Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-25 / 8. szám
AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉtElMEZESÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETIlAPJA 1984. február 25. ★ 8. szám * XXXV évfolyam ★ Ara 1,— K6s / é A napokban emlékezünk meg a Februári Győzelem 36. évfordulójáról, amikor is az osztály- és politikai küzdelemben eldőlt Csehszlovákia további fejlődésének jellege. Harminchat évvel ezelőtt a munkásosztály és a dolgozó nép a CSKP vezetése alatt sikeresen visszaverték az ellenforradalmi kísérletet, megdöntötték a burzsoá hatalmat, és feltételeket teremtettek az új társadalmi rendszer, a szocializmus építéséhez. 1948 februárja nemzeteink és nemzetiségeink életének történetébe jelentős eseményként Íródott be. Megvalósult a forradalom legfontosabb feladata, a munkásosztály és szövetségesei átvették a hatalmat. A Győzelmes Február elősegítette a népi demokratikus forradalomnak szocialista forradalommá való átalakulását s annak teljes mértékű kibontakozását. Természetesen a forradalmi változások falvaink életében is megmutatkoztak. A CSKP a parasztkérdés megoldása során marzista szemléletből indult ki — a kis- és középparasztságot a munkásosztály természetes szövetségesének tekintette. A parasztság jelentős politikai erőt képviselt, hiszen Csehországban a lakosság egyharmada, Szlovákiában pedig a fele dolgozott a mezőgazdaságban. A párt programját úgy formálta, hogy a parasztok számára is érthető legyen, hogy eleget tegyen a föld iránti vágyódásuknak. hogy forradalmi tevékenységre serkentse és besorolja őket a burzsoázia elleni osztályharcba. Csakis a Februári Győzelem után hagyhatták jóvá a CSKP javaslatára a mezőgazdasági törvényeket, fejezhették be a földreformot, amely döntő mértékben megváltoztatta falvaink szociális szerkezetét. 1948 februárja megnyitotta a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés forradalmi építésének útját. A mezőgazdaság szocialista átépítése szerves része volt a szocializmus építése fő irányvonalának. E tekintetben döntő jelentősége volt a CSKP 1949. májusában megtartott IX. kongresszusának. amelyen Klement Gottwald a következőképpen fejezte ki a mezőgazdaság szocialista átépítésének szükségszerűségét: „Nem lesz nálunk szocializmus a falu szocialista átépítése nélkül. A munkásosztály, valamint a kis- és középparasztság szövetsége nélkül viszont nem valósul meg hazánkban a falu szocialista átépítése“. Az egész párt és a társadalom figyelme — a lenini elvekkel összhangban — a mezőgazdaság szocialista átépítésére irányult. A CSKP vezetése alatt, a haladó tapasztalatok kihasználásával, a Szovjetunió hathatós segítségnyújtásával. a parasztság és a nemzeti bizottságok tisztségviselőinek odaadó munkájával, valamint az egész társadalom sokoldalú segítségével történelmileg rövid idő — tíz év — alatt sikerült megvalósítanunk a társadalom szocialista átépítésének egyik legigényesebb feladatát — a szétszórt, alacsony termelékenységű kistermelést szocialista «mezőgazdasági nagyüzemi termeléssé alakítottuk át. Az efsz-ek megalakításában és megszilárdításában nagy szerepet játszott a munkásosztály forradalmi lelkesedése. A munkások részt vettek az efsz-ek alakításában és sokan közülük vezető tisztségviselőként tevékenykedtek. A szövetkezeteknek az ipari védnöküzemek is hathatós segítséget nyújtottak. Ennek jelentőségét Gustáv Husák elvtárs a CSKP Központi Bizottságának 1973. februári ülésén értékelte: „Falvaink forradalmi átalakulása nem valósulhatott volna meg a munkásosztály politikai és jelentős anyagi segítsége nélkül. E nélkül a parasztság nem lett volna képes átépíteni a szétszórt kistermelést. A falu szocialista átépítése nemcsak a parasztság, hanem a munkásosztály és az egéz társadalom érdekében történt.“ Ha értékeljük a falu szocialista átépítése óta eltelt időszak eredményeit, megállapíthatjuk, hogy a népgazdaság egyetlen ágazatában sem értünk el olyan forradalmi változásokat. mint a mezőgazdaságban. Nemcsak a termelés, a munka és a falusi élet jellege változott meg, hanem az emberek gondolkodásmódja és öntudata is. Mindez hűen bizonyítja a szocialista társadalom előnyeit és a CSKP agrárpolitikájának sikereit. Sokoldalúan változott a mezőgazdaság anyagi műszaki bázisa. 