Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-29 / 43. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. október 29. 14 Ъ HORGÁSZÁT ■ 40RGÄSZAT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGASZATÜThORGASZAT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZAT fl HORGÁSZÁT В HORGÁSZÁT В Szovjet tapasztalatok Haitenyésztés A lazaccal és szibériai tokhallal elkényeztetett szibériaiak asztaléról hosszé idén keresztül hiányzott a ponty. Húsz évvel ezelőtt egy fiatal novoszibirszki tudós Vszevold Korovin — ma a mezőgazdasági tudományok kandidátusa — elhatározta egy új. Szibéria körülményeihez alkalmazko dó pontyfajta kitenyésztését. Ezzel egyidóben kezdte meg az omszki Anatoli) Fegyusin professzor a termálvizes haltenyésztés kísérleteit. A két tudós kísérleteit siker koronázta. Коrovinnak sikerült a korábbiaknál életképesebb ponty kitenyésztése, Fegyu sin pedig bebizonyította az „inkubá torként" is használható termávlz hat tenyésztési előnyeit Ma már a tér málvizben tenyésztett ponty az omszki terület hét kolhozának és szovhozának összesen 700 hektárnyi területén hoz biztos {övedelmet. termálvízben Az Omszki Mezőgazdasági Főiskola — amelynek vezetője ebben az döszakban Anatoli] Fegyusin, a biológiai tudományok doktora volt — zoológia! tanszékének munkatársai 1960-ban az frtisz folyó balpárti szakaszán próbafúrásokat végeztek, ahol 35 C-fnkos melegvíz tőrt a felszínre. Ezt a termálvizet hét, különlegesen kialakftott ogy-egy hektárnyi területű mesterséges tóba vezették. A második fúrást követően feltörő melegvízzel bővítették a tározók számát, igy az összterület már 150 hektárt foglalt el. A tudósok, miután meggyőződtek arról, hogy a ponty igen (61 érzi magát ebben a vízben és gyors ütemben gyarapodik, hozzákezdtek a nagyobb méretű tenyésztéshez. A halivaőékot a környező szovhozoknek és kolhozoknak adták át. A laboratórium munkatársai — Vszevold Korovin közreműKosárban a pontyok ködésével — hozzáfogtak egy tenyészállomány kialakításához, 1980- ban az intézet a Népgazdasági Kiállítás diplomáját kapta a szárbojanszki ponty kitenyésztéséért.* A laboratórium viszonylag kis lét számú kollektívájának olyan pontyfajtát sikerült kitenyésztenie. amely termékenységét tekintve, 3-, életképességét tekintve 2-, télbiróképességét tekintve pedig 1,5-szörösére képes az elődökének. A pontytenyésztés iránt egyre nő az érdeklődés, és a tangazdaság ma már nem képes kielégíteni a halivadék iránt megnyilvánuló keresletet Ezért a területi mezőgazdasági irányítás úgy határozott, hogy felújítja a „Bolseaimasszkij" és „Október“ kolhozok haltenyésztő telepeit. A ma) mindössze évi 200—300 ezer halivadék helyett a jövőben 1—2 millió ivadékot tenyésztenek. Ezt a várható eredményt nem az optimizmus sugall ja. Bázis erre a tavricseszkij körzeti haltenyésztő telep. Itt nagyüzemi haltenyésztés folyik. Hálózás az állomány áttelepítéséhez Fotó: J. Dubeft A termálvizes keltetőkben egyidóben több-tízmillió ikra érlelése folyik. A halivadékot az Irtlsz folyó árterülelén kialakított 200 hektárnyi mesterséges tórendszerbe helyezik ki. Három éven kérésziül dolgozott itt Vszevold Кого vin, aminek eredményeként a tavri cseszkfj haltenyésztő telep 1982 bei már 3 mtlliO halivadékot nevelt. Számos kolhoz és szovhoz _ szándékozik saját haltenyésztő telepet kiaia kitani. Az iparvállalatok is létesíte nek mesterséges tórendszereket e dolgozók „háztáji“ halellátása érdé kében. Valamennyi helivadék igénylőt azonbaD a jelenlegi haltenyésztő tele рек, még a felújítási követően 8< m lesznek képesek kielégíteni. De lehet építeni újakat. Amikor az 50-es években az omszki területen próbafúrásokat végtezfek, több mint 100 fúra'ból a várt olaj helyet* melegvíz tört fel. Ezeket a lusta forrásokat — a helybeliek nevezték el igy őket, mert hasznot ezidáig nem hoztak — a keltetőkben és halastavakban kiválóan lehet hasznosítani. Az omszki területen beiül az Irtisz árterületén, több miut 100 ezer hektár a kihasználatlan terület. Földművelésre alkalmatlan a magas sótartalom miatt, mesterséges tavak kialakítására viszont