Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-31 / 13. szám
I 1984. március 31 SZABAD FÖLDMŰVES 3 KOMMUNISTA, POLITIKUS, BÉKEHARCOS A LEMP megtartotta országos konferenciáját Rokonszenves egyénisége, mély intelligenciáról tanúskodó jellegzetes indiai arcéle gyakran feltűnik a képernyőkön, valahányszor a televízió békemozgalmi tárgyalásokról, megmozdulásokról számol be. ROMESH CHANDRA * Békevilágtanács elnöke március ŰO-án ünnepli 60. születésnapját. A pakisztáni Lailpore-ban született és a labore-i egyetemen kezdte meg, majd az angliai cambridge-i egyetemen folytatta tanulmányait. Már kora fiatalságában bekapcsolódott a haladó diákmozgalomba — a lahore-i egyetem diákszövetségének elnöke, Angliában pedig a cambridge-i egyetemen tanuló indiai diákok szövetségének elnöke volt. 1939-ben tanulmányainak befejezése után hazatért Indiába, de nem pihenni. Azonnal bekapcsolódott a brit gyarmaturalom ellen küzdő ellenállási mozgalomba. 1939-ben belépett az Indiai Kommunista Pártba, s mint kommunistát a nemzeti felszabadító harcban kifejtett tevé-Ä nemzetközi javítóipari szolgálat felbecsülhetetlen segítséget jelent a KGST tagországaiban működő vegyipari vállalatoknak és kombinátoknak. Hozzájárul e művek költséges berendezéseinek folyamatos üzemeltetéséhez és teljes kihasználásához, a berendezések szükségszerű leállításának legnagyobb fokú lerövidítéséhez. 'A nemzetközi javító szolgálatban működő brigádokat a KGST hat országából, köztük hazánkból kiválasztott magas képesítésű bevált szakemberek alkotják. akik rátermetten, gyors szolgálatukkal lehetővé teszik a vegyipari vállalatoknak, hogy kenységéért 1941-ben bebörtönöztek. A következő évben az Indiai Országos Diákszövetség főtitkárává választották. Később 1942-ben és 1943-ban a párt központi lapjainak — a People’s World-nek és a People’s Age-nak — szerkesztőségében működött. 1941 és 1948 között ismét rabkenyéren élt, majd 1948-tól kisebb megszakításokkal illegalitásba vonult és ott tevékenykedett. 1951-től ugyancsak kisebb megszakításokkal az Indiai Kommunista Párt országos tanácsának tagjaként működött; majd 195B-ig az Országos Tanács Központi Végrehajtó Bi. zottsága tagjának tisztségét töltötte be. További működésének fő fóruma a Béke-Világtanács lett, melybe 1953-ban választották. 1963-tól az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsa Központi Titkárságának tagjaként működött, majd 1966 júniusában megválasztották a BVT főtitkárának. 1977 januárjától a békeerők nemzetközi összekötő fórumának elnöke, 1977. májusáésszerűen és hatékonyan használják ki az állóalapokat. Mindenekelőtt fontos az olajfeldolgozó berendezések működése. Főjavításaik az említett nemzetközi együttműködés folytán állandóan rövidülnek. A brigádok rendszeresen részt vesznek például az NDK-ban a böhleni oleflnkomplexum javításában. 1982-ben itt mintegy három héten át hetven szakember dolgozott Csehszlovákiából, Kubából és Magyarországról. A berendezés üzemen kívül helyezését négy nappal sikerült lerövidíteniük. Tavaly júniusban ugyanennek a komplexumnak a főjavításában 50 ban pedig a BVT elnöke lett. Romesh Chandra az elnyomott és üldözött népek nagy pártfogója és ügyének felkarolója. így 19811 februárja óta a Palesztinái arab néppel ápolt szolidaritás nemzetközi bízott, ságának elnöke. Több tanulmány és tudományos mű szerzője, így foglalkozott a kasmíri kérdéssel, továbbá kifejtette a P a