Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-31 / 52. szám

A taksraiäiivÉ viiaiiiiB-tartalmának nevelése újszerű eljárásokkal A háztáji állat­tartásban gyakran találkozunk olyan Jelenséggel, hogy lényegesen nö az állomány vitamin­szükséglete, illetve jelentkeznek a vi­tamin-hiányra uta­ló tünetek. A je­lenségnek több oka van. Az első, hogy nőtt az álla­tok termelőképes­sége, s a jobban megterhelt szerve­zetnek több vita­minra van szüksé­ge. További ok, hogy a többnyire zárva tartott álla­tok már nem fér­nek hozzá a termé­szetes vitamin-for­rásokhoz. Arról sem szabad megfe­ledkezni. hogy egy­re nő a takarmá- Kádek Gá oyok hektárhoza­ma, tehát a* egységnyi raeny­­nviségü tömegben arányosan kevesebb a vitamin. Több lehetőség is kínálkozik в probléma megoldására. A leglényegesebb, ha a hiányzó vitaminok pótlására koncent­rált készítményeket (Combinál, Hydrosol, lialolaj, csíraolaj 8tb.) vásárolunk. De mi van ak­kor, ha éppen a legnagyobb szükség idején (télen, tavasz elején) nem kaphatók? Azon­kívül elég drágák és nagyon pontosan kell eljárni az adago­lásnál (a túladagolás is káros). További lehetőség, megvásárol­ni a kereskedelemben forgal­mazott vitaminos kiegészítőket (Konvit. Neo, Spofavit) vagy a vitamintartalmú ásványi kiegé­szítőket (Rnboran, Roboran H, nyalósó, Kolumbin slb.). Egyszerűbb és járhatóbb út a takarmányok helyes tartósítása és tárolása. Például igen sok vi­tamint megőrizhetünk a zsenge növényzetből készült szénában vagy szénalisztben, ha a leka­szált növényzetet árnyékban, esőtől védve szárítjuk. Elegen­dő (más csoportba tartozó) vi­tamint tartalmaznak a kapások. Á gabonafélékben sok В cso­portba tartozó vitamin találha­tó. Rajtunk múlik, mit teszünk a takarmány vitamin-tartalmá­nak megőrzéséért, tökéletes ki­használásáért, illetve a napi adag összeállításakor mennyire vesszük figyelembe állomá­nyunk természetes igényeit. Tudósaink nemrég olyan módszereket ellenőriztek, me­lyek segítségével a háztájiban is előállíthatunk természetes vi­taminokat. Ezekről szeretnék beszélni az alábbiakban. CSlRÄZTATOTT SZEMESEK A kezelés hatására a gabo­nafélék csíráiéban паву meny­­nyiségő F-vitamin képződik, amely igen kedvezően bat a ojástermelésre és a termé­­tenységre. Csfráztatásra bármi­­yen — jó csíraképességű — ;abona felhasználható. Az 5 nm-es csíra tartalmaz legtöbb 1-vitamint. Mindig a napi adag felét csí­­áztatjuk. Csíráztatott szemese­iét elég hetente két Ízben etet­­li, azt is csak a tojástermelési dényre való előkészület, iliet­­e a fedeztetésre való felkészí­ts időszakában, és főleg olyan­­юг, amikor még nincsen friss öldtakarmány. A csíráztatott zemeseket mindig délben ki­látjuk az állatoknak. Tíz tojó részére egyszerre 00 gramm árpát vagy zabot anácsos csíráztatni. Az elesé­st nagyobb edénybe tesszük, annyi meleg (30 C-fokos) vi­et öntünk rá, hogy a víz szint- B 10—20 mm-rel magasabb le­­yen. A magot hagyjuk 20—24 ráig duzzadni (közben a vizet gyszer kicserélhetjük), majd aiamiiyen ládában sekély ré­­egben terítsük el és tegyük lelegre. Hat óra múlva perme­­ezzük meg és keverjük át a tagot. A kezelést 6—8 órán­­ént megismételjük. így 4—6 ap múlva 5 mm es csírával endelkező, E-vitaminban gaz­­ag szemeleséget nyerünk. A elét az egyik nap, másik felét következő napon adjuk az Hatoknak. Persze közben meg­­ezdjiik a következő adag csí­­óztatását, hogy öt nap múlva >mét csíráztatott eleséget ki­élhessünk. A TEJ SAVANYÍTÁSA Mint tudjuk, a tej igencsak hajlamos arra, hogy elnyelje a környezetében előforduló mik­roorganizmusokat. Ebből követ­kezik, hngy a tejet elég nehéz megóvni a nem kívánatos erje­déstől. Fzzel szemben az olyan teí. melyben a tejcukor a tej­savas erjedést segítő élesztő­gombák hatására