Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-13 / 32. szám
* 1983. augusztus 13. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Elf irtándnM (MÉSZÁROS KAROLY: MAGÁNÜGYEK, MADÄCH KIADÓ 1S83) Mikes Kelementől Pilinszky Jánosig, Mario Vargas Llosáig menynyien gyürkőztek, és gyürkőznek" a SZÖVAL, és a beszéd és az elhallgatás közti dilemmával. A szó nem rossz. A szO egyszerűen csak van! Nem jő és nem rossz az embert beszéd, mint ahogyan a KÉS sem az. Csupán tőlünk függ, az ösztönös vagy a tudatos megnyilvánulásunktól, hogy mire használjuk. Az író bástyája, és lehetősége az emberi beszéd, az emberi nyelv, s az író tudja — így Mészáros is —, hogy kezdetben nem a sző volt az első, és nem is a szó lesz az utolsó gesztusunk. A szó e két pólus között van. Rejtőzik. És várakozik. Egy nagy író hőse: szavakat árul a piacon. Az emberek körülállják. Vásárolgatnak tőle. ök azok: akik nem tudják, hogy a szavakat nem lehet eladni, és így megvenni sémi Az író, a költő, a szavakkal civódó alkotó az életével írja művelt. A szaval: egyben a kor ujjlenyomatai. Mészáros Károly: író! Kinyilatkoztatásom nélkül is az volna. És ez önmagában véve sem csekélység. Nem csekélység írónak lenni. És leginkább nem csekélység nemzetiségi — így szlovákiai magyar Írónak lenni. Aki e sorokat olvassa, bizonyára a nemzetiségi Irodalmunk hátulütőire gondol. Írói utak, és kiutak kiblcsaklásalra. Mészáros Károly Ilyen szempontból Is erősíti a szabályt. Immár két évtizede van a pályán, és első elbeszéléskötete csak most, 1983-ban látott napvilágot Nemcsak Íról, de magánélete is sokban erősíti a szabályt. Gyermekkorát tanyákon élte le. Afféle félszeg gyermekként, önnön világába zártan látogatta az éppen soros Iskolát. Így végzett gimnáziumot s kezdte el a főiskolát. Pedagógus volt. Ma szerkesztő. S most ne soroljuk föl, hogy a huszadik századi világirodalom nagy Írói hányszor, és hányfajta nap- és reflektorfényben tüntették fel azt a fajta embertípust, amilyenné vált, és amilyenné alakú:'.. S hogy miért Ilyenné — elég az ok és okozat közötti összefüggés, a többit megmagyarázzák tulajdon hősei. Szeretem Mészáros konok, s lemondásaikban is emberi hőseit. Csodálom ezeket a sokszor megvert, a társadalomból így vagy úgy klebrudélt embereket. Férfiakatl Es nőket! Kiskorúakat! Értelmiségieket és munkásokat! Szlovákokat, magyarokat és cigányokat! S leginkább örülök annak, ahogyan viselik pillanatnyi léthelvzetüket! Ahogvan takarékoskodnak a szóval. Mozdulattal. Térrel és idővel. Szeretem Mészáros Károly irodalmi alakjait. Ezeket az egzisztenciális léttudatban őrlődő, és minduntalan tudatosodó, gondolkodó emberi lényeket. Nem tudom: leírták-e már, hogy Mészáros Károly egzisztencialista író. És ha igen, megkérdezték-e, hogy miben áll a Mészáros-fajta egzisztencializmus. Mészárosékná! is, mint az egzisztencialistáknál oly gyakran, a személyeken túl elsőrendű szerepe van az Ütnak. a Mozgásnak. Hősei — akarva, vagy akaratlanul — úton vannak. On magukat, életterüket kereső emberek. Egyik novellájának — szép Mészáros-novella a Keresse fel K. Marietttát című — hőse Laci is úton van, mint ahogyan út a lehetősége Ella Marinak, Sági Terinek. Az út: akkor is út, ha csupán egy kődobásnyi hosszú, vagy még ennél is rövidebb. Az Idő és Tér, a Valóság és az Illúzió keresztjére vagyunk feszítve, mi emberekl Az emberi léthelyzet-láncolatokkal való folyamatos dialektika, ha talán nem is old meg semmi fontosat, s ha talán éppoly távol állunk az emberi lényegtől, mint negyven esztendővel korábban, amikor még nem volt egzisztencializmus — legalábbis ezt állítják egyesek, — akkor Is volt, és van értelme. Az értelme magában a rendíthetetlen keresésében van. Tudja ezt