Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-24 / 51. szám
1983. ЙесешЬег 24. SZABAD FÖLDMŰVES Tettek és ígéretek AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSOK MARGÓJÁRA Az Egyesült Államokban közeledik & soron következő elnökválasztás. amikoris megválasztják a Fehér Ház jelenlegi urának, Ronald Reagannak utódát. Az elnökválasztási kampány még nem bontakozott ki teljes gőzzel, de az amerikai belpolitikai és gazdasági élet befolyásos köreiben már latolgatják, kik jöhetnek számításba. Reagan elnök nem is olyan régen jelentette be szándékát, hogy újra jelöltetni kívánja magát. A világ közvéleménye fenntartással fogadja Reagan szándékát, mert az elnök rakétatelepítési politikája nemcsak a leginkább érintett Nyugat- Eurőpában, hanem a világ más részein is szembekerült a tömegekkel, mert semmibe veszi milliók békeakaratát. az embernek az élethez való legfőbb jogát. Még mielőtt teljes gőzzel beindulna az elnökválasztási kampány és az előválasztások. az úgynevezett primaryk jeleznék az esélyeket. Reagannak mindenképpen számot kell adnia választói előtt. ígéretei teljesítéséről, az ország gazdasági és szociális állapotáról. A kisemberek nem nagyon lelkesednek Reagan újbóli jelöléséért. Reagan ugyanis beiktatási beszédében azt ígérte: célunk az egészséges, szilárd, virágzó gazdaság, amely azonos lehetőségeket nyújt minden amerikainak. A tények, a rideg valóság azonban rácáfolnak az elnök ígéreteire. A beígért virágzó gazdaság a valóságban úgy fest, hogy például az acélművek kapacitását csak 70—75 százalékban használják ki, s ebben az iparágban igen nagy a munkanélküliség. Most az év vége felé 12,5—13 millióra becsülik a munkanélküliek számát. Az 1982—83. pénzügyi évben háromszorta nagyobb volt a költségvetési hiány, mint korábban. Ez természetesen viszszatükröződött a szociális fejlesztés helyzetében. A szociális programok lefaragása mintegy 700 ezer családot sújtott. Az amerikai ipar potenciáliát csak részben használják ki. s ez különösképpen vonatkozik a nem hadi célokra termelő iparágakra. Az amerikai kisember, akit az infláció és a munkanélküliség leginkább sújt, tehát joggal elégedetlen lehet Reagan belpolitikájával. Nem úgy a hadiipari komplexumhoz tartozó vállalatok. melyek fejlesztését a határtalanul megnőtt katonai költségvetések is segítik. Reagan harcias, háborús külpolitikája, melyben fő érvként szerepel a koholt szovjet fenyegetés, katonai veszély ürügye, tehát a nagytőkének a részvényeseknek és monopolistáknak kedvez, a kisemberek asztaláról azonban elvonja a kenyeret. Ez a politika, melyet Reagan gazdaságpolitikai tanácsadójával Milton Friedmann- nel dolgozott ki és a reaganomia elnevezést viseli, tehát a maga teljes mezítelenségében mutatja meg a reagani háborús politika valóságát. Nem kétséges, hogy a nagytőke bizonyos körei tetszéssel fogadják Reagan újbóli’ jelölését, bár a józanabb és megfontolt felelősségérzetükről ismert egyes szenátorok megkérdőjelezik ezt a szándékot. A hadiiparhoz közel álló politikusok és gazdasági szakemberek lelkesedése érthető, hiszen a reagani hidegháborús politika az ő malmukra hajtja a vizet. Am a kisemberek kiábrándultsága, bármilyen kegyetlen számadatok mutatnak rá a reagani gazdaságpolitika kudarcára, mégsem olyan erős. hogy lényegesen befolyásolni tudná a választási helyzetet. Ebben a reagani propagandának is szerepe van. Reagan nemcsak egykori színészmúltjának vadnyugati filmjeiben játszotta meg a „csípőből tüzelő“ cowboyt, hanem a kétségtelenül komoly nemzektözi politikában is fenegyerek módjára viselkedik. Ennek nem utolsósorban propagandahatása is van. Szeretné megmutatni Amerikának, nemcsak a tőkés osztálynak, hanem a hiú amerikai kisembernek is, hogy erős kezű elnökük van, aki