Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-03 / 9. szám
t AZ SZSZK MEZÖGAZDASÄGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1984. március 3. 9. szám * тттшшшятяштттятшшятяшяшшятяттяяявттяшятшштшшшштвшяя XXXV. évfölyam Ara 1,— K«s Ünnepi hangulatban Egy csokor hóvirág, egy szelet csokoládé ...Se higgye egyetlen férfi sem, hogy ezzel ietudta a nők megbecsülését: március 8-a ugyanis csak egyetlen — az év 365 napjából. És kár tagadni, hogy a nők más napokon is segítőtársaink, más napokon is örülnek a virágnak, az elismerő dicsérő szavaknak, a megkülönböztetett figyelemnek. Az üvegházak jóvoltából egyszerre nyílik a szegfű, a tulipán, s „vadvirágként“ a hóvirág. Velük köszöntjük az asszonyokat és lányokat, a közeli és távoli ismerősöket, a magánélet és a munka társait. Köszöntjük őket, valamennyiüket mi is — mindenekelőtt a munkában, különösen a mezőgazdasági munkában résztvevőket, mert az 6 szorgalmuknak, • helytállásuknak, szaktudásuknak egyre többet köszönhetünk a mezőgazdaság minden területén. A nők ma már nemcsak a hivatalokban, a laboratóriumokban, a tanári katedrán, hanem a termelésben, a szürke hétköznapok néha verejtékes óráiban is bizonyították rátermettségüket. Ott vannak a termelőmunka irányitó és végrehajtó posztjain, s áldozatos — olykor indokolatlanul kevés elismeréssel kísért — tevékenységükkel nagy részt vállalnak mezőgazdaságunk igényes feladatainak teljesítéséből. Pótolhatatlan érték ez. Nélkülük a nagyüzemek léte is elképzelhetetlen, hát még a fejlődésükI 'A mezőgazdaság szocialista átépítésének köszönve egyre inkább teret hódít az iparszerű termelés, a „mindentudó“ gépsorok és a korszerű termelési eljárások, módszerek következményeként megváltozott a mezőgazdasági munka jellege. A feledés mohája borltja ma már a cséplőgép dobjába esett, lányról szóló balladái, s a marokszedő lányok a jarló mindeneseinek“ gyötrelmei is a feledés mély kútjába estek, s a határból a nagyüzemi táblákról eltűntek a fejkendős női' „mindenes* brigádok. Örvendetes, hogy ma már csak néhány helyen tapasztalható különbség az azonos munkát végző nők és a férfiak bére közölt. Nem ünneprontásként mondom, de változatlanul nagy gond, hogy a vitathatatlan fejlődés ellenére a nők szakképzettsége lényegesen alacsonyabb a szakmai, politikai és az iskolai végzettség terén, mint a férfiaké. Örömtéljes viszont, hogy társadalmunk tiszteletlel adózik a nők munkájának. Évről évre több támogatást kapnak feflett szocialista társadalmunktól a nők, a fiatal anyák, a családjukat és gyermekeiket gondozó asszonyok. Tisztában kell lennünk viszont azzal is, hogy a nőknek nyújtott társadalmi támogatás csak egyik része az irányukba mutatkozó adósságunknak. Ennek a másik felét nekünk férfiaknak azzal kell törleszt énünk, hogy a munkában és a magánéletben, az eddiginél még több segítséget nyújtsunk, elismerést adjunk a jelen gondjaiból és a jövő építéséből oly sokat magukra vállaló nőknek. A tulipán, a szegfű és a többi virág az üvegházakban nyílik, a magvak nagy része viszont nem az üvegházakban él, a gallyak nem a fólia alatt rügyeznek, hanem úgy, ahogy embermagunk a társadalomba, tavaszi csíráikkal Is altg-gyökereikkel a valóságos talajba a földbe gyökereznek, s belepattannak az átmelegült levegőbe. A közelgő tavasz melegedő légkörében kösztöntünk minden dolgozó nőt. A köszöntéssel egyidőben sürgetjük a földet, hogy kerüljön napközeibe. A nőnapon átadott tavaszt virágok szirmai sajnos hamar lehullanak, de tarka pillangóként körülöttünk keringenek, majd leesnek az útra. A „sziromlevéllel párnázott úton" kikeleti mosollyal kerüljünk békés emberközelbe a dolgos hétköznapokon is egymáshoz, s arcunk váljék kitárttá, mint az ég, a tó és a végtelen mezők. A korszerű nagyüzemi mezőgazdaságra a termelés egyre erőteljesebb koncentrációja és szakosodása, valamint a kooperáció elmélyítése jellemző. A munkamegosztással erősödik a szakosodás, ezzel együtt pedig elkerülhetetlen a kapcsolatok bővülése és szorosabbra fonódása. vagyis az üzemeken belüli és közötti integráció és kooperáció fejlődése. A kooperáció és integráció egyes változatainak fejlesztése feltételezi a már meglevő termelőeszközök célszerű felhasználását s ezáltal mind a termelés, mind pedig a hatékonyság