Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 4. szám

1983. január 29.

SZABAD FÖLDMŰVESFebruári filmújdonságok

Nem kevesebb mint 18 filmújdon ság közül választhatnak a mozilátogatók februárban. Csaknem egyhar maduk (5) a hazai filmstúdiókból ke rült ki, a Szovjetunióból, Illetve a többi szocialista országból négynégy alkotást lát. hatunk. A fennma radt Ötből kettő Illetve egy-egy kép : viseli az olasz, л ...francia és az oszt rák filmművészt , tét, míg az ötödil ' egy, a fllmművé szét terén Is „fejlődő“ országból: Costa Ricából érkezett

Az alábbiakban • négy alkotást közelebbről Is bemutatunk a februári kínálatból

Háború és béke .— Borogyino

'* eltűntek az élők között

(szovjet)

Vlagyimir Fetyln színes, szélesvásznú filmjének műfaja: krimi A bűntények egyre jobban elharapózó formáját, az autólopást „választja“ egy szervezett bűnözőcsoport a gyors meggazdagodás ötjeként Az üzlet — az ellopott gépkocsik gyors eladása •— kitűnően megy, főleg azután, hogy a csoportnak sikerül beszervezni egy taxisofőrt is. A fiatal fiú enged a könnyű pénzszerzés csábításának. Később azonban egyre erősödő félelme és növekvő lelkllsmeretfurdalása arra készteti, hogy hagyjon fel a bűnös Űzelmekkel és próbáljon újra tisztes séges útra térni. Visszaút azonban nincs: túl sokat tud már a bandáról... Veszélyessé vált, el kell hallgattatni.

Az egyébként Izgalmas film esetében nem hagyhatjuk szó nélkül azt a következetlenséget, ami a tartalom és a kifejezési forma között fennáll. AJobbára monumentális, történelmi vagy tájdomináns filmek eszköztárába tartozó szlnes-szélesvásznú megoldás fölösleges és túlméretezett egy bün■ ügyi film esetében. Ogyszintén megkérdőjelezhető a film „Ifjúságnak alkalmas* megjelölése Is.

AMÍG A SZIVED VER

(lengyel)

Az elsüllyedt harangról szóló krakkói legenda szolgáltatta az alapot Edmond de Amlcls Szív című regényéhez, amelyből, szabad átdolgozás után a film készült A tízéves Henryk

sorsán keresztül a film rendezői mély hazaszeretetről tesznek hitvallást. A kisfiú Krakkóba kerülve a gyermeki értetlenségből fokozatosan döbben rá, hogy ml történik hazájában. Csupa megalkuvót Iát maga körül, akiik az osztrák elnyomás éveiben nemcsak

HÁBORÚ ÉS BÉKE — BOROGYINO (szovjet)

A Bondarcsuk és Szolovjev rendezte másfél órás színes film a Lev Tolsztoj regényéből készült monumentális fílmciklus harmadik része. 1812-t Írunk, az országban háború pusztít. Napóleon csapatai száz kilométerre vannak Moszkvától. A pétervárl főúri körök minden reménysége Kutuzov tábornokban van, akinek kivételes képességei közismertek. Borogyino község mellett került sor arra a csatára, amely a legnagyobb volt az emberiség addigi történelmében, és amelynek során az orosz csapatok egyetlen lépést sem hátráltak. Borogyino úgy vonult be az emberiség történetébe, mint a hősiesség szimbó luma. A csatát követően a Rosztov család úgy dönt, hogy elköltözik Moszkvából; Így kerül sor Natasa és Andrej végzetes találkozásárai..

A CSENDŐR ÉS ÚRLAKÖK (francia)

Már a cím Is sejteti, hogy sziporkázó ötletekkel teli, eleven humorú filmvígjáték Jean Glrault rendező újabb alkotása. A teljes bizonyosság sem várat sokáig magára, hiszen már az első kockákon megpillanthatjuk régi ismerősünket, a kétbalkezes Saint Tropez-1 csendőrt, természetesen Ismét Louis de Funes alakításában. Hősünik a napfényes Riviérán élvezi a nyár örömeit, az édes semmittevést — amíg egy repülő csészealj nem száll le az orra előtt, rajta titokzatos űrlények. A „földöntúli“ ötletből a francia filmvígjátékokra

Eltűntek az élők között

anyanyelvűket, de nemzetük nevét Is annyira jellemző meglepő fordulatok, elfelejtették. Diákévei alatt több tár- kitűnő helyzetkomikumok egész sora sával együtt fokozatosan érik meg következik, amelyek kilencven percen benne a meggyőződés, hogy harcolni át pompás szórakozást, igazi kikapkell Lengyelország függetlenségéért csolódást kínálnak, és szabadságáért. VASS GYULA

