Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-12 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. február 12, 14 MÉHÉSZET + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET -f MÉHÉSZET -f A méhanyák kaliíkázása hosszabb ideig Régen vitatják, hogy a méhanyák hosszabb ideig tartó kalitkázása ártalmas-e, rövidíti-e életüket, hátrányos-e a petézésre. A vélemények e téren feltehetően azért ellentmondók, mert a családok az anyákat a rácson keresztül néha Jobban gondozzák, máskor vl&szont elhanyagolják. Ebből a szempontból fontos a kalitka elhelyezése, a rács nagysága, az anya kora, de az évszak is, olvastam a magyarországi „Méhészet“ szaklap egyik régi számában. Gondoltam, hogy ennek utána nézek, tgy kezdtem kísérletezni. Tapasztalataim alapján nem bizonyítható, hogy a kalitkázás ártalmas, vagy esetleg a petézésre negatív hatással lenne. Lehet viszont, hogy akadnak olyan méhésztársak, akiknek más a véleménye, vagy e téren más tapasztalatot gyűjtöttek. A kalitka elhelyezésének persze döntő szerepe van a kaptárban. Több kezdő méhéisztől is hallottam, hogy a kalitkát az utolsó, esetleg az utolsó előtti léputcában, vagyis a kaptár fa* Iához közel helyezi el, ami nem aján* latos. A kalitkát mindig olyan léputcába kell tenni, ahol sok á fiatal méh. Az öregebb, vagyis kijáró méhek rendszerint agresszívak, s az anyát könnyen elpusztítják. A fiatal méhek az anyátlanság esetén Jobban ragaszkodnak a beadott új anyához, mint az öregek. Kérdéses, hogy a családok néha miért gon* dozzák Jobban az ú] anyát a rácson, vagyis a kalitkán keresztül, máskor viszont elhanyagolják ezt a műveletet. Aki figyeli a méhek életét az ta* pasztalhatta, hogy hordástalan Időben kockázatos az anyásítás. Olykor csak serkentéssel célszerű az anyásítás, s akkor ts előfordulhat, hogy az anya hat-nyolc napig rabságra van Ítélve, a család közben bölcsőket Is épít. Ilyen eset az én méhészetemben Is előfordult két családnál. Mivel méhészeti telepem tizennyolc kilométerre van a lakóhelyemtől, nem mehetek oda naponta. Hordástalan Idő volt, ezért az etetőket megtöltöttem cukorszörppel. Gondoltam, hogy két és fél liter elegendő lesz. Az egyik családot hat, a másikat pedig nyolc nap múlva ellenőriztem. Az anyákat kirágós zárkában adtam a családoknak. A betömött nyílást nem rágták ki, hanem Jobban beépítették, Az anya fürgén mozgott a zárkában. A másik család felbontásakor tanulságos látványban részesültem. A zárka mint az előbbinél be volt építve, ám bővül öt-hat méh tartózkodott az anyával együtt. Enneik az okát nem tudtam megfejteni, ha tehát a zárka nyílását a méhek kirágták, miért nem engedték ki onnét az anyát? A kirágott nyíláson bejutottak a kalitkába, s azt újra beépítették. Az anyát sem pusztították el, hanem szorgalmasan gondoskodtak róla. A két anyát kiengedtem a kalitkából, s nagyon csodálkoztam, hogy mindjárt otthonosan érezték magukat, a méhek pedig „körüludvarolták“ őket. Másnap kezdték a petézést. Nem vettem észre semllyen hátrányt a petézésben. Ha viszont megfelelő az Időjárás, s a közelben van nektárforrás, a méhek az anyát még aznap kiengedik a zárkából és elkezdheti a Az anyákat hosszabb ideig tartó kalitkázás után az ábrán látható kölyökcsaládokhoz adom. Ezeket a petézés után a törzscsaládok kapják petézést. így . könnyen elfogadják, nem úgy, mint az említett esetben. A hosszabb Ideig tartó kalitkázás más esetben Is