Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-08 / 40. szám
14 .SZABAD FÖLDMŰVES 1983. október 8. ♦ MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MČHESZET + MÉHÉSZÉT -f MEHfiSZET + MÉHÉSZÉT + MEHfiSZET + MÉHÉSZÉT -f~MfiH£SZET + k ázsiai nagy méhatkáról bővebben IV. A Varrescens füstölőcsíkot a MNK* ban a HUNGARONEKTÄR Országos Méhészeti Közös Vállalat állítja elő. Hatóanyaga az amitráz, más néven triazid. Ez a vegyiilet az angol FBC Limited Hauxton Cambrigde terméke és számos készítményben szerte a világon forgalmazza. A Varroa atka elleni kezeléseknél azért terelődött rá a figyelem, mert egyrészt az atkaölő szerek sorában az amitráz új szerkezettipusú vegyületet képvisel, másrészt a növényvédelemben használatos atkaölö szerek közül az egyetlen hatóanyag, amit állatok élősködői ellen is alkalmaznak. Az állategészségügy területén ugyanis kiterjedten alkalmazzék trópusi országokban kullancsok ellen, de a mérsékelt égővben is használják egyéb külső élősködők (pl. rühatkák) leküzdésére. Az amitráz Varroa elleni felhasználásában feltehetően az tarthatta vissza eddig a szakembereket, hogy a növényvédelmi alkalmazásban — mint közepesen veszélyes méhméreg — 25—50 százalékos méhelbullást okozott. A laboratóriumi kísérletek során azonban sikerült olyan felhasználási módot találni, melynek segítségével az amitráz kiválóan elpusztítja az atkákat, a méheket pedig nem károsítja. Az amitráz méhek kezelésére alkalmas készítménnyé való alakítását tehát toxikológiai sajátságai, valamint fizikai tnlajdonságai eleve megszabták. Minthogy a hatóanyag nem portermészetü, nem is párolgó szer, és a méhekkel feletetni sem lehet, ezektől a megoldásoktól (porozó, párolgó, etetett készítmények) eleve el kellett tekinteni. Permetezőszerként azért nem jöhet szóba, mert közvetlenül a lépre futtatva, a méz tisztaságát nagymértékben veszélyezteti. Másrészt a kezelés ily módon a méhcsaládok nagyarányú bolygatásával jár, és rendkívül munkaigényes. Ezekből következően a füstölőszerként való alkalmazás kínálkozott a legmegfelelőbb megoldásnak. Kiderült, hogy az amitráz hevítve szublimál, azaz a szilárd halmazállapotból légnemű lesz, és a kapott szublimátum megőrzi atkaölő tulajdonságát. A kezelés a füstölőből a kijáró nyíláson át egymás után több kaptárba juttatva a füstöt, igen gyakorlatias és kevéssé munkaigényes eljárásnak látszik. Ennek ellenére ez a más hatóanyagok esetében bevált módszer az amitrázzal kapcsolatban veszélyeket is rejt magában. A füstölőből ugyanis nem irányítható a távozó amitrázgőzök mennyisége, mivel a füstölő nem biztosítja az amitráz szublimációjához szükséges egyenletes égést. Ennek következtében a méhek egyszer több, máskor kevesebb hatóanyagot kapnak (rezisztenciaveszély!). A füstölő alkalmazásakor a füstölőcsíkhoz képest megnő a hatóanyagfelhasználás, és ezért az emberre nézve veszélyes mennyiségű amitrázgőzök belélegzése is következhet. A túladagolás veszélye attól is fokozódik, hogy a füstölő csövében a korábbi kezeléseknél lerakódott amitráz az újabb kezelése alkalmával — a füstölő erősebb felfűtésénél — hirtelen távozik, így mind a méhész, mind a méhcsalád egészsége károsodik. Ugyanez a méz tisztaságát is érinti. A túlságosan felfűtött füstölőben más alkalommal is bekövetkezhet, hogy maga az amitráz hatóanyag is elég (még mielőtt gőzzé alakulhatott volna át) és az atkák között a tál alacsony adag miatt rezisztencia alakul ki. Mindezek a hátrányok elkerülhetők a füstölőcsík alkalmazásával. A Varrescens füstölőcsfk igen jó