Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-15 / 41. szám

Október derekán járunk, már beértek a középkései és kései borszőlőfajták is, tehát a háztájiban lassan végéhez közeledik a szüret. A már leszüreteit és kipré-, seit, korai fajtákból nyert mustmennyiség jelzi, az idei lényerési arány lényegesen elmarad az előző évek eredményétől. Az utóbbi években legalább 70—75 százalékos lékinyerésről beszéltünk, viszont az idén már a 60 százaléknak is örülni kell. Sőt! Némely körzetekben és bizonyos fajták esetében bizony csak 50 százalék körüli a termésből préselhető lémennyiség.

Hiába, a szokatlan hőség, a tartós szárazság a szőlőtermelésre is károsan hatott. A bogyók aprók maradtak, kevés bennük a kinyerhető lé. Hogy a savarány hogyan alakult, azt e sorok írásakor még nem lehetett felmérni. Viszont aminek örülünk, a cukortartalom jobb az előző években tapasztaltnál. Ogy 18—20 fok körüli átlagot mutat, s a kertészkedők bizony sokat vitatkoznak, kell-e még ilyenkor is javítani a mustot vagy sem?

Ezzel kapcsolatban a következőket szeretném elmondani. Minőségi borról akkor beszélünk, ha legalább 12—13 fok alkoholt tartalmaz. Akinek ilyen bora van, az nincsen kitéve a veszélynek, hogy a bora esetleg hajlamos lesz a betegségekre (barnatörés, ecetesedés, pimpósodás stb.j. A kellő mennyiségű alkoholt tartalmazó bor ugyanis még kedvezőtlen tárolási feltételek közepette (ingadozó hőmérséklet) is „tartja magát“, nem pimpósodik még akkor aem, ha történetesen jó ideig darabban (megkezdett hordó) ill. A hitelesített hazai mustfokolóval mért, 19—20 cukorfokos mustból csak 11 alkoholfokosnál gyengébb bort nyerhetünk. Ez nem rossz ital, de csak jól szigetelt, egyenletes hőfokot biztosító pincében vagy

más tárolóban, és rendszeresen feltöltött hordóban lehet károsodás nélkül eltartani. Ha ilyen (10—11 alkoholfokos) bort kedvezőtlen körülmények között kell tárolnunk, s esetleg még olykor darabban is hagyjuk, eleve számolhatunk vele, hogy sok lesz a gondunk és a bajunk. A nedű pimpásodni fog, időnként bőrbetegségek jelentkeznek, végül — hosszabb tároló tudni, hogy a 20 C-fokosnál melegebb must gyorsabban erjed, viszont a 10 C-fok körüli hőmérsékletű csak nehezen indul erjedésnek. Az utóbbi esetben melegítéssel vagy már erjedésben levő must hozzáadásával kell elősegíteni az erjedési folyamat beindulását. Nehéz erjedéssel különösen a hideg (plusz 2—3 C-fok) éjszaka után, korán reggel szüretelt

Kevesebb a must, jobb a cukortartalom

lás után — borunk ihatatlanná, élvezhetetlenné válik. Következésképpen a kertészlársaknak azt tanácsolom, ne vitatkozza- - nak, ne sajnálják a kis többletköltséget — a 19—20 cukorfokos mustot is javítsák fel 22—23 cukorfokosra.

Tapasztalatból tudom, sokféle mustfokoló forog közkézen. Sajnos, a kezdők bizony nem ismerik ki magukat a különböző változások között. Náiunk évek óta a hazai fokolók hitelesek, a borászati üzemek is ilyenekkel dolgoznak, tehát az ezekkel mért adatok ismeretében kell hozzálátni a must feljavításához. Egy hekloliter (100 liter) must cukortartalmának egy fokkal történő emeléséhez 1,15 kg cukorszörpre van szükségünk. A hitelesített fokoló mutatja a must hőmérsékletét is. A fokoló 15 C-fokos mustban mutat valós adatot. Ha a must ennél melegebb, akkor a fokoló jobbb cukortartalmat jelez, mint amennyi a valóság és fordítva. Adott hőmérséklet esetén a valós cukortartalmat a fokolóhoz mellékelt táblázat segítségével lehet kiszámítani, megállapítani. Ha ilyen táblázat nincsen kéznél, ajánlatos a must hőmérsékletét beállítani a kívánt 15 C-fokosra.