előfordulhat. Többször megtörtént, hogy a pároztatókban megtermékenyült anyákat, az épen kikeltek elhelyezése miatt ki kellett onnét venni. Néha csak napák múlva tudtam őket felhasználni. A megtermékenyült petéző anyákat olykor kísérő méhek nélkül anyazárkában, népes családokban helyeztem el. Célszerű, ha a zárkát a mézkamrában helyezzük el, hogv a tartalék anyák a család fészkétől, illetve anyjától' minél távolabb legyenek. Kezdetben hibát követtem el, mert az anyákat felhasználásig, tartalék család fészkébe tettem. A mézkamra nem volt feltéve, A zárkákra tehát annyi méh kapaszkodott, amennyi csak ráfért. A zárkát nem lehetett látni a méhektől. Két fiatal anyát a zárkában le Is szúrtak. Más alkalommal a népes ikaptárak mézkamrájának kereteire helyeztem a zárkákat, így a méhek békésebben, nyugodtabban fogadták az anyákat. Biztonság kedvéért a fészek és a mézkamra közé, az anyarácsra vékony fóliát Is teszek, hogy az félig takarja. A méheik a zárka rostaszöve tén keresztül szépen táplálják az anyákat. Nem kapaszkodnak a rácsokra, mint korábban a fészekben. Minden anyának kialakul a dajkaserege. Akár nyolc-tíz anyát is elhelyezhetek egy családban több napra. Folymatosan használhatom fel őket. A fészekben és a mézkamrában való tartalékolás különbsége szerintem abból ered, hogy a mézkamrában tartalékolt anyák egy keret magasságában távolabb esnek a család fészkétől, illetve anyjától. A fészek méhel kevesebb anyatermékhez jutnak. Ha a f.észket félig letakarjuk, jobban érzik az anyátlanságot. A bepárzott fiatal anyákat tehát megfelelő feltételek között hosszabb ideig tartalékolhatjuk anélkül, hogy ez hátrányos lenne a petézésre. Azt viszont bizonyítani nem tudom, hogy ez a művelet rövldíti-e az anya életét, mert az anyákat kétévenként cserélem. Ez idő alatt az anyák kifogástalanul petéznek hosszabb kalitkázás után is. Egy tanulságot levontam. Ilyen anyáknak az elfogadtatása a törzscsaládokban nehezebb. Ezért szükségszerű az óvatosság. Célszerű az anyát először kis tartalékcsaládnak beadni. A népes családból néhány keret méhet fólia darabra rázunk, ahonnét az öregebb méhek elrepülnek, s csak a fiatalok maradnak. Ezt egy kis pároztatóba tesszük, vagy anyátlan kölyökcsaládoknak adjuk. Ha netán Ilyen nem lenne, akkor az Ismertek szerint készíthetünk s ezek közé adhatjuk a bepárzott anyákat. A fiatal méhek elfogadják az anyákat és petezésbe lendülésük után nyugodtan beadhatjuk azokat a rászoruló családoknak. Legtöbbször kölyökcsaládokbpn helyezem el az ilyen anyákat. Mindig van készenlétben nyolc-tíz kis családom, három-négy kerettel. Nekem teháť nem okoz gondot, hogyan és hová helyezzem el a tartalék anyákat. Akik esetleg még nem próbálták ki a műveletet, kísérletezzenek vele, bizonyosan sikerülni fog. VICZÉN ISTVÁN Nűuér-anyák és fivér-herék párosítása Korunk méhgenetikájának célja: termelékenyebb, környezethez alkalmazkodó méh előállítása. A cikkből ízelítőt kapunk a nemesítés sokrétű, bonyolult munkájának egy-két részletéről. A méhanya egész életében a magtarísznyájában tartja azt az ondót, melyet párosításnál szerzett. Tehát nemcsak az anyai, de az egész szülól generációt képviseli, ezért bizonyos értelemben nemcsak anya, de az apa jelenléte a magtarlsznya segítségével benne valósul meg. A here haplold-redukált (1 n) kromoszómával rendelkező egyed. A sejtmagok a fajra jellemző kromoszómaszám felét tartalmazzák. A dolgozó méh és a