Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-01 / 39. szám
I 1983. október í. .SZABAD FÜLDMOVES 3 Megkezdődött az ENSZ - közgyűlés idei ülésszaka New Yorkban szeptember 20-án megkezdődött az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszak Indira Gandhi indiai kormányfő javasolta, bogy ezzel párhuzamosan a világszervezet székhelyén folytassanak állam- és kormánytői szintfi megbeszéléseket arról, miként lehetne elejét venni a nemzetközi helyzet rosszabbodásának. Ugyanakkor a megnyitó előtti órákra rányomta a bélyegét a provokatív amerikai döntés, amely — a világszervezet fennállása óta első ízben — lehetetlenné tette, hogy Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter elutazzék az ENSZ-közgyfilésre. Pérez de Cuellar, a világszervezet főtitkára magyarázatot kért az Egyesült Államok ENSZ-képviseletétől, mivel a szovjet külügyminiszter odautazásának megakadályozása ellentétes az ENSZ székhelyére vonatkozó alapszerződéssel. Az amerikai hatóságok sem a szovjet küldöttségvezető biztonságának szavatolására, sem különrepülőgépe leszállásának engedélyezésére nem voltak hajlandók. E kampány célja a szovjet értékelések szerint az, hogy elvonják a figyelmet a leglényegesebb problémakörről, a leszerelésről, mert ez az amerikai kormányzat számára fölöttébb kényelmetlen téma. Ugyanakkor a Szovjetunió éppen azt kíván|a, bogy az ülésszak új impulzusokat adjon a fegyverkezési hajsza megfékezéséért folyó küzdelemnek. Ezt jól érzékelteti: az előzetes napirend huszonkét pontja foglalkozik leszerelési kérdésekkel, és a Szovjetunió gyakorlatilag minden témakörben konkrét javaslatokat ajánlott. Változatlanul napirenden van az az indítvány, hogy a többi atombatalora is kövesse a szovjet kötelezettségvállalást, a lemondást a nukleáris fegyver elsőként való használatáról. Moszkvában hatékony és viszonylag könnyen megvalósítható lépésnek tartanák a nukleáris arzenálok befagyasztását. A javaslatok között szerepel tárgyalások Indítása a nukleáris leszerelés programjának kidolgozására, az új típusú tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének megtiltására, egyezmény arról, hogy nem helyeznek el atomfegyvert olyan ország területén, ahol jelenleg nincs. Oj erőfeszítés, egyben új lehe-McNamara felhívása Robert McNamara, volt amerikai hadügyminiszter a Foreign Affairs című amerikai folyóirat hasábjain figyelmeztetett: az Egyesült Államoknak nemcsak a nukleáris első csapástól kell tartózkodnia, de attól is, hogy válaszcsapással éljen egy vagy akár két nukleáris robbanás esetén, mielőtt tisztázta volna a másik fél szándékait. McNamara és néhány más vezető stratégiai szakértő tavaly ugyanebben a folyóiratban sürgette az amerikai kormányt, hogy csatlakozzék a Szovjetunióhoz az első csapásról való lemondásban, mert csak ezzel adhat hitelt atomháború-ellenességének. Ojabb írásában, amelyből a The New York Times is hosszú részletet közölt, az Ismert amerikai politikus továbblép, s a nukleáris fegyverek stratégiai vagy taktikai célokra való bevezetésének teljes értelmetlenségét hangoztatja. McNamara másik érve, hogy a NATO taktikai nukleáris háborúra való előtőség az a szovjet szerződéstervezet, amely a világűrben fegyverkezést kívánja megakadályozni. A moszkvai elemzések úgy látják, hogy az ENSZ-nek feltétlenül fontos feladata az egyes feszültséggócok megvizsgálása és a rendezés elősegítése. Elsősorban a Közel-Keletet, Libanont említik, de ide sorolják Közép- Amerikát, Namíbiát, Csádot is. Ogy értékelik, hogy a világszervezet tekintélyét növelné, ha a Kambodzsai Népköztársaság képviselője elfoglalná az őt megillető törvényes helyet, és ha az ENSZ segítene megfelelő feltételeket teremteni az afgán-pakisztáni párbeszéd kedvező folyamaténak fenntartásához. Ami a szovjet ENSZ-politikát illeti, a moszkvai magatartás egyértelmű. A Pravda az ülésszakra időzített cikkében emlékeztet rá, hogy éppen negyven éve. a moszkvai szovjeí'-amerikaibrit külügyminiszteri tárgyaláson fogalmazódott meg az elképzelés egy olyan nemzetközi szervezet létrehozásáról, amely központul