Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-20 / 33. szám

Mikor szüreteljük a csemegeszőlőt? A szőlő nem utóérő gyü­mölcs, a levágott fürtök bo­gyóiban már nem képződik cukor, nem változik a savak mennyisége. Mivel a szőlő fo­gyasztási értékét elsősorban a cukortartalom — az édesség határozza meg, a fürtöket csak akkor érdemes levágni, am>kor a bogyók már érettek, tebát fogyaszthatok. Ilyenkorra az érett bogyók fajtájukra Jellem­ző szint nyernek. A fehér cse­megeszőlő bogyói zöldessárga­­borostyánsárga színűek lesznek, viszont a piros vagy kék faj­ták akkor érettek, amikor a színeződés már a fürtök belső oldalán is tökéletes. A csemegeszőlő szüretelését nem lehet egyszerre elvégezni. A tőke vagy kordon egyes ré­szein a fürtök nem érnek be egyszerre. A több napfényt ka­pó fürtök rendszerint előbb érnek, mint a lomb árnyéká­ban elhelyezkedők vagy a lu­gaskarok távolabbi részén lé­vők. Ez már önmagában is be­folyásolja a szüret elhúzódá­sát, így a családot, illetve a piacot hosszabb időn át ellát hatjuk friss szőlővel. A cseme­geszőlőt a nagyüzemekben is általában 3—4 részletben szü­retelik. Az érett fürtök a tőkén lényegesen tovább eltarthatok, mint például a kamrában. Per­sze a túlérést ne várjuk meg a szüreteléssel, mert akkor sok bogyó lehullik. A csemegeszőlőt lehetőleg száraz, napos időben szüretel­jük, az érett fürtöket ne mar­koljuk meg, mert ledörzsöljük a bogyók hamvasságát. Egyik kezünkkel fogjuk meg a fürt kocsúnyát s ollóval vágjuk le a fürtöt a vesszőről. A rothadó vagy sérült, esetleg fejletlen, apró bogyókat azonnal távolít­suk el. így részben mutatósabb lesz a fürt, másrészt elejét vesszük a fertőzés terjedésé­nek. ^ Általános szabály, hogy men­nél kevesebbszer vesszük kéz­be, a fürtöket, annál jobb, mert kisebb a lehetősége, hogy meg­sérül a bogyókat bevonó viasz­réteg. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a hamvasság nemcsak tet­szetősebbé teszi a fürtöt, de a gyümölcs romlását is gátolja, illetve késlelteti. A sáros vagy egyébként szennyezett fürtöket többnyire csak borkészítésre használjuk, mert a bogyókról a szennyeződést alapos mosás­sal sem lehet tökéletesen eltá­volítani. HOGYAN TAROLJUK A SZOLÖT? Téli tárolásra a későn érő, kemény húsú fajták a legmeg­felelőbbek. Ilyen pl. a Hambur­gi muskotály, az Erzsébet ki­rályné, a Téli muskotály, az Afuz Ali, a Guzalj-Kara, a Kecskemét virága stb. A szőlő tárolására frissen meszelt, fagymentes, sötétebb helyiséget válasszunk. A gon­dosan átválasztott fürtöket tiszta papírral letakart polco­kon egymás mellé rakva lehet tárolni. Ennél jobb módszer, ha fából vagy fémből készült, eset­leg huzalos tartókra függeszt­jük föl a fürtöket. A párosával raffiára vagy műanyagszálra kötözött fürtöket úgy kell fel­függeszteni, hogy a kocsányuk­­kal lefelé lógjanak. Ugyar.'s így a bogyók lazábban helyez-Az eredményes keltetésért Minden díszmadárkedveld előbb-utóbb rájön arra, hogy a legnagyobb örömet a mada­rak viselkedésének megfigyelé­sén kívül a keltetés adja. S ha ez nem sikerül, bizony sokan