Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-17 / 37. szám
1983. szeptember 17. .SZABAD FÖLDMŰVES 3 VILÁGGAZDASÁG ■ Szófia. Tavaly Bulgária és a többi KGST-ország külkereskedelmi forgalma 12,6 százalékkal nőtt, és 12,2 milliárd rubeles értékével Bulgária árucsere-forgalmának 75 százalékát képviselte. A bolgár energia- és energiahordozó-szükséglet 99,4 százalékát, a komplett objektumok 90,4 százalékát, a gépimport 89,5 százalékát, a nyersanyag- és anyagszükséglet 84 százalékát a KGST tagjai fedezik; ugyanakkor a nemzetközi szocialista piacon kerül értékesítésre a bolgár gépexport 88 százaléka, ezen belül az elektromos targoncák 98, az elektromos számítástechnika 77, a fémforgácsoló és szerszámgépek 64 százaléka. ■ Buenos Aires. Argentínában augusztusban több mint 17 százalékkal emelkedtek a megélhetési költségek. Hét év óta ez volt a legmagasabb havi inflációs ráta. A gazdasági minisztérium közlése szerint az esztendő eddig eltelt részében 170 százalékos volt az infláció, az elmúlt tizenkét hónapban pedig meghaladta a 335 százalékot. ■ Hága. Hollandiában az elmúlt hónapban is nőtt a munkanélküliség. A szociális ügyek minisztériumának adatai szerint augusztus végén 281 ezer fő. a munkaképes lakosság több mint 17 százaléka volt állás nélkül. Ez 14 ezerrel több, mint egy évvel korábban. ■ Brüsszel. Az idei év első felében 2,8 százalékkal volt kisebb az EGK- tagországok iparának együttes kibocsátása 1982 első félévénél — közölte az Európai Közösségek Bizottsága. Az ipari termelés alakulásáról a bizottság havonta készíti el mutatóját. Az 1975-ös termelési szintet 100-nak véve, a mutató Idén júniusban 111,2-n állt, tehát három hónappal ezelőtt mindössze 11,2 százalékkal termelt többet a „Tízek“ Ipara, mint 1975 egy hónapjában. A német fasizmus leleplezése ötven évvel ezelőtt, 1933. szeptember 21-én kezdődött és 1933. december 23-ig tartott Lipcsében a német fasiszták által a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom képviselői ellen szervezett provokációs per a Reichstag épülete felgyújtásának ürügyén. A per fővádlottja Georgi Dimitrov, a bolgár és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egyik kiemelkedő képviselője, vádlottjai pedig Blagoj Popov és Vaszil Tanév bolgár kommunisták, emigránsok, Ernst Torgler, a birodalmi gyűlés kommunista frakciójának volt elnöke és Marinus van der Lubbe holland beteg munkás volt. A lipcsei per célja az volt, hogy a fasiszták ürügyet találjanak a Reichstag épületének felgyújtását követő terrornak, amely úgyszólván egész Németországban a kommunisták és a demokratikus erők ellen irányult. 19.33. január 30-án a német búrzsoá, ún. weimari köztársaságot fasiszta rezsim váltotta fel. s birodalmi kancellárrá Adolf Hitlert nevezték ki. Az első kormányban a nácik még kisebbségben voltak, ezért ürügyet kerestek Németország Kommunista Pártja megsemmisítésére, mert az akkori utolsó választásokon ez a párt még mintegy hatmillió szavazatot kapott. A fasiszták ürügyül a Reichstag épületének telgyújtását választották, amit maguk követtek el. A gyújtogató SS- legények 1933. február 27-én éjjel Hermann Göringnek. a birodalmi gyűlés elnökének házából vezető földalatti folyosón keresztül jutottak el a parlament épületébe. A Hitler-kormány javaslatára von Hindenberg birodalmi elnök 1933. február 28-án rendkívüli dekrétummal megsemmisítette a weimari alkotmány polgári demokratikus jogokat tartalmazó cikkelyeit. Németországban ezt követően véres leszámolás következett a forradalmárokkal, a demokratikus erőkkel, a haladó és szabad gondolatokat terjesztőkkel. Berlinben példán! a Reichstag épülete felgyújtásának