Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-10 / 49. szám
1983. december 10. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Történelmi határkő A második világháború történetében az 1943-as év végleges fordulatot jelentett. A Vörös Hadsereg Sztálingrád és Kurszk térségében győzelmet aratott, s az egész frontszakaszon átvette a kezdeményezést. A szovjet hadsereg előnyomulása döntő mértékben befolyásolta a nemzetközi helyzetet, elsősorban a nyugati szövetségesek Szovejtunlöval szembeni politikáját. Eduard Beneš köztársasági elnök a háború folyamán hosszú ideig azon a nézeten volt, hogy Csehszlováklát az úgynevezett kontinuitás, tehát burzsoá állam alapján kell felújítani. Mint realista azonban látta, hogy a müncheni tapasztalatok után nem lehet folytatni az egyoldalú, nyugat irányába folytatott orientálódást, hogy a Szovjetunió a háború utáni Európában és a világban döntő szerepet fog betölteni. Ezért Moszkvába utazott, ahol egyrészt aláírta a csehszlovák—szovjet szerződést, másrészt megbeszéléseket folytatott a CSKP külföldi vezetésének képviselőivel. Mindennek nagy hatása volt a CSSZK háború utáni orientálódására. A Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió közötti barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború ntúni együttműködési szerződést a két orszfig legmagasabb képviselőinek jelenlétében 1943. december 12-én Írták álé. A szerződés mindkét felet arra kötelezte, hogy kölcsönösen segftsék egymást a hitleri Németország elleni háborúban és más agresziőban. Tartalmazta azt Is, hogy a háború folyamán nem lehet kölönbékét kötni. A szerződés Csehszlovákia külpolitikai orientálódásában új utat nyitott meg, mert a be nem avatkozás, a függetlenség, az állami és nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása mellett síkra szállt mind a háború alatti, mind a háború utáni együttműködés fejlesztéséért. Ugyanakkor feltételeket teremtett a bosszú távú gazdasági kapcsolatok kiszélesítéséhez. A szerződés érvényességét húsz évre határozták meg, s ha egyik fél sem bontja fel, automatikusan további öt évre hosszabbodik. A szerződés érvénysségét az 1903. november 27-1 protokollal meghosszabbították. Eduard BeneS a szerződés aláunlő tekintélyének növekedésére. Hozzájárult a csehszlovák nép fasisztaellenes harcéhoz, nemcsak az ellenállás tevékenységének fokozódásával, hanem a többi fasísz- j taellenes erő egyesítésével, otthon és külföldön egyaránt. A szerződés jó példával szolgált a többi, a szocialista építés útjára lépő ország és a Szovjetunió vagy egymás közötti hasonló szerződések aláírásához. Hasonló az a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés is, amelyet 1970. május 6-án Írtak alá. Ez a szerződés ismét bizonyította Csehszlová kia és a Szovjetunió egyértelmű orientálódását. Országunk megváltozott helyzetének és a kölcsönös kapcsolatok magasabb szinvonalá nak következményeként azonban a szerződés minőségileg újat jelent. Teljes mértékben megfeíel társadalmunk fejlődési és a Szovjetunióval folytatott kölcsönös együttműködés jelenlegi és távla'i szükségleteinek. A Szovjetunió a második világ háború után hazánk legfontosabb kereskedelmi és gazdasági partne re lett. Hazánk a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmában az NDK mögött a második helyet foglalja j el. Hazánk külkereskedelmi for galmának több mint egyötöde a Szovjetunióval kapcsolatos. A két ! ország árucsereforgalma 1948 óta több mint a háromszorosára nöttt. Az előző ötéves tervidőszakban hazánk végtermékeinek több mint a 12 százaléka irányult a Szovjetunióba, ugyanakkor szovjetunlőbeii behozatalból fedeztük a tüzelőanyag- és energetikát mérleg 40 százalékát, a kohóipart nyersanyagok négyötödét stb. Az 1981—1985-ös évekre érvé nyes hosszú távú kereskedelmi egyezmény több mint 30 milliárd rubel értékű árncsereforgalmat feltételez, ami