Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-10 / 36. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. szeptember 10. MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET -f MÉHÉSZET ♦ к ázsiai nagy náaíkáról bővebben A kártétel és a betegség tünetei A kártétel kezdetben minimális, a fertőzést követő első években a Varroa atka egészen ártalmatlannak tűnik. A méhcsaládok pusztulását megelőző bőnapokban is kiválóan termelnek, összeomlásuk szinte egyik napról a másikra következik be. A méhek károsodását az atka táplálkozása. idézi elő. A parazita a he- Hollmfa elvonáséval csökkenti a méh fehérjetartalékait, s ezzel együtt életképességét. Szájszervével mind a lárván, mind a méh testén sebeket ejt és káros mikroorganizmusoknak nyit kaput. Sőt, a szájszervére tapadt fertőző anyaggal újabb és úlabb egyedeket betegíthet meg. Egy fiatal megtámadott méh két órán belül testsólyának 50 százalékát is elveszítheti az atkák vérszívása következtében, az őszi időszakban. Néhány atka megtelepedése után a méhcsalád kezdetben tünetmentes. Az atkák szaporodásával a fertőzöttség fokozatosan emelkedik. A több tízezer méh között több száz atka is képes úgy eloszlani, hogy a méhész számára észrevétlen marad. Különösképpen igy van ez akkor, ha a Varroa-fertőzés gyanúja sem merül fel. Példa erre az NSZK ban felfedezett atkafertőzési eset, amikor az atkát csak a behurcolás után 3 évvel, egy noszéma-vtzsgálat alkalmával szinte véletlenül fedezték fel. A kártételt is csak a fertőződés másodikharmadik évében, s csak gondos vizsgálattal lehet észrevenni. eszel, amikor a fiasítás területe összeszűkül, az atkák ezen a szűk területen csoportosulnak, s egy egy lárvát nagyobb számban támadnak meg. A több atkától megtámadott fiasítás már károsodik. A kikelő méhek nem teljes értékűek. Végtagjaik csonkák lehetnek, potrohúk rövidebbé válik. A szárnyak teljesen csökevényesek, bunkószerűek, végeik többókevésbé összesodródott állapotban vannak. Az Is előfordul, hogy a fiasítás egy része elpusztul, és ekkor kiszórt fehér bábok heveredhetnek a kaptár fenekén, vagy a röpdeszkák előtt. Ezek a Jelenségek a fertőzöttség első éveiben alig vehetők észre, s a második évben is csak gondos őszi vizsgálatokkal derfthetők fel. A fertőzöttség harmadik őszétől kezdve ezek a jelenségek mind nagyobb mértékben mutatkoznak. A telelés folyamán családok pusztulhatnak el. A méhész a téli hallgatócsöves vizsgálatkor azt veszi észre, hogy megszűnt a család zúgása. A kibontott kaptár fenekén egyenletesen szétterülve ot hever az elpusztult család népe. A keretekben a mézkészlet bőséges lehet, és a fészek közepén már tenyérnyi, atkákkal fertőzött fiasítás van. Az erősen fertőzött családban az anya rendellenesen már decemberben megkezdheti a petézést. Az atkával fertőzött területeken hallatlanul megnövekszik a Jelentősége az idejében végzett betelelésnek. A kártételt nagymértékben fokozhatja a telelő élelem megkésett beadása. A megkéselt betelelés során etetett répacukrot feldolgozó méhek kimerülnek, élettartamuk megrövidül. A család népe biológiailag öreggé válik. A méh vérét szívó atka a méhek fehérjekészletét tovább csökkenti. A kapaszkodó atkák a vérsziváson túl zaklatják is a méheket, és ez a zaklatás nyugtalan telelést okoz. E hátrányos tényezők együttes hatása az, hogy a méhek nem érik meg a tavaszt. Az atkák nyugtalanító hatása fokozott élelemfogyasztásra vezethet és hasmenéses tünetek Is kialakulhatnak. könnyen fellép a noszéma betegség. Ősszel a méhcsalád pusztulása bőséges mézkészlet mellett