méhanya diploid (2 n), kromoszómaszáma 32. így a heréé 16, mert nincs apja, csak anyja, Így az anyának teljes, genetikai tartalmát képviseli — átváltoztatva millió hím-lvarsejtté. Feltételezhetjük, hogy azok az utódok, amelyeknek szülei testvérek voltak (nővéranya, párosítva több flvérheróvel), egymásra nagyon hasonlítanak és kiegyensúlyozottak. Végeztünk olyan kísérletet, amelyben egy jó méhészetből származó anyát ne< véltünk {No 60]. Nem engedtünk párosodni és széndioxiddal megzavartuk emlékezetét. A szűzen maradt anya terméketlen petéket rakott le, melyekből csupa here született. A fiatal herepetézó anyát a többi méhvel együtt röptető hálőketrecbe helyeztük (2,5 m X 3,5 m X 2,8 m], amelyből a méh nem tud kijutni; a herék nem tudnaik elrepülni és Idegen herék sem kerülhetnek a méhek közé. Ismeretes a herék párzási képessége életük 10 napja után, ha biztosított a röpködésük. Mikor a herefiasítő fiatal anya petézett már, az eredeti anyától (No 60) még további anyákat neveltünk. Mesterséges termékenyítő technikával megtermékenyítettük ezeket az anyákat olyan spermiumokkal, melyeket különböző mennyiségű heréktől nyertünk. a) 1 here fivértől b) 2 here fivértől ej 5 here fivértől d] 7 here fivértől Rokon párosodásről volt sző: nagynéni és unokaöccs. Mindegyik megtermékenyített anya a mestersgéS és széndloxldos kábítás után ugyanolyan családi körülmények közé került. Az anyákkal tartalékoló családok kljáröja elé anyarácsokat helyeztünk el, hogy ne repülhesenek ki egy esetleges újabb párosodásra. Az első egyenletesen befedett lép megjelenése után kivettünk egy kis darabot és elhelyeztük olyan keltetőszekrénybe, ahol állandő 34 C-fok meleg és 80—85 százalék nedvességtartalom volt. Az Itt kikelt méheket már az 5. napon kloroformmal elpusztítottuk és morfológiai elemzésnek vetettük alá. Mindegyik csoport 50 dolgozóból állott. Mindegyik méhen mlkroszkóptkusan megnéztünk 14 alkati jegyet. Az egyes csoportokban megmért adatok értékelésénél úgy ^találtuk, hogy a legkisebb^ variáció (százalékban) annak az anyának utódainál található, amelyet csak egy here ondójával termékenyítettünk meg (táblázat). A mért jegyek abszolút variabilitása annál nagyobb volt, minél több herét használtunk az anya megtermékenyítésére, annak ellenére, hogy biztos herékről volt szó — fivérekről, ugyanattól az anyától. Tehát az utódok alaktan! jegyei Igen eltérőek, ha olyan anyáktól származnak, amelyek több herével lettek párosítva. Ez azt bizonyítja, hogy a petéket különböző eredetű ondó termékenyítette meg. Továbbá feltételezzük, hogy az ondót, melyeket az anya különböző párosodás alkalmával szerzett, nem külön-ikülön raktározza, hanem összekeverve. Idáig némely szerző tévesen feltételezte, hogy egyes herék ondói összetartoznak és külön-külön raktározódnak az anya egész életében. Ezért aztán egy-egy család bizonyos Ideig agresszív, de a következő évben már nem, mert a petéket az előző évben agresszív herék ondói termékenyítették meg. A ml kísérletünk cáfolja ezt az állítást. Ing. Ladislav Kepeüa, CSc. Méhészeti Kutató Intézet Liptovský Hrádok Az alkati jegyek értékének variációs koefficiense (CV)* Alkati Jegy 1 heré vei % 3 heré vei °/o 5 heré vei % 7 heré vei % megtermékenyített anya utódai Szlpőka hossza 1,67 2,81 2,37 3,48 Kubit. Index 14,58 15,77 19,29 13,82 Szárny hossza 1,12 2,29 2,92 3,00 Szárny szélessége 2,38 2,70 2,74 2,89 Szárnytüskék száma 6,86 7,40 6,36 7,44 3. szeív. hossza 2,11 2,28 2,10 2,68 3. szelv. szélessége 2,54 3,32 3,83 3,84 4. szelv. hossza 2,25 2,31 3,26 3,38 4. szelv. szélessége 1,95 1,79 2,70 2,73 Viasztükör félsz. 