alacsony költségek mellett is alkalmas. Ezer hektáros tógazdaság pedig minimum 500 tonna pontyot jelent. Így az omszki körzet saját szükségletein túlmenően iriss hallal lútja el a szomszédos területeket is. Várakozásra nincs idő. Ezt felismerve, a tenyésztésre alkalmas pontyafajlát máris meghonosították a keraerovói és novoszibirszki területen, valamint az Altáj körzetben. —APN— SZERENCSÉS HORGÁSZ Csömör Tibor mintegy húsz éve hódolt a horgászat szenvedélyének. Evekig volt az SZHSZ galántat várost vezetőségének tagja. Aztán szegre akasztotta felszerelését, és áttért a méhészkedésre. Ilyesmi ts ritkán fordul elő. Fiából Tiborból viszont türelmes horgász lett. Ha Ideje van, azt a víznél tölti. Hal nélkül nem lér haza. Egy alkalommal a Vág folyó közelében levő kavicsgödörben próbált szerentcsét. Horgát rendszerint pontykárászra szerelte, nagy volt azonban a meglepetés, amikor a hal elkapta a csalit. 0 azonban türelme sen fárasztotta és vontatta a pari közelébe. Egy kapitális pontypéldányt fogott, melynek súlya 14,7 kiló volt. A galántat járásban Ilyen halpéldányt az Idén rajta kívül senki nem fogott, de úgy tűnik, hogy a múlt évben sem. Ezt a halat 25-ös zsinórral vontatta a parthoz és szákolta, persze két horgásztársa közreműködésével. Krajcsovics Ferdinánd 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT + VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4-A vadászat—vadgazdálkodás érdekel néhány esettől eltekintve — ilyen az egyes ragadozófajok táplálkozásának megítélése — minden tekintetben megegyeznek a természetvédelem érdekeivel. Nem elcsépelt szólam, hogy a vadgazdálkodás és vadvédelem egyúttal természetvédelem Is, hiszen az olykor merevnek tartott természetvédelmi rendelkezéseket megelőzik a vadászok védelmi Intézkedései. Ilyen például a fogoly megóvása, amelynek állománycsökkenésére elsőként a vadászok figyelnek fel, és rendeltek el vadászati tilalmat, a természetes állományok kíméletét. A vadgazdálkodás és a természetvédelem érdekel különösen az élőhelyek megőrzésében találkoznak. Persze az élőhely- és a faunavédelem sajátos értelmezése Is megteremtheti a maga gondját. A vadászok keresik a kapcsolatot a természetvédelemmel, és vallják, hogy a vadgazdálkodás segítségével a célszerű állományszabályozás egyes fajok esetében többet Jelenthet, mint egy-egy terület élővilágának merev, olykor papirszagú védelme. Ma egyetlen, biológiai alapismeretekkel rendelkező és reálisan gondolkodó ember előtt sem lehet vitás, hogy a vadászat — vadgazdálkodás ás a természetvédelem egymásra utaltsága nyilvánvaló. Merőben hibás, szerencsétlen és szűk látókörű módszer az elvétve GondoSaíÉ a vadoazäáíkodisro! előforduló hibákat meglovagolva, félrevezetni a közvéleményt, ugyanakkor elhallgatni a többséget jellemző, a közös ügy érdekében cselekvő erőfeszítéseket. A mezőgazdaság korszerűsödése, termelési politikája szinte naponta vet fel olyan — a természetvédelmet és a vadgazdálkodást egyaránt érintő kérdést, amelynek megoldására az együttes fellépés az egyetlen út. A vadföldek esetében nem mindig az a fontos, hogy a vad találjon rajta ennivalót, s az se baj, ha a termés lábon marad, s télire — például — a letört cirokszár védelmet nyújt a hö és szól ellen az apróvadaknak. A természetvédelem szempontjából sem közömbös, hogy a vadásztársaságok, a vadgazdálkodási szakemberek felmérték: mennyi csatornapart hasznosítható tavasz és nyár Idején apró vadvédelmi célokra. jelentős gondot okozó, szinte mindenütt vlsszaköszöntő problémát okoz a mezőgazdasági termelésnövekedést elősegítő meliorációs munkák kedvezőtlen hatása a vadállományra, a védett állat- és növényfajokra. Ebben Is egyfelé vezet a vadgazdálkodás és a természetvédelem útja, hiszen a hátrányok itt Is sújtják a vadászott és védett állatokat. A meglevő élőhelyek, a kialakítandó új lehetőségek érdekében együtt kell cselekedni. így Is ütköznek az érdekek, de nem törvényszerű, hogy mindig csak a vad gazdálkodás legyen a vesztes. Nem mindegy a vadállomány szempontja ból, hogy az elszórt, kiirtásra ítélt facsoportok, erdősávok helyett hol és mikor ültetnek — kötelezően előírva a pótlást — új erdőt. A napnál is világosabb, hogy a kivágott kis erdő foltok biológiai értékét nem pótol Iák az azonos területnagyságon, de egy tömbben telepített fák. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az elkövetkező évek mezőgazdasági tevékenységei és ezek hatásai nem kedveznek a vadállománynak. A jól, körültekintően elkészített és a vadállomány érdekelt ts figyelembe vevő meliorációs tervek nem kizárólag a mezőgazdasággal, hanem a terület élővilágával Is számolnak. Megvalósulásuk még hosszú esztendőkig tart majd, s most — ma és holnap — a vadgazdálkodás és a természetvédelem gyakran közösen szenvedi maid a fagyérftés, nádasfelszámolás ke gyetlen tényét. Valószínűleg hosszúak laáznek ezek a „böjtös“ napok, amíg felnó a tervekben előírt vadvédő sü rű, csenderes és erdő. Am addig is cselekedni kell. A vadászokon és a természetvédelmi szakembereken van a 4elelősség: átmenteni az élővilágot a kialakuló új környezetbe. Szomorú sors vár azoknak a területeknek a vadállományára — hasznos és védett vadjaira — amelyeknek gazdát cselekvés helyett sajnálkozással vagy ügylrathegyeket gyártva próbálnak fontoskodni. Vége az extend vadgazdálkodásnak. Cselekedni kell a vadért, és a vadászok jogosan vonhatják felelősségre azokat a vadásztársasági vezetőket, akik csak másban látják a hibát, és közben semmit nem tesznek “vadászterületeik érdekében. Ahol az Idők szavát nem értik meg, ott a vadásztársaság biztos úton halad a csőd felé. Az elkövetkezendő Időben nem lehet sirámokkal, másokra mutogatással, elzárkózva a környezettől, befelé fordulva létezni. Tevékeny, cselekedni akaró vadá szókra van szükség, akik nyitott szemmel, józanul gondolkodva, az összefogásban és az együttműködésben rejlő erőt felismerve dolgoznak Jobb, alaposabb, szakszerűbb munka szükséges, hiszen csak igy lehetnek jó vadföldek, gondozott vadászterületek, rajtuk jó vadállomány. A kiépült, jő kapcsolatok gyümöl csözók. Lehelnek ugyan pillanatnyi érdekellentétek, de ezek nem lehet nek akadályai a lényeges, közös fel adatok megoldásának. „Alul“ már vannak egészséges kezdeményezések a vadászat és a természetvédelem kapcsolatában, jó lenne, ha most már „felül“ ts összehangolódnának az érdekek. F.'T. jü<2 Döntés született arrúl, hogy fejleszteni kell a muflonállomány minőségét és jó tenyészállománoyal a Cseh Szocialista Köztársaságban folytatni a telepítést. Az első fejlesztési szakasz az 1S9G/ 1981. idényben vette kezdetét г 'zal, hogy 9 vadászterületről 87 muflont fogtak be, és ezeket átszállították az előre kijelölt területen épített karámokba. Néhány hónappal később szabadon bocsátották őket. Cjabb 200 mufloD befogását végezték el, de a szigorú minőségi követelményeknek csak 170 példány felelt meg. A tervek szerint 1983 ban további 240—250 muflont telepítenek 20 helyre. Az áttelepítés eddigi jó tapasztalatai alapján a Cseh Vadászszövetség központi vezetősége elhatározta, hogy a muflontelepltési akciót kiterjeszti az ötéves terv végéig, azzal a 1983/ 1984-es és az 1984/85-ös idényben is folytatni kívánja. —M— A veszettség frí»reV:si»fKtiai % CaV I jj 'Ví4«ó' h i-.,' A veszettség kétezer éve rettegett, sőt, Pasteurig halálos betegség volt. A második világháború után Európában újabb veszettségl hullám keletkezett. A veszettséget főleg a rókák ’ártják fennn. járványos területeken a rókák 70 százaléka fertőzött, de a nagyfokú rókapusziulás sem vet véget a járványveszélynek, mert ehhez elegendő a négyzetkilométerenként! egy darab róka Is. A veszettség csökkentéséhez a rókák számát, öt-tfz négyzetkilométerenként egy darabra kellene« korlátozni, ami hegyes vidéken gyakorlatilag megoldhatatlan. Az utóbbi tíz évben a jelentős e:3- feszltések ellenére sem csökkeni lényegesen a veszettség veszélye. Csehszlovákiában évente átlagosan 700 esetben fedeznek fel veszettségl fertőzést. A laboratóriumi vizsgálatok Ismeretében megerősítették a róka szerepét a veszettség terlesz’ésében. ezért fokozott figyelmet kell fordítani h természetes gócok felszámolására. (my)
