Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-29 / 43. szám

1983. október 29. SZABAD FÖLDMŰVES / Megfontoltan és szervezetten • Lépéstartás a tudományos-műszaki fejlődéssel • Szakcsoportok takarítják be a termést • Ütemterv szerint # Kifizetődött az öntözés # Ä vásárvámosi (Trhové Mýto) Cseh­szlovák-Szovjet Barátság szövetke­zetben Varga István agrármérnök, a növénytermesztési főágazatvezetö lel­kendezve újságolja: kedvez az időjá­rás, minden az ütemterv szerint ha­lad, ami az őszi munkát Illeti. — A megszokott csapadékmennyi­ségnek csupán az egyharmada hul­lott az Idén, ami kedvezőtlenül ha­tott a hozamátlagokra. Elkeseredésre azonban nincs ok, mert számításaink szerint a növénytermesztési főágazat teljesíti pénzügyi tervét, amely 51 mil­lió koronát tesz ki... — érvel a nö­vénytermesztés fő felelőse. Majd ar­ról tájékoztat, hogy október közepéig földbe került a búza 1200 hektárnyi területen. Ráadásul a terület nagy ré­szét öntözték, hogy mesterségesen keverék és a Perkó 40, illetőleg 60 hektáron. A határt Járva feltűnt, hogy már csak néhány hektáron állt lábán a szemes kukorica (október 18-án be­fejezték). Annak ellenére, hogy az 1300 hektárból 200 hektárnyi vetőmag­­termesztés célját szolgálja. — Idejében és alaposan felkészül­tünk a betakarításra. Tapasztalt gép­kezelőkkel rendelkezünk. Hét kom­bájnt üzemeltettünk, s Így naponta 45 hektárnyi területről takarulhatott be a kukoricatermés. — Döntő a betakarítási veszteség csökkentése. Mit tettek ez ügyben? — Az anyagi érdekeltséget a meny­­nylséghez és a minőségi elváráshoz igazítottuk. A betakarítást a gyen­gyobb cukorrépa-termelő üzemek so­rába tartoznak. — Fennakadás nélkül, a minőségi elvárásokat teljesítve szállítottuk a cukorrépát, fa aszály a tervezett ho­zamátlag elérését jelentősen csonkí­totta. A mennyiségi kiesést valame­lyest csökkenti, hogy tavaly 13, az Idén viszont 14 százalékos volt — ed­dig — a répa cukortartalma. A leve­les répafejet és a répaszeletet szllá­­zsoljuk, no meg természetesen a ku­koricaszárat Is, hogy legyen elegendő tömegtakarmány télire. Ha minden az elképzelések szerint halad, akkor no­vember 5-lg betakarni a cukorrépa, a fehér arany alapanyaga. jgMHM :■ • biztosítsák a talaj nedvességtartalmát, kedvező lehetőséget teremtve így a csírázáshoz, keléshez. A mostani vetésldényben a Solaris és az Istra búzafajták helyett a SO- 1586 és a SO-6300-as fajtákat helyez­ték előtérbe, mivel — a kísérletek alapján — a legjobban alkalmazkod­nak a talajviszonyaikhoz. — Van összehasonlító alapunk ar­ra — folytatja Varga mérnök —, hogy mennyiben befolyásolja egyes fajták­nál az öntözés a hektárhozamok ala­kulását. Az Idén például 380 hektáron öntöztük a búzát, s ez hektáronként 8 mázsás hozamtöbbletet eredménye­zett. gébb szárú fajtákkal kezdtük, így Is csökkentettük a veszteségeket. Két szakcsoportot létesítettünk a betaka­rításhoz: a vásárúti végezte a silóku­korica, a szemes kukorica és a takar­mánynövények betakarítását, a nyá­­rasdlak (Topofnfky) viszont a gabona és a cukorrépa betakarítására szako­sodtak. Az említett szakaszokon két szocialista brigád működik. E brigá­dok tagjai kötelezték magukat a be­takarítás határidőn belüli befejezésé­re, a veszteségek minimálisra csök­kentésére. Ennek a nagy közös gazdaságnak két Sirokkó típusú szárítóberendezése van, Így valamennyi kukoricát hely­ben szárítanak, nem szorulnak a fel­vásárló üzemre. Az ószi betakarítással egyidőben kezdték a mélyszántást, 2600 hektár­nyi