következik be. Ha a méhész a fertőzöttség vizs gálatát rendszeresen nem ellenőrizte, az elhullás meglepetésszerűen következik be, olyan méhészetek Is áldozatul esnek, amelyek a nyár folyamán még kiválóan termeltek. A kaptár elé kiszórt bábok és hullák száma meg-* növekszik. Fiatal méhek mászkálnak a kaptár mellett a földön és a röpdeszkán ts. A méhes környéke Is tele van hullákkal, valamint a földön mászó méhekkel. A vergődő méhek között ép egyedeket Is találunk, a torz méhek száma is megnövekszik. Figyelmet érdemel azonban, hogy az ép példányokból több található, mint a torz méhekből. Tüzetes vizsgálattal atkahullákat is találunk a kaptár környékén, továbbá élő példányokat a vergődő méheken. A méhpu-zúi'ás képe mérgezésre emlékeztet. Meglepő, hogy — ellentétben a mérgezéses esetekkel — a méhek nem támadják az embert. Sőt, a kézbe vett méhek még ingerlésre sem szúrnak. A méhek több családja is vészrajzásba kezd. A kirajzott méheket hiába telepíti kaptárba a méhész, a méhek újra meg újra felkerekednek. Az atkától legyengült méhcsaládokban gyakran üti fel fejé! az európai költésro'hadás. Ennek magyarázata egyrészt a család gyengesége, másrészt az elszaporodott alkák far tőzést közvetítő szerepe. Az liven családok megmentésére kevés a remény. A telelőbe állítás előtt azok a méhcsaládok pusztulnak el, amelyekben 100 méhen 50-nél több a kát állapító nak meg. Nem érik meg a telet azok a családok sem. ahol a fiasítás egyes bábjain átlagban két atka található. A nyár végi méhpusz ulás 30 százalékos fertőzöttség mellett már bekövetkezik. A csa’ádok általában — emberi beavatkozás nélkül — a fertőzöttség harmadik-negyedik évében pusztulnak el. Ennyi Idő szükséges ugyanis ahhoz, hogy a családot elpusztító kritikus atkaszám kialakuljon. Ezt az időt (3—4 évet) még a rendszertelen gyógykezelés Is megnvújthatja, illetve befolyásolhatja. A Varroa jacobsoni atkát meg kell különböztetni a méhtetűtől, a Braula coeca-tól. Első megközelítésre ugyanis a két élősködő igen hasonlít egymásra. A megkülönböztetésben a következőkre támaszkodhatunk: A Varroa atka harántoválls alakú, tagolatlan testű, a Braula, a méhtetű hosszúkás alakú és — minthogy valójában a kaptáron belüli életmódhoz alkalmazkodott légyről van szó — a legyekhez hasonlaón fagolt tes'ű. Ezenkívül a Varroának 8 lába van, a méhtel linók 6, és e 6 iáb messze, jól lá'hatóan kiágazik a testből (Varroa a'kánál a lábak szabad szemmel aiig láthatók!] Színüket tekintve nincs eltérés köztük. Erre a megkülönböztető képességre elsősorban a méb"kkel nap mint nap találkozó méhésznek van szüksége. Igaz, hogy a fertőződés kezdeti szintjén a Varroa felfedezése nagyon nehéz, de hogy nem reménytelen feladat, azt az Is bizonyítja, hogy az első atkát méhész találta meg. A felderítés nagyobb lehetőségét kínálja a kaptártörmelék vizsgálata. A Varroa atkák — mint minden élőlény — a természetes elöregedés következtében maguktól is elpusztulnak és a méhcsalád aíkái így a kaptár' fenékdeszkájára hullva összegyűjthetők meghatározás céljára. Az atkának ez a természetes elhullása leginkább ősszel és a télen következik be. A kaptársöpredék vizsgálatára tehát az az időszak a legmegfelelőbb, de a kaptár fenékdészkáját nyáron is érdemes szemügyre venni. A kaptár fenákdeszkájáről összegyűjtött söpredékanyagban az atkáit szabad szemmel — szükség esetén nagyítóval — kikereshe ők. A fenékdeszkára hullott atkák teste hamarosan teljesen kiszárad és könnyűvé válik. A méhek szárnymozgásával kelteti légáramlat elegendő1 ahhoz, hogy a legrejtettebb zugokba, sarkokba sodródjanak az atknhullák. Tollseprűvel ezekből a zugokból fehér kartonlapra söpörve a szeme et, könnyebben megtalálhatók az alkák. A kaptártörmelék vizsgálatánál azonban biztonságosabb módszer a fiasítás rendszeres vizsgálata. Mivel a herefiasítás mindig több a'kát tartalmaz, mint a munkássejtek, ezért lehetőleg herefiasítást vizsgáljunk. A fiasí ás vizsgálatakor eltávolítjuk a sejtből a bábot. Erre legalkalmasabb fedelező villát használni. Főként a lép külső szélén található hereépUményből vegyünk mintát. A villa segítségével nagy herefiasítási területek egyetlen mozdulattal átvizsgálhatók. A legalább 18 napos herebábokat a tor magasságában kell átszúrni, hogy a sejtekből könnyebben kiemelhető legyen a herefiasítás. A villára szúrt bábokon sötét színükkel jól előtűnnek a Varroa nös'ényei. A heresejtek vizsgálatakor nemcsak az atkát érdemes keresni, hanem az atka ürüléknyomait ts. Fejlődési alakjai mellett ugyanis gyakran megtalálható az üres sejtek fenekén és falán a fehér színű, apró pontocskákból álló ürülék. Ezek az ürüléknyomök a munkássejtekben is előfordulnak, és árulóivá válnak az atkának. Az ürüléknyomot szabad szemmel vizsgálók számára mészfehér foltok formájában tűnnek elő a sejtek falán, de az előhúzott herebábokon Is észrevehetők. Külföldön (NSZK, a Szovjetunió) a kifejlett méheket ts vizsgálják a Varroa felderítése céljából. Különféle oldószerekkel áztatják a méheket, egyszerre 200—250 egyedet, s a róluk levált atkákat finom szitaszöveten összegyűjtik. A Szovjetunióban az élő méheke! 47 C°-ra melegítik, amely hőfokon az atkák leválnak a méh testéről. A Varroa atka megtalálásának legbiztosabb módja a méhcsalád felderítő kezelése, azaz indokolt gyanú esétén valamilyen atkaölő szer használata. Erre legmegfelelőbbek a gyógykezelésre Is bevált készítmények, melyeket a méz szennyeződésének elkerülése végett akkor kell használni, amikor nincs a kaptárban pergetésre váró méz. A diagnózis sikere egyaránt függ az alkalmazott szer hatékonyságától, valamint a kaptárban levő fedett fiasítás mennyiségétől. A felderítő kezelések végzésére épp ezért az őszi flasításmentes Időszak a legmegfelelőbb. A méhcsalád kezelése előtt a kaptár fenékdeszkájára egy tiszta, fehér papírlapot kell ilyenkor helyezni, erre hullanak a kezelés folyamán az atkák. Veszélyeztetett területeken, amennyiben az atkát még nem találták meg, célszerű a méhész családjainak 10—30 százalékában évről évre felderítő kezelést végezni. Javasolható a méhészeknek, hogy olyan családokat válasszanak ki a kezelésre, amelyekben a nyár folyamán anyarendellenesség fordult elő. Ezekben a családokban ugyanis a tapasztalatok szerint elsőként dúsul fel a fertőzöttség. Ennek magyarázata az, hogy az anyarendellenességgel küzdő 'családok, mivel még a hereúzés után Is megtűrik a heréket, az Idegen herék befogadásával nemcsak a szomszédos családokból, hanem a környék méhészeteiből is magukba gyűjtik az atkákat. A kisebb létszámú méhészetekben célszerű minden egyes családot megvizsgálni. (Folytatjuk) — Hasznos atka! szer a Takiic lacnemesftes Szlovákiáin A méhészek s az erdészek nagy becsben tartják az akácot. Az Amerikából származó fafaj a Kárpát-medencében annyira meghonosodott, hogy világszerte „magyar fának“ tartják. Latin neve Robinia Psendo-Acacfa L. Feltételezem, hogy méhészeink Jól Ismerik biológiáját, tulajdonságait, hasznosságát, viszont kevesebbet tudnak erdőgazdasági hasznáról. A Bdsl (Gaböíkovo) Erdészeti Kntatőállomás néhány éve behatóan foglalkozik az akáccal. Ennek fő