szál­lítási feladatokat. A tervező szervek meghonosítottak egy sajátos kifeje­zést — a „terv teljesítésétől való át­meneti elmaradást“ is. Igaz ugyan, hogy az utasítás tartalmazza azt a fenntartást, hogy a fegyelmezetlen­ségnek ez a mutatója — mert másnak nem nevezhető — egy-két százalék között mozoghat és csak rendkívüli esetben érheti el a három százalékot. Ha azonban elvileg már engedélye­zett volt a szerződés megszegése, ak­kor egyes vezetők teljes mértékben éltek is ezzel a joggal. Több gépipari minisztérium például az idén érvé­nyesítette a szerződéses kötelezettsé­gek nem teljesítésének maximális ha­tárát, például-a vállalatoknak csak­nem a felénél. A következő kérdés is nagy figyel­met érdemel. Tervezőszerveink, mi­nisztériumaink, reszortjaink minded­dig nem találtak megfelelő megoldást arra. hogy teljes mértékben nagyfokú hatékonysággal használjuk ki orszá­gunk jelenlegi termelési és tudomá­nyos-műszaki potenciálját. A beszámoló további részében rá­mutatott. hogy a termelőerűk fejlődé­sének jelenlegi mértéke ás üteme megköveteli, hogy változtassunk a környezetvédelemhez és a természeti források ésszerű felhasználásához va­ló hozzáállásunkon. Ez a feladat nagy gazdasági és szociális jelentőségű. Lényegében az emberek egészségéről, országunk ásványkincsei takarékos, gazdaságos kihasználásáról van szó. Ez a jövő kérdése is. hiszen megol­dásától függ, milyen körülmények kö­zött fognak élni a következő nemze­dékek, mondotta Jurij Andropov és kidomborította: gazdasági törekvé­seink gyújtópontjában végső soron a nép életszfnvonalának az emelése áll. Ez terveink fő szociális és politikai célja. A termelés növekedésének eredményeit akkor tudjuk kelőképpen értékelni, ha azok megmutatkoznak a nép életszínvonalának javulásában. Ebben az irányban nagy erőfeszíté­seket teszünk. A lakosság reáljöve­delme állandóan gyarapszik, széles körű lakásépítkezés folyik, kulturális intézmények létesülnek, sikeresen fej­lődik az iskola- és egészségügy. Egy­re gazdagabb a kulturális élet. Jövőre a tervben az életszínvonal további emelésével számolunk. Továbbra ' i* nagy figyelmet követel az élelmiszer­­program teljesítése. Az idén fogana­tosított intézkedések lehetővé tették, hogy kissé javítsuk a lakosság élelmi­szerellátását. Az utóbbi időben első ízben történt előrelépés az állatte­nyésztésben. növekedett a tej-, a hűs- és a tojásfelvásárlás, megszilárdult a takarmányalap. Ennek alapján azzal számolunk, hogy jövőre tovább javul a helyzet. Ennek alapfeltétele azonban, hogy a szövetségi köztársaságok pártszer­vei és tanácsai, valamint a helyi párt­ós gazdasági szervek, illetve a taná­csok, s nem utolsósorban mezőgazda­sági dolgozók biztosítsák az állatál­lomány sikeres áttelelését és a tava­szi vetést, egyszóval újabb lépést te­gyenek a mezőgazdasági hozamok és farmok termelésének növelésére. A halaszthatatlan feladatok egyike továbbra is a piac iparcikkekkel való jobb ellátása. Az utóbbi időben foko­zódtak a lakosságnak az iparcikkek választékával és minőségével szem­ben támasztott igényei. Az ipar azon­ban csak rendkívül lassan tér át kor­szerű közszükségleti cikkek gyártásá­ra — jegyezte meg jurij Andropov A beszámoló a továbbiakban megál­lapítja: mint ismeretes, az SZKP Po­litikai Bizottsága szükségesnek tartja az 1986—1990. évi ötéves terv, vala­mint a Szovjetunió gazdasági és szo­ciális fejlesztése hosszútávú irányel­veinek részeként egy olyan komplex program kidolgozását is, amely fel­ölelné a közszükségleti cikkek és a lakosság szempontjából fontos szol­gáltatások rendszerének fejlesztési távlatait is. A megoldással magától értetődően nem lehet várni addig, amig ez a program elkészül, hanem a szó szoros értelmében azonnal, lépés­ről lépésre hozzá kell látni e sürgető probléma megoldásához, figyelmezte­tett Jurij Andropov, majd megjegyez­te: az egyes termékek iránti kereslet hiányos kielégítése negatív jelensége­ket idéz elő, ezzel jár többek között a spekuláció is. Természetesen ezen­túl is határozottan szembe kell száll­ni ezzel a káros jelenséggel, éspedig az állam rendelkezésére álló vala­mennyi eszközzel. A legfontosabb azonban a termelés növelése, a ter­mékek minőségének javítása, a szol­gáltatások övezetének fejlesztése, az áruhiány és egyéb hiányosságok fel­számolása. A Központi Bizottság Jurij Andro­pov beszámolójával kapcsolatban ha­tározatot fogadott el. Az ülés megál­lapította, hogy a szovjet emberek ál­dozatos munkájának eredményekép­pen, a XXVI. pártkongresszus határo­zatait megvalósítva a szovjetország tántoríthatatianul halad a gazdasági és a szocilis fejlődés útján. Felgyor­sult