Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-18 / 7. szám

\ SZABAD FÖLDMŰVES 1984. feSruár 1Š, 6 Bizonyára valószínűtlennek tűnik a fenti cím, de van benne Igazság: a Bozitai (Buzitka) Középfokú Mezőgazdasági Szak­tanintézet, elhelyezését tekint­ve, valóban tanyai Jellegű, hi­szen Bozitátől távol, a Perse JPrša) feletti dombtetőn, a haj­dani Gép- és Traktoréllomás épületeiben kapott helyet. A le­írás alapján az olvasó bizonyá­ra valami eldugott, sivár épü­letekből álló településre gon­dol, pedig szó sincs ilyesmiről. A pontosan két évtizede a Já­rási székhelyről, Losoncról (Lučenec) áthelyezett iskola Vojtech Husárik mérnök-igaz­gató irányítása alatt az ott ténykedő pedagógusok, szakok­tatók, nevelők munkája nyo­mán hangulatos „diáktanyává“ alakult át. A felújított épületek közötti tágas térséget gondosan ápolt park tölti ki, az épülete­ket díszbokrokkal szegélyezett í aszfaltutacskák kötik össze. Meg kell azonban mondani, hogy az első benyomás kicsit csalóka, mert —• amint az isko­la igazgatója elmondotta — akadnak hiányosságok, amelyek fékezik a még jobb eredmények elérését. Ezek többsége abból adódik, hogy rég „kinőtték“ már a Rezdeti életteret, s e­­miatt például 240 tanulót nem tudnak elhelyezni az interná­tusbán; több mint egyharmaduk kénytelen naponta utazni. A műhelygyakorlatok végzé­sére sincs elegendő helyük, a testnevelés oktatásának haté­konyságát — különösen télidő­ben — erősen befolyásolja a megfelelő tornaterem hiánya. Gondot okozott az épület fű­tése is, de ez a probléma rövi­desen megoldódik: befejezés előtt áll ugyanis az önsegélye­zéssel épülő központi fűtés sze­relése. Az elmúlt két évtized minő­ségi változást is hozott az is­kola életében: középfokúvá lé­pett elő. Megnyílt a dolgozók szakközépiskolája is, ahol „a mezőgazdaság és erdészet gé­­pesítője“ képesítést szerezhet­nek a végzettségüket bővíteni szándékozó dolgozók. Az iskola oktató-nevelő munkájának elis­merése, hogy falai között már külföldi fiatalok is tanulnak, ugyanis húsz laoszi diák érke­zett ide két évvel ezelőtt, hogy elsajátítsák a mezőgazdasági gépek kezelésének és javításá­nak tudományát. —®­Az iskola új, fiatal főnevelő­­}e, Pasek Erika ugyancsak el­foglalt ember: szervez, irányít, ellenőriz, keresi az előbbrelé­­pés, a tanulók szabadidő-ki­használásának hasznos lehető­ségeit. Az oktatás utáni tevé­kenységről, főleg a szakkörök munkájáról az ebédet követő rövid „szieszta“ alkalmából be­szélgettem vele. — Az oktató-nevelő munka eredményes megvalósítása mel­lett nagy jelentősége van a sza­badidő ésszerű felhasználásá­nak, ezért számos lehetőséget teremtettünk arra, hogy a ta­nulók érdeklődési körüknek megfelelő, hasznos tevékenysé­get végezhessenek — mondta mintegy bevezetőül. — Több szakkört hoztunk létre, ame­lyekben pedagógusok, nevelők irányításával folyik a munka. A honvédelmi nevelés kereté­ben például lövész, motoros, rádióamatőr, egészségügyi stb. szakkör működik. Az ott elért eredményekben nagy érdeme van Vladimír Luptáknak, vala­mint Štefan Laliknak, aki a két lövészkör tagjaival foglalkozik. Legnépesebb tábora azonban a sportnak van, ami érthető is, hiszen a tizenéves fiatalok mozgásigénye jelentős. A sport­szakkör tagjainak tevékenysége a tanterv kitűzéseihez igazo­dik, eredményesebbé téve az iskolai testnevelést is. Hogy milyen feltételek mel­lett. arról személyesen győződ­hettem meg, mert a főnevelővel szemlét tartottunk a sportpá­lyán, ahol a jő Időt kihasználva sokan gyűltek össze. Legtöbb­jük Gáspár Ferenc pedagógus­nak, a szakkör vezetőjének irá­nyítása mellett végezte gyakor­latait, de sokan voltak azok is, akik csak önszorgalomból, moz­gásvágytól vezérelve jöttek ki, hogy lefussanak egy-két kört vagy lejátsszanak egy parázs focimeccset. — Amint látom, nem a leg­kedvezőbbek a