területen. Erre a célra Klrovec és Skoda—120-as nagy teljesítményű traktorokat üzemeltetnek. A látottak alapján elmondható, hogy a szóban levő járás egyik legna­gyobb közös gazdaságában jó előfel­tételeket teremtettek a Jövő évi ter­més eléréséhez, s a lehető legkisebb­re csökkentették a betakarítási vesz­teségeket, érdekeltté téve ebben a dolgozókat. Svinger István Fotó: nk. ÄésO este van. Az égen csil­lagok mtlllárája. A köböl - kúti (Gbelce) borászati üzem azonban népes. Traktoros pótkocsik, teherautók hordják ide a szőlőt a közelebbi és a távolab­bi mezőgazdasági üzemekből. A jeldolgozótér Is zsúfolt. Egyenletes a sajtológépek zúgása. Már eléggé későre jár az idő, a dolgozókon azonban nyoma sincs a fáradság leletnek. ' — Hát még egy nótára sem futja? — vetem fel a kérdést. — Mi nem szüretelünk, hanem a termést dolgozzuk fel — vála­szol Zimka Ferenc üzemvezető. — N ót ázni csak bortól lehet Igazán. Nem mintha a nyomtató lónak kötnék be a. száját, de a munka­­védelmi előírás tiltja Itt az alko­holfogyasztást. Az alkalmazottak részétel A borkészítés mestere bort önt a pohárba. — Az előírás önre nem vonat­kozik. A látogató kóstolhat, ihat..­A sajtológépek egyenletesen rúg­nak. Az átvevőhelyre újabb szál lítmányok érkeznek. Egy teherautó a halmokba gyűlt szőlőkocsányér'. jött, melyből majd kitűnő trágya lesz. — S mt történik a rengeteg ki­sajtolt bogyóhéjjal? Л körülöttem levők megmosó- A4 lyógják tájékozatlanságc­­mai, s tudatják: az má már nagy érték. Az itteni jeldolgozó üzem vezetőjének, Zimka elvtárs­nak az újítása szerint hasznosít­ják. Hol? A pezsgőgyártásnál. Ez nagy dolog a szőlőfeldolgozás tör­ténetében. — Sok értéket mentettünk meg általa — fogalmaz a műszaki szak­ember. — Sok nemes italt gyárthatunk olyan anyag felhasználásával, melyre nagyobb területet kéne szőlővel betelepíteni. A nagyüzemi borászat minden részét hasznosít­ja a szőlőtermésnek. — A bor miuősége milyen mér­tékben függ a feldolgozó üzem­től? Zimka Ferenc szakszerű magya rázattal szolgál: — Jó bort csak fő minőségű sző­lőből készíthetünk. Ez a borminő­ség alapja. Persze következetesen az állami szabványnak megfelelően kell eljárnunk, a meghatározott technológia alkalmazása alól nem bújhatunk ki. Ha a kisüzemi eljá­rásokhoz ragaszkodnánk, milliós veszteségekkel számolhatnánk, ami egyáltalán nem lenne üdvös. A szőlő kezelése, tárolása, feldolgo­zása külön tudomány. Ez nagy gyakorlatot, tudományos felké­szültséget igényel. A tárolótartályok között szinte mámortltó a mustszag. Műszerek rolókban. Krétával Irt feljegyzé­sek tájékoztatják az erre hivatot­takat. Itt patikatisztaság uralko­dik. A? alkalmazottak fehér kö­penyben iárnak-kelnek, mint a kórházban az orvosok. — Mindezekhez még kiegészítés­képpen mit mondana? — Szeretni kell a szőlőt és a bort azoknak, akik itt dolgoznak. A borban lélek van és igazság. Tűi és kedv. Egészség és orvos­ság. Erő és bátorság. A kezelősze­mélyzettől Is függ, miből mennyi és menyire szakszerűen kerül a borba. Csakis így lehet d bor mi­nősége szavatolható. Az erjesztő tartályok között vá­szon feszül. Rajta a szöveg: In víno verttűs. Hej, de sokszor leírták, Idézték már?l A régi öregek Is de sokszor mondogatták: borban az igazság. Van is ebben valamit Mit szól ehhez a technológus?... — Hát ha valakt jókedvében s mérsékelten iszik, sosem hazu­dik. Legalábbis az emberi jellem erre enged következtetni. De csak a jó borban van Igazság, a rossz ital csöppet sem vidámít, fanyar