Indítéka, hogy az akác tulajdonságainál fogva az erdőgazdaság számára perspektív fafaj. Fontos szerepe van az erdők terméshozamának növelésében, ám a fahozamon kívül egyéb előnyei Is vannak. Ide tartozik például az akácosok méhészet-gazdasági jelentősége, továbbá a homokkötő, erózió elleni, talajjavító haszna. Az akác Ipari felhasználása a szomszédos Magyarországon sokrétű (hordótól a bútorig sok mindent készítenek belőle), nálunk ugyanez nem mondható el. Főleg tűzifa, szőlőkaró, bányafa készül az akácból. A csekély felhasználásnak tán az az oka, hogy az akácosok minősége gyenge, faanyaga alaktalan, girbegörbe. Átalakítása értékes állományokká a Jövő feladata. Az akácosok felújítása sarjról történik, elvétve magról nevelt csemetékkel. Akácosaink lövőjének éppen ez a meghatározója. Az Ismétlődő sarjről való felújítás nem kedvez az állományok minőségének. Szerepet játszik abban még az is, hogy alig rendelkezünk Jő minőségű hazat szaporítóanyaggal. A Bősl Erdészeti Kutatőállomás dolgozói ezt hivatottak az akác nemesltő-szaporltő pogramban megoldani. Célunk, hogy 16 minőségű faanyagot adó. magas terméshozama akácfajtákat szelektáljunk kJ. ese'leg Importáljunk. Kidolgozzuk a Jő minőségű, egyenesen növekvő ún. árbőctörzsű akácok nagyüzemileg végezhető gazdaságos szaporítási módszerét. A kutatásra Jellemző alapossággal és módszerességgel kezdődtek a munkálatok: Ш hazai és külföldi tájékoztató források feltárása ás Információszerzés; ■ az erdőgazdasági üzemekkel együttműködésben 1976-ban kezdődött az ún. anyafák felkutatása, a célból, hogy megőrizzük, összegyűjtsük és tovább szaporítsuk a hazánkban fellelhető legkiválóbb akácegyedeket. Idáig 24 anyafát Jelöltünk ki erre Szlovákia területén; ■ az anyafák kijelölésével a tudományos együttműködés során 11 magyar akácklónt (anyafák vegetatív úton nyert utódai) kaptunk és vontunk be a növekedés-vizsgálatba. Az Importált magyar klőnok (fajták) más-más tájegységről származnak, sudár növésüek, Jól mézelők. Feltételezzük (részeredményeink ts erre engednek következtetni), hogy nálunk is beválnak a magyarországi „Zalai“, a „Rőzsaszlnvtrégú“, a „Mátyusl“, a „Szajkl“ fajták hogy csak néhányat említsek. Az eredményekre még várni kell, honosítást kísérleteink még folyamatban vannak. Idő és munkaigényes folyamat az értékes fajták szaporítása. Legjobb mödszer a gyökérről, tehát vegetatív úton való szaporítás. Így biztosak lehetünk abban, hogy az utódok Is hordozzák a szülők jő tulajdonságait, ígéretes módszer a zöldhajtásról való szaporítás a gyökeresedést elősegítő serkentő anyag (sztlmulátor) alkalmazásával. Az akécszaporitásban tervezzük hogy a kntatóállomáson összpontosított klónanyagból nagy mennyiségű szaporítóanyagot (csemetét) nyerünk, később viszont az ezekből telepített állományok magtermő erdőként szol gálhatnak. tgy az erdőgazdaság szavatolt minőségfi anyag felhasználásé val telepíthet nagybozamú, kitűnő minőségű fát Bdó, gazdagon mézelő akácosokat. Természetesen a méhé széknek is fut az értékes akáccseme lékből, erre azonban még várni kell. Hombauer Franc erdészmérnök A Varroa atkával szemben folytatóit küzdelmünk csak úgy lehet eredményes, ba a méhészeti idénybon a fertőzött családok herefiasítását állandóan kivágjuk, közben dohányvagy propoliszfüsttel árasztjuk el a lépeket. hogy a méhekre kapaszkodó atkák a kaptár fenekére helyezett beolajozott alátétre hulljanak. A herefiasítás állandó jellegű kivágásával nagy mennyiségű ki nem kelt atkát semmisíthetünk meg, s ezzel a család etlenállóságái egyensúlyban tarthatjuk, de azt is elérhetjük, hogy lényegesen csökken a károsító atkák száma. A méhészeti év végén, amikor a családoknál már minden fiasítás kikelt, aránylag jó eredménnyel használhatjuk ч- az atkával fertőzött állományoknál — az erre szolgáló vegyszereket, esetleg a Taktic permetkészftményt is (1 liter vízben 0,01 százaléknyi Taktic feloldása tanácsos). Néhány járásban a Varroa atka terjedésének a megfékezésére eredményesen használják a magyarországi gyártmányú Varrescens füstölőcsíkot is. Ennek a beszerzése azonban bonyodalmakkal Jár. Törvényes behozatala eddig megoldatlan. Megjegyzendő Ismét az evodia? Lapunk 16. számában olvashattuk, hogy az Evodia kitűnően mézel. A cikket feltehetően több méhész ts olvasta, s esetleg azon töprengett, hogy a kitűnő mézelő fát hol szerezhetné be. Erre a legilletékesebb, vagyis Keszőcze Imre, az' SZMSZ KB Szenckirályfai (Kráľova pri Send) Méhészeti Oktatóközpontjának a vezetője ad választ. — Rendkívül hasznos mézelő fa az Evodia. A múltban Gödöllőről kaptuk ajándékba. A mézelő fa fokozatosan virágzik. A mézelő fából vagy cserjéből megrendelésre szívesen szállítunk Szlovákia bármely tájára. Képünkön a központ vezetője Iát ható egy Evodia cserje mellett. Krajcsovics Ferdinánd viszont, hogy a Varrescens füstölőcsík ugyanabból az alapanyagból készül, mint például a Taktic permstanyag. A kettő közötti különbség annyi, hogy amíg a Varrescens-el egy dolgozó 2—3 órán belül 25—30 méhcsaládot is kezelhet — ha a kinti hőmérséklet szélsőséges értékei 9—10 Celsius-fok körüliek —, addig a Taktic permetanyagnak a használata Jóval munkaigényesebb. A felhígított Taktic permetanyag kijuttatásához Jól beváltak a 6 literes К 6 PH permetező berendezések. A néhány méhcsaláddal rendelkező méhész azonban a kisebb permetező berendezéseket is sikeresen felhasználhatja. A Taktic oldat alkalmazásánál előnyös, ha egymenetben ketten dolgoznak. Az egyik kiszedi a kaptárból a lépeket, a másik pedig mindkét oldalról megpermetezi azokat. Eredményesebb a kezelés, ha a lépeket rajládába vagy egy üres kaptárba rakjuk, s aztán a család eredeti költőíerét a benne levő méhekkel együtt megpermetezzük. Ezután egyenként kezeljük a lépeket és visszatesszük eredeti helyükre. Amennyiben a méhcsaládokat szélsőséges hidegben kezeljük, tegyünk a rajláda vagy a pétlékeptár fenekére alátétet, hogy a megdermedt, lehullott méheket felfoghassuk és visszatehessiik eredeti helyükre. A Taktic permetanyag használatánál fontos, hogy az oldatot ködszerűen juttassuk a lépekre, mert így lényegesen hatásosabb a kezelés, mintha nagy csöppekben juttatnánk ki az anyagot. A Taktic szerkészítmény nagy előnye', hogy alacsony hőmérsékletű környezetben használható. A készítményt a járási állategészségügyi központban, esetleg a méhészeti alapszervezetekben szerezhetjük be törvényes úton. Ha valamilyen oknál fogva az őszszel nem kezelhettük méhcsaládjainkat. akkor a műveletet korán tavaszszal kell elvégezni. Ne feledjük el, hogy a Taktic permetanyagot fagyponton Is hasznosíthatjuk. A Dőlne u Lipöice-i Méhészeti Kutatóintézet munkatársai a szerkészítményt —2 Celsius-fok hőmérsékleten alkalmazták anélkül, hogy a méhek a hideg miatt kárt szenvedtek volna. Pavel Silný -ИчЧЛЛАЛАЛ-ЛЛЛ Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronóért jó minóségfi mfilépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A mülépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészségesen szaporodjanak. A viaszt és a sonkolyt, s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 06 Želovce