szolgálhat a béke megőrzését szolgáló akciók egyeztetésére. A jelenlegi ENSZ egyfajta keresztmetszetét mutatja a világpolitikának, s az alapokmány változatlanul iránytűül szolgálhat a béke megőrzéséhez — írja a lap, és hangsúlyozza: a Szovjetunió változatlanul támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeknek célja az ENSZ szerepének növelése a béke és biztonság megszilárdításában, az államok közötti békés együttműködés fejlesztésében. „A békének számunkra nem eseménynek, hanem a legfőbb szükségszerűségnek kell lennie. Ez azonban csak minden nép és kormány egyetértésével, akaratával és részvételével érhető el“ — egyebek között ezt tartalmazta favier Pérez de Cnellarnak, az ENSZ főtitkárának a béke nemzetközi napja — szeptember harmaj dik keddje — alkalmából közzétett üzenete. A világszervezet szerepéről szólvi az üzenet hangoztatja, hogy az ENS2 az égető nemzetközi problémák esetében ki tndja dolgozni a megfelelő javaslatokat, de a békát kierőszakolni nem képes: ez a tagállamok támogatásától és bizalmától függ. készületei akadályozzák a hagyományos védekezésre való felkészülést, korlátozzák a csapatok mozgásképességét, elveszik az anyagi eszközöket a hagyományos erők növelésétől. Hétéves hadügyminisztert tapasztalataira hivatkozva McNamara kijelenti:’ az Egyesült Államok nem kerülheti el a nukleáris háború kirobbanásának komoly és elfogadhatatlan mértékű kockázatát addig, amíg el nem Ismeri. Az amerikai politikus felszólítja az Egyesült Államok jelenlegi kormányát, hogy fogadják el azt a tanácsát, amelyet Jonh F. Kennedy és Lyndon В. Johnson kormánya Is elfogadott: soha, .semmilyen körülmények között ne kezdeményezzék nukleáris fegyverek bevetését. McNamara, aki ezzel a cikkével végleg szembehelyezkedett a NATO „rugalmas válaszadási“ stratégiájával, washingtoni sajtóértekezletén kijelentette: tudja, hogy washingtoni körökben ellenérvek sokaságát hozzák majd föl ellene, de „nem Ismer senkit, aki meg tudná mondani, hogyan lehet korlátozni egy nukleáris háborút, amikor már elkezdődött“. A múlt héten Moszkvában ülést tartottak a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak nemzetközt és Ideológiai kérdésekkel foglalkoxó központi bizottsági titkárai, valamint a testvérpártok központi bizottságainak osztályvezetői és osztőlyvezető helyettesei. Hazánkat a tanácskozáson Vasif Bifak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, és fan Fojtlk a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára képviselte. Időszerű kérdésekről tanácskoztak Az eszmecsere folyamán áttekintették a politikai, ideológiai és információs-propaganda munka időszerű kérdéseit a szocialista közösség országai által tett kezdeményezések fényében. összefüggésben azzal a küzdelemmel, amely az ú] közép-hatótávolságú nukleáris rakéták európai telepítése ellen, a meglevő közép-hatótávolságú fegyverek csökkentéséért, Európának a közép-hatótávolságú és taktikai nukleáris fegyverektől történő teljes megszabadításáért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért és a népek békéjéért, biztonságáért folytk. Megvitatták a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé prágai ülésének dokumentumaiban és a szocialista országok párt- és állami vezetői moszkvai találkozóján született nyilatkozatban foglalt gondolatok és javaslatok megvalósításét szolgáló további lépéseket. A tanácskozás részvevői úgy vélik, hogy az új amerikai rakéták telepítése a NATO egy sor nyugat-európai tagállamába minden nép számára jelentékeny mértékben fokozná a nukleáris fenyegetést, s az egész nemzetközi helyzet jelentős rosszabbodáséhoz vezetne. Ebben az összefüggésben aláhúzták annak feltétlen szükségességét, hogy keményen kell fellépni minden olyan lépéssel szemben, amely a katonai fölény megszerzésére Irányul. Az Egyesült Államok és néhány szövetségese nyítan kimutatja, hogy ezt a célt követi. Rendkívül fontos a nukleáris háború „megengedhetöségéröl“, az első nukleáris csapásmérés „jogosságáról“ szóló koncepcióik veszélyes voltának leleplezése. Mint a legutóbbi események megmutatták, az