Mészáros Károly, még akkor is, ha a kívülállót olykor tán bosszanthatja is a sok-sok keresés. De nemcsak keres és kérdez, kielégítő válaszok után is kutat. Vájkáló típus Mészáros. „Éjszaka régd képekkel“ c. Írói monológja nem más, mint lázas keresés a múlt és a jelen szférájában, és nem más, mint őszinte vájkálás: és szükségesek az effajta Mészáros-vájkálások, igencsak kellenek, még akkor is, ha fájdalmat, és kollektív bűntudatot váltanak ki az olvasó emberből. Ahogyan haladunk e könyv aulájában, egyre sűrűsödik a légkör. A „Kövek közt egyedül“ és a „Vízválasztó“' már szinte félelmetes írások. Azt hiszem: mai világunkban kevés olvasó akad, aki megrendülve olvassa a munkákban torlódó kulcsmondatokat. A kényelmes olvasó félreteszi e könyv utolsó két novelláját, s így marad majd adósa a nyilatkozó Mészáros Károlynak. Viszont aki bátorságot vesz, és ráhangolódik a két irodalmi műre: minden bizonynyal sokszor visszatér hozzájuk. Aki így Ír, és ezt Írja: arra fel kell figyelni! VAIKAI MIKLÓS t A pogrányi (Pohranice) folklórcsoport Potoczky Erzsébet jánoki (Janfkyl ha gyományőrző szólóénekes Fotó: —-vass— mikor az irodaház ajtaján kiléptek az utcára, még nem tudta, merre fog Indulni. Elmegy-e előbb Kovácsékkal egy sörre a sarki kocsmába, vagy egyenesen az Óváros felé veszi útját, ahová ráérne egy óra múlva is elmenni. Igaz, a sört sem kívánja, az orvos eltiltotta a hideg ital fogyasztásától, de nem is azért akar a kocsmába menni, egyszerűen kívánja a kocsmát, a zsiva utólagos következtetéseket. Ilyenkor látja, mindegyikük igyekszik legjobb tudása szerint eljárni az ügyben, de az ügy általában olyan természetű, hogy nem lehet simán levezetni. Minden tlgy összecsomósodik valahol, s továbbviteléhez — vagy feloldásához —■ nagyobb erók kellenének, mint amilyenekkel ók rendelkeznek. Háta mögött néhány évi tapasztalattal elmondhatja: emberekkel dolmódon élhessen, ne ringassa magái hiú ábrándokban ... Ehelyett ök igyekeznek eleget tenni a kérvényeknek, szűk kerületükből valami módon kiharcolnak a család részére még száz vagy kétszáz koronát, ami csak arra jó, hogy az ügyfél egy időre békén hagyja őket... Az élet mélyének és gyökerének megismeréséhez ezekben a kocsmai vitákban jut el. Az ügy vitele közben nincs módja alaposabb összegezésre... Nyakunkra nőnek a féielmetésebbnél félelmetesebb ügyek, és ők igyekeznek megszabadulni tőlük, Az osztályvezető — tálán mert látja a helyzet képtelenségét, vagy éppenséggel vakságból — soha nem kérte számon az ügy lezárása után a következményeket. Szerinte az ügy arra való, hogy jól vagy rosszul megoldják, s az ügyfelek igényeit lehetőleg a törvény adta lehetőségeken bel'll — kielégítsék. Ennél többet az osztály nem tehet. Ezzel mindannyian tisztában vannak; ez az igazi helyzet. De ők többet látnak puszta tényéknél: az embert látják, hulló reményeivel. Ma azonban Kovács kijelentette a kocsma előtt, hogy korábban utazik haza a futballmeccs miatt, mindössze egy sörnyi ideje van. Ebből tudta, hogy ma nem lesz vita, a sört a pult előtt állva isszák meg a sorra kerülő meccsről beszélgetve. Elhatározta, hogy nem megy be velük, hanem egyenesen az óváros felé indul. A kollégák meglepődtek hirtelen elhatározásán, de miután — egy elintézetlen ügyre hivatkozva — nem tágított, nagy hangosan betódultak az ajtón, és otthagyták öt az utca forgatagában. Hóna alá csapta a táskáját, és elindult a város új lakónegyede felé. MÉSZÁROS KÁROLY I ját, a füstjét, és kívánja a vitát, amelyet a sör mellett bonyolítanak. E- zekben a vitákban oldódik fel belső szorongása, erősödik önbizalma. A kocsmában jön rá azokra a dolgokra, amelyek a munkájához közelebb viszik. A beszélgetések során kiderül, hogy azok a hibák, amelyeket