Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-25 / 8. szám
1984.február 25. SZABAD FÖLDMŰVES, * Tengerparton nyaraltunk! (Emtékmorzsák a télben - a nyárról) _______________________^ moiám i «akfaeú Ä nyáron az egyik szövetkezet dolgozóival Bulgáriában, az Aranyhomokon jártam. CSONTOS VILMOS: !Alig pirkadt, még a verebek Is szenderegtek a fákon, amikor ml már gyülekeztünk a falucska neoestncs főterén. Autóbuszunk már Indulófélben volt, amikor a névsorolásnál kiderült: B. Pista állatgondozó hiányzik, fó tíz perc múlva futott be, nagyokat fújtatva. — Kóbor kutya tévedt a kertünkbe ■— mentegetőzött, miközben cipőjét Igyekezett a meglocsolt virágágyások között rátapadt sárkoloncoktól megszabadítani. — Míg el nem döngettem a mészégető lapáttal, az istennek sem akart odébbállni. Aztán meg már a kerítést is átugrotta volna, hogy elinalhasson ... Rokonszenves idegenvezetőnk szerint teljes huszonnégy óra utazás áll előttünk, még akkor is, ha sofőrünk hosszabb pihenő nélkül szándékozik megtenni a sok száz kilométeres utat. Még fői neki se lódultunk, máris az sz.-i határátkelőhelyhez értünk. Hamar végeztünk az ügyintézéssel, s a pénztárcákba frissen váltott, ropogós százforintosok kerültek. Hatvanban álltunk meg az első pihenőre, mégpedig jó hazai szokás szerint, egy ABC- áruház előtt. A gyümölcsbarát férfiak többnyire csak barackot és cseresznyét vásároltak, hogy egészen pontos legyek, a levét. Később aztán a pad-Sétahajóztunk a Fekete-tengeren S44W.W?.:^<.::w • „Otthon“, a Glarusz Szállóban átöltöztünk, aztán: irány a tengert P. Pista bácsi volt az első, akt a Fekete-tenger hullámaiba dőlt. Egyébként is, a fó kedélyű nyugdíjas mindenütt ott volt, ahol valamilyen látnivaló akadt. — Ez életem első ilyen nagy útja — magyarázta nekünk, fiatalabaknak. — jártam ugyan már a Balatonon is, de hát az lavór csak, ennyi temérdek vízhez képesti — tette hozzá a világba belekóstolt utazó fitymáló kézmozdulatával. Lesz mafd — gondoltam — miről mesélnie unokáinak a hosszú téli estékeni Pénzét beosztotta: emléktárgyakat, apró ajándékokat vásárolt, As Aranyhomokon lóra rakott — egyre sokasodó — üres üvegek minden élesebb kanyarnál éktelen csörömpölést vittek véghez. Egy jókora cukorrépatábla láttán, valahol Szolnok előtt, a „földművelő" is kibújt a hosszú útra Indult emberekből. — Nézzétek — kiáltott fel a reggelt verőfényben zöldellő földterület láttán K.-né —, ez ám a tiszta táblat Biztos nem úgy kapálták, mint nálunk egyesekl... Románián szinte csak átutaztunk. Egyetlen egyszer álltunk meg, Kolozsvárott, hogy vásároljunk ezt-azt. Népi hímzésű blúzokat például. Közben ránk sötétedett. Egyszer csak, az egyik középső ülésen felállt M. Laci, és az egész busz nagy megrökönyödésére vetkőzni kezdett. — Laci te, mt a baj? — bökte Őt oldalba szomszédja. Kétfelé törölte a szeméi a nyurga srác, s körbeptllantott, — Nofene, elszunnyadtam egy kicsit. S azt álmodtam közben, hogy otthon vagyok és a televíziót nézem. Mivel pedig vége volt az adásnak, gondoltam, ideje ágyba bújni. Hát ezért akartam levetkőzni. _ Természetes, hogy Óriási hahotával fogadtuk magyarázatát. A derű, a jókedv különben sem pártolt el tőlünk soha, egyetlen pillanatra sem. (A szerző felvételei) külön-külőn zlzegős selyempaptrba csomagolva azokat. Mi tagadás, nem sokan cselekedtek hozzá hasonlóan. A társaság zöme először látott tengert, így hát akadt néznivaló bőven. Az Aranyhomok, a Zlatni pjaszaci a bolgár tengerpart szemet gyönyörködtető éke. A part homokja sárgásán csillog, innen a találó elnevezés. A mintegy három kilométer hosszú, 100—120 méter széles aranyló fövényen kora tavasztól az őszi esők beálltáig valósággal hemzsegnek a fürdőzök. Huszonnyolc esztendefe látták hozzá a bolgárok az első, hetven épületből álló szállodasor felépítéséhez. Hatalmas gépek és szorgos kezek ezrei Irtották a csaknem a tengerpartig lehúzódó erdőrengeteg terebélyes faóriásait. A part kövei között megbúvó apró, ám az emberre annál nagyobb veszélyt jelentő mérgeskígyók ellen azonban nem használt a fűrész, a favágó balta, a gallyazó szék er ce. A szakemberek azért úgy határoztak, hogy a csúszómászók legnagyobb ellenségeit vetik be a már-már kilátástalannak tűnő harcba. A sünök, mert róluk beszélek, el is bántak a kígyókkal, hogy hamarosan még írmagjuk sem maradt. Ekkorra már felépültek a szállodák is, megnyit a strand, és özönlenl kezdtek a napimádók. Jelenleg mintegy 120—130 szálló áll a nyaralók rendelkezésére. A „belváros“ a Glarusz és az Ambassador 4. Sok helyütt jártunk. A két hét alatt sokan tengeri kirándulást is tettek a KALNAKRA sétahajón, aztán a kikötőből irány a várnai