kiköszörüli a nemzet tekintélyén a múltban esett csorbát, a Vietnamban és másutt elszenvedett háborús kudarcokat. Erre szolgál Reagannak mesterkélten ható szovjetellenessége. mely már szinte a hisztériával határos. Reagan hidegháborús politikája nemcsak a nemzetközi életben fagyasztotta be a kapcsolatok gyümölcsöző kibontakozását, hanem a belpolitikában is veszélyes eltolódásokhoz vezetett. Kalandnrpolitikájának jellemző vonását a nemzetközi terrorizmust belpolitikai területre is át akarja vinni .ezért újabban feléledtek az Egyesült Államokban nyíltan vagy leplezetten működő fasiszta szervezetek. melyek eszközül szolgálhatnak az elnök esetleges ellenzékének letörésére. Ronald Reagan hivatali idejének egyik jellegzetes vonása az amerikai belpolitikai élet fokozatos fasizálódása akkor, amikor a másik oldalon szinte rendszeresen leépítik a dolgozóknak a múltban elért, már természetesnek vett szociális vívmányait. Reagan hivatali működésének éveiben, különösen az európai rakétatelepítési politika meghirdetése és megvalósítása óta számtalan kis- és középvállalat jelentett csődöt. A reaganomia tehát mostoha viszonyulást jelent mind az amerikai dolgozókhoz, mind a kisvállalkozókhoz. Ennek láttán égbekiáltó igazságtalanságként jelentkezik az a tény, hogy a jelenlegi washingtoni kormány az 1982 és 1986 közötti évekre másfél billió dolláros kiadásokat irányzott elő katonai célokra. Nem kétséges, hogy a kormányzat gazdaságfejlesztési számadása, amelyet a választások előkészítése mindenképpen meg fog követelni, erősen aláássa Ronald Reagan szavahihetőségét. A valóságban másképp fog kirajzolódni a gazdasági életben, mint amilyen fejlődést beiktatási beszédében és évente elhangzó újévi szónoklataiban — az üzenet az Unió állapotáról megfesteni igyekezett. Ma még nem vállalkozhatunk annak megjóslására, milyen eshetőségek kecsegtetik a jelenlegi amerikai elnököt a közelgő elnökválasztáson. Az imperializmus módszereire ugyanis sajátosan jellemző, hogy hamis információk özönével megtévesztik, elkábítják a kisembereket, s ennek szolgálatában áll a már többször is emlegetett szovjetellenes hisztéria, az amerikai kisembereknek rettegésben tartása egy nem létező veszélytől. A gazdasági „eredmények“ az Egyesült Államok presztízsének elvesztése a világ nagy részén, ez az, ami a leginkább jellemzi a Reagan-kormányzat dicstelen pályafutását. A becsületes, békevágyó emberek Európában és a többi világrészen is osztályszolidaritást vállalnak az amerikai dolgozók millióival, akik szabad, demokratikus, virágzó életre vágynak és azt kívánják, hogy új felelősségteljesebb vezetéssel álljon az Egyesült Államok a békeszerető, aktfv életigenlő politikát folytató országok sorába. —In — LÉGI TERRORIZMUS Borisz Jefimov rajza Nyugat-Európa lakosság« felbolygatott darázsfészek lakóira emlékeztet. Az ok ismert: az Egyesült Államok szekerét tbló Észak- Atlanti Szövetség, a NATO beváltotta további veszélyes ígéretét, és megkezdte az új tömegpusztító fegyverek, a közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták telepítését. Nyugat- Európa népe veszélyeztetve érzi magát, hiába kínálnak neki „nagyobb védelmet“ a Fehér Ház és a Pentagon urai. Ki ellen kellene védekezni? Reagan elnök váltig hangoztatja, hogy Keletről szovjet veszély fenyegeti Amerika népét és az egész „szabad világot“. Ugyanakkor elhallgatja népük előtt azt a tényt, hogy a Szovjetunió számtalan kezdeményezést tett a veszedelmes tömegpusztító eszközök korlátozására és csökkentésére, sőt kötelezettséget vállalt, hogy elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert, ha a nemzetközi viták háborús helyzetté fajulnak. Reagan elnök mindent elkövet, hogy lerontsa a szovjet állam hitelét, de a tények és érvek a