kedvüket vesztik, és esetleg túl is adnak kedvenceiken. Pe­dig a díszmadarak tenyésztése — az esetek többségében — nem ördöngösség, ha a szük­séges feltételeket biztosítjuk. A legfontosabbb, hogy mada­rainkat megfelelően előkészít­sük a keltetésre. Csak teljesen egészséges, a beltenyésztés hi­báitól mentes (pl. körömhiény, kopaszság stb.), ép tollazatú és lvarérett egyedeket állít­sunk párba. A legjobb két-há­­rom tojó közé engedjük be a hímet, és a magától egymásra talált párat fogjuk tenyésztés­be. Eleségüket a legváitozato­­sabban állítsuk össze, a jó mi­nőségű mageleségen kívül sok zöldet (salátát, spenótot, tyúk­húrt, reszelt sárgarépát, ká­posztát, uborkát, almát. Körtét) és állati fehérjéket (főtt to­jást) tegyünk madaraink elé, amit nagy élvezettel csipeget­nek már a költés idején. A fü­vekről sűrű szövésű lepkeháló­val lehálózott apró bogarak, szöcskék sokasága szintén igen hasznos takarmány, a minden­hol bőségben található levél­­tetvekkel együtt. A tojásrakás időszakában fokozottabb a ma­dár mészigénye, ezért folyama­tosan adjunk neki kifőzött, porrá tört tojáshéjat, amelyhez kevés kalcium-foszfátot, ásvá­nyi premixet, kifőzött szépia­csontot keverjünk. Ez a tojás­héj megfelelő keménységét biz­tosítja. Nagyon fontos, hogy a madarakat naponta egy-két óra hosszat napoztassuk is. De lé­nyeges a kalitka mérete és el­helyezése is. Eredményes kel­tetés ugyanis kis kalitkában nem várható. A madarak moz­gási igénye meglehetősen nagy: egy díszpinty-pár részére leg­alább 80 X 40 X 40 cm-es teret kell biztosítani. A kalitkára le­hetőleg kívülről akasszunk kőt fészekládát, az egyiket a tény­kednek el a fürtön és kevésbé romlanak. Az eltartásra kiválasztott sző­lő betárolása után a helyiség­ben kénszelet égetésével aján­latos fertőtleníteni. A tárolót időnként szellőztetni kell, még­pedig lehetőleg az esti vagy a kora reggeli órákban. A Ráné­zést két-három hetenként ta­nácsos megismételni. A körültekintően kiválasztott és gondosan szedett csemege­­szőlő kedvező feltételek között legalább újévig biztosan eltart­ható. Ha a bogyókon észrevesz­­szűk a romlás jeleit, inkább fogyasszuk el a gyümölcsöt, mert a gyakran válogatott, többször kézbe vett szőlő igen gyorsan romlik. VARGA JÓZSEF nyel szemben a másikat viszont árnyékba. A madarak a szá­mukra legmegfelelőbbet vá­lasztják majd. A kalitkát óvjuk a huzattól, s legalább egy ré­szét érje a napfény. Fészekra­kás esetén a madarak egy ré­sze a zárt odút részesíti előny­ben, mások viszont a nyitott fészket, a kókuszdiót, az öreg gumilabdát vagy éppen a mű­anyagflakont választják "észke­­lőhelyül. A fészek anyaga (fű, széna) minél jobban hasonlít­son a madár természetes élő­helyén található fészekanyag­hoz. Rakjunk a kalitkába fi­­hogy a madarak válogathassa­nak közülük. Ivó- és fürdővi­züket naponta legalább kétszer cseréljük, s vigyázzunk arra, hogy ne legyen túl hideg. Óv­nunk kell a fészekanyagot a ro­varoktól is. Ezért szórjuk be a madarakat nem káros tetű- és atkairtóval. Végül helyezzünk a kalitkára lecsüngő növénye­ket, amelyek