Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-12 / 6. szám
If inaTtcttfíÍGťcvi lau ácsadd Azokat a megbetegedéseket, amelyek közvetlenül vagy közvetve egyik állatról a másikra terjednek, fertőző betegségeknek nevezzük. Terjedésük az úgynevezett kórokozókkal történik. Ezek baktériumok, vírusok, spirocheták, esetleg véglényeik is lehetnek. Minden fertőző betegség tehát egy sajátos mikroorganizmustól származik, jellegzetes lefolyással és tünetekkel. Különböző laboratóriumi eljárásokkal a kórokozó megtalálható és a beteg állat szerveiből, fertőző váladékaiból elkülöníthető, szaporítható. A mikroorganizmusok terjedhetnek az állatok közvetlen érintkezésével, de a fertőzött tárgyakkal és. a fertőzést közvetítők útján is. Ilyen közvetítők a rovarok, a kullancsok, éš a rágcsálók. A szabadon mozgó apróállatok (kutya, macska, baromfi) is a közvetítőkhöz sorolhatók. A fertőzésnek terjesztője lehet az ember is, ha érintkezésben volt fertőzött állatoklkal vagy maga is a kérdéses betegségben szenved. Ilyen kölcsönös veszélyt jelent például a gümőkór, mert nemcsak a beteg állat fertőzheti meg az embert, de a tébécés ember is az állatot. A kórokozók ellenállóképessége a külső környezet és a fertőtlenítő készítmények hatásával szemben különböző. Né melyek már a kiszáradás hatására életképtelenek, míg mások (például a gümőkór okozója) csak ötperces forralással vagy töményebb fertőtlenítő szerek alkalmazásával semmisíthetők meg. A ragályos megbetegedések terjedését elősegíti az a körülmény, hogy közvetlenül a fertőzés után a betegség tünetei még ném észlelhetők. A kórokozó tehát már szaporodik, terjed, tovább fertőz anélkül, hogy tudnánk róla. A megnyilvánuláshoz, az első tünetekhez úgynevezett lappangási idő szükséges. Ezalatt azt az időszakot értjük, amely a fertőzéstől az első tünetekig eltelik. A lappangási időtartam különböző, és jellegzetes az egyes fertőző betegségeknél. Hosszadalmas, több hónapig tartó például a brucellózisnál vagy a gümőkór esetében, de csak néhány napig tart a száj- és körömfájás, a sertéspestis, az Aujeszky-féle betegség vagy a sertésorbánc esetében. Mi történik a kórokozók behatolása után? A mikroorganizmusok rohamos szaporodásnak indulnak, elárasztják a szervezetet. Ezen belül is a legtöbbjük jobban kedvel bizonyos szerveket, például az Aujeszkyféle betegség vagy a veszettség vírusa inkább az idegrendszert támadja meg, míg a fertőző gyomor- és bélgyulladást okozó vírus az emésztőszerveket. E- zekután működésbe lép a szervezet védekező rendszere és igyekszik a kórokozót semlegesíteni. Az állat belázasodík és ellenanyagokat termel, amelyek kimutathatók a fertőzés alatt, de néha az állat élete végéig is. Ilyen esetben a szervezet a további azonos fertőzéssel szemben immunis, védett. Ettől függetlenül sem egyforma azonban az állat fogékonysága a fertőzéssel szemben. Gyakran az állománynak csak néhány százaléka betegszik meg, sőt, vannak egyedek, amelyeik nem Is fertőzhetők. A fertőzés átvészelése, kimenetele sem egyértelmű. Több fertőző betegségnél a gyógyulás csak látszólagos. Az állat ugyan tünetmentes lesz, de a környezetre veszélyes, mert magában hordozza, terjeszti a kórokozókat. A fertőző betegségekkel szembeni védekezés az ellenanyagdik. Ami azonban a legfontosabb, röviddel a kóros folyamat kialakulása