Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-01 / 39. szám

1983. október í. .SZABAD FÖLDMŰVES 7 A 39 évvel ezelőtti harcok színhelyén SZABADSAGUNK születésének tanúi A Duklal Múzeum svidniki épülete kel!6 tiszteletadás mellett Svldnlkre szállították, ahol rövidesen életükhöz és hflsl halálukhoz méltó környezet­ben térhettek örök pihenőre. Ezzel egyldőben égbe nyúló, monumentális emlékművek kezdenek épülni a sokat szenvedett tájon, emlékeztetőként, há­lánk és tiszteletünk jeleként. Egyik közülük az újonnan létesített temető fölött áll őrt; 1949-ben, a kárpát-duk­­lal hadművelet ötödik évfordulóján leplezték le. Nem sokkal később el­készült a másik, ugyanilyen monu­mentális emlékmű is a svidntky te­mető mellett, amely annak a mintegy kilencezer szovjet harcosnak állít méltó emléket, akik szintén ezekben a napokban áldozták fel fiatal éle­tüket... A fehér márványból készült, vörös csillaggal megkoronázott obe­­liszket 1954-ben leplezték le. Van Itt azonban még valami, ami mindennél megrázöbban és érzéklete­sebben Idézi a szörnyű napokat. A svidnlky Duklai Múzeum. Létrehozásának terve még 1955-ből származik. A számtalan tárgyi doku­mentumot: fegyvereket, térképeket, röplapokat, az elesettek katonaköny­veit ekkor mutatták be először — Igaz, még csak provizórikus körül­mények között. Felmerült egy szabad­téri múzeum létesítésének a gondola­ta is, amely mintegy 20 négyzetkilo­méternyi területet foglalt volna el, közvetlenül az egykori harcok színhe­lyén. Ez részben meg Is valósult: fel­újították rajta az utakat és az ösvé­nyeket, kilátótornyot építettek, több lövészárok és bunker eredeti állapo­tában tekinthető meg. Az úgynevezett „Halál-völgy“ bejáratánál egy szovjet és egy német tank áll: a Vörös Had­sereg diadalát és a német fasizmus pusztulását jelképezik. A múzeum­nak ezt a külső részét 1959-ben, a harcok 15. évfordulóján adták át a nagyközönségnek. Ideje volt azonban, hogy végre a múzeum „belső“ része is méltóbb kör­nyezetet kapjon. A harcok színhelyén végzett kutatások nyomán az anyag egyre bővült, és áttekinthető elhelye­zésére az eddigi épület szűkösnek bizonyult. Az új — mai formájában látható — Duklal Múzeum építését 1966-ban kezdték el, és 1969-ben, a 25. évfordulón nyitották meg. A meg­nyitó ünnepségen jelen volt az egy­kori harcok egyik legnagyobb alakja, akkori köztársasági elnökünk, Ludvik Svoboda hadseregtábornok is. A múzeum anyaga a hiteles törté­nelmi dokumentáció szempontjából szinte felbecsülhetetlen értékű. Nem­csak a Kártpát-Duklai Hadművelet le­folyását mutatja be jól áttekinthe­tően, de képet ad a partizáncsoportok tevékenységéről Is, amelyek állandó nyugtalanságban tartották a megszál­ló német csapatokat, komoly erőket kötve le. A múzeum anyaga évről évre gaz­dagodik. Padlásokról, elhagyott pin­cékből kerülnek elő viszonylag jó ál­lapotban megmaradt fegyverek, egyen-A Duklai Múzeum azonban a svld­­níkl épület. A már említett szabad­téri részlegen kívül hozzátartozik a duklai emlékmű, valamint több kör­nyékbeli községben, így például a Tokajikban és Kalinovhan létesített emlékszoba Is — ez utóbbi község elsőként szabadult fel hazánkban. A kiállított tárgyak száma összesen mintegy 8500-ra tehető; nemrég ke­rült a múzeum tulajdonába Ludvik Svoboda egyenruhája és néhány sze­mélyi holmija. Tavaly nyitották meg Duklán a Hösök Galériáját; azoknak a csehszlovák és szovjet katonáknak a mellszobra található Itt, akik kü­lönösen kitüntették magukat a har­cok során, s akiknek ezért a Cseh­szlovákia Hőse, 111. e Szovjetunió Hő­se kitüntetést adományozták. Egész népünkkel együtt ünnepli Idén Dukla és Svidník a hazánk fel­­szabadulásáért Indított döntő támadás kezdetének 39. évfordulóját. Közel négy évtizede immár, hogy a szovjet csapatok hazánk területére léptek, és feltartóztathatatlanul előrenyomulva űzték-hajtották maguk előtt a fasisz­tákat. 