1948 óta az alapeszközök értéke a négy és félszeresére, egy dolgozóra számítva pedig a kilencszeresére növekedett. A bruttó mezőgazdasági termelés megkétszereződött, még annak ellenére is. hogy a termőföld jelentős mértékben, a dolgozók száma pedig több mint a felére csökkent. Az egy hektár mezőgazdasági területre számított ipari trágyák felhasználása — hatóanyagban — több mint a háromszorosára nőtt. jelentős előrehaladást értünk el a gabonafélék hektárhozamában is — 1.58 tonnáról 4 tonnára, azaz a két és fél szeresére növekedett. Az egy hektár mezőgazdasági területre számított évi tejtermelés ugyanakkor 338 literről 846 literre növekedett. Köztársaságunk a mezőgazdasági termelés intenzitásával fokozatosan a legfejlettebb országok közé sorakozott fel, sőt néhányukat meg is előzte. A munka termelékenysége több mint a négy és fél szeresére növekedett. Amíg 1948 ban egy mezőgazdasági dolgozó öt és fél lakos részére állított elő élelmiszereket, addig ma már tizenöt lakos részére, jóval magasabb fogyasztási színvonal mellett. Szocialista mezőgazdaságunk jelentős mértékben hozzájárult a lakosság életszínvonalának emelkedéséhez, s az élelmiszerfogyasztás tekintetében a legfejlettebb országok közé tartozunk. Ezek és további eredmények bizonyítják, hogy a mezőgazdaság szocialista átépítésének útja helyes volt, s dolgozó parasztságunknak történelmileg rövid idő alatt soha nem tapasztalt fejlődést biztosított. A szocialista mezőgazdaság így jelentős mértékben hozzájárult a fejlett szocialista társadalom építéséhez. Szocialista mezőgazdaságunk az eltelt harmincöt évben elért pozitív eredmények ellenére még nem mentette ki fejlesztésének összes lehetőségét. A XVI. pártkongresszus határozatai értelmében a legfontosabb feladat az alapvető élelmiszerekből való önellátás elérése, főleg a nö vénytermesztés gyorsabb ütemű fejlesztésével. A szemesekből való önellátás elérésének elválaszthatatlan része a tömegtakarmányok termelésének növelése és a minőség javítása. Tartalékaink elsősorban az évelő takarmánynövények részarányának, a silókukorica és a másodnövények területének növelésében, valamint az állandó rétek és legelők intenzifikálásában vannak. Ugyancsak jelentős tartalékaink vannak a betakarítási és tárolási veszteségek csökkentésében. Elsősorban a tömegtakarmányok minőségének javítására kell törekedni, mert csakis ezáltal csökkenthetjük az abraktakarmányok felhasználását a tej- és hústermelésben. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy 1985-ig tömegtakarmányokkal naponta 6,5 liter tejet termeljünk és 350 grammos tömeggyarapodást érjünk el. Azt, hogy ez lehetséges. egész sor mezőgazdasági üzem példája igazolja, ahol a tömegtakarmányokra alapozott napi tejtermelés eléri a 7—8 litert, a tömeggyarapodás pedig a 400—450 grammot. A növénytermesztés és az állattenyésztés közötti összhang meteremtése egyik előfeltétele a mezőgazdasági termelés takarmánybehozatal nélküli fejlesztésének. Még az utóbbi évek pozitív eredményei ellenére — az átlagos évi takarmánybehozatal az előző ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva a felére csökkent — sem használják ki az egyes mezőgazdasági üzemekben az összes lehetőséget, főleg a takarmányok, műtrágyák és egyéb anyagok értékesítése szakaszán. Ezt a mezőgazdasági üzemek közötti és üzemeken belüli különbségek is mutatják. Továbbra is alacsony színvonalú a növénytermesztés fejlesztése és ezáltal az egész mezőgazdasági termelés stabilitása. Nem fordítunk kellő figyelmet a termőföld, minden ár mezőgazdasági terület kihasználására. Az önellátási Irányvonal értelmében az állattenyésztés fejlesztését a saját takarmányforrásokra kell alapozni. Ezért tovább kell folytatni az állattenyésztés szerkezeti átépítését, főleg a sertés- és baromfiállomány létszámának szabályozásával, valamint a szarvasmarha-tenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztésével. Bátrabban kell hozzáfogni azon sertéstenyészetek felszámolásához, melyekben nagy az abrakfogyasztás és társadalmi szempontból nem hatékony a hústermelés. Előrehaladást kell elérnünk a gazdasági állatok irányított takarmányozási rendszerének gyakorlati érvényesítésében. főleg az erre hivatott központok kiépítésével és sokoldalú ellátásával. Az év végén kerül sor az efsz-ek X. országos kongresszusára és az állami gazdaságok országos értekezleteire. melyeken bíráló igényességgel fo-vJk értékelni a XVI. pártkongreszszus mezőgazdasággal és élelmiszeriparral kapcsolatos határozatainak teljesítését, az elért eredmények, tapasztalatok alapián hatékony intézkedéseket fogadnak el a hetedik ötéves tervidőszak igényes feladatainak maradéktalan teljesítése érdekében, s feltételeket teremtenek a szocialista mezőgazdaság és az egységes földművesszövetkezetek sokoldalú fejlesztéséhez. Az efsz-ekben, az állami gazdaságokban és a mezőgazdaságnak szolgáltatásokat nyújtó vállalatokban az idén is sor kerül a kongresszus előtti vitára, amely elsősorban az egyes munkahelyekre, munkaközösségekre, az SZFSZ részlegeire, részlegbizottságaira korlátozódik. Bízunk abban, hogy a mezőgazdasági üzemekben a vitaanyagot bíráló szellemben tárgyalják meg, megjelölve a termelési források és adottságok, valamint a belső tartalékok ésszerű kihasználásának útjait. E tekintetben a Szabad Földműves is sokoldalú tevékenységet fejt ki, s a közelmúltban közölte a vitaanyagot. Meggyőződésünk, hogy a szövetkezeti földművesek, a mezőgazdaságban dolgozók az SZNF 40. és a mezőgazdaság szocialista átépítése megkezdésének 35. évfordulóját, valamint az efsz ek X. országos kongresszusát a munkakezdeményezés kibontakozásával, új munkasikerek elérésével köszöntik. A februári Győzelem forradalmi hagyatéka Július Varga, a CSKP Központi Bizottságának osztályvezetője i