Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-24 / 12. szám
4ŕ SZABAD FÖLDMŰVES 1984. március 24. i VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • 0 A dinamikus fejlődés iránya Ahhoz, hogy hű képet alkothassunk «socialista vadgazdálkodásunk 35 évéről, szükségszerű, hogy a múltat is felidézzük. így kapunk jó áttekintést a fejlődésről. A második világháborút megelőző években ugyanis a földbirtokosok, a gyárosok és a bankárok uralkodó osztálya, az úgynevezett középrétegnek is megengedte, hogy vadászhasson, amennyiben ezt jónak látta. Nagyvadból illetve szarvasból, vaddisznóból, medvéből, hiúzból stb. akkoriban lényegesen kisebb volt az állomány, mint manapság. Évente mindössze 1300—2400 szarvast, mintegy 1300 vaddisznót, 14 medvét, 4 farkast és 18 hiúzt lőttek. Özvadból is kevesebb volt, mint ma. Évente legfeljebb 4—7 ezer darab került terítékre.. Tény azonban, hogy a háború előtti időszakban az apróvadnak kedvezőbb élettere volt, mint most. Igaz ugyan, hogy a fogolyállomány változott. Évente 90—430 ezer darabot lőttek ebből az apróvadból, de így is a legjobb mezei vadnak számított. A mezei nyúl évi terítéke ugyanakkor 130—240 ezer közt váltakozott. jónak számított a vadkacsaállomány is, a fácánok létszáma viszont annyira kicsi volt, hogy csak 25—43 ezer darab került puskavégre. Ezt azzal magyarázták, hogy a tenyésztést az uralkodó osztály a fácánoskertekre korlátozta. A második világháború utolsó két tendejében a vadon élő állatfajok száma a kritikus pont alá sülyedt. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején ugyanannyi vaddisznót lőttek, amennyit a háború előtt, Szarvasból viszont csak 1800, őzBől pedig —a vadorzók túlzott kártétele miatt — csak 1500—1600 darabot. A korábbi valósághoz viszonyítva a fácánok állománya is megcsappant. Évenként csupán 7600 darabot lőttek, a hideg telek azonban a fogolynál is érzékeny károkat okoztak, Így az évi teríték 88 ezer 500 körül alakult. Igaz, hogy mezei nyúlból 174 ezret lőttek, tehát kevesebbet, mint a háború előtt, a csökkenést azonban nem tekintették állandónak. A háború utáni években hazánkban a vadgazdálkodás g a vadászat csak lassan bontakozott ki. Az 1945—48. évben a vadgazdálkodás s a vadászat tekintetében egyik oldalon a burzsoázia kiváltságainak a biztosítására, másikon pedig a munkásosztály, я kisparasztok s a haladó értelmiség azon törekvéseinek az érvényesítésére törekedtek, hogy a vadászat össznépi jelleget kapjon. Sikerült elérni, hogy mindazon egyéneket megfnszszák a vadászat jogától, akik hűen kiszolgálták a fasisztákat. A CSKP KB kezdeményezésére aztán kedvező feltételek jöttek létre az új vadgazdasági törvény kibocsátására és gyakorlati érvényesítésére. A 225. számú vadgazdasági törvény lehetővé tette, hogy a dolgozók széles rétegei vadászhassanak. A forradalmi átalakulások éveiben a vadgazdálkodás terén már a tervszerűség hatékony elképzelései érvényesültek. A vadállomány létszámának növelése mellett a trófea minőségének a javítására, de a vadgazdálkodás többi teendőinek a fejlesztésére is törekedtek. A fellendülés valóban nagy volt. Az 1950. évtől napjainkig a szarvasok számál évi 20 ezer darabban szabták meg, ám az évenkénti 11—12 ezres teríték mellett ezt az állományt túl nagynak tartják. Ez annak tulajdonítható. hogy helyenként a vadásztársaságok nem érvényesítik a tenyésztés elveit. A vadászok több helyen a legkiválóbb 5—10 éves te nyészanyagot lövik, a gyengébbeket pedig kímélik. Az özállománynak viszont évente el kellene érnie a 75 ezres létszámot, valóságos állománya azonban kisebb és sajnos évről évre kevesebb. Sok növendékőz pusztul el minden évben a takarmánynövények