1944 október hatodika volt ez a nap, hazánk felszabadításának kez­dete, s mivel a szovjet csapatok olda­lán harcoltak az 1. csehszlovák had­test Ludvik Svoboda vezette katonái Is, ez a nap egyben néphadseregünk ünnepe Is. MARTA HRÜBOVCAKOVA A MATESZ októberi műsorterve október 1. Alsőszeli (Dolné Sallby): Harc a kutyafejűekkel október 2. Pozsony eper jes (Jahodná): Harc a kutyafejűekkel október 5. és 6. Dunaszerdahely (Dun. Streda): Harc a kutyafejűekkel október 7. Nagykeszl (Veiké Koslhy): Harc a kutyafejűekkel október 8. Bátorkeszi (Vojníce): Zűrzavar október 9. Farkasd (Vlöany): Zűrzavar október 13. Felsőszelt (Horné Sallby): Harc a kutyafejűekkel október 14. Nemesócsa (Zem. 016a): Zűrzavar október 15. Hetény (Chotln); 71rzavar október 21. és 23. Komárom (Komárno): Czlllei és a hunyadiak október 26., 27. és 28., Kassa (Košice): Czlllei és a hunyadiak október 29. Rimaszombat (Rimavská Sobota): Czlllei és a hunyadiak Megjegyzés: Az alsó- és felsőszélt, valamint a két dunaszerdahelyi elő­adás 11.00 órakor, a nagykeszl 13.30 órakor, a pozsonyeperjesi 14.00 óra­kor, a többi pedig 19.30 órakor kezdődik. A színház a műsorváltoztatás Jogát fenntartja! Svidník és környéke a front átvo­nulása után. Romok és pusztulás min­denütt. A falvak a föld színével egyenlőek, az utak szétbombázva, az egykori hidakat csak szánalmasan meredező roncsok jelzik. Ogy tarolt Itt a háború, mint egy minden kép­zeletet felülmúló, szörnyű hurrikán. Nem csoda, hiszen ezen az 50 kilo­méter hosszú és mintegy 20 kilométer széles földdarabon, Krosnőtól az On­­daválg, 80 nap és 80 éjjel dörögtek szünet nélkül a fegyverek 1944 őszén. Az elesetteket az erdőben, a rőte­ken, a falvakban temették el. Szá­mukat ma már pontosan senki sem tudja. Azt viszont tudja, érzi a nép, hogy soha nem múló tisztelettel tar­tozik nekik. Szabadságunkért áldoz­ták életüket, a győzelem küszöbén, már az annyi Idő óta áhított hazai földön. 1947-ben kezdődött a sírok exhumá­lása. A harcosok földi maradványait A duklal emlékmű Fotó: a szerző és N. Kovács István ruhák, írásbeli dokumentumok. Lehe­tőségei más téren Is bővülnek: 1974- ben például átadták az új, 50 méter magas kilátótornyot, amely 22 mil­lió korona értéket képvisel. A mú­zeum egyik helyiségében diavetítés formájában tekinthetik meg a láto­gatók az eredetiben fennmaradt képi dokumentumok egy részét; az egyik falnál hatalmas bronztábla hívja fel a figyelmet a Ludvik Svoboda vezet­te 1. csehszlovák hadtest tagjainak neveivel... VÁRNÁI ZSENI: Egyszerit katonák, ismeretlen hösök Hosszú évek után visszanéz a vándor, az út szürke porát lerázza magáról, hogy tisztán köszöntse a tisztát, a szépet, ezt a szabadító, fényes mindenséget; s akik az életet visszaadták néki, azokat szeretné dalával dicsérni. Rég nem élnék én már, ha nem Jöttök értem, tinéktek köszönöm most már minden évem, ami már mögöttem, s amit még megérek, ajándékul kaptam tőletek, hogy élek, mert az én fejemre halál volt kimérve, s ha ti nem harcoltok, már senkim sem élne. Köszönöm, köszönöm, hogy új tavaszt látok, hogy rám is nevetnek a nyíló virágok, s hogy bár sokasodnak fölöttem az évek, ajkamról nem fogy el a lángoló ének, mert, ha ti nem jöttök, s nem