után, az állatok ürüléke már mycrobactériumokat tartalmaz. A szervek közül leginkább a vékony- és vastagbél nyirokcsomói betegédnek meg, de a máj, a lép, a csontok és az Ízületek gümőkórja is előfordul. Az állatok étvágytalanok, soványodnak és emésztési zavarokkal küszködnek. A gyógykezelés kilátástalan, és mivel a betegség az emberre is veszélyes, a fertőzött sertést a betegség megállapítása után mielőbb selejtezzük. aujeszky-féle betegség A vírus okozta fertőzésre nemcsak a háziállatok hajlaSERTÉS a háztájiban termelésből indul ki. A védőoltásokkal ugyanis olyan legyengített vagy elpusztított kórokozókat juttatunk a szervezetbe, amelyeik u^yan képtelenek megbetegíteni az állatot, de a szervezetet ellenanyagok termelésére serkentik. Az így felfegyverzett állat azután kivédi a természetes fertőzést, természetesen csak azt, amelyik ellen felkészítettük. A háztáji sertésállományainkban tapasztalt veszteségeket csak utolsósorban okozzák fertőzések. Következetes járványvédelmi Intézkedésekkel védőoltással már több éve fölszámoltuk azokat a járványokat, amelyek a múltban néhány udvarból szinte kipusztították az állományt (sertéspestis, sertésorbánc, sertésbénulás}. Több fertőző megbetegedés elleni védezés azonban továbbra is időszerű marad. A SERTÉSEK GUMÚKÚRjA A gümőkór (tuberkulózis) az ember és az állatok idült fertőző betegsége. Okozója a Mycobacterium tuberculosis, amelynek 4 fő változatát Különböztetjük meg. Aszerint, hogy milyen élőlényt támadnak meg leginkább, az ember, a szarvasmarha, a madár és a hidegvérű állatok típusáról beszélünk. A gümőkór iránt valamennyi háziállat fogékony. Megbetegedési hajlamosságukat növeli a rossz istállózás, az elégtelen takarmányozás és az idült szervi betegségek. A sertéseknél a fertőzés leggyakrabban az emésztőszerveken keresztül történik. Fertőződhetnek szarvasmarha-, ritkábban emberi típusú baktériumokkal is. A leggyakoribb mégis a madár-típus, és ennek forrása a baromfitrágya. Ezért járványvédelml okokból is elkülönítve kell tartanunk a baromfiakat a többi háziállattól. Érdemes megemlíteni, hogy amíg a fiatal baromfi csak ritkán fertőzött, a kétévesnél Idősebbeknél a hajlam fokozómosak, mert előfordul a vadon élőknél is. Legfogékonyabbak a húsevők és a sertések, kevésbé a kérődzők. A sertés korával a fogékonyság ugyan csökken és az állatoik kigyógyulnak, de terjesztik a vírust. A beteg állatokon kívül a patkányok, egerek, kutyák és macskák is a fertőzés közvetítői lehetnek. A 2—6 napos lappangási idő elteltével a szopós malacoknál bágyadtság, láz mutatkozik, majd a szapora légzést a rendellenes mozgás követi. A malacok cél nélkül járkálnak, fejüket a padlózathoz vagy a sarokba nyomják, görcsösen rázzák. Az első végtagokkal körbemozognak, miközben a hátsó lábak helyben maradnak, vagy oldalt feikve, úszó mozdulatokat végeznek. A beteg állatok rendkívül,szánalmas benyomást keltenek, és a fertőzést csak néhány malac éli túl. Az anyasertések az azonos lappangási idő elteltével lázasak, álmosak, étvágytalanok, a szoptatósaknál a tej elapad. A vemhes anyák elvetélhetnek vagy életképtelen malacokat ellenek. Hasonlóak a tünetek a hízósertéseknél is, esetenként azonban enyhébb a lefolyás. A láz néhány nap után elmúlik, és az étvágy visszatér. A védekezéshez hozzátartozik (és ez általában