Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-30 / 30. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. július 30. 14 ♦ MERZET + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT -f MÉHÉSZÉT -f MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT -f MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + Teendők a méhészetben Jó tanAcsok kezdőknek Augusztus hónap gyakorlatilag az új méhészeti év kezdete. Ilyenkor ké­szítjük fel méhcsaládjainkat a tele­lésre. Ebben az időszakban még le­cserélhetjük az idős, és a kevésbé termelékeny anyákat, s elvégezzük az állomány fiatalítását. Törekedjünk arra, hogy a családoknak sok fiaslti­­sa legyen, hogy többségben fiatal méhekkel teleltethessük őket. Te­gyünk meg mindent azért, hogy az anyák a lehető legtöbb petét rakják. ELLENŐRZÉS A KOLTOTERBEN A hőnap elején ellenőriznünk kell a költőteret, hogy felmérhessük a családok valóságos helyzetét. Ilyen­kor határozzuk meg a fiasitott lépek számát és a fiasftás terjedelmét. Ha észrevesszük hogy az egyik család Hasítása túlzottan sok, míg a másiké nagyon kevés, akkor a lépeket köl­csönösen cseréljük ki. A népes csa­ládtól vegyünk ki egy fiaslépet (lásd az 1. számú ábrát), a mébeket vi­múlik. A termelő méhcsaládok méz­terét csak a hónap végén zárjuk le. A méztérbe gyűjtött készletet perges­sük ki, és szeptember elején adjuk azt élelempőtlásként méhelnknek a méztéren keresztül. A méhészek többsége, amely még ballonokban adja méheinek az élel­met, a fenti alapelveket nem tartja be pontosan. Többen közülük idő előtt zárják le a mézteret, vagy nem is serkentik a családokat. Tavasszal viszont csodálkoznak, hogy a méhek rosszul teleltek, s emiatt nem nyújt­ják a várt eredményt. Tudomásul kell végre venni, hogy a ballonos etetés nem csupán a söpört rajok ellátására szolgál, a fogvatartás idején. Külön­ben a ballonok ma már csak tarta­léknak, vagyis a raktárba valók. Legalkalmasabb manapság a több­oldalúan hasznosítható felső elrende­zésű etető. Ebben beadhatjuk a cu­korszörpöt, a mézes vízzel leöntött kristálycukrot vagy a mézestésztát Fotó: P. S. is magukkal viszik. A méhek Így az augusztus folyamán beadott cukrot telelésre kész eleséggé érlelik, s ahol még a természetből is gyűjthetnek némi készletet, vagy mesterségesen serkentették őket, ott nem szünetelt a petézés, s fgy a családok népesen mennek telelőbe. MENTSÜK MEG A HEREFIASlTÖ CSALADOT Augusztusban esetenként megálla­pítható, hogy egy-egy méhcsalád herefiasitó. Ez akkor tördel elő, ha a családnak nincs anyja, s <■ ,.yes mé­hek a pempő fogyasztásának hatására herepetézőkkké válnak. Ezt úgy is­merhetjük fel, hogy a sejtek némelyi­kében több pete van, és a befedett fiasitás púpos. Ezeket a munkássej­tekben figyelhetjük meg, s mivel a sejtek szűknek bizonyulnak a herék­nek, ez okozza a fiasftás felpúposodá­­sát. A herefiasitó méhcsalád megmen­tése augusztusban már nehéz, jól be­vált módszer erre, ha a méheket a lépekről egy üres kaptárba rázzuk és élelem nélkül 48 óráig otthagyjuk. Közben beadunk nekik kalitkában egy fiatal méhanyát. Az élelem nél­kül maradt családnak nem állnak rendelkezésére sejtek, s így a here­fiasitó egyedek beszüntetik a peté­­zést. A harmadik napon annyi lépet teszünk a kaptárra, amennyit a mé­hek elfoglalhatnak. A zárkózott anya körül a méhek csomót alkotnak, s ez­által vele biológiailag egyesülnek. Szükséges tehát, hogy a lépek beadá­sakor az anyát a zárkából kieresszük. A családot mintegy 10 nap múlva el­lenőrizzük. Amennyiben mindent rendben találunk, akkor adunk neki egy-két fedett fiasitott lépet, az egyik erős családbúi. Ősszel a családot csak méhek nélkül fiasitott lépekkel segít­jük. Ha nem Így cselekednénk, akkor rablást idéznénk elő. A méhek körül csak alkonyaikor dolgozzunk, ha már nem repülnek. Alkalmas erre a kora reggel is, ami­kor még nincs repülés. A herefiasl­­tással terhes családnak nincs mnn­­kásfiasítása, így nem kell tartani at­tól, ha a herés