növelését. Hazánkban a horizontális kooperáció két fő tonnája terjedt el. Az egyik változat szerint közös mezőgazdasági vállalat alakul mint önálló jogi sze mély, míg a másik esetben nem jön létre új szervezet, hanem az együttműködés az ún. kooperációs egyesülés keretei közöjtt valósul meg. Az üzemék közötti intenzívebb együttműködés hozzájárulhat az üzemi szakosodás és koncentráció elmélyítéséhez, s így lényegesen befolyásolhatja a termelés irányítását és szervezését is. Az eddig elért eredmények tükrében az üzemek közötti kooperáció színvonala elmarad a hatékony termelés követelményei mögött, mert a kooperációs termelés volumenjének részesedése az össztermelés értékéből alig éri el a két százalékot. Ez nem teszi lehetővé a mezőgazdasági nagyüzemek erőteljesebb szakosodását, mivel ez inkább „befelé“ fordulást, vagy legjobb esetben csekély nyitottságot feltételez. Az üzérnek közötti kooperáció jogilag és gazdaságilag önálló szervezeti formái a közös mezőgazdasági vállalatok. E szervezeti forma pozitív ha tása főleg a termőföldtől kevésbé függő ágazatokban — a baromfi- és részlegesen a sertéstenyésztésben — nyilvánult meg. mind a tudományosműszaki ismeretek gyors felhasználásában, mind pedig e tevékenységek gazdaságosságában. Más ágazatokban — például a szarvasmarha-tenyésztésben — vagy a mezőgazdaságnak szolgáltatásokat nyújtó szervezetekben — agrokémiai vállalatok, Agrostav stb. — eddig e szervezeti forma nem bizonyult elég hatékonynak. Mezőgazdasági üzemeink nagy része az utóbbi időben nem mutat érdeklődést a kooperáció e formája iránt. Az okok főleg gazdasági eredetűek. Az említett vállalatok többsége ugyanis nem képes az igé nyéknek megfelelő mennyiségű, minőségű és árviszonyú szolgáltatásokat nyújtani. Nem elhanyagolható tényező. hogy a közös mezőgazdasági vállalat sok esetben a taggazdaságok számára nem hoz nyereséget, sőt gyakran kisebb-nagyobb veszteséget „produkál“. Komoly nehészségek merültek fel a közös mezőgazdasági vállalatok irányításában is. Fokozatosan meggyengültek a termelési kapcsolatok a tangazdaságok és a közös vállalatok között. Alapvető okként említhetjük meg néhány ágazat nyereségszintjének lényeges csökkentését, ami közvetve hozzájárult konkurrens kapcsolatok létrejöttéhez is. Nyíltan meg kell mondanunk azt is. hogy néhány esetben nem voltak betartva a közös me zógazdasági vállalatok irányításában a demokratikus alapelvek sem, aminek következtében a taggazdaságok beleszólási lehetősége a vállalat Irányításába lényegesen megcsappant. Anélkül, hogy aprólékosan elemeznénk az egyes közös mezőgazdasági része elsősorban a kooperációs körzetekbe összpontosult. Alapjában véve ez helyes irányzat, azonban sok helyütt túl korainak bizonyult az adott fejlődési szinten, nem mindig véve figyelembe a fokozatnsság elvét, valamint azt. hogy nem feltétlenül a területi elv a döntő a kooperáció fejlesztésében. hanem a belőle származó előnyök. A kooperációs körzetek csak adminisztratív úton való fejlesztése a jövőben nem járható út. Az üzemek közötti együttműködés belső mozgatórugóit elsősorban a kölcsönös gazdasági előnyök kiaknázására kelt felhasználni. Ez magába foglalhatja a kooperáció egyszerűbb — pé’dául a gépeken, az erőforrások közös ki-Kooperáció és integráció az agrokomplexumban Fosa Lajos közgazdasági mérnök, az SZLKP KB munkatársa vállalattípusok fejlődését, a jövő szempontjából ágazatonként pontosan és differenciáltan kell meghatározni a közös tevékenység gazdasági kritériumait, s ennek megfelelően kell kialakítani a gazdasági és szervezeti kereteket is. A mezőgazdasági termelés iparosodását nem lehet meggyorsítani a megfelelő, elsősorban biológiai és műszaki feltételek nélkül. E gyakorlatnak nemcsak a koncentráció és a szakosodás differenciált irányításában és gazdasági szabályozásában, hanem a szervezeti irányításban is meg kell valósulnia. Nem kevésbé fontos a gazdasági hatékonyság biztosítása sem. Mint az eddigi tapasztalatokból kiderült. sok esetben az új szervezeti formák — így a közös mezőgazdasági vállalatok — megalapításánál is főleg műszaki-technológiai szempontok befolyásolták a hatékonyság alakulását. A jövő szempontjából főleg gazdaságilag kell megszilárdítani a már működő közös mezőgazdasági vállalatokat. s be kell tartani az