Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-13 / 32. szám
1983. augusztus 13 SZABAD FÖLDMŰVES S Aranyérmes kovácsmester Derülátó ember Viaeie Gyula, a sóregi (Šurice) szövetkezet kovácsa. S fölöttébb elégedett. Annak ellenére, bogy évtizedeken át a vassal „birkózott", azt idomította, formálta. Persze, gyerekkorában hentes szeretett volna lenni... Mivel édesapja, szakmáját kiválóan értő és minden másnál többre tartó kovács volt, azt akarta, hogy fia is pörölyverő legyen. Apja azt vallotta: nincs szebb zene a világon, mint a füstös kovácsműhely mélyéről hallatszó, a szikrázó vason tompán puffanó, az üllőn ütemet diktáló kalapács érces hangja. Szinte gyerekfővel sajátította el apja segítségével a kovácsmesterség alapismereteit, majd annak minden csínját-bltját. Így aztán a füleki (Fifakovo), majd a rimaszombati (Rimavská Sobota) kovácsműhelyben nem volt nehéz dolga: nehéz szekereket, könnyű hintákat, díszes kovácsolt kapukat, kerítéseket, mezőgazdasági eszközöket készítettek, melyekért gyakran kijárt az elismerés. Valójában megszerette a kovácsmesterséget. Aztán jött a mezőgazdaság szocialista átépítésének úgynevezett „hőskora", Így aztán 6 is a közös gazdaságban találta meg a helyét. Először régi módon, hagyományosan végezték a munkát, majd a fejlődés vette kezdetét. A kovácsműhelyt tágas szerelőcsarnokká bővítették, ahol már a munka nehezét gépek segítségével végezhették ... Maradt azéft még a régiből is: legfőképp ősszel 60—70 ekevasat is meg kellett élesítenie, ami eléggé erősen igénybe vette az ember fizikai erejét, ügyességét szakmai hozzáértését... Manapság már a vasmegmunkálás korszerűen történik. Patkolásra meg csupán elvétve kerül sor, hiszen a 16 elenyészően kevés a mezőgazdasági üzemekben; néhol csak „hagyományőrző" szerepe van ... Márpedig a lópatkolásnál tűnt ki leginkább, ki az igazi kovács. Darab vasból patkót készíteni s azt úgy felverni, hogy az állat ne Is érezze járás közben, hogy „vascipő“ van a lábán. No meg aztán nemcsak hozzáértés, hanem sokszor bátorság is kellett a szilaj paripák patkolásához. A sőregi kovácsmester az aranyérmes szocialista brigád tagja. Szeretik, becsülik őt, aki szívesen megosztja tudását, tapasztalatait másokkal, s példamutató. Nemcsak mnnkahelyén, Ajnácskőn (Hajnáőka) — a lakóhelyén — is tevékeny. Tagja a Csemadok-szervenet férfikórusának, mely már Gombaszögön (Gombások) is szerepelt. A társadalmi munkában gyakran jeleskedik. Lelkes szervezője a kulturális rendezvényeknek. Tevékenyen támogatja a sporszervezetet. Szenvedélyes vadász. Mindemellett böllére a fainnak. Családi élete? Vince fia katona, István meg Kassán (Košice) elektrotechnikát tanul. Vincze Gyula sokrétű, eredményes és példamutató munkáját, valamint közéleti tevékenységét a legmagasabb szinten is elismerték. Tavaly 50. születésnapja alkalmából megkapta a Kiváló M i nkáé r t állami kitüntetést, ami további sikeres munkára serkenti. (böjtös) ЕЛ a Mátyusföld peremén levő nagyközséget hajdanán, pontosabban a második nagy világégést megelőző évtizedekben az „isten háta mögötti" jelzővel illették. Mennyire Illett rá ez a nem éppen hízelgő Jelző erre a nagy településre Itt, a Kis-Duna és a Feketevíz között? Valahogy