éjszakáján ezer, az egész Németországban pedig több mint tízezer vezető KPD-fnnkcionáriust és más haladó gondolkodású embert tartóztattak le, s hurcoltak koncentrációs táborba. Közülük sokat meggyilkoltak. A Reichstag épületének felgyújtását követően a hivatalos állami doktrínává a dühöngő aniikommunizmns vált. Hónapokon keresztül folytak a per előkészületei. Magára a gyújtogatásra is alaposan felkészültek a nácik. Az ítéleteket, a halálos Ítéleteket is jó előre elkészítették. A pert a német rádió is közvetítette, de már szeptember 23-án, Dimitrov első felszólalása ntán beszüntették a közvetítést. Georgi Dimitrov becsületes fellépésével a pert a német fasizmus leleplezésére használta fel; és feltét la a német fasizmus imperialista, néphllenes jellegét, Hangsúlyozta, majd bebizonyította, hogy a Reichsteg épületének felgyűjtása csak ürügyül szolgált a már előkészített, a kommunista és munkásmozgalom képviselői ellen irányuló támadásra. Annak ellenére, hogy Dimitrov ellen mozgósították a hitleri Németország egész állami apparátusát, hogy a pert Hermann Göringnek ás a hitleri propaganda vezetőjének, joseph Goebbelsnek kellett volna lényegbevágóan befolyásolnia, Dmitrov a nácik összes tervét, elképzelését meghiúsította. Dimitrov a lipcsei perben elhangzott beszédében leleplezte a vád hamisságát. A törvényszék nem tudta bizonyítani Dimitrov részvéteiét a Reichstag épületének felgyújtásában, és végül elismerte, hogy az ellene hozott vádak hamisak. A világszerte kibontakozott tiltakozó tömegmozgalom hatására Dimitrovot kénytelenek voltak felmenteni, ami végső soron a fasizmus erkölcsi és politikai vereségét jelentette. A törvényszék 1933. december 23-án hozott Ítéletet. Van der Lnbbet halálra ítélték, a többi vádlottat felmentették. Ma már tudjuk, hogy Marinus van der Lnbbe holland fiatalember, egykori kommunista, a beteg, félrevezetett fiatalember öntudatlanná silányiiott báb, eszköz volt a nácik kezében. A per sorén kábítószertől elbódítottan magába roskadva ült: egyetlen értelmes szót sem tudott kinyögni. Van der Lubbet 1934 januárjában kivégezték. A fellebezési tárgyaláson Nyugat-Berlinben 1980. december 29-én rehabilitálták. A lipcsei pernek nagy visszhangja volt az egész világon. Dimitrov becsületes helytállása az egész világon mozgósította a tömegeket a fasisztaellenes harcra. A lipcsei per „lejátszása“ megmutatta, mekkora veszélyt jelent az egész világra nézve a fasizmus. Dimitrov bebizonyította, hogy a fasiszták is iegyőzhetők, még saját hazájukban is. Georgi Dimitrov a lipcsei per után 1944-ig a Szovjetunióban élt, ahol folytatta a fasizmus elleni harcot. A III. internacionálé VII. kongresszusán felhívta a világ népeinek figyelmét a munkás egységfront és a népfront létrehozásának szükségességére a fasizmus és a háború ellen. С—Ь6) A múlt héten Gentben megkezdődött az európai nukleáris eszközök korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások újabb fordulója. A szovjet küldöttség vezetője, julij Kvicinszkij Genfbe való megérkezésekor hangsúlyozta, hogy a soron levő forduló nagyon felelősségteljes lesz. Az elkövetkező hónapokban dől el, sikerül-e megállapodást elérni és Így megakadályozni a nukleáris konfrontáció kiéleződését, vagy Európában megjelennek az új amerikai rakéták, ami maga után vonja a Szovjetunió és szövetségesei szükséges intézkedéseit. Kvicinszkij kijelentette, hogy a Szovjetunió határozottan megállapo dásra törekszik. Ennek a jó szándéknak a legújabb meggyőző biZonyitéka Jurij Andopovnak, az SZKP KB főtitkárénak, a Szovjetunió Legfelsőbb Та nácsa Elnöksége elnökének augusztus 27-én tett kijelentése, hogy a Szovjetunió a