Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-27 / 34. szám
14 .SZABAD FÖLDMŰVES 1983. augusztus 27. 4» MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MČHESZET + MÉHÉSZET -f MÉHÉSZET + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZET + MÉHÉSZÉT -f MÉHÉSZET + A Varroa atkát az 1900-as évek elején Jáva szigetén az indiai méheken (Apis indica) Jacobson fedezte fel. A mézelő méhen (Apis mellifica) először Kínában találták meg I960- ban. A Szovjetunióban a távol-keleti területeken 1964-ben, Bulgáriában 1970-ben, az NSZK-ban 1977-ben fedezték fel. Romániában 1976-ban, Jugoszláviában 1977 ben, Csehszlovákiában és Magyarországon 1978-ban, Ausztriában 1983-ban állapították meg a jelenlétét, jelenleg az európai országok közül talán már csak Svájc és Franciaország fertözésmentes, de az élősködőt Észak- és Dél-Amerikába, valamint Afrikába is elhurcolták. A Varroa Jacobsoni Oudemans kórokozó atka az Ízeltlábúak törzsén be lül a csáprágós Ízeltlábúak (Chelicereta) altörzsébe, a pókszabásúak (Arachnoidea 1 osztályába, az atkák rendjébe (Acarifomes), a madártetű atkák (Dermanyssldae) családjába, ezen beiül a Varronlae alcsaládba és itt a Varroa genusba tartozik, amelybe önmagába egyetlen fajként illeszkedik. Mind a nőstény, mind a hím parazita Jól látható szabad szemmel is. A kifejlett Varroa atka nősténye 1,1—1,2 mm hosszú, 1,5—1,8 mm széles, harántovális alakú. A Jóval ki sebb hímek hosszúsági és szélességi adatai közelebb esnek egymáshoz: 0,41—0,5 mm X0,6—0,67 mm; Alakjuk épp ezért inkább kerekded. A kifejlett nőstények fénylő, gesztenyebarna színűek. Egész hátoldaluk egyetlen tagolatlan, erős pajzzsal fedett. Ez a pajzs keskeny szegélyben a hasi oldalra is átfordul. A hímek kültakarója kevésbé szilárd, sárgásfehér kitinburok. A Varroa külleme a méhen való élősködő életmódnak megfelelően alakult. A méh testén való kapaszkodást szolgálja az atka számára a lapított test, amivel könnyedén simul a méh testéhez. A lábak utolsó Izének végén lebenyes tapadókorong van. A kitinpáncélon számos merev, serteszerű szőr található, amely a méh szőrköntösében passziv módon, erőkifejtés nélkül rögzíti a parazitát. Mindezek a kapaszkodást szolgáló készülékek csaknem lehetetlenné teszik a méh számára, hogy az atkát lesodorja magáról. A lapos testű nőstények kedvenc tartózkodási helye a viaszmirigyek felett a potrohgyűrűk közötti rejtett területeken van. Az első és második potrohgyűrfl közé beékelődött atkát nagyon nehéz észrevenni, mert csupán félholdszerö alak látszik belőle, sőt a potrohgyürű hasi lemeze alatt teljesen takarva van. AZ atkák gyakran keresik meg a fej és a tor, valamint a tor és a potroh közötti helyeket. Ezeken a területeken vékony kiffi ázsiai ' tinhártya vgn, amit az élősködő könynyen átszúrhat, s így utat talál a méh véréhez, a hemolimfához. A szájszervek a parazitikus életmódhoz alkalmazkodtak. Kismértékben rágásra is alkalmasak, de elsősorban a táplálék felszívását szolgál Ják. A hímek szájszervei táplálkozásra nem alkalmásak, épp ezért a hím a nőstény nfegtermékenyítése után elpusztul. A Varroa atka vegyes típusú táplálkozást folytat, azaz egy aránt táplálkozik a méh álcájának és kifejlett alakjainak iiemolimfá jával, a bábinggel, de a lárva bélsarával is. Az atka fő tápláléka azonban a méh vére, a hemolifa. A nőstény atka gyakran, de egyszerre csak kis menynyiségű vért szív. A légzőszerv Igen jól fejlett, elágazásaival minden szervet átszövő trachae-rendszer. Az atkák a fiasítástól elszakítva legfeljebb 5—9 napig maradnak élet , ben, sőt alacsony páratartalom mellett már néhány óra alatt is elpusztulnak. Ezzel szemben ha a családtól elszedett, zárt fias lépeket szobahő mérsékleten tartunk, még egy hónap múlva is találhatunk benne élő atkát A nőstények