szőlőnél keli számolni. A szokásosnál hidegebb musthoz a cukorszörpöt legjubb az erjedés kezdetén hozzáadni, s ilyenkor tanácsos elvégezni a bentonitos kezelést is. Ugyanis a már erjedő mustban nem ülepedhet le a hozzákevert cukorszörp vagy beníonit, tehát nem feltétlenül szükséges időnként felkeverni a mustot.

Lapunk szakmellékietében (szeptember 10.) „Szüreti gondok“ cím alatt ismertettük a bentonitos mustkezelés és borderítés hogyanját. Azóta sok háztáji szőlőtermelő érdeklődött, hol lehet bentonitot venni? Nos, hogy venni hol lehet, azt sajnos nem sikerült megtudnunk, viszont tudjuk, hogy a bentonitot a hnúšťai Rndné bane nemzeti vállalat TALCUM üzeme gyártja. A bratislavai Labora vállalat illetékese semmilyen felvilágosítást nem tudott adni, merthogy náluk már évek óta nem volt beníonit, és különben is csak tonnás tételekről beszélhetnének. A borászati üzemben Beladiü mérnöktől annyit tudtunk meg, hogy ők közvetlenül a gyártó vállalattól kapják a készítményt, természetesen nagy tételekben. Feltételezhető, hogy a bortermelő nagyüzemek is közvetlenül szerzik be a szükséges mennyiséget. Kisebb csomagolásban, kertészkedők részere, ^ legjobb tudomásunk szerint nem forgalmazzák. Persze elképzelhető, hogy az SZKSZ KB Kertészeti Szolgáltató Vállalaia (Záhradkárske služby) beszerezhetné és forgalomba hozhatná szakboltjaiban, ha a háztáji termelők igényelnék a ben'onitot. Ha a szőlőtermő vidékek kertészeti alapszervezetei közvetlenül a gyártó vállala ban rendelnék meg, talán az is sikerre vezetne. Hogy vaíamit mégis mondjunk, eláruljuk, hogy Magyarországon ugyanez a készítmény Derítőn borderítő néven ismeretes, a szakboltokban kilogrammos csomagolásban, tetszetős műanyag flakonokban árusítják. Aki hozzájut, figyelmessen olvassa el a használati utasítást — vagy a lapunk szakrovatában már megjelent írást —, mert máris tapasztaljuk, hogy akinek sikerült beszereznie, nem mindig helyesen használja a készítményt. Szemtanúja voltam, amikor az egyik kertésztárs előkészítés nélkül, por formájában szórta a hordóba a bentonitot, ami természetesen nem javasolható eljárás.

Végezetül még annyit: ezen a nyáron igen kevés csapadék hullott és az ősz is aszálvos, következésképpen a szőlő bogyókon sok a szermaradvány. A bentonit használata már csupán azért is előnyös, mert az egyéb anyagokkal együtt a szermaradványokat is kicsapja és leülepfti. A szokásosnál nagyobb szermaradvány-mennyiséget később is figyelembe kell venni és idejekorán el kell végezni az fijborok fejtését. De erről majd legközelebb.

Varga József

Az Északi tenger partjain élő pettyesből tenyésztették ki. Koránérő, tojótípusú tyúk létrehozása volt a cél, amely az első évben 160, a másodikban 140 fehér tojást, 1 emellett finom rostú húst ad. A keltetőtojás súlya a fekete, a fehér és az ezüst színűeknél 55 g, a többi szóváltozatánál 48 g.

