Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-25 / 8. szám

AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉtElMEZESÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETIlAPJA 1984. február 25. ★ 8. szám * XXXV évfolyam ★ Ara 1,— K6s / é A napokban emlékezünk meg a Februári Győzelem 36. évfordu­lójáról, amikor is az osztály- és politikai küzdelemben eldőlt Cseh­szlovákia további fejlődésének jelle­ge. Harminchat évvel ezelőtt a mun­kásosztály és a dolgozó nép a CSKP vezetése alatt sikeresen visszaverték az ellenforradalmi kísérletet, meg­döntötték a burzsoá hatalmat, és fel­tételeket teremtettek az új társadal­mi rendszer, a szocializmus építésé­hez. 1948 februárja nemzeteink és nem­zetiségeink életének történetébe je­lentős eseményként Íródott be. Meg­valósult a forradalom legfontosabb feladata, a munkásosztály és szövet­ségesei átvették a hatalmat. A Győ­zelmes Február elősegítette a népi demokratikus forradalomnak szocia­lista forradalommá való átalakulását s annak teljes mértékű kibontakozá­sát. Természetesen a forradalmi válto­zások falvaink életében is megmutat­koztak. A CSKP a parasztkérdés meg­oldása során marzista szemléletből indult ki — a kis- és középparasztsá­got a munkásosztály természetes szövetségesének tekintette. A paraszt­ság jelentős politikai erőt képviselt, hiszen Csehországban a lakosság egy­­harmada, Szlovákiában pedig a fele dolgozott a mezőgazdaságban. A párt programját úgy formálta, hogy a pa­rasztok számára is érthető legyen, hogy eleget tegyen a föld iránti vá­gyódásuknak. hogy forradalmi tevé­kenységre serkentse és besorolja őket a burzsoázia elleni osztályharc­ba. Csakis a Februári Győzelem után hagyhatták jóvá a CSKP javaslatára a mezőgazdasági törvényeket, fejezhet­ték be a földreformot, amely döntő mértékben megváltoztatta falvaink szociális szerkezetét. 1948 februárja megnyitotta a szo­cialista mezőgazdasági nagyüzemi ter­melés forradalmi építésének útját. A mezőgazdaság szocialista átépítése szerves része volt a szocializmus épí­tése fő irányvonalának. E tekintetben döntő jelentősége volt a CSKP 1949. májusában megtartott IX. kongresszu­sának. amelyen Klement Gottwald a következőképpen fejezte ki a mező­­gazdaság szocialista átépítésének szükségszerűségét: „Nem lesz nálunk szocializmus a falu szocialista átépí­tése nélkül. A munkásosztály, vala­mint a kis- és középparasztság szö­vetsége nélkül viszont nem valósul meg hazánkban a falu szocialista át­építése“. Az egész párt és a társadalom fi­gyelme — a lenini elvekkel összhang­ban — a mezőgazdaság szocialista átépítésére irányult. A CSKP vezetése alatt, a haladó tapasztalatok kihasz­nálásával, a Szovjetunió hathatós se­gítségnyújtásával. a parasztság és a nemzeti bizottságok tisztségviselői­nek odaadó munkájával, valamint az egész társadalom sokoldalú segítsé­gével történelmileg rövid idő — tíz év — alatt sikerült megvalósítanunk a társadalom szocialista átépítésének egyik legigényesebb feladatát — a szétszórt, alacsony termelékenységű kistermelést szocialista «mezőgazdasá­gi nagyüzemi termeléssé alakítottuk át. Az efsz-ek megalakításában és megszilárdításában nagy szerepet ját­szott a munkásosztály forradalmi lel­kesedése. A munkások részt vettek az efsz-ek alakításában és sokan közü­lük vezető tisztségviselőként tevé­kenykedtek. A szövetkezeteknek az ipari védnöküzemek is hathatós se­gítséget nyújtottak. Ennek jelentősé­gét Gustáv Husák elvtárs a CSKP Központi Bizottságának 1973. februá­ri ülésén értékelte: „Falvaink forra­dalmi átalakulása nem valósulhatott volna meg a munkásosztály politikai és jelentős anyagi segítsége nélkül. E nélkül a parasztság nem lett volna képes átépíteni a szétszórt kisterme­lést. A falu szocialista átépítése nem­csak a parasztság, hanem a munkás­­osztály és az egéz társadalom érde­kében történt.