Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-30 / 30. szám

Szabiul Földműves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI és ÉLELMEZESOGYI minisztériumának hetilapja 1983. július 30. -Jr 30. szám ★ XXXIV. évfolyam * Ara I,- Щ Brigádszerűen a mezőgazdaságban is Irta: Dr. CSÉFALVAY GABOR Népgazdaságunk külső és belső teltételeinek alakulása az elmúlt évtized folyamén a legfontosabb közgazdasági feladattá a hatékony­ság tervszerű növelését tette. Ezzel összefüggésben a rendolkezésre álló termelőeszközök felhasználását úgy kell szerveznünk, hogy a ráfordítással arányos terir.ésnüvekedést érjünk el. Ez ez összefüggés megfordítva azt is jelenti, hogy az egységnyi termék előállítását egyre kisebb munka és anyag felhasználásával biztosítsuk, s az így képződött jövedelem a lehető legnagyobb legyen. A jövedelemképződés növelése a társadalom, a mezőgazdasági nagyüzemek és a dolgozók közös érdeke, mivel a jövedelem nagy­sága határozza meg, hogy mennyi pénzeszköz jut a termelési alapok bővítésére, a társadalmi és az egyéni fogyasztásra, valamint az egyéb közösségi célok megvalósítására. Ennek elvi megértése egy­szerű, gyakorlati megvalósítása viszont bonyolult és igényes feladat. Szükségszerű tehát, hogy következetesen összpontosítsuk a'gazda­ságirányítás teljes eszköztárát az üzemi, valamint a belüzemi irá­nyítás és szervezés szintjén egyaránt. Mint mindenben, a hatékony­ság növelésében is elsősorban a káderek, vagyis a dolgozók hozzá­állása, viszonyulása, magatartása a döntő tényező, mely egyúttal a munkaszervezés és a jutalmazás függvénye. A munkaszervezés és jutalmazás különben a vállalati szervezeti rendszer elválaszthatatlan része, s vele összhangban kell működnie. Mint ismeretes, mezőgazdasági nagyüzemeinkben folyamatban van a belüzemi önálló elszámolási rendszer bevezetése, mely megköve­teli az egész vállalati szervezet felépítésének és kölcsönös működési rendszerének felülvizsgálását, s ezen belül a munkaszervezési for­mák és az anyagi érdekeltség tökéletesítését. Az eddigi tapasztala­tok ogyértelmően azt igazolják, hogy nem elegendő csupán az egyes ágazatokat és az azon belüli állandó jellegű szervezeti egységeket — mint például az állattenyésztést mint ágazatot és azon belül az egyes tenyészágakat — önálló belüzemi elszámolási egységekké tenni, hanem ezt az elvet tovább kell fejleszteni és le kell bontani egyrészt azokra a munkaszervezési egységekre is, melyek csak va­lamely idényfeladat megoldására — lucernabelakarítás. aratás, szal­­raabetakarltás, szilázsolás, szüret stb. — vonatkoznak, másrészt azok­ra a termelésben működő kis csoportokra, melyek munkája a ter­melés mennyisége, s a hozzá felhasznált költségek szintje szem­pontjából meghatározó jelentőségű. Megmutatkozott az is, hogy az egyes belüzemi önelszámoló egysé­gek működését döntően befolyásolja az. hogy keretükben milyen munkaszervezési rendszer érvényesül, milyenek az irányítási formák, mennyire vannak a tervek lebontva és konkretizálva, s főleg az, hogy az anyagi érdekeltség mennyire kötődik az egyéni érdekhez és mennyire tükrözi azt. Eszményi állapotnak ténylegesen az tűnik, ha a feladatokat egészen az egyénekig le lehetne bontani mind a mennyiségi, mind pedig a költségeket