elkövet, természetes velejárói munkájának, elköveti Janusz is, Botló is, sőt még Kovács is követ el kisebb-nagyobb hibákat, pedig 6 már öreg róka ebben a szakmában. Ezekről a hibákról az irodában nem beszélnek, az ügy előbb vagy utóbb megoldódik, de itt a kocsmában mindenki kifújja magából az eltitkolt bűnöket, és igazolást keres önmaga számára. Elmondják egymásnak élményeiket, és az gozni a legnehezebb. Különösen azokkal, akik az 6 osztályukhóz fordulnak. A szociális gondokkal küszködő családok rendszerint érzékenyebbek, mert éppen a család fenntartásához szükséges energia fogyott el, nincs meg a biztonságot adó erő, az emberi magatartást meghatározó munka, amelynek alapján melldöngetve beleüvölthetnénk a világba. Válságos pillanatunkban az 6 ügyosztályához fordulnak segítségért, és ö tudja, a legtisztább segítség az igazi szívből jövő jótanács volna, mármint az, hogy az ügyfél hiúság nélkül ismerje el, már nem képes a tíz év előtti erő kifejtésére, megváltoztak az életkörülményei, változtasson életmódján is; őszsza be úgy Idejét, erejét, hogy emberi Zdeno Brázdil I!hisztrá iójq Kedves, virágokat szedni lőttünk a kertbe. Tüdőd, mennyi virág, hány tearózsa, mely Hajad díszíti, hány szerelmes rózsa.kelyhe Pusztul nyaranta el? Szél támad, szárukat vadul tépi-cibálja. A rózsák szirma az utak sarába buli. 0 kedves, szedd le mind, hisz álmaink virága Holnapra megfakul. És tedd vázába mind; az ajtókat bezárjuk, S gyászolva holt napunk, bágyadt-kegyetlenül Nézzük majd .kínjukat, míg szerelmi haláluk Lassan beteljesül. Szép önzőm, lám, a kert kopár, díszét leszedték Elszállt a pilleraj, más virágok után, S ezután a szomorú kertbe éjjeli lepkék Látogatnak csupán. S profán szobánk ölén a sok virág kiszenved. Rózsáink szirmukat elejtik csendesen. 0 sírj!... Minden virág, amely elbervad, egy egy Elhaló szerelem! Lángpusztai annyival jobb volt a perespusztainál, hogy a szobához konyha is tartozott. Lakásunk egy hosszú cselédház legvégében volt, háttal a pusztának, a szőlőhegy felé nézett. Ha kitekintettem az ablakon, két nagy silógödröt láttam, mellette ott állt a szecskavágó, amellyel mi gyerekek cserebogarakat daráltunk délutánonként, esténként. A barátom bátyja itt vesztette el középső ujja felét: a cserebogarakkal együtt buzgóságunkban azt is ledaráltuk. Hátrább szérű volt. A két szalmakazal minden évben újrateremtette magát; mögöttük szántóföld, aztán szőlősorok és erdő. Amikor elköltöztünk a pusztáról, sírtam, sírt Laci ts, és oly mély volt a fájdalmunk, hogy el sem búcsúztunk egymástól. É jSZC ffa, ré g i (RÉSZLET) Amikor apámék Lángpusztára költöztek, nyolcéves voltam. Nem tudtam semmit a világról, és nem szerettem iskolába járni. Inkább a szőlőhegy vonzott. Hányszor végigrohantunk Jaksa Lacival, jó barátommal — akt nemrégiben Karvánál -a Dunába fulladt — a szőlőtőkék között, meleg homokban, be a kis erdőbe, ahol csodálatosan el lehetett rejtőzni a világ elől. S amikor meguntuk a csavargást, anyám mellé ültünk a hatalmas dohány szárítóba, és elnéztük, hogyan fúzt egy hosszú, tőrszerű késre a zöld leveleket. Tudtam, hogy apám dohányos gazda a helyt állami birtokon, és naponta már kora reggel kimegy anyámmal a földre dohányt törni Mire mi felkelünk, a lovas kocst már megrakottan döcög át a pusztán, о dohány szárítók felé. Anyám megjön, de reggelizés helyett iskolába késztt bennünket. Nem emlékszem akkori arcára, csak azt tudom, hogy megcsókolt, nagy barna szemével rám nézett, és így szólt: — fó legyél, kisfiam! De barátommal általában csak a hínárral benőtt kis patakig jutunk, ott lekerül hátunkról a táska, békákat fogunk, fűzfasípot csinálunk, és versenyben fújjuk délig. e =S W £ i RÓNAY GYÖRGY fordítása