“ Ha értékeljük a falu szocialista át­építése óta eltelt időszak eredmé­nyeit, megállapíthatjuk, hogy a nép­gazdaság egyetlen ágazatában sem értünk el olyan forradalmi változáso­kat. mint a mezőgazdaságban. Nem­csak a termelés, a munka és a falusi élet jellege változott meg, hanem az emberek gondolkodásmódja és öntu­data is. Mindez hűen bizonyítja a szo­cialista társadalom előnyeit és a CSKP agrárpolitikájának sikereit. Sokoldalúan változott a mezőgazda­ság anyagi műszaki bázisa. 1948 óta az alapeszközök értéke a négy és fél­szeresére, egy dolgozóra számítva pe­dig a kilencszeresére növekedett. A bruttó mezőgazdasági termelés meg­kétszereződött, még annak ellenére is. hogy a termőföld jelentős mérték­ben, a dolgozók száma pedig több mint a felére csökkent. Az egy hek­tár mezőgazdasági területre számí­tott ipari trágyák felhasználása — ha­tóanyagban — több mint a három­szorosára nőtt. jelentős előrehaladást értünk el a gabonafélék hektárhoza­mában is — 1.58 tonnáról 4 tonnára, azaz a két és fél szeresére növeke­dett. Az egy hektár mezőgazdasági területre számított évi tejtermelés ugyanakkor 338 literről 846 literre növekedett. Köztársaságunk a mező­gazdasági termelés intenzitásával fo­kozatosan a legfejlettebb országok közé sorakozott fel, sőt néhányukat meg is előzte. A munka termelékenysége több mint a négy és fél szeresére növe­kedett. Amíg 1948 ban egy mezőgaz­dasági dolgozó öt és fél lakos részére állított elő élelmiszereket, addig ma már tizenöt lakos részére, jóval ma­gasabb fogyasztási színvonal mellett. Szocialista mezőgazdaságunk jelentős mértékben hozzájárult a lakosság életszínvonalának emelkedéséhez, s az élelmiszerfogyasztás tekintetében a legfejlettebb országok közé tarto­zunk. Ezek és további eredmények bizo­nyítják, hogy a mezőgazdaság szo­cialista átépítésének útja helyes volt, s dolgozó parasztságunknak történel­mileg rövid idő alatt soha nem ta­pasztalt fejlődést biztosított. A szo­cialista mezőgazdaság így jelentős mértékben hozzájárult a fejlett szo­cialista társadalom építéséhez. Szocialista mezőgazdaságunk az el­telt harmincöt évben elért pozitív eredmények ellenére még nem men­tette ki fejlesztésének összes lehe­tőségét. A XVI. pártkongresszus hatá­rozatai értelmében a legfontosabb feladat az alapvető élelmiszerekből való önellátás elérése, főleg a nö vénytermesztés gyorsabb ütemű fej­lesztésével. A szemesekből való önellátás eléré­sének elválaszthatatlan része a tö­megtakarmányok termelésének növe­lése és a minőség javítása. Tartalé­kaink elsősorban az évelő takarmány­­növények részarányának, a silókuko­rica és a másodnövények területének növelésében, valamint az állandó ré­tek és legelők intenzifikálásában van­nak. Ugyancsak jelentős tartalékaink vannak a betakarítási és tárolási vesz­teségek csökkentésében. Elsősorban a tömegtakarmányok minőségének ja­vítására kell törekedni, mert csakis ezáltal csökkenthetjük az abraktakar­mányok felhasználását a