(1783-1842)

A 19. század egyik legnagyobb írója, Henri Beyle, a későbbi Stendhal, 1783 január 23-án, kétszáz esztendővel ezelőtt született. Ellentmondásos környezetben nevelkedik; édesanyja korai halála mélyen megsebzi a lelkét, ügyvéd apja az arisztokráciát támogatja a forradalom alatt, a gyermek jakobinus módjára él és gondolkodik. Tizenhét évesen már Napóleon seregének a tisztje Milánóban. Ha csak teheti, ezután Is ide tér vissza: Waterloo után, sőt—Jóval később, konzulságának ével alatt sem felejti el imádott városát Ragaszkodását a legjobban sírfelirata bizonyítja, amely, saját kívánsága alapján csak ennyi volt: Arrlgo Beyle, Milanese.

1803-ban lép ki a hadseregből. Három évig „olvas“, klasszikusokat és kortársakat egyaránt, közben szenvedélyes szerelmi kalandokba bonyolódik. 1808-tól kezdődően Ismét részt vesz a császár minden nagy hadjáratában. Ezeket a szavakat: „Gyűlölöm a zsarnokságot mert megfosztotta Franciaországot szabadságétól“ csak később vetette papírra .. . Ott volt az égő Moszkvában is, ahonnan egy Voltalre-kötetet hoz magával Napóleonnak szemére vetette despotizmusát de mentséget Is talált rá: zseni volt Amíg őt szolgálta, nem irt semmit

A császár bukása után Milánóban egy nagy szerelem í— és az író új hivatása várja. Eleinte, főleg olasz szerzők nyomán életrajzokat Ír, majd megírja a Festészet történetét. Ezután következik a Róma, Nápoly és Firenze című könyve, amely eredeti megfigyelések gyűjteménye a korabeli olasz társadalomról. A kötet borítólapján új — Immár végleges — álnév olvasható: Stendhal. Stendhal egy német városka, ahol a volt Napóleontiszt bizonyára szép napokat töltött. A ma már világhíres, A szerelemről című könyve annakidején Párizsban mindössze 14 példányban kelt el, mégis ez Irányította rá az Irodalmi körök figyelmét. Ekkor barátkozik ősze már Ismert írókkal, mint Prosper Mériméevel és Sainte Beuve-vel.

Életében soha nem kisérte siker göröngyökkel és szerelemmel egyaránt kirakott életútját. Akikor sem, amikor megírja Napóleon életét, akkor semr amikor

f—i negyvenöt éves kora után >— napvilágot látnak halhatatlan regényei Első regénye, az Armance (1827) még csak sejteti az igazi Stendhalt. A Vörös és fekete következik (1831), a félbehagyott Lucien Louwen (Vörös és fehér), és 1839-ben jelenik meg A pármai kolostor, amelyről Balzac 72 oldalas elemzést közöl folyóiratában. A regény szereplőit, a Farnese-család naiv tagjait Stendhal megfiatalítja mintegy háromszáz évvel, és a 19. század első évtizedeinek általános politikai-közéleti viszonyaiba helyezi el őket. A regényt az Irodalomtörténet Stendhal főműveként tartja számon.

Halála után jelennek meg önéletrajzi Írásai, és Lamiel című korrajz-regénye. Ahogy megjósolta, csak a század vége felé vált népszerűvé. Akkor viszont a legolvasottabb Írók egyike lett, és szinte nem akadt jelentős tollforgató vagy irodalomkritikus, aki ne foglalkozott volna Stendhallal és életművével. Pedig 1842-ben, amikor Párizsban meghalt, mlndösze hárman kísérték iki a temetőbe __

Az irodalomtörténet ma már egyöntetűen osztja azt a véleményt, hogy a 19. század nagy írói közül Stendhal hozta a leggazdagabb örökséget az előző korok irodalmi hagyományaiból, de ugyanakkor a legmerészebb újításokat is: elsőnek hirdette meg a romantikát, anélkül, hogy feladta volna kora klasszikusan realista stlluseszményét. Ennek a szimbiózisnak a magyarázatára talán leginkább Gorkij tapintott rá, amikor azt mondotta, hogy a Stendhal-művek igazi és egyetlen témája az élniakarás. (v)

SZABÓ MAGDA:

JANUÁR

A tó beállt, a tó türelmes, bólint, ha a tél szól neki, ám a patak nem engedelmes, az fut, ha a fagy kergeti, s mikor fehér inát harapják a jég fogai, felkiált; otsszarengtk ringó haragját az aranyszemű vadlibák.