úgy, mint hátaslőra. a nyereg. Mert égbekiáltó volt benne az agrárproletárok nyomora, létbizonytalansága, az egyik napról a máy sikra tengődése; a szegény- és középparasztok végrehajtók általi szüntelen zaklatása ... Az embernek ember általi kizsákmányolásán alapuló tőkés társadalmi rendszer szíjostora is az 6 hátukon -csattant a legtöbbször. Bizony élnek még néhány tucatnyian azok közül, akik a községháza elé vonuló elkeseredett tömeg részeseiként harsányan kiáltották: „Munkát, kenyeret... 1 Munkát, kenyeret... I S ml volt az akkori hatalom állig felfegyverzett csendőreinek legkegyetlenebb válasza? Sortűz dőrrent az éhségmenet résztvevőinek a szétoszlatására... Bár a kapitalizmus fegyveres védencei elérték céljukat, a falu proletárjait a kudarc nem verte le a lábukról. Még elszántabban küzdöttek legelemibb jogaikért, a nagyobb bérért, a tisztességes megélhetésért, ember! mivoltuk számbavételéért, a forradalmi célok eléréséért... SORSUK KÖNYVÉT LAPOZVA... Az egykoron munkát, kenyeret követelők, vagy legtöbben már azok utódai elégedett, boldog emberek, akik Jobbára a helyi, híres-neves közös gazdaságban találtak megélhetést. De nemcsak ők, hanem a valamikori kis- és középparasztok, valamint azok unokái, dédunokái Is. Vajon honnan tudnák, micsoda harc dűlt azért, hogy végképp eloszoljanak a fejekben a kételyek, melyek az idő tájt nap mint nap gyötörték a közös gazdálkodás létjogosultságát kétségbevonókat. A párt szócsöveiként agitátorok jártak házról házra, hogy világosság gyűljék az agyakban... az ellenlábas híresztelések hitelüket vesszék... Aztán lassacskán elcsitult az ellenlábas „porverés“, miután a szövetkezet mindjobban megerősödött, szervezésipolitikai és gazdasági téren egyaránt. A közös gazdaság élenjáróvá vált, nemcsak a járásban, a kerületben, hanem országos viszonylatban is. Miért vájkálok a rég- és közelmúltban? Csupán emlékeztetőül! Avégból, hogy a „Kiváló Munkáért" kormánykitüntetést viselő szövetkezet tagsága ismét megtette a magáét, ami szakmai-politikai tudásából, Igyekezetéből, M íg mások a rendes nyári szabadságukat töltik, a kertészeti dolgozók ekképp vélekednek a pihenésről: „Az országnak friss, vitamindús zöldségre van szüksége. Mi, ilyenkor nem szabadságolhatunk. Hőség Ide, hőség oda, dolgozni kell...“ A múltkoriban a vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz kertészetében jártunk. Az itt dolgozók, többnyire asszonyok, fözótök szüretelése közben hasonlóképpen nyilatkoztak. Tóth Irén, szocialista brigádvezető fontos emberi tulajdonságot hangsúlyozott: • SzorgosMÉ a kertészetben csökkentette. A korai karfiolból, sárgarépából jó termést takarítottunk be; úgy néz ki, hogy paprikából túlszárnyaljuk a tervezett hozamátlagot. Az ipari- és konzumparadlcsom-Nagy Ernő kertési: „Jól bevált a vlzfüggönyös fóliasátor" Főzőtük-HÜretelők. baloldalt Tóth Irén brigádvezető (A szerző felvételei) — Amint látom, a főzőtököt fóliasátorban termesztik? — Igen, de harmadnövényként, ugyanis vlzfüggönyös fóliasátrakkal rendelkezünk. — Milyenek az eddigi tapasztalatok? — Nagyon jók. Üvegházalnkat termálhővel fütjük. Ezt a lehűlt vizet átvezetjük a fóliasátrainkba. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a termálvizet háromszor hasznosítjuk. Persze, gond is adódik: a termálvíz sótartalma a fóliasátrak csövezetét erősen károsítja; ezáltal a sátrak élettartama lerövidül. Persze, még így la megéri vlzfüggönyös fóliasátrakat létesíteni. Idény közben hajlamosak vagyunk csak a munkáról, a termelésről, az eredményekről beszélni. Persze, nem mindegy az, milyen a munkakörnyezet. A vá^árútl szövetkezetben erről is gondoskodnak. — Most éppen a gyepet kaszálom — mondja Nagy Lajos kertészeti dolgozó. — Munkatársaimmal együtt. Aztán a virágágyásokat gyomtalanltjuk. Mégiscsak más az, ha rend, tisztaság honol az üvegházak körül. — El sem hiszi, mennyi kitartás, áldozatvállalás szükséges ahhoz, hogy 30 fokos hőségben heteken, hónapokon át dolgozzon valaki. Ha kell, a fóliasátor alatt vagy a szántóföldi zöldségkertészetben. Sokat izzad az ember, amíg a munkaidő letelik. Itt kell igazán helytállnll A kertészet asszonyainak munkáját tizenöt diáklány is segíti. Ahelyett, hogy végig tétlenkednék a nyári szünidőt, egy hónapot töltenek itt. Mire fordítják a pénzt? Nyaralásra, vagy más hasznos dologra költik. Ottjártamkor Nagy Ernő zöldségkertész a főzőtök szedését irányította. Eddigi eredményeikről, gondjaikról ily módon szólt: — Tavasszal a salátával indultunk . Sajnos, nem értük el a várt eredményt mivel a salátánk idő előtt felmagzott. Ez a termést egyötödével bői 840 tonna a terv, előreláthatólag ezt Is túlteljesítjük. Szüreteljük a görögdinnyét. Habár az érése kissé késett, a bő termés mindent kárpótol. S nincs annál csúfabb, lehangolóbb, mikor embermagasságú gyom uralja a munkahelyek környékét... —kaiita— A kenyérünnep kapcsán: Örömteli számvetés a nádszegi (Trstice) Csehszlovák-Szovjet Barátság szövetkezetben vasszorgalmából tellett. Az új kenyér ünnepén Ismét összesereglik a falu népének jelentős része a Forró-parton levő labdarúgó-pályára, hogy meghallgassa az Idei félév nagyon örvendetes számvetését, az elért ered ményekről, s tudomást szerezzen arról Is, kik álltak a legpéldásabban helyt a termelőmunkában; a -tervfeladatok teljesítéséhez — és túlszárnyalásához — kik, mely munkaközösségek, brigádok járultak hozzá követésre méltóan. Amikor az új termésű gabonából sült, foszlós bélű, fehér kenyérben megvillan a kés pengéje, ha csak néhány pillanatra Is, lapozzanak vissza életsorsuk Íratlan könyvébe és a szövetkezet krónikájába... Hasonlítsák össze az eredményes gazdálkodás és az ünnepség ihlette öröm lázéban a letűnt kapitalista rendszer alatti tnszakajtó, hátgörnyesztő robotot a jelenkorival. Az akkori nincstelenséget. elnyomottságot és elmaradottságot a mai anyagi-szellemi gazdagsággal, a szocialista társadalom emberiességével. A MUNKA — BECSÜLET, DICSŐSÉG DOLGA! Vajon, ki vonhatná kétségbe eme mondás igazát. Egyedül csak az, aki bármely pillanatban szívesen menne el a dolog temetésére. Ez pedig egyetlen becsületes polgárnak sem lehet célja. Hiszen a szocialista társadalom építése — még annak fejlettebb szakaszában Is a becsületesen végzett munkára alapozódhat csupán. A „Csehszlovák—Szovjet Barátság"bellek a saját példájukon már többször Is meggyőződhettek a mondás igazáról. A jól, vagy kiválóan végzett, eredményes munkát — végezze azt egyén, csoport