tej- és hús­termelésben. Azt a célt tűztük ma­gunk elé, hogy 1985-ig tömegtakar­mányokkal naponta 6,5 liter tejet ter­meljünk és 350 grammos tömeggya­rapodást érjünk el. Azt, hogy ez le­hetséges. egész sor mezőgazdasági üzem példája igazolja, ahol a tömeg­­takarmányokra alapozott napi tejter­melés eléri a 7—8 litert, a tömeg­gyarapodás pedig a 400—450 gram­mot. A növénytermesztés és az állatte­nyésztés közötti összhang meteremté­­se egyik előfeltétele a mezőgazdasági termelés takarmánybehozatal nélküli fejlesztésének. Még az utóbbi évek pozitív eredményei ellenére — az át­lagos évi takarmánybehozatal az elő­ző ötéves tervidőszak valóságához vi­szonyítva a felére csökkent — sem használják ki az egyes mezőgazdasá­gi üzemekben az összes lehetőséget, főleg a takarmányok, műtrágyák és egyéb anyagok értékesítése szaka­szán. Ezt a mezőgazdasági üzemek közötti és üzemeken belüli különbsé­gek is mutatják. Továbbra is alacsony színvonalú a növénytermesztés fej­lesztése és ezáltal az egész mezőgaz­dasági termelés stabilitása. Nem for­dítunk kellő figyelmet a termőföld, minden ár mezőgazdasági terület ki­használására. Az önellátási Irányvonal értelmében az állattenyésztés fejlesztését a saját takarmányforrásokra kell alapozni. Ezért tovább kell folytatni az állat­tenyésztés szerkezeti átépítését, fő­leg a sertés- és baromfiállomány létszámának szabályozásával, va­lamint a szarvasmarha-tenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztésével. Bát­rabban kell hozzáfogni azon sertés­tenyészetek felszámolásához, melyek­ben nagy az abrakfogyasztás és tár­sadalmi szempontból nem hatékony a hústermelés. Előrehaladást kell elérnünk a gaz­dasági állatok irányított takarmányo­zási rendszerének gyakorlati érvénye­sítésében. főleg az erre hivatott köz­pontok kiépítésével és sokoldalú ellá­tásával. Az év végén kerül sor az efsz-ek X. országos kongresszusára és az ál­lami gazdaságok országos értekezle­teire. melyeken bíráló igényességgel fo-vJk értékelni a XVI. pártkongresz­­szus mezőgazdasággal és élelmiszer­­iparral kapcsolatos határozatainak teljesítését, az elért eredmények, ta­pasztalatok alapián hatékony intézke­déseket fogadnak el a hetedik ötéves tervidőszak igényes feladatainak ma­radéktalan teljesítése érdekében, s feltételeket teremtenek a szocialista mezőgazdaság és az egységes földmű­vesszövetkezetek sokoldalú fejleszté­séhez. Az efsz-ekben, az állami gazdasá­gokban és a mezőgazdaságnak szolgál­tatásokat nyújtó vállalatokban az idén is sor kerül a kongresszus előtti vi­tára, amely elsősorban az egyes mun­kahelyekre, munkaközösségekre, az SZFSZ részlegeire, részlegbizottságai­ra korlátozódik. Bízunk abban, hogy a mezőgazdasági üzemekben a vita­anyagot bíráló szellemben tárgyal­ják meg, megjelölve a termelési for­rások és adottságok, valamint a bel­ső tartalékok ésszerű kihasználásá­nak útjait. E tekintetben a Szabad Földműves is sokoldalú tevékenységet fejt ki, s a közelmúltban közölte a vitaanyagot. Meggyőződésünk, hogy a szövetke­zeti földművesek, a mezőgazdaságban dolgozók az SZNF 40. és a mezőgaz­daság szocialista átépítése megkezdé­sének 35. évfordulóját, valamint az efsz ek X. országos kongresszusát a munkakezdeményezés kibontakozásá­val, új munkasikerek elérésével kö­szöntik. A februári Győzelem forradalmi hagyatéka Július Varga, a CSKP Központi Bizottságának osztályvezetője i

Next

/
Thumbnails
Contents