tejsavvá er­jedt, lényegesen ellenállóbh a környezetben előforduló mikro­organizmusokkal szemben, mert a tejsav amolyan tartósító anyagként szerepel. A folyamat további előnye, hogy az ilyen tej antibiotikus hatású és sok В-vitamint tartalmaz. Ezért fon­tos, hogy állatainknak követke­zetesen savanyított tejet (aludt­tejet) adjunk. Kistenyésztői feltételek kö­zött igen egyszerű aludttejet készíteni. Az üvegből vagy kő­ből készült edényben tartott te­jet hideg helyiségbe tesszük, ahol 24—48 óra alatt megal­szik. Folyamatosan etethetjük, hiszen hidegen tartva napokig eláll, jó, ha mindig marad be­lőle egy kevés, amit alapos ke­verés után a savanyításra félre­tett tejhez keverhetünk. ÉLESZTŐSITÉS Az eljárás lényege, hogy a kezelt takarmány cukortartal­ma az élesztők hatására szén­dioxiddá és alkohollá erjed, miközben tekintélyes mennyi­ségű В-vitamin képződik. A ta­karmány kezeléséhez sütőipari vagy takarmányélesztőre van szükség. Az élesztősités igényes takarmányelőkészítési elárás, viszont megéri a fáradozást, mert a tojásrakáshoz készülő­dő. illetve intenzíven termelő tyúkok meghálálják a tenyész­tői gondoskodást. A sikeres élesztősités feltéte­le, hogy a kezelt .takarmány elegendő cukrot (keményítőt) tartalmazzon, folyékony hal­mazállapotúvá legyen feldol­gozva, továbbá rendszeresen megkeverjük a kezelt takar­mányt (levegőztetés) és állan­dósítsuk az élesztőgombák szá­mára optimális 24—26 C-fokos hőmérsékletet. Az erjesztett takarmány ké­szítésekor a takarmányadagba szánt szemesek 25 százalékát (dara) használjuk fel kovász­készítésre. Tíz tojó részére 300— 400 gramm árpa-, kukori­ca- vagy búzadarából, 30—40 gramm sütőipari élesztőből meg 40 C-fokos vízből készítünk ke­veréket. Egy, 0,25 vagy 0,5 li-> teres bögrébe kb. 1 dl 40 C- fokos vizet öntünk és felol­dunk benne morzsalékosra tört 40 gramm élesztőt. Közben egy kétliteres zománcozott edénybe vagy kötálba 4 dl meleg (40 C- fokos) vizet teszünk, majd hoz­záöntjük a feloldott élesztőt. Az egészet elkeverjük, majd állan­dó keverés közben a vízbe szórjuk a gabonadarát is. A ko­vászt tartalmazó edényt meleg­re (pl. a tűzhely közelébe) tesszük. Ha az erjesztett anyag hőmérséklete 25—30 C-fokos, akkor az élesztősités 4 óráig tart. Alacsonyabb (15—17 C- fok) hőmérséklet esetén 8—10 órás folyamatról van szó. A fői kezelt eleségnek jellegzetesen kellemes kenyérillata van. Ne feledkezzünk meg a rendszeres kevergetésről, hogy az élesztő­­gombák elegendő levegőhöz jussanak. A kész takarmányt azonnal etessük fel, mert később kez­detét veheti az eeetsavas erje­dés (savanykás szag). Etetés ntán az etetőket alaposan ki kell takarítani, mert a hátra­maradó takarmány erjedésnek indul. Legjobb, ha az élesztő­sített eleséget reggel kínáljuk, mégpedig a szokásos adag egyéb összetevőivel keverve. Akinek a takarmány éjszakai (óránkénti) kevergetése gon­dot okoz, inkább a déli etetés mellett döntsön. Este ilyen ele­­séget nem tanácsos juttatni az állománynak, mert ilyenkor a baromfi már keveset mozog. A kistenyésztők esetleg kí­sérletet tehetnének még a viz­­kultúrás (hidropúnia) zöldta­karmány termesztéssel, hiszen így lényegében egész télen kí­nálhatnának némi friss zöldet az állataiknak. A vizkultúrában termesztett zöldeleség sok A-, D- és C-vitamint tartalmaz a tulajdonképpen valamennyi ap­ró háziállat takarmányozásában fontos szerepet játszhat. V, MALIK agrármérnök A zöldség- és gyümölcster­mesztésbe szívüket-lel­­küket beleadó, időt, fá­radságot, anyagi ráfordítást nem sajnáló kertbarátok külö­nösebb rábeszélés nélkül, gyor­san magukévá tették a párt­­kongresszus határozatának ide­vágd, buzdító sorait, útmutatá­sait. Termelték, s termelik a to­vábbiakban is a vitamindús gyü­mölcs, zöldség ezer meg ezer tonnáit. Teszik ezt azzal a szi­lárd meggyőződéssel és a szo­cialista társadalmunk iránti el­kötelezettséggel, hogy az álta­luk termelt árut nem kell kül­földről — devizakoronák milliói ellenében — az országba be­hozni. Ez a valuta másra, még fontosabbra fordítható ... Mégis, nemegyszer mibe üt­közik a kertbarátok szervezett, nagyon népes tábora? A btirök­­r rácia szinte áttörhetetlen be­tonfalába. Az ágaskodó kér­dés újra meg újra feltör az em­berből: Vajon miért mindig az őstermelők húzzák a rövideb­­í bet...? A rendet, a tervszerűséget a helyzet követeli meg. Termelői fegyelemre nagy szükség van. Vagyis: csak annyit termel­jünk, amennyit — és amit! — a feldolgozóipar, a kereskede­lem, a fogyasztók tábora kíván. : Ezt, úgy-ahogy a termelő Is megérti, ha... nem tapasztal turpisságot, egyoldalúságot. Mert a józan ész ez ellen ágáll A termelő-átvevői megállapodás mindkét felet egyformán köte­lezi az abban foglaltak követ­kezetes megtartására. Például: alaposan „kilóg a lóláb“, ha az átvevő szerv az áru átvételét szándékosan, előre megfontol­tan fékezi, visszatartja. Vagy a jobbik esetben az árut — in­dokolatlanul — alacsonyabb minőségi kategóriába sorolja. Sajnos, a legtöbbször épp azok a szervek néznek el a dolgok — jogos vagy kevésbé Indokolható panaszok, valós vagy vélt sérelmek — fölött, melyekre az ügyintézés, vagy az ellenőrzés tartozik. — * — Node, ne általánosítsunk! In­kább konkrét példán keresztül érzékeltesssük a nehézségeket, az ügyintézés szövevényessé­gét, a kellő megértés hiányát. A lévai (Levice) járáshoz tar­tozó Nagyölved (Veiké Ludin­­ce) kertbarát-szervezete a 60-as évek elején alakult, s jelenleg 223 főnyi a taglétszáma. Na­gyon rokonszenves, a dolgokat összefüggéseiben szemlélő, tár­gyilagos ember Molnár Gyula, a szervezet elnöke. Amellett, hogy a község legifjabb nem­zedékét tanítja, hogy azok az alaptudást elsajátítva boldogul­hassanak az életben, gondjait még szaporítja a kertbarát­szervezettel. immár harmadik éye. „Jól megy a szomszédok­nak mondták a tőszomszéd farnadiak. S ez egyben rangso­roló megállapításnak is beillik. Tekintve, hogy jónéhány évvel ezelőtt stagnált ez a szervezet. Életet kellett bele lehelni! S ez a művelet sikerült is, persze az új vezetés érdeméből. Mert, na­gyon sokat kellett tenni azért, hogy a szervezeti élet fellen­düljön, mozgalmassá váljon. És a termelői kedv lángja is fen­nen lobogjonl Ehhez a cselek­vési vágyhoz, tettrekészséghez adott nagyon jó útmutatást a cikk elején már jelzett párt­kongresszusi határozatnak a zöldség-gyümölcstermesztés fellendítését szorgalmazó Irány­mutatása. A határozat hallatán a tag­ság nemcsak fellélegzett, ha­nem serényen dologhoz is lá­tott. Zöldséget, csemegeszőlőt és gyümölcsöt termesztettek. Amint az elnök mondotta, a szervező-felvilágosító munkát a termelésirányítás, majd az áru­­értékesítés rendszerességének a megalapozása követte. A szer­vezett kertbarátoknak nagyon jól jött, hogy az általuk ter­­mesztet árut — feferon, kon­zervuborka, vöröshagyma, zöld­bab, paradicsom — az Oroszkai (Pohronský Ruskov) Cukorgyár tartósító üzeme minden bonyo­dalom nélkül átvette. Ment minden a maga rend­­jénl De miért legyen problé­máktól mentes a kertészkedés, a termelés, az áruértékesítés, ha azt, minél nagyobb huzavo­nával, bonyolítani is lehet?l Ugyanis, már létezik a járási székhelyen a Kertészeti Szol­gáltatás. Mi okozza tehát a hu­zavonát? Az illető járási szerv és a cukorgyár tartósítási üze­me mindeddig nem tudott va­lamiféle százalék-ügyben dűlő­re jutni. S emiatt késnek a szerződéskötések. Más években ilyentájt már tisztában voltak az őstermelők (így a kertbará­tok isi), mire vállalkozhatnak, s mihez készülődjenek majd jól fel a téli hónapokban. Azaz­hogy a rövid néhány hét alatt, ami hamar elszalad. S köztu­dott: a patópálos magatartást tanúsító kertbarátok általában kevésbé boldogulnak, a kon­­kurrencia harcban alul marad­nak. Márpedig a nagyölvedi kertbarátok épp ezt — az alul­­maradást — nem akarják. Ha már valamit elkezdtek, azt eredményesen akarják folytat­ni, amihez a körülményeket nem szabadna nehezíteni. Ha már lön Kertészeti Szol­gáltatás, akkor tegye a dolgát! Többek között a szerződéskö­téseket, hogy a bizonytalanság köde minél előbb eloszoljék. Mert, épp erre a járási szervre hárul az a feladat, amit ezt megelőzően a feldolgozó üzem látott el. A Kertészeti Szolgál­tatás, mint jogi szerv, álljon a sarkára, s rugalmasan intéz­kedjen, állapodjon meg az áru­átvevővel, hogy a huzavona mi­nél előbb megszűnjön. Köztudott, hogy az idő —^ pénz. Ezt a termelők is nagyon jól tudják. Ezért kérvényezték egy szaküzlet létesítését, hogy ne kelljen a vetőmagért, a vegyszerekért, kertészeti szer­számokért stb. Párkányba (Štú­rovo) vagy Lévára, a járási székhelyre oly sokszor utazgat­niuk. És mi volt a válasz? Eset­leg csak Zselizt (Želiezovce) és Ipolyságot (Šahy) követően le­het róla szó ... Ehhez mindjárt az is hozzátehető: évek múltá­val. Nos, ez nem éppen a leg­­vígasztalóbb ... Tehát, marad továbbra is a beszerzéssel járó rengeteg utazgatás, ami nem csupán időpocsékolás, de egy­ben költségszaporítás is. Több helyütt mi a gyakorlat, ami a bevásárlási, árubeszer­zési gondok mérséklését illeti? Ezt a sok nehézséggel, problé-Több megértést, kevesebb huzavonát EREDMÉNYES ISM ERETGYAR APÍTÄST! mával járó gondot a kertbarát­­szervezet vállalja magára. Más kérdés az, milyen megoldást talál. Ha a szervezet vezetősé­ge ügyes, akkor árubeszerzőt mozgat, teljes felelősséggel. Persze azzal is törődnie kell, hogy a beszerző feltétlenül megbízható legyen, megelőzve a visszaélést. Ezért jobb, ha beszerző stáb létesül két, eset­leg három taggal. Mindezt feleslegessé tehetné, ha a Kertészeti Szolgáltatás —, mint ahogy a névben szerepel — valóban szívügyének tartaná az Ilyen és efféle szolgáltatást. Vagyis, ideiglenes szakboltok nyitását szorgalmazná, ahonnét a környék kertbarátai besze­rezhetnék a legszükségesebb dolgokat. Szóljunk még arról, hogy a nagyölvedi kertbarátok az ubor­kán és a babon kívül vala­mennyi terményből teljesítették szerződéses kötelezettségeiket. Ezért csupán 13 ezer 360 koro­na bírságot fizettek. Am, „ha lúd, legyen kövér“, vagyis a paradicsomra kéthetes felvá­sárlási zárlatot rendelt el az átvevő fél éppen akkor, amikor annak az átadása a legidősze­rűbb let) volna. Az ilyen egyt oldalú üzleti-átvevői „sakkhú­zások“ egyáltalán nem éleszt­getik, sőt lerombolják a terme­lői kedvet. A jövő idényben le­hetőleg legyen kevesebb a pac­­kázás, hogy a termelők ne vál­janak szárnyszegetté. No meg a sok-sok fáradozásnak, erőfe­szítésnek és költségráfordítás­nak némi haszna is legyenl S legvégül még annyit: a szó­ban levő kertbarát-szervezet vezetősége jól tudja, hogy a tagok szakismeret-gyarapítása terén van lemaradás. Épp ezért úgy tervezi, hogy a tél folya­mán három szakelőadásra ke­rülhetne sor. Ehhez a lehető legfelkészültebb, sok gyakor­lati tapasztalattal rendelkező előadók megnyeréséről gondos­kodnak. Tavaly megtekintették az Olomouci FLÓRA gyümölcs-, zöldség-, virágkiállítást, ahol szakismereteiket bővíthették a résztvevők. A jövő év nyarán vagy hazai, vagy magyarorszá­gi tanulmányút szervezésével és lebonyolításával számolnak. Ha az utóbbi jönne számításba, akkor az egri történelmi bor­vidékre látogatnának el, és ta­nulmányoznák a fóliás zöldség­­termesztés vízfütéses módsze­rét. Eredményes szakismeret gya­rapítást! N. Kovács István

Next

/
Thumbnails
Contents