kaszálásánál, mivel a gépekre nem szereinek riasztóberendezést. A vadászok mintegy 16 ezer őzet lőnek évente. Szükséges, hogy a vadásztársaságoknál a jövőben jobban gondoskodjanak az őzállomány fenntartásáról és minőségének a javításáról. A vaddisznóáilományból legalább 11 ezer 500 darab kilövése szükséges évente. Ezt a szintet többé-kevésbé elértük. Visz-ont itt az ideje, hogy már a minőségi tényezők is érvényesüljenek. A vadásztársaságoknál gondoskodni kell róla, hogy kedvező kín-összetételű tenyészanyag nevelkedjen. Csak hét vagy több éves egyedek lelövését tegyék lehetővé a vadászoknak. Ezzel javulna a trófeák minősége. Ugyanakkor a törzsállomány mesterséges táplálásáról télen, de tenyészidőben is gondoskodni kellene, hogy a vaddisznók ne okozzanak jelentékeny károkat a mezőgazdaságnak. Az apróvadak állományánál nagy létszámcsökkenésre figyelhettünk fel az utóbbi években. Ennek fő oka. a mezőgazdasági termelés érdekeinek egyoldalú érvényesítése. Az 1973— 1974-es évben a mezőgazdaságban már hatékony módszerek érvényesültek. Akkortájt mezei nyúlból több mint 340 ezer darabot lőttek. A jelenlegi évi teríték mennyisége viszont alig éri el a tízezret. Fácánból 1977-ben több mint 200 ezer került puskavégre, most meg ennek a fele sem, bár a farmokról kihelyezett csibékkel gyarapodott a fácánállomány. Évenként ugyanis 20Ü ezernél több fácáncsibét helyeznek ki a vadászterületre, vagyis négyszer akkora menynyiséget, mint 1968-ban. Ez sajnos nem mutatkozik meg a terítéken. Még 1974-ben is félszázezer foglyot lőttek a vadászok, jelenleg viszont védett vadnak számít. Ahhoz, hogy az apróvad törzsállományánál növekedést érjünk el a jövőben gondoskodnunk kell a kedvező élettér kialakításáról. A vadásztársaságoknak szorgalmazni kell a te nyésztési feltételek érvényesítését, az apróvadak védelmét, a korszerű agrotechnika mellett is. Időszerű, hogy a vadon élő állatok egészségének megtartása érdekében a mezőgazdaság a korábbinál kevesebb vegyszert használjon, bátrabban érvényesítse a növényvédelem biológiai módszereit. Ez tulajdonképpen mindannyiunk érdeke. hiszen az ember számára is károsak a vegyszerek. Vadkacsából évente 26 ezret lőnek a vadászok. Ha vjjzont a vadkacsa szaporodásához jobb életteret biztosítanának és védelmiéről is hatékonyabban gondoskodnának, akkor gazdagabb lehetne a teríték. Mindent el kell követni a nagyon értékes védett állományok megmentése érdekében is. Köztük említhetjük a siketfajdot, a túzokot, a sast, a baglyot, a zergét, a vidrát stb., de további javulást kellene elérnünk a medve és a hiúz vadászati feltételeinél is. Ne engedjük meg. hogy a védett fajok valamelyike kipusztuljon. A szocialista vadgazdálkodás és vadászat az eltelt 35 esztendőben soha nem tapasztalt jó eredményeket ért el. Az élővadbefogást és exportot, a tervben meghatározott vadtelepítést a vadásztársaságok sikeresen teljesítették. Az 1948—82. években például Szlnvákiából több mint 400 millió korona értékű élüvadat szállítottak külföldre, a hazai vadászterületek állományának a felújítására pedig több mint 20 millió korona értékű vadat helyeztek ki. A vadásztársaságok évente sikeresen teljesítik s esetenként túlszárnyalják a lőttvadértékesttést. . A vadásztársaságok az eszmei-politikai és a szakmai ismeretek gyarapításánál is jó eredményeket érnek el. Sokat áldoz a szövetség a vadászok ismereteinek a gyarapítására. Gondosan végzi az utánpótlás nevelését. hogy a fiatalabbak az idősebbektől bizonyos idő múlva átvehessék a stafétabotot... HOKS7.A ISTVÁN A SIKETFAJDRÓL Nyolcvankét vadász- és erdész szakember gyűlt össze Moszkvában Bulgáriából, Csehszlovákiából, Finnországbó.l, Jugoszláviából, Magyarországról, az NDK-ból, Romániából és a Szovjetuniból, hogy megvitassa a siketfajd fenntartásának a kérdéseit. A Szovjetunió különös jelentőséget tulajdonított a problémának, ezért vadászati, erdészeti, természetvédelmi, ökológiai, földrajzi kutatóintézetei egyaránt képviseltették magukat. A tanácskozáson 22 előadás hangzott el a siketfajd állománya, elterjedése. biológiája, tenyésztése kapcsán. A Szovjetunióban mintegy 1,5 millió, Szlovákiában 2000, Romániában 10 000, Bulgáriában 3—4Q00 körüli az állomány. Az utóbbi 10—15 évben az állományok nagymérvű csökkenését észlelték. Ennek okai között említették az antropogén tényezőket, az élőhely változásait, a költési és felnevelési időben történt zavarásokat. A hideg, nedves júliusi Időjárás a csibéket veszélyezteti, de a kifejlett madaraknál is meghűlést okoz. További veszélyességi tényező a kavicsok hiánya magas hó esetén, a legeltetés, a ritkítatlan ragadozó-állomány. Kedvező esztendőkben viszont a populáció háromszorosára nőhet. Az új élőhelyhez való ragaszkodás miatt az áttelepítések sikeresek. Még a befogástól számított 25—30 kilométerre sem kell számítani arra, hogy a siketfajd visszatér eredeti élőhelyére. A betelepítéshez minden esetben szükség van egy mintegy 4000 hektáros erdőre. A kihelyezett madarak száma 40—50 darab lehet. A siketfajd reprodukciójának a védelme érdekében célszerű többirányú intézkedéseket tenni. A Szovjetunióban sikeresen végeztek téli etetéseket. Az etetőhelyek 6—8 méter hosszúak, 1,20 méter magasak és 2,5 méter magasságban fedettek. Szverdlovszk környékén 3000 ilyen etető van, télre egyben-egyben 70 kiló gabonaocsút és gyümölcsöket raknak ki. Az állomány meg Is kétszereződött. Baskíriában a dürgőhelyek körül 200 méteres védősávot létesítettek, ezen belül tilos a tarvágás. Iy módon 806 dürgőhelyet védenek. A siketfajd mesterséges tenyésztésére csak a Szovjetunióban és az NDK-ban folytatnak kísérleteket, ami jelzi az eljárás nehézségeit. Ennek ellenére a kísérletek már annyira előrehaladottak, hogy alapos a remény a mesterséges szaporításra. ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT Találkozás a vízparton Nem vagyok szenvedélyes horgász, mert hiányzik belőlem az ehhez szükséges türelem. Kedvelem viszont a természetet, s így idényben gyakran kimegyek a vizekhez, megfigyelem a horgászokat. Így történt a múlt év egyik szombat reggelén is. Elidőztem egyik ismerősömnél, aki az alábbi történeteket mesélte. — Szokásomtól eltérően egy alkalommal stégről pontyoztam. Nem volt a halfogásra nagy esélyem, tehát csak egy szereléssel, viszonylag vékony zsinórral próbálkoztam, az úszó azonban meg sem rezzent. Közben eszembe jutott, hogy a távolabb hagyott gépkocsimon valamit el kell rendeznem. Nem tekertem fel a zsinórt, hanem a vízben hagytam, a botot azonban rögzítettem, hogy elkerüljem a meglepetést. Kissé hosszabb időt töltöttem a kocsinál, mint gondoltam. Mintegy 20 perc múlva tértem vissza a stégre, a rögzített bot azonban másképpen feküdt, mint ahogyan hagytam. — Szaporán tekertem a zsinórt az orsóra, de feszült, tehát valahol meg szorult és a szilaj hal elszakította. Kissé szomorúan csomagoltam, s a mikor a székre került sor, láttam, hogy fityeg rajta egy darab zsinór. Már nem Gondolkodni kezdtem. Ez úgy történhetett, hogy valaki megleste a távozásomat, s miivel horgomon kapás volt, fárasztotta, majd eredményesen s-zákolta a halat. A zsinór akkor szakadhatott el, amikor a zsákmány a parton volt. A halat természetesen magával vitte. Ügy kell nekem, miért hagytam a szerelést a vízben őrizetlenül. * — A sikertelenség persze nem szegte kedvemet. Másnap