sportolási Telté­telek — csúszik ki a számon a megjegyzés. — Pályák dolgában bizony nem állunk valami jól, hiszen az itt levő kosár- és röplabda­­pályán kívül nincs is másunk — válaszol Gáspár Ferenc, mi­után rövid „szabad foglalko­zást“ adott védenceinek. — A futószámokat az iskola épüle­teit összekötő utcácskákon gyakoroljuk, a hosszabb tévő­ket pedig az Iskolán kívüli te­repen. A felszerelést tekintve már nem ilyen kedvezőtlen a helyzet, ugyanis minden évben igyekszünk valamivel bővíteni a sportszertárat. Sportolóink részére van elegendő tréning­ruha és atlétatrikó, a téli spor­tokhoz mintegy 30 pár síléc áll rendelkezésre, és a magasug­ráshoz is megvásároltuk a szükséges kellékeket. Persze vannak sportágait, amelyek műveléséhez kedvezőtlenebbek a feltételeink. Igen érezzük a tornaterem hiányát is, hiszen a jelenlegi feltételek mellett a tél szinte tétlenségre kénysze­rít bennünket. — A jelenlegi feltételek mel­lett a sportban milyen sikerrel tudják képviselni a szaktanin­tézetet? — A fennálló hiányosságok feltétlenül negatívan hatnak eredményeinkre, de szervezés­sel, a pótlehetőségek felkuta­tásával, lelkesedéssel igyek­szünk azok hafását csökkente­ni. Sportolóink eredményei azt mutatják, hogy ennek meg is van az eredménye. Minden sportágban van egy-egy meg­bízható versenyzőnk, aki ma­gával ragadja a többieket is. Ilyen például Ivan Kluka, aki igen sokoldalú sportoló. Jeles­kedik az ugrószámokban, kiváló asztaliteniszező, jó futó, és úszásban Is eredményes. Azt feltétlenül meg kell jegyezni, hogy minden versenyre lelki­­ismeretesen készülünk. Azt akarjuk, hogy iskolánk, ahol csak az utóbbi időben részesül kellő figyelemben a sport, mél­tó helyet harcoljon ki magának ezen a téren is a szaktaninté­zetek között. Ennek a célratö­rő, rendszeres munkának ered­ménye az is, hogy az ősszel Lo­soncon megreníáezett Nógrádi Játékokon is sikeresen szere­peltünk, de biztató az is, hogy a középiskolai labdarúgó-baj­nokság versenysorozatában tíz csapat között az 5. helyen vé­geztünk. Nagy sikert értünk el tavaly Rimaszombatban (Rimavská So­bota) Is, ahonnan 13 közép­szlovákiai mezőgazdasági szak­­tanintézet vetélkedőjéről négy arannyal tértek haza sporto­lóink. Peter Matej sülylökés­­ben, Zdenek Káplán magasug­rásban. Bóna István 800 méte­ren végzett az első helyen, Básti Miroslav pedig a fiatalok kategóriájában nyerte meg á súlylökést. Figyelemre méltó eredménye­ket érnek el az asztalitenisze­­zőink is, akikkel Schuller Bé­­láné pedagógus, volt csehszlo­vák válogatott foglalkozik. A 24 éven át az élmezőnyben sze­replő versenyző (most játékve­zető) mintegy harminc fiatal­lal igyekszik minél jobb ered­ményt elérni. A kiváló asztali­teniszező és pedagógus kez­deményezésére szándékozunk megrendezni és hagyományossá tenni a járás szaktanintézetei­­nem nemhivatelos asztalitenisz­bajnokságát. a „Viera Schulle­­rová Díjért“. Célunk az, hogy ily módon is minél több fiatalt bírjunk rendszeres sportolásra, hiszen a mozgás kedvező ha­tással van a közérzet kialakítá­sára, ami közvetve elősegítője lehet a tanulmányi eredmények kedvező alakulásának is. Kénytelenek vagyunk befe­jezni a beszélgetést, mert a rö­vidre tervezett „szabad foglal­kozást“ már unni kezdték a ta­nulók. Elbúcsúztunk hát, de még annyit megtudtam a főne­velőtől, hogy az iskola tanulói­nak mintegy 70 százaléka kap­csolódik be valamelyik szak­kör munkájába. Legtöbben a sportot választották, amivel el­érték, hogy az iskolán valóban tömegalapokon nyugszik a test­nevelés. De eredményes a hon­védelmi nevelés is, legutóbb a František Gatial, Peter Pavlí­­ček, Martin Zeman összetételű csapat első lett a Losoncon rendezett „Partizán tábortűz“ versenyen. A két évtizede „vidékre“ ke­­rült Bozitai Középfokú Mező­­gazdasági Szaktanintézet — a­­mely eddig több mint két és