imperialista körök, mindenekelőtt az amerikaiak, nem rettennek vissza még a provokatív akcióktól sem annak érdekében, hogy még inkább megmérgezzék á nemzetközi légkört, és elérjék saját rakétaterveik megvalósítását. Ugyanakkor most minden eddiginél Inkább szükség van olyan lépésekre, amelyek kedvező helyzet teremtését segítik elő, sárrá, hogy ne történjenek olyan lépések, amelyek bonyolultabbá tehetnék a helyzetet. A tanácskozás résztvevői úgy vélik, hogy minden állam kötelessége a népek előtti felelőssége tudatában, a béke és a nemzetközi biztonság érdekeltól vezérelve cselekedni. A tanácskozáson rámutattak a szocialista országok új kezdeményezéseinek hatalmas jelentőségére. Ezek a fegyverkezési hajsza, mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezési hajsza veszélyes eszkalációjának megakadályozását, a nukleáris fegyverek csökkentését és megsemmisítését szolgálják. Kiemelték azon javaslatok fontosságát. amelyeket a Szovjetunió tett az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról a Serifben folyó tárgyalásokon, Ideértve a leszerelendő középhatótávolságú rakéták megsemmísltS- séról szóló javaslatot. A tanácskozás részvevői rendkívül fontosnak minősítették, hogy a genfi tárgyalásokon ai együttműködés, a felelősség, az egyenlőség és egyenlő biztonság szellemében kölcsönösen elfogadható megállapodás szülessen, amely megfelel az európai népek vágyainak. Kedvezően értékelték a madridi találkozó pozitív eredményeit, amelyek megmutatták, hogy a fontos és kiélezett nemzetközi problémákat meg lehet oldani kölcsönösen elfogadható alapon. A tanácskozás részvevői rendkívül fontosnak minősítették a szocialista államok békekezdeményezései értelmének ás jelentőségének mély és sokoldalú megvilágítását, és telhivték a figyelmet arra, mennyire fontos az összes szocialista ország együttes vagy párhuzamos fellépése a fegyverzetek korlátozása és csökkentése, a népek békéjének és biztonságának megszilárdítása, a nukleáris konfliktus veszélyének realitását felmérő különböző politikai és társadalmi erők közötti párbeszéd kiszélesítése érdekében. A részvevők újra kinyilvánították szolidaritásukat az Imperialista agresszlés politika ellen az ázsiai, afrikai és latin-amerikai tűzfészkek és válsághelyzetek felszámolásáért küzdő népekkel. Áttekintették a tanácskozáson részt vevő testvérpártok között az ideológiai és információs propaganda területén folytatott együttműködés aktuális kérdéseit. „Lemondott utazás -változó útirány?” Andreasz Papandreu görög miniszterelnök lemondta a hónap végére az Egyesült Államokba tervezett utazását. A görög kormányfő részt vett volna a különböző országok állam- és kormányfőinek az ENSZ-közgyűlés ülésszaka keretében tervezett nem hivatalos csúcstalálkozóján, amelynek megtartására Indíra Gandhi tett javaslatot. A tanácskozáson az athéni kormány szóvivőjének csütörtöki közlése szerint Görögországot Joannisz Haralambopulosz külügyminiszter fogja képviselni. A szóvivő az út lemondásával kapcsolatban mindössze annyit mondott, hogy „különböző problémák miatt a miniszterelnök nem maradhat hét napig távol Athéntől“. Megfigyelők mindazonáltal az utazás lemondását összefüggésbe hozzák Görögországnak az Egyesült Államokhoz és a Közös Piac országaihoz fűződő kapcsolataiban támadt feszültséggel. Emlékeztetnek arra, hogy Ronald Reagan amerikai elnök Papandreut nem hívta meg a Fehér Házba, mintegy jelezvén, hogy a görög kormány vezetőjével amerikai tartózkodása során nem kíván külön találkozni. A közös piaci országok legutóbbi külügyminiszteri értekezletén viták voltak Görögország és a többi tagállam között a nyugat-európai rakétatelepítés kérdésében, a közel-keleti válság megítélésében; Ismeretes az Is, hogy Athén nem volt hajlandó elfogadni a Szovjetunió légterébe behatolt repülőgép ügye miatt hozott szovjetellenes szankciókat sem. Az ellentétek miatt a Közös Piac tagállamai nem járultak hozzá, hogy a közgyűlés küszöbön álló ülésszakán Andreasz Papandreu képviselje őket, holott Görögország tölti be Jelenleg a Közös Piac soros elnöki tisztjét. KflLPOLITIKAI KOMMENTÁR A palesztin mozgalmat tavaly ért megpróbáltatások különös keménységgel teszik próbára a palesztin nép politikai és egyszerűen fizikai életképességét. 