Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-24 / 38. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. szeptember 24. <► MÉHÉSZET 4- MÉHÉSZET + MČHESZET 4- MÉHÉSZÉT 4- MÉHÉSZET 4- MÉHÉSZET 4- MÉHÉSZET 4" MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET -4 MÉHÉSZET 4 Az ázsiai nap aiéhatkáréi Mb ámolnunlc kell azzal, bogy a Varroa atka az Idő múlásával szinte minden méhészetben meg fog jelenni. Ennek tudomásulvétele arra készteti a méhészt, hogy a védekezési eljárást beépítse a termelést technológiába, hasonlóan ahhoz, ahogy azt más betegségek (pl. gyomorvösz) esetében már megtette. A Varroa atka esetében azonban több nehézség adódik. Sehol a világon nem dolgoztak még ki olyan eljárást, amely egyetlen beavatkozással, netán beavatkozássorozattal tökéletesen megszabadítaná a méhészetet ettől a kártevótól. Ennek okai sokrétűek, közülük néhány fontosabb a következő: ф A Varroa atka és a méh rendszertanilag egyaránt az Ízeltlábúak törzsébe tartozik, mint a kórokozót tárgyalva már mondottak. Ebből a rokonságból következik, hogy az atka- 616 szerek zöme a mébeket is megöli. Nehéz olyan szert találni, amely a Ízeltlábú atkát megöli, de az ugyancsak Ízeltlábú méhre nézve ártalmatlan. ф Az atkaölő szerek között alig van olyan, ami az emberre közömbös lenne. A méhcsaládok kezelésére használt szerek — vegyszer jellegükkel — veszélyeztetik a méz, mint élelmiszer tisztaságát, tgy tehát minden készítményt szigorúan meg kell vizsgálni ebbőt a szempontból is. ф A fiasftás zárt fedele alatt fejlődő atka védelmet élvez minden kaptárba jnttalott aftkaölő szerrel szemben. Ennek következtében a fiasitásos időben csak részleges eredményt adhat minden kezelés. ф Követelmény az is. hogy a használt szerrel szemben ne alakulhasson ki az atkában rezisztencia, azaz nagyfokú ellenállóképesség, amit ntódaira is átörökít. A rezisztencia kialakulásának képessége valamely gyakran alkalmazott hatóanyaggal szemben közismert az Ízeltlábúak világában, az atkák esetében pedig kiváltképpen gyakori. Nem kellő időben és dózisban használt szerekkel magunk is könnven kiválthatjuk. ф Végül, de nem utolsósorban: az eddig használt biológiai védekezési lehetőségek önmagukban nem kielégftőek. Az atka kártétele ellen biológiai, fizikai módszerek alkalmazásával, valamint különböző gyógyszerek, vegyszerek igénybevételével küzdhetünk. A BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉSI MÓDSZEREK a méh és a Varroa fejlődésének Ismeretében — az atka sebezhető tulajdonságait Igyekeznek kihasználni. Széles körben elterjedt módszer a fedett hereftasltás rendszeres kiemelése a méhcsaládból. Mivel a hereftasftást jobban kedvelik az atkák, mint a munkások lárváit, a herék eltávolításával az atkák száma tetemesen csökkenthető. A külön e célra nevelt és már lefedett herefiasltást újra el kell távolítani a családbői. Ezzel a módszerrel időről Időre meg lehet csapolni a méhcsaládban élősködő atkák mennyiségét. Külföldi kutatók szerint Ily módon az atkák 54—80 százaléka Is eltávolítható. Az eljárás azonban önmagában nem kielégítő, ugyanakkor a kémiai védekezést jól kiegészíti. Hátránya például, hogy az eltávolított hereflasttás tárolása és a viasz klolvasztása nem kis gondot jelent. A tárolt lépeket ugyanis 8 méhektő! jól elzárva kell tartani, hiszen szobahőmérsékleten 1 hónapig Is életben maradhatnak bennük az atkák (Szovjetunióban pl. az Ilyen lépeket víz alatt tárolják). Egy másik biológiai eljárás a Hasítás meghatározott Időközönkénti rendszeres eltávolítása. A Hasítással együtt az atkák Is távoznak. A módszer lényege, hogy az anyát 6 napra üres lépre rekesztik. majd 8 nap múlva üres lépre zárják Ezt nyolc alkalommal megismétlik, közben minden egyes lépet a lefedés után nyomban