félezer mezőgazdasági gépja­vító szakembert adott a mező­­gazdaságnak — küldetésének teljesítése mellett eredményes tevékenységet fejt ki az egész­séget szolgáltató testnevelés terén is. Ebben különösen nagy részük van azoknak, akik az eredmények, az iskola és a ta­nulók érdekében hajlandók többletmunkát vállalni- és sza­badidejük jelentős részét is feláldozni. BÖJTÖS JÁNOS Pasek Erika és Gáspár Fereno (A szerző felvétele) (Molnár László felvételei! A szerzői verseny győztese, a bratislavai Gravis együttes A MELÓDIA országos döntője A csehszlovákiai magyar a­­mat'ór táncdalénekesek és ze­neszerzők országos versenyé­nek a döntőiére a kassai (Ко- Sice) Szakszervezetek Házá­ban került sor január 29-én. A CSEMADOK Központi Bizottsá­ga a társrendezőkkel közösen szervezte a versenysorozatot, amelyre Szlovákia minden ré-Bárdos Agnes, az énekesek ver­senyének második helyezettje széből érkeztek fiatal műked­velő, amatőr pop-énekesek és szerzők. A járási fordulókat a múlt év tavaszán, a két területi döntőt pedig ősszel bonyolítot­ták le. A versenybe megközelí­tően 150 énekes és zenekar ne­vezett be, köztük 36 szerző. A járási verseny győztesei a terü­leti döntőkön mérték össze tu­dásukat. Az elsőt Dunaszerda­­helyen (Dunajská Streda) a Városi Művelődési Ház nagy­termében, a másodikat pedig Füleken (Fiľakovo) tartották. Mindkét versenyen ugyanaz a zsűri pontozott, ezért volt le­hetséges annak a továbbjutási kulcsnak az alkalmazása, mi­szerint a két verseny összesí­tett eredményei alapján a leg­jobb tíz-tíz énekes és szerze­mény jutott a kassai központi döntőbe. Szóljunki röviden a verseny múltjáról. A CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága hosszabb szü­net után 1977-ben hirdette meg újra a csehszlovákiai magyar amatőr táncdalénekesek verse­nyét. A Melódia elnevezést két évvel később kapta a fesztivál. Ez a dátum fontos határkő, mi­vel ekkor kísérte az énekese­ket először fesztiválzenekar. A mostani sorozat újítása, hogy az előadói kategória mellett szerzői versenyt is indítottak. Jelentkezőkben, mint arról már. szóltunk, nem volt hiány. Ez is igazolja, hogy a csehszlovákiai magyar fiatalok körében is számos lehetséges zeneszerző, szövegíró, előadó található. A verseny elsődleges feladata: felkarolni a fiatal tehetségeket, fejleszteni zenei kultúrájukat, segíteni kibontakozásukat. Most pedig térjünk rá magá­ra a döntőre, amelyet Neszmé­ri Sándor, a CSEMADOK KB tit­kára nyitott meg. Ezt követően Oros Gyula, a Melódia döntőjé­nek síóvivöje köszöntötte a szép számban megjelent közön­séget, majd pedig ismertette a versenyszabályokat és bemu­tatta a zsűri tagjatt, akik nyil­vános pontozással értékelték a résztvevők előadását, illetve a szerzeményeket. A bíráló bizott­ság elnöki tisztjét Debrődi D. Géza, a CSEMADOK Központi Bizottsága művészeti osztályá­nak a vezetője látta el, tagja pedig Szarka Viktor, az OPUS Hanglemezkiadó Vállalat szer­kesztője, Matus János, a Szlo­vákiai Népi Együttes karnagya, Papp Sándor, a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának zenei szerkesztője, valamint Vörös Andor, a Bojtorján együt­tes tagja voltak. Először az énekesek előadá­sában hallhattuk az első zene­számokat, majd a szerzői ver­seny következett, végül, pedig újra az előadók kategóriájában a második számmal zárult a döntő műsora. Az énekesek ver­senyében a legjobb teljesít­ményt a füleki (Fiľakovo) Oláh Erika nyújtotta. Végig kiegyen­súlyozottan versenyzett,' tiszta hangját és éneklését nemcsak a zsűri méltányolta a magas pontszámokkal, hanem a kö­zönség is nagy tapssal jutal­mazta. A füleki versenyző már a két évvel ezelőtti Melódia döntőjében is szerepelt, nem tőle függött azonban, hogy ak­kor nem végzett a dobogón... A második helyen a szenei (Se­­nec) Bárdos Agnes végzett, aki Koncz Zsuzsa repertoárjából válaszolt két énekszámával aratott sikert. A harmadik he­lyet a baracskai (Bardoűovo) Bencsík Lívia szerezte meg. Az előadói kategóriában jól szere­pelt még a rozsnyói (Rožňava) Szántó Eleonóra, aki alig csú­szott le a dobogóról, valamint a nagyabonyi (Veiké Blahovo) Olgyai Attila, a királyrévi (Krá­ľov Brod) Szarka Gyula, és a pelsőci (Plešivec) Sedmák Szi­lárd. A szerzői versenyben a már kir'emezzel is bemutatkozott, népszerű bratislavai Gravis együttes szerezte meg a győ­zelmet, Gravis-Dusík Gábor: Aranymadár című szerzeményé­vel, amelyet kemény rock stí­lusban adtak elő. A jelenleg csupán háromtagú együttesnek nagyszerűen sikerült ötvöznie a gondolati tartalmat a zenei előadásmóddal. A második he­lyen a losonci (Lučenec) já­rást képviselő Gordos Lászlód Mázik István páros Várj című szerzeménye végzett, amelyet a fesztiválzenekar kíséretében az előadót kategória győztese, Oláh Erika tolmácsolt — kivá­lóan. A harmadik hely a nagy­­megyeri (Galovo) Klotild ver­zió együtesének jutott, amely Klotild verzió—Balia Igor: Lá­tomás című dalát adta elő. A mindent legyőző szerelem víziója, az ember békevágya szólalt meg jó hangszerelésben. Továbbá jó benyomást keltett a tőketerebesi (Trebišov) járást képviselő Cyklón együttes, a­­mely Cyklón—Balogh Bertalan: A lány című dalát adta elő. A érsekújvári (Nové Zámky) já­rásból érkezett a dallamos ze­nét játszó Omikron együttes. Az Elet csak egy álom című szerzeményükkel szerepeltek, azonban a szövegíró hadilábon áll a számtannal vagy pedig a helyesírással, mert „Ne menj el — ez a két utolsó szó" éne­kelték. Es ugyebár akárhogyan ts számoljuk, ez három szó .., A Spirál együttes Szímő (Zem­néj ■ előadásában elhangzott számnak a szövege volt a jobb, bár az énekes rutintalanság, esetleg a versenyláz okozta iz­galom miatt, nem állította meg­felelő magasságba a mikrofont, s ez megmutatkozott a gyen­gébb teljesítményen. A fesztivál sikeréhez nagy-Oláh Erika, a legjobb előadó, valamint á szerzői verseny má­sodik helyezett dalának tolmá­­csolója mértékben hozzájárult a bratt­­slavai Fornax együttes és Л Melódia ’83 szimfonikus tánc­zenekara. Vezényelt Botos Jenő, a Fornax vezetője, aki az elő­adói verseny dalait, valamint a szerzői kategóriában a második dijat szerzett számot hangsze­relte — kitünően. Nélküle md már szinte elképzelhetetlen a Melódia könnyűzenei fesztivál, A győzteseknek kijáró díja­kat, valamint a résztvevőknek az oklevelet dr. Lukács Tibor, a CSEMADOK Központi Bizott­ságának vezető titkára, Debrődi D. Géza, a zsűri elnöke, vala­mint Papp Sándor, a bíráló bi­zottság tagja adták át. A verseny értékelése és a díjkiosztás után a Magyaror­szágon igen népszerű, country muzsikát játszó Bojtorján e­­gyüttes koncertje következett, amely elnyerte valamennyi je­lenlevő tetszését. Ezzel a Melódia ’83 döntője és a kassai Szakszervezetek Házában megrendezett zenei est műsora véget ért, azonban reméljük, hogy a CSEMADOK Központi Bizottságának művé­szeti osztálya továbbra is támo­gatni fogja a hazai magyar tánc- és rockzene fejlődését, felkarolja a tehetséges fiatalo­kat, és elsősorban segíti őket abban, hogy több fórumon- a CSEMADOK országos szintű ren­dezvényein, a Csehszlovák Rá­dió magyar nyelvű adásában, esetleg lemezfelvétel biztosítá­sával lehetőséget kapjanak a nélkülözhetetlen fellépésekhez, Csakis az egészséges verseny­szellem, a nemes vetélkedés, a nyilvános fellépések segíthetik elő a hazai magyar könnyűze­nei élet fejlődését. Bízunk ab­ban, hogy nemcsak a győzte­sek, hanem a tehetséges fiatal zeneszerzők, szövegírók, elő­adók igyekezete nem vész kár­ba, és a színvonalas versenyek a jövőben még jobb munkára ösztönzik a popzene műkedve­lőit. Ehhez kívánunk mindenki­nek1 sok sikert a továbbiakban, BÄRDOS GYULA!

Next

/
Thumbnails
Contents