Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 4. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. január 29. Eredményesebben, mint tavaly A losonci (Lučenec) járás mezőgazdasági üzemel már megkapták az idei “végrehajtási tervet. A feladatok lebontásakor a mezőgazdasági termelés távlati tervéből, valamint a lemaradozó gazdaságok fejlesztési programjából Indultunk ki. Számba vettük az előző két esztendő eredményeit is. Az egyes mezőgazdasági üzemek politikai és gazdasági helyzetének elemzése módot nyújtott a termelés gyenge pontjainak a feltárására, valamint a szükséges intézkedések foganatosítására. A közeledő zárszámadő közgyűlések vitáját iš ezekre a problémakörökre akarjuk összpontosítani. Az elmúlt két esztendő időjárási viszpnyai nem voltak éppen a legkedvezőbbek és több mezőgazdasági üzemben a termelési és gazdasági eredményeket negatívam befolyásolták. Ennek ellenére a növénytert mesztés szakaszán is több sikert arat' tunk. A cukorrépából például a járási átlagban elért 37,6 tonnás hektárhozammal — 1974 óta — a legjobb termést értük el. Ez elsősorban a Fülek! (FHakovo) Állami Gazdaság, valamint a rátkal, a rappi (Rapovce) és a bozíta (Buzitka) szövetkezet érdeme, ahol termelési tervüket túlteljesítették. Sajnos, akadtak olyan gazdaságok is, mint például a galsal (Holtša) és a kálnól (Kalinovo) szövetkezet, melyek feladatuknak nem tettek eleget. A burgonyatermelésben Is pozitív eredményeket könyvelhettünk el, köszönve a tervfeladatukat magasan túlszárnyaló poltárl, ipolymagyarl (Uhorské) és a látkyi szövetkezeteknek. Ezzel szemben a vámosfalval (Mýtna), a lehőtkai és a málnipatakl (Mallnec) szövetkezetekben értékesítési tervüket nem teljesítették. Hasonlóan alakult a helyzet a hüvelyesek termelésében Is, ahol a ráckai, a galsal, a tamási (Tomašovce) és a poltárt szövetkezettel ellentétben több gazdaságban: az Ipolymagyarl, a kálnói szövetkezetben, valamint a L6- nyebányai (Lovinobaňa) Állami Gazdaságban tervfeladatukat nem teljesítették. Hasonló különbségeket tapasztaltunk a gabonafélék, az olajnövények, a zöldségfélék termelésében le, ami arra enged következtetni, hogy nem mindegyik gazdaságban tanúsítottak egyenlő igyekezetét, felelősségteljes hozzáállást a feladatok teljesítése érdekében. így a szubjektív tényezők hatványozták a kedvezőtlen időjárási viszonyok hatását. Míg a tamási és a rátkai szövetkezet mindem fontosabb mutatóban teljesítette a növénytermesztés előirányzott tervét, addig a lehőtkai és az ipolymagyarl szövetkezet, valamint a Lónyabányai Állami Gazdaság egyetlen mutatóban sem tett eleget. Hozamaik az előző évihez, Illetve a járási átlaghoz viszonyítva jóval gyengébbek voltak. Az állattenyésztés szakaszán eredményesen teljesítettük a hús, a tojás, a juhsajt és a gyapjú értékesítési tervét. A tej értékesítési tervét nem sikerült teljesítenünk. A tejtermelés a gazdaságok többségében stagnált, de sajnos, több esetben az előző évek valóságához viszonyítva jelentősen csökkent. Igen kedvezőtlenül alakult a helyzet az ipolymagyarl, a rappi, a poltárl és a kálnói szövetkezetben, valamint a Füleki Állami Gazdaságban. Dicséretre méltó helytállást tanúsított a galsal, a tamási, az ábelfalv-at (Abelová) és a bozitai szövetkezet, ahol a tej értékesítési tervét határidő előtt teljesítették. A lemaradás a gazdasági eredményekben Is visszatükröződött. A rappi szövetkezetben hozzávetőlegesen