A hamburgi elegáns, finom vonalú, fácánformájú tyúk hoszszú és dús tollazatú, középmagas állású, büszke tartású, élénk vérmérsékletű. A különböző színváltozatok eltérő súlyúak, a fekete, a fehér és az ezüst kakas 2—2,5, a tyúk 1,5— 2 kg, a többi színváltozat kakasa 1,5—2, a tyúk 1—2 kg.

A kakas törzse karcsú, megnyúlt, hátrafelé kissé lejt. Háta hosszú, széles, dús nyeregtájékkal. Farka hosszú, tollal teljesen benőtt, széles kormánytollak és hosszú, széles és Jól Ívelt, lekerekített végű sarlóval.

A hamburgi tyúk

Melle szépen lekerekített, magasan hordott, hasa széles, a nyaktollak teljesen borítják. Szárnyal teljesen hosszúak, feszesen ülők. Feje finom, mérsékelten hosszú, enyhén domború, arca piros, foltoktól és ráncoktól mentes. Szeme sötét barnáspiros. Csőre meglehetősen rövid, sötét szaruszínű, taraja rózsataraj, elöl mérsékelten széles, hátrafelé keskenyedő, egyenesen lefutó hosszú tövisben végződik. Füllebenye kerek, nem túl kicsi, minden színváltozatnál tiszta fehér, a legfinomabb zománcfénnyel. Allebenye vékony, kerek és finom szövetű, nyaka karcsú, középhosszú, dús, vállaira érő nyaktollazatal. Combjai karcsúak, szorosan simuló tollazattal. Lábai középhosszúak, vékonycsontúak, a fekete szóváltozatnál sötétek.

A tyúk csaknem vízszintes állású, hosszú fácánforma, kifejezett tojőhassal, zárt farokkal, finom vonalú, enyhén ívelt kormánytoliakkal és sarlóval a farkán. Taraja és a füllebenye a kakaséhoz hasonló, csak kisebb. Több színváltozata Ismert: petytyes, fekete, fehér, ezüst- és aranyfényű.

Durva hiba minden színváltozatnál a vaskos törzs, a rövid hát, a magas vagy alacsony állás, a meredek farok, a rövid vagy keskeny tollazat, durva, széles vagy egyszerű taraj, a piros vagy túl kicsi füllebeny a folt a fiatal állat arcán.

(KI)

Dísznek nem érdemes kakast tartani

Régi hagyomány, hogy ahol tyúkokat tartanak, ott kakasnak is kell lennie, hiszen tulajdonképpen a kakas az udvar dísze. Nem ritkaság, hogy a háztáji tenyésztők két-három kakast is meghagynak. Kevesen tudják, hogy ez fölösleges takarmánypocsékolás, hiszen kakasra csak akkor van szükségünk, ha főidényben keltetés! tojást akarunk termelni.

Ha már a kakastartás mellett döntünk, akkor legalább igényesen járjunk el a kiválasztáskor. Tenyészkakasnak csak egészséges, élénk vérmérsékletű, kifogástalan küllemű állat való. A melle legyen széles, domború, és az állat egyébként is viselje magán a fajta Jellegzetes bélyegeit. További fontos kívánalmak: tiszta szem, jól

fejlett, mélyvörös színű, oldalkinövések nélküli taraj, biztos járás. A nyak- és nyeregtollazai legyen dús, a farok mérsékelten függőleges tartású, szépen fejlett sarlótollakból álljon. A tenyészkakas hangja legyen tiszta, tömege (súlya) feleljen meg a fajtával szemben támasztott követelményeknek

(standard). A tojófajtáknál 2,5 —2,8 kilogrammos, a kettős hasznosításúaknái (pl. rodejlend, hemsír plimut, szöszeksz stb.) 3,6—3,8 kilogrammos élő tömeget követelnek meg. A hústípusú (pl. orpigton, kornis) kakasnak 4,5—5 kilogrammosnak kell lennie.

Tenyészkakasnak az 1—4 éves állatok valók. A könnyű fajták kakasai 3—4 hónapos korban

Kakasok — ha ketten vannak.

érik el az lvarérettséget, tenyésztésbevételre azonban csak kilenchónapos kortól alkalmasak.

A kakasok számát mindig a fajtától és a tyúkátllomány népességétől tesszük függővé. Ha keltetőtojást akarunk termelni, akkor a könnyű fajták esetében 15—20, a középnehéz (vegyes) fajtáknál 12—15, a nehéz (hústípusú) fajták esetében pemáris viaskodnak

Böjtös J. felvé ele

dig 10—12 tyúkot számíihaiunk egy kakasra. Ne feledjük, hogy a gázolás (párzás) hatása csas a negyedik-ötödik napon jelentkezik, viszont 14—21 napig tart. Ebből következik, hogy mm. en termelt tojás megtermékenyi.eséhez nem szükséges isme élt gázolás.

Ha azt akarjuk, hogy Kevesebb legyen az üres : meg nem termékenyített) tojások .z-izalékaránya, akkor az idóseob tyúkokhoz fiatal, élénkebb vérmérsékletű kakast osszunk be, a fiatalabb tojókkal pedig egy idősebb kakast tartsunk. Az öregebb kakas ugyan ritkábban gázol, viszont az utódai általában jobbak.

A legtöbb kakas heves vérmérsékletű, ezért ha több van belőlük egy tenyészetben, Igen gyakori a verekedés, amely néha bizony életre-haíálra . гу. Érdekes megfigyelés, hogy az egy költésből származó kakasok ritkábban marakodnak, jobban megférnek egymással. A tapasztalt tenyésztők úgy szók ák megoldani a kérdése, hogy egy darabig két kakast tartanak, s megfigyeléseik alapján kiválasztják a jobbat, az aktívabbat, a másikat pedig kicsit meghálálják, és karácsonyra levágják.

K. Molnár Ferenc

Rebarbara tőosztással

A rebarbara az első friss csemegét kínáló, kora tavaszi zöldségnövényeink egyike. Bárhol különösebb gond nélkül megtermelhető, hidegtűrő, vízigényes, de a pangó vízre különösen érzékeny (három napnál hosszabb időre nem szabad elárasztani). A talajban nem válogatós, mégis a mély rétegű, meszes, tápanyagokkal (foszfor, nitrogén) gazdagon ellátott talajokon díszük a legszebben.

Zsenge, húsos, jól fejlett levélnyeléért termesztjük. A hámozott nyelekből Ízletes kompó tot, hideg leveseket, édes mártásokat, esetleg kocsonyát, gyümölcsízt vagy kalácsba való tölteléket készíthetünk, akárcsak az almából. Leveléből néhol főzelék, levélnyeléből szörp, illetve bor készül. Táplálkozási értékét elsősorban az ásványianyag-tartalom adja, de az oxálsav is említést érdemel. A levélnyelekben nagyobb menynyiségben található foszfor, magnézium és mész. Fogyasztá• A megalakulásának tizedik éviordulóját ünneplő garamkálnai ( Kálna nad Hronom) SZKSZ- alapszervezet — a hagyományokhoz hűen — az idén Is több szakelőadással ösztönzi tagjait a folyamatos ismeretgyarapításra. Legutóbb Pavol Žilka agrármérnök, a lévai (Levice) mezőgazdasági Iskola tanára volt a vendégük, aki ' a szőlőfeldolgozás, borkészítés és

3 borkezelés legfontosabb tudnivalóiről tartott előadást.

(Cse)

sát elsősorban az atonikus bélsárrekedésben szenvedőknek javasolják, viszont csontbetegségek esetén tilos a fogyasztása. Klimentová és Štampach szerint a következő betegségekben szenvedők szintén nem fogyaszthatnak rebarbarát: erjedési diszpepsziő, köszvény, gyomorsavtúitengés, A-hipovitaminózis, májbetegség, idült hasnyálmirigy- vagy bélgyulladás, az epe és az epevezetűk megbetegedése, vese- vagy epekövek, nefrözis, heveny, enyhetes vagy nyugalmi állapotú fekélyes betegségek, szpasztikus bélsárrekedés, a vese, a búgyutak, a vastagbél, a gyomor és a belek gyulladása.