a természetes ha­táson túl a fészken ülő mada­rat óvják a körülötte levő 'moz­gástól. Gyökösi B. ftMwwÉH A vakom! es a rágcsálók ellen elinyelvu fű „Ahol az ebnyelvő fű nő, ott nincsenek rágcsálók“ tartja a mondás. Ezt már a rúinaiak is tudták, és nagy becsben tar­tották a Cynoglossum officiná­iét (németül Hundszunge). A rajzon látható kétéves, mere­ven felálló, felső részében ma­gas szárú, sűrűn leveles nö­vény parlagokon, utak mellett, szőlőkben, mezsgyékben, lucer­násokban található. Az érdes­­levelfiek családjába tartozik, a szárazabb, homokos talajt ked­veli. Karógyökere arasznyi hosszú. Alsó levelei tőlevélró­­zsában állanak, lándzsásak, a felsőbbek keskeny lándzsásak. Szára 40—60 centiméter'magas. A levelek vékonyak, bolyho­sak, szürkészölüek. Ibolya­­színű virágai napernyőt alkot­nak. Érett termése szigonyos tüskékkel borított, négy kerek­­-tojásdad részterméskére esik szét. A növény gyökere (Cy­noglossi radix) alkaloidot, gíl­­ko-alkaioidot, keserűanyagot, kolint, csersavat, a levél (Cyno­­glossi folium) cseranyagot, nyálkát, nyomokban illóolajat és baktériumölő hatású anya­gukat tartalmaz. A népi gyó­gyászatban gyökerét vérhas, vesebántalmak és húlyaghurut, a levelét pedig nehezen gyó­gyuló sebek kezelésére hasz­nálták Erdélyi zoológusok megfigye­lése szerint az éhező patkányo­kat és egereket a táplálékuk közelében elhelyezett vagy az abba belekevert ebnyelvű fű el­riasztotta. Ha pedig ládájukban állan’úan ebnyelvű fűvet tar­tottak, az állatoknál bénulás lépett fel és többségük elpusz­tult. A feltevés az, hogy a nö­vényben található cynoglossum és consnlidin hatóanyag a rág­csálók központi idegrendszeré­re bénító hatású. A biológiai kertműveléssel foglalkozó szak­irodalomban többször szerepel ez a növény, mint kiváló va­kond elleni riasztószer. Az egyik svájci kerttulajdonos ar­ról számolt be, hogy pincéjé­ben, a padláson a gyümölcsöt, a zöldséget és a diát úgy védte meg a rágcsálóktól, hogy a környezetüket körülrakta vé­gett ebnyelvő fűvel. Sok hasz­na mellett ez a növény kedves kerti virág is lehetne, mint pél­dául a nefelejcs. A nagyobb te­rületen szórványosan elültetett ebnyelvű fű még jobban el­­raisztja a rágcsálókat, de je­lenlétével főleg a vakondok ellen nyújt védelmet. Leveleit begyűjlve, megszárítva és a kamránkba elhelyezve, télire is segítséget ad a betolakodó rágcsálók ellen. (Bőcs A., Kertészet és Szőlészet) A zöldség zömét a kertészkedik adták Termelők és felvásárlók kapcsolata a galántai járásban A háztáji zöldség- és gyü­mölcstermesztés — a szorgos­kodó kertészkedők jóvoltából ■— egyre komolyabb méreteket ölt. A legnagyobb és legjobb termelők a nyugat-szlovákiai kerület déli járásaiban találha­tók. Ez részben érthető is, hi­szen itt a legkedvezőbbek az adottságok. A galántai járásban a Zele­nina nemzeti vállalat galántai üzeme vásárolja fel a megter­melt zöldséget és gyümölcsöt. A Szlovákiai Kertészkedők Izii vétségének alapszervezetei 34 felvásárlóközpontot üzemeltet­nek, ezenkívül 15 szövetkezet és állami gazdaság is termel zöldséget meg