a gazdasági szervezés, valamivel javultak a minőségi mutatók, növeke­dett az ipari és a mezőgazdasági ter­melés, s a vasúti szállításban Is javu­lás tapasztalható. Növekedett a lakos­ság reáljövedelme. A népgazdaság számos területén azonban még van­nak szűk keresztmetszetek, lényeges fogyatékosságok, amelyeknek felszá­molásában még^nagy munka vár ránk. Az SZKP Központi Bizottsága fel­hívta a munkásokat, a kolhozparasz­­tokat, a mérnököket, a műszaki dol­gozókat. az értelmiségieket ,a szov­jetország valamennyi dolgozóját, hogy széleskörű szocialista versenyt bonta­koztassanak ki az 1984. évi terv és az egész ötéves terv feladatainak teljesí­téséért és túlteljesítéséért, kimagasló munkafeladatok eléréséért. A jelenle­gi nemzetközi helyzetben, amely az Imperialista körök hibájából gyorsan éleződött, a tervfeladatok hiánytalan teljesítése, a lelkiismeretes és magas termelékenységi munka minden dol­gozó közösségnek, minden szovjet embernek hazafias kötelessége is. ■ве4аншмшпм«ааянмм Kukrtnylkszl rajza Az ünnepek előtti utolsó héten Ja­pánban választásokat tartottak. A ja­pán politikai élet az előzményekből ítélve bizonyos útkereszteződéshez ért, hiszen a heves földrengésekről ismert szigetországot az utóbbi évek­ben politikai földrengések is érték. Éspedig nem akármilyenek. A kor­mányzó Liberális Demokrata Pártnak majdnem a bukását okozta egykori vezetőjének, Tanaka miniszterelnök­nek panamabotránya, megvesztegetési ügye. Az eset nemcsak az ismert poli­tikus tekintélyét ásta alá, hanem ma­gának a kormányzó pártnak is súlyos nehézségeket okozott. Ezért a közvé­lemény s még a diplomácia megfigye­lők sem várták, hogy a konzervatív irányzatú Liberális Demokrata Párt esetleg abszolút többséget szerezhet a választásokon. Meglepően hatott, hogy a választások során egyes körzetek­ben Tanaka ismét mandátumot szer­zett, tehát párthívekkel és követőkkel dicsekedhetett. Mindez joggal váltotta ki a jelenlegi kormány ellenzékének felháborodását. Az ellenzéki erők bá­zisát alkotó Japán Szocialista Párt a választásokat követően, melyekből te­kintélyes szavazatok elvesztésével ke­rült ki Nakaszone Jaszuhíro kormány­fő, a Liberális Demokrata Párt elnöke javasolta a pártvezérnek, hogy jelöl­jenek közös kormányfőt. Az ellenzéki pártok állására jellemző volt, hogy továbbra is követelik Tanaka távozá­sát a politikai életből, s ezt az alsó­házban ilyen szellemű határozat meg­­szavaztatásával kívánták elérni. Saj­nos, az ellenzéki pártok között nem volt meg az egység, s főként abban különböznek lényegesen a szocialista párttól, hogy az kitart előző állásfog-Tokióban változatlan a helyzet lalása mellett, mely szerint az úgyne­vezett önvédelmi erők létrehozása Ja­pánban alkotmányellenes valami, no­ha fenntartásukra egyelőre szükség van. A japán reakció ugyanis az ön­védelmi erők létrehozásának ürügyén kísérletezik azzal, hogy a legszélsősé­gesebb reakciós erőknek és ezek washingtoni pártfogóinak megfele­lően a'békeszerződésben rögzített ti­lalom ellenére japán Ismét hadsere­get állítson és tartson. Ez pedig a je­lenlegi ázsiai és világhelyzetben nagy veszélyeket rejtegetne magában, mert élesztgetné Tokió étvágyát és reális lehetőséget adna Japán nagyhatalmi ambícióinak érvényesítésére. Az újjá­választott japán parlament rendkívüli ülésszakán Nakaszone miniszterelnök, korábbi kijelentésével szemben, hogy nem kívánja jelöltetni magát a kor­mányfői posztra, mégis megőrizte tisztségét, amit egyes független kép­viselők megnyerésével ért el. A kor­mányfő az ülést követően bejelentet­te. hogy az új kormány kinevezése után sem változtat bel- és külpoliti­káján, amit az Is jellemez, hogy Abe külügyminisztert meghagyta hivatalá­ban. Sőt, Abe Slntaro külügyminiszter januárban Washingtonba látogat, hogy a két ország távol-keleti biztonsági politikájáról tárgyaljon. A Fehér Ház a napokban több alkalommal aggódá­sát fejezte ki a japán—amerikai szö­vetség sorsa miatt és kétkedéssel nyt* latkozott a Japán kereskedelmi ígére­tek jövőjéről. Jellemző még, hogy Ja­pán és Kína nemrégen kormányszintű tárgyalásokat folytatott azzal kapcso­latban, hogyan kapcsolódhatna be Japán a kínai erőműépítési program­ba. A japán kormánypárt a nemrégen tartott választásokon, amelyeken a második világháború óta a legalacso­nyabb volt a részvétel, 36 mandátu­mot vesztett. Az esemény nagy hatal­mi harcot indított el a Liberális De­mokrata Pártban, s a megfigyelők to­vább kutatják annak okát, hogy Na­kaszone pozíciója nagyon megrendült, ugyanakkor a korrupt Tanakát vi­szonylag nagy többséggel képviselővé választották. L. L,

Next

/
Thumbnails
Contents