kölcsönösen elfogadható megállapodás elérése esetében kész leszerelni az ország európai részén telepitelt közepes hatótávolságú rakétáit. Az előző szovjet Javaslatokkal együtt a Szovjetuniónak ez az új lépése reális lehetőséget ad a megállapodásra. Ezt a lehetőséget ki lehet és ki is kell használni. Moszkvában meghatározónak ítélik az európai nukleáris eszközök korié tozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások újabb fordulóját.' Szovjet részről azonban különösen veszélyesnek minősítik, hogy az amerikai kormányzat a Szovjetunió légterét súlyosan megsértő dél-koreai repülőgép ügyében inditott szovjeteilenes kampányt a tárgyalások szabotá’.ására. a rakélatelepitésre akarja felhasználni. A TASZSZ ezzel kapcsolatos közleménye rámutat: az Egyesült Államok A Szovjetunió megállapodásra törekszik továbbra is a tárgyalások eredményességét gátló magatartást tanúsít gyakorlatilag в fegyverzetkorlátozásról folyó valamennyi megbeszélésen, így többek között az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folytatódó megbeszéléseken, amelyeknek döntő szakasza kezdődött meg Géniben. Az amerikai kormány és katonai vezetés intenziven készíti elő a közép-hatőtávolságú amerikai fegyverek nyugat-európai telepítését. Ilyen jelenleg a Reagan-kormány beállítottsága valójában, s bármit is hangoztasson az amerikai elnök az Egyesült Államok állítólagos „konstruktív“ és „rugalmas“ álláspontjáról, Washington minden lépése valójában arra irányul, hogy megtorpedózza a tárgyalásokat és telepítse Európában az előcsapás-mérő fegyvereket. Az arról szóló fecsegések, hogy a genfi tárgyalások úgymond eredményesebbek lesznek, ha megkezdődik a Pershingek és a szárnyas rakéták telepítése, újólag bizonyítják, hogy az Egyesült Államok nem tanúsít konstrnktivitást. Teljesen világos ugyanis, hogy a rakéták telepítése esetén semmiféle tárgyalásokról nem lehet szó, hiszen a Szovjetunió az európai nukleáris fegyverek jelentős mértékű csökkentése, s nem g rakéták telepítése érdekében tárgyal. Közmegegyezés Madridban Csaknem három éven át tartó, több kényszerszünettel megszakított eszmecserék után Madridban a máit hét péntekén megtartott plenáris üléssel befejeződött a helsinki Záróokmányt aláírt 35 ország képviselőinek az európai biztonság és együttműködés kérdéseiről tanácskozó értekezlete. Már úgy látszott, hogy a találkozót nem lehet hivatalosan befejezettnek nyilvánítani, Málta végül is csatlakozott a Záródokumentumhoz. Málta egyébként olyan formulát fogadott el, amely külön értekezlet összehívása nélkül, általában hangsúlyozza a földközi-tengeri biztonság fontosságát. A madridi találkozó múlt heti háromnapos külügyminiszteri záróülésének első napján Bohuslav Chftoupek csehszlovák külügyminiszter is felszólalt. Beszédében kiemelte: Csehszlovákia aktivan támogatta és továbbra is támogatja azt a nézetet, hogy a háború és a béke kérdésének megoldása — elsősorban a pusztító nukleáris fegyverek létezése mellett — az emberiség további létének elkerülhetetlen feltétele a szó legalapvetőbb értelmében. Ismét bebizonyosodott, hogy az emberi aktivitás és akarat a jelenlegi nemzetközi feltételek közepette is érvényt tud szerezni magának. Ugyanúgy bebizonyosodott, hogy a béke megőrzése és a nemzetek biztonságának szavatolása érdekében nem elég a puszta kívánság, hanem szükség van a fáradhatatlan erőfeszítésekre, tettekre is. Csak fgy lehet elhárítani a nukleáris háború Ezen az alapon még világosabban rajzolódik ki az Egyesült Államok és néhány más NATO-tagállamban az Egyesült Államokból felszállt és a Szovjetunió határait megsértő délkoreai gép ürügyén kibontakozott szovjetellenes kampány