5,87 8,05 6,89 7,63 Lábszár hossza 1,72 1,82 2,57 3,19 Lábszár szélessége 2,84 4,04 2,98 3,29 Sarok hossza 1,93 2,43 4,95 3,38 Sarok szélessége 2,37 2,79 2,19 3,30 * A variációs coefficiens (CV] alatt az átlagtól való eltérés százaléka értendő. Lúska Ferenc alsószemerédi (Dolné Semerovce) lakos 1937 éta foglalkozik méhekkel. A második világháború éveiben -e méhészet terén ó is kényszerpihenőre lett (télve, mert behívták katonának. Hazatérése után fájdalommal állapította meg, hogy máhei elpusztultak. Ojult erővel látott munkához. Értett a famunkához, tehát nem okozott neki gondot a „B“ kaptártípusok elkészítése. Állományát 15 családra szaporította, s ezt ma is tartja. Ö is egyike a szövetkezet alapítóinak. Az elnöki tisztséget több mint három évig töltötte be a közös gazdaságban. A környéken mindenki a természet „Több szem címmel a Szabad Földműves 1982. november 20-i számában cikket írtam, hogy elevenbe vágjak, vitát indítsak azokkal, akik bizonyos okok miatt aránylag sokszor bontanak kaptárt, tavaszkor, nyáron vagy télen is. Egyesek csupán kíváncsiságból, szórakozásból vagy a fertőző betegségek, de főleg a Varroa atka miatti félelemből cselekednek így. Lengyel Sándor, Ismert méhészeti levelező Is ezt Igyekezett bizonyítani „A kaptárbontás célja“ című cjkkében, melyet visszhangként szánt vitaindító írásomra. Cikke lapunk 1983. január 15. számában jelent meg. Az Írást többször figyelmesen átolvastam, s nagyon megörültem neki. A választ tehát azért írom, hogy a vita ne terelődjön más útra. Napjaink égető gondja az, amiről Lengyel Sándor méhésztársunk írt. Nem magyarázkodom tovább, inkább Idézek néhány gondolatot a cikkből: „Az ok Ismertetése esetleg tanulságos lehet azoknak, akik nem ismerik az atkát“ — majd így folytatja: olyan feladatot kaptam, hogy három községben ellenőrizzem a méhcsaládokat. A kaptárbontás célja az atka megállapítása volt.“ A bőröm Is borsőkázik, mert az én méhelmet ls fenyegeti a Varroa atka. Kassa (Košice) Irányából 30, Rozsnyótól (Rožňava) pedig körülbelül 20 km-ről. Hogy mit mutatnak majd a vizsgálatok, még nem tudom. Félek miatta. Főleg azért, mert eddig nem történt alapos kivizsgálás. Nálunk étolajba akarták szórni az al]deszkán összegyűlt viasztörmelékeket, hogy lemerülése után az atkák a felszínen maradjanak. Étolajat nem kaptak, a méhhullát pedig nem kellett beküldeni vizsgálatra. Kérdéses tehát, hogy milyen volt a kivizsgálás. ]6 lenne másutt Is úgy vizsgálni a családokat, amint Lengyel méhésztársunk tette. Ezért még egy aprő részletet Idézek a cikkből: ........ együk Ismerősöm megkért, hogy ellenőrizzem 3 családját, ö még nem Ismerte az atkát. Egy-egy kaptárban nem fedeztem fel 12 atkával megtámadott méhnő] többet. Azt tanácsoltam núfci, hogy a fertőzött méheket a Iépről gyűjtse össze és ölje meg az atkával együtt, mert magam ls ezt tettem, de nem hallgatott rám. Méhésztársam a megmaradt családokat nem tudta teljes létszámban megmenteni csodálójának és védelmezőjének ismeri őt. A sok-sok évig beesületes3n dolgozó egyik kezére megrokkant asztalos nyugdijaztatása után gyakran a környező erdők csendjét, a természetet csodálja. Öt gyereket nevelt fel, s közülük négyen főiskolai végzettséggel