n c s a S i 1 á n a k, azaz a békés egymás mellett élés öt elvének alapgondolatait. Romesh Chandra fáradhatatlan békemozgalrai tevékenységéért több kitüntetésben részesült, így a BVT 1964-ben Frederic Joliot-Curie aranyéremmel tüntette ki, 1967-ben pedig elnyerte a nemzetközi Lenin-békedíjat. A Szovjetunió 1974-ben és 1979-ben Leninrenddel ismerte el a lelkes kommunista és békeharcos fáradhatatlan buzgólkodását. Romesh Chandra magas vietnami, csehszlovák, kubai és egyéb kitüntetésben is részesült. Kitartó munkálkodásához a világbéke érdekében sok sikert, egészséget és kitartást kívánnak a népek jövőjének és boldogságának hívei.-incsehszlovákiai és magyarországi szakember vett részt. A Leuna-Werke vegyikombinát olefínberendezését is bulgáriai és csehszlovákiai dolgozók brigádja javította ki, viszont az NDK szakemberei a bulgáriai burgaszi vegyikombinát és a hazánkbeli litvínovi vegyiművek különleges javításaiban vettek részt. Amióta 1976-ban ezt a nemzetközi javítóipari szolgálatot bevezették, a részt vevő országok több mint 47 ezer munkanapot dolgoztak le, s ezt a szolgálatot tavaly további nagy vegyipari berendezésekre terjesztették ki. (RP) Varsóban lezajlott a Lengyel Egyesült Munkáspárt országos értekezlete. A háromnapos pártkonferencián a LEMP 1981. évi rendkívüli kongresszusának küldöttei megvitatták és elfogadták a „Miért harcolunk, mire törekszünk“ című nyilatkozatot, amely a párt rövid távú programja lesz. Megszavazták a következő, X. kongreszszus által kidolgozandó hosszú távú pártprogram téziseit, meghallgatták a párt vezető szerveinek és a kormánynak a beszámolóját az eddig végzett tevékenységről, vagyis értékelték, hogyan valósulnak meg a IX. pártkongresszus határozatai. A pártértekezlet elé került beszámoló értékeli a IX. kongresszus eredményeit. A kongresszus visszafordította a pártot a marxizmus—leninizmus ideológiai forrásaihoz, megfogalmazta a szucialista megújulás társadalmi és gazdasági reformprogramját, elindította a szocialista megújulást támogató erőkkel való megegyezés és a politikai ellenséggel való harc politikáját. A dokumentum rámutat, hogy a kongresszus politikai vonalát hevesen támadták a szocialistaellenes erők. E támadásokhoz kedvező feltételt teremtett a bizalmatlansági válság, amely a párttal szemben a hetvenes években elkövetett hibák miatt kialakult. „Így a szükségállapot bevezetése jelentősen meggyengült, Ideológiailag és politikailag elbizonytalanodott, eredményes tevékenységre képtelen állapotban találta a pártot.“ r . A dokumentum megállapítja, hogy a kongresszus óta a LEMP újjászületett, helyreállt politikai és szervezeti egysége, a demokratikus centralizmus és a pártélet demokratizmusának alapján. A beszámoló szerint a párt taglétszáma az előző kongreszszus őta 3 millió 150 ezerről 2 millió 186 ezerre csökkent, de a LEMP ideológiailag megerősödött. sőt az utóbbi időben megkezdődött a taglétszám stabilizálódása is. A beszámoló külön fejezetet szentel az ifjúság aktivizálására, szocialista tudatformálására tett erőfeszítések ismertetésének. A gazdasággal foglalkozó rész megállapítja, hogy helyes volt a gazdaságirányítási rendszer reformjának megkezdése, s leszögezi, hogy a reformot következetesen folytatni fogják. A nehéz gazdasági helyzetben is nagy figyelmet fordítanak a gazdaságilag leggyengébb helyzetben levő társadalmi rétegek szociális helyzetére — ezt részletezi a szociálpolitikai