Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-05 / 5. szám

1983. február S. SZABAD FÖLDMŰVES MEKKORA A NAGYÖL VÉDI KISHORDÓ ? Baráti szóval a tejtermelésről A minap Nagyölveden (Veľké Lu­­dince) jártam. A Wilhelm Pieck Efsz fiatal elnöke, Vígh Ferenc baráti job­bal üdvtjiölt. Valaha együtt nyüttük a bennünket közgazdasági meg szám­viteli alapismeretekkel barátkoztatö alma mater padjait, tehát a más eset­ben kőtelező formaságokat félretéve, Imigyen jeleztem látogatásom célját: — Mondd csak, Ferikém, neked mennyire fáj, ha valaki a tejterme­lési eredményeitek felöl érdeklődik? — Nekem cseppet sem fáj. Talán kellene? — A járás majd négymillió literes hiánnyal zárta az évet» gondoltam ... — Köszönöm az előlegezett bizal­mat, ugyanakkor megnyugtathatlak: nem a bűnünk, hogy a járás adósként búcsúzott az óévtől. Mi teljesítettük, amit a terv előirányzott. Sőtl Még rá is tettünk egy kisebb hordóval. — Már ne haragudj, de az Sl rend­szer olyan mértékegységet nem is­mer, hogy nagyölvedi kishordó. Az mennyi tej egy köcsögben? — Pontosan harminckilencezer. Es nem is akármilyen, hanem első minő­ségi osztályú. Eveken át küszköd­tünk, de nyolcvan százaléktól több tejet alig tudtunk maximális előnnyel értékesíteni. Tavaly végre üzembe he­lyezhettük az ötezres P ako tejhű­tőt, s ez megtette a magáért. No, per­sze nem egymagában, mert a tejszű­­rők is aranyat érnek. Vagy legalábbis plusz-filléreket. Másfél millió liternél már összejön annyi amennyire érde­mes odafigyelni. — A gazdaságilag úgy megalapo­zott szövetkezeetben is, mint amilyen a tiétek? — Az Ilyenben kell csak Igazán vigyázni. Aki fölért a csúcsra, köny­­nyen megszédül. S ha egyszer elfe­lejti, hogy éppen a fillérek megbe­csülése állította talpra, máris kezd­heti elölről a kapaszkodást. De miért magyarázom mindezt pont tenéked? — Te hoztad szóba a filléreket: menyire jövedelmező nálatok a tej­termelés? — Mondok két számot; a literen­kénti önköltség kettő korona kilenc­vennégy fillér, az értékesítési átlagár pedig harmincöt fillér híján négy ko­rona. Ebből már könnyű kiszámítani, amire kíváncsi vagy. — Ha nem veszed rossz néven, én itt kiceruzáztam már egyet s mást. A kimutatás szerint 1 millió 589 ezer liter tejet adtatok el tavaly. Ha a szántóterületet veszem osztónak, ak­kor szép eredményt kapok, de ha az 520 darabos tehénállományra számí­tom az átlagot... — Háromezer liter fölötti ered­ményt kapsz. Ez helyi és járási vi­szonylatban igen szép. Élvonalbeli. A csallóközi meg a mátyusföldi viszo­nyokat élvezőkkel egyelőre nem tu­dunk versenyre kelni. Mondom, egy­előre. Hiszen ott sem kérkedhet min­den gazdaság négyezer literrel. — Ha jól értem, szeretnétek fel­jebb kapaszkodni a létrán. — Mindenki szeretne, csak nem mondja, mert talán nem érzi. magát elég erősnek, hogy állja is a szavát. Bárhogy számítom, mi a hatvanas évek dereka óta kapaszkodunk. Lé­pésről lépésre haladba jutottunk el a mai szintre, mellyel őszintén megvall­va, korántsem vagyunk elégedettek. Számunkra a takarmány nem gond, pedig a teher igen nagy. Száz hektár átlagában hetvenöt szarvasmarhát, illetve huszonnyolc tehenet tartunk. Hogy az állattenyésztő választékos készlettel, jó minőségű takarmány­nyal gazdálkodhat, az már kellőkép­pen érzékelteti, hogy a mi falunkban nem csupán a szakosított zootechni­­kus szereti a tejet. De nem is csupán 6 tesz érte. A sikerhez