Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-12 / 6. szám
F 1983. február 12. .SZABAD FÜLDMCVES, 5 árom évtized. Ha a történész szemével nézzük, akkor morzsányi, ha viszont az emberöltőt vesszük összehasonlítási alapul, akkor bizony rengeteg idő. Mégis milyen gyorsan tovaröppen. En, akt ugyan alig éltem többet, mint amilyen messzire most visszanézünk, korabeli, porlepte feljegyzéseket és régmúlt idők hőseit vallatom. Többnyire olyan embereket, akikről a szövetkezetek újkori, általában fiatal gazdái tisztelettel és megbecsüléssel szoktak beszélni. De nem ám merő illemtudásból, hanem mert ezek az emjjerek valóban kiérdemelték, hogy komoly legyen a szó, mely a nevüket említi. • • • Aki soron követi az írott betűt, most Csallóközben, Nagylégen (Lehnice) jár. Harminc évvel ezelőtt ebből a faluból is útnak indult egy ember, hogy országos fórumon hirdesse azoknak az igazát, akik — akárcsak 6 — őszinte lelkesedéssel sikraszálltak a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, megtárgyalták és elfogadták a vitára bocsátott szövetkezeti minta-alapszabályzatot, és máris sokat tettek annak érdekében, hogy a kollektív gazdálkodási forma ne amolyan ideiglenes megoldás legyen, hanem jövőt meghatározó valóság. A község olyan embert felölt küldöttnek a szövetkezetek első országos kongresszusára, aki már tizenkilenc évesen bátran vallotta, hogy kommunista. Pedig a cselédek sorsát az effajta kiállás nem szokta jobbra fordítani. Negyvenöt éves volt, amikor — a többség akaratából — a „tipegni tanuló“ szövetkezet élére állították. Két év múlva a száztornyú főváros felé röpítette a vonat, hogy az ország más tájairól érkezőkkel együtt, választ adjon az akkortájt gyakran feltett kérdésre — hogyan tovább? • • • — No, nem egészen, ötvenegy nyarán tlzenkettő-tizenhat mázsákat csépeltünk egy hektárról, attól függően, milyen volt a parcella. A kongresszus évében már büszkébbek voltunk. Itt-ott már harminc mázsát is termett a föld. Persze nem a kövesebbje, mert az akkor meghonosított keresztsoros vetés sem tudott mindenütt csodát művelni. Ami nagyon jól jött: azon a nyáron már tudtunk juttatni egy kts kedvcsináló osztalékot. — Vagyis talpraálltak. — Akkoriban a járásiak ts így mondták. Amikor az élre állítottak, hárommillió koronás adósságot örököltem. A tavaszi induláskor ennyibe került a műtrágya, a vetőmag, no meg építkeztünk is. Ötvenháromban már a magunk urai voltunk, még „zöldhitelért“ sem kellett kilincselnünk. Es hadd büszkélkedjek egy kicsit: tizennyolc évi elnökösködés után 32 millió korona vagyont adtam át a helyemre lépőnek. • • • A légi Csehszlová k—N p К Barátság Efsz tagjai ma háromezer-hat száz hektáron gazdálkodnak. A nagy csalán összvagyona hozzávetőlegesen kétszáz milió koronát ér. A közösség évente 4260 tonna szemest, 1430 tonna húst, közel négymillió liter tejet és 594 tonna zöldséget ad a közös asztalra. Gabonából átlagosan öt, kukoricából pedig kis híján hét tonna terem egy hektáron. Persze kiadós trágyázással és önГ П H r; n гшп nrvi r D c j 5 jJuudLn/L M i hali к István nyugalmazott szövetkezeti elnök ma hetvenöt éves. Békében, boldogságban él a feleségével. Ha olykor őszszejön a család, bizony kicsi már az asztal, kevés a szék. Nemcsak a gyerekek, de a nyolc unoka is fölcseperedett. Még szerencse, hiszefi az öregek a négy dédunoka kérdéseire is alig győznek válaszolnt. — István bátyáml Ugye, volt egyszer egy kongresszus? — Hát, éppenséggel