eltávolítanak a családból. A Hasítást keltetőszekrényben nevelik tovább, és a gyógykezelt méheket teszik csak vissza a kaptárba. Az atkák 98 százalékát ezzel a módszerrel el tudták távolítani. Ez a megoldás nem várhat elterjedésre, mert igen nagy felké-Védekezés, gyógyítás szültséget, felszerelést, kitartó, rendkívüli pontos munkát Igényel. fizikai védekezési möd a méhcsaládok hőkezelése. Azon a tényen alapul, hogy az atkák a kifejlett méhek testhőmérsékletének 48 —48 C-fokra való emelésekor nem maradhatnak meg a méhen. A Szovjetunióban mesterséges rajokon használatos eljárás. A kezelés költséges és kockázattal jár, mert a méhek 49— 50 C-fokon könnyen elpusztulhatnak. Az említett biológiai és fizikai kezeléseknél elterjedtebb a vegyszeres kezelés. Speciálisan a Varroa ellen még nem kísérleteztek kl vegyületet, az atkaölő szerek zöme a növényvédelem számára készült anyagok közül került kl. Az atkaölö szereket a legtöbb esetben még egyetlen vegyszer alkalmazásakor is Igen változatos eljárásokkal lehet eljuttatni a méhcsaládokba. Általában a következő kivitelezések jöhetnek szóba: ф Porozószerek. Az atkaölő poranyag (brómpropylat, thymol) porszerfi anyagban (előnyösen porcukorban) van elkeverve. A keveréket a kaptár keretiécei közé szórják. Ide tartozó készítmények pl. a román Sineacar és Diagvar Adagja 40—150 g családonként. Tavasszal 2—3 hetenként 2—3 alkalommal, ősszel 10 naponként kétszer használják. A közlések szerint Romániában a családok feríőzöttségét 90 százalékkal csökkentette, de az összehasonlító vizsgálatok szerint az NSZK-ban alig volt hatása. Dél-Amerikában teljesen hatástalan volt. A Szovjetunióban 0,5 g thymolpor ismételt lép közé szórásával a Varroa atkák 73—98 százalékát ölték meg. A thymol csökkenti a nőstény atkák szaporodási képességét a fedett sejtekben. Párologtatva a thymol hatása jelentéktelen. ф Permetezőszerek (aerosolok). A folyadékban oldott hatóanyagot igen finom cseppek alakjában fújják a lépekre, a mébekre, illetve a kaptárba. A méhekkel borított lépeket egyenként kell kivenni és permetezni, így a kezelést nappal kell végezni — amikor a méhek egy része a kaptáron kívül tartózkodik —, a méheket nem lehet maradéktalanul végigpermetezni. Ilyen készítmények pl. a Hoechst cég által gyártott Kelthane, vagy a szovjet Varroatln. Ez utóbbit 15 C° felett használják aerosolos formában. ф Párolgó anyagok. Többnyire folyadékok, melyek üvegből vagy egyéb, e célra alkalmas anyagokról (pl. lámpabél, vatta) párolognak el a kaptárban. A párolgó szerek előnye a hosszan tartó akaricid hatás: 2—3 hetes kezelés után minden sejtet — és így minden atkát — elér a kémiai hatóanyag. Ebből következően viszont huzamos alkalmazást Igényelnek. Ilyen készítmény az NDK-ban a Falivaron és a hangyasav. A Falivaron hatóanyagát kicsi, nedv szívó kartonlapra Itatják, melyet 2— 3 napra a család fészke alá helyeznek. A hangyasav minimális mennyiségben a mézben is jelen van. Az iparban gyümölcsök, gyümölcslevek tar tósítására használják. Atkaölő hatását a természetben Is megfigyelték. Varroa ellen használva, egy üres keretbe vagy hézagba a fészek oldalán 180 ml 98 százalékos hangyasavat tartalmazó üveget helyeznek, jobb eredményeket kaptak, ha az üveget közvetlenül a fészek alá helyezték. Diagnosztikai célból 14 napig hagyták a kaptárban. A párolgás szabá lyozására egy változó hosszúságú lámpabél nyúlik kl az üvegből (szűrőpapír vagy gyapot Is lehet) s naponta 10 ml hangyasavat kell elpárologtatni. A mézet nem károsítja a szennyeződés, ha a kezelést pontosan végzik, azaz hordás és mézraktározás nincs a kaptárban. Mivel a párolgás mértéke a külső hómérséklettől függ, nehéz elérni, hogy a kaptárban ez egyenletesen történjen. A szükséges nél több hangyasav 10 