gyümölcsöt. Üzemünk sikeresen teljesítet­te a féléves felvásárlási fel­adatot. Hat hónap alatt ösz­­szesen 36,8 millió korona ér­tékben vettünk át árut a ter­melőktől, ami 103 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Ösz­­szesen 4262 tonna terményt vá­sároltunk fel, ebből háromszáz tonnányit szerződésen felül. A mérlegkészítés során kiderült, hogy a háztáji kertészkedők az első félévben több mint 33 mil­lió korona értékű zöldséget adlak át felvásárlóinknak. Né­mely zöldségféle felvásárlási tervét magasan túlteljesítettük. Elsősorban tökből, borsóból és fokhagymából vásároltunk fel a tervezettnél lényegesen töb­bet. Sőt! A salátauborka felvá­sárlását is harminckilenc szá­zalékkal túlteljesítettük, sok helyütt mégis azt hangoztatják a kertészkedők, hogy nem tel­jesítjük vállalt kötelezettsé­geinket. Arról nem is beszélve, hogy a megkötött szerződése­ket véve alapul, a háztáüból csaknem 75 százalékkal több uborkát vettünk át, mint a­­mennyire eredetileg számítot­tunk. De folytathatnánk a sort, hi­szen hasonló volt a helyzet a csomózott sárgarépával, a korai káposztával és a hajtatott cse­megepaprikával is. Tény, hogy üzemünk a felvá­sárlás félévi feladatát túltelje­sítette, a járásban megtermelt valamennyi zöldséget mégsem tudta átvenni. Hangsúlyozom, a szállítói-átvevői szerződést egyetlen esetben sem szegtük meg. Más lapra tartozik, hogy a termelők — főleg a kertész­kedők — mennyire igyekeznek megtartani a szerződésben rög­zített megállapodást. Elsősor­ban a szállítási időterv meg­szegéséről van szó, de a ter­melt zöldségiélék választéka is hiányos. Még mindig érvényes az állítás, hogy mindenki a legjobban jövedelmező áruféle­séget akarja termelni. Az idén például salátára, uborkára, dinnyére és paprikára szako­sodtak legtöbben, s ez bizony komolyan nehezíti a felvásár­lást. A gondok ellenére azon va­gyunk, bogy a megtermelt zöldségből a lehető legtöbbet továbbítsuk a fogyasztókhoz. A bratislavai vállalati igazga­tósággal együttműködve, ko­moly munkát fejtünk ki, hogy piacot keressünk a háztájiból kínált árunak, de ez nem min­dig sikerül. Előfordul ugyanis, bogy a kertészkedők legalább háromszor-négyszer annyi ter­ményt szeretnének eladni, mint amennyire az adott napon szál­lítási lehetőség kínálkozik. Járásunkban az első félévben örvendetesen javult a gyümj’.cs­­kínálat, Így a tervezett 15 ton­na helyett több mint 70 tonna gyümölcsöt kaptunk a háztáji­ból. Elsősorban cseresznyéből, meggyből és kajsziból tudtunk sokat felvásárolni, de örültünk a felkínált ribiszkének és őszi­baracknak is, mert választéko­sabbá tehettük boltjaink árukí­nálatát. Hat hónap eredményeit érté kelve elmo'ndhatjuk, hogy a Szlovákiai Kertészkedők Szövet­ségének alapszervezetei közül a peredi (Tcšedikovo), az alsó­szeli (Dolné Saliby), a zsigárdi (Žiharec), a farkasdi (Vlcany) szárított zöldség Tömbházban lakunk, ahol na­gyon meleg és száraz a pince, tehát a hagyományos zöldség­tárolás megoldhatatlan. Ez kész­tetett arra, hogy a zöldség szá­rítással történő tartósításával kísérletezzem. A