A hegy alfát levágta a köd fodros szélű kése: csak a csúcs beszédes vonala, a vár falai látszanak, a pára tartja tenyerén, a semmin III a csúcs, a rom, egy felleg kusza szövetén, laza pára-boltozaton.

Minden fehér, csakhogy

törékeny,

kemény fehér ez, nem puha. Karját lóbál ja a fény éren egy álllg üveg körtefa.

A fia is, egy csepp bokor, színjátszó, szűk üvegzekében, Ott cseng, nevetgél, ott

guggol,

és térdét ölelt a szélben.

Szakmai megbeszélést tart a rendezőpáros

(A szerző felvétele)

„A C SEM ADOK füleld (Fiľakovo) helyi szervezete és a Kovosmalt üzemi klubjának színjátszói jelentették a fókat-napok nagy meglepetését. A „vert mezőnyből“ az Idén feljutottak a csúcsra: kiérdemelten szerezték meg az első helyezést, az SZSZK Kulturális Minisztériumának díját. Gyárfás Miklós Kényszerleszállás című vígjátéka jó alkalmat adott kitűnő színészi teljesítményekre, melyet a csoport ki ts használt: a füleki színjátszók egtjike, Danyl Irén elnyerte a legjobb női alakítás díját.“

A tavalyi Jókal-napok értékelése alkalmából láttak napvilágot ezek a sorok lapunk hasábjain. Azóta új

„évad.“ kezdódótt, felkerestem hát Mázik István rendezőt, hogy „helyzetjelentést“ kérjek tőle az együttes mostani munkájáról, terveiről. A várost művelődési otthonban találtam rá, amelynek ö az igazgatója. Látogatásom célfát megtudva hellyel kínált.

— Tehát a „Zsákszínház" munkája érdekli — mondta mosolyogva és helyet foglalt mellettem ez a húszonegynéhány éves fiatalember, aki második nekifutásra feljutott a csúcsra a fiatalokból alakult amatőr színjátszócsoporttal.

— De miért éppen „Zsákszínház“? vágtam közbe, mielőtt a tények sorolásába kezdett volna. — Honnan ez a meghökkentő, jószerivel csak Füleken és környékén ismert név?

— Mint mindennek, ennek is története van. Első alkalommal a Ludas Matyit tűztük műsorunkra, a szerepekre csupa fiatalt' nyertünk meg. Mokány Bellával, a Kovosmalt Ipari Szakközépiskolájának tanárával az utcán toboroztuk a lányokat, fiúkat: Nem lenne kedved színdarabot játszani? Volt, aki igent mondott, volt aki fontolgatta, de végül is sokan összejöttek, Megkezdtük a próbákat, melyek „fiatalos hangulatban", de eredményesen folytak. Közeledett a bemutató napja, és mi komoly gondban voltunk: nem voltak kosztümetnk a darabhoz. Szereztünk ugyan néhány molyette darabot, de azok legtöbbje használhatatlannak bizonyult. Š ekkor született a merész gondolat: egységesítjük a kosztümöketI Mindenki hozót egy zsákot (i) s azt alakította át magának öltözékké.

A darabnak az „újszerű“ szerelésben óriási sikere volt. Füleken hét alkalommal mutattuk be, de bejártuk vele a környező helységeket is. A közönség a „kosztümök“ alapján „zsákszínháznak" nevezett el bennünket, végül ml ts átvettük. Hát így lettünk „Zsákszínház".

— A lúdas Matyi további sikerekei ts hozott?

— Sajnos nem. A boldogság édes ízei rövidesen megkeseredtek. Bár a válogató bizottság javaslata alapián eljutottunk a Jókai-napokra, sikert nem értünk el: a zsűri igencsak „ve gyes“ véleményt nyilvánított játé kunkról. De nem Is a komáromi stkertelenség fájt, hanem az annak nyomán született kárörvendő megjegyzések, melyekkel itthon fogad tak: ... ugye, megmondtuk... ml tudtuk előre... azt gondoltátok, hogy... stb.

