Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-27 / 34. szám

1983. augusztus 27. SZABAD FÖLDMŰVES Az igényes feladatok változásokat követelnek AZ SZKP VEZETŐINEK TALÁLKOZÓJA A VETERAN PARTTAGOKKAL Az Egyesült Államok kormánya és a Nyugat agresszív körei nyíltan a háborús pszichózis szítására a példátlan fegyverkezési verseny fokozására törekszenek nö­velve ezzel a háborús veszélyt. A Pentagon katonai kiadásai évről évre ugrásszerűen növekszenek, és rekord méreteket öltenek. A fegyverkezési hajsza fokozását, az új tőmegpusztftő. fegyverek kifejlesztését és gyártását, az új amerikai rakéták nyugat-euró­pai telepítését Washingtonban azzal támasztják alá, hogy a „szovjet kato­nai fenyegetés“ mftoszára hivatkoz­nak, és azokat a hamis álláspontokat hangoztatják, hogy a Szovjetunió vé­delmi kiadásai felülmúlják az Egye­sült Államok katonai célokra fordí­tott költségeit, hogy a Szovjetunió kényszeríti az Egyesült Államokat a háborús előkészületek útjára, hogy a NATO-tömb katonai ereje gyengébb a Varsái Szerződés országainál és még sorolhatnánk tovább a hamis, torzított nézeteket. A Szovjetunió katonai kiadásainak felülértékelésére, a hamisításra Wa­shingtonban következő a „menet­rend“: A Szovjetunió évi bruttó nem­zeti termékét veszik alapul, és ezt átszámítják rubelról dollárra. Azután megállapítják, mennyibe kerülne a szovjet fegyveres erők fenntartása az amerikai árak szerint. Az Így össze­állított „szovjet katonai költségve­tést“ összevetik a bruttó nemzeti ter­mék összegével, amelynek eredmé­nyeként 12—14 százalék jön ki. Eb­ből azt a következtetést vonják le, hogy a Pentagon katonai költségve­tése elmarad a Szovjetunióé mögött. Nemrégiben még az Egyesült Álla­mok Központi Hírszerző Hivatalának (CIA) szakemberei is elismerték, hogy a szovjet védelmi kiadások ef­féle értékelése túlzás — a valóság­nak a többszörösét mutatják ki. A Pentagon képviselői hamisan a Szovjetuniót vádolják több új fegy­verrendszer és tömegpusztítú fegyver kifejlesztésével, gyártásúval és had­rendbe állításával. Az Igazság azon­ban az, hogy az Egyesült Államok már 1945 óte lázasan fegyverkeznek, újabbnál újabb tömegpusztító fegy­verrendszereket és szállító eszközö­ket fejlesztenek ki. Ezt a tevékenysé­get Washington a „szovjet katonai fenyegetés“ és a „szovjet katonai erőfölény“ hamis koholmányaival igyekszik álcázni. Ugyanakkor szán­­dákosan mellőzni azt a valóságot, hogy éppen a Szovjetunió terjesztette és terjeszti elő azokat az ú| javasla­tokat, amelyek a fegyverkezési ver­seny befejezését, az új tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek betil­tását szorgalmazzák. A második vi­lágháború óta a Szovjetunió jóval több mint száz konkrét békejavasla­tot terjesztett elő — részintézkedé­sektől egészen az általános és teljes leszerelésig. Az amerikai militaristák állításá­val ellentétben jelenleg a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között katonai egyensúly van amelyet Wa­shington — az új fegyverrendszerek kifejlesztésével és hadrendbe állításá­val — a maga javára szándékozik el­billenteni. A második világháború óta mindig az Egyesült Államok volt az első ország amely kifejlesztette legyártot­ta és hadrendbe állította az új fegy­vereket vagy fegyverrendszereket. Ezt még a magas amerikai körök tagjai közül is sokan elismerik. Char­les Yost az Egyesült Államok volt ENSZ-képviselője kijelentette, hogy „az Egyesült Államok kezdték meg az új atomfegyverek többségének ki­fejlesztését“. „Az Egyesült Államok az első atomfegyver megjelenése óta a fegyverkezési