vagy nagyobb közösség — kormányszintű, erkölcsi-társadalmi elismerés Illeti. Az Idei tavaszon szövetkezetük legilletékesebbje, Nagy István efsz-elnök Vágsellyén (Sala) vehette ét Németh Jenő agrármérnök, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium miniszterhelyettese kezéből a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kormánya és a Szövetkezeti Földművesek Csehszlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának elismerő oklevelét. Jómagam is gratuláltam, majd egymás mellé telepedve, néhány szót váltottunk. Ml volt számomra az örömteljes és megnyugtató? Az, hogy az elnök a magasfokú elismerést úgy értelmezte, ahogy az a legillendőbb, s a leginkább helyénvaló. „Nem más ez — hangsúlyozta —, mint a becsületes és eredményes közös munkánk legméltóbb elismerése. S további elkötelezettségünk, amit a.tagság sztvvel-lélekkel támogat." A SZAMOK NYELVÉN Jónéhány hónap eltelt azóta. Most pedig lássuk,, mennyire támogatta a tagság a vezetést a közös célok elérésében. Abban, hogy az elnök által megfogalmazottak a gyakorlatban miként öltöttek testet. Legutóbb Galántán Mészáros Győző, a szövetkezet főüzemgazdásza megörvendeztetett, mondván: „Tegye tiszteletét, minálunkl" Az aratóünnepre Invitált. S elmondott egyet s mást arról, hogy a tagság szorgalomhói, áldozatkészségből, tervfegyelemből — élen a vezető- és szakembergárdával — újra kitűnőre vizsgázott az Idei elmúlt félév során. Nagyüzem volt a Javából, amikor a számok emberére rányitottam az ajtót. „Uborkaszezon?" Legfeljebb: dinnyeszezon. Az elnök a lánya férjhezmenéséhez, az életbe Indításához tette a legszükségesebbeket. Juhos Arpád elnökhelyettesnek, pártelnöknek, öntözési agronómusnak meg ezernyi dolga akadt a határban, hogy a növények szomjoltása sehol se szenvedjen csorbát, ebben a kánikulai hőségben. Ráadásul aznap délutánra volt ídózltve a II. számú, új szivattyútelep átadása, amely ... node, erről később bővebben. A főüzemgazdász, elfoglaltsága ellenére Is szívesen tájékoztatott. Mindjárt elöljáróban kitűnt: nagyon merész, a tavalyinál jóval igényesebb tervfeladatokat tűztek maguk elé, a XVI. pártkongresszus és a KB-plénumok határozatainak szellemében. • Tavaly például 64 ezer 769 korona volt az egységre jutó mezőgazdasági nyerstermelési érték. Az Idén is megelégedtek ennyivel? Dehogyis! A múlt évi valóságtól 7 százalékkal nagyobb az Idei elvárás. Tehát ennek megfelelően láttak dologhoz, mozgósítva minden szellemi és fizikai erőt a siker eléréséhez. És mi volt az eredmény? Hiszen erre a legkiváncsibb a kedves olvasó. A növénytermeiztés dolgozói a tavalyi valóságtól. 15,6 százalékkal értek #1 jobb eredményeket, vagyis az Index 131,51 százalék. Mit mutat ez? Azt, hogy a növénytermesztés hatékony fejlesztésére törekedtek — a párthatározatok szellemében —, ami sikerült is. A tavalyinál lényegesen jobb eredményeket könyvelhettek el a speciális növénytermesztési ágazatban (zöldség, gyümölcs, dohány, szőlő stb.), Fabrik mérnöknő, ágazatvezető szakirányításával. Ennek egyik legfőbb nyitja? A dolgozók Jobb, lelkiismeretesebb hozzáállása és áldozatvállalása, fegyelmezettsége. Ami a gabonaprogram társadalmi elvárását illeti, az Idén megint csak teljesítették a