százalékos méhelhullást Is okozhat. ф Etetett készítmények. Ez ideig egyetlen ilyen szert ismerünk, az NSZK-ban kísérleti kipróbálás alatt állé К 79 néven ismertetett készítményt. Ezt cukorszirupban oldva fecskendezik a méhekre, a méhek pedig egymásról lenyalják. A hatóanyag a bélből felszívódik a vérkeringésbe és a bemolimfát szivogaté atkát megmérgezi, a méheknek azonban nem árt A szer azzal kecsegtetett, bogy ily módon a Hasítás vére is mérgező lesz az atkára nézve, sajnos azonban nem tgy van. A fedett Hasításon fejlődő Varroák lakmározásának időpontjában ugyanis a bábok vérében a hatóanyag már elbomlott, és az atkát nem üti meg. ф Füstölöszerek. A hatóanyagot a füstölőben égetik el. és onnan fújiák a kaptárba, vagy magában a kaptár légterében égetik el. A Varroazin fenotlazlnt és paraformaldehidet tartalmazó tabletta. Egy 10 keretes kaptárra 3 tablettát számítanak, és tavasszal kétszer, ősszel háromszor kezelnek vele 3 naponként A Varostan (Bayer) japán termék, amit kapszulába helyezve a kaptár belsejében égetnek el, és hatására az atkák 3 napon belül elpusztulnak. A szert kiterjedten használták az NSZK- ban, a kezelések azonban félbeszakadtak, mert erős méhpusztulést és rablást okozott. A Danlkorper szintén japán termék, a Yuko Chemocal Industrie gyártja. Az aktív anyagot feltekert kartonpapír hordozza. Ezt gyújtják meg a füstölőben és a kaptár bejáratán keresztül közvetlenül füstölnek. Tuniszban ez a kezelés átlagosan 97 százalékát pusztította el az atkáknak, és Jugoszláviában Is sikeresen használták. A Folbex hatóanyaga a klórbenzllát. A Ciba Gelgy által gyártott svájci szert több mint másfél évtizede használják sikeresen a légcsőatka ellep. A Varroa ellen kevésbé hatékonynak bizonyult, és nem egyszer Idézett elő anyapusztulást, főleg akkor, ha az előírásokat nem tartották meg maradéktalanul, és a családok előkészítése sem volt egészen megfelelő. A Folbex Forte készítményt (1982- től Folbex VA néven) ugyancsak a Clba Geigy állítja elő. Brómpropillátot tartalmaz. A füstölőcslkokat este kell használni. Főhordáskor nem használható, mivel a hatóanyag a mézbe kerülhet. (Folytatjuk) hoz. Bizonyára haláláig legnagyobb méhésze marad a tájnak. Manapság nincs tisztesfű és számottevő más tarlóvirág. Van azonban cukor. A méz egységnyi értékének majdnem ötödrészéért vásárolhatunk cukrot. A hordástalan nyárutón jut bőven belőle a serkentésre s azután a betelelésre. A méheket eléggé népesen teleltethetjük az egész fészekben, ha minden egyéb munkát jól elvégeztünk. Gondolok Itt az öreg anyák kicseré lésére, májusban, júniusban nevelt fiatal anyákkal. Az augusztusban neveltek nem sokat vagy éppen semmit nem érnek. Egy ismerősöm tanácsot kért tőlem, bogy mit tegyen? Két anya van az egyik családjában, egy öreg és egy repülni nem tudó csonkaszárnyú fiatal. Egyesíteni nem akarta a családot. így várja a júszerencsét. Azt, hogy hátha kitelel a család. Napjainkban rendszerint a sok sukor feletetése okoz néha gondot. Sokan annyit adnak a méheknek „enni“ hogy kénytelenek az anyát korlátozni a fiasftásban. Ennek következmé nye a sok élelem illetve a kevés méz. A következő év tavaszán csak a kői tőtérből történő pergetés enyhíti a bajt. Ha nem tgy cselekedünk, az aranyat érő serkentés csak olaj a tűz re. Még kevesebbet petézhet az anya Mások viszont az ősszel pergetik ki a fészkekből a fölöslegessé vált cnkormézet, s azután a családot leszűkítik a fészek népességéhez mérten. Az idén is veszélyt rejteget a felhalmozott sok élelem a költőtérben. Főleg ott, ahol az édesharmat sokáig bőséges hordási nyújtott, és nint máskor, most sem volt hozzá elegen* dő virágpor. Ilyen helyzetben a mézet, még a költőtérből is ki kellett pergetni s helyette tetelésre alkalmas eleséget