hatásfokkal öli a Varroa atkát. Varroaölő tulajdonságában megelőzi a Diagvar és Főihez készítményeket, továbbá a hangyasavat is. Az előírásoknak megfelelő alkalmazása mellett káros hatás — több mint 10 000 kísérleti kezelés során — nem jelentkezett. A Folbex és a Varrescens füstölőcsík összehasonlítására irányuló vizsgálatok során a 100 literes légtérben elhelyezett 200 Varroa atkát a Varrescens füstölőcsfk 1 órán belül elpusztította, míg a Folbex alkalmazása után 2 és fél órával még 20 atka volt életben. A méhcsalád atkafertőzöttségének megállapításához egyszeri 1 csíkkal történő kezelés szükséges. Kezelés előtt a kaptár fenékdeszkájára papírlapot helyezünk, rajta a lehullott atkák jól láthatók. A kezelést a kijáró méhek hazatérte után, este végezzük. A külső hőmérséklet legalább 10 Celsfns-fok legyen. A csikót „Z“ alakban meghajlítjuk, majd egyik végét meggyújtva élére állítjuk és a fémanyagú rostaszüvetes keretfedőre tesszük Majd egy alkalmas eszközzel (pl. konzerves dobozzal) lebontjuk, nehogy a kaptártető kigyulladjon, végül a kaptártetőt gyorsan lezárjuk Ha a csikót lapjára fektetjük, nem kap elég levegőt és emiatt könnyen elalszik. A rostaszövetet borító és a füst útját elzáró propoliszréteget előzőleg el kell távolítani. hogy a füst akadálytalanul juthasson a kaptárba. A kijárónyflást — kezelés előtt bezárjuk és 1 érán át zárva tartjuk, majd kinyitjuk. A lehullott atkákat a másnap kivett papfrlapop összeszámolhatjuk. A Varroa atka fertőzöttség korai megállapíts.ára legkedvezőbb az őszi időszak, amikor a fiasitás csökkenőben van. A Varroa atka pusztításakor az előzőekben megadott módon kell eljárni, azzal a különbséggel, hogy erős fertőzöltség esetén a kezelést többször kell megismételni. Pergetés előtt két héttel már ne kezeljünk. A füstölőcsík füstjének belélegzését kerüljük el, füstöléskor a méhes házban és a méhes kocsiban a kezelőfolyosót alaposan szellőztessük, ezzel <is elkerülve a füst beidegzését. A tapasztalatok azt bizonyítják, bogy az elhatalmasodott fertőzés visszaszoritása nehéz feladat, s könynyen kudarccal végződik. A család összeroppanása előtt végzett kezelések sok atkát elpusztítanak ugyan, de a családot nem menthetik meg, Nehezíti a helyzetet, hogy a Varroa atka. számára nemcsak a fiasitás fedele nyújt védelmet, hanem a kifejlek méhek potronhgyürűinek jól záró hézagai is. Az atkák egy része itt megbúvik, és csak ismételt kezeléssel pusztítható el, amikor a helyüket a méhen megváltoztatják. A sokszor ismételt kezeléseknek viszont a toxikológiai korlátok szabnak A felsorolt eljárások közös vonása, hogy a hatóanyagok és a módszerek nem cserélgethetők önkényesen. A' gyárté cégek a használati utasításokat a hatékonyság s a toxiciíás figyelembevételével dolgozzák ki, és ezért nem mindig a legpraktikusabbnak tűnő megoldást választják. így pl. a Varrescens föstölőcsfk esetében nem mindegy, hogy az előírásnak megfelelően este égetjiik-e e! a kaptárban, vagy attól eltérve nappal és ráadásul füstölőbe léve a kijárón keresztül juttatjuk a kaptárba a hatóanyagot. Erre olyan megtörtént esetek szolgálnak bizonyítékká!, amikor csak a gyakorlatiasságra figyelve félredobták a hosszas kísérletezések eredményéből született gyári felhasználási előírásokat, s Így súlyos pusztulásokat idéztek elő. Az egyes szerek alkalmazása tehát nagy pontosságot és lelkiismeretességet követel, mivel egyik sem alkalmazható veszélytelenül, (mérgezési veszély emberre, méhre egyaránt, rezisztencia kialakulása, mézszennyeződés stb.). Gyógyító hatásukat