nádszegiek, hiszen hektáronként 6,1 tonnát takarítottak -be, ami jóval több a tervezettnél. ÖNTÖZÉS. ÉJJEL NAPPAL Ez a Kis-Duna és Feketevlz közötti szövetkezet eddig 1290 hektárnyi területet tudott hagyományosan, Illetve 135 dobos berendezéssel és 8 Fregattal öntözni, ami igen jelentős volt a növénytermesztés eredményessége szempontjából. Már annál Is inkább, mert az 531 hektárnyi IKR-rendszerű kukoricát, továbbá a 205 hektárnyi cukorrépát (85 500 egyed biztosításával hektáronkénti), valamint a takarmánynövényeket, a zöldségféléket öntözni tudták... éjjel-nappal, úgyhogy — az öntözési agronómus 'szerint — 2400 hektárnyi területet sikerült meg öntözni. Örömteljes hírt Is közöltek: épp aznap került sor a II. számú sztvatytyútelep átadására, mely azt jelenti a gyakorlatban, hogy újabb 850 hektárral bővült az öntözhető terület, s így most már a szántő 87 százaléka öntözhető. Tehát a fenyegető aszály okozta kár az Idén már csak a kukoricaterület egyötödén — az égevényes részeken — jelentkezik, Juhos Árpádnak, az öntözés fő felelősének szaval szerint. Az éjjel-nappali öntözéssel ugyan van gond, probléma, felelősség bőven, de azért megbirkóznak vele. Segít a gondapasztásban a Győri László által Irányított öntözést csoport, derekas és szakavatott hozzáállásával, továbbá a község mintegy félszáz közép- és főiskolása, akik a nyári szünidőt a közös gazdaságban töltik. Míg másutt eléggé szűkösen vetettek tarlókeveréket, itt csaknem háromszáz hektárnyit, melyet ugyancsak öntöznek. Mint az elmondottakból Is kitűnik, messzire űzik határukból az aszály rémét, a biztonságos termelés előfeltételeinek a megteremtésével. az Állattenyésztésről Az Idei első félévi tervüket az állattenyésztési főágazat dolgozói 108,7 százalékra teljesítették. Ez az eredmény 8,4 százalékkal jobb a múlt év első felében elértnél. Tehát, nemcsak a növénytermesztés, hanem az állattenyésztés dolgozót Is dicséretes munkát végeztek. Názzük részletesebben. A félévben a napi tehenenként! fejésl átlag elérte a 12,27 litert, ami egy literrel több a tervezettnél. Sárközlné. személyzeti- és káderosztályvezető szerint a legkiválóbb eredményt (napi, tehenenkénti 13,9 litert] Juhos Szilveszter és Éliásovszky Józesf fejőcsoportja érte el. A sertéshústermelésben a Farkas Erazmus vezette csoport remekelt; 0,788 kg-os súlygyarapodásai. A szarvasmahahizlalásban meg a Lovas Béla Irányította csoport 0,916 kilogrammos napi egyedenkénti súlygyarapodással zárta a félévet. Ugyancsak példásan helyt állt az Ifjú gépjavító brigád, Kohel Ferenc vezetésével. Legvégül, mintegy hangsúlyozásképpen: a szövetkezet legjobb kombájnos-párosának Faragé István és Sárkány János bizonyult —■ E-516-os kombájnnal az idényteljesítményúk 1504 tonna gabona aratása-cséplése volt. v Elismerést érdemelnek a melléküzemági termelés dolgozói, Csői Elemér vezetésével, hiszen nemcsak a saját féléves tervfeladatalkat teljesítették, hanem a mintegy 60 asszony, lány ott segített, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rájuk. Mi mást kívánhatunk az aratóünnep kapcsán? A kiváló termelési eredményekre, megérdemelt, víg áldomást! És további sikerek elérésére csendüljenek össze a poharak! Egészségükrelll N. KOVÁCS ISTVÁN