azonban nem pontyozásra, hanem keszegezésre siettem. Hosszú ideig áztattam a zsinórt. Több fajta növényi eredetű csalivá 1 le próbálkoztam, d« a szerencse elkerült. Kéznél volt viszont egy doboz földigiliszta. Ebből ki-* emeltem egy izmosabbat, és a horgom mellé a vízbe dobtam. Alig öt perc múlva változott , a helyzet, fogtam egy keszeget. Ez többször megismétlődött, a gillsztacsali segített. Milyen tanulság vonható le a két esetből? Olyan, hogy a horgász soha ne hagyja őrizetlenül a vízbe vetett horgot. Ez ugyanis az esetleges meglepetések mellett egyben durva szabálysértés is. A másik esetben viszont jó, ha a vizeknél többfajta csalival próbálkozunk. Közülük az egyik tíiztos fogást eredményez, a giliszta- pedig olyan csali, amely minden halfajta kedvence, tehát beválik. (nm) Hal boros gombamártással Előtte aperitifnek valamilyen f6 mb nőségy pálinkát kínáljunk. A borhoz pedig kissé szűkülő szájú, színtelen, talpas poharat adjunk, hogy aromája még jobban érezhető legyen. Ha vizet is kínálunk a bor mellé, akkor arra mindig ügyeljünk, hogy az teljesen szagtalan, s íztelen legyen, mert ellenkező esetben megfoszthat bennünket a jó bor élvezetétől. (Az erősen klórozott víz,a kénes ásványvíz, s különösen a gyógyvizek nagymértékben *ompítják a bor jellegzetességeit./ Most pedig lássuk a receptet! átok a hal Halétel még ma is ritkán szerepel a mongol családok étrendjén, s a hagyománytisztelő mongol ízlés számára nagy önmegtartóztatásba kerül, hogy megbirkózzék vele. Az ürühúsból készült ételeket ellenben a nappal és az éjszaka bármely órájában szívesen elfogyasztják A hallal szemben táplált ellenszenvnek megvannak az okai. A legenda szerint Dzsingisz kán egyik hadjárata során a Selenga folyón is kénytelen voll átkelni, s akkor szörnyű viharba került. A hatalmas villámcsapások s az özönvízszerű eső állítólag alaposan megtépázta harcias csapatát. Ebből az időből, mint az öreg mongol parasztok mosolyogva mesélik, származik az a babona, amely szerint a víz, mindazzal együtt ami benne úszik, szerencsétlenséget hoz. A Mongol Népköztársaság folyőinak és tavainak halgazdagsága eddig csaknem érintetlen maradt. A közeit években azonban ez megváltozik. Az ország nemcsak az ételkínálatot akarja bővíteni, hanem belátható időn belül értékes halakat is akar exportálni. Ehhez kedvező teltételei vannak. Mongóliában ugyanis több tucat nagy tó létezik. Összterületük 1.5 millió hektár. Sok tónak és folyónak gazdag a halállománya — lazac, tonhal, és más értékes halak de csuka, harcsa, csapósügér, kövicsík és számos pontyféle is előfordul a vizekben. Összesen több mint 70 halfajtát tartanak számon az országban. Mongólia három megyéjében halgazdasági üzemek létesítését kezdték meg. A Hövszgöl tavon 1984-ig ipari jellegű halszaporítót létesítettek. A jelenleg évente csupán néhány száz tonna halzsákmány az évtized vége felé előre láthatóan a tízszeresére növekszik. Két deci száraz, jó vörös borban megfőzünk 25 deka tisztított, vékony, de széles szeletekre vágott gombát. Vajból és sima lisztből aranysárga rántást készítünk, belekeverünk egy kiskanálnyi reszelt vöröshagymát, egy evőkanálnyi reszelt zellert, sok finomra vágott petrezselymet, késhegynyi törött borsot és ízlés szerint sót. Megkeverjük, egyet hagyjuk forrni, fölengedjük 2 deci hal alapj lével (halaprólék enyhén sós vízben kifőzve), és együtt főzzük lassú forrással negyed óráig. Ekkor áttörjük, összekeverjük a gombás vörös borral, 1 deci tejföllel, azután csak összeforraljuk az egészet és azonnal tálal-1 juk. A halat vékony szeletekre vágjuk, filézzük, s mindkét oldalát hirtelen átsütjük. Petrezselymes, vajas burgonyával tálaljuk. *