Szovjetunió mellett szólnak. Nyugat-Európában is nem egy kormány és társadalmi szervezet nyilatkozott úgy, hogy a Szovjetunió javaslatai az egyetemes béke ügyét szolgálják, s mindenképpen egy nukleáris világkatasztrófa elhárítását célozzák. Ezt bizonyítják Jurij Andropov pártfőtitkárnak és államfőnek világszerte gyakran idézett nyilatkozatai és állásfoglalásai a leszerelés ügyében. A jőszándék azonban csak szándék és meddő marad, ha nem talál meghallgatásra a másik félnél. Ezt kezdik Európa-szerte felismerni és ezért van az, hogy egyre idegesebbek azok a nyugat-európai NATO-kormányok. amelyek felelőtlen magatartásukkal hozzájárultak az amerikai rakéfatelepítési tervek megvalósításához. Érthető. hogy a néptömegek békekövete- 16, rakétaellenes megmozdulása megrendítette Washington politikájának szekértolóit, félnek népük haragjától. A rakétaellenes megmozdulások elsősorban a leginkább érintett nyugateuröpai országokban lángoltak fel, s nem véletlenül a dolgozók érdekvédelmi szervezeteiből Indultak ki. így példamutatók az angliai Greenham Common épülő amerikai bázis színhelyén tüntető angol nőmozgalmi aktivisták. Elszántságuk minden tiszteletet és elismerést megérdemel, hiszen nagyon sok esetben rendőri meghurcoltatásnak. kitoloncolásnak, elzárásnak, de minden esetben a munkahelyükről való elbocsátásnak vannak kitéve. A munkanélküliség óriási problémájával küszködő nyugati világ gondjait ez mégínkább növeli és szaporítja. Nem véletlen, hogy a rakétatelepítés tervének megvalósítása ellen elsőként emelték fel szavukat a nők. hiszen ők az élet adói. a jövő nemzedékének gondozói, s elsősorban ők értik meg. hogy a reagani rakétapolitika a legfőbb emberi jog. az élet ellen irányul. RAKÉTAELLENES békemozgalmak Európában A rakétatervek elleni tiltakozás hatalmas mozgalma az Egyesült Államokat sem kerülte el. Nemrégen Saint Louis-ban tartotta kongresszusát a fegyverkezés befagyasztásáért küzdő amerikai társadalmi mozgalom. Hollandiában országos méreteket öltött a rakéták ellen tüntető polgárok akciója, rendezvényeik színhelye rendszerint a múlt értékeit őrző emlékezetes helyek, rezervátumok, skanzenek stb. közelében van. Hasonló a helyet Dániában Is, melynek népe nem felejtette el a második világháború borzalmait. Mit tesz az Amerikai kormány? A józan ész azt sugallná, hogy Reagan megragadja az alkalmat, s a népek haragjának lecsillapítására él a szovjet kezdeményezésekkel és katonapolitikájában visszatér az amerikai rakéták telepítése előtti helyzethez, hogy azután folytatódhassanak a leszereléis és fegyvercsökkentési tárgyalások. Reagan azonban nem így tesz. Régebbi kijelentéseit meghazudtolva nyíltan felszólít a kommunizmus megsemmisítésére, a nyugati közvéleménynek azt a kacsahírt tálalja, hogy halálos veszély fenyeget „Kelet“ felől, s természetesen az Egyesült Államok a maga új típusú rakétáival, a világűr militarizálásával nagyobb biztonságot kínál Nyugat-Európa lakosságának. A washingtoni politika velejárója volt mindig a blöffölés, a trükkök módszere. A reagani propaganda mindenképpen igyekszik megzavarni az európai lakosság tudatát, hamis vágányra terelni mozgalmaikat. Mindenképpen bebizonyosodott, hogy bár Reagan az utóbi években gyakran ellentétbe került saját szavaival, egy dologban változatlan: háborút akar kirobbantani. Háborút, de nemcsak szavakkal, hanem a kézzel fogható valóságban, s ezt mindenképpen propagálja. A közelmúltban mutatták be az Egyesült Államokban a Pentagon megrendelésével készült háborús propagandafilmet, melynek hangzatos címe: „A nukleáris háborút követő első nap“. A film képzeletbeli története nem más, mint egy amerikai közepes városban azt követően lejátszódó események, hogy megvalósul az egyik reagani terv, az úgynevezett