négymilliós veszteséggel zárták az évet. Itt az elnökváltás sem hozta meg a várt javulást. Bár a lehőckal szövetkezet is veszteséges volt, a vezetőségben létrejött kádercsere nyomán a konszolidálásl folyamat érzékelhető, s remény van arra, hogy fejlesztést programjukat sikerrel valóra váltják. A 7. ötéves tervidőszak első két évének eredményeivel a járás mezőgazdasági üzemei korántsem lehetnek elégedettek. Főleg nem a rappi, a lehőtkai, az Ipolymagyarl, a kálnól és a clnobaňai szövetkezetek, valamint a Lónyabányai Állami Gazdaság. A kedvezőtlen gazdasági helyzet felszámolására hatékony intézkedések — a kádercserét is beleértve — szükségesek. Az eddiginél lényegesen felelősségteljesebb hozzáállást kell tanúsítani az állami végrehajtási tervvel szemben. Tudatosítani kell, hogy ennek maradéktalan teljesítésén múlik a lakosság zavarmentes élelmiszerellátása. Az egyes mezőgazdasági üzemekben nem használják ki teljes mértékben a munkaidőt, a rendelkezésre álló gépi eszközöket, nem védik kellőképpen a közös szocialista vagyont. A vezetőknek gondoskodniuk kell az érvényes előírások betartásáréi. Megrovásban, sőt bírságban kell részesíteni SZELLEMÉBEN azokat, akik ezt megszegik vagy felelőtlen hozzáállásukkal gazdasági károkat okoznak. Ide tartozik például a gazdasági állatok tömeges elhullása mérgezések vagy felfúvódás következtében. Ilyen esetek sajnos tavaly is előfordultak, például a Lónyabányai és a Füleki Állami Gazdaságban. Tudatosítani kell, hogy a hanyagságból eredő nagyarányú állatelhulláb következtében kevesebb hús és húsipari termék kerül a dolgozók asztalára. Az idei végrehajtási terv megvalósításához az eddiginél lényegesen nagyobb felelősségtudattal akarunk hozzáállni. A ránk háruló feladatokat, a nehézségeik ellenére, maradéktalanul szeretnénk teljesíteni. Közéjük tartozik a hiányos tömegtakarmány-alap, amely csupán 90 százalékra fedi a szükségletet, de több gazdaságban a helyzet még ennél is kedvezőtlenebb. Ezért valamennyi gazdaságban szigorúan be kell tartani a gazdasági állatok megfelelő átteleltetésével kapcsolatban hozott intézkedéseket. Aránylag kedvezőtlen a helyzet a gépek és pótalkatrészek vásárlására fordítható keret tekintetében is. Ez megköveteli a meglévő gépek ésszerű kihasználását és élettartamuk meghosszabbítását. Az idén kevesebb üzem- és tüzelőanyag, vegyszer stb. áll majd rendelkezésünkre. Ezért a meglévő kereteket és eszközöket a lehető leghatékonyabban keli kihasználni. A mezőgazdasági szolgáltató vállalatoktól joggal követeljük a hatékonyabb és olcsóbb szolgáltatásokat. Feltétlenül javítani kell a gép- és traktorállomások, a mezőgazdasági építövállalatok stb. által nyújtott szolgáltatások minőségét. Az idei végrehajtási terv értelmében növelnünk kell a tej, a marha- és a juhhús értékesítését.. Ez pedig az állományok bővítését és a hasznosság növelését teszi szükségessé. Sertéshúsból az előző évekhez viszonyítva kevesebbet adunk a piacra, mert az erőtakarmányok beszerzése egyre nagyobb bonyodalmat okoz népgazdaságunk számára. Ezért a sertéshús mennyiségének csökkenését marha- és juhhússal kell pótolni, s az állatok hizlalását a saját terimés takarmányforrásainkra kell alapoznunk. Ez megköveteli a tömegtakarmányalap további növelését. Mivel a termőterületet nem bővítjük, s ezen felül az Ipari növények termesztése is nélkülözhetetlen, változtatnunk kell a takarmánynövények