sejteket több méhcsa­lád mézterébe áttesszük, ahol a he­rék kikelnek. A herefiasftással terhes család megmentésekor hátramaradó alkalmas lépeket, amelyekben méz és virágpor is van felhasználhatjuk a téli élelem kiegészítésére. HARCOLJUNK AZ ATKA ELLEN Olyan körzetekben, ahol a Varroa atka nagyon elhatalmasodott, a méh­családokat gondosan kezeljük. Au­gusztusban a költőtér lépjeiből vág­juk ki a herefiasltást, s a kereteket tegyük át a méztérbe. A költőtér alsó részét tisztítsuk meg a zugépftmé­­nyektől és egyebektől, hogy elhelyez­hessük az alátéteket. Akinek kaptár­­tlpnsai lehetővé teszik a rostás alátét elhelyezését, az 14 naponként eltávo­líthatja a lehullott atkákat, ám az alátét visszahelyezésekor ragadós anyaggal kenje be az alátétet A méheinket hetenként legalább egyszer, tebát a repülés megszűnése után dohány- és hobrafüsttel árasszuk el. Ezt úgy végezzük, hogy az aláté­tet elhelyezzük a kaptár aljára, a füs­tölőbe pedig dohányt és bobrát ége­tünk. Füstöléssel sok atka lehull a ragadós anyaggal bekent alátétre. Tanácsos, hogy a lépekre paradicsom vagy diólevelet tegyünk, mert ennek az aromája megtéveszti az atkát, s az lehull az alátétre. Ne feledjük el, hogy az alátétet bekenjük valamilyen ragadós anyaggal. A ráhullott atka fgy nem mászhat el. Reggelenként, amikor a méhek még nem repülnek, az alátétet húzzuk ki, s a ráragadt atkákat égessük el. Törekedjünk arra, hogy a Varroa atka tovább terjedésének megfékezé­sére minél hatásosabb szerkészftmé­­nyeket szerezzünk be, hiszen szep­tember vége felé, vagy október ele­jén, amikor a sejtekből kikelnek a méhek, a családokat ismét kezelni kell. Ha a sürgető teendőket nem halogatjuk, akkor állományunkat gya­korlatilag állandóan az atkafertőzés első szakaszában tarthatjuk, s a kö­vetkező évben nem lesznek gazdasági gondjaink. Az atkával szemben úgy kell eljár­nunk, mint például a többi veszélyes kártevővel. Az idény elejétől végéig harcolnunk kell ellene. A tudomány munkatársai azt állítják, hogy a ve­szélyes élősködő úgyszólván soha nem számolható fel teljesen, ezért állandóan küzdenünk kell ellene. PAVEL SILNÝ szont leseperjük róla, s a keretet an­nak a családnak adjuk, amelyiknek kevés fiasitása van. Ha a költőtérben üres lépeket találunk, akkor ezeket vegyük ki, s helyükre zsemlyeszinű, többször fiasitott üres lépeket helyez­zünk. Aki esetleg eddig nem távolította el a költőtérből a szűz lépeket, az rögtön vegye ki őket, mert augusztus­ban a méhanya ezekbe úgysem peté­zik. Legyünk figyelemmel a költőtér lépeinek a minőségére, vagyis arra, hogy a sötét színűeket vagy heresej­teseket helyezzük át a méztérbe és ezeknek a helyére Hasításra alkalmas lépeket tegyünk. TOVÁBB SERKENTENI Körzeteink többségében augusztus­ban alig van hordás. Helyenként ugyan a fenyőről vagy más nektár­forrósról még gyűjtenek a méhek, ez viszont kevés. A rétek és a mezők vi­rágai bizonyos mennyiségű virágport és nektárt Is nyújthatnak. Szükség­szerű viszont, hogy az elenyésző ter­mészetes gyűjtési lehetőség mellett mesterségesen serkentsük méhcsalád­jainkat az egész hónapban. A serkentés módja a lehetőségeken (lásd a 2. számú ábrát). Tavasszal azonban vizet is tölthetünk bele mé­­heink részére, ha kint hideg az idő. az Állomány taxAlAsa A téli készletek feltöltése előtt ha­ladéktalanul szükséges a családok taxálása. Gyakorlati szempontból te­hát az állományok alapos átvizsgálá­sáról van szó, amikor felmérjük a költőtér méz- és virágporkészletét, a fiasftás terjedelmét, s megállapítjuk a méhanya minőségét. (Az ezzel kap­csolatos kérdéseket korábban már tárgyaltuk.) Tekintettel arra, hogy Csehszlová­kiában körzetenként szinte más és más éghajlati körülmények uralkod­nak, a tazálást a hegyi körzetekben augusztus 20-a, a hegyaljai körzetek­ben augusztus 25-e, a síkvidéki kör­zetekben viszont a hónap vége táján kell elvégezni, amikor pontos feljegy­zéseket is készítünk, mert csak Így egészíthetjük ki jól a hiányzó élel­met. A