nagymértékben befolyásolja a méhcsaládok fertőző őségének mértéke. Ezért van nagy jelentősége a gondos felderítő munkának, hogy amint az atka a méhészetben jelentkezik, azonnal megindulhasson a védekezés és kezelés, és így megakadályozzuk a Varroa atkák elszaporodását és a családok Isgyengülését. A Varroa jacobsoni atka elleni kísérletek в jövőben valószínűleg a biológiai eljárás és a kémiai hatóanyagok egyesítésére irányulnak majd, figyelembe véve a méh és az atka fejlődését. A leghatékonyabb kezelési eredményt az a szer adná, ami a berefiasítás fedett állapotának ideje alatt, azaz 15 napon át folyamatosan képes lenne megölni az atkákat. ( Folytatjuk) Félkörben elhelyezett kapiárak Teendők a méhészetben JÔ TANÁCSOK KEZDŐKNEK Rablás és védekezés Sokszor megcsodáljuk a méhek életében megnyilvánuló ésszerűséget, rendet, szorgalmat. De beszélnünk kell egy olyan jelenségről is, amely ellentmond az előbbieknek. A néha fellépő rablás súlyos veszteséget okozhat méhészetünkben, akárcsak a betegségek és kártevők pusztítása. Nem ritka a veszekedés, kölcsönös vádaskodás olyan méhészek között, akiknek a méhésztanyája egymáshoz közel fekszik. De mi Is a rablás? Amikor Idegen családtól szereznek mézet a méhek. Mikor kerülhet erre sor? Elsősorban hordástalan Időszakban, még akkor is, ha a családnak megfelelő mézkészlete van. Vagy etetés után, amikor az eleség illata odacsalja a szomszédos családok méhelt. Sokszor megtörténik, hogy akaratán kívül a méhész Idézi elő a rablást. Például, ha hordástalan időben mézet, szörpöt csepegtet el a kaptárokon, vagy ha feleslegesen kaptárt bont és szétszórja mézes eszközeit. A rablást általában kutatás előzi meg. A méhek a repedések, a fiókok összeillesztése mentén, a szellőztető nyílásoknál keringenek. A kutatás persze nem mindig fajul rablássá. Rabláskor a megtámadott család mé hei harcra kelnek a betolakodókkal. Harapják, szúrják egymást, a földre hullnak ádáz küzdelmükben. Az Ide gén kaptárba belopózko’dő rablók nagy darabokban tépik fel a lefedett mézet, s a lépet is megrágják. -A rablás káros és veszélyes méhé szelünkre, mert mind a támadók, mind a védekezők közül sok méh pusztul el. A megtámadott család néptelenné válik, nem tud védekezni, s így a rablók az utolsó csepp mézet is elhordják, a lépeket összerágják. Gyakorlatilag a kirabolt család elvész, ha a méhész lflejében nem tud közbelépni. Közismert az Is, hogy a rablók főként a néptelen családot szokták megtámadni, ahol gyengébb a védekezés. A rablás állategészségügyi szempontból Is káros, mert fertőző betegségek terjesztője lehet. A rabló méh ugyanis fertőzött mézet vihet haza, vagy ha a rabló család fertőzött, akkor a megtámadottaknál terjeszti a betegséget. Hogyan védekezzünk a rablás ellen? Ez esetben Is érvényes a méhészek által hangoztatott elv: könnyebb meg előzni a bajt, mint megszüntetni. Tehát: ■ ne tartsunk anyátlan vagy gyenge, elnéptelenedett családot; ■ hordástalan időben a méhészke dés csak a legszükségesebbekre szó rítknzzék; Ш cukorszörppel csak este etessünk; ■ mézet, szörpöt elcsepegtetni nem szabad: ha mégis megtörténik, nyomban töröljük le a kapiérakról; a földre esett cseppeket pedig földeljük el; ■ népes családokat alakítsunk ki, mert azok jobban megbirkóznak a rablókkal. Azzal Is sokat segíthetünk a védekezésben, ha lyukacsos bádoglemezzel leszűkítjük a röpnyllést. Virágporgyűjtéssel foglalkozó méhészek véleménye szerint ugyancsak hatásos módszer a röpnyílásra szerelt virágporgyűjtő rács Is. A repedéseket, a fiókok ősszellleszkedéseit ajánlatos petrőleumos ronggyal bekenni, de csak a kaptár hátsó falán, nehogy a szag megzavarja védekező méhetnk szalglását. Ugyanezért a füstölőt se használjuk a röpnyflás előtt. Súlyos esetekben a megtámadott családot pincébe vagy hűvös, zárt helyre visszük, s kijáratot lezárjuk és megnyitjuk a felső szellőztetőt. Ajánlatos a rablő családot ts hasonló módon eltávolítani. Miként Ismerhetjük fel, melyik a rabló család? Ogy, hogy a kijáratnál küzdő méhekre finomlisztet szórunk, és megfigyeljük, melyik kaptárba térnek haza. Ha nem áll rendelkezésünkre olyan helyiség, ahová el tudjuk távolítani a rabló. Illetve a kirabolt családot, akkor a rabolt család kljárós falát vizes kendővel (lepedővel) betakarjuk. A takarót néjig-néha felhúzzuk, hogy a családhoz tartozó méhek hazatérhessenek. Vannak méhészek, akik különböző formájú és nagyságú védekezőrács készítésével próbálkoznak. Mivel ezek hatékonysága még népi igazolódott L-e a gyakorlatban, nem térünk ki ezúttal ismer.etésükre. Végső következtetésként álljon Itt a már fentebb állított tétel: könnyebb a rablást megelőzni, mint megszüntetni. —ve— Októberben még lehetőség nyílik a méhcsaládok ntolsú ellenőrzésére, meggyőződni a telelés helyességéről. Felmérjük többek között a családok élelemkészletét, annak az elhelyezését, továbbá a (épeken nyüzsgő nép mennyiségét. A gyöngén fedett lépeket választódeszkával elkülönítjük a méhekkel takartaktól. Az élelem feletetése után több méhész nem helyesli a családok ellenőrzését. A műveletet az állomány felesleges zaklatásának minősíti. Azzal érvelnek, hogy a méhek ellenőrzés nélkül is jól elrendezik teleiő fészküket. Én persze ezzel az állásponttal nem értek egyet* A méhésznek az a feladata, hogy a készletek feltöltése után is ellenőrizze a családok helyzetét. Előfordulhat, hogy például egy-egy család etetője meghibásodott, s a belé töltött cukorszörp jó része elfolyt. A méhesben a méhtulajdonos észrevétele nélkül csöndes rablás Is bekövetkezhetett. Persze olyan eset Is előadódhatott, hogy némely fészekben a kelleténél kevesebb élelemkészlet halmozódott fel stb. Ellenőrzés nélkül tehát ezek nem állapíthatók meg. Ha idényben nem gondoskodtunk a fiatalításról, alt-kor egy-egy család az etetés során jelentős mértékben elnéptelenedhetett. Ilyenkor a fészek fölöslegessé vált lépelt el kell távolítani. Ma megállapítottuk, hogy a családok valamelyikének a kelleténél kevesebb téli élelme van, más családoknál viszont nagyobb a készlet, mint amennyi tavaszig kellene, ügy a lepecsételt lépek egy részét áttesszük a másik családnak, s így kiegyenlítjük annak a készletét. Amennyiben egy családnál sem találtunk többletélelmet, s az időjárás ts elég meleg, akkor a kevés élelemmel rendelkező családnak 2—3 liter cukorszörpöt adunk 3:2 hígításban. Befolyásolja a méhek nyugúdt telelését a röpnyílás elrendezése. A hideg épPményű képtáraknál például a levegőző nyílást a röpnyílás középpontjában hagyjuk meg, mivel a telelőfürt ott alakult ki, és később az élelem frányába élölről hátrafelé helyeződik át. A meleg építményü kaptáraknái a levegőző nyílást a röpnyílás jobb vagy baloldalán hagyjuk meg, Tegyük ezt ettől függővé, hogy melyik oldalon alakul ki a telelőfürt. Ilyen esetben a méhek az élelem után jobbról balra, esetleg fordítva haladnak fogyasztás közben. Az utolsó októberi ellenőrzés után a fészkeket melegen takarjuk. Ez nemcsak a fészek belső takarására, hanem a választódeszka mögötti üres térre is vonatkozik, amennyiben a fészket szűkítettük. Máskülönben hasz tálán lenne a