feletetni. Igaz, hogy a méhek így háromszoros munkát végeznek és az agyondolgozástő) alig marad a családban bosszú életű telelő méh. Ha még a Varroa atka is pusztítja őket, kész a katasztrófa. Hasztalan az etetés és a fészekszűkítés, minden kipusztul. Az ilyen családok csak olyanok egyesítésével menthetők meg, amelyek más legelőn gyűjtöttek nektárt és virágport, sok fiatal méhat neveltek. Az agyongyötört méhekből hiába egyesítünk akár három családot is. úgysem érik meg a tavaszt. Tél derekán elpusztulnak. Az idén környékünkön sikeres nyári hordás volt jó nektárból és rossz édesbarmatból. A dolgozó méhek nagyon megfogyatkoztak, viszont Hasítás még a nyár végén is sok volt. A költőtérből alig tudtam elvenni egykét mézeslápet, mert a többiben Hasítás és virágpor volt. Emiatt nem is gondolhattam a fészekszökítésre. Igaz, hogy máskor is csak kényszerből tettem, vagy kísérletezés céljából. A várt eredmény csak rossz évben maradt el. CSUR1LLA JÓZSEF MÓhkaptárak a napraforgó tábla náL Fotó: Tóth József A MÉHCSALÁD TELELTETÉSE BÖ FÉSZEKBEN Ma eselleg újdonságnak számit. Korábban viszont természetes volt, hogy a tarlóvirágról, a ttsztestűről nyár végén és ősz elején bőséges nektárt gyűjtöttek a méhek, ba kedvezett az időjárás. A nektáron kívül virágporból is sokat összeszedtek és raktároztak az új nemzedék számára. Sőt fölösleg mézet is gyűjtöttek. Egy-egy évben háromszor pergettünk a nektárral telt mézkamrákbúl tisztesfűmézet. Ez már régen volt. A dátumot nem jegyeztem fel, csak az emlékeimben elevenednek meg újra és ájra. Akkortájt, ha valaki arról beszélt volna, hogy a hideg miatt télre szűkíteni kell a fészket, bizonyára kinevették volna. Manapság viszont sok szó esik erről. Én többször is kipróbáltam, de méhészetemben nem vált be. A kísérletezéshez a kényszer vezetett. Nem volt jó a nyárvégi hordás, k8vés volt a cukor. Illetve olyan drága volt, mint a méz. Mit tehettem? A pénztárcámhoz mérten leszűkítettem a fészket, hogy fele cukorral ki tndjam felelten! a mébeimet. A megfagyástól nem kellett féltenem őket, mert a magunk által készített nagyboconádi szalmaraktárak olyan melegek voltak, hogy még Szibériában is megvédték volna a mébeket a hidegtől. Nem is a hideg miatt szűkítettük, hanem azért, hogy a kevés eleség ne legyen gyéren, szétszórtan elraktározva a sok költötéri kertben. Ellenkező esetben a tél második felében a méhek, amikor rendszerint leghidegebb az idő, elfogyasztották volna a közelükben levő élelmet, és ében pusztultak volna. Több méhészetben előfordult Ilyen eset. Tavasz kezdetén, amikor sorba látogattuk a méhészeteket az immár sírjában nyugvó édesapámmal, tgy fogadtak: „No látjátok, megfagytak a mébekt Csak a nagy hideg árthatott nekik, mert sok a méz most is a szélső lépekben.“ Kár volt vitatkozni velük. Mindent a hideg rovására írtak. Hasonló esetben ma is sokan úgy tesznek. A háborús években és a felszabadulás kezdeti időszakában, amikor a cukrot csak szalonnáért szerezhettük be, bizony alaposan teszűkitettük a fészket, mielőtt a teleléshez, a méhek etetéséhez kezdtünk. Akkortájt 5—8 kilő cukorral teleltük be a felére leszűkített méhcsaládot, s mégis zavartalanul, jól teleltek. Tavasszal pedig, ba az idő nem kedvezett a hordásra, ismét cukrot vásároltunk. Hogy megérte-e? Meg bizony! Egyetlen méhcsaládunk sem pusztult ében. Másoknak pedig sok. Ezáltal kevesebb lett a méh és több a legelő. A gazdag legelőről olyan rekord mézmennyiséget értünk el, hogy azéta sem tudtam ezt túlszárnyalni. Köze! 100 kilő mézet pergettünk csaladonként. A hími Bubenko bécsi pedig valamivel többet ért el családonként száz kilónál. Ezáltal ő lett a Kassai (Košice) kerület legismertebb méhésze. Még ma is az, pedig évei közelebb vannak a százhoz, mint a nyolcvan-