verseny élén áll“ — jelentette ki Walter Mondale, volt amerikai alelnök. Az első atombombát az Egyesült Államokban próbálták ki 1945-ben és még ugyanebben az évben, augusztus 6-án Hirosimában, augusztus 8-án pe­dig Nagaszakiban katonai célokra használták. A Szovjetunió az atom­bombát csak 1949-ben próbálta ki elsó ízben. A felsorolást a termo­nukleáris fegyverekkel folytathat­nánk; az Egyesült Államok az első hidrogénbombát 1952-ben, a Szovjet­unióban csak 1953-ban próbálták ki. Az első ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárót az Egyesült Államok I960-ban állította hadrendbe, a Szov­jetunió csak 1964-ben kezdte meg a flotta kiépítését. Az USA-ban a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákra 1970-ben kezdték meg az önálló ma­nőverezésre alkalmas robbanófejek [elszerelését, a Szovjetunióban mind­ezt 1975-ben kezdték meg. Washingtonban egyre gyakrabban hangoztatják, hogy a „Tájfun“ típu­sú „szuperteljesítményfi“ és „szuper­­modern“ szovjet rakétahordozó ten­geralattjárók nagy veszélyt jelente­nek az Egyesült Államok számára. En­nek során azzal érvelnek, bogy a „Trident-2“ rakétarendszerrel felsze­relt, a szovjettel egyenértékű ameri-Militarista őrület kai tengeralattjárókat csupán a 90-es években kezdik gyártani az Egyesült Államokban, addig pedig az ameri­kaiak állítólag védtelenek lesznek. Ez az állítás való hazugság, hiszen az Egyesült Államok fegyvertárában már most ott vannak a „Trident-1“ típusú, nagy hatótávolságú balliszti­kus rakétákkal felszerelt, modern „Obio“ rakétahordozó tengeralattjá­rók. Az említettekkel kapcsolatban azt sem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy a Szovjetunió már több Íz­ben javasolta, tiltsák be a „Trident“ tengeri rakétarendszer kifejlesztését az Egyesült Államokban és egyúttal a megfelelő szovjet rendszer létre­hozását is. Ezeket a javaslatokat azonban Washington rendre elutasí­totta. A Pentagon képviselői a nagy ha­tótávolságú szárnyasrakéták fejleszté­sével kapcsolatban is az előzőekhez hasonló állásponton vannak, sőt a Szovjetuniót teszik felelőssé a fegy­verkezési verseny újabb fordulójáért. Az igazság azonban az, hogy két amerikai B-52-es nehézbombázó-száza­­dot szereltek már fel ilyen rakéták­kal, sőt a Pentagon már több mint 112 ezer szárnyasrakéta gyártását irányozta elő. A Szovjetunió az Egye­sült Államokkal folytatott hadászati fegyverkorlátozás! tárgyalásai során már régóta arra törekszik, hogy a szárnyasrakétákat, mint fegyvernemei betiltsák. A Szovjetunió továbbra is kitart eredeti javaslata mellett Az Egyesült Államok az utóbbi idő­ben (okozza előkészületeit egy eset­leges űrbáborúra. Például a lézer­­fegyverek kifejlesztésére már több mint kétmilliárd dollárt fordítottak, s a kísérleteket tovább folytatják. El­képzeléseik szerint a lézerfegyvere­ket a kozmikus térségben, a Föld kö­rül helyeznék el, s küldetésük a nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták megsemmisítése volna. A lézerfegyve­reken kívül a Pentagon további, vi­lágűri alkalmazásra szánt rendszerek kifejlesztését szorgalmazza. Ugyanak­kor a washingtoni propagandagépe­zet a Szovjetuniónak a világűrrel kapcsolatos békés célú kutatásait és kísérleteit elferdfti, s azt terjeszti, hogy a Szovjetunió a világűrben is katonai fölényre kíván szert tenni. Washington ugyanakkor megfeledke­zik arról, hogy a világűrben változat­lanul másfél-kétszer annyi amerikai műhold kering, mint amennyi szovjet. Az Egyesült Államokban széles kö­rű programot dolgoztak ki a világ­űr militarizálására. A program fő