az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 36 százalékos növekedést jelent. Behozatalunk több mint háromnegyedét továbbra Is a tüzelő- és nyersanyagok, kivitelünk kétharmadét pedig a gépek és berendezések, szállító eszközök képezik. Gazdaságunk fejlődésében nagy jelentőségű az atomerómúvek építését JURU ANDROPOV NYILATKOZATA A háborús ifeszéiv Máéiért * urij Andropovnak, az SZKP I Központi Bizottsága főtitkárá- J nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének november második felében közzétett nyilatkozata leszögezte: A Szovjetunió vezetése a szovjet embereknek és más népeknek már tudomására hozta, ho gyan értékeli a jelenlegi amerikai kormányzat militarista irányvonalát, s óva intette az Egyesült Államok, valamint a mellette fellépő nyugati országok kormányait ezen irányvonal veszélyes következményeit illetően. Washington, Bonn, London és Róma azonban nem hallgatott a józan ész szavára, s megkezdték a közép-hatótávolságú amerikai rakéták telepítését. Ezzel az Egyesült Államok és a NATO egészében olyan lépést tesz, amelynek célja az Európában a NATO és a Varsói Szerződés között kialakult hozzávetőleges katonai, ezen belül pedig a nukleáris erőegyensúly megbon'ása, a mérleg nyelvének saját oldalukra való billentess. Andropov rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és szövetségesei határai közelében telepítendő nukleáris rakéták egyáltalán nem Nyugat-Enrópa védelmét szolgálják, hiszen Nyugat Európát senki nem fenyegeti. A rakétatelepítéssel nem Európa biztonsága szilárdul, hanem annak valós veszélye erősödik, hogy az Egyesült Államok katasztrófát zúdít Európa népeire. A Szovjetnnió és a szocialista közösség többi országa nem hunyhat szemei afelett, hogy Washington „keresztes hadjáratot“ hirdetett a szocializmus mint társadalmi rendszer el len, hogy azok, akik az új nukleáris fegyverzet országaink határainak közvetlen közeiében való elhelyezéséről rendelkeztek, gyakorlati politikájukat erre az esztelen alapté'elre építik. A hét szocialista ország legmagasabb szintű párt- és állami vezetői 198Ü. június 28-i moszkvai találkozóján kinyilvánították: semmilyen körűimé nyék közölt nem engedik meg, hogy a NATO tömbje a Varsói Szerződés tagállamaival szemben katonai fölényhez jusson. Az amerikai rakéták telepítését jóváhagyó nyugati kormányoknak tudniuk kellett, hogy az Egyesüt Államok eleve nem kívánt kölcsönösen elfogadható megállapodást elérni az európai nukleáris fegyverzetet illetően, s a genfi tárgyalásokon, sőt azokon kívül is mindent elkövetett, hogy ilyen megállapodás ne jöjjön léire. Tudniuk kellett ezt is — hangsúlyozta Jurij Andropov —, hogy a Szovjetunió és szövetségesei feltétlenül megteszik a szükséges lépéseket .biztonságuk megvédelmezése érdekében, s nem engedik meg a meglevő hozzávetőleges európai egyensúly megbontását. A Szovjetunió'- világosan kijelentette azt is, hogy az új amerikai rakéták nyugat-európai megjelenése lehetetlenné teszí az európai nukleáris fegyverzetről tartott genfi tárgyalások folytatását. A szovjet vezetés a kialakult helyzet minden oldalát gondosan mérlegelve a következő döntéseket hozta: Előszűr. Minthogy az Egyesült Államok tevékenységével aláásta a kölcsönösen elfogadható megállapodás elérésének lehetőségét az európai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokon, s e tárgyalások folytatása ilyen körülmények között kizárólag az Egyesült Államoknak és egy sor más NATO-tagállamnak az európai és a nemzetközi biztonság áiáásását célzó lépései leplezését szolgálná, a Szovjetunió lehetetlennek tartja további részvételét ezen a tárgyalásokon. Másodszor. A Szovjetnnió hatályon kívüli helyezi egyoldalúan vállalt kötelezettségeit, amelyeknek céljuk az volt, hogy kedvezőbb körülményeket teremtsenek a tárgyalások sikeréhez. Ezzel hatályon kívül kerül az a moratórium, amit a Szovjetunió jelentett