1982 nyarán a térség leghatalmasabb katonai gépezete, az izraeli hadsereg indított barbár támadást ellene és kényszerítette visszavonulásra, egészen Bejrútig. A bejrúti csatát a Tel-Aviv-t szoldateszka már nem is katonák ellen folytatta, hanem a polgárt lakosság ellen. A civil népességet napról napra pnsztitó csapásokkal kénysierltette kt a Palesztina! Felszabadítás! Szervezettől, hogy fegyvereseit kivonja Bejrótból. Washington közvetítésével jött létre a megállapodás, amelyben Izrael vállalta, hogy a polgári lakosságnak — sem a libanoniaknak, sem a palesztinalaknak — nem esik bántúdása. A folytatás túlsottan is Ismeretes. Egy évvel ezelőtt izraeli segédlettel, izraeli cinkossággal és bizonyíthatóan Izraeli bátorításra — a két bejrúti palesztin tábor civil lakosságára támadtak a bosszúszomjas jobboldali miiieisták. Az izraeli hadsereg szigetelte el egymástúl a két tábort. Szobrát és Satuét, az izraeli hadsereg világító lövedékei könnyítették meg az éjszakai tájékozódást a gyilkos söpredéknek. Több száz fegyvertelen maradt a romok között, férfiak, nők, gyermekek, aggastyánok, akiket aztán az izraeU hadsereg úriásbulldózerei temettek el azokba a hatalmas tömegsírokba, amelyeket később nemzetközi segédlettel túrtak fel. Szabrára és Satilára emlékezik a világ —, ám a palesztin nép tragédiájának emlékeit nem lebet elkülöníteni a kálvária többi stációjától. Szatírának és Satilának előzményei vannak! Egy jeruzsálem-közeli kis arab fain áll talán az első helyen: Deir Jaszin. Deir jaszin lakosságát egy harmincöt évvel ezelőtti tavaszon, még az államalapítás előtt mészárol-Szabra és Šatila Iák le az állig felfegyverzett izraeli terroristák. S az elsőt még követte tizenkét másik Deir jaszin: így kezdődőit az a hadjárat, amellyel Izrael arra akarta rábírni a palesztinokat, hogy elhagyják szülőföldjüket. Az életüket, javaikat indokoltan féltő palesztinok százezrei rajzottak szét azóta a világ négy tája felé. De a menekültek sem maradhattak tartósan kényszerből választott helyükön, új hazájukban: az újabb és újabb háborúk még tovább sodorták őket szülőföldjüktől. Főként az 1967-es izraeli támadás adott újabb szomorú lendületet a menekülésnek és a hontalanok áramlásának. A tragédia aztán folytatódott a jordánai fekete szeptemberrel, majd a 70-es évek derekán kirobbant libanoni polgárháborúval, amely újabb megpróbáltatásokat jelentett a palesztinok számára. Teli Zataar azóta jelkép — azóta tekintjük a palesztin nép gyásznapjának. Es nincs vége a tragédiák sorának: most már ide tartozik Szabra és Šatila is. A két táborban fegyverteleneket találtak az állig felfegyverzett támadók. A gyilkosok talán bosszút álltak valódi vagy vélt sérelmekért — de a végeredmény: a palesztin nép újabb letargiája, a mészárlás után elmélyülő palesztin belső válság — már egyértelműen és kizárólagosan az izraeli vezetésnek vált hasznára. Tel-Aviv a tavaly nyári megállapodással kikényszerftette a PFSZ vezető szerveinek, funkcionáriusainak és harcosainak kivonását Bejrútbúl — most azt szerette volna elérni, hogy a nép is fogjon vándorbotot, és induljon neki a vakvilágnak. A száműzetitek áradatának újabb hullámverését akarták felkavarni: nem rajtuk múlt, hogy a hullámok egészen másképp mozoglak később. A mészárlások ügye botránykő lett. Mégsem változott meg Izrael politikája és — nem módosnlt érdemben Washington és nyngatl szövetségeseinek álláspontja sem. A menekülttáborok tragédiája később felgyorsította a palesztin mozgalom polarizációját, hiszen akik most az Arafat vezetését támadják, azt is felemlegetik, hogy a PFSZ vb-elnöke „hitt az ellenségnek“, Szabra és Šatila ugyanis félreérthetetlenné tette a Washington és Tel-Aviv által Ígértek értékát. És innen már csak egy lépés eljutni odáig, hogy megkérdőjelezzék a politikai erőfeszítések jogosultságát, célravezető voltát. Talán ez is célja volt a mészárlások kitervelőinekl — n. a.—