illetően, s teljesítésüket egyé­nekre menően lehetne értékelni és jutalmazni. A tényleges állapot viszont az, hngy a mezőgazdaság egyes ágazataiban rendkívül elté­rőek a munkaszervezés konkrét feltételei, s ennek következtében általános érvényé munkaszervezési megoldást nem lehet alkalmazni. A műszaki szint meghatározza a termelési módot, a technológia pedig megköveteli a neki megfelelő munkaszervezést. A gépi tech­nológia a termelés legtöbb ágában a dolgozók szervezett együttmű­ködését kívánja meg, s csupán a legalacsonyabb műszaki szinten végzett munkáknál oldható meg egyéni munkavégzéssel. Ebből az következik, hogy bármennyire is egyszerű megoldásnak látszik az egyénekre lebontott feladatmeghatározás, ennek alkalmazási lehe­tősége erősen behatárolt. Ossza kell tehát egyeztetni a technológiai követelményeket azon előnyök megőrzésével, melyeket az egyénekre lebontott feladatok mérése és jutalmazása jelent. Erre a mezőgaz­daság legtöbb ágazatában a brigádszerű, kis csoportos munkaszer­vezés ad lehetőséget. E szervezési mód nem gátolja a nagyüzemi technológia által megkívánt munkamegosztást és kooperációt ugyan­akkor lehetőséget ad a kollektíván belüli érdemek és eredményit mérésére és értékelésére. A nagyüzemi mezőgazdaság számára nem idegen, és nem is új a kis csoportos munkaszervezés. A szocialista brigádok a legtöbb ágazatban a munkavégzés legésszerűbb természetes szervezési ke­retei, s ennek következtében főleg a növénytermesztésben nagy múltra tekintenek vissza. Óriási erő rejlik abban, hogy a kis cso­portok olyan közösségek, melyeket azonos gazdasági érdek és er­kölcsi ero: kapcsol össze, mely fegyelmezőleg és mnzgósftóan hat a közösség minden tagjára és a csoport egészére. Ha a csoport tény­leges közösséggé kovácsolódott. tagjai között egységes közösségi légkör és emberközi kapcsolat érvényesül. Ezek a minőségi köve telmények a kis csoportos munkaszervezés elengedhetetlen előfel tételei, melyek azonban nem alakulnak ki mechanikusan. A kis csoport élére megfelelő személyi tulajdonságokkal, jog- és felelősségkörrel rendelkező vezetőt kell állítani, hogy a kis csoport pontosan körülhatárolt feladatok hordozója legyen, rendelkezzék a teljesítésükhöz szükséges eszközökkel és felszereléssel, minden tag­jának közvetlen anyagi érdeke fűződjék a termelési mutatók telje sitéséhez, a költségkeretek betartásához, illetve megtakarításéhoz. E feltételek biztosítása esetén a brigád olyan belső munkahelyi köz érzetei és légkört alakit ki, mely fokozatosan kiszűri a felelőtlenül vagy hanyagul dolgozókat saját soraiból, és kialakítja azt a csopor ton belüli értékelési rendszert, mely szerint a csoport a jutalma zásban osztozkodik. Emellett a kis csoportos munkaszervezés nem akadályozza azt, hogy a csoport feladatait az adott lehetőségek ke rétében tovább bontsák az egyes csoporttagokra, s a jntalmazásnál az egyéni érdemek teljes egészében díjazva legyenek. Az alapkérdés: hol alkalmazható a kis csoportos munkaszervezé* a mezőgazdaságban? Elsősorban ott. ahol a technológia megköveteli vagy előnyős feltételeket nyújt az ésszerű kooperációval párosull munkamegosztásra és szakosodásra. Erre a növénytermesztés csak nem valamennyi ágazatában megvan a lehetőség mind a kézi mind