a maga mód­ján mindenki hozzájárul, a traktoros, a fogatos, az etető, a fejőgulyás, sőt, még az éjjeliőr is. A tervező az ága­zatok közötti arányt vigyázza, az egyik megtermeli, a másik begyűjti, a harmadik előkészíti és kiosztja a takarmányt, és így tovább. Nálunk tö­megből nincsen hiány, szemesből pe­dig huszonhárom deka fogy, literen­kénti átlagban. — A terv szerint mennyit emeltek az idén? — Nagyjából annyit, amennyivel tavaly túlléptük az eladási tervet. Pontosan harmincezer liter pluszt vál­laltunk. Az embereken, a Berek Má­riák, Urbán Józsefek és valameny­­nyiünk szorgalmán múlik, képesek vagyunk-e ennyire. En bízom benne, hogy igen, hiszen az egyedenkénti tejtermelési átlagot nézve, még van­nak lehetőségeink. — Az elhatározás önmagában még nem biztosíték a jövőre nézve. — A feltételek megteremtésére is gondoltunk. A takarmányalap válasz­tékosabbá tétele céljából, már ezen az őszön bizonyos mennyiségű kuko­ricát CCM módszerrel fogunk tárolni. Mégpedig úgy, hogy a sertések és a tehenek takarmányozásában is kipró­bálhassuk. Ugyávákkor a korábbi ked­vező tapasztalatokra építve, növeljük a takarmányrépa vetésterületét. Hogy a minőségért is tegyünk valamit, új, felszíni silótárolókat építünk. No meg keverő üzemet a tömegtakarmányok előkészítéséhez. N'éhány ilyem létesít­ményről már hallottunk, illetve ol­vastunk. Mondják, hogy egyik-másik nagyon jól bevált, nagy segítséget nyújt az állattenyésztési ágazat meny­­nyiségi és minőségi igényeinek kielé­gítéséhez. Körülnézünk egy kicsit, s máris munkához látunk. Lehetőség szerint még az idén, mert jövőre ta­lán már lépéshátrányban leszünk. Márpedig az idei feladatot is jó len­ne túltelejsíteni. — Tudom. Legalább egy kishordó­­nyival. — Könnyen adod. Ha lehetne, eny­­nyiben akár azonnal kiegyeznék. KÄDEK GÄBOR MIRE A TAVASZ BEKÖSZÖNT...! Atardogkeddi (Tvrdošovce) Jövő Efsz tágas gépjavító-műhelyé­ben vége az ebédszünetnek. A részeire bontott erőgépekkel, mo­torokkal, karosszériákkal teli csarnok csöndjét munkazaj váltja fel. Kezdő­dik a forrasztás, hegesztés, fémmeg­munkálás. A csarnokban lehetnek vagy hú­szán, jobbára fiatalok. Mészáros Károly egy tárcsa csap­ágyait, s tányérjait cseréli ki, aikl az udvardi (Dvorí nad Zitavou) Mező­­gazdasági Gépjavító Szaktanlntézet­­ben szerezte szaktudását. — Tavasztól őszig traktorosként dolgozom a határban, télen meg a műhelyben akad bőven tennivaló... — vallja önmagáról. S kiegészíti az­zal, hogy elégedett. Felesége is a szö­vetkezetben dolgozik. Hogy anyagiak­ban Jól „kijönnek“, azt nagyon Jól szemlélteti az emeletes, összkomfor­tos családi házuk. — Vettünk egy autót, s ha kedvünk tartja, s időnk is van rá, hát néha kiruccanunk. A szövetkezet Jóvoltából részt vettünk egy csoportos társasutazáson a Szov­jetunióban. Családommal együtt egy hetet töltöttem a Magas-Tátrában, gyönyörű környezetben. Huszonhét éves ez a fiatalember, két gyermek édesapja. Szaktudását jól hasznosítja a közösben. Az ötvenkét éves Mészáros Gyula egy vetőgépen szorgoskodik. Amint mondja, eléggé elhasználódott, avult gép, a késeit cserélte ki. — Apropói 1972-ben elmentem a szövetkezetből, itthagytam a műhelyt, mert keveset kerestem — mondja. — Három és fél évig bírtam csupán nélkülözni a közöst, aztán visszajöt­tem. Miért? Rájöttem, hogy helyben, a községben jobb dolgozni, mint in­­-gáznt. Azóta a fizetésem is Javult. Felveti, hogy