be közép-hatótávolságú atomfegyvereinek az ország európai részén való telepítésére. Harmadszor. Az NDK és Csehszlovákia kormányaival egyeztetve meggyorsítják a megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti rakéták ezen országok területén történő elhelyezésének előkészftő munkálatait, amelyeket — mint ezt annak idején bejelentették — nemrégiben kezdtek meg. Negyedszer. Mivel az Egyesült Államok saját rakétáinak európai elheiyzésével fokozza a Szovjetunió ellen irányuló nukleáris fenyegetést, a Szovjetunió e körülmény figyelembevételével megfelelő szovjet eszközöket helyez el óceáni térségekben és tengereken. Ezek a szovjet eszközök paramétereiket illetően megfelelnek majd annak a fenyegetésnek, arait az Európában elhelyezett amerikai rakéták jelentenek a Szovjetunióra és szövetségeseire nézve. A Szovjetunió népe és a szocialista közösség többi országa biztonságának szavatolására további Intézkedéseket Is tesz. Jurij Andropov ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a szovjet fél válaszlépései azok között a határok között maradnak, amelyeket a NATO- orszégok lépései diktálnak. A Szovjetunió nem törekszik katonai fölényre, s csupán annyit tesz. amennyi végképp elkerülhetetlen a katonai egyensúly megbontásának megakadályozásához. Amennyiben az Egyesült Államok és a NATO többi tagállama készséget mutat arra, hogy visszatérjen a közép-hatótávolságú amerikai rakéták európai elhelyezésének megkezdése előtt fennállott helyzethez, a Szovjetunió ugyancsak készen áll arra. hogy megtegye ezt. A Szovjetnnió továbbra is kitart a fegyverkezési, főleg a nukleáris fegyverkezési bajsza megfékezésére, a nukleáris háború veszélyének csökkentésére és végső soron teljes elhárítására irányuló elvi politikája mellett. A szovjet kormány felhívással fordult az Egyesült Államok és a nyugateurópai országok vezetőihez: mérlegeljék még egyszer mindazokat a következményeket, amelyekkel saját népeiket, az egész emberiséget fenyegeti az új amerikai rakéták európai elhelyezésére irányuló tervek megvalósítása. Jurij Andropov nyilatkozatának befejező részében kiemelte: A szovjet vezetés továbbra is mindent megtesz azért, hogy elhárítsa a háború veszélyét, s megőrizze a békét a jelen és az elkövetkező nemzedékek számára. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR A térképen: az 1974. évi török Invázió következményei Ciprus területén Írását követően december 20-lg folytatott megbeszéléseket a CSKP moszkvai vezetésével, elsősorban Klement Gottwalddal. Megvitatták Csehszlovákia politikai heyzete jövőbeni elrendezésének alapvető kérdéseit. A CSKP képviselői tudtára adták, hogy nem engedik meg a München előtti viszonyokhoz valő visszatérést, s a népi demokratikus célokért szálltak sikra. A megbeszélések folyamén mindkét oldalról hangsúlyozták a Nemzeti Front fasisztáéi lenes és haladó erőinek aktív szerepét. A csehszlovák—szovjet szövetséges szerződés a második világháború törvényszerű folyamaténak eredménye volt. Kifejezte mindkét nép érdekelt és elszántságét a hitleri fasizmus elleni közös harcban, országaik háború utáni közös felújításában. A szerződés aláírása nagy hatással volt a CSKP és a Szovjatszorgalmaző hosszú, távú együttműködés, amely az 1980. június 18-án aláírt program keretében valósul meg. A tudományos-műszaki együttműködésnek mindkét fél rendkívüli jelentőséget talajdonit. A két ország tudósai és szakemberei a jelenlegi ötéves tervidőszakban több mint négyszáz probléma megoldásán fáradoznak. A kölcsönös tudományos-műszaki együttműködés eredményeként valósult meg az első csehszlovák kozmonauta űrrepülése. A sokoldalú, kölcsönös csehszlovák-szovjet együttműködés a kulturális kapcsolatokra is kiterjed. Mindez a turizmus fejlődésével hozzájárni a két ország népeinek, nemzeteinek és nemzetiségeinek kölcsönös megismeréséhez és barátságuk megszilárdftásáboz. Hullámverésben Aphrodité szigete A ciprnsi török közösség képviselői november derekán Észak-ciprusi Török Köztársaság elnevezéssel szeparatista államot hoztak létre a szigetország északi részén. A 40 fős törvényhozó testület „függetlenségi nyilatkozata“ így pontot tett a régi terv — a ciprusi török szövetségi állam deklaratív fényére. Ez a veszély bosszú ideje fennállt, amióta a szerelem Istennőjének szigetéi 300 éven át bitorló ősz; mán birodalom örökébe lépett. Vagy! Britannia többszöri népszavazás ered) ményei alapján kénytelen voit megadni a függetlenséget a szigetországnak. A görög, a török és a brit kormány mind a két nemzetiségű cipriőták képviselővel együtt aláírta a nemzetiségek békés együttélését szorgalmazó tárgyalások eredményeként létrejött 1959 februári zürichi, majd londoni egyezményt, melyben a görög ciprióták lemondtak az enözisról, vagyis a szigetország és a görög anyaország egyesüléséről, a tőrök ciprióték pedig elálltak a sziget területi megosztásától; a szerződő felek slkraszálltak Ciprus területi integritása mellett, s ilyen irányú kötelezettségeket vállaltak. A ciprnsi állam Makar i o s z érsekelnök vezetésével elnemkötelezettségi antiiraperialista politikát folytatott, s ezzel maga ellen ingerelte Washingtont és a NATO-t, melyek a török cipriőtákat állandóan hajtogatták. Kezükre játszott Ankara soviniszta külpolitikája is, .mely minduntalan gátolta a két nemzeti közösség egymásra találásét, az őket egymástól elválasztó hatérvonal, a green line, vagyis zöld vonal semmissé válását. Annak idején az athéni ezredesek kormánya kiképző tiszteket vezényelt a ciprnsi EOKA-2 szervezethez Grivasz tábornok hírhedt terrorista különítményéhez, s ez is szította a tüzet. Az ENSZ-közgyfllés ezért 1974- ben határozatban szólította fel a kérdésben érintett feleket, közelítsék álláspontjaikat. Makartosz politikai hagyatékának folytatója jelenleg Kiprianu elnök, aki politikájával szembeszáll a NATO terveivel, s ebben a haladó pártokra, köztük az első helyen az AKEL-ra támaszkodik, hogy Ciprus ne váljék a NATO bázisállamává, mint azt Rauf Danktas ciprusi török aleinöknek és híveinek egységbontő lépése szolgálná. Az ENSZ-országok zöme elítélte Denktasék egységbontó magatartásét, csak Ankara tette magáévé az önkényes államalapítást (?), s a tagállamok visszakozásra akarják bírni a szakadárnkat. London azzal a javaslattal állt elő, bogy találkozzanak az említett egyezmény értelmében Ciprus függetlenségét szavatolni hivatott három hatalom képjviselői, a görög kormány azonban az Cj-Delhiben rendezett nemzetközösségi értekezleten ezt elvetette, s kijelentette, nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a törökökkel, amig csapataik Cipruson állomásoznak. Athén az EGK-től vár segítséget, hogy tagországai az elítélő nyilatkozatokról térjenek a tettekre, hogy hatékony nyomást gyakoroljanak a törökökre. Az Imperialista kormánykörök hibájából mindmáig megoldatlan ciprnsi kérdés a jelejt szerint fordulópontjához ért. A szocialista közösség országai eleve az igazságos rendezés bfvei, tehát a kérdést békés eszközökkel kell megoldani úgy, hogy a szigetország maradjou független, szuverén elnemkötelezett és területileg integrált, a menekültek meg hazatérhessenek, a kérdés nemzetközi vonatkozásait pedig az ENSZ égisze alatt nemzetközi értekezleten oldják meg. fgy tehát a ciprnsi kérdés nemcsak a szigetország kérdése, hanem neuralgikus pont az imperialista államok NATO-politikájában, s főként a tömb délkelet-enrépai szárnyának szilárdításában játszik szerepet. Athén jelenleg a független és semleges Ciprns mellett tett hitet. Ankara azonban nyilván Ozal Turgut Haza Pártjának választási győzelme után is az _'özö kormáynyok terölethódltő irányzatához, s ezzel valójában „nem török ügyet szolgál“. LÖRINCZ LÁSZLÓ (blm) íntíwHimw n Óceánon túli ajándék Kukrlnyikszl rajza t I