rendelkeznek. Négy fiát és a lányát a méhek megbecsülésére és szsretetéra nevelte. A község környékét terjedelmes akácerdők borítják, de az állami gazdaság is nagy területen termeszti a napraforgót, meg a repcét. így akad méhlegelő bőven. Nem csoda tehát, hogy a múlt évben méhcsaládonként közel 30 kiló mézet pergetett. A JEDNOTA Fogyasztási Szövetkezet krupinai mézfelvásárlójának 200 kiló tiszta mézet adott el. Amikor megkérdeztem tőle, hogy kifizetődő-e a méhészkedés, azt válaszolta, hogy a méhészet nagyun kifizetődő, ám hasznos időtöltés és szórakozás is. A jövőt illetően még hasznosabbnak ítéli a méhek körüli munkát, mert két méhészbarátja (Gyönyör István és Kovácsik Gyufa) tanácsára pempőtermeléssel és virágporszedéssel is foglalkozni kíván. Mind a maga, mind a méhészbarátjai részére elkészítette a virágporszedőt. Csak természetes, hogy a kedvező eredményektől felbuzdulva arra törekedik, hngy öt családdal szaporítsa állományát. Most a tél folyamán gyakran lapozgatja a méhészeti szakirodalmat és az észrevételeket megvitatja méhészbarátaival. Szívélyes kapcsolatban van az állami gazdaság dolgozóival, akik időben értesítik őt a növények vegyszeres kezeléséről, s Így megteheti a szükséges intézkedéseket. Méhészeti sikereinek egyedüli titka, hogy mindent a maga idejében elvégez, rendbentartfa a családokat. Saját szükségletre méhanyákat is nevel. Méhei egészségesek, a családok erősek. Bízik benne, hogy a nyolc unoka is megkedveli a méheket. hiszen a nyári vakáció alatt kedvteléssel elidőznek a méhek körül, s lassacskán beavatja őket a méhészeti mesterség titkaiba. Az unokák szintén a természet rajongói, és Lóska Ferenc ennek nagyon örül. BELÄNYI JÄNOS többet lát“ Ezen nem Is csodálkozom, de azon már Igen, hogy Lengyel méhésztársunk még 1982 szeptemberében ls oly módon törekedett a baj elhárítására, amint írja: — „A méheket az atkával együtt elpusztítottam“ — mint pl. korábban. A múlt évben a Szabad Földművesben megjelent két cikk, amelyek megmutatták az atka elleni küzdelem sikerének módját. Az első 1982. január 30-án Czompoly Zoltán méhészeti szakoktató tollából; „A Varroa atka fertőzés ellenére méhészkednl kell“ című cikkben. Ezt alapos tanulmányozásra ajánlom minden méhész olvasónak. „Elláttuk hangyasavval a fertőzött terület méhészeit. Megegyeztünk abban, hogy a családok gyógykezelését július 20-án kezdjük, és 21 napon keresztül folytatjuk, majd augusztus 10-e után serkentő etetéssel a családók telelésig népesek lehetnek. A gyógyszer beadását követő napon már helyenként rengeteg elpusztult, elhullott atkát figyeltünk meg. A kanőcos módszer azonban eredményesebbnek bizonyult a panelesnél.* irta a cikk szerzője. Azt, hogy milyen sikerrel alkalmazták, megtudhattuk Illés Bertalan cikkíró „Egy titkár naplójából“ című beszámolójából ls. Azzal fejezem be cikkemet, hogy a két szerző írását olvassák el, s a témához szóljanak hozzá minél többen, mert több szem valóban többet lát. CSUR1LLA JÓZSEF, Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért, — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért |ö minőségű mülépet készítünk. s azt kívánatra fertőtlenítjük. A mülépet megrendelés szerinti méretre végjük, s ha partnereink kívánják. foszforral feljavítják, hogy a méhek egészségesen szaporodjanak. A viaszt és a sonkolyt, s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistiennk 991 06 Želovce Iliiül fi я к О 8Í Ili?