korlátozott nukleáris háború. A propagandafilm célja csüggedés, defetizmus pszichológiájának ébresztése az emberekben, hogy beletörődjenek a hadiipari komplexumokkal szövetkezett Fehér Ház végzetes terveibe, belenyugodjanak a pusztulásba. Az amerikai háborús propaganda világszerte ezt a hangulatot szeretné terjeszteni, ezért a szocialista országok elleni propaganda-hadjáratában is az atomháborúval való megbékélés gondolatának terjesztését helyezi előtébe. Ezzel jár az is, hogy a szocialista közösség népét szeretnék eltántorítani a mindennapi alkotómunkától, mely a pártkongresszusokon megjelölt nagy tervek valóra váltásáért, a szocialista jövő megteremtéséért folyik. A szocialista országok népet azonban átlátnak a szitán. Például a szovjet Nők Szövetségének kezdeményezésére a Szovjetunióban kommunista rohammunkára szóló felhívások hangzottak el. és tömeges követőkre találtak. Ez a helytállás hazánk népére is vonatkozik, nem utolsósorban földműveseinkre, akik tisztában vannak vele, hogy az amerikai imperializmus propagandagépezete a NATO- rakétaprogram háborítatlan lebonyolítása végett, s főként az ezzel kapcsolatos célt követve mindenképpen ártani szeretne a szocialista közösségnek, nem utolsósorban gazdasági nehézségek okozásával, például közellátási zavarok előidézésével. A közelmúltban véget ért a NATO szokásos évi tanácskozás-sorozata. Brüsszeli külügyminiszteri értekezletükön a NATO-államok kénytelenek voltak új javaslatokkal előállni. Áttekintették a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások állását, és úgy határoztak, hogy külügyminiszteri szinten képviseltetik magukat a januárban esedékes stockholmi bizalom- és biztonságerösftő kérdésekkel foglalkozó konferencián. Egyébként megerősítették a tömb keretében a fegyverzetek korszerűsítésére és fejlesztésére követett politikát. Ezzel szemben a szocialista közösség országai ismét többször leszögezték szilárd álláspontjukat, hogy megvédik érdekeiket és igazságos tartós békére törekednek. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárainak nemrégen lezajlott moszkvai tanácskozásán, melyen pártunkat Vasil Birak, a CSZKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára és Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára képviselte. megállapították, hogy az ÚJ amerikai rakéták európai telepítése lényeges eltérést Jelent az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányától, megnehezíti a Helsinkiben kidolgozott irányvonal továbbvitelét. Hangsúlyozták, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak válaszintézkedései szükségesek és kényszerűek, kizárólagos céljuk a szocialista országok biztonságának megóvása, a kialakult erőegyensúly megőrzése. amely a jelenlegi körülmények között a béke előfeltétele. (LL) I kOlpolitikai kommentAb~| November utolsó napján megtartották a soron következő elnökválasztást Venezuelában. A Venezuelai Köztársaság kiemelkedő helyet foglal el a latin-amerikai országok sorában, egyrészt olajgazdagsága kölcsönöz neki nagy tekintélyt és befolyást, másrészt a történelmi fejlődés során kialakult társadalmigazdasági struktúrájával és józan gyakorlati külpolitikájával vezető állammá emelkedett az Amerikai Államok Szervezetében. Amióta 1976 januárjában államosították a venezuelai olajipart, ami valójában az amerikai monopóliumok kiszorítását, illetve korlátozását jelentette az után, hogy az ország fémiparában megszűnt az US STEEL COMPANY és a Betlehem Company amerikai acélipari monopólium egyeduralma. a tekintetek a választások alkalmával azért is Venezuela felé fordulnak, állja-e a sarat az amerikai monopóliumok kihívásával szemben. Venezuela politikai életében olyan struktúra alakult ki. hogy rendszerint két párt verseng a