lényege. Ennek a provokációnak Washington szándékai szerint „elő kell segítenie“ a nemzetközi légkör további élezését, a fegyverkorlátozási tárgyalások akadályozását és olyan körülmények megteremtését, amelyek a Fehér Ház szándékai szerint módot adnak arra, hogy az Egyesült Államok katonai fölényre tegyen szert a Szovjetunióval szemben. A moszkvai értékelések megállapítják: „A felelősségteljes és komoly döntés ideje jött el, amikor az amerikai félnek egyértelmű választ kell adnia, akar-e tisztességes megegyezést“. Ezeknek az értékeléseknek a hangsúlya éppen azon van, hogy — mint a Pravda fogalmazta — „még nem késő megállítani a helyzet veszélyes kiéleződését“. A lehetőséget ki kell használni, addig, amíg adva van, és valóban becsületes, mindkét fél törvényes érdekelt tiszteletben tartó megegyezést kell elérni. Amíg a telepftés nem kezdődik meg, van lehetőség a megegyezésre. veszélyét és megőrizni a békét — ami az egész emberiség boldog jövőjének elengedhetetlen feltétele. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter a madridi találkozón elhangzott beszédében is arra hívta fel a figyelmet: Madridban felülkerekedett az a megfontolás, hogy a Helsinkiben kijelölt útról való letérésre tett kísérletek a konfrontáció zsákntcáiba vezetnek. A madridi találkozó eredményei igazolják: a résztvevők egyetértettek abban, hogy ki kell tartani a Helsinkiben megkezdett úton. Ennek a közös szándéknak pedig a jelenlegi feszültségekkel terhes nemzetközi helyzetben rendkívül nagy Jelentősége van. A madridi találkozó sikeres befejezése kétségtelenül pozitív eredményt jelent a jelenlegi feszült helyzetben. MINDENT A FEGYVERKEZÉSRE Г ]. Kersin rajza Amint közeledik az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének időpontja, úgy fokozódik a feszültség és a szorongás. Az emberek tudatában ugyanis az új nukleáris eszközök jelenléte nem a védelmi képesség növekedését, hanem a veszélyeztetettség érzetét kelti. Néhány nappal ezelőtt például nyilvánosságra hozták a mannheimi közvélemény-kutatók jelentését, amely szerint az NSZK lakóinak kétharmada ellenzi a rakétatelepítést. A nyugat-európai országok közül elsősorban azért összpontosítjuk figyelmünket az NSZK-ra, mert a nukleáris fegyverek legnagyobb részét — a tervek szerint — itt szándékozik elhelyezni az Egyesült Államok. A március 6-i választásokból megerősödve kikerült keresztény-liberális koalíciónak a súlyos gazdasági gondok megoldása mellett világos és áttekinthető külpolitikai programmal is ki kellett rukkolnia. A Helmut Kohl vezette kabinet nem hagyott kétséget afelől, hogy a nemzetközi életben való szereplése az Egyesült Államokhoz fűződő szoros kapcsolatra, valamint a szövetségi hűségre épült. Ezt a gondolatot a kancellár washingtoni látogatása alkalmával is félreérthetetlenül megfogalmazta. Megfontoltabb volt viszont az állásfoglalás Moszkvában, ahol a lehetséges megállapodásra helyezte a hangsúlyt, és a genfi tárgyalásokon valamiféle kompromisszumos megoldás kialakítását szorgalmazta, de mindenképpen a Szovjetuniótól várt nagyobb engedményeket. Hasonló értelemben nyilatkozott az NSZK hadügyminisztere is, amikor hangsúlyozta: „Még látok esélyt, ha nem is nagyot egy kompromisszum elérésére." Ugyanakkor kijelentette, hogy nem tartja tanácsosnak a nyilvánosság előtt fejtegetni a megoldási formulákat Ez utóbbi kijelentésére a nyugatnémet közvélemény „felkapta a fejét“. Érthetően. A hadügyminiszter kijelentésével ngyanls az ország tudtára adta, hogy annak lakosságát nem tekinti eléggé „felnőttnek“ ahhoz, hogy a közvetlen saját sorsát érintő kérdésekről informálódhasson. „Érthető“, persze a hadügyminiszter