érvényes) a patkányok rendszeres irtása, és legalább az évenkénti két fertőtlenítés. Azokban a községekben, ahol a betegség rendszeresen előfordul, a sertések védőoltásban részesülnek. SERTÉSORBÁNC A sertésorbánc elsősorban a meleg nyári hónapokban gyakori. A hűvösebb hónapokban, kiváltképpen télen, csak itt-ott üti fel a fejét. A sertésorbánc baktériuma egyébként nemcsak a sertéseknél, hanem a többi háziállatoknál is megbetegedést okozhat. Az embernél sebfertőzéses bántalomként jelentkezik. Ennek a veszélye elsősorban olyan embereknél mutatkozik, akik kényszervágott sertéshús feldarabolásával, esetleg boncolással foglalkoznak. Az általános lázas tüneten kívül a fertőzés kapuja gyulladásos, fájdalmas és a kéz fertőzésekor a hónalji nyirokcsomók is megduzzadnak. Az 1—5 napos» lappangási idő elteltével a sertéseknek hirtelen magas lázuik lesz, ami gyakran meghaladja a 42 C- fokot is. A heveny vérfertőzéses alak esetében az állat az első tünetek után 24 órán belül elpusztulhat. Ezt a formát találóan „fehér Orbánénak“ is nevezik. Az orbáncos csalánláznál már az általános lázas jelenségek mellett a bűrön, különösen a háton és a törzsöni élénkvöröe, négyzetalakú, ötkoronásnál is nagyobb foltok keletkeznek. Ezek néhány nap múlva ikékesvörössé válnak, majd nyomtalanul eltűnnek. Az idült sertésorbánc leggyakoribb alakja a szívbelhártyagyulladás, esetleg az ízületek gyulladása. Ilyenkor az állat — a kifogástalan táplálkozás ellenére — soványodik, visszamarad a fejlődésben. A fertőzés időben alkalmazott gyógykezeléssel leküzdhető. A hangsúlyt azonban a minden évben elvégzett és megbízható védettséget nyújtó oltásra helyezzük. A MALACOK HEVENY PARATlFUSZA A baktériumok által oikozott paratífusz a sertések leggyakoribb fiatalkori fertőző betegsége. A kórokozó mindenhol, tehát az egészséges sertések 25— 30 százalékának béltartalmában is élősködik. A betegség kitöréséhez ezért a kórokozó behurcolására nincsen szükség. Az egészen fiatal malacokon kívül leggyakrabban a 2—4 hónaposak betegednek meg. A fogékonyság az állatok korával csökken. Mint említettük, a kórokozó behurcolására a betegség keletkezéséhez nincs szükség. A fertőzés olyan malacokban fejlődik ki, amelyeknek az ellenálló képességét kedvezőtlen körülmények (helytelen istállózás, takarmányozás, vitaminhiány, bélférgesség stb.) csökkentették. A $—4 napos lappangási idő után, lázra valló tünetek kíséretében, hányás és hasmenés jelentkezik. A bőr a füleken, a hasaljon és a lábak belső felületén vörös, majd rövidesen szederjessé válik. Ilyenkor, a gyógykezelés ellenére, a kórjóslat már bizonytalan. Gyakori az elhullás, vagy a betegség Idültebb alakba, lesoványodásba megy át. A sikeres orvoslás érdekében mielőbb megváltoztatjuk a kedvezőtlen körülményeket. Általában könnyű kideríteni a hajlamosító tényezőket. A védekezés eredményessége és a betegség előfordulása mindenekelőtt attól függ, menynyire élünk békességben a szunnyadó ellenséggel. Dr. Kérési Rudolf, állatorvos Mielőtt kézbe vennénk a metszőollót A rügyvizsgAlatról * A nagyüzemi szőlőkben egész télen folyik a metszés. A házikertekben a kordonművelésű szőlőket enyhébb téli napokon ugyancsak lehet metszegetni. Ez főleg ott és akkor indokolt, ha a sorok között korai zöldségfélék (korai káposztafélék, karalábé, retek, hagyma, uborka, gyökérzöldségek