gondolatokat ébreszt. Aztán afelől érdeklődöm, mikor fejezik be a munkanapot? — Ilyenkor szinte állandóan dol­gozunk, még szombat, vasárnap Is. Látja késő este van, s milyen Hosszú a sor a mérleg előtt? Haza nem küldhetjük a traktorosokat, gépkocsivezetőket. Л sajtolóból Omlik a 22 cukor­­/-4 fokos must. A Kékfrankos jól beérett. Kitűnő bor lesz belőle. — A Szentlörinci fajta ts nagyon jól sikerült — lelkendezik a szak­ember. — Mostanában kezd divat­ba jönni ez a szőlő. Már több he­lyütt termesztik. Nekem is van be­lőle a párkányt j Štúrovo] Hegy­­farkon. Ott terem az Igazi jó bor­szőlő. Bortermő, nem kényes és kitűnő a bora. Aztán megint aranysárga nedű csillan a pohárban. A koccintás ezúttal is elmarad. Az üzemvezetőt köti a munkafegyelem. S ez töké­letesen érthető, helyénvaló. A sze­mélyes jó példa mutatása ezt kö­veteit. — Egészségére! Mindnyájunk egészségére! Bagota István Aztán meg azt említi, hogy 200 hek­táron ígéretesen fejlődik az olajos­repcéjük, valamint az őszi takarmány-Az Idén 400 hektáron termesztettek cukorrépát, vagyis a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járásban a legna-PÉLDÁS KÉPVISELŐ FUTÓ MÄRIÄT, a ragyolci (Radžov­­ce) nyugdíjasok klubjának a vezetőjét nem volt nehéz megtalálnom, hiszen látogatásomkor is a klubhelyiségben intézte a 'legsürgősebb feladatokat. Tennivalója mindig akad, mivel a nyugdíjasok klubjának — a közeli településeket is beleszámítva — há­romszáz tagja van. A klubot 1971-től vezeti társadalmi munkában, s az irányítása alatt már több mint egy évtizede minden évben járási elsők, tavaly pedig szlovákiai viszonylatban a hatodik helyen végez­tek. Már lassan húsz éve képviselő, s munkájáról elismerően nyilatkoztak a helyi nemzeti bizottságon, ahol te­vékenységüket értékelték. Amikor arról kérdeztem, miként sikerül folyamatusan ilyen nagyszerű eredményeket elérniük azt válaszol­ta: közös összefogással. Szorosan együttműködnek a helyi nemzeti bi­zottsággal és a község tömegszerve­­zeteível. A mnnka nagy részét vállal­ja, a szervezőkészségét dicséri, bogy a feladatok teljesítésében sikerült be­vonni a helyi tömegszervezeteket is. Közös céljnk a nyugdíjasok sokoldalú támogatása. Ez miben nyilvánul meg? Kezdjük azzal, hogy a klnbban nyílt ajtó várja a tagokat a nap bármely időszakában. Rendezvények szervezé­sével biztosítják a kulturált szórako­zást. Havonta kirándulásokon vesznek részt, meglátogatják a környék neve­zetességeit. A nemzeti bizottságok kö­zösen megoldották az étkeztetést. Ma már minden igénylőnek ebédet tud­nak biztosítani, a rászorulóknak pedig haza is szá'lftják A Vöröskereszt he­lyi szervezetének tagjai és a pioní­rok rendszeresen látogatják a bete­geket és ezt az alkalmat felhasznál­ják arra, hogy megtudakolják, kinek mire van szüksége. A jövőben szeret­nének a klubhelyiség közelében ffir­­dőszobát berendezni. A szociális gondoskodás mellett nem feledkeznek meg a kulturális életről sem. A nyugdíjasok énekkara tavaly ünnepelte megalakulásának ti zedik évfordulóját. A község rendez­vényein minden alkalommal fellép­nek, s hagyományosan bekapcsolód­nak a „Tavaszi szél“ népdalversenybe is. A képviselők munkájában a legfon­tosabb, hogy állandóan kapcsolatban legyenek a választópolgárokkal, s ne veszítsék el ások bizalmát — mon­dotta Futó Mária, aki több kitüntetés tulajdonosa. Odaadó munkáját a Rok­kantak Sxlováklai Szövetsége, a Nő­­szövetség, valamint a Losonci (Lníe­­nec) Járási Nemzeti Bizottság is szá­mos oklevéllel jutalmazta. Az Ifjúsági Vasút építése során személyesen megismerkedett Klement Gottwald elvtúrssal, akinek a szerénysége rá is, mint valamennyi jelenlévőre, nagy hatással volt. Beszélgetésünk befejeztével Fntő Mária kijelentette, hogy számára a legnagyobb elismerés az, ha a lakos­ság elégedett a mnnkájával. Jó volna, ba másutt is tanulnának a jő példá­ból és fontolóra vennék, miként le­het könnyíteni, szebbé tenni a nyug­díjasok életét. Bizonyára szívesen megosztaná sokéves tapasz:alatail. hogyha akadna érdeklődő ... Bárdos Gy. — Ragyogó Időnk van a szüretre — örvend Minárcsi Miklós, a Klrályhel­­mecl (Královský Chlmec) Állami Gaz­daság tapasztalt szőlészeti és pince­­gazdasági szakembere. — Szeptember végén kezdtük. Akkor 16 cukorfokos volt a szőlő, most meg már eléri a 19—20 fokot. Jókedvű lány- és fiúcsapat nótáit kapja szárnyára a virgonc októberi szél. A szüretelést segítőkéit. — Háromszáz tanulóval kezdtük a szüretelést — folytatja a tájékozta­tást a szakember —, de október má­sodik hetében már négyszázan szor­goskodtak, hogy minél előbb begyül­jön az Idei szőlőtermés, a 100 hektár­nyi területről. Az eddigi legbősége­sebb ... Valószínű, hogy az eladási tervünket sikerül teljesíteni, sőt túl­szárnyalni. Koleszár János, a gazdaság növény­­termesztési főágazatvezetője meg ar­ról értesít, hogy mintegy 17 hektárnyi szőlőt számoltak fel az utóbbi évek­ben; főleg klvénhedt, meddő szőlő­tőkéket, melyeknek a művelésük már többe került, mint amennyi hasznot adtak. — Még az Idén további nyolc hek­tár kiselejtezésére kerül majd. sor. Természetesen új telepítésről is Ide­jében gondoskodtunk. Ez 23 hektár­nyi, rövidesen termőre forduló. Túl­teng a régi ültetvény, amit fokozato­san kell felújítanunk... — érvel a főágazatvezetö. Egy csoport diákkal találkozunk. Már teleszedték a ládákat. Valameny­­nyien gimnazisták. — Itt voltunk egész nyáron: tete­jeztük a szőlőt, majd szedtük a para­dicsomot, most meg szüretelünk — újságolja a bodrogszerdahelyl (Streda nad Bodrogom) Iveta Staiová, — Hol jobb ...? Az Iskolapadban, vagy a szőlősorok között? — He szép az Idő, nagyon kelle­mes itt a szabadban .— szólal meg Szabó Erzsébet, s hozzáfűzi még, hogy főleg a matek órák helyett szüretel­­getnének, akár decemberig Is... Kassai Yvett-től megtudom, hogy egy-egy diák napi nyolcórás műszak teljesítménye hét láda szőlő, ami ki­elégítő eredménynek mondható. Ezzel a szőlészeti-borászati szakember Is egyetért. Tovább ballagunk. Népes fiúcsapat mohón falatozik, fogyasztja tízóraiját. Ök a Klrályhelmeci Mezőgazdasági Szaklanlntézet növendéket, akik busz­­szal jöttek ide. — Évek óta nagyun jő kapcsolat fűz minket a mezőgazdasági üzemek­hez. Tanulóink közül ma hatvanén itt, hatvanötén Toronyén (Tŕňa), het­venen pedig a nagygéresl (Veľký Ho­­reáj szövetkezetben szüretelnek — tá­jékoztat Illés józsei. az Iskola főmes­tere. — Ott segítünk, ahol a legna­gyobb szükség van ránk. A másik táblán a klrályhelmeci Ipari tanulók, s a különböző ipari üzemek munkásai szüretelnek. ízlelgetjük a naprényt rejtő szőlő­bogyókat. a sok-sok fáradozás édes gyümölcsét. Kisajtolva, mustként ke­rül hordókba. Majd gondos kezelés, érlelődés után jó szívvel szippantja lopóba, s kínálja meg belőle Minárcsi Miklós a borkedvelőket. Várva az el­ismerő fejbiccentést, ami azt jelenti, hogy nemcsak kiválóan gondozták a szőlőt, így vigyázták levében is, hor­dókban, a pince hűvös világában az aranyló rizlinget. (illés) — szerző— Fotó:

Next

/
Thumbnails
Contents