fejezet, amely kiemeli, hogy az egészségügyi beruházások közül egyet sem függesztettek fel. A mezőgazdaságban megkezdődött a javulás, de még nem minden téren kielégítő a fejlődés, állapítja meg a beszámoló, utólag leszögezve, hogy a mezőgazdaság minden szektorának egyenlő joga van a fejlődéshez. A beszámoló a lengyel külpolitikát értékelve, megállapítja, hogy erősödött Lengyelország pozíciója a szocialista országok közösségében, bővültek kapcsolatai a fejlődő országokkal. A LEMP kiemelt feladatként kezelte az SZKP-val és a szocialista országok többi pártjaival való kapcsolatok fejlesztését — állapítja meg a beszámoló. A küldöttek határozatot fogadtak el a IX., rendkívüli pártkongresszus határozatainak végrehajtásával foglalkozó országos konferenciáról, g ebben jóváhagyják a LEMP Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának az előző időszakban kifejtett tevékenységét. A határozat a legnagyobb elismerését fejezi ki a LEMP valamennyi tagjának és a szövetséges pártoknak, a néphadsereg és a rendfenntartó егб$ tagjainak, és személyesen Woj* ciech faruzelskinek hozzájárul lésükért és a válság leküzdésében tanúsított felelősségtudatukért. A dokumentum háláját fejezi ki a tesitvérpártoknak, főként a Szovjetunió Kommunista Pártjának a lengyelországi nehézségek megértéséért és a megoldásukhoz nyújtott segítségükért. Hangsúlyozza, hogy a szocialista országok közötti sokoldalú együttrriűködés elmélyítése és a szocialista közösség erejének és egységének megszilárdítása — a LEMP és a lengyel állam politikájának tartós alapja. A konferencia résztvevői fel. hívást fogadtak el a béke védelmében. Ebben elítélték az Egyesült Államok és a NATO. tagországok szembenállás! politikáját, kifejezik a LEMP és a lengyel nép elhatározását, hogy a többi szocialista országgal együtt a béke eszméit, a Lengyel Népköztársaság, a világ valamennyi állama és népe biztonságét fogják szolgálni. Jóváhagyták azt az üzene. tét, melyet valamennyi kommunista és munkáspárthoz intéznek, ' ebben kidomborítják a LEMP internacionalista szövetségét a lenini SZKP-vel, a szocialista országok testvérpártjaival és az egész nemzetközi munkásmozgalommal. A küldöttek megvitatták és jóváhagyták továbbá a LEMP. nek a soron következő tanácsi választásokkal kapcsolatos feladatait, valamint a LEMP küldöttei, végrehajtó és ellenőrző szervei megválasztásának rend. szerét. Wojciech Jaruzelski, a LEMP Központi Bizottságának első titkára záróbeszédében kiemelte, ho.gy a konferencia eszmei és programjellegü hozzájárulást eredményezett. Eredményei igazolták a párt hűségét а IX, kongresszus eszméihez és megerősítették határozatainak helyességét. Brigádok hat tagországból дат тш&юяеяявя KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR A svájci Lausanne-ban befejeződött a libanoni nemzeti megbékélési konferencia elnevezésű tárgyalássorozat 2. része, mely a békét hivatott megteremteni az ősi, sajátos jellegű és kultúrájú arab országban. Libanon tragédiája a közel-keleti válság szerves része. Az Egyesült Államok védnökségét és támogatását élvező Izrael állam agresszív célokat tápláló cionista vezetésével, a palesztin állam megteremtésére vonatkozó számos ENSZ-határozat meghiúsítására tett agreszszlv lépéseivel fokozatosan kiélezte a térség helyzetét. Izrael területhódító politikájának folytatása során a palesztin arab menekülteket és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetőségét és fegyvereseit befogadó Libanon lett a következő áldozat, azoknak az arab államoknak a sorában, amelyektől Tel Aviv terjeszkedő politikája ősi területeket rabolt el, hogy ezeken a cionizmus szellemében gyarmatosítsanak. Libanon drámáját még az is fokozta, hogy nem homogén arab állam, erős különbségek mutatkoznak évszázadok kulturális és szellemi hatásában. Libanonban a hatalmat gyakorló és gazdasági életet is kézben tartó uralkodó réteg a keresztény burzsoázia képviselőiből áll. Még a keresztes lovagok kora óta úgy alakult a helyzet Libanonban, hogy vezető pozíciókba kerültek a keresztény maronlta vallást követő gazdag rétegek képviselői, és övéké volt a döntő sző a politikai és gazdasági életben is. Ebből Is világosan következtethetünk arra, hogy a burzsoáziának ezek a vagyonos képviselői korántsem a „nemzet“ érdekeit képviselik általános jelszavaikkal, hanem nagyon jől megférnek, önző érdekekből együttműködnek az ország függetleftségét, szabad állami létét veszélyeztető izraeli hódítókkal. A libanoni dráma voltaképpen a nemzetközi osztályharc színterének egyik részlegén lejátszódó csaták sokasága. Libanont különösen a múltban az útikalauzok nagyon gyakran Kelet Svájcaként emlegették. Az utalás részben volt helyes, valóban rengeteg bank, köztük sok magánbank csábította a pénzüket elhelyezni akaró nyugati tőkéseket, és Libanon természeti adottságai is, bár látszatra békés oázissá tették az országot. A látszat-csillogás, a hamis fény mögött azonban a dolgozók önző kizsákmányolásának durva valósága húzódott meg, s ezt a tényt méginkább fokozták a közel-keleti válsággal összefüggő hadicselekmények. Izrael az utóbbi években felvonulási terepének tartotta Libanont, bármikor jogot formált arra, hogy rajtaüssön a befogadott palesztinai menekültek táborain. Gondoljunk csak vissza a Sabra és Satilla táborokban két évvel ezelőtt elkövetett szörnyű mészárlásra. Igaz, a formálisan felelősségre vont Izraeli vezetők bizonygatták, hogy a véres tömeggyilkosságokat keresztény fegyveresek, elsősorban a falangista párt emberei követték el tobzódásukban, ám az „ajtót“ a táborokba a megszálló izraeli csapatok parancsnoksága nyitotta meg előttük, így izraeli szándékokat valósítottak meg. A történelem igazolta, hogy konjunkturális megalkuvásokkal, az igazi nemzeti érdekek elárulásával és kiszolgáltatásával egyetlen létfontosságú kérdés sem oldható meg. Ezért fontos, hogy a Libanonban a politikai, katonai és gazdasági hatalmat képviselő csoportok vezetői összeüljenek és őszintén keressenek valamilyen „modus vivendi-t“, valamilyen együttélési módot a népesség tarkaságában. Libanonban ugyanis, mint már fejtegettük, a burzsoázia egyes képviselőiből kialakult érdekcsoportok, helybeli klánok kerekedtek felül, mint amilyen a Gemajelek, Frangiék, Chamounok stb. klánja. Ezért volt fontos, hogy az említett érdekcsoportok beleegyeztek részvételükbe a novemberben félbeszakadt nemzeti Lesz-e béke az olajiák alatt? megbékélési konferencia március 12-1 folytatásában, önmagában is félsikert jelent annak felismerése, hogy a helyzet rendezése végett Libanonban elsősorban tartós fegyverszünetet kell elérni, ez az alapja minden további rendezésnek. Az értekezlet első hetében Lausanne-ban született is ilyen tűzszüneti megállapodás, mely a várakozáshoz képest hosszan tartotta magát, ám a libanoni állapotokra is kihatott a