stb.) termesztésével számolunk. Mielőtt kézbe vennénk a a metszőollót, végezzünk alapos rügyvizsgálatotl Az elmúlt évi nagy terméshozamok, a november elejei fagyok miatt a vesszők beérése nem volt tökéletes. A gyengébb, fejletlen hajtások károsodtak meg leginkább, amit a gyakorlatlan szőlész is könynyen észrevehet. De ne téveszszenek meg bennünket a beérettnek látszó, normális veszszők jónak mutatkozó rügyei sem. Ugyanis a fagyra érzékenyebb fajtáknál (Mézes fehér, Pozsonyi fehér, Pannónia kincse, Müiler-Thurgau stb.) helyenként több-kevesebb rügykárosodás észlelhető. De ezeken kfvül is ajánlatos minden fajtánál meggyőződni a hajtások és a rügyek egészségi állapotáról. A házi rügyvizsgálatnak két módja ismeretes. Az első: A tőkékről, kordonokról, a kert minden részéből és minden fajtájából, vágjunk le pár darab 10—12 rügyes vesszőt és azokat fűtőit helyiségben állítsuk vízzel teli edénybe. A meleg hatására az egészséges rügyek duzzadni kezdenek, majd kihajtanak. Az alva maradt rügyek számbavételével megállapítjuk a károsodás százalékarányát, és a tőkék terhelését ennek figyelembevételével végezzük. A rügyvisgálat másik módja gyorsabb, és itt azonnali eredményt kaphatunk. A fentebb leírtak szerint, a kert minden részéből és minden fajtáról vágjunk le olyan veszszőket, amelyek szemre jónak, egészségesnek mutatkoznak. A levágott vesszők rügyeit (10— 15 rügy egy vesszőn) zsilettel a rügy csúcsától lefelé haladva vágjuk ketté. Ha a rügy a külső szöszös burkolat alatt végig élénkzöld színű, akkor nincsen károsodva. Ha a fő rügy barna és csak az alsó részén levő mellékrügy zöld, akkor a rügy kihajt ugyan, de termést nem hoz. Ha a rügy teljesen barna és kemény, akkor elpusztult, nem hozhat hajtást. Ha az erős fagykárt szenvedett vesszőt végighasítjuk és a vessző bélrésze sötétbarna vagy fekete, ilyen esetben fakadást nem várhatunk. Az ilyen vesszőnek a szine ránézésre is elárulja a károsodást. Különösen szálvesszős metszési módnál fontos a vesszők károsodási arányának pontos megállapítása, mert a csapra metszett vesszők a tőke vagy kordonkar közelében hamarabb kihozzák a hajtásokat még az alvó rügyekből is. A vizsgált vesszők rügykárosodását számbavéve, fajták szerint megállapíthatjuk a károsodás arányát. Metszéskor aztán olyan százalékkal emeljük a terhelést, hogy a fajtának megfelelő egészséges rügyek száma meglegyen a tőkéken, mert a tervezett terméshozamot csak így tudjuk biztosítani. Ha pl. a Müiler-Thurgau esetében négyzetméterenként 10—12 rügyes terheléssel számolunk, és a vizsgált vesszők 30 °/o-os károsodást mutattak, akkor a terhelést 3 rüggyel emeljük. Ha a fí^ykár eléri vagy meghaladja az 50 %-ot, akkor inkább várjunk a metszéssel rügyfakadásig. Olyan fagykár esetén, amikor a vesszők és rügyek teljesen elfagytak, tövig vágjuk vissza a vesszőt, hogy a növény a rejtett alvórügyekből kihajtson. Téli metszéskor, ha a rügyeket és vesszőket egészségesnek találjuk is, még számolni kell erősebb tél végi vafcy kora tavaszi fagyokkal. Ezért ilyenkor a terhelést ajánlatos fajtánként 20—30 %-kal emelni. Az így kapott többlethajtás számát azután idejekorán végzett zöldválogatással tudjuk megfelelően redukálni. VARGA JÖZSEF ■ ' \ Ügy tűnik, kertészkedőink azt már megtanulták, hogy a háztájiban nem kell