élettartama két-három. a telelő családban hat-nyolc hónap Nyár végén és télen természetes öregedés következtében sok atka elpusz túl. A nőstény atkának a peterakás megkezdéséhez előzőleg lárvavért kell fogyasztania. A nőstény meg tud élni a kifejlett méheken, de petét rakni csak a Hasításon folytatott táplálkozás után képes. Nyilvánvalóan ez a magyarázata annak, hogy fáz atka szívesebben tartózkodik a fiasításon, mint a kifejlett méheken. A kifejlett méheken való tartózkodás tehát csak egy átmeneti állapot és a tovaterjedés eszköze. A nőstény atka 4—13 napos korában kezdi a petézést. Változó időközönként átlagosan 4—5 petét rak, a lerakott peték száma az évszakoktól függően 1—18 Is lehet. Tavasszal, amikor a fiasltás még épp csak kezd kialakulni, kevés petét rak a nőstény, a peterakás maximuma a nyár közepén vagy végén van. A nőstény röviddel a fias sejt befedése előtt az álcára mászik petézni. A fertőzöttség mértékétől függően 1—8 petéző nőstény is megjelenhet a lefedésre váró álcán. A pete vagy a lárvára, vagy a levedlett bábingre Felfedezése és elterjedése kerül, lehetőleg a sejt fenekére vagy annak közelébe. A lerakott pete legnagyobb átmérője 0,5 mm. A fejlődés mindvégig a fedett sejt védelme alatt zajlik. Első szakasza e fiasítás hőmérsékletén, azaz íl4 C°-on 48 óráig tart. Az első 24 órában a pete burkán belül kialakul az ún hexapod (hatlábú) lárva, melynek mérete 0,6 X 0,5 mm. Ez a hexapod lárva a második napon nyolclábú protonimfává alakul, melynek mérett; 0,7 mm. A protonimfa már táplálkoz ni is képes, és az álca vérének elfő gyasztása után újabb 24 óra eltelté vei, deutonimfává vedlik. Ennek mé rete 0,8 mm. A deutonimfa már a kifejlett atkára hasonlít, de ivarszervei még nem fejlődtek ki. További egy két napi táplálkozást követően kifejlett atkává válik. A teljes fejlődési ciklus a nőstények esetében 8—9 nap a hímeké 6—7 nap. A fejlődő atkák fehér színűek. A nőstény kitinburka kezdetben sárgás-fehér, később vöröses-barna, végül fénylő gesztenyebarna színű. Miközben a kitinburok szine sötétre változik, szilárdsága egyre növekszik A hímek sárgás-fehér színüket nem változtatják. * A fejlődési formák a sejten kívül nem életképesek, épp úgy elpusztulnak, mint a táplálkozásra képtelen hímek. Ezért van az, hogy a fejlődési alakokat és a hímeket a kifejlett mé heken sohasem találjuk. A párzás is fedett sejten belül történik. Az öreg, valamint párzott fiatal nőstények a sejtben maradnak mind addig, amíg a méh a cellából ki nem kel, és el nem hagyja azt. A kifejlett méheken az atkák nem szaporodnak. Az elpusztult méhet az atkák általában elhagyják, a telelés közben elhullott méhcsalád méhein azonban sok atka a potrohgyürű között marad. A télen elpusztult méhcsaládok hulláinak vizsgálata közben derült ki, hogy az első potrohgyűrűk hasi lemeze alatt az atka tökéletesen takart állapotban lehet. Mivel a mézelő méh és parazitája, a Varroa atka, egy sejten belül fejlődő két faj, azért hasznosnak tűnik a fentiekben vázolt fejlődésmenet után a mézelő méh fejlődési adatait is áttekintenünk az összehasonlítás kedvéért. Az anya által lerakott pete 3 nap múlva kikel és álcává alakul. Az álcaállapot az anyánál 5 napig, a herénél és munkásnál egyaránt 6 napig tart. A fedett sejtben zajlódó fejlőués az anyánál 7, a munkásnál 12, a he rénél 15 nap. A fiasltás fedett napjainak száma a későbbiekben tárgya landó gyógykezelések gyakoriságát eleve befolyásolhatja. A Varroa atka családon belüli tartózkodási helye az év folyamán a család állapota szerint változik. Amikor nincs fiasílás, a kifejlett méhekre telepszenek az atkák. Ez össze' következik be és a telelés ideje alatt is tart. A Hasítás milyensége szerint is válogat az Bika. A herefiasítás mag nesként vonzza az atkát. Ennek pontos