győztetek volna, az én költőszlvem már rég nem dobogna. Ezért a verseket tinéktek ajánlom, kiknek köszönhetem hazám és családom, úgy zengem a dalban, ahogy én átéltem, mégsem adja vissza áradó érzésem, mert amit én érzek, mély akár a tenger, s tolla ekéjével földön szánt az ember. Egyszerű katonák, Ismeretlen líősökl Rólatok szívemben emlékeket őrzök, köszönöm, köszönöm, azt az emberséget, ahogy ti Jöttetek és vétetek az élet, arcotok, szemetek fényes mosolygását, ahogy etettétek a szegényt, az árvát. Aki a halállal akkor szembenállóit, másképp látja most már az egész világot, hiú fennhéjázás nem kenyere néki, ez már csak az élet Igazságát nézi... s mivel egyebem sincs, csak a vers, az ének ... egyszerű katonák ezt küldöm felétek: Köszönöm, hogy élek! vasz hírnöke: az udvarlásé, a párzásé, a kiválasztott fészkelőterület birtok­bavételéé. Pedig nem a fülünk cseng, amikor az Oszt erdőben felhangzik egy-egy ismerős trilla. A búcsúzó, vagy a télre készülődő madarak ugyanis újra éne­keim kezdenek. De ez a dal halk, szinte félénk, és bármennyire isme­rős ts, nincs benne tavaszi tűz, hiány­zik belőle a termékeny szerelem ere­je. Néha még tavaszt idézően udvarol­nak, kergetOznek, de ez már csak játék: nem raknak már fészket, nem hoznak utódokat a hideg télbe. A ma­darak másodvirágzása ez, búcsúznak ők is a nyártól. Azok ts, amelyek útrakelnek: a fülemüle, a pacsirta, a poszáta, a füzike, a hantmadár, a csa­láncsúcs, az énekes rigó, és azok ts, amelyek itt maradnak: a varjú, a ci­nege, a feketerigó, a láprigó, a sár­mány, a ptptske vagy a tengeltce. A nappalok még kellemesen lan­gyosak, de hűvösödnek az esték, és reggelenként nyirkos ködökre ébre­dünk. Ilyenkor maga a táj Is az őszi mennybolthoz hasonlít. A selymes ökörnyállal bevont lombhullató bok­rok olyanok, mint a fátyolos ég, amelyen átsejlik a tüzét vesztett Oszt napfényben csillogó tavacskák türkl­sze. Októberre fordult a naptár: a későn fakadt akácvlrágok szertebomlanak, a kakukkfű elfonnyad, hűvös szél ka­varja föl az elhalt fűszálakat. Fázó­san fodrozódik a vadvizek háta, és magasan húzó vadlibák gágogásától hangos az egyre korábban beköszön­tő este. Visszavonhatatlanul megjött az ősz. MOLNÁR FERENC A természetet kedvelők számára le­írhatatlan az az érzés, amikor szep­tember közepén, esetleg még október elején is, a már nem égető, csak lá­gyan szétömlő, ezüstös napfényben megpillantanak egy-egy megkésett akácvirágot... Másodvirágzás! Hívogatón, csaloga­­tón fehérlenek az apró fürtök a zöld lomb között, de már mégis mások, mint a dús, tömény Illatú tavaszi vi­rágcsomók. Hiába csalogatták oda a méheket, a virágporuk kevés; gyenge a bibe is, a magház terméketlen, ez a virág nem érlelődik terméssé. Vénasszonyok nyara ez. A ezüstös hajú nagymamák kiülnek még né­hányszor a kerít padokra, hogy ma­gukba gyűjtsék a szeptembert nap­fény kevéske melegét, mielőtt az ok­tóberi szelek végleg bezárják őket szobáikba. Hosszú szálú ökörnyál úszik a fa­kuló mező felett, az erdőben meginog egy-egy korán sápadt falevél, aztán forogva-táncolva lepereg a földre a közelgő ősz avarának ez az első hír­nöke ... Ha az erdőt-mezOt táró em­ber ilyenkor letelepszik egy pirosló galagonyabokor tövébe, egészen bizo­nyos, hogy rövidesen halk madárdal üti meg a fülét. Csodálkozva kérdez­hetné ekkor: hát Ősszel is énekelnek a madarak? Hiszen a madárdal a ta­A pelsőct (PleStvecf gyermek éneklő csoport Az ipolynagyfalust (yelká Vés nllplom) hagyományápoló női éneklő csoport ____ <— Eotó: г-vass—

Next

/
Thumbnails
Contents