elkapkodni a metszést, viszont azt még ma Is kevesen tudják, hogy melyik fajta milyen metszést igényel. Az alábbi néhány sorban éppen ezt a tudnivalót igyekszünk összefoglalni, legalább az elterjedt fajtákat említve. Pannónia kincse: rövidcsapos metszés esetén Is bővem terem. ■ Irsai Olivér: hosszűcsapos metszéssel terem bőven, de félszálvesszőzni is lehet. Olimpia: hosszúcsapos metszést igényel. Az erősebb tőkéknél félszálvesszős metszés is alkalmazható. Csabagyöngye: hosszűcsapos metszést igényel, de jó talajon kétévenként szálvesszőzhető. Kacsos Irma: a rövid- és hosszúcsapos metszés egyaránt megfelelő. Gloria Hungáriáé: legmegfelelőbb a félszálvesszős metszési mód, de erős fejlődése esetén szálvesszőzhető. Szőlőskertek királynője: rövid- vagy hosszúcsapon termelhető. Mathiász jánosné muskotály: rövidcsapon is bőven terem. Tédi muskotály: rendszeresen és bőven terem rővidcsapon is. Rekord: rövid- és hosszúcsapon egyaránt jól terem. Ezeréves Magyarország: rövid- és hosszúcsapon termelhető. Hamburgi muskotály: csak hosszú metszéssel terem jól. Afuz AH: a szálvesszős metszésre nagy hozammal reagál. Perletta: minden metszési módot alkalmazhatunk. Legmegfelelőbb p szálvessző, legkevesebbet rövidre metszve terem. Piros tramini: hosszú metszést igényel. művelésre megfelelő, rövid- és hosszúcsapos metszéssel. André: rövid- és hosszúcsapon Is jól terem, viszont túlterhelni nem szabad, mert könynyen kimerül. Oportá: elsősorban rövidcsapon terem gazdagon, de már szálvesszőn Is hozott nagy termést. Szent Lőrinc: rövidcsapon vagy hatszemes termőcsapon (kétszemes tartalékcsapokkal) terem jöl. Hogyan metsszük a szőlőt? Ezerjó: minden metszési mód esetén jól terem. Cardinal: rövid- és hosszúcsapon is jól terem. Guzal Kara: közepes terheléssel párosuló, szálvesszős Kossuth: hosszúcsapra metszsziik, kis terheléssel. Olasz rizling: főleg rövidcsapon, de szálvesszőn is jől terem. Furmint: , rövid- vagy hosszúcsapra metszhető. Pozsonyi fehér: főleg tőke-Piros veltelini: hosszúcsapos vagy szálvesszős kezelést Igényel. Korai piros veltelini: hosszúcsapra vagy szálvesszőre kell vágni. Szürkebarát: csak szálveszszőn terem kieíégitően. Leányka: szálvesszős metszést igényel. Zöld szilván!: kizárólag szálvesszőn terem jól. Rizling-szilváni (Müiler-Thurgau): tartalékcsapokikal kiegészített hosszúcsapon termeljük. Ottonel-muskotály: szálveszszőn vagy hosszúcsapon lehet sikerrel termeszteni. Bouvier: a hosszúcsapos metszést kedveli legjobban. Sárga muskotály: hosszúcsapon vagy szálvesszőn termelhető. Fehér burgundi: szálvesszőn terem legjobban. Neuburgi: hosszúcsapon, tartalékcsapokkal termeljük. Pálava: metszési Igénye egyelőre nem egészen tisztázott. Legnagyobb sikerrel a hosszúcsapos kezelést alkalmazzák. Rajnai rizling: legmegfelelőbb a 2—3 szálvessző. Sauvignon: rövidcsapos metszést igényel. Semillon: szálvesszős, nagy megterhelést igényel. Zöld veltelini: csak rövidcsapon terem jól. Alibernet: 2—3 közepesen hosszú vesszőre metsszük. Kék burgundi: megfelel a szálvesszős metszés. Cabernet-Sauvignon: lejobb a szálvessző-сьар kombináció, a túlterhelésre érzékeny. Kékfrankos: túlterhelni . nem szabad, a hosszúcsapos metszést rövidcsapossal kombináljuk. Zweigeltrebe: rövidebb szálvesszőre metsszük, a túlterhelés rontja a minőséget. SZALAI LÄSZLO \