nézete is. Hiszen a lehetőségek nyilt feltárása alighanem újabb lökést adna az ország egyre jobban erősödő békemozgalmának. Ettől pedig joggal tartanak Bonnban. Az immár parlamenti pártként tevékenykedő Zöldek például olyan törvényjavaslat előterjesztésére készülnek, amelynek az a célja, hogy népszavazáson döntsön az NSZK felnőtt lakossága a rakétatelepítésről. Természetesen a kormánykoalíció pártjainak — biztos többségük birtokában A félelem árnyékában — módjukban áll meggátolni ezt a törvényjavaslatot, tudatában vannak viszont annak, hogy egy esetleges parlamenti vita tovább rombolná az amúgy is megcsappant népszerűségüket. E témában nagymértékű aktivitásról tett tanúbizonyságot az ellenzékbe szorult Német Szociáldemokrata Párt is. Willy Brandt, a párt elnöke — Kohl kancellárral szemben — felszólította az Amerikai Egyesült Államokat, hogy tanúsítson nagyobb megértést és rugalmasságot a genfi tárgyalásokon. Egyúttal rámutatott, hogy az esetleges genfi kudarc után sem szabad automatikusan megkezdeni az új típusú amerikai közép-hatótávolságú rakéták telepítését, ellenkezőleg, kormányszintre kellene emelni a tárgyalásokat. Egon Bahr, a szociáldemokraták biztonságpolitikai szakértője, még nyersebben és radikálisabban fogalmazta meg véleményét. Nyíltan szemére vetette az NSZK kormányának, hogy az amerikai álláspont mellé va- 16 elkötelezett kiállásával kárára van nemcsak az európai, hanem a sajátos nyugatnémet érdekeknek is. Színezi a képet Franz jozef Stranss bajor miniszterelnök korábbi álláspontjává! szöges ellentétben álló nyilatkozata. Nem célunk ezúttal a három szocialista országban tett látogatásával foglalkozni, csupán a rakétakérdésben kifejtett nézeteinek „pálfordulására“ szeretnénk rámutatni. Strauss szerint a telepítést követően az érintett országoknak valamiféle vétújogot kellene kapniuk a rakéták, valamint a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek felhasználásával kapcsolatban. Az NSZK lakossága körében kedvező visszhangra talált ez a követelés — még akkor is, ha csak a menthető mentésére vonatkozik —, mivel a beleszólás jogát, a nemzeti méltóság figyelembe vételét és megőrzését célozza. De vajon milyen célok vezérelik Strausst, a külpolitikai kérdésekben való aktivizálódásában? Valószínűleg egy konzervatív politikus pragmatikus hajlamának kibontakoztatása, aki rendelkezik a világ jelenlegi realitásainak felmérési képességeivel, s a sajátosan német érdekek felismerésével. Bár az is feltételezhető, hogy egyszerű embeťi, lélektani tényezők is szerepet játszanak a bajor miniszterelnök szemléletváltásában. Strauss ngyanis szívesen vállalta volna a külügyi tárcát, ám ezt Kohl ügyesen „átpasszolta" az őt hatalomra segítő Genschernek. Nyilván ezeket a vélekedéseket is cáfolni őhajtotta Strauss, amikor az egyik hetilapnak adott interjújában kijelentette: „Aki ellenem van, az Kohl ellen van.“ Strauss nemzetközi aktivitása mindenesetre tanulságul szolgálhat az NSZK kormánya számára. Az a felismerés ugyanis, hogy a rakétatelepítés árnyékában is meg kell őrizni a kelet-nyugati kapcsolatok fejlesztésében az enyhülés éveiben elért eredményeket, mintha az elmúlt hónapokban háttérbe szorult volna. A Strauss körút egyik legfontosabb alapeleme pedig éppen ennek a lehetőségnek a hangsúlyozása volt A nyugat európai közvélemény, közte az NSZK lakosságának kétharmada ellenzi a rakétatelepltést. Ezt a véleményét félreérthetetlenül értésre is adja. Meg akar szabadulni a jogos szorongástól és félelemtől. Az utóbbiakra természetesen csak akkor lesz lehetősége, ha nem kényszerítik rá, hogy a nukleáris fegyverek okozta félelem árnyékában éljen.-esi-