magyarázatát nem ismerjük, de közrejátszhat henne egyrészt az, hogy a herefiasítás a leghosszabb ideig van fedeil állapotban (15 nap),- más részt a heresejtek a lépek szélein helyezkednek el, ahol az atka szarná ra kedvezőbb (alacsonyabb! hőmérsékleti viszonyok vannak Egy má* к magyarázat az lehet, hogy az a'kák saját fajuk elferjesztése érdekéoe.i részesítik előnyben a heréket. Köz ismert, hogy Idegem herét* a hereröpködés idején bármely család szívesen befogad. Kénytelen fogadni a rajta levő élősködőt is. A herék kedvelésé nek jelensége a méh élősködőinek körében nem teljesen ismeretlen. A herék ötvenszer nagyobb arányban fertőzöttek légcsőatkával, mint a munkásméhek. A Varroa atka esetében legalább 5—6-szor több az atka a herefíasótásban, mint a hunkás sejtekben; Érdekes, hogy az anyabölcsöt elkerülik az atkák. Az anya megtámadása rövidesen az egész család elpusztulását okozná, ezért az atka ösztönösen kerüli az anyabölcsőt. de még a kifejlett anyát is. Súlyos fertőzés esetében az anyát is belepik. Még a kifejlett méhek között is megkülönböztetést tesznek. A heréken és a fiatal méheken szívesebben tartózkodnak. A hőmérsékleti viszonyok még az atka méhen való tartózkodási helyét is befolyásolják: ősszel a hűvösebb idő hatására több atka húzódik a potrohgyűrűk közé. mint a nyári melegben. A fiasltás fertőzöttségének mértéke is változik az év folyamén. Legerősebb tavasszal, amikor a fészek kialakul. A nyár folyamán csökken, mert a fiasítás ez idő tájt a legterjedelmesebb. Természetesen ez nem jelenti az atkák abszolút szá mának csökkenését, sőt az atkák szaporodása miatt az atkaszám növekszik is. Ősszel, amikor a fiasítás területe ismét összehúzódott az atkák ezen a kis fias részen csoportosulnak, és egy-egy lárvát nagyobb számban fognak megtámadni. Nem teljesen tisztázott a kifejlődött atkák ivararányában bekövetkezett változás sem. A hímek és nöstóuyek számaránya ugyanis nem azonos az egész év folyamán. A tavaszi időszak kezdetén több a hím a nyár folyamán pedig a nőstények háromszor többen vannak mint a hímek, bnnek alapján feltételezik, hogy a tavaszi hímfelesieg termékenyíti meg a netán szűzen telelőbe húzódott nőstényeket. Tekintettel arra, hogy a him a sejten kívül nem él meg, tehát áttelelni is képtelen, valószínű, hogy a nőstény atka a hím csírasejteket a méhanya magtarisznyájálioz hasonló szervben tárolia. Ez annál ts inkább valószínű, mert a téli nőstények petefészkének szövettani vizsgálatával megtermékenyített peték Jelenlétét nem sikerült kimutatni. . Az atkák maguk is változnak tavasztól őszig a kaptárban. Megállapították. hogy a nyár végi atkák súlya harmadannyival nehezebb, mint a tavaszi példányoké. A betelelés során az egyre csökkenő Hasításról az atkák mindinkább a kifejlett mellekre települnek. A hőmérsékleti viszonyok között általában októberre kialakul a később részletezendő védekezés szempontjából egy igen kedvező állapot. amikor a családban levő valamennyi atka a kifejlett méheken. tehát védtelenül található, nem úgy, mint az év más szakaszaiban. A telelés során az atkák egy része az elöregedés következtében elpusztul, és így a fertőzöttség mértéke a fiasltás tavaszi első megjelenéséig , fokozatosan csökken. A Varroa atka természetes és mesterséges úton terjed. Természetes terjedése a fertőzött méhek, elsősorban a herék eitájoiásán alapút, és így я kórokozók továbbvitelében leginkább a herék játsszák a fő szerepet. Ezen a módon azonban a fertőzöttség terjedése mindössze néhány km évente. A mesterséges terjedés sokkal gyorsabb, az ember tevékenységének az eredménye. Tudatlanságból vagy a rendszabályok megsértésével óriási távolságokra szállíthatjuk el a fel nem ismert fertőzöttségű, de a fertőzött méhcsaládokat is. Amíg megtartották a