irá­nyát külön elnöki utasítás rögzítette. Az Egyesült Államokban egy ürhábo­­rú előkészítése céljából különleges világűr-parancsnokságot hoztak létre, amelynek feladata, hogy biztosítsák a világűrben hatalmukat olyan esz­közök segítségével, amelyek földi, tengeri, légi és kozmikus célpontra mérnek csapásokat. A Szovjetunió to­vábbra Is azt javasolja, tiltsák be mindenféle fegyver világűrbe való telepítését. Az Egyesült Államok már második éve akadályokat gördít az érdemi tárgyalások elé. A közvélemény megtévesztésére Washington túlságosan alacsony szám­adatokat közöl a NATO hagyományos fegyveres erőiről, s itt is eltorzítja a való helyzetet. Azt állítják, bogy a szovjet hadiflotta fölényben van az amerikai hajóhaddal szemben. Erre az állításra is nehéz magyarázatot találni, hiszen az amerikai hadihajók össztonnatartaima 4,5, a szovjet ha­dihajóké pedig mindössze 2,6 millió tonna. Az említettek alapján arra követ­keztethetünk, hogy a „szovjet katonai fenyegetésről“, a „szovjet katonai erőfölényről“ terjesztett állítások alaptalanok. Az Egyesült Államok „békeszeretete“ csupán olcsó szólam. Jucij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kijelentette: „Az Egyesült Államok jelenlegi kor­mányzata továbbra is rendkívül ve­szélyes úton halad ... Washington cselekedetei az egész világot fenye­getik“. Semmiféle propagandafogás és ha­misítás nem leplezheti a Fehér Ház agresszív, militarista irányvonalát. BARA LÄSZLÖ Washingtoni „fa­csemeték“ a nyu­gat-európai kertte­lepekbe. V. Csakiridisz rajza Juri], Andropov, a SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, Mihail Gorba­csov és Grigorij Romanov, az SZKP KB Politikai Bízott ságának tagjai, Mihail Zim­­janyin, Ivan Kapitonov és Nyikolaj Rizskov, a Központi Bizottság tagjai az SZKP KB székházéban veterán párt­tagokkal találkoztak. Az SZKP KB főtitkára megállapí­totta, hogy a párt és a munka vete­ránjai jó munkaformában vannak. A veteránok az új élet építése azon egyedülálló tapasztalatainak hordozót, amelyek az egész emberiséget gazda­gították. Köztük olyanok is vannak, akik sqkat tettek a szocialista haza védelméért, a Nagy Honvédő Háború Idejében végzett hősi munkáért. — Amikor a Politikai Bizottság meghív­ta Önöket, a Központi Bizottság szék­házéba, éppen arra számított, hogy tanácskozni fogunk, közösen elgon­dolkodunk arról, ho.gyan használjuk fel a veterán párttagok tapasztalatait a legésszerűbben és a leghasznosab­ban a kommunizmus javára. Amint itt Joggal hangsúlyozták, hogyan le­het felhasználni az Idősebb nemzedé­kek tapasztalatait korunk konkrét feladatainak, azon feladatoknak tel­jesítésére, amelyek sok tekintetben újak és új módon bonyolultak — mondotta. Jnrij Andropov, az SZKP KB főtit­kára részletesen beszélt a Szovjetunió előtt álló gazdasági feladatokról, 8 ki­tért ideológiai és belpolitikai kérdé­sekre. Emlékeztetve a Központi Bizott­ság legutóbbi plénumáin elfogadott do­kumentumokra — amelyek a gazda­sági építés és ideológiai munka köve­telményeinek megfelelően konkreti­zálják az SZKP XXVI. kongresszusá­nak határozatait —, kijelentette: A Szovjetunió a gazdasági fejlődés áj korszakába lépett, amikor a raegnö­­vekedett lehetőségek és megnöveke­szerűen diktálják mindőnfajta gazda­sági munka színvonalának jelentős emelését, a gazdaság hatékonyságá­nak lényeges növelését, azt, bogy a hatalmas gazdaság folyamatosan, jól működő mechanizmus legyen. Erről volt szó a párt kongresszusain, a Köz­ponti Bizottság plénumain. Értékelve az ezekben az években végzett mun­kát, megállapíthatjuk, hogy