több is volt — jön a gyors, diplomatikus válasz, de a házigazda homlokán redőkbe gyűrődik a bőr. Már pereg az emlékezés kereke. — Engem az első, az első szövetkezeti érdekel. Annak Üljük most a jubileumát. — Milyen igaza van. Akkor ts februárt mutatott a naptár, csak az évszám volt harminccal kevesebb. Szép kerek évforduló, ha nem mondja, talán eszembe sem jut, hogy illenék elfakasztani egy fiaskót. Hanem tudja-e, hogy akkor többnyire fejcsóválva hallgattuk a szónokokat? Pedig nagyszerű dolgokról beszéltek. — Például? A hetvenöt éves Mihalik István tözéses feltételek közepette. Hogy az ökonómusok kíváncsiságát is kielégítsük: az összteljesítmények értéke legutóbb túlhaladta a 97 millió koronát, a tiszta jövedelem pedig 14,5 millió körüli volt. Vagyis a gazdaság az igen erős dunaszerdahelyi IDunajská Streda) járásban inkább az élvonalba, mint a középmezőnybe tartozik. A sikernek természetesen nem csupán az eredmények mai kovácsai örülnek, de a néhai zászlóvivők is,fikik a nagy család tagjaiként, ma ts aggódva figyelik a közös szívdobbanásait. Mihalik István örömmel újságolja: — Mindig tudjuk, mi történik a szövetkezetben, mert a „fiatalok“ rendszeresen megosztják velünk az örömüket ts meg a bánatukat is. Minden évben megrendezik a nyugdíjasok napját, és a taggyűléseken is szívesen látnak — s ha szólunk, türelmesen meghallgatnak — bennünket. Nekünk, kommunistáknak több lehetőség is kínálkozik, hogy ne csupán szemlélői, de részesei Is legyünk a fejlődést segítő munkálkodásnak. Pista bácsi hatvankllenc óta nyugdíjas, de a szék nem nagyon szokott megmelegedni alatta. Erzsi nénitől, a feleségétől tudom, hogy régen is örökmozgó volt. Egy vetőgép nem indulhatott el úgy, hogy ott ne legyen. Két biciklit elnyűtt, mire kapott egy motorkerékpárt, de ha megzörgették éjszaka az ablakot, hogy ellik' a tehén, máris talpon volt. Most meg a csikók által szilánkokra zúzott ajtókat reperálja, az újfent kincsnek számító lószerszámokat javítgatja. Egy időben a szövetkezet fólia-gazdaság át vigyázta, de dolgozott már a szőlőkertben is. Sőt! A közös első szőlőkaróját is István bátyám készítette. — Nem vet fel a pénz — mondja vendéglátóm magyarázkodva —, mégsem az a pár korona számít amit a munkámért kapok, hanem a tudat, hogy még hasznára lehetek a közösségnek. Minden hiába, én már csak így tudok élni, mert szerintem csak így érdemes. Nagylégen negyvenkilenc őszén alakult meg a földművesszövetkezet. Mégpedig rögtön a harmadik típus, mert a közös útra lépők úgy gondolták, élőbbre jutnak, ha ki-ki a munkájának megfelelően részesedik a lávákból, nem pedig a magával hozott földek nagysága arányában. De nem is volt itt különösebb baj, ötvenben már összközségt szövetkezetük volt az ittenieknek. — Várjon csak... Igen, a föld jobb kihasználásáról, a hatékonyabb munkaszervezésről volt szó. Meg a szovjet tapasztalatokról. Sokan szorgalmazták, hogy mindenütt be kell vezetni a tőgy masszázst, meg kell honosítani я keresztsoros meg a -négyzetes vetést, a kocák kétszeri fedeztetését. Emlékszem, az egyik szónok nagyon belemelegedett, a végén már hatvan-nyolcvan mázsás búzahozamokat emlegetett. Meg olyanokat mondott, hogy a jól tartott tehén tíz liter tejet ts adhat naponta. Megmosolyogtuk, de tulajdonképpen jólesett, hogy bíztatnak bennünket. Nem tudom, hogy mások miként vélekedtek, de én úgy jöttem haza Prágából — nem engedünk a huszonegyből, hiszen mellettünk az ország népe. Amikor a május