pedig a gépi munkák területén, ahol a csoportos üzemeltetés elő nyei ma már nem képezhetik vita tárgyát, jó feltételek vannak ŕ (Folytatás a 2. oldalon) Több ezer azoknak a diákoknak a száma, akik nyári munkát vállaltak az ország mezőgazdasági üzemeiben. Az Ifjúság fogékony mindenre, jóra, rosszra egyaránt. Jó példával elöljárnl a legfon­tosabb, hogy személyiségük helyes irányba fejlődjék, hogy ne csak pénzt keressenek, hanem célját és értelmét is megtalálják a munkának мпинатннтмамннннмниммапшнянмшамннмнммм lovákiában a mezőgazdasági üzemek a hetedik ötéves tervidőszak első két évében a tervezett tejfelvásárlásnak csak 98,в százalékban tettek eleget, s a lemara­dás meghaladta a harminckét és fél millió litert. A mezőgazdasági üze mek az idei év első leiében lénye­ges előrehaladást értek el. több mint 756 millió liter tejet értékesítettek, ami a tervezett tejfelvásárlás 6,5 szá­zalékos túlszárnyalását eredménvezte. ; A tervhez viszonyítva 46,3 millió li­terrel több került a tejüzemekbe. így a mezőgazdasági üzemek behozták az előzű két év lemaradását. A fejlő­dést az Is bizonyítja, hogy az Idén a múlt év azonos időszakához viszo­nyítva hozzávetőlegesen hetvenmlllló literrel több tejet adtak a közellátás­nak. Már hagyományosan a legjobb eredményeket a nyugat-szlovákiai ke­rület mezőgazdasági üzemeiben ér ték el. ahol az állattenyésztésre is mét a dinamikus fejlődés jellemző. Ez főleg a Jobb takarrnanyaiapra. в munkák alaposabb szervezésére és Irányítására vezethető vissza. Fozitl­­van értékelhető, hogy a kerületben : az Idei év első felében több mint 26 ezerrel növelték a szarvasmarhák számít, s ez szinte minden járásra jellemző. Ugyanakkor a tehenek szá­ma több mint 4100-al gyarapodott. Ezáltal 72,5 darabra nőtt a száz hek­tár mezőgazdasági területre ' jutó szarvasmarhák, és ezen belül 25,2 da rabra a tehenek száma, örvendetes, hogy június végéig a tehenek útla gos tejelékenysége 1809 literes volt, ami az előző év azonos időszakához viszonyítva több mint 108 literes nö­vekedést jelent. A tehenek hasznos­sága minden járásban nőtt, legna­gyobb mértékben (176 1) a dunaszer­­dahelyiben (Dunajská Streda) és a nit­­raiban (1641), A nyugat-szlovákiai kerület mező­­gazdasági üzemel az első félévben 393 millió 580 ezer liter tejet értéke­sítettek, ami 8,4 százalékkal volt több a tervezettnél, és az egész évi feladat - 52 százalékos teljesítésének felelt meg. A mezőgazdasági üzemek már a kerületi pártkonferencia Idejé­re behozták az előző két év lemara­dását. A tervezett tejfelvásárlásnak minden járásban eleget tettek, legna­gyobb mértékben a trenííni (110,6 %), a senicai (109,6 °/o) és a duna­szerdabelyi (108,6 %) járásban. Még a kerület leggyengébb járásában, a lévaiban (Levice) is túlszárnyalták az első félévre tervezett tejfelvásáriást. A Jó tejtermelési eredmények eléré­séhez az is hozzájárult, hogy az első félévben a kerületben a múlt évhez viszonyítva 2736 darabbal több bor­jú született, s 0,8 százalékkal 4,6 szá­zalékra csökkent a borjak elhullása. A kerületben száz tehénre számítva 53,4 borjút választottak el, legtöbbet a dunaszerdahelyi (57,5 db), a komá­romi (56,3 db) és a trenčíni (55,1 db), a legkevesebbet jedig a Bratisla­­va-vidéke (49,6 db), a trnavai (49,5 db) és az érsekújvári (50,8 db) já-Behozták a lemaradást rásban. A hízómarhák átlagos napi súlygyarapodása két dekagrammal 0,74 kilóra nótt. A legjobb eredmé­nyeket a dunaszerdahelyi, a lévai és a komáromi (Komárnoj, a leggyen­gébbeket pedig a trnavai, a trenéíni és az érgekújvári (Nové Zámky) já­rásokban érték el. Az esetek többsé­gében a mezőgazdasági üzemek be­tartották a keveréktakarmányok fo­gyasztási normáit. A sertéstenyésztésben, elsősorban a sertések hizlalásában nem sikerült előrehaladást elérni, a belterjesttési folyamattal összefüggésben, mert a húsipar nem vette át a mezőgazdasá­gi üzemektől a vágósertéseket. Ugyan­az első negyedévben a nyugat-szlová­kiai kerület teljesítette a tervezett húsfelvásárlást, áprilistól kezdve ér­tékesítési problémák keletkeztek, ami­nek következtében az első félévre tervezett marhahúsfelvásárlást a me­zőgazdasági üzemek csak 95,5 száza­lékra, a sertéshúsfelvásárlást pedig 99,2 százalékra teljesítették. A máso­dik negyedévben a megnövekedett sertésállományra, a férőhelyek túl­zsúfoltságára és a keveréktakarmá­­nyok felhasználásának növekedésére való tekintettel a vágósertések felvá­sárlását helyezték előtérbe. A Nyu­­gat-szlovékiai Húsipar a sertéshús esetében értékesítési gondokkal és részben kapacitáshiánnyal küzd. A vágósertések felvásárlásában ta­pasztalt fogyatékosságok károsan hatnak a sertésállomány csökkenté­sére. Tekintettel arra, hogy az első félévben a sertéstenyésztésben Is nőtt az állatok hasznossága, a túlzsúfolt­ság elkerülése érdekében például szeptember végéig 13 ezer választott malacot Magyarországra exportálnak. Az első félévben a kerület mezőgaz­dasági üzemeiben egy kocára számít­va 8,5 malacot választottak el. ugyan­akkor 0,7 százalékkal 6 százalékra csökkent a szopós malacok elhullása. A legjobb malacválasztási eredmény­nyel a senicai, a trenéini és a trna­vai járásban dicsekedhetnek. A hízó­sertések átlagos súlygyarapodása 0,52 kiló volt, amit a jövőben növelni kell. A sertéstenyésztés további belterje­­sftése, az idei, valamint az 1984. első negyedévi sertésbúsértékesltésl fel­adatok maradéktalan teljesítése a vá­gósertések felvásárlásának függvénye. Fennáll annak veszélye Is, hogy a közeljövőben a vágósertéseket na­gyobb súlyban kell majd értékesíteni, ami károsan befolyásolhatja a Jöve­delmezőséget. Például az első júliusi dekádban a vágósertések átlagos sú­lya 117, év elejétől számítva pedig 106 kilogramm volt. A kerület mezőgazdasági üzemei ai első félévben 234 millió 528 ezer to­jást és 20 ezer 192 tonna baromfi­húst értékesítettek, 2,7, Illetve 3,5 százalékkal túlszárnyalva a tervezett mennyiséget. A tojók esetében a leg­jobb hasznosságot a topoTčanyi, a tr­navai és a dunaszerdahelyi járások­ban érték él. A nyugat-szlovákiai kerületben jú­lius elsejével több mint 135 ezer ju­hot tartottak, ami a múlt év azonos időszakához viszonyítva több mint 8200-al több. Ez jó előfeltétel an­nak a koncepciónak a valóra váltásá­hoz, amelyet a kerületi pártkonleren­­cia határozatainak szellemében dol­goztak ki, s amelynek célja: 1985-ig minden mezőgazdasági üzemben száz hektár mezőgazdasági területre szá­mítva 15—20 juhot tartsanak. BARA LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents