Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-31 / 52. szám
1983. december 31. .SZABAD FÖLDMŰVES. Igen tisztelt és mélységesen nagyra becsült lányaink-asszonyaink! Remélem megbocsátják nekünk, ha most — egészen kivételesen — közreadunk három komoly, elméletileg megalapozott, a gyakorlati élet által többszörösen alátámasztott igazságú kis írást. Közös nevezőjük: a tévedhetet-Erkölcscsőszök len női logika, a maga és a más erkölcseire gondosan vigyázó nő áldozatkészsége, és úgy általában: a női lélek megfejthetetlen rejtelmei. S ha netán mégsem találnák őket annyira komolynak, az ok valószínűleg abban keresentlő, hogy — szilveszter van... — Néha egyenesen röstellem, hogy én is nö vagyok..Arcpiritó némely nö szemérmetlensége, amit egy-egy férfi körül művel! — Ha jól sejtem. Seregire gondolsz, az utókalkulációból. — Nem értem, mit esznek rajta egyes nők. Azért, mert az átlagnál valamicskével főbb képű? — Mert hajszálnyival szélesebb vdl. lú és kisportoltabb, mint a többi, hogy azért meg kell valakinek bomlania, mint az Icának a levelezésből? — Vagy a Majdiknénak a könyvelésből? Fantasztikusan buták és léhák a nők. Az a szerencsétlen Lestyákné három centire guvasztja a szemét, ha csak megpillantja. — Azt még megértem, ha az ilyen ostoba libák, de mit szóljon az ember, hogy még olyan nő is, mint a kis Ballaginé — most készül a kandidátusi dolgozatára, tőle több komolyságot várna az ember. — Hagyd el, az ilyenek még roszszabbak. Bár tudod mit, a kis Ballaginét el se hiszem. Csak pletyka. — Pletykát? Tudod, Bamberger Ica most megy férjhez, most rendezi be a lakását, és ahogyan az már ilyenkor lenni szokott, mindenki tanácsot adott, mihez mit. vásároljon. No, most Apróhirdetés Szín: egyszerű, de rendetlen szoba. Anya: Próbáljuk meg mi is. Hirdessünk meg téged, Gizi. A Mráz lány már a harmadik férje mellett keresi a boldogságot, ezen a ma már nem szokatlan úton. Gizi: 161 mondja, mama. Próba szerencse. Anya: Csak okosan csináljuk meg a hirdetést. Keress, fiam, papírt, ceruzát. Jaj, ne abból a könyvből tépd kil Gizi: Könyvtári könyv. Anya: Az más. Na lássunk hozzá. Kezdjük: Férjet keres .. . Koncsák (idősebb férfi, beront): A mérték beteltl Negyedórával később jutottam a fürdőszobába maga miatt. Gizii Hattól hathuszonötig a Rogyák családé a fürdőszoba használatának joga, héttízig a Gerencánéé, hogy hétharminckor engem illessen. Maga megint tíz perccel tovább tartózkodott a fürdőszobában, és így az egész menetrendet felborította. Gizi: Hajat mostam, ha éppen kíváncsi. Koncsák: Illetéktelenül belemosta a hajét az én fürdési időmbe. Hallatlant Ahogy maga itt rendelkezik a lakással ... (ajtót bevágva, el). Any a: Folyton zavarják az embert. Folytassuk (morogva magában). Istenem, rendelkezel a lakással... írjuk be! Lakással rendelkező! Koncsák bácsi maga mondta. Gizi: jó. Párját keresi lakással rendelkező... (kintorna szólal meg, s egy hang a nap slágerét énekli, Gizi is dúdolja, nagyon hamisan). Anya: Micsoda hallási Hogy te minden zenemüvet ismersz ... Gizi: (miközben- dúdolja): Ledobok neki valami pénzt. Anya: Megáll az ész, micsoda zeneértés! Írjuk is be azonnal: rendkívül zeneértő. Gizi: Jó. (a kintornás közben elhallgat). Anya: Na, egy házzal odébbment az öreg Pamf bácsi. Mennyit dobtál le neki? Gizi: ötven fillért. Anya: Adhattál volna egy forintot is. Alig tud már mozogni szegény. a Tusák bond azt mondta, hogy a zöld térítőhöz lila függönyt vegyen. A Bamberger Ica ellenvetette, hogy tűi rikító, mire az a szerencsétlen nö, az a Ballaginé kibökte, hogy dehogy is, az nagyon jól mutat. Ö is látott már ilyet. — Hol? — kérdezték. Köntörfalazott, hebegett, kibökte a nevet, aztán elharapta — na, szóval a Sereginél! — Fantasztikus! Egy ilyen rendes, komoly nő. Ha már azokban sem lehet bízni. Te, különben az a terítő nem is zöld, hanem kék... — Ne nevettesd ki magad! Az kék!? Méregzöld. Es a függöny püspöklila. Gizi: De anya! Tudod mibe került tegnap a dauer a festéssel, és vettem Revlon-rúzst is. Ha nem lennék olyan jószívű, egy petákot sem adtam volnál' Anya: Igazad van. írjuk is be. hogy jószívű. Gizi: Hol a ceruzám? Az előbb ide tettem az asztalra. Anya: Nem láttam, fiam. Nincs az éjjeliszekrényen? Gizi: Nincs. No. hát nem idecsúszött az asztaltakaró alá? Anya: Hogy te milyen ügyesen, jól keresel. Én estig sem találtam volna meg. írjuk be, hogy jól kereső. Gizi: Lehet. Tehát: párját keresi Rejtély Magam sem értem, mi ffiz hozzá? Mi vonz? Atlagarc. Inkább aszimmetrikus, mint szabályos. A szeme inkább kicsi, mint nagy, viszont az orránál annál jobban behozza a lemaradást. Rendben van, ilyennek is kell lenni. De akkor magyarázzák meg, könyörgöm, mi húz hozzá ellenállhatatlan erővel? Mert — restellem bevallani —, ezt az átlag, ezt a tucat, ezt a szalagrendszerben gyártott arcot naponta bámulom elmerülve, lé- eddig magamat a tükörben. srszéG béf SKÓCIA — Adakozzatok parókiánk gyarapodására — mondja a lelkipásztor a kis skót falucska lakóinak az istentisztelet után, és körbeadja közöttük a kalapját. Negyedóra múlva visszakerül hozzá a kalap — üresen. A pap az ég felé fordítja a szemét, és áhítatosan rebegi: — Hálát adok Néked. Uram, hogy Ilyen bőkezű, adakozó emberek közé vezettél. Ez az első falu, ahol visszaadták a kalapomat.. HEX AB Sötét tekintetű férfi lép be az egyik dallasi fegyverkereskedésbe. — Kérek egy revolvert. De megbízható legyen ám! Automata! — És hány lövetű? — kérdi az eladó készségesen. — Egy pillanat. — A férfi a telefonhoz lép, tárcsáz. — Halló, bank? Hány alkalmazottuk van? ... VADNYUGAT A lovaglásban megfáradt vándor megáll egy kisvárosi ivóban. Whiskyt rendel, csendesen szopogatja, majd körülnézve a helyiségben, így szól: — Egész hangulatos ez a szalon ... Csak a padló van kissé vastagon felhintve fűrészporral... — Az nem fűrészpor, idegen — mondja rekedten a söntéspultnál sörözgetők egyike. — Az a tegnapi berendezés. ANGLIA Árvíz Londonban. A hullámok már a lord folyóparti villájának lépcsőit nyaldossák. Araikor a bejárati ajtó résén átszivárognak az első vízcseplakással rendelkező, hallatlanul zeneértő, jószivü, jól kereső ... micsoda? Anya: Micsoda? Fiatal lány. A mai világban egy 31 éves lány szinte gyerek még. Gizi: jó. Na, eddig megvan. Anya: És minden szó igaz. Most már csak egy jelige kell. Gizi: Egy jó, találó jelige (kopogás). Géza (be): Kézcsók a hölgyeknek. Anya: Jó napot, Géza. Foglaljon helyet. Géza: Csak egy pillanatra szaladtam föl. Gizi, szedd majd össze a cuccodat, a Mecsekben töltjük a víkendet. Gizi: Irtó klassz! Géza: Hiszem! Holnap három óra körül földudálok ér ted! Na, kézcsók, és üdv a hölgyeknek! Már olajra is lépek Nők: Viszlát, jó napot! Géza (el). A n ý a: Giza, Giza, nem örülök én ennek, hogy egy nős emberrel mégy hétvégezni. Gizi: Miért, Anya? Artalan szórakozás. Kicsit megismerem a Mecsek nevezetességeit. Anya: Amikor az Alföld nevezeteségeit ismerted meg a Lajossal, micsoda botrányt csapott a felesége! És amikor az Ödönnel a dunai élet szépségeit ismerted meg, majdnem felpofozott a családja. És ez így megy tizenhat éves korod óta furtonfúrt. Istenem, ki hitte volna, micsoda jó kisgyerek voltál pedig. De hát ez már csak a múlt, a tiszta múlt... Gizi: Megvan a jelige! „Tiszta múlt!“ > (Kertész Magda—Szür-Szabé József: A nők előbb jöttek le a fáról?! című kötetéből) Szöveg nélkül legzetvisszafojtva, vizsgálódva, merengve. De miért, miért? Araikor annyi sokkal szebb, érdekesebb, vonzóbb arc van. Kiszámítottam: eddig 5685 órát fordítottam bámulására. Téboly! Varázslat. 5685 óra I 1 ! Ugyanis körülbelül ennyit néztem рек, az inas besiet szunyókáló urához. Az ajtóra mutat, és mély meghajlással mondja: — Uram — a Temzel... FRANCIAORSZÁG Párizsi hálószoba, lágy hangon megszólal a telefon. A férfi felveszi, majd ezekkel a szavakkal nyújtja a mellette fekvő hölgy felé: — Egy bizonyos Evelynt kérnek ... ön az? MAGYARORSZÄG ( ... vagy bármely más zuga a világnak. Csak az illető nyelv szójátékszabályain múlik.) Ifjú leányzó fülsértő hamisan klimpfrozik a zongorán. Újdonsült kérője rajongva nézi: — Arabella ... Megőrülök érted ... Néhány év múlva: Ifjú asszonyka fülsértőén klimpírozik a zongorán. Férje rángatózva nézi: — Arabella! Megőrülök!!! Érted?!... KÜRTI ANDRÄS: Interjú rülten. — Illetve fordítva Telefonon már bejelentkeztem MODERN BERNÁTHEGYI IS« akar tőlem ez a zöld libériás ürge? Miért tartja az orrom alá ezt /I/I a kis ezüst tálcát? Fogalmam sincs, mi- lehet a szándéka. így hát l- ' * csak álldogálunk egymással szemben. Várakozunk. Kínos csendben telnek a percek. Végül is 6 unja meg előbb a dolgot. Halszemeit leemeli a plafonról, és valahová, a bal vállam fölé tekintve, megszólal: — Szabad a névjegyét? — Persze, a névjegy... Tapogatom végig zsebeimet. — Ügy látszik... izé ... kifogyott ... legközelebb majd kettőt adok, jó? — Kit jelenthetek be? — tér hűt vösen napirendre méltányos ajánlatom felett. — Mizufs vagyok, a Nedelka munkatársa — hebegtem megszégye-Nedelka vagyok, a „Mizujs?" munkatársa. A jubileumi riport ügyében ... A lakáj biccent és int, hogy foglaljak helyet. Aztán megfordul és surranó, nesztelen léptekkel eltűnik a hatalmas, kétszárnyú ajtó mögött. Megtörülöm verejtékező homlokom, beülök. Körülpillantok. A tágas fogadóterem berendezése választékos, kifinomult ízlésre vall. Csupa korabeli bútor. A falakon váltakozva: nonfiguratív festmények és vadásztrófeák. Egy fekete, feltűnően ellenszenves disznófejet bámulok éppen, amikor valaki hátamra teszi kezét: — Kapitális agyarai vannak, ugyebár? Érdekli a története? Felugrok. Megfordulok. A ház urával találom magam szemben. — Maradjon ülve — nyom vissza gyengéden a székre. — Csak sentmi ceremónia. Szóval, ezt a vadkant két évig nem tudtam puskavégre keríteni. Az idén aztán kibabráltam ékeimével. Három vagon vas- és faanyagot vitett.em ki a vadásziakhoz. Építtettem tíz magaslest. Négy hétig, éjjel nappal őrködtek benne a figyelők. Mindegyiknél távcső és rövidhullámú adó-vevő. Végre, a huszonkilencedik nap hajnalán jön a jelzés a vadásziakba. Itt a vadkan. Én ki az ágyból, be a dzsippbe ... Ezben a pillanatban vakító szőke hajú, fiatal lány tör be szélvészként a terembe. — 6, daddy — borul az apja nyakába. — Ugye elvihetem ma délután az autódat? Tommyéknál lesz egy kis koktélparti. — Miért, a te kiskocsiddal mi történt? — vonja ölébe leányát a ház ura. — 6 — legyint bosszúsan a fruska. — Kis karambolom volt tegnap. Bevittem javíttatni a gyárunkba. Nem tudom, miért pepecselnek annyit rajta a te . . . izéid?! — A munkásaim — segíti ki a figyelmes apa. — Ha így áll о dolog, hát vidd az enyémet. De reggelre itthon légy! A tündér boldog kacagással kilibben, vendéglátóm merengve néz utána. — Ráfér szegénykémre egy kis kikapcsolódás. Erőnkből teliben hozzásegítjük. Karácsonyra kapott egy garzonlakást. A villanegyedben. Legyen, ahol időnként megbújhat... Apropó, hol is tartottunk? — Lelőttük a disznót — emlékeztetem. — De talán térjünk a tárgyra. Most, a jubileumi ünnepségek előestéjén meghitt, bensőséges hangú nyilatkozatot szeretnék öntől. — Nem szívesen beszélek magamról — mélyeszti kezett ezüsttel átszőtt köntöse zsebeibe —, de ezúttal kivételt kell tennem. Írja kérem: Kerek tíz esztendővel ezelőtt lettem az Egyesített Vas- és Fércművek vezérigazgatója. Előtte másfél évtizedig dolgoztam ugyanitt. Mint lakatos. A satupadnál. Egyszerű munkásember voltam akkor, is, az vagyok ma is,ia 4 %