hatalomért. Az egyik a COPEI, kereszténydemokrata tömörülés, mely Rafael Caldera egykori elnök személyében ismét elnökjelöltet állított a választásokon, a másik párt összetettebb felépítésű, eredete onnan datálódik, hogy bizonyos Haya de la Torre perui politikus kísérletet tett egy latin-amerikai szociáldemokrata pártszövetség, „népi forradalmi szövetség“ létrehozására. Ez a szociáldemokrata irányzatú párt sajátos venezuelai viszonyok között és jellegzetességekkel alakult meg, sót Demokratikus Akciópárt [Acción Democratica) néven indult a politikai küzdőtéren. E párt többször adott elnököt Venezuelának. Fennállásának első éveiben azonban a hatalomra tört jimenez diktátor sorra megdöntötte ezek uralmát. Mint már említettük Venezuelában a politika és a gazdaság is az olaj körül mozog. Az olajforrások államosítása és ennek alapján a gazdaságnak az olajipar bázisán történő fejlesztése áldást hozott a venezuelai jtépnak. ám ez nem általánosítható. Az olaj és származékainak ára nagyon lezuhant a belpiacon, az országban könnyű volt személygépkocsik Eshetőségek fenntartása és üzemeltetése. Am utólag bebizonyosodott, hogy az olajkinccsel sokszor úgy gazdálkodtak, mint a .jCsáky“ szalmájával“. Az olajipar kizárólagos preferáltsága a többi fontos iparágak, gazdasági szektorok fejlesztésének rovására ment., s később ezért is nagy kölcsönöket vettek fel a gazdasági élet irányítói. Ez a hányavetiség később megbosszulta magát, különöesn most, a világszerte tapasztalható energiaválság éveiben. Venezuela lényegesen eladósodott és ugyanakkor gondjai vannak az olaj értékesítésével. Emellett forrásai megcsappantak, ami azért is baj, mert a kölcsönök törlesztéséhez szükséges összeget éppen az olajkincsek értékesítésével kívánják előteremteni. Érthető, hogy ilyen helyzetben jócskán akadnak tennivalók a lakosság szociális helyzetének javításában is. A venezuelaiaknak olyan emberre van szükségük az elnöki poszton, aki befolyásával, gyakorlati politikájával ki tudja vezetni az országot a pillanatnyi nehézségekből, olyan külpolitikát tud folytatni, hogy kivédhessék az Egyesült Államoktól való esetleges függőséget. November utolsó napján 7,5 millió venezuelai választópolgár járult az urnák elé. A kereszténydemokrata Rafael Caldera exelnök a szavazatoknak csak 36 százalékát szerezte meg. viszont abszolút többséggel győzött a szociáldemokrata Demokratikus Akció jelöltje, Jaime Lusinchi, a párt főtitkára. Lusinchl Korzikából bevándorolt szülők leszármazottja. Már Venezuelában született, és itt is végezte el az orvosi egyetemet. Már diákkorában bekapcsolódott a politikai életbe, tevékenyen részt vállalt a Jimenez diktátor elleni megmozdulásokban. Ezért többször letartóztatták, és száműzték az országból, később nagy tekintélyre tett szert pártjában, és fokozatosan emelkedett a ranglétrán. Programja nagy tetszésnek örvend a nép körében. a tömegek úgy nyilatkoznak róla. ez a mi emberünk. Am a tapasztalat arra Int. hogy ne siessük el az értékeléseket. A Demokratikus Akció a Szocialista Internacionáléhoz tartozó szociáldemokrata színezetű párt. Az ilyen pártok jelöltjei rendszerint bővelkednek ígéretekben, később, ha teljesítésükre kerül sor, általában problémák merülnek fel. A venezuelaival hasonló helyzet tanúi vagyunk Argentínában Is, ahol nemrégen foglalta él hivatalát Raul Alfonsi, az ugyancsak szociáldemokrata színezetű Radikális Párt győztes elnökjelöltje. Lusinchit februárban iktatják be hivatalába. Mindkét politikusnak próbát kell tennie annak bizonyítására, hogy valóban a néptömegek érdekeit fogja képviselni, s a közjót viseli a szívén. Az ez irányú fejlődés nem lesz sima és zavartalan, de a haladó hagyományok és a tömegek ereje itt is meg fog nyilvánulni. LÖRINCZ LÁSZLÓ