irányítás demokratikus alapelveit. Tanulságos a kooperáció egyéb formáinak elemzése is. A múlt évben Szlovákiában 125 kooperációs egyesülés működött, legtöbb az állattenyésztésben. valamint a tömegtakarmányszárításban és a szemcsézett takarmányok gyártásában. Az eddigi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a kooperációs egyesülések nagy használásán stb. — és magasabb — például közös beruházásokon, termelési rendszereken stb. alapuló — formáit is. Különösen nagy várakozással tekintünk a termelési rendszerek magyarországi példa alapján történő hazai kiszélesítésére. A kooperáció valamennyi formája magas szintű irányítást, ésszerű és céltudatos munkaszervezést igényel. Emellett fontos a jogi szabályozók fejlesztése is, annak érdekében, hogy a törvény támogassa, s ne fékezze az üzemek közötti együttműködés valamennyi formáját. A vállalatok, üzemek közötti munkamegosztás magasabb szervezeti formája az integráció, amely magába foglalja különböző tevékenységű és hovatartozású vállalatok, üzemek együttműködését. A mezőgazdaságra is jellemző, hogy üzemei egyfelől kapcsolatot tartanak a termelőeszközök. az anyagot szállító és a szolgáltató vállalatokkal, másfelől viszont a termékeit felvásárló, tároló és feldolgozó vállalatokkal is, s így kölcsönösen hatást gyakorolnak egymásra. A mezőgazdaság gyors fejlesztése ezeket az integrációs kapcsolatokat még bonyolultabbá teszi. A termelés és főleg a hatékonyság növelése sok esetben attól függ, milyen iszorosan és pontosan illeszkednek Egymásba az integráció láncszemei. Az élelmiszertermelés iniegrációs láncára a szakirodalomban elterjedt az án. agrár ipari komplexom fogalma, amely a termelőeszközök fejlesztésétől és előállításától a mezőgazdasági termelésen és élelmiszerfeldoigozáson keresztül az értékesítő tevékenységig, sőt a fogyasztásig terjedő folyamatot magába foglalja. Ezen integrációs lánc olajozott működése. sőt szükségszerűsége ismert tény, megvalósítása azonban számtalan problémába ütközik. Elsősorban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelőeszköz-ellátása nem kielégítő. Az utóbbi években tapasztalt kétségtelen fejlődés ellenére a termelőesz köz-piacon még mindig a gyártó, az eladó értékítélete a meghatározó. Sajnos a vállatok — itt elsősorban a gépiparról van szó — gazdasági érdekeltsége nem elég ösztönző, hogy mind mennyiségben, mind minőségben lényegesen jobban és átfogóbban kiszolgálják a mezőgazdaság igényeit. Nem problémamentes a mezőgazdasági üzemek és a feldolgozó ipar kapcsolata sem. Annak ellenére, hogy az utóbbi években történtek változások, az integráció néhány ágazat — baromfitenyésztés, keményítőipar stb. — kivételével nem öltött nagyobb arányokat. Az okokat főleg a nem megfelelő gazdasági ösztönzésben, műszaki hiányosságokban és szervezeti elégtelehségekben kell keresni. A siker záloga az élelmiszeriparnak az integrációs láncba történő bekapcsolásában rejlik. Arra. kell törekednünk, hogy olyan gazdasági mechanizmust alakítsunk ki, amelyben a feldolgozóipar nemcsak kívülálló „megrendelője“, hanem az eddigieken túlmenően segítője, fejlesztője, gondjaiban, kockázatában pedig „sorstársa“ is legyen a mezőgazdasági üzemeknek. Szervezetileg a vertikális Integráció folyamatához kell igazítani a horizontális kooperáció egyes változatait is. Sajnos e lényeges előfeltétel az eddigiek során alig valósult meg, sőt a munkamegosztás e két formája majdnem egymástól függetlenül fejlődött. A jövő szempontjából alapelvként kell megfogalmaznunk, hogy a vertikális integráció előnyben része süljön, s a horizontális kooperáció ennek determinációjaként fejlődjön. Másik lényeges alapelv, hogy a gazdasági szabályozás kialakítása olyan legyen, arai a vállalatok, üzemek érdekeltségét azonos irányba orientálja. A vállalatok, üzemek közötti munkamegosztás állandó figyelemmel kísérése és továbbfejlesztése elenged hetetlen, mivel további beruházások, kiadások nélkül is elérhető a termelés volumenjének és hatékonyságának növelése. Ennek ellenére e tevékenységek nem vihetők végbe spontán módon. hanem csakis célravezető irányító és szervező tevékenység útján. Ügy gondolom, e téren bőven van mit tennünk. hiszen ez irányba ösztönöznek bennünket a CSKP KB 4. ülésének határozatai is. CSIBA LÁSZLÓ 1