Nagyon lehangolt bennünket ez a fogadtatás, bár kezdetben ts voltak hangok, amelyek elítélték próbálkozásainkat. „A Lúdas Matytt fiatalokkal? S ilyen fiatalokkal?!" — hallottuk nemegyszer. Am a komáromi (vélt) sikertelenség ellenére az élet ment tovább, a „csakazértis" győzött bennünk: műsorra tűztük Gyárfás Miklós Kényszerleszállás című vígjátékát. Sokat gyakoroltunk, alaposan átgondolt rendezéssel. A hazai fellépések sikeresek voltak, majd következtek a fókat-napok. Érthető szorongással indultunk, de bíztunk is, mert mindig kiválót nyújtott a gárda.

— Ha ott ts így fog menni... sóhajtottunk fel egy-egy sikeres fellépés után. De nem úgy ment. Sokkal jobbanl Szereplőink önmagunkat múlták felül, még rögtönöztek Is, és minden bejött. Danyl Irénnek például eltörött a cipője sarka, de nem esett kétségbe, partnerével még ebből a váratlan problémából ts poént csinált. S mindezt úgy oldották meg, hogy a közönség azt hitte: a szerephez tartozik.

Így lettünk elsők. Határtalanul boldogok voltunk, ez a siker elfeledtette az előző évi keserűséget ts. Az elismerés növelte önbizalmunkat, további munkára ösztönzött.

— Most mire készülnek?

— Megkezdtük Peter Zvon Boldogultak bálja (Tanec nad plačom) című drámájának próbált. Most is kevés díszlettel, a szereplők ötleteinek figyelembevételével igyekszünk sikert elérni. Tóth István, Danyl Irén, Mikula Róbert, Pál Attila, Kerekesné Csaba Blanka, Sáfrányáé Rósenfeld Ilona, Schneider Péter, Urbán Béla, Nagy fenő és a többiek tehetsége, pozitív hozzáállása között régi „nagy nevek“ ts szerepelnek már, ami azt jelenti, hogy nemcsak a fiatalos temperamentumra építhetünk...

Ha elért sikereinkről szólok, meg kell említenem a technikai munkatársakat ts, hiszen Mester Tibor, Zupkó Róbert és Oravecz Miklós fövilágosító — Illés fózsef ötleteit is hasznosítva — jelentősen segítették munkánkat.

— A rendezésben van valami egyént módszere?

Kis gondolkodás után válaszolt.

— Nincs semmi rendkívüli. Igyekszünk jól kiválasztani a szereplőket, ismertetjük elképzeléseinket az alakítást illetően. Nincs „szájbarágós", hagyjuk élni a szereplőket, hozhatják saját elképzeléseiket is, ha az előbbre viszi a cselekményt. Talán ez minden — mondja és a közben megérkezett Mokány Bellára néz, mintegy bizonyításra várva. Mert kt ismerhetné jobban a rendező „módszereit“, mint a „társrendező“, aki a darabválasztástól kezdve a vastapsig együtt dolgozik, izgul és örül a rendezővel.

— A kitűzött célok megvalósításához segítségre, támogatásra is szükségük van.

— Ebben nem nagyon bővelkedtünk eddig, főleg a Kovosmalt üzemi klubja támogat bennünket. Ott próbálunk, mutatjuk be a darabot. Nagy segítség volt az is, hogy a Kovosmalt asztalosműhelyében elkészítették a szükséges díszleteket.

— A CSEMADOK-ot még nem említette. ,

— összenéznek, s nincs aki válaszoljon. Ügy érzem, kényes kérdést tettem fel.

— A CSEMADOK vezetősége nagyon „tartózkodó" velünk szemben — fogalmaz finoman Máztk István. — Az onnan kapott segítség csak gyenge szúnyog dong ás, nem biztató szó. Szekerünket nem igen segítik előbbre, de sikeres szereplésünknek már részesei akarnak lenni. Ezen a „langyos" kapcsolaton feltétlenül javítani kell, hiszen az anyanyelvi kultúrái csak közösen szolgálhatjuk és vihetjük előbbre.

— Hogyan tovább? fővőberj terveik?

— látszani minél többet, egyre fobban, egyre sikeresebben. Legyenek támogatóink, közönségünk, pártfogóink.

— A „Zsákszínház“ marad?

Mosolyogva néz a társrendezőre,

akinek szemmel láthatóan nem tetszik a név.

— Egyelőre ez van, de úgy gondolom, keresünk valami megfelelőbbet. Mikor tavaly meghívtak Martinba az SZSZK Kulturális Minisztériuma és a Népművelési Intézet által rendezett országos fesztiválra („Scénická žatva ’82"), le sem tudták fordítani nevünket. Hangzása se valami jó, bizonyára közösen találunk majd helyette kifejezőbbet. De egyelőre a régi név alatt fáradozunk az előző évihez hasonló új sikerek megteremtésén.

B. J.