taxálás teendőinek befejezése után megszüntetjük a serkentést. Augusztus vége felé az éjszakák rendszerint már hűvösek. Méheink a méztérből lehúzódnak a költőtérbe, s a méztérben felgyülemlett élelmet BveriisüK a ma atkát L apunkban korábban már be­számoltam róla, hogy nálunk is felütötte fejét a veszélyes méhellenség, a Varroa atka. Azóta saját méhálományomnál és másoké­nál sok tapasztalatot szereztem. A sajtóban közölt Írásokat Is áttanul­mányoztam. Sajnos annyira sokféle nézetek uralkodnak, hogy nehéz köz­tük eligazodni. Aki tehát nem rendel­kezik saját tapasztalatokkal, az az érvek és az ellenérvek özönében ta­nácstalan marad. Az állományom felét Varrescens füstölőcsíkka] kezeltem tavasszal egy alkalommal, a másik felét pedig ké­sőbbi kezelésre hagytam. A megfüs­­tölt családoknál ötvennél több atka egy alátétre számítva nem hullott >e, e húgoméknál ugyanakkor 510 at­ka volt a legtöbb. A kettőnk méhese közti távolság mindössze ötven mé­ter. ök az erősen fertőzött családo­kat 5—7 napos eltéréssel egymás után hatszor is füstölték. Az utolső füstölésre már csak két atka hullott az alátétre. A többi családokat ta­vaszkor legalább négyszer megfüs­­tőlték. Sokat füstöltek környékünkön más méhtulajdonosok Is. Ezzel a mi­nimumra csökkentették az atkák szá­mát, de teljesen elpusztítani nem tudták, s nem Is lehet őket. A külföldi sajtóban olvastam, hogy gyakori füstölésnél olyan veszély fe­nyeget, hogy az atka ellenállóvá vá­lik az egyfajta szerkészitményekkel szemben. A füst ugyanakkor a mézen Is érezhető két hétig, ezért korábban nem szabad pergetni. Ügy döntöttem, hogy ezután csak ősszel és tavasszal kezelem méhelmet Varrescens füstö­lőcsikkal. Ősszel akkor, ha a betele­­lést már elvégeztem, de a méhek te­lelőfürtbe még nem húzódtak. Ilyen­kor kevés, vagy már nincs Is fiasitás az atka szaporodásához. Az élő méhekről két-háromszorl füstöléssel az atka többsége leválik. Tavasszal viszont az első tisztuló ki­repülés után fogok füstölni, amikor még kevés a fiasitás. Aztán gyakori serkentéssel fejlesztem, erősítem a családokat. Köztudott ugyanis, hogy gyenge családokkal még a fertőzet­len körzetekben sem eredményes a méhészet. Atkás, gyenge családoknál viszont még eredménytelenebb. Korábban a gyakori serkentés még a nem rajzó hajlamú méhcsaládjai­mat is rajzásra ösztönözte. Az idén viszont már egy természetes rajom sem volt. Próbára egy közepes erőnlétű és egy gyenge családra nem tettem méz­­kamrát, s a tavaszon és nyáron cu­korszörppel és virágporral serkentet­tem őket. A gyengének még flasftásos lépet is adtam, más családtól. A ser­kentés hatására mindkét család szé­pen fejlődött, ám a rajzásig egyik sem Jutott el. A közepes erőnlétű családnál nagyon kevés volt a here­­flasltás, még az építtetőkeret here­sejtjeit sem petézte be az anya. A fel­erősített gyenge családban viszont nem találtam herefiasltást. Ezzel ma­gyarázható, hogy füstölés után csak Ifjú méhész — a méhek füstölésénél náhány atka került az alátétre. Ogy látszik, hogy a méhek maguk Is vé­dekeznek az atka ellen. Elcsépelt mondás, de megismétlem, hogy a he­­refiasltás úgy vonzza az atkát, mint a mágnes az acélt. A húgomék a sokszori füstölésen kívül még a hereflasítás pusztításával Is gyérítették az atkát. A méhészet terén állandó versenyben vagyunk. Az idén az 6 javukra billent a mér­leg nyelve. Eddig két kilóval több mézet pergettek ki családonként mint én. Ha viszont hinni lehet a külföldi feltevéseknek, akkor náluk fog ha­marabb ellenállóvá válni az atka a Varrescenssszel szemben, mint ná­lunk. Így előnyhöz jutnék. Azt mond­ják viszont, ha e? bekövetkezne, ak­kor más szerkészitményekkel véde­keznének az atka ellen. A füstölés Időtartamáról különbö­zőek a nézetek. En, mint sokan má­sok, füstölés után egy óráig tartom lezárva a családokat. Az elhunyt ki­sebbik húgom férje viszont azt állí­totta, hogy nála egy rajzásra való fiatal máhtömeg pusztult el ez egyik családjánál, mert