termesztési szerkezetén — a lucerna és a silókukorica javára, jelentősen növelnünk keil a gyepterületek hozamát is Hiszen ezek járásunkban a mezőgazdasági területnek úgyszólván hatvan százalékát foglalják el. A gyepterületek talajjavításával és belterjes trágyázásával a hozamok megkétszerezhetők. Ebben rejlenek a legnagyobb tartalékaink. A növénytermesztés szakaszán a múlt év valóságához viszonyítva jelentősen növeljük a gabonatermelés arányát. A hasonló feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek eltérő eredményei jelentős tartalékokra utalnak. Ha ezen aránytalanságokat sikerül kiküszöbölni, akkor a gabonaprogram céljait valóra válthatjuk. A gabonaprogram sikeres megvalósítása szempontjából a legnagyobb lehetőségeket a nagy hozamokat biztosító szemes kukorica termesztésében látjuk. Termőterületét az Idén a múlt év valóságához viszonyítva megduplázzuk. Hiszen tavaly azokban a gazdaságokban, ahol a slušovlcei szövetkezettel való együttműködésben termesztették a szemes kukoricát, hektáronként több mint hat tonnás hozamokat értek el. Az eddiginél még nagyobb figyelmet kell szentelnünk a talajvédelemnek és a talajerő növelésének. A termőterület csökkenését sikerült megakadályozni, s tavaly a szántóterületet első ízben növeltük. Am ez a kérdés sem problémamentes. A beruházók kötelesek, de hajlandók is az elvont területet nem mezőgazdasági jellegű területek talajjavításával pótolni. De honnan vegyük ezeket? Az erdővédelemről szőlő törvény nem teszi lehetővé a mezőgazdasági művelésre alkalmas befásított területek kivonását. A kimerített kavicsbányák termővé tétele óriási költségekkel jár; fedezésük pedig nem áll módunkban már az energiaikorlátozásra való tekintettel sem. Az állami támogatás megvonása hátráltatja a talajjavítást Is, ami alapvető forrása volt a tömegtakarmány-alap növelésének. Legnagyobb tartalékunk az Ipoly (Ipef) menti külterjes rétek feljavításában rejlik. A vizenyős területek lecsapolásával értékes szántóterületet nyerhetnénk. Ennek megvalósítása viszont csak részben lehetséges. Jelentős területeken környezet- és vízvédelmi szempontokból belterjes trágyázás vagy talajjavítás nem végezhető. A mai napig sem oldódott meg az Ipoly és a Poltárica mentén tervezett víztároló építése, melynek megvalósítása a századforduló utáni évekre tolódott át. Ennek ellenére az SZSZK Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériuma nem hajlandó kiadni az engedélyt e terület mezőgazdasági célokra való igénybevételére. Az említett problémák ellenére az idei végrehajtási tervet eredményesebben szeretnénk teljesíteni, mint tavaly. Meg kell tanulnunk jobban gazdálkodni azzal, amink van. A mezőgazdaság szociaiizáiódásának éveiben korántsem volt olyan anyagiműszaki ellátottságunk, annyi szakképzett vezető dolgozónk, mint ma. De az emberekben több volt a lelkesedés, a szerénység és a szorgalom. Ma ezeket az erényeket hiányoljuk, főleg a szakképzett fiatalok körében. RSDr. JÚLIUS VlTAZ, a Losonci Jml igazgatója Társadalmi érdeket szolgálnak Az élelmiszeripari hulladékok takarmányozási célokra való hasznosítása nemcsak jövedelem többletet, hanem többlettermelést is jelent a mezőgazdasági üzemek számára. Igazolják ezt a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla Efsz több mint kétéves tapasztalatai is, A baromfiipari hulladékokból naponta háromezer liter takarmánypépet készítenek. Fotó: archívum