módszer be­vált, másoknak is figyelmébe ajánlom. A gyökérzőldséget gondosan megtisztítjuk, vékony szeletek­re vágjuk és dróthuzalos tál­cákra terítjük, majd a lakás­ban, a fűtőtestre helyezve meg­szárítjuk. A szárítás általában egykét napot vesz igénybe. A zöldségféléket külön-külön tá­roljuk, gumigyűrűvel zárt, fel­függesztett vászonzacskókban. A családi heti szükségletének megfelelő mennyiséget üvegpo­harakban vagy műanyag tasa­­kokban tároljuk. Ezzel a mód­szerrel sárgarépát, petrezsely­met, zellert, pasztinákot, kari­kára vágott póréhagymát, no meg zeller- és petrezselyem zöldet szoktunk bekészíteni té líre. Krpec V. DZSEM ZÖLD PARADICSOMBÓL Késő ősszel mindig akad a töveken éretlen, teljesen zöld paradicsom, melyekkel a ker­tészkedők nem tudnak mit kez­ás a galántai bizonyult legjobb partnernak. Nededen, ahol két felvásárló működik, Kulíková teljesítette áruszállítási felada­tát, viszont a Liptáková elvtárs­nőhöz tartozó kistermelők még sokat javíthatnának munkáju­kon. Ugyanez vonatkozik a nagyfödémesi (V. Olany) ker­­tészkedőkre is. A nagyüzemek közül a bidaskürti (Mostová) Vörös Csiliag Efsz, a vágsellyei (Sala) Barátság Efsz é' в nád­szegi (Trstice) CSSZB Efsz eredményeit értékeljük pozití­van. Üzemünk vezetősége azon fáradozik, hogy a második fél­évben is a lehető legtöbb zöld­séget és gyümölcsöt továbbítsa a termelőktől a fogyasztókhoz. Persze mindenkor a megkötött szerződésekből indulunk ki és elvárjuk, hogy a termelők is megtartsák a megállapodást. Mindig olyan és annyi ter­ményt kínáljanak megvételre, amilyenre és amennyire szálli­­tói-átvevői szerződést kötöttek, s úgy állítsák be a termelést, hogy az időtervet is képesek legyenek megtartani. Ha így lesz, a termelőnek és a felvá­sárlónak egyaránt kevesebb lesz a gondja és több az öröme. Oláh Gyjila agrármérnök, a Zelenina n. v. galántai üzemének igazgatóhelyettese dent. Én ezeket a bogyókat sem szoktam eldobni, ízletes gyümölcsízt lehet belőlük ké­szíteni. A paradicsomot megmossuk, feldaraboljuk, gyengén ecetes vízben megfőzzük, hogy elve­szítse a kesernyés Izét. Amikor kihűlt, azonnal leszűrjük, 1 kg­hoz 500—600 gramm cukrot, darabka vaníliát, néhány kari­ka citromot adunk és főzéssel besűrítjük. Végül kevés rumot öntünk hozzá, kisebb poharak­ba töltjük és még forrón lezár­juk vagy lekötjük. Dobrovodská J. TARTÓSÍTOTT MUST Hibátlan zománcozott edény­ben a mustot felmelegltjük és körülbelül 15 percig 75—78 C- fokos hómérsékleten tartjuk, miközben a képződő habot fo­lyamatosan eltávolítjuk. Utána a forró mustot előmelegített négyliteres — Pano tetővel zár­ható — uborkásüvegekbe tölt­jük és azonnal lezárjuk (a tető alatt legfeljebb 5 mm-es üres tér maradjon). Lezáráskor uj­junkkal ]ól nyomjuk be a tetőt, hogy a lehető legtöbb levegőt kiszorítsuk az üvegből, majd az üveget fordítsuk meg és te­tejével lefelé állítsuk a földre (ha lehet, csempére|. H~ a must kihűlt, a tetőnek homorúnak kell lennie, ilyenkor lől sike­rült a lezárás, a mustot akár jövő őszig Is eltarthtatjuk Stach J.

Next

/
Thumbnails
Contents