tíz perccel tovább tartotta zárva a megfüstölt családot. En viszont nem hittem neki. Ezért két családomat egy és egy negyed óráig zárva tartottam, s egyetlen mé­­hem sem pusztult el a füstölés miatt. Az eddigi, tapasztalatok alapján a Varrescens füstölőcslk a leghatáso­sabb az atka ellen, s a legkevesebbet árt a méheknek. Kipróbálását minden méhésznek ajánlom, ahol a veszedel­mes méhellenség, a Varroa atka pusz­tít. CSURILLA JÓZSEF Mivel a nyári hónapokban nem fe­nyeget a fészek kihűlésének a veszé­lye, süt a nyári nagy hűség káros la lehet a családokra, ezért a röpnyflá­­sokat nyissuk ki, hogy a kaptár szellőzhessen. A fekvő kaptárakba visszatesszük a kipergetett kereteket; a többfiókos kaptáraknái megcserél­jük az alsó fiókot; szükség esetén pedig tijabbb fiókot helyezünk a be­népesített fiókokra. A nyárelő egyben a rajzásl ösztön fellépését is jelentette a méheknél. Különös gonddal kellett figyelni őket. Hogy milyen Jelekből következtethet­tünk a rajzást ösztön fellépésére? Abból, hogy a dolgozó méhek tevé­kenysége csökkent, az építő hajlam pedig megszűnt. Hogy mi ennek az oka? A kaptárban levő nagyszámú méhnek egy anya sem képes annyi fiasftást biztosítani, hogy mind el legyenek foglalva azoknak gondozá­sával; ugyanakkor a csökkent hordá­si lehetőség Is tétlenségre Ítélte a méheket. Mivel könnyebb a rajzást ösztön fellépését megelőzni, mint a rajzó családot termelővé tenni, ilyen esetekben az alábbiak szerint kellett eljárni: vagy bőséges hordást biztosí­tottunk méheinknek; vagy pedig a fölösleges fiatal méhekkel egy másik anya Hasítását gondoztattuk. Bőséges hordásra nem nyílik bár­hol és bármikor lehetőség, ezért ké­zenfekvő a következtetés: szaporítani kell. A méhcsaládok általában június kö­zepén érték el a fejlődés tetőfokát a helyt körülmények és az időjárási vi­szonyok függgvényében. A rajzásl Időszakban a családok fejlődése csök­kent. Az említett jeleken kívül a raj­zásl ösztön fellépését arröl Is felis­merhettük, hogy a flasitásos lépek száma nem nőtt. Ezért legalább he­tenként egy-két fedett fiasltású lépet kellett elvenni a családoktól a rajtuk levő fiatal mébekkei együtt, s ezek­ből mürajt készíteni. A rajzást ösztön rendszerint három-négy hétig tart. Közben a méhek számára szükséges társég biztosítását sem hanyagolhat­juk el. Ekkor kihasználhattuk a ki­sebb helyi jellegű hordási lehetősé­geket. Ez pedig helyrehozhatta a raj­zásl ösztönben tétlenkedő családo­kat. Sok esetben a méhész a tevé­kenység csökkenését a hordás hiá­nyának a számlájára Irta, holott a rajzásl ösztön fellépését jelezte. El­lenőrzéskor a fészekben több bölcsőt Is találunk. Ezek Ismételt eltávolítása sem akadályozta meg a rajzást, csak ritka esetben hosszabbította meg a rajzást ösztön Időtartamát. A rajzás Időszakában nem lehetett egyedüli elfoglaltságunk a rajzást ösztön leküzdése még akkor sem, ha csupán termelésre összpontosítottunk. Ebben az Időszakban kellett klnevel­­tetnünk a Jő minőségű méhanyákat, amelyekkel lecserélhettük az Idős, vagy a hibás anyákat. Persze a tarta­lék anyák biztosításáról sem feled­kezhetünk meg. A bölcsőket vágy a szűz anyákat a a több jó tulajdon­sággá! rendelkező családoktól vettük el, állományunk felújítása érdekében. Anyát cserélni — anyabölcsővel — ebben az időszakban nem volt aján­latos, mert a család tevékenysége nagy Időre szakadt volna meg. Meg­figyeléseink alapján értékelhettük családjaink fejlődését, termelését. A termelésre képtelen családokat pedig felszámolhattuk.-V. E.­Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrende­lésre 10,— koronáért — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért |6 minőségű mfilépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük A műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészsége­sen szaporodjanak. A viaszt és a sonkolyt, s a meg­rendelési az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 06 Želovce A méhek gondozása

Next

/
Thumbnails
Contents