üzletsor... Dél felé degeszre tömött táskákkal érkeztek haza, este pedig az asszonyok „árunézőbe“ jártak egymáshoz, vásárfiát csodálni. J. Flórlt itt is a pacik érdekelték leginkább, ezért a közeli Indián-falu környékén tanyázott, ahol hátaslovat is lehetett bérelni. Szedtünk tengeri kagylót, Sz. Sanyival órákig figyeltük a tengeri csikó-csalival pecázó horgászokat. Jártunk a sziklába vájt remet ebarlagoknál, hivatalosak voltunk egy „bolgár lakodalomba". És zömmel természetesen csokiszínűre barnultunk a napon. Viszont azt is el kell mondanom, hogy olyanok is akadtak közöttünk, akik egyetlen egyszer sem húztak fürdőruhát magukra, nem mártóztak még a tenger sós ízű hullámaiban. Hogy Ok miért fizettek be erre a kedvezményes útra, máig sem értem? Ahogy fogytak a napok, és közeledett a hazaindulás órája, egyre többet hallottam az emberektől: „Mi lehet otthon? Volt-e eső a kukoricára? Erlk-e a gabona, telnek-e a szemek?" Ezek a népek, futott eszembe, másutt, mint a dimbes-dombos l.-mentén, talán élni sem tudnának. JÓ, hogy enynylre szeretik szülőföldjüketI Vasárnap kora reggel érkeztünk haza. Néhányon már a porták előtti járdákat sepergették, mások az ebédre szánt baromfit hafkurászták az udvaron. A hónuk alatt hegedűt szorongató zenészek jártak házról-házra. Búcsú volt aznap a faluban. ZOLCZEK LÁSZLÓ A szabadsághoz Szabadság — nehéz harcaink ára, Tavaszunk vérszínű virága, Tiéd az ének, levegőm ki vagy, S egy szebb életre dajkálod fiad. Szabadság, e szót ne csak mondd — ajkam, Nem szó ez: Fény, mely itt ragyog rajtam. Nem szó ez: Béke, munka és kenyér. Több a szavaknál: tiszta fényű Cél! Szabadság: a szív győzelem-dala. Üt, ahol dereng sorsunk hajnala. Vetés, mit apánk vérrel öntözött, S aránylik már a barázdák között. Szabadság, lángod ahogy bennem ég, gyújtsd fel úgy a föld minden emberét, S nekik még sokkal több légy, mint nekem: Boldogság útja, amely végtelten! MŰEMLÉKVÉDELEM „csúsztatott” határidőkkel A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége, s maguk a mezőgazdasági üzemek is gyakran rendeznek olyan kirándulásokat, melyeken dolgozóik régi történelmi emlékeket ismerhetnek meg. Az egyik ilyen célpont Trenčín, amely valóban gazdag történelmi múlttal dicsekedhet. A felszabadulás után, 1952-ben Trenčín várát nemzeti kulturális emlékké nyilvánították, s mint első kategóriájú műemléknek — tervbe vették a javítását. Természetesen az Az Illésházl-kapu ötvenes években a javítások sem anyagiakban, sem műszaki kivitelezés színvonalát tekintve nem voltak hasonlíthatók a mai munkálatokhoz. Sajnos, ekkorra a vér azonban már olyannyira megrongálódott, hogy ez a helyreállítási munkálatokat a mai napig erősen fékezi. Illetékesek véleménye szerint a vár fő tatarozási munkálatait 1979-ig kellett volna befejezni. Ez a határidő — mint erről magam is meggyőződhettem — a mai napig „csúszik“. A tervek szerint nyitva kéne lennie a tüzérbástya muzeális és képtári kiállításának. mely a Közép-Vág mente, illetve maga a vár fejló'dését szemlélteti majd a feudalizmus hanyatlásáig. De gondidézés helyett hadd vizsgáljak meg, ml is készült el mostanáig: A vár újjáépítőinek eddigi legnagyobb eredménye a Máté-íorony felújítása. Olyan restaurátori remekműről van szó, melyet a legnevesebb szakemberek is megcsodáltak. A két felső emelet lakószobájának értékes kandallóját, a boltíves őrszobát, az éléstárat is restaurálták. A turisták kedvence lett a torony köré fonódé címeres felirattal ellátott táblája fából ácsolt ámbítus, melyről gyönyörű kilátás nyílik a városra, illetve a festői környékre. Elkészült a vár legendás kútja melletti épület, a Borbála-palota, az ötödik kapu, a tüzértorony, emellett több összekötő falat, kisebb-nagyobb épüíetet renováltak. A belső várudvar nem éppen látványos képe arról árulkodik, hogy még mindig folynak azok a régészeti ásatások, melyek a vár pontos történelméhez kutatnak még eddig fel nem tárt tárgyi emlékek után. Államunk nagy anyagi áldozatot hoz annak érdekében, hogy műemlékeink visszanyerjék eredeti szépségüket. Am ennek ellenére műemlékvédelmünk szervezésében — komoly hiányosságok is vannak. Egyes objektumok felújítási munkálatainak késleltetése ugyanis azzal jfir, hogy az elodázott renoválás költségei sokszor a duplájára növekednek. Ennek az egészségtelen folyamatnak a beruházásokkal való ésszerű gazdálkodással minél hamarabb véget kell vetni. KALITA GABOR 3. Mire bolgár földre, s az Aranyhomokra értünk, hét ágra tűzött a nap. szállók között terül el. Meghitt zugaiban apró, kis csecsebecséket árusító üzletek, kávézók tartanak nyitva, késő estig. A vár mái látképe A szerző felvételei