elsejei fölvonulásba indul, a hetvenöt éves nyugalmazott szövetkezeti elnök mellén fényesen csillog a legjobbaknak kijáró elismerés, a Munka Érdemrend. Szívből kívánjuk Mihalik Istvánnak, hogy még sokáig viselje jó erőben, egészségbenI KÄDEK GÄBOR — Három településünk — Kislég, Nagylég és Szász — s ugyanannyi mezei csoportunk volt, tíz-tíz pár lóval. Tudom, mai szemmel nézve ez nevetségesen kicsi erő, mi mégis úgy éreztük, meg bírjuk csinálni, amire vállalkoztunk. Még azon az őszön összpontosítottuk az állatállományt. Állományt? Összevissza hetvenhét marhából meg száztizenhárom sertésről volt szó. De ebben már benne voltak a kákabélű szopósok ts, meg a kényszervágásra váró sánta kocák is. — A korabeli újsághír taríúsága szerint, István bátyám akkoriban 'még főcsoportvezető volt. — ötvenegy májusában, az első hivatalos évzáró taggyűlésen választották meg elnöknek. Alighogy körülnéztem a sok papír között — táblázat, kimutatás, értékelés bőven készült már akkor is —, mire hozzászokott a kezem a ceruzához, már a nyakunkon volt az aratás. Az első közös aratási Más volt ám az, amikor még lázban égett az egész falu, mert kasza alá érett a gabona. Manapság? Mire föleszmélünk, hogy lassan alighanem aratni kéne, cu helyt rádió már mondja is, melyik kombájnos volt a legügyesebb, ki és mikor csépelte el az utolsó kalászt. Mi az, ekkora masináknak klcsépelni hektáronként öt-hat tonna szemet?- Nézte volna meg, menynyit izzadtunk, amíg telő alá került húsz mázsa szeml — Ilyen hozamokkal kezdték? Egy felvetni 1954-ból: Mihal'k István efsv nlniik (óltónyben) Varga Péter, Szabó Vince és józan László csoportvezetőkkel Élenjáró gépjavítók A gépműhelyekben nagy a nyüzsgés. Mármint a csicseri (Čičarovce) szövetkezetben. i— Huszonnégy szerelő és huszonöt traktoros Javítja az erő- és munkagépeket — újságolja Brutyovszky Miklós, műhelyvezető. — A tavast munkák első szakaszában Üzilkségeseket már kijavítottuk. A kerületi értékelés szerint a tőke hezebb: harminchárom шире! dolgoztam egy hozamban, ком reggeltől késő estig. Utána kát nap pihenőt kaptam. Ezt nem panaszként mondom, ml gáp» szerelők csupán március olefl Jelében pihenünk, a téli javítás befejezése után. Égi* szén a tavasznyllásig .,, — Az még messze van! буе» re. Árpi, segíts! .■— kiált, felérek : . A gépi brigád ifjú tagjai terebesi (Trebišov) járásban az első, a kerületben a nagyon megtisztelő harmadik helyen vagyunk. A műhelyvezető szavait Kiss János gépüzemelési ágazatvezető hitelesíti, aki az elmondottakhoz még hozzáteszi: — Műszaki dolgozóink (szerelőik, karbantartók, traktoro sok, gépkezelők] főleg fiatalok. Az átlagéletkor 27 év körül van. Milyen gárda ez? A gazdaságvezetés bízhat bennük, építhet rájuk. Ezt példázza tavalyt derekas helytállásuk is: nemcsak köznap, hanem szombatokon és vasárnapokon is dolgoztak, műhelyben, határban. A vezetők, szaiklrányítók és a műszaki gárda jé együttműködésének eredménye, hogy október 20-án az ősziek vetését, november 13-án* meg az őszt mélyszántást be tudták fejezni, éjjeli műszakokat is beiktatva. — Ha minden jól megy, a futó-, közép- és főjavítást, amelyet (lecember 13-án kezdtünk, február végéig befejezzük. Szinte valamennyi műszaki dolgozónk a mecenzéfi (Medzev) Mezőgazdasági Gépjavító Intézetben szerezte meg a szakképesítését. A szakmunkás-utánpótlást rendszeresen biztosítjuk, szerződést kötünk velük. A szakképesítettekkel, sem a műhelyben, sem a határban még nem vallottunk szégyent. A mindig víg kedvű Dózsicky Arpád, a többszakmások közé tartozik. Szókimondó. Jó mesternek, tartják. Eképp vall önmagáról: — Néha, gépekről álmodom, zajukra felébredek. Nyaranként sílókombájnon dolgozom. A tavalyelőtti év volt a legne(A szerző felvétele) Szakala András. — Ezt, Itt ni, ki kell cserélni... Hanem a pótlás a nehezebb ... Évről évre azt halljuk: javul a pótalkatrész-ellátás. „Kutyagumit!* Például ez az S-180-as, már harmadik hónapja Itt van a nyakunkon, a tengelykapcsolóiét kellene kicserélni... Dehát, honnét vegyük?l A Crystal traktorba féltengely kellene, a kombájnokba meg kaszafésű... Kódus Sándor és ifj. Tóth Arpád, két éve fejezték be tanulmányaikat. Ügyesek, szakmaszeretők. Mindkettő már tavalyelőtt és tavaly Is kombájnolt. Természetesen, a kombájnolás vastagftotta borítékukat. Csatlakozik a beszélgetőkhöz Juhász Dezső Is, aki azt hangsúlyozza, hogy a gabonakombájnokat, mindjárt a kukoricabetakarítás után átellenőrizték és kijavították. i— Már öt traktort Is üzem•képessé tettünk — mondja nyomatékkal. — Már csak kettó vár javításra... — érvel a gépi brigád vezetője. A műszaki gárda az elmúlt évben eredményes munkát végzett,'a téli gépjavításban úgyszintén. Az erő- és munkagépek kétharmada kijavítva várja a tavasznyílást. Nehéz évnek néznek elébe, hiszen az idén még az előbbieknél is igényesebbek a növénytermesztés feladatai. Teljesítésükhöz azt is figyelembe kell venni, hogy szigorúbb takarékossági elvek érvényesülnek. Minden eddiginél ésszerűbb és gazdaságosabb megoldásokat kell előtérbe helyezni. Jobban hasznosítva az emberekben rejlő tudást, tapasztalatot, ötletességet, találékonyságot. ILLÉS BERTALAN KÖZÖS MUNKÁVAL A Bős! (Gabóíkovo) Hnb a CSKP KB 6. plénumülésének határozatával összhangban előtérbe helyezi a lakossági szolgáltatások fejlesztését, valamint a szocialista demokrácia széles körű gyakorlati érvényesülését. A lakosság' szükségleteinek kielégítése, a komplex lakásépítés, a művelődési, a szociális és egyéb feladatok valóra váltásában támaszkodhat nemcsak a lakosságra, hanem a helyi üzemek segítségére Is. Hatszáz munkaerőt foglalkoztat az állami gazdaság, melyből száznegyven a gyengébb nemhez tartozik. Ez a tény egymagában Is a bölcsődés- és óvodáskorúakről való fokozottabb gondoskodást, szociális és egészségyl problémákat vet fel. Tehát a hnb és a gazdaság szoros együttműködése már eleve szükséges. E problémák meg is oldódtak. A szóban levő állami gazdaság dolgozói 72 esetben kaptak .stabil’Záciős kölcsönt és más segítséget. A lakásépítés üteme örvendetesen felgyorsult: az utóbbi években felépült 302 lakás, melyből 64 állami, 38 szövetkezeti, 200 pedig egyéni. Mivel a jelenlegi lakossági szolgáltatások csak részben elégítik ki az igényeket, a hnb és az állami gazdaság közösen épít majd a terv szerint egy szolgáltatóházat: bővítik a közétkeztetést, valamint az üzlethálózatot. Erre azért is nagy szükség van, mert a bősi vízi erőmű 1500 dolgozója és a turistaforgalom Is Igényli. A hnb és az állami gazdaság gondot fordít a nagyüzemileg nem művelhető földterületek hasznosítására. Eddig négy hektárnyi területet bocsátottak a kistermelők rendelkezésére. A talaj újra termővé tételére évente 3,5 millió koronát fordítanak. Tény: ebben a községben helyesen értelmezik a CSKP KB 6. plénumának határozatát. A hnb és az állami gazdaság egymást segítve, lépésről lépésre váltja valóra a rájuk háruló feladatokat. (svinger J