ahol évente hozzávetőlegesen négyszáz tonna erótakarmányt takarítanak meg. Az élelmiszeripari hulladékok nagyobb arányú hasznosítását a sertések takarmányozásában 1980-ban kezdték. A szövetkezet közelében lévő élelmiszeripari üzemek, valamint a gazdag termelőkörzet erre kedvező feltételeket teremtenek. A baromfifeldolgozó üzemből 55, a húsipariból 570, az állatl-fehérje-előállítő üzemből 265, a malom- és pékipari vállalattól pedig 20,2 tonna hulladékot vásárolnak fel évente. Ezen túlmenően az Agrofrlgor Közös Mezőgazdasági Vállalattól és a Jednota Fogyasztási Szövetkezettől a zöldség- és gyümölcshulladékot Is átveszik. A hulladékokat a nagyabonyl (Vefké Blahovo) sertéstelep központi takarmányelőkészítőjében dolgozzák fel. A baromflhulladékból 150—180 C-fok hőmérsékleten és 6—8 atmoszféra nyomás alatt takarmánypépet készítenek. A vért egy külön tartályban főzik. Ezeket a komponenseket megfelelő arányban keverik, s vízzel meg baromfiipari lével hígítják. Végezetül abrakkal egészítik ki. A hulladékból készített takarmánypép előállításához két dolgozó elegendő. A kész takarmányt tartálykocsikban szállítják a sertéstelepekre. A takarmánypép minőségét az állategészségügyi felügyelőség szakemberei ellenőrzik. 1981-ben 3888 darab sertést tartottak a szövetkezetben. A napi átlagos súlygyarapodás 0,57 kilogramm, az évi sertéshústermelés pedig 812,5 tonna volt. Egységnyi súlygyarapodásra — az előirányzott 4 kg-mal szemben — 3,61 kiló erőtakarmányt használtak fel. Ez anynylt jelent, hogy mindenegyes kilő súlygyarapodásra számítva 0,39 kiló erőtakarmányt takarítottak meg. Ezen túlmenően a 630 koca napi takarmányadagjában is 0,54 kiló takarmánypépet adagoltak, s ezáltal Is kevesebb abrakot használtak fel. Tehát év) átlagban összesen 441 tonna erőtakarmányt takarítottak meg. Ennek pénzben kifejezett értéke megközelítette a 821 ezer koronát. Az élelmiszeripari hulladékok hasznosításának népgazdasági jelentősége abban a többlethústermelésben rejlik, amit a megtakarított erőtakarmányokból termeltek. (A. S.) Egy kiértékelés margójára A rozsnyói (Rožňava) Járásban ünnepi gyűlésen értékelték a szövetkezetek és állami gazdaságok te]értékesítési tervének teljesítését. A decemberi hónapban az átlagos napi tejtermelésbeú elérték a tervezett szintet, így a kelet-szlovákiai kerületben a harmadik helyen végzett a Járás, de az év elejétől számítva több mint egymillió liter tejjel maradtak adósak a felvásárlóknak. Ez a ténymegállapítás bizonyos elemzésre és következtetésekre ad okot és alkalmat. i A pontozásos értékelés alapján a Gemerská Poloma-i szövetkezet áll a ranglista éléin, a tehenenkéntl 8,31 literes napi fejésl átlaggal. A tejet az utolsó literig az első minőségi osztályban értékesítették. A második helyre a rejdovai szövetkezet tornázta föl magát. A nyolcvanegyes évhez viszonyítva kilenc százalékkal növelték a tejtermelést, megelőzve ezzel a görgő-almási (Jablonov nad Turňou) szövetkezetét, ahol ugyanakkor visszaesés tapasztalható a tejtermelésben a sokéves „elsőbbség“ után. Sokat fejlődtek az utóbbi esztendőben a revúcaiak (Revúca), főleg ami a tej tisztaságát és a termelés hatékonyságát Illeti. Országos összehasonlításban dicsekvésre nincs okuk, mert ha a ráfordított anyagi és pénzeszközök nagyságát vagy kihasználtságát az eredményekhez arányítjuk, bizony drágán termelnek. Igaz a fejésl átlagok viszonylagosan — szépek, de az átlagok sok mindent eltakarnak. Nem igen van magyarázat arra sem, hogy az összehasonlítható körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek, sőt, egy gazdaságon belül az istállók között miért olyan nagyok az eltérések a termelésben. Szólnunk kel azokról Is, akik a sor végén kullognak. A pelsőciek (Plešivec), — az 5,32 literes napi fejésl átlaggal és a 87,3 százalékos tervteljesítéssel — a leggyengébb tejtermelők a járásban. A lemaradozók csoportjába tartozik a Jelšava! és a Rozsnyói Állami Gazdaság Is. Az adottságokhoz „Illő“ fejésl átlagok elérése csak egy, ha nem is könnyű feladat a tennivalók sorából. A másik oldalon viszont, amire nyomatékosan figyelmeztettek a CSKP XVI. kongresszusának határozatai Is, azt is vizsgálni kell, mi mennyibe kerül. A szó szoros értelmében gazdálkodni kell. Amivel tegnap megelégedtünk, az a mára, a holnapra nem érvényes. Az anyagi és szellemi erők összefogására, áldozatkészségére van szükség mind a termelő, mind az Irányító félnek ahhoz, hogy az új helyzet követelményei között Is helyt álljunk. De folytassuk tovább az elemzést az összefüggések láncolatában. A járás tizenöt mezőgazdasági üzeme közül 1982- ben mindössze öt gazdaságban növelték a tejtermelést az előző évben elért eredményekhez képest. Törvényszerű arányosság mutatkozik a takarmánytermelés és a tejtermelés színvonala között. A járásban szénaegységre átszámítva 2,7 tonnában határozták meg egy-egy szarvasmarha téli takarmány szükség'? tét. Több mezőgazdasági szakember véleménye szerint ez a tervezett mennyiség — legalább 4—4,5 tonna kellene — kevés ahhoz, hogy számottevőbb fejlődést érjenek el a szarvasmarha-tenyésztésben, Illetve a termelésben. A tizenöt mezőgazdasági üzem közül csak három szövetkezetnek sikerült tömegtakarmányokhól a kellő mennyiséget beyyfljtenle. Ezek közül az egyik a Gemerská Poloma-1 Efsz, ahol még a szalmát Is fedett pajtákban tárolják. Itt még más szövetkezetek kisegítésére Is jut a takarmányból, öt éve azt a módszert alkalmazzák, miszerint minden szövetkezeti dolgozó — beleértve a technikusokat ős a vezetőket Is — köteles három mázsa szénát begyűjteni, vagy pedig hat napot ledolgozni, természetesen munkaidőn kívül a takarmánynövények begyűjtésében. A legtöbb tömegtakarmánykészlet — egy számos állatra szénában számítva három tonna — a honcei, legkevesebb, 1,5 tonna a hosszúszói (Dlhá Ves) szövetkezet raktáraiban van. Az utóbbi gazdaság a több tényezőt figyelembe vevő pontozás alapján a közepes, hetedik helyen végzett ugyan, de ha csupán a tejértékesltés teljesítése alapján értékeljük, az utolsók közé „zuhantak*. A tömegtakarmányok menynyiségét szemlélve nehéz tél vár az állatokra és az állattenyésztőkre. A hiányzó г ctnynyiség kis részét a lakosságtól vásárolják majd fel. A pártszerveik olyan hatí-nzatot hagytak jóvá, hogy a járásból nem lehet eladni más járásokba a szénát. Ugyanakkor arról Is döntöttek, hogy a felvásárlóknak meg kell adni a gazdák által kért összeget a takarmány minőségének arányában. A tél nagyon sok gazdaságban az é-jzerá*i-,n de lényszerű takarékosság jegyében fog eltelni. Be kell látni, h r az elért — a vártnál gyengébb — hasznosság nem növelhető végsősoron pénzpazarló kuporgatással. Az előbbrelépéshez a bevált, kipróbált módszereknek, az új irányelveknek és a hasznosítható ötleteknek a gyakorlatban való rugalmas alkalmazását kell szorgalmaznunk. (K. L.)