húsz pár lova van a szövetkezetnek, s Jobbára reá hárul a patkolásuk, hogy le ne sántuljanak. Ezüstérmesei Am, nincs kibékülve azzal, hogy sem patkóvasat, sem patkószöget nem na­gyon tudnak beszerezni. Persze, Vanya László műhelyvezető is hallja a mondottakat, aki egyben az ezüstérmes Javltóbrigád vezetője: Igaza van Ruzsik mesternek. Vannak beszerzési gondjaink. Szeren­csénk, hogy szakembereink lelemé­nyesek, igyekeznek felújítani az egyes alkatrészeket. Például az ön­járó szecskázógépre egy lengőkéses felszedőt gyártottunk, hogy annak segítségével a kukoricaszárat betaka­ríthassuk. A brigádvezető megemlíti, milyen Jó lenne a szövetkezetnek egy maró­gép, amely sok mindent lehetővé tenne. A gépjavító-műhely felszerelt­sége nagyon megkívánná. A huszonhárom dolgozó közül több a gépjavító ezermester, mint például: Ruzsik Pál, Mojzes Gyula, Marsovszky László, Tóth Ferenc és mások. Kiváló munkát végeznek, ök a szakma leg­jobbjai. Amikor a díjazásról van szó, Vanya brigádvezetőnek gondja van rájuk, hogy a minőségi munka meg­felelően legyen Jutalmazva. Adjuk őt a szót neki: i— Húsz évig dolgoztam a szakmá­ban, itt a műhelyben, azután lettem vezető. Ismerem a munkatársaimat, a gyakorlatot, az életet. De csak ak­ikor várhatok kifogástalan minőségű munkát, ha megteremtem hozzá a szükséges előfeltételeket, az anyag­­beszerzést stb. Bár a meghibásodott gépek, gépi eszközök üzemképessé tételét időnként az alkatrészhiány fékezte, hátráltatfa, mindamellett ar­ra törekszünk, hogy a gépjavítást, a főjavítással együtt, február 25-ig be­fejezzük. Az ezüstérmes brigád vezetőjét, Va­nya elvtársat sokan szeretik, tiszte­lik. Szóikimondó. Igényes, persze nem­csak dolgozó társaival, hanem ön­magával szemben is. Tudását, tapasz­talatait megosztja, átadja a fiataľbk­­nak. Példamutatása — követésre mél­tó. Főleg ez adja a brigád összetartó erejét, fokozza a brigádtagok alkotó-,, cselekvőkészségét. A brigádtagok vezetőjüktől nem­csak szakmaszeretetei, hanem ember­séget, szocailista hozzáállást tanul­hatnak. NAGY TERÉZ — Igyekszünk, hbgy a tavaszi mun­kakezdésig készen legyünk a Javítás­sal. Bár a műhelyben is szeretek dol­gozni, de legjobban a földszagú, ma­dárdalos határban. Traktorosnak len­ni: büszkeség. Egyetérthetünk Gyula bácsi vélemé­nyével. Valóban büszkeség, ha a trak­toros nap mint nap kiváló minőségű munkát végez. Lelkiismeretességén, szívósságán, hozzáértésén és szorgal­mán nagyon sok múlik. Szükség is van erre, hiszen a növénytermesztés hatékony fejlesztése igényes feladato­kat ró a traktorosokra, gépkezelőkre. Csábi József egy Crystal 120-as traktor alól bújik ki. Azt mondja, annyi javítanivaló van rajta, hogy két hétig is eltart, mire Plevka László társával együtt rendbehozza. Nyáron viszont kombájnol, segít a gabonabe­takarításban. Előkerül Ruzsik Pál is, aki valóban mestere szakmájának. Harmincnyolc éves Szaktnnszerető. Húsz éve dolgo­zik a közös gazdaságban. Készülődés a tavaszra 0-Fotó: -—bor Párbeszéd egy üzemgazdásszal A most élete delelőjén járó Hlavatý Tibor agrármérnök, aki ,39 éves, mindjárt az „angyalbőrből“ való kibúvás után kötelezte el magát a mező­­gazdasággal. A komáromi (Komárno) Járáshoz tartozó Vágfüzesi (Vŕbová nad Váhom) Efsz-be került, ahol bizony nem éppen a legjobb körülmé­nyek között kezdte pályafutását. Akkortájt még áldatlan útviszonyok uralkodtak. Mivel a