a legutób­bi kongresszusok által kitűzött fel­adatok még korántsem teljesültek. Mindenekelőtt nem elégíthet ki min két a gazdaság intenzív fejlődés útjá­ra való átállásának tempója. Az SZKP KB főtitkára azt is hang­súlyozta. hogy olyan méretű, olyan bonyolultságú gazdaság esetében, mint a Szovjetunióé, rendkívül nagy óva­tosságra van szükség. Itt Inkább, mint máshol igaz a mondás: kétszer mérni, míg egyszer vágni. Éppen ezért fon­tos döntéseket előkészítve, arra tö­rekszünk, hogy aprólékosan tanulmá­nyozzunk minden olyan kérdést, szé­les körű kísérletekbe kezdjünk, an­nak érdekében, hogy nyugodtan, siet­ség nélkül vizsgálhassuk meg, hogyan működnek a javasolt újftások, hogyan befolyásolják a terv- és munkafegyel­met, a munkatermelékenységet, a tár­sadalmi termelés hatékonyságát. Ezután Jurij Andropov az Ideológiai munkáról beszélt. Emlékeztetett az SZKP KB idei júniusi plénumán elfo­gadott határozatra. — Ez a gyakor­latban azt jelenti — mondotta —, hogy fölszámoljuk a sajnos még léte­ző különbséget a szavak és a tettek között. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulni az emberekkel komolyan és nyíltan beszélni, nem megkerülve az éles pontokat. Ennek érdekében szisz­tematikusan növelni kell a munkások politikai kultúráját, hogy minden em­ber a társadalmi élet tudatos részve­vőjévé váljék. Világos, hogy szavak­kal, még ha a legjobbak is, ezt soha­sem lehet elérni. Jogosan beszélünk a gazdasági munka ideológiát bizto­sítékáról, de nem kisebb jelentősége van az Ideológiai munka gazdasági, vagy szélesebb értelemben társadalmi garanciáinak. Hiszen bármilyen ter­mészetű rendetlenség, rossz gazdál­kodás, a törvények megsértése, ha­tátor munkáját. Jurij Andropov az ideológiai munka elmélyítéséről be­szélve hangoztatta, hogy átfogó és sokoldalú feladatot látunk magunk előtt, amelynek megoldása minden irányban aktiv tevékenységet igényel. S ez nemcsak az ideológiára vonatko­zik. Minden nagy feladat megköveteli a szellemi, az anyagi és a szervezési tényezőkkel sokoldalúan számoló dön­téseket. A szocialista munkafegyelem kérdé­sét érintve szólt arról, hogy meg kell büntetni a fegyelemsértőket, de ezt nem tehet csupán az adminisztratív intézkedések oldaláréi vizsgálni. Mint mondotta, másra is gondolni kell, pél­dául arra, hogy vajon adva vannak-e a szükséges feltételek a termelékeny munkához, s ez döntő kérdés, amely­ről korántsem mindenhol gondoskod­nak. Hangoztatta, hogy e kérdésben persze sok függ az ideológiai munká­tól, de ennek a munkának feltétlenül támaszkodnia kell a korszerű munka­­szervezésre, a pontos anyagi-technikai ösztönzés sokoldalú formálnak és eszközeinek tökéletesítésére, mert csak a szellemi, az anyagi és a szer­vezési tényezők összekapcsolása te­remtheti meg a munka magas kultú­ráját — a termelési rend és fegyelem legmegbízhatóbb garanciáját. Az SZKP KB főtitkára ezután azt hangsúlyozta, hogy nagy szükség van a veteránok tapasztalatára és tudásá­ra jelenlegi feladatok megoldásában, s külön is kitért a fiatalokkal való foglalkozásra. — A veterán párttagok nagy érdeme a párt és a nép előtt, hogy méltó utódokat készítenek fel — hangsúlyozta. — A helyüket olyan emberek foglalják el, akik képesek folytatni a megkezdett munkát, nem egyszer még nagyobb sikerrel. És az érdemes dolgozó erre csak büszke le­het. Ez valóban pártos magatartás, amely biztosítja dicső lenini pártunk nagy művének folytatását. A Központi Bizottság Politikai Bi­zottsága teljes mértékben osztja azo­kat a nézeteket, miszerint növelni kelj az érdemes párttagok szerepét