A rebarbara magról és tőosztással egyaránt szaporítható. A kertászkedőknek az utóbbi — egyszerűbb és gyorsabb — módszert javasoljuk. Ugyanis a

O Egybázkarcsán (Kostolné Kračany) százhatvanhat tagja van a Szlovákiai Kisállattenyésziok Szövetsége helyi szervezetének. A szervezet kebelében működő, Varga György titkár vezette ifjúsági körben harminchat gyerek ismerkedik a kedvtelésszerű állattartás örömeivel és tudnivalóival. Itt mondjuk el azt is, hogy a szervezet tagjai — beleértve a fiatalokat is — edddig 24 ezer étkezési tojást és mintegy kétezer pecsenyenyulat értékesítettek. (ká)

• A nyugat-szlovákial kerüpalántanevelés hosszadalmas, sok munkát és türelmet igénylő vállalkozás. Telepíteni csak kétéves, erős palántát érdemes, tehát élvezhető termést csak a magvetést követő harmadik évben nyerünk.

A tőosztással történő szaporítás tavasszal (február—március) és ősszel (október) egyaránt elvégezhető. Az őszi előnyösebb, mert az eltelepített Sltetőanyag a tél beálltáig még begyökerezhet és tavasszal időelőnnyel indulhat. Nem beszélve arról, hogy a kora tavaszi ültetés általában megkésik a kedvezőtlen időjárás miatt.

A tőosztásra kiszemelt, általában idős töveket felszedjük és a gyökértörzseket éles késsel vagy metszőollóval 2—3 rügyet tartalmazó darabokra vágjuk. E8y*egy gyökértörzs feldaraboletben az utóbbi években a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének alapszervezetei komoly oktató-megnyerő munkát végeztek a fiatalok körében. A kerületben eddig 132 Ifjúsági szakkör alakult, melyekben több mint hétszáz tapasztalt kertészkedő igyekszik beavatni a gyerekeket a zöldséggyümölcs- és virágtermesztés rejtelmeibe. (Ps)

О Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának rendelkezése értelmében 1985-ig 7 ezer hektáros elfekvő

lásával általában 2—4 dugvány készíthető.

A rebarbara számára kijelölt kertrészen 50—60 cm mélyen forgassuk meg a talajt, végezzünk készlettrágyázást, majd az előkészített dugványokat olyan mélyre helyezzük a földbe, hogy takarás után legfeljebb 1—2 cm földréteg borítsa a rügyeket. Mélyebb ültetés nem tanácsos. Mint ahogy az sem, hogy esetleg lucerna után telepítsünk, mert a rizoktónia betegség a rebarbarát is károsíthatja. A dugványokat úgy kell elhelyezni, hogy a rügyek felfelé irányuljanak. A fészkeket tányérozzuk körül, hogy több csapadék jusson a növényeknek. Ha egy-két bokornál többet kívánunk telepíteni, akkor legalább 1,5X1—1,5 méteres térállást alkalmazzunk.

Tőosztásos őszi szaporítás esetén a fiatal növényekről a telepítést követő második tavaszon szedhetünk első ízben hasznosítható levélnyeleket.

földterületet kell Szlovákiában átengedni a kertészkedés és háztáji állattartás iránt érdeklődő kistermelőknek. E tekintetben a nyugat-szlovákiai Kerületben, ahol hozzávetőlegesen 400 hektáros földterület átengedésére van kilátás, főleg a komáromi (Komárno) és az érsekújvári (Nové Zámky! lírásban várunk fokozott aktivitást és rugalmasabb ügyintézést, mert itt az utóbbi ;doben dig tettek valamit a parlagföldek felszámolásáért, a kertészkedni vágyók földigényének kielégítéséért. í Sp)

(kr)