védőkörzet előírásait, az atka csak a fertőzött gócok, környezetében terjedt el. A védőkörnyezetből való kilépésére a harmadik évtől fiskor került sor, amikor az előírásokat a vándorméhészek megszegték, és a fertőzött területre bevándoroltak, majd onnan kijövet az atkát széthurcolták. (Folytatjuk) TEENDŐK A MÉHÉSZETBEN Aki megszívlelte az ajánlásokat, és július—augusztus hónapokban családonként 15 kiló körüli cukrot adott, az helyesen cselekedett. Az Ilyen családok megfelelő tartalékkal rendelkeznek, előfordulhat viszont, hogy a készletet nem oda helyezték, ahová kellett volna. A táplálék egy részét a család rendszerint a méztérben tárolja, többségét viszont a költőtérben Jó tanácsok kezdőknek helyezi el. Szükségszerű tehát a méztérben elhelyezett eleségnek a kipergetése, majd a méztér bezárása. Elérkezett tehát a téli készletek végleges feltöltésének az Ideje és a — röpnyílás szűkítése. Mielőtt véglegesen kiegészítenénk a készleteket, végezzük el ď családok utolsó ellenőrzését, s mindegyikről az alábbiak szerint készítsünk feljegyzést: kaptár sz. 1. 2. 3. 4. 5. AZ 1983 AUGUSZTUS VÉGI ÄLLAPOT lépek készletek virág- kiegészísz. méz/kg por/dm2 tenl kg 8 9 9 9 6 7 8 8 7 8 10 12 10 11 teljes készlet/kg 12 13 13 13 13 az anya kora 1982 1982 1983 1983 1983 A fentiek figyelembe vételével töltsük fel a családok téli élelemkészletét, a nyilvántartást pedig őrizzük meg. A méztérből kipergetett cukorszörpmézet Jől hasznosíthatjuk a téli élelem feltöltésére. Az utolsó ötliteres adaghoz keverjük a Fumaglllint, hogy megelőzzük a noszéma betegség előfordulását. Sokan felteszik a kérdést, hogy a készletek feltöltése előtt mennyire helyénvaló a költőtér szűkítése. Erről persze sok vita elhangzott. Egyesek a szűkítés mellett, mások viszont ellene agitálnak. Jómagam azok közé tartozom, akik ellenzik a szűkítést, mert a lépek száma nincs hatással az áttelelés milyenségére. Télen ugyanis a kaptárban a telelő csőmön kívül megközelítően hasonló a hőmérséklet, mint például a szabadban. Az eltérés esetleg egy-két Celsius-fok lehet. A fészek szűkítése esetleg a hegyi körzetekben célszerű, de ott ts a készletek feltöltése u'án, vagyis szeptember vége, október eleje táján, amikor a kiöregedett méhek többsége elpusztul. Dél-Szlovákiában viszont elegendő, ha a fészket korán tavaszszal, az első tisztuló kirepülés után szűkítjük. Tapasztalataink szerint egy-egy méhcsaládnak 13—15 kilő élelem szükséges ahhoz, hogy a következő év gyümölcsvlrágzásáig ne nélkülözzön. Tavasszal a készletemben levő lepecsételt mézeslépek fedelezését megbontom, s a családoknak adom mézestészta helyett. A mézestészta kilója ugyanis 17 koronáért kapható és a gyümölcsvtrégzásig egy család rendszerint 3—4 kiló mézestésztát fogyaszt el, tehát a lépekben beadott mézzel családonként 30 koronát megtakaríthatok. Szlovákia területe síkvidéki, hegy aljat és hegyi körzetekre oszlik. Min den körzetben más és más éghajlan körülmények uralkodnak, ami hatás sál van a Hasításra. Amennyiben sok a Hasítás, akkor a családok az élei met a fészek szélső lépjelben rakté rozzák. így a telelő csomó középpontjában kevés lenne a táplálék. Ebből kiindulva szükséges, hogy a hegyi körzetekben a téli élelmet legkésőbb szeptember 5-tg a hegyaljai körzetekben szeptember 15-tg, a slkvldéken pedig szeptember 25-ig feltöltsük. A feltöltést Inkább korábban, mint későn végezzük, hogy a méhek a készletek érlelése után a lépekben elhelyezett mézet lepecsételhessék, amenyiben még eléggé meleg az Időjárás. Nagy előny, ha a táplálék érlelését még az öreg méhek végzik cl, amelyek aztán elpusztulnak. A készletek feltöltésénél a 2—4 literes nagy adagok, beadása előnyös, mert a méheket így elfoglaljuk a táplálék feldolgozásával, s háttérbe szorul, sőt megszűnik a fiasltás. Az októberben kelt méhekből tehát kevés megy telelőbe. Amennyiben a készleteket a serkentésből nyert mézzel töltjük fel, azt 2:1 arányban kell hígítani, vagyis 2 kiló mézhez 1 liter vizet keverünk. Az Ilyen méznek természetszerűen 20—22 százalékos a víztartalma. A cukorszörpöt pedig 3:2 arányban kell készíteni, vagyis 3 kilő cukrot, 2 liter vízben feloldani. A méhésztársak meglátogatásakor megállapítottam, hogy többen helytelenül készítik az etetéshez szükséges cukorszörpöt. Többségük katlanban vagy más edényben fel melegített vízhez töltöte a szükséges mennyiségű cukrot. A vizet forrásig hevítette, s a cukor az edény fenekére égett. Igaz, szép sárga színe lett a szörpnek, de a cukor karamelllzálödásával a méhek szempontjából (hydroximetll fúr fűről) káros anyag Is keletkezett Ezért helytelen az Ilyen eljárás. A szörp elkészítésére kiszemelt edénybe először a cukrot tesszük, s arra önt Jük a szükséges mennyiségű forró vizet, majd addig keverjük, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik. Ha a szörpöt mechanikus úton készítjük (lásd az ábrát) akkor először az edénybe forró vizet töltünk, a mechanizmust beindítjuk, s aztán másodpercenként hozzáadunk egyegy kiló cukrot, amely tökéletesen feloldódik. A víz forralása szükségtelen. Elegendő ha azt 70—80 Celslusfokra hevítjük. Forralás esetén ugyanis sokáig kellene várni a szörp kihűlésére, majd adagolására. Aki a szörp készítéshez patakvizet használ, annak természetesen gondoskodnia kell a víz felforralásáről. A Fumagillint min dig a kihűlt szörphöz keverjük, mert a nagy hőfokú oldatban veszítene gyógyító hatásfokából. Előnyös, ha ilyenkor a szörpöt az előző napon elkészítjük, és másnap keverjük hoz zá a Fumagillint oly módon, hogy azt először feloldjuk fél liter langyos vízben és folyamatos keveréssel elvegyltjük, átszűrjük, s így egyenletes oldatot kapunk, amit a szörphöz keverünk. Akinek nem áll módjában a szörpkészítéshez szükséges víz megmelegttése, az a téli élelemkészletet aprő lyukú üvegzárón keresztül Is feltöltheti. Nagyon alkalmas erre a célra az uborkásüvegek lezárására hasznosítható fedél is. Az etetésre szánt üvegbe először kristálycukrot, s erre vizet töltünk. A költőteret Igelltfóllával takarjuk, annak a közepére 10 cm köralakú lyukat vágunk, s erre borítjuk rá a lyukacsos fedelű üveget. Ezt azonban más Ismert módon Is elvégezhetjük. Fontos, hogy a méhek hozzáférjenek az élelemhez. A lyukas fedél alá két darab 10—15 mm vastagságú lécet helyezünk, így a méhek jól hozzáférhetnek az eleséghez. A 8—9 léputcát takaró család az üveg tartalmát mintegy 48 őrá alatt elhordja. Nem alkalmas erre a célra az aprószemfi kristálycukor, mert eltörni a fedél aprő lyukait. A módszernél az etetést a méztérből végezzük. Egyes méhésztársak említést tettek a téli élelemkészlet kristályosodásáról. A méhcsaládok emiatt télen szomjaztak, sőt esetenként el Is pusztultak. Ez arra figyelmeztet, hogy gondoskodjunk a szörp elkészítésének helyes módjáról. Az eleség kristályosodásénak több oka ts lehet. Előidézhet! ezt a téli ' készletek késel feltöltése, a 3:2 arányúnál sűrűbb cukorszörp beadása, a néptelen család, amelyik képtelen a szörp besűrítésére, vagy ha a családnak nem maradt elég Ideje a készletek lefedésére. Alkalmatlan téli eleség továbbá a mézharmat és a repceméz Is. Retelelés előtt az tlyen mézet el kellett távolítani a költőtérből. A készletek feltöltésénél arra kell törekedni, hogy a slkvldéken lépenként legalább 1,20 a hegyaljai körzetekben 1,35, a hegyi körzetekben pedig 1,50 kilő jő minőségű élelme legyen a családnak. A szükségesnél nagyobb készletek miatt ugyanis rideg feltételek között telelnek a családok. Ugyanakkor hosszú télen a szükségesnél kevesebb élelem a családok pusztulását okozná. PAVEL SILNÝ