minden szférában, időszerűbb tarta­lommal kell megtölteni a gazdasági és a társadalmi életben való részvé­telük meglevő formált. Különösen nagy szolgálatot tehetnek az érdemes párttagok ott, ahol a cél az emberi személyiség tökéletesítése, ahol a jel­lemet formálják. Ezek a szakmai ok­tatás Iskolái, a politikai tájékoztatás rendszere, a sorkötelesekkel és a fia­talokkal való munka, a lakosság kö­rében a lakóhelyen végzett munka, a népi egyetemek, a tudományos mű­szaki körök és csoportok, a népi el­lenőrzés és sok más munkaterület. — A szovjet társadalomban nincse­nek nemzedéki ellentétek, de ez egy­általán nem jelenti azt, hogy minden rendben van. A fiatalok túlnyomó többsége a kommunista építés aktiv részesedőm éppen ezért különösen szembeötlőek a passzivitással, a fe­gyelmezetlenséggel, az élősdiséggel kapcsolatos jelenségek, a fiatalság némely részénél. Ezek ellen a jelen­ségek ellen határozottan küzdeni kell — jelentette ki az SZKP KB főtitkára, majd arról beszélt, hogy növelni kell az idős pártmunkások szerepét a Gaz­dasági és társadalmi életben, a taná­csokban, a szakmai és a társadalmi szervezetekben. Mindössze: Sorry! Az Egyesült Államok kormánya el­ismerte, hogy az amerikai titkosszol­gálat tisztjei segítettek Klaus Barbie náci háborús bűnösnek, a lyoni hó­hérnak, hogy a második világháború után elmenekülhessen a francia igaz­ságszolgáltatás felelősségre vonása elől. . Az Igazságügyminisztérium nyilat­kozatának kíséretében az amerikai külügyminisztérium levelet küldött a washingtoni francia nagykövetségre, s ebben sajnálatát fejezte ki a tör­ténetek miatt. A levél tartalmát és a bocsánatkérés tényét Washington­ban hivatalosan nyilvánosságra hoz­ták. Barbie háború alatti és utáni ame­rikai kapcsolatairól az amerikai igazságügyminlsztérulm 281 oldalas dokumentumot állított össze. A doku­mentum másolatát eljuttatták a fran­cia kormányhoz. ♦ ♦ ♦ „Sorry! — mondták tehát a sajná­lat jeléül Washingtonban, ezt is egy levélben, miközben a lyoni hóhér amerikai kapcsolatairól összeállított 281 oldalas dokumentum másolatát szintén eljuttatták a francia kormány­hoz. Mindezt 38 évvel a háború befeje­zése után; és még több évvel ezután, hogy Barbie szörnyű bűneit elkövette, s öt magát az amerikai titkosszolgá­lat a keblére ölelte. Gusztus dolga. Nem lehet nem megkérdezni, hogy vajon ml történt volna, ha Barbie-t nem kerítették volna kézre, és azt, hogy ugyan hány hasonló 281 olda­las dokumentumlajstromot lehetne összeállítani. Az, hogy az amerikai szolgálatba vont náci háborús bűnö­sök közül kinek volt csuklóig, kinek könyökig, kinek még följebb véres a keze, nem érdekelt4 azokat, akik az antifaszta háború oíy sok áldoza­tot követelő győzelmes megvívása után nyomban már azon töprenglek, kit mire lehet majd jól felhasználni szovjetellenes, haladásellenes terveik megvalósításában. Így kerültek amerikai szolgálatba, élték és élik legitim vagy illegitim világukat az Egyesült Államokban vagy másutt náci tudósok, fegyver­­konstruktőrök és lám, tömeggyilkos kémszakértők is. Hogy annak idején hány amerikai lett áldozata az ilyen Barbie-knek, ezen nem akadt fenn a hivatalos Washington. Franciaország, a francia nép pedig az amerikaiaknak a szövetségese volt a háborúban. Az egész világ tudta, hogy keresik Barbie-t. Akik több nemzetközi előírás alapján, a volt és jelenlegi szövetségesekhez való hű­ség, mi több, az elemi emberiesség alapján felvilágosítást adhattak vol­na, mélységesen hallgatták. Sorry, sajnálatos. (-)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents