Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-13 / 32. szám
SZABAD FÖLDMŰVES ,1983. augusztus 13. 14 MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MfiHESZET + MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZÉT^ MÉHÉSZÉT -f MÉHÉSZÉT + MU Mi i kentem résztvevőitől? A mai korszerű méhészet mér nem nélkülözheti a tudományos ismeretekre támaszkodó haladó módszerek gyakorlati alkalmazását. A körzetenként változó természeti adottságoknak s a méhészet szempontfából veszélyes élősködőknek — a Varroa atkának — egyre nagyobb mértékű elhatalmasodása megköveteli tőlünk, hogy az állományokat még körültekintőbben gondozzuk. Aki tehát a továbbiak során sem tartja tiszteletben a haladó módszereket, nem érvényesíti azokat a méhészeti . gyakorlatban, az méheivel együtt pangásra van Ítélve, s végül lemond a szép kedvtelésről. A Varroa atkával együtt való mé hészkedés szemléletváltást Igényel a méhészektől. A kártevő elleni küzdelem ugyanis lehetetlen az elavult módszerekhez való ragaszkodással, az elöregedett kaptártípusokkal. Az átmeneti időszakban arra kell törekedni, hogy a lehető leggyorsabban alkalmazkodjunk az adott helyzethez. A tudományos-műszaki Ismeretek térhódítása az utóbbi Időszakban már lehetővé teszi a nehéz kézi munka kiküszöbölését a méhészetből. Több idő és erő Jut a szakértelem elmélyítésére. Köztudott, hogy az utóbbi években a méhészet is érzékeny változásokon ment keresztül. A gyakorlatban számos újdonságot meghonosítottunk, ugyanakkor más hasznos módszerek a fokozatosság elve szerint épülnek be a méhészet gyakorlatába. A haladó módszerek terjesztésében nagy szerep fut a két évenként ismétlődő méhészeti újításokkal és találmányokkal foglalkozó országos konferenciának, abol kedvező légkör alakni ki a jó módszerek elsajátítására és széles körű terjesztésére. Az újítások és találmányok mintapéldányainak a megtekintése, s az alkotókkal folytatott közvetlen' eszmecsere előnyére válik hazánk méhészetének. Napjainkban azon mnnkálkodnnk, hogy alaposan előkészítsük a méhészei! újítók és feltalálók IV. országos konferenciáját. A nagyszabású rendezvényt Bratislavában október 1— 2-án tartjuk a Bratislava Szálloda helyiségében. Erről több alkalommal is tájékoztattuk a méhésztársakat. A konferencia legfőbb célja, hogy a bemutatott tárgyakon, ezek előállítóin, s a többi résztvevőn keresztül széles körben elterjedjenek a legújabb találmányok, újítások és méhészeti módszerek. Elszomorító viszont, he egyes méhésztársak nem szorgalmazzák a gyümölcsöző eszmecserét, másokkal nem Ismertetik )6 módszereiket. Ez persze csak akkor fordulhat elő, ha az alapszervezetek vezetői keveset foglalkoznak a tagsággal. Az országos konferenciának a megszervezése ugyanis nem lehet csak néhány szövetségi tag ügye. Az összes méhésznek részt kell vállalnia a szervezésben. Alapszervezeteinkben a helyi vagy a körzeti jellegű tapasztalatcserék például Jelentősen segíthetnek a kon ferenda sikeres lefolyásában. Szükséges tehát, hogy az alapszervezeti tapasztalatcseréket jól előkészítsék, szervezzék, hogy minél többen megismerhessék a korszerű módszereket. Az épitő jellegű rendezvényeket a méhészek többsége szívesen látogat jd, mert újabb ismeretekkel gyarapodva térhet vissza méheihez. Ez a legjobb tnúdfa annak, hogy a méhészek megismerjék egymás módszereit nézeteit, s összebarátkozva közös erő feszítéssel valósítsák meg az irány elvekben megfogalmazott elképzelése két. Gyakori jelenség, hogy egyes méhészek képtelenek megoldani olyan problémákat, amelyeket mások már rég elfelejtettek. A gyümölcsöző eszmecserék, a jó együttműködés tehát mindig hozhat valami jót a méhészet számára. Ezért időszerű, hogy az alapszervezetek vezetői Ilyen szempontból Is irányítsák a méhészeket. Egy-egy tapasztalt méhészeti újító vagy