nyolc kilomé­ternyi országút Agyago'stól (Hliník) Vágfüzesig akkor épült, a nagy ke­rülőt úgy rövidítette le, hogy komppal járt át a Vág folyón. Keszegfalunál (Kameniőná), így jutott el a munkahelyére. Ű már abban a szerencsés helyzetben volt, hogy csak négy hónapon át gyúrta a sarat — akorra az út elkészült. Az ifjú mezőgazdasági szakembert nem rettentették meg az eléje tor­nyosuló nehézségek. Tüzelte — s ma is tüzeli — a tettvágy. Nemcsak a főkönyvelői, hanem az üzemgazdász! tisztséggel járó feladatokkal is meg­birkózott. Ez rendkívüli önfegyelmének, hallatlan dologszeretetének és jó küzdőszellemének tudható be, s természetesen az alapos, felsőfokú szak-* képesítésének... Mindehhez tudni kell azt is, hogy a közös gazdaság területe és tagállománya kiszélesedett, illetve gyarapodott. Mégpedig az­által, hogy a kávái szövetkezettel egyesült. A FEJLŐDÉS KEZDETE Hlavatý elvtársat, a közös gazdaság üzemgazdászát arra kérem, tömö­ren tájékoztasson arról, hogy a fejlődésnek mekkora útját járták be az utóbbi másfél évtized alatt, voltak-e döccenők, s az igazi fellendülésnek mi vetette meg az alapját? Az agrármérnök kerek mondatokban fogalmaz, összehasonlító szám­adattal rukkol ki, mindjárt a beszélgetés legelején, mondván, hogy a ká­vaiaknak hétmillió, nekik megirtlzenkét millió korona volt — a „frigyre lépés“ előtt — az éves bevételük. — A fejlődés grafikonja a 70-es évek elején kezdett egyre feljebb ívelni. Szaván fogom: — Az ütemgyorsulásndlt mi. volt a legfőbb oka? — Tökéletesítettük a gazdaságirányítást és a munkaszervezést. Oda hatottunk, hogy javuljon a dolgozóknak a közös munkához való viszonya. Ezt szívós, céltudatos neveléssel tudtuk csak elérni. A jó munkahelyi lég­kör kialakításán és megtartásán fáradoztunk. Ez jelentősen hozzájárult a dolgozók napi teljesítményének a növeléséhez, az elvárásoknak megfe­lelően. Társult ehhez a munkadíjazás jobbítása; azazhogy emelkedett a tagok közösből eredő személyi jövedelme, havi fizetési átlaga. A párbeszédből is világosan ikirajzolódott, hogy a közös gazdaság gép­állományának felújítása elengedhetetlenül szükségessé vált. Igaz, hogy a nagyobb teljesítményű, bonyolultabb szerkezetű gépek üzemeltetéséhez szaktudás kellett, dehát ez olyasmi, ami elsajátítható. El is sajátították, akiknek szükségük volt rá. — Kétségkívül minőségi változásnak voltak, akarva, nem akarva szem­tanúi. Miként hatott ez a termésátlagok növelésére? — tudakolom. A szimpatikus mezőgazdasági szakembernek kiváló az emlékezőtehetsé­ge. Anélkül, hogy papírokat húzna elő, elmondja: — Míg például a 70-es évek legelején 3,2 tonna, addig az évtized dere­kán már 5 tonna volt a gabona hozamátlaga. Ehhez természetesen a jobb minőségű agrotechnika, a szaktudás gyarapítása, a gépekhez és a kultúr­növényekhez való jobb viszony lényegesen hozzájárult. A kukorica hozam­­szintje hasonló emelkedést mutatott a jelzett ötéves tervidőszakban. Ugyanerre a tervidőszakra datálódik: 1974-ben lucemaszárító-üzem épült, a 70-es évek eleji legnagyobb összegű beruházásaként. Ez maga után vonta, hogy a lucernatermesztésre is megkülönböztetett figyelmet fordítottak. Általa évente négyszeri-ötszöri kaszálatra kerülhetett sor. Az előbbi 7 tonna helyett azután 13 tonnányi lucernatermést sikerült, hek­táréról betakarítaniuk. AZ IGAZI FELLENDÜLÉS azonban a következő évtizedekben következett be, amikor a