szűkítés. A fészek szabad térségében ugyanis káros pára lecsapódás következne be. A választódeszkák mögé szalma esetleg polisztlrén melegítőt alkalmazhatunk, s hogy a méhek a választódeszkát át ne rágják, borítsuk be azt vászonnal. A keretek fölötti rész takarása úgy helyes, ha a keretekre 10X10 mm széles léceket helyezünk, ezekre vászon majd újságpapír takarót teszünk. Ennek tetejére melegítő lemez vagy gyékény kerül. A hegyi körzetekben van nagy jelentősége a méhek meleg takarásának, ahol gyakori a kíméletlen fagy. A méhek természetesen elegendő élelem esetén szerényebb takarással Is áttelelnek, így azonban több élelmet fogyasztanak. A kaptár alátétje tulajdonképpen a méhcsalédbknak olyan tükre, amely megmutatja, hogy a méhek hány léputcét takarnak, milyen az élelem fogyasztása, az elpusztult méhek aránya, vagy esetleg a Varroa atka fertőzés mértéke. Az alátétet október végén tesszük a kaptárak aljára, vagyis akkor, amikor kialakult a telelőfürt. Lehet az alátét otthon készített sima kátránypapír lemez, vagy pedig a méhészeti szakboltban beszerzett speciális anyag. A méhek" beteleltetésével persze nem tekinthető befejezettnek a méhész munkája. A műhelyben meg a raktárban akad részére tennivaló bőven. Mindenekelőtt fontos a lépek minőség szerinti csoportosítása. Az egyik csoportba a teljesen ki nem épített, a másikba a világos, a harmadikba a szűz, a negyedikbe pedig a sötét, a sérült, vagy a herefiasításos lépek kerülnek. Az utóbbiakat kiolvasztjuk, vagy elküldjük mülépkészítésre. Az idény végén a méhészeti eszközöket és szerszámokat fertőtlenítjük s így tároljuk. Az etetőket 5 százalékos szódaoldattal fertőtlenítjük, megszárítjuk és így helyezzük el. A kaptárak előtti térséget legalább 1 méteres sávban oltatlan mészporral megszórjuk, s azt beássuk. Amennyiben októberben még kedvező meleg van, újra festjük a kaptárakat. Az oldalsó^ és a hátsó falakat olyankor Is festnetjük, ha a méhek r-epülnek. A homlozatot viszont csak akkor mázoljuk, ha a méhek már telelőfürtbe tömörülnek és nem repülnek. A $zállődeszka tökéletes megszáradása ugyanis nagyon fontos. Aztán a többi teendő következik. Rendkívül fontos például a kaptárak helyes dőlésszögű — enyhén előredőlő — beállítása, hogy a csapadék vagy az olvadó hőié ne folyhasson be a röpnyíláson. Ha kaptárainkat a telephelyen csoportos elrendezésben tartjuk, helyes, ha káíráuypapirral takarjuk azokat a csapadék elöl. Rendszerint 3—5 kaptárt teszünk egymás mellé. Elfogadható, ha melegítő gyékényt teszünk közéjük, s csak aztán takarjuk le a kap: árcsoportokat kátránypaplrral. Elősegítjük ezzel a családok hőpazdálkodását és a mérsékelt élelemfogyasztást. A Varroa atkával fertőzött körzetekben szükségszerű a méhcsaládok Varostannal vagy Varrescensszel való gyógykezelése. A Varostant a járási állategészségügyi központban, a Varrescenst pedig az MNK szakboltjaiban szerezhetjük be. Haladéktalanul szükséges. hogy a szerkészítmények basználaíánál betartsuk a használati utasítási. Amennyiben a kezeléstől eltelt egy héten belül az alátéten 100 elpusztult atkát számláltunk, akkor meg kell ismételnünk a család kezelését. A Varrescens szerkészftmény rendkívül hatásos gyógyszer, ezért beadása után csak egy hét múlva bontsunk kap:árt, mert az atkák a takarás egész Időszakában gyéi ülnek. A családok megelőző kezelése akkor is időszerű, ha a méhesben még nem fedeztük fel a Varroa fertőzést. Ez azért szükségszerű, mert az atkák évente mintegy 15 kilométeres sávban fertőzik a területek méhállományát... PAVEL SILNÝ I