feltaláló nagy segítséget nyújthat a tagok nevelésében, a haladó módszerek meghonosításában, s a müveit. a tapasztalt emberekkel mindig könnyebben boldogulunk, mint az okoskodókkal. Ha tehát adva van egy hasznos megoldás vagy módszer, akkor ‘arra kell törekednünk, hogy az minél hamarább közkinccsé váljék a gyakorlatban. A méhészeti újításoknak és talál mányoknak hazánkban már jónéhány éves hagyománya van. Sajnos az újító és feltaláló mozgalom nem mindig fejlődött helyes irányban. Korábban a fejlődés a méhészeti segédeszközök otthoni elkészítésére korlátozódott, így örökségként hátramaradt részünk re a számtalan kaptártfpus különféle keretmérettel, s az erre kapcsolódó segédanyag-termeléssel. A számtalan kaptártipuS, a külön bözö keretméret persze ma Is gondot okoz Manapság ugyanis arra töreke dünk. hogy csökkenjen a segédeszkö zök kiskereskedelmi ára. Az árak csökkentése viszont csak akkor lehat séges, ha a segédeszközöket nagv szériában gyárthatjuk. Ehhez azon ban egységes kaptártípusok szüksége sek. tgy a mai költséges kézi munkát gépipari termeléssel válthatnánk fel. Olyan hangokat Is hallhatunk manapság, hogy a hasznosság terén nem a kaptártlpus, hanem a méhállománv minősége a döntő tényező. Főleg az állomány tömege és genetikai tulajdonsága lehet döntő tényező a sikert vagy sikertelenséget illetően. Eléggé nagy probléma a népes családok ki alakítása. Ilyen családokat a szállíthatóság lebecsülésével nehezen hoz hatunk létre. További problémánk, amelynek a megoldásában méhésztár saink segíthetnek, a többrétű hordási lehetőség szervezési kérdéseinek meg oldása. Szorosan összefügg ez a kul túrnövények megporzásával. Ennek, mint tudjuk, sok az előnye, a megpor zó szolgáltatás megoldhatatlan volta miatt viszont számtalan hátránya is ismeretes. A növényporzó szolgáltatás szervezőitől, főleg az alapszervezetek vezetőitől elvárjuk, hogy a tanácskozásokon. esetleg a sajtón keresztül széles körben Ismertessék a növénymegpor zás szervezésével és eredményességé vei összefüggő ió tapasztalatokat. A szakavatottaktól pedig azt várjuk, hogy a nővénymegporzás legfrissebb ismereteit népszerűsítsék. Vázolják fel, hogy a megporzás mit eredmé nyezett egyes mezőgazdasági üzeme’nek és a méhészeknek. A veszedelmes mébellenség — a Varroa atka — Európa szerte elter jedt. A fertőzés megfékezése a méhészektől maximális erőfeszítést igényel. Aki tehát abban a hiedelemben él, hogy a Varroa atka őt elkerüli, hamarosan rádöbben nagy tévedésére. Köztudott, hogy több tapasztalt méhész, aki céltudatos és sikeres harcot vív az atkával szemben, nem mindig tájékoztatja eredményeiről a méhésztársadalmat. A sikertelen kísérleteket sem lenne szabad elhallgatni. Hasznos lenne a sajtóban ismertetni, hogy mások is okuljanak belőle. Nagyon fontos viszont a kísérlet levezetésének hiteles ismertetése. Ezzel ugyanis időt takaríthatnánk meg. Az atka elleni harc csak akkor lehet eredményes, ha minden méhtulajdonos éber. A konferencia résztvevőin múlik majd, hogy a hasznos, ésszerű találmányokból okulva milyen ismeretekkel gyarapodva térnek haza, hogy azt továbbadhassák társaiknak. Az ésszerűség elvének ma már minden méhészetben érvényesülnie kell. Csak rajta keresztül érhetünk el Jő eredményeket. A méhészeti gyakorlatban arra kell törekedni, hogy az újításokból és találmányokból ne a formai, hanem a tartalmi kritériumokat ragadjuk ki, és azokat érvényesítsük. így ezek bevezetése után optimális eredményeket érhetünk el. Haladéktalanul szükséges, hogy a méhészeti újítások bemutatóinak s a szemlélődőknek az érdeke bizonyos ponton találkozzon. Végül úgyis a gyakorlat dönti el, hogy melyik újítás mennyire életképes. Milan jankovich agrármérnök az SZMSZ KB dolgozója TELELTETÉS VÉKONY FALÓ KAPTÄRBAN A lengyelországi méhészetekben különböző kaptártfpusokat és lépméreteket használnak. A kaptárak többnyire duplafalúak és kettős fenekfiek. A két fal között tömítő vagyis hőszigetelő anyagot is használnak. A.szokott hagyományos szerkezetű kaptártípusok télen és tavasszal védik a méheket a hidegtől. Az ilyen kaptárak esetében a méhészek szinte semmit nem tesznek, hogy védjék telelő méheiket. Egyes tájakon a kaptárakat télen pincébe rakják, vagy leborltják kátránypaplrral. Az Ilyen védekezés nem Igényel sok Időt, van azonban ennek kellemetlen oldala Is. A duplafalú képtárakhoz mintegy hatvan százalékkal több faanyag szükséges, mint a sztmplafalúakéra. A duplafalú kaptárak készítési módja Is összetettebb, mint a szimplafalúaké. Kézenfekvő tehát, hogy az ilyen kaptárak lévai drágábbak. Emellett nagyobbak és nehezebbek, s kényelmetlen a szállításuk, vándorlás esetén mélieinM A múlt évben a mézhozam jó volt Szlovákiában. Az eredmény méhelnk szorgalmának, a természet bőkezűségének és saját munkánk rugalmasságának köszönhető. Munkánk alatt a teleltetés, a tavaszi serkentés teendőtt és az állandó gondoskodást értem. Akt tehát méhel élelemkészletét nem egészítette ki, annak a* családjai gyengék maradtak, kevés fiatal méhvei teleltetett. Vonatkozhat ez persze a soronlevó évre is. A fészekben sok helyen napraforgó mézet hagytak, s ez nem egészen jó telelő eleség. A múlt ősszel olyan esetekkel Is találkoztam, hogy a családok a hordás nagy lehetősége miatt korlátozták az anyát a petézésben. A fészket tehát át kellett rendezni. Jómagam méhcsaládjaimat egy napraforgó-tábla közelében tartottam, s észre vettem, hogy nagy a méhveszteség. A fiatal méhek a virágokon pusztultak el. Keresve ennek az okát, megállapítottam, hogy üres a mézhőlyag. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy napraforgó nem termel nektárt, s a méhek, közelsége miatt nem vittek magukkal élelmet, s így e hazarepülésre már nem volt erejük. Közben rájöttem, hogy nem minden napraforgó-fajta nyújt nek tárt. A serkentéssel egytdöben fontos feladatunk a méhállományok alapos átvizsgálása, az élelemkészlet s ez egészségi állapot kiderítése. Nálunk sajnos szintén terjed e veszélyes Varróé atka fertőzés. Megfigyeltem az élősködőt már a lódarázson, de я poszméheken Is. Ogy tűnik, hogy nem szabadulunk meg hamarosan fertözé sétől. Haladéktalanul szükséges, bog megakadályozzuk tovébbszflporodásá és mérsékeljük az általa okozott kár tételt Száraz Tibor A VsS tehergépkocsi alváza alkalmas a méhek vándoroltatására 0,8 kilő, ennyivel fogyasztottak többet a szimplafalú kaptárak méh'et. A népes méhcsaládok két fiókban teleltek, s a gyenge családok közt) összehasonlítás azt mutatta, hogy a gyengék függetlenül attól, hogy ml lyen kaptárakban teleltek, többet fo gyasztottak, mint az erősek. Az előb blek fogyasztása léputcápként 0,91 kilő, az erős családoké pedig 0,74 kiló volt. űsszehasontltotkák a fogyasztás' olyan esetekben ts, amikor a kaptá ron 1, Illetve két kijáró volt. A csa Iád erősségétől függetlenül az olyan családok, amelyeknek kettő falső és Telelés előtti ellenőrzés Eszak-Amerikához és Lengyelország hoz basonlő éghajlatú vidékeken eset leg zordabb éghajlat alatt Is eredmé nyesen mébészkednak a szimplafalú kaptárakban. Az ésszerű és kifizetődő mrhészkedés Iránt) vágy a lengyel országi méhészeket is arra sarkallta hogy hazai viszonyaik között kísérte (ezzenek a szimplafalú kaptérakkal. A lengyelországi tél meglehetősen hosszú, őt hönaplg is eltart. November első napjaitól március végéig. A le vegő középhőmérséklete mínusz négv Celslus-fok és hat Celsius-fok közöt' mgadozlk. Vannak persze olyan Idő szakok, amikor a hőmérséklet 5— napon keresztül 28—30 Celstus-fokka fagypont alatt van. Néha sok a hő ét vastagsága eléri a 40—100 centimé ért. Az utóbbi években viszont keve ebb volt a hú. A téli hideg szelek i4gy kérőket okoznak a növényvilág an és e méhészetben. A tavasz mintegy két hónapig tart. s az Időjárás olykor változik. Ilyen kor fejlődik a méhcsaládok Hasítása, s a méhek a hőmérsékleti ingadozásokra érzékenyen reagálnak. A nyári hőmérséklet 16—18 Celslus-fok között van, július augusztusban 27 Celslusfok körüli. A vizsgálatban két méhcsaládcsopart vett részt. Az egyik csoport szimplafalú, a másik pedig duplafalú kaptárakban volt elhelyezve. A kutatók a következő mutatókat vizsgálták: ■ a méhek téli veszteségét; ■ a kaptárak belsejének nedvességét: ■ a téli élelemfogyasztást; ■ a méhcsaládok tavaszi fejlődését; ■ a családok termelékenységét. A vizsgálatot két Időszakban végezték. Dél-Lengyelországban 360 X-260 milliméteres lépméretü kaptérakkal végezték a méréseket. Közép-Lengyel országban viszont Langstroth kaptá rakkal folytatják a vizsgálatot. Ennek keretmérete 448X232 milliméter. Az első vizsgálat alkalmával a szimplafalú kaptárak falvastagsága 32, a második vizsgálat során pedig 26 milliméter volt, mivel télire a képtárakat kátránypaplrral beborították. A téli méhveszteségeí a kaptárban elpusztult méhek megszámlálásával állapították meg. A legnagyobb vesz- ^ teség 1440, a legkisebb pedig 59 méhhulla volt. Átlagban a hullák száma 218 és 59 között mozgott. A „hideg“ kaptárakban a méhcsaládok átlagosan 68 méhvel többet vesztettek mint a „meleg“ kaptártlpusokban. Előfordult azonban olyan év Is, amikor a meleg kaptártlpusokban volt nagyobb a méhveszteség. A többletveszteség átlagban 111 méh volt. A fentiekből megállapítható, hogy a méhcsaládok ’élt vesztesége annyira kicsi, hogy ennek semmilyen következménye nem volt és nem Is lehetett a tavaszi fejlődésre. A családok téli fogyasztásé 5,4 ás 3,5 kilő között váltakozott. A dupla falú kaptárakban a méhek átlagosai első) ki járója volt, többet fogyasz-0,5; 1,1 kilő mézzel kevesebbet fo tottak. ám ez a különbség nem volt gyasztottak. Nagy különbség csak e zámollevö. hosszú és zord hőmérsékletű telekep Mérték a fogyasztás kininhözőséjelentkezett. A különbség középértéke gét attól függően is, hogy a méhcsaládok hogyan nyertek elhelyezést, Illetve mennyire voltak védve az erős szelektől. Azt tapasztalták, hogy a széltől védett családok érezhetően kevesebbet fogyasztottak, a különbség tehát léputcánként elérte a 30 dekagramm élelmet. Nagyobb nedvességet mértek például a szimplafalú kaptárak belső falán és keretein, mint a duplafal.ú kaptárakban. Ezt a nedvességet viszont könyűszerre! eltávollthatták a családok fölé helyezett nedvességszlvó anyagokkal, vagy ppdlg a kaptár kljárőjának a nyitásával. A tavaszi fejlődést a fiasítás minőségéből állapítottál; meg. Ilyen méréseket áprilisban, május első fel.ében és május második Telében végeztek. Áprilisban a különbség jelenféktelen volt. Mindössze két százalékkel kevesebb a szimplafalú kaptárakban Ez a különbség májusban érezhetően növekedett. Az első vizsgá'let alkalmával a meleg kaptárakban mintegy 13 százalékkal volt több, május végén viszont a bideg kaptárakban mutatkozott több fiasítás, méghozzá 54 százalékkal. Bebizonyosodott, hogy a szimplafalú kaptárakban az anyák ugyanolyan (61 petéznek, mint például a duplafalúakban. A méztermelésben. Illetve a termelékenységben nem mutattak ki számottevő különbséget. Egyes évjáratokban a meleg, más években viszont a hideg kaptárak mutatkoztak Jobbnak. A fentiek alapján megállapítható, hogy a szimplafalú kaptáraknak a termelésre nincs rossz hatása. A hatékony méztermelés szempontjából viszont jobbnak mutatkoznak, mint a duplafalúak, mert olnsók. A kísérletek ntán nyilvánvaló lett, bogy beváltak a szimplafalú kaptárak, azonban télen kátrénypapH-ral kel) ókét betakarni ás kinyitni a kijárókat.-L. K.Vegyes hasznosítású fekvő kaj tárak Fotó: P. Síin