Lausanne-! tárgyalásokat zavaró légkör. Az, hogy Izrael kereken kijelentette. ragaszkodik libanoni katonai jelenlétéhez, megvan a módja és eszköze arra, hogy ügynökei révén Lausanne-ban is befolyásolja a tárgyalások alakulását, és az értekezlet esetleges határozatával akkor sem fog egyetérteni, ha Gemajel A Süddeutsch« Zeitung rajza elnök és a különféle színű ellenzéket képviselő csoportok vezetői ezt elfogadják. így következett be, hogy a Lausanne-ban már elfogadásra váró, biztosra vett egyezménytervezettel kapcsolatos tárgyalások elakadtak, s ez úgy hatott ki a libanoni hagyományos frontszakaszokra, hogy újból megszólaltak az ágyúk Bejrút körül. Az ingatag libanoni tűzszünet felborulása negatívan befolyásolhatja a további megbékélési tárgyalásokat. Azok, akik a konferencián „rosszul súgtak“, azaz az Izraelt pártfogoló Egyesült Államok érdekében tevékenykedtek, nagyon rossz lóra tettek. Hiszen Washington — bár az év folyamán szám. talanszor zavaró lépéseket tett a békés libanoni kibontakozás megakadályozására — felsült, mert nem sikerült elejét vennie annak,, hogy Lausanne-ban találkozzanak az érdekelt felek. Az USA Reagan elnök fogadkozásai ellenére is kénytelen volt szégyenszemre kivonulni a libanoni többhatalmt felügyelő erőből, és kénytelen volt tudomásul venni, hogy Gemajel elnök a közelmúltban felbontotta a tavaly májusban Washington által Libanonra oktrojált libanoni—izraeli hátrányos szerződést. Valójában ezzel nyílt szabaddá a Lausanneba vezető út. Washingtonnak azt is tudomásul kellett vennie, hogy a 80-as években mér nem sikerült céljainak elérésére szolgáló eszközül felhasználnia a nemzetközi szervezeteket, elsősorban ez ENSZ-t, amit úgy akart elérni, hogy m3ga által „cenzúrázott határozati javaslat“ értelmében ENSZ-csapatokat kívánt kiküldeni Libanon térségébe, ám az eredeti javaslatból hiányzott az olyan megkötés, hogy sem a levegőből, sem a tengerről nem érheti fegyverek tüze Bejrutot és az ország más területeit. Nem kétséges, hogy a libanoni rendezéssel összefüggő fő kérdés még sokáig a tartós és biztos fegyvernyugvás elérése lesz. Időközben tisztázhatják elképzeléseiket az egyes ellenzéki csoportok, melyek között számottevő a Fegyveres Erők elnevezésű csoportosulás, mely inkább jobboldali pozíciókból bírálja Gemajel elnököt, továbbá a Nabíh Berri vezette síita A mai mozgalom stb. A megoldandó kérdések középpontjában alkotmányreformok követelése, Libanon politikai életének átszervezése áll. Érthető, hogy a mohamedán népességet képviselő csoportok javára, mivel az utóbbi években a mohamedán népesség nagyon gyarapodott, viszont a politikai képviseletét szabályozó törvények és szokások még régi statisztikai adatokra épülnek, s így kiváltságokat biztosítanak a maronítáknak. Mindez feltétlenül rendezendő probléma, mégpedig az igazságosság és az egyenlőség értelmében. Am ennek elengedhetetlen alapja, hogy hallgassanak a fegyverek, mert ágyúdörgés közepette meddőn keresnénk a politikai bölcsességet. A lausannei konferencia a múlt kedden az ellentétek jegyében fejezte be munkáját. Határozatot hozott fegyverszünet állandósításáról, de az alkotmányreform kérdésében nem tudott dönteni. Bizottságot hoztak létre, mely féléven belül javaslatokat terjeszt be. Am elsőrendű feladat Libanon kantonizálásának megakadályozása, s az ország egységének megőrzése, mert ennek teljesítésére épülhet minden további megoldás. * LŰRINCZ LASZLÖ