legfejlettebb technológiák, s tudományos ismeretek figyelembevételével készült el a gabona- és a kukoricatermesztés céltudatosabb programja. — Mit eredményezett ez? — firtatom. Beszédes számokkal érvel, amelyek kétségbevonhatatlanul bizonyítanak. — Búzából, egészen 1979-ig nem tudtunk csak 6—6,5 tonnás hozam­szintet elérni. Ebbe természetesen nem nyugodtunk bele; további módo­sításokat eszközöltünk. Nos, 1980-ban már kiváló hozamátlagot értünk el, 7,3 tonnát hektáronként. Ha a kukoricát vesszük, itt is 8,5—7 tonnás volt a hozamszint. Mennyi volt a csúcshoztimuk? Hát az meghaladta a tíz tonnát. Beszélgető partnerem többek között azt is elmondja, hogy a közös gazdaságuk határa árpatermesztésre nem megfelelő. Csupán feleannyit képesek elérni hektáréról, mint például kukoricából. Ezért nem is ter­mesztik. Szorosan ide tartozik, hogy a lehető legkorszerűbb a mezőgazdasági gépekről való gondoskodás, amit a korkövetelménynek megfelelő javító­­műhely, a szervizszolgálat, Illetőleg a diagnosztikai műhely elősegít. Ez utóbbit 1978-ban adták át rendeltetésének. FEJÖKOMBÄJN és pako TEJHÜTÖ Mindeddig csak a növénytermesztésről esett sző. Am az állattenyésztés­ben is történtek változások, korszerűsítő, a fejlődést előmozdító intézke­dések, s eredmények ugyancsak születtek. Erről tömören így tájékoztat az üzemgazdász: -— Az egyesüléssel valójában felhígult a tehénállomány, s az éves fejés­­hozam mindössze 2700 liter volt átlagban. A céltudatos haszonállat-elő­állító keresztezéssel (szlovák tarka X holstein fríz) igen nagy lépést tet­tünk előre. Az utóbbi négy évben ezer literrel növekedett az éves fejési átlag, tehenenként. A minőségi előreugrás abban nyilvánult meg a leg­kézzelfoghatóbban, hogy azt megelőzően, például 1978-ban a tejnek a fele 111. minőségi osztályú volt. Viszont az utóbbi három évben csak I. minő­ségi osztályú tej kerül a feldolgozó üzembe, ami anyagiakban is jelentős többlet. Ezt a dinamikus fejlődést a tenyészmunka javulása, a tehenészeti dol­gozók cseréje, s persze a fejőkombájn, valamint a PAKO-5000 típusjelű tejhűtő, nemkülönben a tejház építése segítette elő. — A hústermelésben történt javuldš? — Igen. Míg a 70-es években csak negyven-egynéhány deka volt a ser­tések napi felhízási átlaga, Jelenleg ötvenhat deka. A szarvasmarha-hizla­lásban meg 80 dekáról 1 kiló fölé növekedett a napi súlygyarapodási át­lag, normán aluli abrakfelhasználással. Ezt követően a helyes káderpolitikára utal Hlavatý elvtárs: 15 évvel ez­előtt csupán 6 rendelkezett főiskolai végzettséggel, ma viszont 7 az agrár­mérnökök száma, s tucatnyi a technikus, a középkáder. Még egy beszédes számadat: tizenöt év alatt az' éves gazdálkodási és áruérték több mint kétszeresére növekedett, egyazon területen. IRANYlTASTOKÉLETESlTÉS ‘ Tekintettel arra, hogy a gazdálkodás Jövedelmezősége az eddiginél még­­inkább előtérbe kerül, s a gazdaságvezetés tökéletesítéséről, a gépek, s a munkaidő jobb hasznosításáról sem mondhatnak le, tervezik' komputer vásárlását. így a számítástechnika kincsetérő adatait nagyon rugalmasan tudnák felhasználni a gazdaságvezetésben, az üzem- és munkaszeyveaés­­ben, s nemkülönben a tervezés területén. A komputer teljesítőképességé­nek maximális kihasználására az együttműködési (kooperációs) körzeten belül nyílna tág lehetőség. - N. KOVÁCS ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents